Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-28 / 48. szám

Családi LMK Bálikon A Nógrádi Egyázmegye Lelkészi Munkaközössége rendhagyó mó­don tartotta meg őszi első ülését. A helyszín ezúttal nem a balassa­gyarmati gyülekezet imaterme volt, — ahol évtizedek óta hagyo­mányosan tartják az LMK-ülése- ket —. hanem a varázslatos szép­ségű bán ki „tengerszem” partján álló 200 éves parókia parkja. A meghívás ezúttal nemcsak a lelkészeknek szólt, hanem felesé­güknek és gyermekeiknek is. A reggeli órákban szép sorban áll­ták be a parókia udvarán álló ős­fák alá a gépkocsik és váltotta fel az ifjabb nemzedék zsivaja az ad­digi csendet. A felfedezés örömé­vel vizsgálgatták és kérdezgették egymást a lelkészcsaládok egészen addig, amíg nagy nehezen le nem csillapult a találkozás első öröme, és végre helyet foglallak a részt­vevők a gyümölcsfák alatt felállí­tott asztalok mellett. Garami Lajos esperes üdvözöl­te a szinte teljes létszámban meg­jelent lelkészeket és családjukat, majd megköszönte a bánki gyüle­kezet vezetőinek és szorgoskodó asszonytestvéreknek a szíves fo­gadtatást. Görög Zoltán rövid be­vezető írásmagyarázata után a gyűlés tagjai átmentek a temp­lomba. ahol Gerhát Pál szolgála­tával úrvacsorái istentisztelet kö­vetkezett. A bánki gyülekezet tagjainak részvételé „nagyünnepi­vé” alakította a szombat délelőtti istentiszteletet — közel százan vettek úrvacsorát. Mélyen meg­lendített mindnyájunkat a Szent­lélek közösségének megtapasztalt átélése, amely a legsúlyosabb gon­dok között is reménységet ad, és teljes egységbe köt, sőt egymásra bíz minket. — Advent 1. vasárnapján az ol­tárterítő színe: lila. A délelőtti is­tentisztelet oltári igéje: Mt 21, 1— 9: az igehirdetés alapigéje: Km 13, 11—14. — HELYETTES LELKÉSZI MEGBÍZÁSOK. Id. Magassy Sán­dor nagysimonyi lelkész június 1-től a kemenesmihályfai. Soly­már Gábor sárvári lelkész augusz­tus 1-től a zsédeny-hegyfalui, Rác Miklós nádasdi lelkész október 1- től őrimagyarósdi, id. Foltin Brú­nó sopron-báníalvai lelkész októ­ber 1-től az ágíalvai, Zoltán László ny. lelkész október 1-től a nemeskéri, Kardos József téti lel­kész október 1-től a felpéci, Bánfi Béla nagygeresdi lelkész novem­ber 1-től a répceiaki, Sztehló Má­tyás büki lelkész november 1-től á szakohyi gyülekezet gondozásá­ra kapott helyettes lelkészi meg­bízást. — Donáth László miskolci Az ünnepi közösséget a munka közössége követte. Az eleven gye­rekek tó körüli sétára és kötetlen beszélgetésre húzták magukkal a papnékat, mialatt a lelkészek az előírt dolgozat és korreferátum (Az ifjúság felkészítése a családi életre) meghallgatása után alapo­san megárgy alfák az ezzel kapcso­latos feladatainkat. A dolgozat írója Győri János Sámuel és a korreferátum elkészítője Széli Bulcsu egyaránt többgyermekes lelkészek, és ez ki is tűnt munká­juk tárgy- és életszerű előadásá­ból. A sokszínű hozzászólásokat a papnék és gyermekek visszatérése „zárta le”. Miután a delet már-ré- gen elharangozták, a „családi LMK” résztvevői közös ebédre vonultak a „Bárka” nevű étterem­be. A lelkészcsaládok és a bánki gyülekezet tagjai úgy vettek bú­csút egymástól, hogy a viszontlá­tás igényé és reménye kölcsönös kívánságukként hangzott, és való­ban szívből jött. Különösen is ért­hető ez a gyülekezet részéről, hi­szen egyszerre látták az egész egyházmegye lelkészi karát úgy, hogy évek óta nincs „saját” lelké­szük. Az igencsak elöregedett pa­rókiába nem költözhet lelkész, és amíg egy új nem épül. addig a szomszéd gyülekezet lelkésze vég­zi a lelkigondozói munkát. Az építkezésre éppen ezért tudatosan és tervszerűen készül a gyüleke­zet. Reménységük szerint az LVSZ VII. Nagygyűlésének évében már egy új parókia parkjában fogad­hatja majd az akkori „családi LMK” résztvevőit a gyülekezet és lelkésze! K. M. segédlejkész november 1-től az ózdi gyülekezet gondozására ka­pott megzbízást. — SEGÉDLELKÉSZ-ATHE- LY'EZÉSEK. Kiss Péter komáromi segédlelkész október 1-től megbí­zást kapott a Fejér-Komáromi Egyházmegye segédlelkészi szol­gálatainak ellátására is. Cserági István segédlelkészt november 1-i hatállyal a sajókazai gyülekezetbe helyezte át az egyházkerület püs­pöke, putnoki szolgálatának érin­tetlenül hagyásával. Ifj. Magassy Sándor segédlelkész az Északi Egyházkerület Püspöki Hivatalá­ba és a budavári gyülekezetbe ka­pott segédlelkészi beosztást. Ve- rasztóné Mosoni Edit lelkészi munkatárs, aki a Fejér-Komáro­mi Egyházmegyében teljesített szolgálatot és gyermekgondozási szabadságon van, szeptember 1-től a Déli Egyházkerület állományába került át. telén tiszteleti rend Budapesten, 1982. november 28-án Deák tér de. 9. (urv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Haien - scher Károly, du. 6. Hafensclier Ká­roly. Fasor de. 11. (úrv.) Szirmai Zol­tán. du. (i. Zenés áhítat. Igét hirdet: Szirmai Zoltán. Dózsa György üt 7. de.- fél 9. íMuntag Andorné. üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9.*Ruttkay Leven­te. Rákóczi út 37 b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thalv Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de 10. du. 5. Szeretetvendégség: Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. tél 12. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 3. Gyarmat u. 14. de. fé 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Fran- gepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpcst de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. 10. Bony- nyai Sándor Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8.. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Bol- la Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinko- ta de. fél 11. Szalay Tamás. du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ko­sa László. Rákosliegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákosliget de. 11. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ferenczy Zoltán. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós, de. féi ll. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. Madocsai Miklós. Torockó tér de. fél 11. Koren Emil. Óbuda de. 10. (úrv.) Görög Ti­bor. óu. 3. Szeretetvendégség. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9.. de. 11., du. fél 7. Budakeszi de. 8. Pesthideg- kút de. fél ll. Motion’ u. 6. de. 10. Ke­lenföld de. 3. (úrv.) Bencze Irave. de. ll. (úrv.) Bencze Imre. du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 9. Rozsé István. Kelen völgy de. 9. Buda­fok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél ll. Mezősi György. EVANGÉLIKUS ÉLt?T A Maeva rorszásri Evanaélikus Eavbá* Salt.óosztálvának taDi» Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörev ' Felelős kiadó: Harkánvi László Szerkesztéses és kiadóhivatal: 1088 Buáaoest VIII. Puskin ií. 12. Telefen: 142-074 Csekkszámlaszám: an>—20 412—vili Előfizetési ár: eev évre 240.— Ft Arusítia a Maevar Posta Index: 23 211 ISSN 0133—1302 82.2808 Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs maaasnvocnás Felelős vehető: Szlávik András vezérigazgató „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas ..(Zak 9, 9). VASÁRNAP. — „A samáriai asszony ezt. mondta Jézusnak: Tu­dom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki velecNbeszélek” (Jn 4. 25— 2ü — Ézs 50. 4 — Mt 21. 1—9 — Zsolt 24). Jézus Krisztusban való­ban megnyílt előttünk az igazi is­meret [ehetősége, mert nemcsak kijelentette, hanem halálával és feltámadásával be is töltötte az Atya akaratát: a bűnbocsánatot, az áldozatvállalást és a szeretetet. „Jövel. Jézus, lelkem hő szerel­me! Tenélküled szívem hova len­ne?” (414, 1. v.) HÉTFŐ. — „De én hiszem, hogy meglátom az Űr jóságát az élők földjén” (Zsolt 27, 13 — Ef 2. 19 — Kol 1, 9—14 — Ézs 6, 1—13.) A halálról és az elmúlásról nem szeretünk beszélni a hétköznapok­ban. még kevésbé gondolunk az „azutáni” életre. Pedig a halál utáni élet reménysége képes átér­tékelni evilági gondolkodásunkat és segít megtapasztalni már itt az Űr jóságát. ,,A haláltól mi nem félünk. Mert habár Sírba zár, Szebb hazát remélünk” (377, 7. v.) KEDD. — „. . . Isten is megbo­csátott nektek a Krisztusban. Le­gyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és járjatok szeretetben . ..” (Ef 4. 32 — 5, 2a — Ézs 63, 9 — Mik 2, 1--5, 12—13 — Ézs. 1. 1—9). Az isteni szeretet gyermekeire a felebaráti szeretet kötelezése hárul. Ennek teljesítése azonban áldássá válik, mert a sze­retet mindennapi áldozatához at­tól meríthetünk erőt, aki miértünk »hozta a legnagyobb szeretet-áldo­zatot. „Testvéreim javáért fárad­nom küzdenem: Erre segélj, ó, Is­ten. Én édes Istenem!” (446. 1. vü SZERDA. — „De fölragyog majd az igazság napja számotok­ra. akik nevemet félitek, és suga­rai gógyulást hoznak” (Mai 3,20 — Ef 5, 8 — 1 Móz 49, 8—10 — Ézs 1, 10—20). Isten nevet félni csak az igazság szolgálatában le­het. A hivő ember igazságért és igazságosságért folytatott küzdel­me eredményének meg kell lát­szania a mi világunkban. Isten el­jövendő országában azonban min­den igazság teljessé, válik. Ezért mondja Jézus: „Boldogok, akik éheznek és szomjaznak az igaz­ságra. mert ők megelégíttetnek”. „Én felmagasztalom irgalmassá­godat, És mindenkor vallom a te igazságodat. Mind az egész földön hatalmasságodat” (705, 8. v.). az o szent nevet! (Zsolt 103, 1 — Jn 20, 27—28 — Zsíd 10, 19—23 — Ézs 2, 1—5) A szívvei-lélekkel és testtel való istentiszteletet énekli meg a zsoltáros a Mária énekéből is jól ismert versével. Nincs egyet­len tagunk, egyetlen gondolatunk, amely függetlenné válhatna attól, aki adta mindenünket és akinek szolgálattal tartozunk. „Imádjátok Istenünket, Aki adta mindenün­ket! Atyánk ö, benne vigadunk, Neki élünk, neki halunk” (15, X. v.) PÉNTEK. — Jézus mondja: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3. 3 — Hős 10, 12 — Jer 23, 5— 8 — Ézs 2, 6—22). Az uj elhatáro­zások, új indulások értékes ered­ményekkel gyarapíthatják éle­tünket. Jézus mégadja a lehetősé­get az újjászületésre, ami sokkal több, mint emberi elhatározása­ink. Egyedül a vele való új élet vezethet Istenhez. „Isten, szivem neked adom Kedves ajándokul. Ezt kívánod tőlem, tudom, Fo­gadd sajátodul! (431, 1. v.) SZOMBAT. — ..Izrael fiai ek­kor azt mondták az Úrnak: Vet­keztünk. Tégy velünk teljesen úgy, ahogy jónak látod, csak most ments meg bennünket!” (Bir 10, 15 — Jn 8, 24 — Zof 3, 14—17 — Ézs 3, 1—15). Emberi tulajdonsá­gaink közé tartozik, hogy több imádság hangzik ajkunkról a baj­ban, mint a ^ jólétben. Bűneink miatt ritkábban könyörgünk, mint a bűn következményei miatt. Is­ten azonban már számtalanszor bebizonyította, hogy a gyakorlat­lan imádkozót is meghallgatja új életre vezérlő szeretetével. „Az Űrnak új hűséget fogadok. Szi­vemmel, életemmel hálát adok” (16,7 v.). Zügn Tamás — öregek es gyermekek gon­dozóra VARNAK! Azonnali be. •- péssel keresünk szakképzett, vagy ké­pesítés nélküli munkatársakat szere­tetotthonaink különböző munkaágai­ba. Jelentkezőket kérünk beteg gyer­mekek gondozására. ’ a velük való gyógypedagógiai foglalkozásra, fiziko­terápiás munkára. A jelentkezők kép­zéséről munkájuk mellett gondosko­dunk. — Keresünk konyhai dolgozó­kat. szakácsnőket és egyéb konyhai munkatársakat. — Újjáépített és kor­szerűen felszerelt mosodánkba kép­zett munkaerőket és segítséget vá­runk. — Jelentkezhetnek nők és fér­fiak is. A munkatársak részére nő- vé rótt hon alak Dán szállást és korláto­zott mértékben lakást is tudunk nyúj­tani. Bérezés tekintetében az egész­ségügyi dolgozók bérezési rendszerét érvényesítjük. Jelentkezni lehet sze­mélyesen. telefonon vagy írásban a következő elmen: Budai Evangélikus Szeretetotthonok Központja. Budapest II., Báthori u. 8. Telefon: '365-705. Csoda a hatodik emeleten Néha annyira elszürkül körülöttünk a világ, hogy minden olyan emberi közös­ség. amelyet az önzetlen, tiszta szeretet hoz össze, csodaszámbba megy. Történt pedig 1982-ben, egy budapesti bérház hatodik emeletén, thogy egy .fia­talember, megnősült és szerette volna hogy amint náluk odahaza volt, őt is sok gyermek vegye körül, magyarán, hogy nagy családja legyen. Már régen udva- rolgatott egy kislánynak, szerette is, így nem okozott már nagy gondot a párvá­lasztás. Házasságukból, talán egy kicsit túl gyorsan is, három gyermek született, nagyon is rövid idő alatt. Gábor, Balázs és Levente. Persze a házassághoz nem elegendő a jó szándék és a családszere­tet. Arra hamarjában nem is gondoltak, hogyan bírja a kismama a munkát a há­rom kis nebulóval, akiket ellátni nem egyszerű feladat, sétálni is kell velük, hogy ne csak a szoba levegőjét szívják. Meg is említetne a férjének a nehézsége­ket, de egyelőre tanácstalanok voltak. Egy szabad szombat reggelén a fiatal apa jókedvűen lépett ki a bérház ható-/ dik emeletének a folyosójára. Máskor is megtette már ezt, megnézni, milyen az idő. Akkor is első tekintete az égre esett, amelyen szikrázva sütött a nap. A hato­dik emelet közel volt az éghez, sokkal közelebb, mint bárki azt gondolná, ez egyébként később be is bizonyosodott. A körfolyosó utolsó lakása egy idős házaspáré volt. A férj nemrégen meg­halt, az öreg néni egyedül maradt. Ko­rán kelő volt, kinézett az ablakon és meglátta az ifjú férjet. — Min töri a fejét, kedves szomszéd? — kérdezte. — Kezét csókolom. Játszóteret szeret­nék csinálni itt a folyosón, — Az én oldalamról el lehetne zárni — kapcsolódott be nyomban a néni, aki mellesleg Gáborka ,, imádója” volt — majd én a másik oldalon járok le — ajánlkozott. — Igazán? Hogy köszönjem meg! — ragyogott fel az apa arca és már hozta a vödröt, a kefét és tisztítószerrel felsi­kálta a folyosót a nénitől a saját ajta­jukig, azután kihozott egy hosszú futó- szőnyeget, amit még esküvőre kaptak, de hosszú volt a szobának. Már csak a folyosórácsot kellett meghosszabbítani dróthálóval, amit a másik szomszéd ajánlott fel készséggel, még a kertjéből hozta haza. A többi már csak gyerekjá­ték volt, kisautó, vizeslavór, billenő ex­kavátor, repülőgép gumiból és végül a két „nyaraló tulajdonos”: Gábor és Ba­lázs, mert Levente még a járókában töl­tötte a napot, mivelhogy szűk volt a já­rókának a folyosó. Elcsodálkoztak az emberek a hatodi­kon azon a szombat délelőttötj! A harmadik szomszéd, akinek magá­nak is négy gyermeke van, azonnal lá­togatóba jött három óriáskiflivel. Per­sze kopogott az ajtón, ahogy az ilyenkor illik. Gabika nyitott ajtót és mindent bemutatott, hozzátéve, hogy másnapra itt a világon még mindenféle lesz kisma­lom, meg kaktusz, meg kismaci. egyszó­val minden kedves ismerőst meg lehet' tekinteni. — Köszönjük szépen, búcsúztak a ven­dégek. K — Nagyon szívesen — válaszolt Gá­borka, mert ezt igy hallotta a nagyma­mától. A liftes néni finom, puha kalá­csot hozott, és titokban letötörlt egy könnyet, mert eszébe jutott a saját uno­kája, akit már vagy fél éve nem hoztak el hozzá. A folyosó másik végén egy nyugdíjas bácsi lakik, éppen szemben. Minden reg­gel kihozza a kisszéket és kiül a folyo­sóra, mert nem tud már járni. — Szervusztok fiúk, kiált át és hogy éppen apukát meglátja, hozzáfűzi — tes­sék nyugodt lenni, a szemem mindig raj­tuk lesz. A folyosó másik végén egy cigányprí­más bácsi lakik, szintén levizitelt, hozta a hegedűjét meg a kissámlit és szépen elénekelte, hogy „lovamat kötöttem, pi­ros almafához”. Eljátszotta kétszer is és vele énekelték „saját szöveggel”. A lifttel szemben nagyobb fiú lakik. A Győző. _ Nagyot ámult, amikor meglátta őket. Oda is ment mindjárt. — Micsoda klassz kéglitek van! — mondta szakértelemmel. :— Ezt a kiskertet édesapánktól kap­tuk — mondta Gáborka, mert nem is­merte a kamaszbeszédet. — Mutasd az autódat! Gáborka odanyújtotta.-— Miért nem mondod, köszönöm? — kérdezte. — Minek mondjam? — Mert a nagyi azt mondta, mindent meg kell köszönni. — Hát kösz! — dobta vissza az autót — megyek suliba! Az ötödiken lakott egy néni, az nem szerette a gyerekeket. Jól megdöbbent hát, amikor az új nyaralót meglátta. El­ső gondolata az volt, hogy ö ezt nem en­gedi. Ne vegyék el az ő nyugalmát. — Csókolom Marika néni. — kiáltott Gáborka — van egy nyaralónk! — És mit csináltok ott? — Virágot ültetünk, meg kisnyuszikat hozunk ide es Balázsnak lesz egy sátra, ö lesz az indián. — Harcos indián lesz? — Nem. Csak egész nap szívja a béke- pipát. — Dohányozni akartok? — A szalmaszál lesz a békepipa. — Majd viszek nektek szép szívószá­lat. — Köszönöm szépen — talaszolta Ga­bika és hozzáfűzte — miért nem mondod nagyon szívesen? Marika néni becsukta jiz ajtót, de ha­marosan megint kinyitotta és színes szívószálat hozott. A nagyi meg, amikor megjött a bevá­sárlásból csak nézett körül nagy megha- tottan, mert az egész folyosó künn volt, mindenki mosolygott, öregek, fiatalok es a két kisfiú csak kiáltott: Marika néni kérem, Józsi bácsi tessék figyelni, zené­lő bácsi, most indulnak a nyuszik. Nagyi felnézett az égre. — Nézzétek, gyerekek, fecske mada­rak, készülődnek messzi országba repül­ni. ' — Maiévvel? — kérdezte Gabika. — Nem, a jó Isten segítségével. — És megköszönik? — Azért csicseregnek. •— És engem is szeret a jó Isten? — Téged is, meg Balázskát is! — Pedig ő még kicsi — mondja félté­kenyen Gábor. — De a jó Isten azért látja. — És a mi kertünket is? — Azt is! És a szemközti bácsi rábólint, hogy igy van és az ideges néni mosolyog, a szomszéd néni letörli a könnyét, a nagyi elfelejti, hogy a kezében a szatyor mi­lyen nehéz és minden olyan békés, olyan mesébe illően szép, mintha leszállt vol­na az ég egy budapesti bérház hatodik emeletére. Gyarmathy Irén

Next

/
Thumbnails
Contents