Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-12-05 / 49. szám

Különb utat is mutatok nektek

A Pest megyei Egyházmegye diakóniai találkozója

Szűnni nem akaró esős időben, az alberti gyülekezet szép, impozáns termében találkoztak a Pest megyei Egyházmegye gyülekezetei november 14-én délután. Mintegy 160—180 férfi és nő, 16 gyülekezet küldöttei jöttek össze lelkes hangulatban, s bizonyára többen is lettek volna, ha az idő nem lett volna olyan elszomoritóan leverő és áztató.

Felkészülés, tájékoztatás, útmutatás — ebben a három szóban lehetne összefoglalni a diakóniai találkozó tartalmát.

„Szép öregség” címmel tartotta a találkozó első előadását Keveháziné Cégényi Klára pilisi másodlelkész. Lehet szép az életnek ez az utolsó szakasza? Fogy az erő, érezzük az enyészetet, marad a magány legtöbbször. Mégis van derűs öregség. „A reggel tartja az estét” — hangzik egy mondás. Ez azt jelenti, hogy életünk első szakasza is meghatározhatja öregségünk napjait, és még többet: fel lehet rá készülni. A keresztyén felkészülést így is lehet- fogalmazni: „taníts számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” — Ennél is többről van azonban szó, nemcsak a magunkéra kell készülni, mások öregségét is széppé kell tennünk. Családjainkban, gyülekezeteinkben, otthonainkban, társadalmunkban egyre több öreg vesz körül, egyre többen várják tőlünk ezt a szép szolgálatot. Aki felkészült mások szolgálatára és állandóan kész arra, annak tud Isten szép öregséget is adni.

A kerepestarcsai özvegy Papnők Otthonáról Solymár Péter — az alberti otthon életéről Ro- szik Mihály igazgatók számoltak be igen színesen és elevenen. A papnék otthona két éve volt 50 éves, az alberti otthon az idén 40 esztendős. Mindkét otthon munkaerőhiánnyal küzd. De mindkét otthon öröme és pozitívuma, hogy a lakók nemcsak együtt laknak, hanem testvéri R8%0áséggé is válnak a naponkénti közös igealkalmakban. A két otthonban kereken 50 férőhely van. Egyházmegyénk gyü- lezetei évente kereken 300 000,— Ft-nyi támogatást nyújtanak az

otthonoknak természetben és pénzben. Ennél is többet jelentenek azonban az egyre szaporodó gyülekezeti látogatások, amikor fiatalok, vágy felnőttek felkeresik gyülekezeteinkből az itt élőket és elbeszélgetnek velük, esetleg egy kis műsorral is szolgálnak. S már , csak két mondat az igazgatók szavaiból és tapasztalataiból: „Otthonainkba vagy az kerül, akinek nincs senkije és ez természetes, vagy az, aki „útban van” — és ez szomorú” — mondotta az egyik és: „a gyülekezet életében áldás, ha van területén otthon, ébresztgeti mindig a lelkiismeretet” — mondotta a másik. A beszélgetésben volt, aki köszönte a reális beszámolót, hozzátette, hogy evangélikus szeretet- munkánknak, a „lutheránus irgalmasságnak” híre van hazánkban. Volt olyan is, aki felajánlotta, hogy minden szabad szombatján elmegy az otthonba dolgozni.

A felkészítés és tájékoztatás után az útmutatás szavai következtek záróigehirdetésben: „különb utat is mutatok nektek” — hallgatták a .résztvevők 1 Kor 12,31. alapján az áhítatot, amelyet Keveházi László esperes végzett! Ez a különb út: a szeretet útja. Enélkül nincs keresztyén élet, nincs egyáltalán élet, de nincs örökélet sem. Ez az út azonban elsősorban Isten útja, ezen az úton jött és ezt járta végig Jézus Krisztus értünk. Ez az út az Isten népének mindenkori útja is, az egyház útja egyedül és mindenkor a szeretetszolgálat útja. Ma is erre az útra tanított és vezetett minket Isten. Ez az út minden keresztyén ember útja is a családban, társadalomban és a gyülekezetben is.

A szép alkalmat vetítettképes előadás tarkította az alberti otthonról, majd a gyülekezet énekkara is szolgált s végül vendéglátó gyülekezet asztalhoz is ültette a vendégeket.

Bízunk, benne, hogy a szép alkalom nemcsak felkészített és tájékoztatott, hanem utat is mutatott a mindennapi élet szeretetszolgálatára. K. L.

„SZÁZADUNK RABSZOLGASÁGA A FEGYVERKEZÉS”

„Századunk rabszolgaságának” mondotta Dorothee Solle asszony „a felfegyverkezést és a milita- rizimust”. A frankfurti nemzetkö1 zi könyvkiállítás alkalmából Solle professzor a Péter templomban tartott előadást az amerikai kvé- kerekről és misztikusokról, akik a 18. században keresztyén meggondolásból harcoltak a rabszolgaság megszüntetéséért. Mint ahogyan ezeknek a vallásos csoportoknak a tagjai felismerték azt, hogy az elnyomás egyformán jelent halált az elnyomókra és az elnyomottakra, úgy kellene az iparú országokban élő embereknek felismerni azt, hogy milyen pusztító erőt jelent a fegyverkezés. Ez ugyanis .egyformán megsemmisíti az elnyomó ipari államokat és a harmadik világ kizsákmányolt országait. „Soha nem leszünk szabadok, amíg ezt nem változtatjuk meg”, jelentette ki a békemozgalomnak elkötelezett, nálunk is jól ismert teológiai professzor, majd hozzáfűzte: a szabadság nem „az üzletelés szabadságát jelenti”, hanem csak akkor van jelentősége, ha az az „atom-rabszolgaságtól való szabadságban” válik valóra, (epd)

— Advent 2. vasárnapján az oltárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Lk 21, 25—36; az igehirdetés alapigéje: Km 15, 4—13.

— ŰJPEST. December 5-én, vasárnap délután 5 órakor sze- retetvendség lesz a gyülekezetben, amelyen Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkész tart előadást. A gyülekezet minden érdeklődőt szeretettel hív és vár.

— GYULA. Október 31-én dr. Fabiny Tibor, a Teológiai Akadémia dékánja volt a gyülekezet vendége. Délelőtt igehirdetéssel szolgált, délután „Miért vagyok evangélikus?” címen a szeretetvendégségen, este az ökumenikus ’ reformációi ünnepélyen — amelyen református és baptista lelkészek és énekkarok is szolgáltak — előadással gazdagította a kis, de lelkes gyülekezet ünnepét. •

— NAGYKANIZSA. November 14-én szeretetvendégség volt a gyülekezetben Túrmezei Erzsébet szolgálatával. A perselypénzből nagyobb összeggel támogatta a gyülekezet a szeretetszolgálat munkáját.

— RÁKOSKERESZTÚR. November 14-én teológusnapi szolgálat volt a gyülekezetben. Rákoskeresztúron és Rákoshegyen dr. Selmeczi János otthonigazgató, Rákoscsabán Brebovszky Éva II. évf., Rákosligeten .pedig Mekis Ádám V. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A délutáni szeretetvendégségen műsor keretében az otthonigazgató riport formájában arról kérdezte a hallgatókat, mi indította őket a lelkészi szolgálat vállalására, milyen problémákkal küszködnek tanulmányaik közben és mit várnak a szolgálattól. A nevezetteken kívül a teológusnapon részt vett még Béres László, Povazsanyecz Gyöngyi és Tóth Attila I. évf. hallgató.

— SZÖKEDENCS. Tisztújítás volt a gyülekezetben. A közgyűlés október 10-én Papp Lajost felügyelővé, Papp Istvánt gondnokká, Tamás Ferencet jegyzővé, Papp Sándort, Rédei Imrét számvizsgáló bizottsági taggá, Bognár Pált, Papp. F. Jánost, Papp I. Lászlót, Varga Györgyöt, Varga Imrét és Varga Józsefet presbiterekké választotta. Beiktatásuk október 31-én volt.

Istentiszteleti rend

Budapesten, 1982. december 5-én

Deák tér de. 9. (úrv.) Haíenscher Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Takácsné Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6 Muntag Andorné. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente, Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vájda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre.* .Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. (úrv.) Csizmazia Sándor, du. 5. Szeretetvendégség: Csizmazia Sándor. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Újtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere telep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÄV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kó- sa László. Rákoshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoskeresztúr de. fél 11. Kosa László.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. (úrv.) Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. de. 11. du. fél 7. Pesthideg» kút de. fél' 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Missura Tibor, de. fél 10. Missura Tibor, de. 11 (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rozsé István; Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György.

— MAGÁNYOS, hetvenhat éves, kertjében kecskéket tartó beteges asz- szony, egészségesnek nem ártó köny- nyező gombás lakásban 25 m2-es meleg szobát ad, öreg bútorral, nem dohányzó, falusi életet szerető idősebb megbízható nőnek, aki gondját viselné. Grünwald Gizella, 9012 Ménfőcsa- nak, Zsöllér-u. 6.

evangélikus élet

A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának laoia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel:

Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: ár«—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta

Index: 25 211 ISSN 0133—1302

82.2809

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás

Felelős vezető:

Szlávik András vezérigazgató

„Amikor pedig ezek elkezdődnek, egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik megváltásotok ideje.” (Lk 21, 28.)

VASÁRNAP. — „Uram, ne vond meg ' tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!” (Zsolt 40, 12 — Jn 9, 3 — Lk 21, 25—33 —Zsolt 1).

Van az ember számára egy biztos menedék életében örömben és bánatban, kísértések és megpróbáltatások közt is. Ez Istennek az a szeretete, mellyel hűségesen szereti a sokszor hűtlen embert is. Ezt a szeretetet azonban nemcsak elfogadni s élvezni kell, hanem ennek konzekvenciáit meg is élni szeretetben és hűségben az embertárs iránt. Így teljesíthetjük ki Isten szere- tetét.

HÉTFŐ. — „Tetszett az Űrnak, hogy saját népévé tegyen benneteket.” (1 Sám 12, 22 — Jel 5, 9 — Zsid 6, 9—12 — Ézs 4, 2—6.) Isten kiválasztó szeretete hívott el minket a Vele való közösségre. Nem érdemeljük, meg sem szolgálhatjuk atyai jóságát. Arra választott ki minket Jézusért, hogy gyermekeiként éljünk. Tőle fogadjuk el életünket, mindenünket, s neki szolgáljunk azokkal, mint munkatársai, családban, gyülekezetben s az emberiség nagy családjában. Kiválasztó szeretete így nemcsak ajándék, de elkötelezés is.

KEDD. — „Az Űr igéje alkotta az eget, egész seregét szájának lehellete.” (Zsolt 33, 6 — Jn

2, 11 — Mk 13, 5—13 — Ézs 5, 1—24.) Isten világában élünk! Az ö alkotása minden, ami körülvesz bennünket, még akkor is, ha embereket is felhasznált műve létrehozásában. Neki tartozunk tehát mindenért hálaadással. Ez viszont azt is kell, hogy jelentse számunkra, mindenre és mindenkire úgy kell tekinteni, mint Isten alkotására. S ez a felismerés kell, hogy legyen szolgáló, szeretetet adó életünk egyik alapja. Személyválogatás nélkül szolgálni minden jó ügyet!

SZERDA. — „Olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1 Jn

3, 2—3 — Ézs 33, 17 — Zak 2, 14 —17 — Ézs 7, 1—9.) Reménység nélkül nem lehet élni, dolgozni, jelenben munkálkodni és jövőt tervezni. Keresztyén életünk reménysége, hogy a földi élet után meglátjuk az Istent színről színre, s Vele boldogságban örökké élünk. Ez azonban csak úgy lehet valóság, ha már itt a földi életben készülünk rá, megtisztított élettel, a bűnnek minden

megnyilvánulása elleni küzdelemmel.

CSÜTÖRTÖK. — „Tudom, hogy hűtlen voltán}, és vétkem mindig előttem van.” (Zsolt 51, 5 — 2 Jn 3 — Hág 2, 1—9 — Ézs 7, 10—17.) Életünk megújulása, másokért végzett felelős szolgálata csak akkor képzelhető el, ha sok mulasztásunk, vétkünk, tévedésünk, vagyis bűnünk „égeti” szívünket. Igaz és őszinte bűnbánatnak viszont van egy nagy ajándéka: Isten bocsánata, mely mindig továbblendít.

PÉNTEK. — „Akik félitek az Urat, az Urban bízzatok!” (Zsolt 115, 11 — Gál 3, 26 — Zsid 10, 32—39 — Ézs 8, 1—15.) Nem lehet kétfelé sántikálni. Egy kicsit bízni az Űrban, egy kicsit nem! Ha Benne bízik az életem, Tőle fogad el mindent és Tőle is kér mindent. De ha Benne bízik, akkor Neki is kell engedelmeskedni. Nem lehet csak várni a jót, de közben én nem teszek semmit. A Benne bízó élet azzal bizonyítja bizalmát, hogy ugyan úgy szeret, szolgál az emberek közt, az emberekért, mint Isten is teszi. A legkisebb „lazítás” is a bizalom hiányáról tanúskodik.

SZOMBAT. — „Az Ür haragját kell hordoznom, mert vétkeztem ellene.” (Mik 7, 9 — Jn 3, 36 — Mt 24, 1—14 — Ézs 8, 23— 9, 6.) Minden bűnnel, vétekkel, mulasztással az Űr ellen is vétkezünk. Ha hűtlen vagyok, ha a szeretetet nem élem meg, ha az igaz békét nem munkálom, vétek környezetem ellen, de Isten ellen is. A szeretet nagy parancsa erre is vonatkozik. Jogos sokszor — mindig! — az Űr haragja. Kérjük, Jézusért fordítsa el rólunk haragját és újítson meg engedelmesen szolgáló életre.

ifj. Rendeli György

— VÁC—RÁD. November -7- én teológusnapi szolgálat volt a gyülekezetben dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, valamint Pintér Márta és Schreiner Tamás V. évf. hallgatók szolgálatával. A délelőtti istentiszteleten az anyagyülekezetben és a filiában az otthonigazgató, Rádon délután Schreiner Tamás hirdette Isten igéjét. Az istentiszteletek után a két ötödéves hallgató műsor keretében számolt be arról, mit várnak a szolgálattól a rövidesen munkába álló lelkészjelöltek.

— ORGONAHARMONIUM 8 regiszteres, padlós, motorikus nyomással eladó. Kemenesi Rezső, Szombathely, 9700, Nádor ú. 8.

Akik nem kellenek senkinek

Olyan most ez a kis balatoni fürdőhely, mintha a béke szigete lenne. A tó mozdulatlan, sima, mint a fiatal arc, amely ránc- talan. Az ablakok még nyitva várják a késő őszi napot, de már nem hallatszik ki hangos zene. Elmentek a nyaralók. A kis fürdőhelyre beköltözött a hétköznap.

De senki ne higgye, hogy eseménytelen az élet. Csak éppen mások a problémák.

Egy férfi agyonlőtte szomszédja kutyáját, mert nem bírta már állandó ugatását. Az ügy még a bíróságig is eljutott. Az eset mindennapi beszédtéma.

A horgászok összefogtak, hogy megírják a halfogás mesterségének történetét a legrégibb időktől napjainkig.

Az iskolás gyermekek elhatározták, hogy a környék flóráját és faunáját fogják felkutatni az éjszaka is nyitva tartó eszpresz- szók helyett.

Kihalt a tóparti sétány. Egy sánta, öreg férfi sepri össze a lehullott 'lombokat, meg-megáll, rátámaszkodik a seprő nyelére, beszélgetni lenne most talán kedve, de nincs kivel. Magas, jólöltözött idegen megy a sárga kórházépület felé, húzza a lábát. Olyan, mint az ittmaradt

vándormadár, amelyik gyenge, nem tud a többi után szállni. A parton egy árnyas pádon fekete ruhás asszony ül, kezében nyitott könyv. A távolba néz. Szinte mozdulatlan. A múltját siratja, vagy a jövő aggasztja? Ki tudná? Ki merné magányát háborgatni?

Emberek, akik nem kellenek már senkinek, akik nem tartoznak senkihez, akikre senki sem gondol, akiket nem vár senki, a magányosok, a betegek, az öregek. Nem sietnek soha, mindig az utolsó turnusba kapnak beutalót, mindig egyedül járnak, mindig az utolsók a sorban.

A vasárnapi harangszókor csak a helyi megszokott templomjárók igyekeznek az Isten házába. És akik nyáron üdülés alatt felkeresték, talán otthon, lelkiismeretfurdalással gondolnak arra, hogy Istenüket csak vakációra osztották be.

Búcsúzom én is a nyártól, amely áthúzódott az őszbe napsugarával, későn piruló leveleivel, túlérett gyümölcseivel, hosz- szabbított ittartózkodású turistáival.

És búcsúznék azoktól is, akik nem kellenek senkinek. De hirtelen valami vágy fog el, hogy odarohanjak mindenkihez, a

gyászruhás nőhöz, a beteg férfihoz, hogy felrázzam őket letargiájukból:

— (Van egy közösség, amelyben testvérre lelsz, amelyben soha nem lehetsz magányos, amelyben megtalálhatod önmagadat a másik szolgálatában való feloldódással. És újra érzed majd, hogy szép az élet, élni érdemes és jó, úgy érzed, hogy várnak rád, hiányzol nekik, ha nem jössz. Akkor jössz rá, hogy ha teher vagy önmagadnak, lehetsz még másnak áldás, segítő testvér.

És mintha kiáltásomat apró hullámok vinnék át a túlpartra, visszhang verné vissza, fák suttognák, villodzó partifecskék vinnék hírül: nem vagy egyedül, akinek gondja van egy kicsinyke falevélre is, Téged sem hagy el.

Fenn a sürgönydróton fecskék 'százai készülődnek. Indulnak a nagy útra, amelynek a nehézségeit nem ismerik, a végét nem átják, de bizalommal vannak Teremtőjük iránt, hogy jövőre visszavezérli őket.

A viszontlátásra szép nyár, elhagyott tó, parti madarak, lombtalan fák, elnémult kicsiny falu. „Jövőre veletek itt!”

Ha Isten is úgy akarja!

Gyarmathy Irén