Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-14 / 46. szám

Egy régi isl&ola Jubilált Négyszázlmszoiiöt éves a soproni ISerzsenyi gimuázium (Folytatás az 1. oldalról) EZUTÁN ZARÁNDOKŰTRA INDULT az ünnepi ülés hatal­mas serege. A Deák-kút erdei, csendjében csobogó forrásnál olvastuk a kőbevésett üzenetet: „Itt lobogott a Deák-kúti Vár­megye zászlaja egykor — Szelle­me mostan is int: Ifjú, szeresd a hazát!” Tanár és öregdiákok há­lás emlékezései szálltak a hatal­mas fák között szívből — szívbe. A második világháború pusztítá­sai idején elveszett Haubner Má­té püspök serlege helyett — amelyből érettségiző diákok isz­nak évenként a forrás vizéből — a hálás öregdiákok új serle­get ajándékoztak a 425 éves ju­bileum emlékére az iskolának. „Ez a víz élő víz, jelkép! Akik majd ebből a kehelyből isznak tiszta gondolkodásukkal és em­berségükkel üdítsék fel békére, szeretetre szomjazó világunk emberét!...” Délután az iskola falára — ki­tüntetésként — újabb emléktáb­la került. A kiváló tanítvány Gombocz Zoltán nyelvész emlék­tábláját avatta fel Lőrincze Lajos professzor. A városban -pedig egy másik kiváló diák, Mannin- ger Rezső állatorvos, akadémiai alelnök emléktábláját leplezte le dr. Szentágothai János Tudomá­nyos Akadémiánk elnöke. A hálás diákok szeretete a már meghalt tanárok sírjára is odatette az emlékezés koszorúit. Az evangélikus temetőben 22 koszorú került régi igazgatók, tanárok sok-sok kedves emléket felidéző sírjára. A népes tanít- ványi küldöttség sírtól sírig járt. De nem feledkeztünk még a két volt kedves pedellusról, Simon és Körös bácsiról sem! ök fű­töttek, ők takarítottak és ők csengettek a harangcsengővel óráról ki, órára be. Boldogok a halottak, akik az Orbán halnak meg!... cselekedeteik követik őket! A KÁROLY-MAGASLAT MÖ­GÖTT még nem bújt el a nap, amikor ünnepi hangverseny kez­dődött a megtelt evangélikus templomban. A Lutheránia ének­és zenekara Szokolay Sándor Confessio Augustana és a Gálya- rabok emlékére írt kantátáit ad­ta elő a szerző vezetésével. Bánffy György és Berczelly Ist­ván működött közre. A két ha­talmas mű egyházunk, de az is­kola történetével is' összefüggő két eseményét az ének és zene nyelvén elevenítette meg. A dal­lamok az emlékezés és az ünnepi érzések magasságába emeltek fel. Az ünnepi hét sok prózája, szóban elhangzó gazdag gondo­latsorai közben óriási élményt jelentett ez a két gyönyörű kan­táta. A két mű között dr. Káldy Zoltán püspök a templomi ige­hirdetés fényébe vonta az iskola 425 éves szolgálatát — mint szol­gálatot, diakóniát — a lelkiisme­reti szabadságot és a hazaszere­tetre való nevelést. „Mindenért legyen áldott az Isten, aki évszá­zadokon át munkálth és munkál­ja most is midezeket!” ALIG HALKULT EL AZ OR­GONA, a szívekben még ott zsongott a két nagy mű dallam­halmaza, a közben felcsendülő „Ne csüggedj el kicsiny sereg” közismert áriája — amikor már az újjáépült Petőfi Színházban találkozott a többszáz öreg- és ifjúdiák, az ünneplő nagycsalád. Rapcsányi László nagyszerű mű­sorvezetésével Bánffy György, Bálint András, Keres Emil, Ha­vas Judit, Mécs Károly, Nagy Attila, Sütő Irén kiváló budapes­ti színművészek tolmácsoltak Berzsenyi- és Petőfi-verseket, Berzsenyi, Kis János, Kazinczy és Kossuth leveleit, és egy ősi, néha mosolyra késztető iskolai előírást, magaviseleti rendtartást. A színházat megtöltő hallgató­ság lélegzetvisszafojtott áhítattal hallgatta a nemes prózát, műve­lődésünk és nemzei kultúránk gyöngys zemeit. Vasárnap korán reggel az öreg iskola az ősi harangcsengővel hívta be az osztálytermekbe a hazajött régi diákokat, felesége­ket, családtagokat, öreg tanára­ink osztályról osztályra jártak — vagy inkább vitték őket. A diá­kok pedig derűvel, a találkozás megfiatalító örömével számoltak be életükről és munkásságukról. MAJD A HATALMAS DIÁK­SEREG, a ballagó 70—80 évesek párjuk karjába kapaszkodva el­indultak a Templom utcán evan­gélikus templomunkba. Zsúfolá­sig megtelt a templom. „Zugó ha­rang, ének és orgonahang — mind csak az Ö nevét áldják!” Egy 80 éves öregdiák, Szabó Jó­zsef ny. püspök ment fel az' ol­tárhoz. A hálás és Isten hatal­mas szeretetét érző szív mélyé­ből jött az ima, majd az ige: „Uram, Te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre ... Ta­níts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Az igehirdetést az iskola hűséges diákja, dr. Káldy Zoltán püspök tartotta. Igehirdetését teljes egé­szében közöljük lapunkban is. A befejező áldás előtt egy öreg­diák, Görög Tibor lelkész állt oda lélekben az Alma Mater, a tápláló, nevelő iskolaanyánk elé — és felelt. Hálatelt szívvel kö­szönte meg, hogy a becsületre, munkára és szeretetre nevelte fiait. Ez mind Isten csodálatos munkája volt! A NAGYSZABÁSÚ BEFEJE­ZŐ ÜNNEPSÉGRE is a Liszt Fe- renf Művelődési Központ nagy­termében került sor. Állami, vá­rosi, társadalmi életünk vezetői, a Tudományos Akadémia elnöke, a Hazafias Népfront, a párt ki­küldöttei és a nagycsalád jelen­léte — amelyben most egy Ber- . zsenyi-leszármazott is hozzátar­tozott — országos rangot adott az eseménynek. Az ünnepi beszé­det dr. Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára mondta, amely ugyancsak igényli lapunk nyilvánosságát. Dr. Káldy Zoltán püspök' szó­lalt feT elsőként (felszólalását la­punk más helyén közöljük). Dr. Szentágothai János, a Ma­gyar Tudományos Akadémia el­nöke köszöntőjében emlékezte­tett a Tudományos Akadémia első főtitkárára, a volt Lyceum- ban nevelődött Döbrentei Gá­borra és az iskola többi, orszá­gos hírű tanítványára. Madas András ny. miniszterhelyettes, ugyancsak mint az iskola volt tanítványa hálás szeretettel em­lítette meg- tanári nevét, akik a kisdiákokat nyolc év alatt sokol­dalú emberekké képezték ki. „Demokrácia és humánum a jö­vő felé mutató elvek voltak eb­ben az iskolában!” A mai nem­zedék vallomását Balogh Éva III. o. tanuló tolmácsolta. Sze­mében büszke fény csillant, ér­tik és tudják, mire kötelezi a mai tanulókat az iskola múltja! A NAGYMÜLTÜ ISKOLA •ÜNNEPE VÉGET ÉRT. Az él­mények és az elhangzottak meg­töltötték a szíveket. Megújulva, szinte megfiatalodva indult vis.z- sza a sok „diák” munkahelyére és otthonába. „Jó öreg iskola. Isten Veled!” Tovatűnt 425 év. Elmúlnak évszázadok, de most, éoDen itt az ősi iskola falai kö­zött mérhettük le, hogy nemze­dékről nemzedékre, tanévről tan­évre megmarad valami: nevelők és neveltek, tanárok és tanítvá­nyok barátsága és szeretete. És ez hitünk és tapasztalatunk sze­rint Istentől van! Sümeghy József egyházzenei Áhítat lesz november 20-án, szomba­ton este 6 órakor a keszthelyi templomban (Deák Ferenc utca 18.) Műsoron: J. S. Bach motettái Énekel: a Lutheránia énekkar Vezényel: Weltler Jenő Közreműködik: Berczelly István és Trajtler Gábor Igét hirdet: DR. HAFENSCHER KÁROLY Berzsenyi-emlékmű 1 Mély háttérből feljönni kiket látok? Egész sereg. Kezükben fényes ásók. No nézd! No, halld! A hangjuk mennydörög: „Örjást temetünk mi, az óriások!” „És mélyre le!” „Én föld szívéig ások ...” Tágulnak s formálódnak lent körök. Koporsót hoz más óriások válla. Arany koporsót!... Sírva körülállja — nézzed, és lásd! — ritka szellemcsapat: Hit, Tudomány, a Bölcselet, a Szépség, s hogy az alkalmat — ó, jaj — el ne vétsék: sok halhatatlan pillanat. Kövek kiáltnak, ahol elhaladnak. S a messze-földről, ím, ideszaladnak harangok, szószékek és orgonák. Átváltozik itt minden különösre — a Gyász fönséggel sugárzó köntösbe — Fáklyák sora lángolva lobbot ád. Mi az, mi áttör koporsófödélen?, ráhulló hanton?, — mécs, borongó éjen?..; S e sokaság! . . . Nem egy nemzet temet? ... Hullnak alá lélekszentelt göröngyök, virághalmok, villámló fényű gyöngyök — Érezni öröklétű szellemet... ... S hogy véget ér a szertartási ünnep, új óriások érctömbökkel jönnek, s kezük gúlát magasba emel. Az emlékmű készül az utókornak készül — Gyémántbetűk ragyognak az emlékműn, melynél egy nemzet himnuszt énekel. (1976) Kutas Kálmán — Szentháromság ünnepe után a 23. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Fii 3, 17—21; az igehirdetés alapigéje: Mt 22, 15—22. — KECSKEMÉT. A gyülekezet október 10-én, vasárnap köszön­tötte lelkészét, Tóth-Szöllös Mi­hály esperest abból az alkalom­ból, hogy tíz éve végzi szolgála­tát közöttük. Dr. Bakay Péter, a yülekezet felügyelője köszöntöt­te az, istentiszteleten részt vett gyülekezet előtt lelkészüket, a gyülekezet asszonyai és fiataljai virággal és énekléssel szolgáltak és átnyújtották ajándékukat, egy új Luther-kabátot. A lelkész meghatottan mondott köszönetét munkájának ilyen megbecsülé­séért. — ACSÄD. Október 24-én az istntisztelet után köszöntötte Weltler Sándor lelkész és a gyűr lekezet vezetősége özv. Eder Jó- zsefnét meleg szeretettel, virág­gal és könyvajándékkal, aki hosz- szú időn keresztül mint jegyző is szolgált a gyülekezetben. Hűsé­ges olvasója lapunknak is. Be­tegsége miatt aonban már nem tud az istentiszteletekre eljárni. Életével példát mutatott a gyü­lekezet tagjainak. A lelkész Isten áldását kérte további életére. „Áldjad én lelkem az Urat.” — PESTÚJHELY. November 21-én, vasárnap délután 5 órakor szeretetvendégség lesz a gyüleke­zetben, amelyen Szemenyei Sán­dor zuglói református lelkész tart eladást. X A a VASARNA ifiül í' Adjátok meg! ' Mt 22, 15—22 „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené.” — Ügy hangzik ez a jézusi kijelentés, mintha valami megalkuvó, kompromisszumos megoldást ajánlana. Kicsit ide is, ki­csit oda is. Pedig mi sem állt távolabb Jézustól, mint a megalkuvás. Azt sem akarja, hogy mi a világot az Isten és a császár között fel­osszuk. Nincs két világ, kétféle erkölcs. Az egész világ Isten uralma alatt áll. Rajtunk az ö képe van, az ,Ö képére vagyunk teremtve, egész emberségünkkel tartozunk Neki. A HATALOM, AZ EMBER HATALMA IS ISTENTŐL VAN s így megvan a maga jelentősége. Pál apostol úgy fogalmazza meg: „Is­ten szolgája az a te javadra. Isten haragját hajtja végre azon, aki a rosszat teszi. Tedd a jót és dicséretet kapsz tőle.” (Római levél 13. fejezet.) Luther pedig Isten kettős kormányzásáról beszél, ő kormá­nyoz a világi felsőbbségen keresztül törvénnyel, hatalommal, tartja fenn a rendet, a békességet. És Ö kormányoz az evangéliummal is a szív engedelmességén keresztül. „Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” — Ezt a kérdést és Jézus reá adott válaszát a történelmi helyzetből lehet csak meg­értenünk. Nem valami elméleti kérdés, hanem korának bonyolult politikai, nemzeti és vallási kérdése. Általa Jézust is állásfoglalásra akartál: kényszeríteni, mondja meg nyíltan, ki mellé áll: a gyűlölt római, tehát elnyomó császár mellé, vagy az elnyomott, függetlensé­get óhajtó zsidó nép mellé? JÉZUS VALÓBAN SZABADDÁ AKARJA TENNI NÉPÉT. Szánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nálküli nyáj. De nyomo­rúságuk igazi oka nem a római császár hatalma. A szolgáló Jézus belelát a csapdát állítok szívébe, hogy ez kihívás számára, de téves a kiinduló pontjuk. Ez nem hatalmi kérdés, hiszen a hatalom is va­lamiképpen Istentől van. Feladata, rendeltetése van a császárnak. Ezért van joga a pénzveréshez, az adószedéshez. Vannak dolgok, amelyekkel ő rendelkezik. Ezt pedig el kell ismerni és eleget tenni rendelkezéseknek. Erre világít rá szellemesen, amikor a pénz lát­ható képével és feliratával érvel. A vallási és polgári kötelességek nem kerülhetnek egymással szembe. Az ember ennek a földi országnak is tagja és egyúttal per­sze Isten országának is a tagja. De az Istennel való kapcsolat nem állít szembe földi kötelességekkel, hanem felelőssé tesz értük. Még akkor is, ha a császár másképpen gondolkozik Isten dolgairól. De amíg teszi kötelességét, fenntartja a rendet, biztosítja az élet tör­vényes lehetőségét, addig meg kell neki adni, ami az övé, ami az ő hatáskörébe tartozik. HOGYAN VISZONYULJUNK HÁT EHHEZ A FÖLDI VILÁG­HOZ, amelyben mégiscsak benne élünk, bár múlandó és ideigvaló? Kiegyezzünk, alkalmazkodjunk, vagy szembeforduljunk vele? Lássuk meg, hogy ez a világ is Isten világa. Éltet, otthont ad, vé­delmet nyújt. Ezért adót vet ki, vagy másképpen vesz igénybe, kü­lönben és nélkülünk nem tudja teljesíteni feladatát. Adjuk meg, fizessük meg neki azt, ami az „övé”. Segítsük. Védelmezzük mi is, tegyünk meg mipdent, hogy re.nd legyen, fejlődjék, növekedjék.,-,Eafea jó lelkiismérettel megtehetjük, ez nincs ellentétben az Isten szolgá­latával. Sőt! így gyakoroljuk a szeretetet széleskörűen, és várjuk igaz reménységgel a teljes megújulást. Isten népe nem politikai el­lenfél, nem uralomra tör, segít, szolgál egy teljesebb élet kialakítá­sában. Jézus Krisztus szeretetet hirdet, nem gyűlöletet, szolgálatot és nem uralmat. Ezért adjuk meg, amit meg kell adnunk. Isten úgy munkálkodik, hogy embereket használ fel. Világi felsőbbséget is. Ők nem Isten ellenfelei, hanem szolgái, ha tudják, ha nem. AZT IS JÓ TUDATOSÍTANI, HOGY A MAI FELSŐBBSÉG már nem azonos a római elnyomó hatalommal. Együtt építjük a kulturál­tabb jövendőt. Államunk valóban az egész nép javát, jólétét akarja és munkálja. Benne a vallásos emberek jólétét is. Ezért tisztelet és megbecsülés illeti, őszinte együttműködés, hiszen amíg Isten éltet bennünket, közösen vagyunk felelősek földi világunkért. Az a má­sik világ sem nélkülözheti ezt a jelenvalót s az itt gyakorolt hűség és sáfárság bizonyítja, hogy munkában, készenlétben várjuk az el- jövendőt. kovács Pál ImádStozzaink! Urunk! Tisztíts meg minket a Te megtisztító igazságoddal. Tedd egyenessé lépteinket, hogy tiszta szívvel járjunk s tegyünk, ami Előt­ted és a mi hatóságaink szemében is jó és kedves. Uram! Adj a felsőbbségiinknek egészséget, békességet, egyetértést és jólétet, hogy hatalmukat, amelyet Te adtál nekik, békével és szelídséggel gyako­rolják és részesedjenek a Te kegyelmedben. Kérünk, őrizd meg hazánkat minden veszélytől, növeld népünk­ben az igazságosság iránti szeretetet és add, hogy életünk minden földi értékével készségesen szolgálhassuk hazánkat. Ámen. Kit ü ab tetett lelkészek Az Országos Béketanásc az elmúlt hónapokban aktív békeszolgá­latukért több evangélikus lelkészt tüntetett ki. Táborszky László békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese a kitün­tető jelvényt, Csizmazia Sándor nyíregyházi lelkész és Detre Sándor aszódi lelkész emléklapót kapott. A kitüntetett lelkészeknek mi is szívből gratulálunk és további eredményes békemunkát kívánunk. — HALÁLOZÁS. Bicskei Já- nosné, sz. Csajka Jolán, a pilisi gyülekezet áldozatos tagja, a községi Hazafias Népfront Bi­zottsága elnökének felesége, la­punk hűséges olvasója hosszú szenvedés után szeptember 10-én elhunyt. Temetésén Keveháziné Czégényi Klára lelkész hirdette a feltámadás igéjét. „Az én ju- haim hallják az én szómat és én ismerem őket.” — Purt Zoltán, a ferencvárosi gyülekezet hűséges presbitere életének 73. esztendejében rövid betegség után, október 17-én el­hunyt. Purt Zoltán Ágon szüle­tett, ahol édesapja lévita-tanító volt. Kilenc gyermeke — akik között evangélikus lelkész is volt — otthon kapta az első val­lásos nevelést. Purt Zoltán ezt a szellemet hozta magával a ferenc­városi gyülekezetbe. Szerény, csendes, de mindenkor szolgáiat- és áldozatkész élete példamutató volt. A gyülekezet presbitériumá­nak kíséretében október 28-án vett búcsút tőle a Megyeri úti te­metőben. „Uram te voltál né- künk hajlékunk nemzedékről nemzedékre.”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents