Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-14 / 46. szám

Erdélyi József: Őszi út, hazafelé Megritkult már a nyárfák levele, dúsan terül a réti fű vele, hosszan, amint ragadja el a szél, mint egy királyi, arany szemítedél. A hegyeken, a fosztott völgy körül, az erdőkön bús, borongó köd ül, az égről szürke felhők csüngenek, csak a fű él s a nyárfalevelek. Csak a zöld fű s a vén.levelek élnek, — sárgán ragyognak, öntüzükben égnek, mint aranyfényű szikrák hullanak, mint egy-egy nyári óra, pillanat. . Alig van már a fákon, hullva hull) s a zöld mezőre, hosszan úgy borul, mint arany árnyék, — ott fekszik talán a Nyár, a Múlt aranyravatalán... Sáros úton rohan velünk a gép, — Betakarított a mezei nép ... Rohan a gép és rohan az idő, jön a falu, jön tűzhely és temető, — rohan felénk ... Már alkonyodni kezd. Az útfélen feltűnik a kereszt; rajta csüng búsan az Ember fia, lehajtott fején töviskorona. Feltűnik s elmarad ... Megérkezünk a faluba ... Kilincset nyom kezünk, nyakunkba ugrik, zsebünkbe kotor egy kis gyerek — van ott egy szem'cukor. .1 Egy szem cukor, — a sok keserűségbe, háborúságba egy szemernyi béke, egy csepp öröm, túl tenger bánaton, — új rügy a fán, a díszehullatón ... Csak hulljatok, ti nyárfalevelek! Repülj idő! Én paizst emelek, arany paizst, mely, mint a Nap ragyog s az van ráírva, hogy feltámadok!... (Erdélyi József: Aranyalma 1982.) OTTLYK ERNŐ ÍRÁSAI AZ NDK-BAN Dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, ökumenikus főtitkárnak könyve jelent meg a-berlini Union Verlag kiadásában „Der Weg einer evan­gelischen Kirche in Sozialismus” címmel. A 195 oldalas könyv be­mutatja a magyarországi evangé­likus egyház fejlődéstörténetét a felszabadulástól a jelenig. Ez a könyv Ottlyk Ernőnek „Az evan­gélikus egyház útja a szocializ­musban” című művének a német olvasó számára történt átdolgo­zása. A Berlinben megjelenő Neue Zeit című napilap október 2-i száma Ottlyk Ernő cikkét hozza abban a sorozatban, amelybeh egyházi személyeket szólaltatnak meg a béke aktuális kérdéseivel kapcsolatban. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. november 14-én * Deák tér de. 9 (úrv.) Pintér Ká­roly, de. 11. (úrv.) Hafenscher Ká­roly, du. 6. Szeretetvendégség: Fa- sang Árpád. Fasor de. 11, du. 6. Dó­zsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Ka­rácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt­kay Levente. Rákóczi út 57/b. dei 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya de. 10. Bogya Géza. Vajda Pé­ter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos Pest­erzsébet de. 10. Virágh Gyula. Sorok- sár-Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kis­pest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest- Wekerle-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vil­mos. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Teol. szuppl. Rákoshegy de. 9. Teol. Rákosliget de. 11. Teol. szuppl. Rá­koskeresztúr de. fél 11. Teol szuppl. Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11 (német), de. 11. (úrv.) Pintér Márta teol., du. 6. Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. Pintér Márta teol. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9, de. 11, du. fél 7. Buda­keszi de. 8. Pesthidegkút de. fél 11. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Reuss András, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Imre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Ro­zsé István. Kelenvölgy de. 9. Buda­fok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) .Rőzse István. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — HÁZASSÁG. Koháry Fe­renc bezi-enese-lébényi lelkész és Tisztával Márta október 16-án tartották esküvőjüket a bezi templomban. A szertartást Bá- ány Gyula, a Győr-Soproni Egy- .házmegye esperese végezte. Igét hirdetett Böröcz Enikő kisbabot- márgesi lelkész. „Adok nekik egy szívet és egy utat, hogy en­gem féljenek mindenkor és jó legyen dolguk mindenben.” EVANGÉLIKUS ÉLET A Maeyarorszási Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 DR. KÜRT SCHMIDT-CLAUSEN TARTOMÁNYI SZUPERINTENDENS NYUGALOMBA VONULT Az osnabrücki Mária-templom- ban köszöntek el dr. Kurt Schmidt- Clausen tartományi szuperinten­denstől hívei és tisztelői. Idő előt­ti nyugdíjaztatását dr. Schmidt- Clausen egészségi okok miatt kér­te. Dr. Kurt Schmidt-Clausen irán­tunk való testvéri szeretetéről, megértéséről a továbbiakban még meg fogunk emlékezni. Most csak annyit, hogy 1960—1965 között a Lutheránus Világszövetség főtit­kára volt. Egy olyan időszakban, amikor — búcsúprédikációja sze­rint és nálunk járva — megértette azt, hogy a „békét csak a fele­baráttal való megértésben lehet elérni.” (epd-v) — HIBAIGAZÍTÁS. Lapunk november 7-i számának 4. olda­lán közölt „Mefisztó” cikket Groó Gyula írta. Csekkszámlaszám: biö—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.2806 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató „Mert mindnyájunknak leple­zetlenül kell odaállnunk Krisz­tus ítélőszéke elé” (2Kor 5, 10). VASÁRNAP — Jézus mondja: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza az Atya, aki elkül­dött engem” (Jn 6, 44 — Ézs 48, 17 — Mt 25, 31—46 — Zsolt 50). Isten vonzásában élni nemcsak igazi ismeretet jelent, mellyel el­vi síkon megmagyarázhatjuk hi­tünket, hanem cselekvő követést. Nemcsak Jézushoz kell eljutni, hanem vele együtt tovább lehet és kell is menni. A követés földi világából egykor az örök életbe is átléphetünk az Atya akaratáé­ból. „Hozzád megyek, nehéz az út; Paradicsomba nyiss kaput” <765, 2. v.). HÉTFŐ. — Jézus mondja: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtotokra adtam” (Jn 15, 15 — Ézs 42, 9 — Lk 19, 11—28 — Jel 19, 11—16). A ba­rátság az egyik legszebb emberi kapcsolat, de igazi értéke csak akkor van, ha őszinte. Isten Jé­zusban őszintén, emberi életeket megértő és megszentelő módon közeledett a világhoz. Az „igazi Barát” velünk járja a élet útját,' tanácsával és példájával igazgat­ja botladozó lépteinket. „Áldlak Jézus, hív barátom, Ki síromig elkísérsz, Biztató karod, ha lá­tom, El nem csüggeszt semmi vész” (420, 1. v.). KEDD. — „Isten/ elsősorban nektek támasztotta fel és küldte el szolgáját, aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából” (ApCsel 3, 26 — Jer 5, 25 — Zsid 10, 26—31 — Jél 19, 17—21). Az áldás min­dig valami fenséges, szent dol­got jelent, pedig hatása nagyon is hétköznapi. A Jézusban megje­lent isteni áldás a mindennapok világának áldása, mert meg tud­ja valósítani bennünk azt a meg­újulást, amelyre a hétköznapok világában van a legégetőbb szük­ség: a szeretetben folytatott éle­tet. „Jövel Jézus, lelkem hő sze­relme! Tenélküled szívem hova lenne?” (414, 1. v.). SZERDA. — „A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti, hogy min­denki mindenütt térjen meg” (ApCsel 17, 30 — Zsolt 115, 2. 3 — Lk 13, 1—9 — Jel 20, 1—3). Nagyon hozzászoktunk már a készen kapott javakhoz, ame­lyek beszerzéséhez nem kell kü­lönösebben erőlködni. Az igazi hit azonban állandóan döntés elé állít, lelki erőfeszítésre, gon­dolkodásra és Isten előtti alázat­ra ösztönöz. A naponkénti meg­térés nem megy magától — ne­jünk kell azt gyakorolni, mielőtt másoktól követeljük. „A megté­résre, Jézusom, Kérdek, te adj erőt, Hogy megállhassak egyko­ron, Uram, színed előtt” (431. 6. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Amilyen messze van a napkelet a nap­nyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket” (Zsolt 103, 12 — 1 Jn 3, 5 — Ez 14, 12—13 — Jel 20, 4—6). Egy hosszú időn át haragot tartó asszony újságolta nemrég kapcsolatának rendeződését eb­ben az érdekes fogalmazásban: „kitört a békesség!” Isten és em­ber között ugyanilyen mélyre­ható, teljes és tökéletes a megbé­kélés, mert Isten mindent felejt és mindent megbocsát. A „kitö­rő” békesség tisztasága új erővel ruház fel a mindig megújuló embertársi feladatok megoldásá­ra. „És el ne feledkezzél te ígé­retedről) A bűnösökhöz tmló nagy kegyelmedről” (781, 12. v.). PÉNTEK. — „Jó, ha a férfi már ifjúkorában igát hordoz” (Jer Sir 3, 27 — 2 Thessz 3, 5 — 2 Thessz 1, 3—10 — Jel 20, 7—10). A ma felnövekvő generációt sok­féle kritika éri — sok esetben joggal. A hiba nem a túláradó életkedvvel és vidámsággal van, hanem leginkább a mértékkel. Csak úgy tekinthetünk bizalom­mal a jövő felé, ha megtanulunk az Isten által teremtett javakkal mértékletesen élni. „Tékozlástól óvj meg engem; Ne hagyd bűn­re vesztegetnem Kezedből vett javaimat... (452, 2. v.). SZOMBAT. — Jézus mondja: „Aki hisz énbennem, szintén megteszi azokat a cselekedete­ket, amelyeket én megteszek, sőt, ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek ...” (Jn 14, 12 — 1 Krön 22, 16 — Lk 21, 11—19 — Jel 20, 11—15). A hit igazi csodáit általában nem vesszük észre. Nem szakítják meg a TV-adást, nem közük le az újságok címoldalán, hogy va­laki önzetlenül segített valakin; valahol letöröltek egy könny­cseppet. A Jézus-követés nagy cselekedetei általában csendesek és névtelenek. „Jertek, Jézustól magától Igyekezzünk megérteni, Mit kíván megváltott nyájától, Miként lehetünk hívei” (428, 1. v.). Zügn Tamás — ÖREGEK ÉS GYERMEKEK GON­DOZÓKRA VÁRNAK! Azonnali belé- pésre keresünk szakképzett, vagy képesítés nélküli munkatársakat sze­retetotthonaink különböző munka­ágaiba. Jelentkezőket kérünk beteg gyermekek gondozására, a velük va­ló gyógypedagógiai foglalkozásra, fi- zióterápiás munkára. A jelentkezők képzéséről munkájuk mellett gondos­kodunk. — Keresünk konyhai dolgo­zókat, szakácsnőket is egyéb konyhai munkatársakat. — Újjáépített és kor­szerűen felszerelt mosodánkba kép­zett munkaerőket és segítőket vá­runk. — Jelentkezhetnek nők és fér­fiak is. A munkatársak részére nő­vérotthonainkban szállást és korláto­zott mértékben lakást is tudunk nyüi- tani. Bérezés tekintetében az egész­ségügyi dolgozók bérezési rendszerit érvényesítjük. Jelentkezni lehet sze­mélyesen, telefonon vagy írásban a következő címen: Budai Evangélikus Szeretetotthonok Központja. Buda­pest II., Báthori u. 8. Telefon: 365-705. Elküldöm neked — Egy ismeretlen katona sírja mel­lett találták az alanti sorokat. Imádsága volt. Csak ennyit tudok róla — így kez­di sorait egy jóbarátom, a levél írója. „Erőt kértem, hogy eredményt érhessek el: gyengévé tettek, hogy megtanuljak alázatosan engedelmeskedni. Egészséget kértem, hogy nagyobb dolgokhoz foghassak: gyengévé tettek, hogy jobb dolgokat tehessek. Gazdagságot kértem, hogy boldog legyek: szegénységet kaptam, hogy érezzem, Istenre van szükségem. Hatalmat kértem, hogy az emberek dicsérjenek: gyengesé­get kaptam, hogy mindennek tudjak örülni. Kértem olyan dolgokat, amelyek örömtelivé teszik a létet: életet kaptam, hogy mindennek tudjak örülni. Semmit nem kaptam meg abból, amit kértem, de mindent megkaptam, amit reméltem. Ki nem mondott imáim meghallga­tásra találtak. Leáldottabb vagyok minden emberek — Ezt az imádságot egy barátom küld­te el nekem — folytatódik a levél. Én pedig odaadtam egy fiatalembernek, akit autóbaleset ért. Szép szál ember volt, erőteljes, kisportolt alakú, de fefc sérült, egyik oldala béna, ágyhoz kötött. Szeretett volna megygógyulni, de félt, mert nem tudta lesz-e ereje a nehéz kö­rülményekkel megbirkózni. Amikor elol­vasta az ismeretlen katona sorait, azzal adta tovább a mellette fekvű fiúnak: — Ezt rólam írta! — A másik elolvas­ta és ezt válaszolta: — Ezt rólam írta! — És este, amikor. édesapja meglátogatta a kórházban oda­nyújtotta neki: — Ezt rólam írták! — Az apa elolvas­ta. — Lehet fiam, hogy rólad írták, de nekem is szól. — És magával vitte az imádságot, bronzba öntette és kiszögez­ték a kórház falára, hogy aki olvassa erőt kapjon, legáldottabb lehessen az emberek között. Elküldöm neked — írja. Megköszöntem. Nem tartottam meg. Felvéstem siívem bronztáblájára és most továbbadom, testvérem, neked. Hadd idézzek egy másik levelet is. írója négy évig feküdt borzalmas szen­vedések, félelmek között a kórházi ágyon: Bátorsága és életfilozófiája példa lehetne ma is, bár már reges rég nincs az élők sorában. Levele 35 évvel ezelőtt íródott, de szava ebben az irányított-ra- kétás világban is élő. Egy szerencsétlen háborús sérült fiatalember beszél most a békéről ember és ember között. Olvasd figyelemmel. — Az én testi sebeim nagyon kicsi­nyek lelki sebeimhez viszonyítva. A ha­lálból jöttem vissza ebbe a világba, amely ma már nem érdekel. Én, aki résztvettem a nagy küzdelemben, amely­ben a világot meg aakrtuk szabadítani a zsarnokságtól, én aki láttam meghalni fijú bajtársaimat ezért az eszméért, most nem találom a békémet a világban. Két évig éltem a halál közelében és né­gyet a betegágyon húztam le. Ma már tisztán látom, hogy a háború milyen apróságokon múlhat. És hány embernek kell érte meghalni, hány lesz érte nyo­morék. Minden baj az emberből indul ki. A nemzetek mohó, önző útjai az egyén út­jainak sokszorosai. Ha az ember erkölcse megromlik, megromolhat nemzetéé is, meg a világé is. Amíg egyik ember félre löki a másikat, amíg egyik ember ki­használja a másikat, amíg egyik ember gyűlöli a másikát, amíg félrelöki a má­sikat egy buszhelyért, amíg azon vitat­koznak, kinek a kertjébe hullott le egy^ alma, kit illet meg az útszélen a leka­szált széna, addig nem lesz béke ebben a világban. Ha újra békét akarunk, visz- sza kell, térnünk a nagy paracsolathoz: szeresd felebarátodat, mint sajátmaga­dat. így írt ez a fiatalember, a háború sé­rültje. Beteg világunkban nem szokatlan do­log, hogy "h. szenvedőkhöz, a megszenve- dettekhez fordulunk, hogy tanuljunk tőlük. Talán sikerül elsajátítani a békés egymás mellett élés bölcsességét. Mert azok, akik a szenvedés, a fájdalom, a há­ború poklát megjárták, de orvosi segít­séggel, bátorsággal és hittel legyőzték bénaságukat és visszatérve az életbe is­mét elfoglalták helyüket, azok a lélek olyan mélységeibe szálltak le, amelyeket mi talán fel sem mérhetünk. De íme, nem kótyavetélték el szenvedésüket. Meg sze­retnék osztani velünk. Éljünk vele. GyarmatRy Irén \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents