Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-28 / 48. szám

Isten épít» Isten

Felújították a váci templomot

A Duna bal partján fekszik a műemlékekben és templomokban gazdag, több mint 900 éves ősi püspöki” város: a 40 000 lakosú Vác. a Dunakanyar fővárosa. Egyik központja a római katolikus egyháznak. — Jelentős Ipari centrum i's. Több középfokú iskolája révén: iskolaváros is.

1847. OKTÓBER HAVÁBAN lett önálló gyülekezet. Templomát az 18ÜÖ—68. években építette az akkor 200 lelket számláló gyülekezet, természetesen nagyfokú támogatással. — Jelenleg a váci anyagyülekezet 500 lelket számlál. A vádi leánygyülekezetben 300 evangélikus él, a szórványokban 150. Ha idegen jár a varosban, és keresi az evangélikus templomot, így adják tudtára: az a csipkés tornyai a város közepén.

Valóban a 114 éves templom tornya hazánkban egyedülálló. A torony öntött vasszerkezetből áll, éspedig 100 darab vaselemből összecsavarozva.

OKTÓBER 10-ÉN, napfényes szép őszi vasárnap délutánján dr. Káldy Zoltán püspököt és feleségét a lelkészlakás udvarán a gyülekezet presbiterei fogadták, élükön Bachát István lelkésszel és feleségével. Két fiatal leány: Kurnász Klára és Tagaj Zsuzsanna virágcsokorral köszöntötte a szeretettel és tisztelettel várt vendégeket.

4 órakor megszólalt a hálaadó istentisztelet kezdetéi jelző harang, melynek csengő hangja a toronyablakok nyílásain keresztül hirdette a váci evangélikusok örömünnepét.

A ZSÚFOLÁSIG MEGTELT TEMPLOMBAN dr. Káldy Zoltán püspök tartottaz az ünnepi igehirdetést a 147. Zsoltár 1—5 verse alapján. Néhány részlet a püspöki igehirdetésből:

A több mint 100 éves váci templom teljes szépségében, hadd mondjam így: Ifjúságában itt van elöltünk . .. Ennek a szép ünnepnek a középpontjában h^dd álljon ne magú a templom, mert a templom nem önmagáért van. A templom Isten igéjéért van. Azért, hogy legyen egy hely. ahol szabadon hangzik az Isten igéje, megkeresi az emberi életeket. szíveket, alakítja, formálja őket. és a napi munkára ösztönzi.. . Dicsérjétek az Urat! Mi az igazi dicséret? Az. igazi dicséret maga a hit. A hit Jézus Krisztusban. a hit az Istenben, a hit a Szentlélekben, a hit a Szentháromság egy igaz Istenben. Aki hisz. az dicséri az Istent. Persze, hogy az ember higyjen ahhoz, igehirdetés. evangélikum is kell! Mert a hit hallásból van. a hallás pedig az evangélium hirdetése által. A templom küszöbét kőplató emberek fognak hinni, és ez a hit dicséri az Istent. — Ki az az Isten, akit ezzel a hittel dicsérnünk kell? Ez az Isten az. aki felépíti Jeruzsálemet, az ő anyaszentegyházát. Isten építő Isten. Isten nem a romok Istene. Isten nem a szétszórt otthonok Istene,. Isten nem a ledöntött templomok Istene. Isten nem a ledöntött városok és falvak Istene. Isten nem a feldúlt mezők Istene, hanem az építés Istene. Az emberiség egy része mániákusan rombol és öl. A gonosz ember mindig rombol. Isten nem unja meg az újraépítést. — Az az Isten. akit dicsérni kell: összegyűjtő Isten, betegeket gyógyító Isten. Ebben az építő, összegyűjtő betegeket gyógyító Istenben higyjetek! így dicsérjétek Öt!

Az igehirdetés után Welller Jenő karnagy vezetésével hangzott el a Lutheránia kamarakórusá nak 30 perces szolgálata. Sokáig emlékezetes marad Berczelly István operaénekes csodálatos szólóéneke. úgyszintén Molnár Zsuzsanna váci fiatal kiWervatóris- ta szép. az Urat dicsérő szólóéneke.

AZ ISTENTISZTELETET KÖVETŐ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉST Kapuszta Jenő felügyelő nyitotta meg. köszöntve dr. káldy Zoltán püspököt és feleségét, a jelenlevő lelkészeket, a vendégeket, és a

gyülekezet tagjait. — Bachát 1st-. ván. a gyülekezet lelkésze ismertette a tatarozás szükségeségét. tájékoztatta a közgyűlést a munkálatok folyásáról, és a munkálatokat végző kisiparosok szép és jó munkájáról, valamint a költségekről. A gyülekezet önerejéből 650 000 Ft-os költséggel végeztette el a munkálatokat. — A gyülekezet tagjait további templom- szeretetre és áldozatkészségre buzdította. — Megköszönte dr. Káldy Zoltán püspöknek hitet ébresztő igehirdetését a Lutheránia kamarakórusának szolgálatát, külön is Berczelly. István operaénekes és Molnár Zsuzsanna szólóénekét.

A gyülekezetét köszöntötte Ro- szik Mihály az alberti gyülekezet és az egyházmegye nevében, a váci református gyülekezet nevében Csuka Tamás református lelkész és sokan még levélben és táviratban.

A Himnusz eléneklésével fejeződött be az ünepi istentisztelet, illetve az ünnepi közgyűlés.

A gyülekezet örömünnepén jelen volt Vác Városi Tanács VB és a Hazafias Népfront Városi Bizottsága képviseletében Szabó Sándorné, aki köszöntötte is a gyülekezetét. Bachát Istvánnc

Pálos Ilozita:

Ejféli könyörgés

Jaj. ne hagyj el Istenem!

Kívüled már senki sem Gondol árva énvelem.

Mint a szarvas a friss vizet Vágyom tiszta közeled.

Sírásomnak adj nevet!

Életem oly idegen, Koporsószeghidegen Jár ki meg be szivemen

* Csontig ért a fájdalom,

Érdemelten — jól tudom.

Minden cseppjét vállalom,

Mégis arra' kérlek én.

Leplezetlenül szegény.

Enyhítsen a jó remény:

Országod jön így felém.

• (Megjelent a költő „UTÓN” című kötetében, 1975-ben.)

les ín ff t át tu tu

VÉGRENDELET. Egy emberi élet összegezése. Mindaz, amit maradandónak kívánt létrehozni s örökségként, kincsként, segítségként átadni azoknak, akik utána következnek. Mindennapi, érthetően gyakorlatias tartalmáért vette a szót használatba a keresztyénség is. hogy a legteljesebb elet tartalmának és szándékának kifejezője legyen. Száraz jogi meghatározáson túl így vezet ez a szó az emberi élet étzelmi — akarati világának mélységéig. Tanúskodik arról, amiért'élt az ember es amit, mint legszükségesebbet, ajándékba akar adni övéinek.

Amikor a világ szinte megszámlálhatatlanul sok, ezer hírközlő eszköze között a hazaiak is közzétették, hogy elhunyt Leonyid Iljics Brezsnyev. a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnöke, azok i megnyilatkozásai jutottak először is az eszembe, amelyeket nem sokkal halála előtt is újra és újra nyomatékosan és határozottan húzott alá, amit legfontosabbnak tartott egy kontinénst, kitevő országa népei boldogulása és a világ békéjének megvalósulása érdekében.

NAGYON SZERETTE NÉPÉT. Még ismerte ifjúságában azt a

mélységet, ahonnan fel kellett emelni és együtt birkózott vele a megmaradásért, majd később az újra talpraállásáért a megsemmisüléssel fenyegető fasiszta támadás idején. Ezért számára sem a munka és termelés, sem a béke és honvédelem nem elméleti kérdések voltak — hanem a tapasztalat alapján fontos és mindenképpen megoldandó ügyekként teljesen gyakorlatiasan foglalkozott velük. A világ egyik legnagyobb államférfiaként is újra és újra belépett az üzemek kapuin és leült a legkülönbözőbb területen dolgozó emberekké, faggatta és; hallgatta őket mindennapi életük és munkájuk dolgairól. A világgazdaság nagy feszültsége idején is újabb és újabb javaslatokkal lépett elő és határozottan támogatott olyanokat, ame lyek országa milliói számára jelenthetnek nagyobb kenyeret, újabb otthont, kiteijesedettebb életet.

DE NEM VOLT SZŰKKEBLŰ HAZAFI. Országa népének sorsát együtt látta a Föld lakói milliárdjainak sorsával. Következetesen képviselte pártjának és országának azt a törekvését, amelynek célja a népek felemelkedese. haladása, boldogulása. Amit mi természetesnek tartunk a szocialista országok közösségén belül egymás támogatása gyakorlatában, az más tormában, az adott földrész, ország, vagy népcsoport helyzetéhez és szükségéhez mérten jelent meg baráti segítségként szolidaritásban, pártfogásban, anyagi javakban. Ezárt keresték tel őt újra és újra szabadságukért, függetlenségükért, jövőjükért küzdő népek képviselői s nem távoztak tőle el üres kézzel.

DE AMIÉRT A LEGNAGYOBB TISZTELETTEL TEKINTETTEK RÁ milliók és milliók szerte a világon és amit még halála hírének hallatán ellenfelei is mint életműve legnagyobb értékét emlegették, az békeszeretels. a békáért való szüntelen fáradozása, kifogyhatatlan tárgyalókészsége, türelme és reménysége volt. Senki nem vitathatja, hogy hányszor állította meg határozott mozdulattal a háború már indulni játszó szekerét, amely halálra gázolhatta volna az egész emberisége:. h jgy az élén járt azoknak, akik földrészünk számára ki- I Küzdték a béke leghosszabb korszakát, és elindították az. egymás keresess és az együttfnuhkálkodás új politikai és gazdasági gyakorlatát. És sz: sem. hogy hányszor járult hozzá helyi konfliktusok megakadályozásához és megszüntetéséhez. És ezért tett még éltete utolsó mozdulataival is.

Mi is ezek ismeretében tisztelhettük őt és helyezhettük el gondo- . latban a hálás emlékezés virágait megfáradt teste nyugvóhelyére,

M, Gy.

Emlékezés Falív Miklósra

Tíz éve huny el a II. világháború utáni évek egyik legmarkánsabb egyházi személyisége, dr. Pálfy Miklós professzor, többszörös dékán, egykori ökumenikus főtitkár.

Teológiai Akadémiánk tanárai és hallgatói november 11-én megemlékeztek életéről, egyházi és tudományos munkásságáról. Dr. Fa- biny Tibor ez idei dékán emlékbeszédében felvázolta e markáns arcéi vonásait: ..ötvöződött benne a hivő keresztyén, a tudatos evangélikus, az izzó magyar, a vérbeli teológus, a szenvedélyes politikus és a melegszívű családapa” — mondotta. Bibüaíordífó munkája, kommentárjai, cikkei és tanulmányai, héber nyelvkönyve és a Hallei Magyar Könyvtár könyv- és kéziratkatalógusángk kiadása mind tiszteletet parancsolnak az utódoknak.

A tanártársak és hallgatók sírra tett koszorúja csupán jelkép akart lenni: a hála és megbecsülés szimbóluma annak porladó:teste felett, aki oly szenvedélyesen szerette népét és egyházát.

Az egyházak feladatai Európában

Az inter lake ni konferenciáról

Interlaken a nemzetközi idegenforgalom világában jól ismert svájci kisváros: Svájc egyik legcsodálatosabb szépségű pontján fekszik, a Jungfrau 4000 méteres hegycsúcsa és égbenyúló havasok közt, a Thuní-ió és a Bricnzi-tó közti földnyelven. Nyáron mozdulni sem lehet itt az idegenektől. Október közepére mór megcsendesedett a zajló nyári idegenforgalom, a hatalmas! szállók félig üresek voltak. De a ,,berni felvidék” változatlanul ragyogott kék egével, havas csúcsaival az őszi napsütésben. És minden kis talpalatnyi zöld területen békésen kolompoltak, legeltek a kávészínű svájci tehenek.

Ebben a különleges türistavérosban, a matteni ultramodern gyülekezeti kombinátban találkoztak több mint húsz nyugat-, észak- és dél-európai ország egyházainak vezetői, delegátusai. Vendéglátónk a Svájci Protestáns Egyházszövetség volt, Jor nőd egyházelnökkel az álén. A svájci külügyminiszter tartotta az első előadást, hangsúlyt adva a konferencia jelentőségének. Ott voltak többek között Andre Appel és Maury francia evangélikus és református egyházelnökök, Heyl nyugatnémet zsinati elnök, Held frankfurti egyházi külügyi elnök, a Brit Egyháztanács főtitkára és egy sor vezetőembere, Johannes helsinki és Zakynthos görög ortodox metropoliták, holland, belga, skandináv, spanyol, portugál és olasz protestáns egyházi küldöttek, Mag un egyedül képviseltem a kelet-európai protestáns egyházakat, — mint az Európai Egyházak Konferenciája képviselője. A konferencia munkáját Lukas Vischer és Hans Ruh svájci teológiai professzorok irányították.

.1 mai Nyugal-Európa és az egyházak

Érdekes és minket is közelről érintő témaköre volt ennek a két év óta gondosan-előkészített, nagy nyugat-európai egyházi tanácskozásnak. Egyfelől azzal. foglalkozott, hogyan látják ma ezek az egyházak konkrét feladataikat az európai kontinensen. A másik téma, amit a rendezők tűztek a tanácskozás elé, ez volt: hogyan lehetne jobban támogatni a nyugati egyházaknak — elsősorban a protestáns és ortodox egyházaknak — az úgynevezett ..integrált európai szervezetek” (a nyugat-európai Gazdasági Közösség, az Európa- tanác^.és az Európa-parlament) munkáját. Két kisebb nyugat-európai egyházi iroda működik már évek óta Brüsszelben és Strasbourg- ban ezek mellett a politikai-gazdasági szervezetek mellett, néhány nyugati protestáns egyház támogatásával. A konferencia összehívói azt a kérdést kívánták nyilvánvalóan megtárgyalni: hogyan lehetne erősíteni és valamennyi nyugat-európai egyház által támogatott intézménnyé tenni az említett két irodát és a rotterdami, velük kapcsolatban álló teológiai intézetet. ,

Kritikai hang Kelet-Európából és a ,,harmadik világból”

Nagyon érdekes tanulság volt, hogy a meghívott egyhazak delegátusai szinte teljes számban — de elsősorban mégis az északi és a dél-európai egyházak képviselői — élesen kritizáltak minden olyan törekvést, amely esetleg egy új „nyugat-európai egyházszervezet'’ létesítését tűzné ki céljául. Szinte egyhangú volt ennek az elutasítása, s ez belekerült a záró sajtóközleménybe is.

Három bevezető referátum is ebbe az irányba vitte a konferencia közhangulatát. Mint a kelet-európai egyházak képviselője, elsőnek kaptam szót a föelöudást követő három kiegészítő referátum közül. Az Európai Egyházak Konferenciája és hazai egyházaink véleményének kellett hangot adnom. Két fő mondanivalóm volt: Európa egysége és minden „külön Európa” veszélyessége, másfelől az, hogy a mai feszült nemzetközi helyzetben minden „nyugat-európai ökumenikus csoportosulás” végzetesen veszélyes lehetne az egyházak fontos, közös szolgálatára a mai világban. Kipltgat kenyai nagykövét és Koshy igazgató, az Egyházak Világtanácsának képviselője, pedig a fejlődő országok egyházai nevében gyakoroltak éles. néhol szenvedély is hangú kritikát a nyugati „gazdagok klubja” magatartásán és ebben kértek segítséget a nyugati egyházaktól is.

Levél a nyugati egyházakhoz

Egy sor további előadás és öt munkacsoport kétnapos munkája követte ezt a kezdetet. A befejező vitában ismét kifejeződött a delegátusok nagy többségének a véleménye: ma semmivel sem szabad Veszélyeztetni az éurópai egyházak eddigi közös ázolgálatát az európai együttműködés érdekében, a háborús veszély távoltartásáért országainktól, népeinktől.

Végül a konferencia rendezői egy levéltervezetet terjesztettek elő, amely már csak az említett két nyugat-európai protestáns egyházi iroda munkájának kiszélesítését és a támogató nyugati egyházak eddiginél erőteljesebb részvételét kertel Ezen a tervezeten is sok változtatást kívántak a felszólalók. Végül egy nyolctagú bizottságra bízták a végleges szöveget, amelyet novemberben küldenek majd meg a huszonegy ország egyházainak. Nem kétséges, hogy ezek kö- •zül sok egyház el fogja utasítani a csatlakozást: főleg a finnek, svédek é- norvégok, de a görögök is igen határozottan fejezték ki ezt a véleményüket. Más egyházak is fenntartásokat hangoztattak a nagyobb szervezed .változtatásokkal kapcsolatban.

1 mi véleményünk

az, hogv a nyugati egyhazak igen súlyos felelősséget vennének magukra, ha a konferencián elhangzott és minden „külön Európát” vagy „kis Európát’ elutasító egyházi megnyilatkozásokkal szemben mégis valamilyen formában a nyugati egyházak külön szervezkedésé*. a kelet-európai egyházaktól való eltávolodását 'segítenék elő. Reméljük, hogy az Interlaken! konferencia tanulságait nem felejtik el a nyugati egyházakban és mindent megtesznek egész Euróba és I egyházat közöt, békés jövőjéért. Nagy Gyula