Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-11-14 / 46. szám
XLVII. ÉVFOLYAM 46. SZÁM 1982. november 14. Ara: 4,50 Ft Egy régi iskola Jubilált Negyszázhuszonöt éves a soproni Berzsenyi gimnázium ORSZÁGOS FIGYELEM Kí- kezett meg az Emlékbizottság, SÉRTE a soproni Berzsenyi gim- amikor beszámolva munkájáról názium — azelőtt Evangélikus megköszönte a tanácsnak és más Lyceum — 425 éves jubileumi állami szerveknek példaadó segítf ünnepségeit. Az iskola míg tanít ségét. De előre is tekintett a bi- és nevel, maga is vizsgázik. Bi- zottság: százezer forintos alapítzonyítványai falai közül kikerült tanítványai. A hálás öregdiákok nagy serege az országból és a világ minden tájáról hazajött az ősi falak közé hálával emlékezni és megújulni a további életútra. Szeptember utolsó, október első napjai felejthetetlen emléket jelentettek az iskola osztálytermeibe hazalátogatóknak. Az egyhetes ünnepségsorozat tanulmányi versennyel, diákköri ünnepi ülésekkel kezdődött. Az iskola legifjabb növendékei tettek bizonyságot tudományos felkés zülésüxről. Október első napján a nagy Művelődési ház fogadta ünnepi iskolagyűlésre az öregdiákokat és utódokat. Baráth Zoltán igazgató szavai nyomán mintha filmen pergett volna le a 425 év története. Négy évszázad alatt fiatalok serege került ki az iskolából tudással, lelkiekkel felfegyverezve. A Lyceum régi és a gimnázium új címere fölött Berzsenyi sora „Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” — megelevenedett és az énekkar előadásában átforrósította a szíveket. Az iskola mai tanárai és növendékei őrzik a régiek hagyományát. A 425 ÉV TÖRTÉNETE képekben, tárgyakban kiállítási tárlók alatt is láthatóvá vált az iskolatörténeti kiállításon. Régi prédikátorok, „tanodái” igazgatók, tanárok írásai, megsárgult tankönyvek, a volt evangélikus iskola egyháztörteneti emlékei, tanítványok munkái, diáksapka, újságok és fényképek, emléktárgyak évszázadok és évtizedek messzeségébe ragadták el a nézőt és emlékeztettek a „lélekre”, az iskola szellemére. Az ünnepségsorozat előkészítése óriási munkát jelentett a szorgos-gondos rendezőknek, elsősorban Markó József tanácselnöknek. A Leghűségesebb Város nagy tanácstermében erről emléványt létesített kiváló növendékek jutalmazására. Az alapítványtevők között van a Magyar- országi Evangélikus Egyház is. A jutalmakat odaítélő bizottság (kuratórium) állandó tagja egyházunk mindenkori püspök-elnöke. A régi város licisiákkal, ber- zsenyista diákokkal volt tele. Az osztályok városszerte meghitt esti beszélgetésre, emlékezésre gyűltek össze. Számtalan kézfogás, forró baráti ölelés közben őszre váltó fej mögött kerestük a régi kisdiák, iskoltárs nevét. „Ki is vagy te? Nem jut eszembe a neved!” Az öreg iskola az emlékezés és barátság meleg fürdőjébe mártotta öreg tanítványait. Szép este volt az osztálytalálkozók estje! MÁSNAP AZ ORSZÁG 1790- BEN ALAPÍTOTT LEGELSŐ ÖNKÉPZŐKÖRÉNEK, a „nemes” Magyar Társaságnak jubileumi ülésére került sor. A régi „hal- gató” és „működő” tagok nagy, lelkes gyülekezete színvonalas irodalmi és történelmi felolvasásokkal emlékezett a 192 évvel ezelőtt alapított Magyar Társaság magyar nyelvvédő, irodalom- pártoló és tudományos munkára ihlető nevelésére. Az ülés méltatta a Társaságban munkálkodott neves tudósok jelentőségét és az iskolában, a harmincas évek végétől szerkesztett bátorhangú ifjúsági folyóiratot, a Nyugati Őrszemet. A négy legidősebb tanár Kamondy Zoltán, Prőhle Jenő, Csaba József és Benkö László jelenléte még forróbbá tette a Magyar Társaság ülésének hangulatát. Kedves Kamondy tanárunk felkiáltott: „Kedves volt, aranyszívű, drága tanítványaim!” — és a tanári noteszból most néhány „történelmi” jótanács hullott ki. Egyik: „Soha senkit meg nem szomorítani!” (Folytatása az 5. oldalon) Ezért... emberség, szeretet és megint szeretet Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök ünnepi igehirdetése Sopronban Ünneplő gyülekezet! Kedves Testvéreim! Kedves Vendégeink! A BERZSENYI DÁNIEL GIMNÁZIUM 425 ÉVES. Sokan jöttek Sopronba, a „hűség városába”, hogy kifejezzék változatlan ragaszkodásukat a régi iskolához. Részt vegyenek a régi nemes „Magyar Társaság” ünnepi ülésén. Újra kezet fogjanak egymással. Egymás szemébe nézzenek. Megbátorítsák egymást. És egyben sokan vannak a régi diákok közül, akik Istennek adnak hálát az intézetért, évszázados munkájáért, a régi és új tanárokért és tanítványokért. Ez az istentisztelet ehhez az ünnephez kötődik. Ez az aktualitása. Próbáltam egy olyan textust választani a Szentírásból, amelyikből adódóan valami módon elmondhatja egyházunk, a Magyarországi Evangélikus Egyház a maga bizonyságtételét ebből az alkalomból. Ez a textus egy „ezért” szóval kezdődik. Nem volt időm elolvasni azt, ami az „ezért” szó előtt van. Abban a szakaszban arról szól Péter, hogy mi mindennel ajándékozott meg bennünket az Isten. „Mindennel” — mondja Péter —, „ami az életre és a kegyességre szükséges”. Ha én most elkezdeném felsorolni ebben az ünneplő gyülekezetben azt, amivel Isten megajándékozott bennünket úgy mint keresztyéneket és ezen belül úgy, mint magyarokat ezen a drága magyar földön, annak nem volna vége holnap reggelig. Mégis hadd soroljak fel néhányat. Isten ajándékai közül — amelyet e pillanatban nőm lehet elfelejteni. Sok nagyon természetes közülük — de elfelejtjük, hogy ajándékok. TŐLE KAPTUK! — IGEN — TŐLE KAPTUK AZ ÉLETET. Az életet, amely néha úgy tűnik nekünk, hogy nehéz, terhes, küzdelmes, bűnökkel — betegségekkel terhes. De élet! Drága élet! Istentől való élet! Amely nagyon jó arra, hogy szolgáljunk vele embertársainknak. Élet, amit az édesanyánknak, édesápánknak köszönhetünk közvetve. Élet — amely olyan gazdag, hogy joggal mondhatja az apostol, hogy „mindennel megajándékozott” élet. És ezen belül hadd mondjam: az édesanyánk, az édesapánk életét, a gyermekek életét, az öregjeink életét, a házastársak életét — mindazt, amit az „életbe” belefoglalunk. De ebbe tartozik bele a mindennapi kenyér, az otthon, az otthonnak a melege, a szülőknek a szeretete, a gyermekeknek a szava, az öregeknek az el-el- akadozó szava. Élet! — amelyet ma nagyon sok veszély fenyeget a világban. Ez az élet — drága ajándék és benne — hadd mondjam így —, a haza, ez a drága magyar föld régi történelmével és jelenlegi történelmével együtt. A hegyek, a völgyek, a folyók — a Bakony, a Duna, a Tisza, a Mecsek, az Alföld — a Lánchíd, a Gellérthegy, — Arany János, Petőfi, Vörösmarty, Ady, Radnóti, Váczi Mihály. És az az új világ, amelyet egy borzalmas világégés után az Isten ajándékba adott. Ez mind ajándék. AJÁNDÉK A GOLGOTÁI KERESZT. A Mecseken, az egyik út- fordulatban áll a golgotái kereszt. Ez van alatta: úgy szerette Isten a világot! Krisztus kér életet, 2 Péter 1, 5-7 bűnbocsánatot, üdvösséget, jövendőt, reménységet. Ajándék! Megajándékozott élet! És a testvérek közösségének drága ajándéka. Mondjuk ki egyértelműen: az egyház, amelynek tagjai vagyunk, amelyik hirdeti Jézus Krisztus evangéliumát, kiszolgáltatja a szentségeket. Amelynek a közösségében oly jó énekelni, hogy „Jövel Szentlélek Úristen!” és olyan jó énekelni: „Erős vár a mi Istenünk!” Ez mind ajándék! És benne a Berzsenyi Gimnázium is ajándék. Én most egyénileg is el tudnám mondani, mit köszönhetek Istenen keresztül ennek a gimná-. ziumnak: a tanáraimnak a szere- tetét, hűségét, biztatását, bátorítását — az intézet légkörét. De nem folytathatom. De látjátok! Ez van ez előtt a szó előtt, hogy „ezért”. ÉS MI JÖN AZ EZÉRT UTÁN? Ezt mondja Péter: ha ennyi mindennel megajándékozott minket az Isten — akkor „ezért” törekedjetek, igyekezzetek! — A hitben mutassatok emberséget, igaz emberséget. Az Isten ajándékai arra késztetnek, hogy ezeket az ajándékokat felhasználva munkálkodjunk, tevékenykedjünk! — Ne a kegyelem párnáin pihenjünk, aludjunk, hanem ezzel az erővel, amit Istentől kaptunk fáradozzunk, munkálkodjunk, tevékenykedjünk, serénykedjünk. Mert az Isten „dynamis” —. Az Isten ereje megragadja az embert, és arra indítja, serkenti, hogy használja fel az Isten erejét a jóra, a szépre, az előrehaladásra. Felsorol az apostol egy sereg drága vdnást, aminek meg kell jelennie az Istentől megajándékozott embereknek az életében. Én most nem tudom ezt az egész láncot felsorolni — megint túl hosszú. — Hadd emeljek ki belőle néhányat. AKIT ISTEN MEGAJÁNDÉKOZOTT élettel, otthonnal, kenyérrel, szülővel, iskolával, hazával, kegyelemmel, egyházzal — az igaz emberséget, mutasson. Nem arra valók az Isten ajándékai, hogy önélvezetre használjuk, dicsekedj imk velük. Hanem, hogy azokból folyóan éljük az igaz emberséget. Az eredeti görög szöveg arról beszél, hogy „nemességet”. Lelki, emberi magatartásra vonatkozik ez. Igen! Nemesség, emberség. Erre van szükség mindenütt mindenkor, szerte az embertelen világban, amely az életet fenyegeti. Emberségre, ahol feszültségeket támasztanak emberek, népek és népek között. Emberségre van szükség, ahol szembe állítják Nyugatot Kelettel és nem nézik azt, hogy Nyugaton és Keleten is emberek, édesapák, édesanyák, gyerekek, öregek élnek. És nem lehet a világot egyszerűen így szétosztani, hogy Nyugat és Kelet. Emberek élnek a frontok mögött! — Emberséget kell mutatni, megértést kell mutatni, nemességet kell mutatni. De ne menjek ilyen messzire! — Családokban — ha a gyerekek komolyan veszik ezt a parancsot: Tiszteljed atyádat és anyádat! Ma sem árt, ha az emberséget azzal mutatják meg a hitvestársak egymásnak, hogy amit az oltár előtt fogadtak „hol- tomig-holtáig”, azt megtartják. És ma is áll, hogy „az öreg ember előtt vedd le a kalapod!”. Emberség családban. Emberség a társadalomban! ■ Nem válogathatunk, hogy ki vallásos, ki nem vallásos. Ki milyen világnézetű, ki milyen teológiájú vagy ideológiájú. Az ember ember. Akkor is, ha más, mint én, ha másként gondolkodik, mint én. Mutassatok emberséget az emberrel szemben. Én a soproni Lyceumban 8 éven keresztül, azután a Hittudományi Karon emberségből éltem és megtanultam megpróbálni embernek lenni Isten akarata és igéje szerint. Halljátok Testvéreim! Embereket keres a négy és félmilliárd emberiség. DE A SOROZATNAK CSAK A VÉGÉT HADD MONDJAM. Hogy elindul a hitből Péter, amikor arról beszél, hogy mire törekedjünk, és megérkezik a szeretet- hez. Igen, a hitből meg kell érkezni a szeretetig. És itt hadd mondjam: nagyon érdekes, ritkán fordul elő az Újszövetségben az, hogy a szeretet két szavát egymás mellett használja. Az egyik szeretet, amit követel az apostol az a: filadelfia, a másik: az agapé. Az egyik vonatkozik arra, hogy azok, akik a Krisztusban vannak, azok szeressék egymást. Ez a testvérszeretet. És a Berzsenyi Gimnázium jubileumán el kell mondanunk, Istennek azt a szavát, hogy akik hitben testvérek, azok szeressék egymást. Sokszor hallottátok ti is, hogy a pogányok annak idején rámutogattak a keresztény közösségre és azt mondották: Odanézzetek, hogy szeretik egymást. Akik a Krisztusban vannak itt és most — ebben a társadalomban is, szerte a világon — úgy kell élniük hitüket, a Krisztusban való hitüket, hogy azt tudják mondani azok, akik nem küzülünk valók, hogy: Odanézzetek, hogy szeretik egymást! Hogy szeretik az édesanyákat! Hogy szeretik az édesaoákat! Hogy szeretik az öregeket! Hogy szertik a gyerekeket! Hogy szeretik a házastársak egymást! Hogy szeretik ezek az emberek az egyházat! DE HA ITT MEGÁLLNÁNK, nem a Krisztus parancsa szerint cselekednénk. Mert ha valaki a szeretetet leszűkíti egy szűk kis körre, világnézeti, faji, nyugatkeleti határokat von — az nem szeretet, mert a szűkebb körű szeretet nem szeretet, hanem bűn! Azt nem úgy kell mondani, hogy az szűkebb körre vonatkozó szeretet! Azt tévesen nevezzük szeretetnek — az bűn! Mert mi a — szeretet? Az agapé. A vége a láncnak. Így érti Péter az agapét: Mutassatok szeretetet minden ember iránt! .Nincs korlát, nincs határ — faji, világnézeti — katolikus, református, baptista, marxista. Mutassatok szeretetet minden ember iránt! Mert szeretetet kaptatok, megajándékoztattatok szeretettel — szórjátok a szeretetet. A Berzsenyi Gimnázium jubileumán hadd szólítsam fel ezt a gyülekezetét a Magyarországi Evangélikus Egyházat: Szeressetek! Még jobban szeressetek! Azután legjobban szeressetek! Szívből, igazán. És ne csak cselekedetekkel! , Igaz, hogy sokan azt mondjátok, cselekedetekkel kell szeretni. Én is vallom. De mondok néktek egv másik titkot: szívvel kell szeretni! — Volt egy esetem Budapesten. Elmentem egy öreg asszonyhoz. Mindennel gyönyörűen el (Folytatás a 3—4. oldalon)
