Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-11-07 / 45. szám

Gyermekkorom tova tűnő emlékei nyomában Anyám holnap lenne nyolcvan- jöttek a régi képek és a régi em- két esztendős ... öt éve temet- lékek, meg is érkeztem, tűk... Körülötte járnak a gondo- Az új gazda, amilyen szeretet- lataim, amíg a vonat nekiindul az tel meghívott, olyon szeretettel ötven kilométeres útnak ... Abba várt. És — „tiszteletemre” — nem a kis faluba indultam el, ahol a kocsival, hanem gyalog jött elém gyermekkorom nyarait töltöttemr-annak ellenére, hogy húsz percet Az utolsó tanítási nap után anyám minden esztendőben ösz- szecsomagolt minket öcsémmel, apám kivitt minket a Déli pálya­udvarra és föltett a vonatra. Él­veztük az utazást, külön izgalmat jelentett az alagút sötétsége, ami­kor föl kellett húzni az ablakokat, hogy a prüszkölő-szuszogó gőzös korma ne jöjjön be a kocsiba. Két órát döcögtünk, bumliztunk a sok csomaggal, amíg odaértünk. A vonat éppen csak szusszanásnyi időre állt meg a kis dunántúli falu állomásán. Az időből csak annyira futotta, hogy ledobáltuk a csoma­gokat, leugráltunk, a vonat máris indult tovább. Vagy harminc éve jártam ott utoljára ... A régi ház új gazdája hívott meg látogatásra. Valahogy nehezen indultam el, egy kicsit féltem is. Mert miért menjek? Akkor, közel ötven esztendővel ezelőtt milyen szép és milyen nagy volt ott minden ... Féltem egy ki­csit, hátha csalódni fogok. Talán jobb lenne, ha gyermekkorom to­vatűnő emlékei úgy élnének ben­nem továbbra is, ahogy eddig, és nem érne új benyomás, megváltozott falu, a megváltozott élet ma már merőben más képe. Végül csak ráadtam a fejem a lá­togatásra, így indultam el azon az reggelen.. . A régi gőzös helyett dízelmoz­dony húzta a vonatot. Mit húzta, röpítette. A régen kétórás utat egy óra alatt tette meg. Közben to­vább kutattam a régi emlékek kö­zött ... Eszembe jutott az első odaérke- zésem a harmincas években, ami­kor elkészült az új ház. Addig csak apám elbeszéléseiből hallottam róla. Amikor odaértem, készen állt és gyönyörű volt. A frissen űtflíett kis gyümölcsfák nagyon odaillettek az új ház köré. Kutattam az emlékezetemben, régi nevek buktak elő belőlem. Korbai úr, a Hangyából, ahol vá­sároltunk. Tim bácsi és felesége, akikhez mindig örömmel lehetett menni, annyira készségesek vol­tak, minden szerszámot szívesen kölcsönadtak, ami akkor nekünk még nem volt. Wurm bácsi, a sza­kállas, kedélyes öreg fényképész. Tóth bácsi, a szabó és felesége, Tóth néni, aki Erdélyből szárma­zott és kifőzdéje volt. Egy nyá­ron elszegődtem hozzá, hogy né­hány fillérért házhoz hordom a nyaralók kosztját... Eszembe ju- t£)tt az a vasárnap, amikor öm- iótt az eső, s kerékpárom ide-oda csúszkált a hatalmas sárban ad­dig, amíg anyám nem jött és nem segített rajtam. Takács bácsi a kertész, Enyingi bácsi a pék, az elmaradhatatlan, kurta, kis pipá­jával a szájában, akihez de sokat jártunk finom kenyérért. Tulics bácsi a fűszeres, az öreg nyugdí­jas vadász Vicával, a sarkában járó gyönyörű és okos vizslával. És hogy ki lakott a sarkon? Itt le­blokkolt az emlékezetem. Vajon hogy is hívták őket? Tudom, sen­ki nem szerette őket a környéken, mindenkivel haragban voltak. A bácsi nyugdíjas vasutas volt, a felesége összeveszett mindenkivel. Még a kutyájuk is olyan volt. hogy a legbékésebb járókelőre is acsar­kodóit. Csak sokára bukkant elő a mélyből a nevük: Nagyék. Meg­jelent lelki szemeim ?iőtt a pos­tás Jóska, aki már messziről csön­getett a kerékpárján, ha levél volt, és mindig jókedvűen fütyü- részett. Miközben gondolataimban elö­kellett gyalogolnunk a falun ke­resztül. De azért nem jött kocsi­val, mert ismert egy kicsit és azt akarta, hogy többet lássak. így mentünk azután végig a falun. Elmentünk a régi templom mel­lett. Eszembe jutottak azok a va­sárnapok, amelyeken apámmal és öcsémmel ültünk az istentisztele­teken. Erről soha nem maradhat­tunk el, bármilyen is volt az idő. Az öreg lelkész nemrégen halt meg... Végigmentünk a „cseresznyés úton”, aminek volt ugyan neve, de mindenki csak így hívta a két oldalán ültetett hatalmas cseresz­nyefák után. Befordultunk a nagy közbe, ké. sőbb a kis közbe, elmentünk a Freyék háza előtt, akinek a levél- szekrényébe cinke-pár fészkelte be magát annak idején. És végül odaértünk a régi házhoz . .. Mennyivel kisebb volt most, mint annak idején! De szépen rendbetéve, kívülről frissen bepu­colva, előtte új terasz, nagyon íz­lésesen építve, festve. A régi kút lefödve, ma már vízvezeték van a házban, fürdőszoba villany- bojlerral, zuhanyzóval. A régi, kiöregedett fák helyén ma ismét új, kis gyümölcsfák van­nak a ház köré ültetve. Az egykor még kis fenyőfák hatalmasan emelkednek az ég felé. A házban megvan még néhány régi bútor. Anyám hányszor kel- tegetett minket „hajnali” tíz óra tájban, hogy illenék már fölkelni, hiszen ő megjárta már a piacot is. A ház új gazdája mesélte, hogy reggel, amikor fölébredtek, egy nagy pontyot találtak a kapu ki­lincsére akasztva. Előbb nem ér­tették a „rejtélyt”, később mondta el a második szomszéd: tudták, hogy megyek, sejtették azt is, hogy szeretem a halat, hát hajnalban lement az öreg a tóra, fogott egy gyönyörű pontyot, hogy ebben is visszaidéződjenek a régi emlékek. A szemben lakó szomszéd Jóska fiát vagy harminc éve nem láttam. Megígértette az új gazdával, ha le­érek, el ne kerüljem a házukat. Szeretettel fogadtak. Hogy az ut­cán nem ismertük volna meg egy­mást és elmentünk volna egymás mellett, az biztos. De így nagy volt az öröm. Nagy volt az öröm, a még meg­levő ismerősöké, de az enyém is. Ültünk a teraszon és folyt a szó: a tovatűnő, régi emlékekről és az új életről... Délután lementünk a tóra is, ahova annyit jártunk le kerék­párral fürödni, horgászni. Eszem, be jutott az öreg Berta bácsi, aki nekünk adta a kimustrált, öreg halászládikáját, hogy mi is jár­hassunk a mélybe. Milyen nagy örömöt szerzett vele! Hamar este lett, előkerült a va­donatúj Wartburg, pillanatok alatt leértünk az állomásra. Gyermekkorom tovatűnő emlé­kei nyomában indultam el reggel. A régi szép emlékek szinte mind előjöttek. Az egész nap lelki szemeim előtt láttam anyámat és apámat, akik kétkezi munkájukkal gazdaggá tették a gyermekkoromat. Megta­nítottak meglátni a szépet, megta­nítottak az életre, a mindenért hálás életre. Hálás szívvel hajtottam meg fe­jemet előttük... Harkányi László Hirdetmény Az Evangélikus Teológiai Akadémia tanári kara 'közli az érdekel­teikkel, hogy az újabb hároméves Levelező Teológiai Tanfolyamot 1983 őszén indítja meg. A felvételi kérelmek beadásának határideje 1983. március 1. A kérvényhez csatolni kell keresztelési bizonyítványt, konfirmációi bizonyítványt, középiskolai érettségi bizonyítványt, Lelkészi ajánlóle­velet, részletes sajátkezű önéletrajzot, — ez utóbbinak tartalmaznia kell a jelentkező személyi adatait, foglalkozását és jelentkezésének indokolását. A kérvényeket az Evangélikus Teológiai Akadémia dékáni hivata­lának címére (Budapest XIV., Lőcsei út 32. 1147) kell beküldeni. I Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. november 7-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma. de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. 6. Hafenscher Károly. Fa­sor de. 11. (úrv.) du. 6. Dózsa György út 7. de. fél 9. Üllői út 24. de. fél Ll. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá­kóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Rutt­kay Levente. Thaly Kálmná u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.) Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Szemere te­lep de. háromnegyed 8. Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kis­pest Wekerle telep de. 8. 3onnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota MÁV telep de. 8. Schreiner Vilmos. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rá­koshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kosa László, Bécsikapu tér de. §. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Nagy Gyula, du. 6. (úrv.) Koren Emil. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög yibor, de. 10. (úrv.) Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengődy László, de. 11. Csengődy László, du. fél. 7. Kőszeghy Tamás. Pesthidegkút de. fél 11. Kőszeghy Tamás. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. Bencze Imre, de. fél 10. Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Ben­cze Imre. du. 6. Scnolz László. Német­völgyi út 138. de. 9. Scholz László. Nagytétény de. fél 9. Kelenvölgy de. 9. (úrv.) Rozsé István. Budafok de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. ÜLÉST TARTOTT AZ EGYHÄZTÖRTENETI SZAKCSOPORT A Teológiai Akadémia egyház­történeti tanszéke által irányított lelkészi szakcsoport 21 résztvevő­vel szeptember 21-én tartotta a tanév első munkaülését a Teoló­giai Akadémia épületében. Dr. Fa- biny Tibor dékán a közelgő Lu- ther-jubileummal kapcsolatos fel­adatokat ismertette és koordinál­ta. Magassy Sándor fiagysimonyi és Bencze Imre kelenföldi lelké­szek levéltári kutatásaik eredmé­nyeiről számoltak be, Huley Alfréd gerendási lelkész néprajzi munkájáról tett jelentést. Kiss Emil baptista teológiai tanár „Lu­ther és Húsz”, dr. Szigeti Jenő szabadegyházi dékán „Luther és Werbőczy” címen tartott előadást. A tanácskozásos részt vett Papp Ivánné. az Evangélikus Orszá­gos Könyvtár vezetője, valamint Jaakko Rantasalo finn ösztöndí­jas lelkész és Desider Rusnak szlovák ösztöndíjas teológiai hall­gató is. zenés Áhítat • lesz november 6-án, szombaton este 6 órakor az oroszlányi templomban. Jubileumi műsor KODÁLY ZOLTÁN műveiből. Előadja a gyülekezet énekkara. Vezényel: Nagy Dániel Orgonái: Gerő Erik EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lanja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezős! György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség ás kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII., Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 810—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.2415 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnvomás “'elelós vezető: Szlávik András vezérigazgató „íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvös­ség napja!” (2 Kor 6, 2b). VASÁRNAP. — „Krisztus megváltott minket a törvény át­kától, úgy, hogy átokká lett ér­tünk” (Gál 3,13 — Ez 34, 27 — Lk 17, 20—24 — Zsolt 39). Min­den, ami ellentéte a boldogság­nak, a békességnek, a szépnek és igazságosnak: átok! Az élet legnagyobb átka a halál és a kárhozat. Jézus a kereszten ma­gára vette a bűneivel rabláncrá vert ember átkos helyzetét; elhor­dozta, eltűrte és elszenvedte azt. Ez lett a mi szabadulásunk zá­loga. „Krisztus, ártatlan bárány, ki miértünk megholtál; A ke­resztfa oltárán Nagy engedel­mes voltán. Viselvén bűneinket, Megváltottál minket” (174, 1. v.). HÉTFŐ. — „Ha azt mondjuk, hogy nem vagyunk bűnösök, ha­zuggá tesszük őt és nincs meg bennünk az ő igéje” (1 Jn 1, 10 — Zsolt 32, 5 — Lk 11, 14—23 — Jel 17, 15—18). Aki éhes, öröm­mel veszi a kenyeret, aki szom­jas, azt megelégíti egy pohár víz, aki beteg, annak üdvös a gyógy- szqj-. Az evangélium azé, aki életújulásra vágyik. Mindannyi­unknak szembe kell néznünk azzal az állandó tükörrel, hogy „talán még mindig nem tettem még mindig nem tettem meg mindent az embertársamért.” Az evangélium szava megtisztít, ed­digi bűneinktől, mulasztásaink­tól és újra munkába állít: a fele­barátért. „Adj erőt hát, Istenem, Hogy hitben végig megállják. S úgy mint égi Mesterem, Jót mí­velve szertejár jak!” (438, 3. v.) KEDD. — „Jézus Krisztus ön­magát adta értünk, hogy meg­váltson minket a gonoszságtól és megtisztítson minket a maga né­pévé” (Tit 2, 14 — Jóéi 2, 17 — Lk 18, 1—8 — Jel 18, 1—8). Jézus áldozatának minden időt felölelő értelme van: a tisztulás. Ami­képpen a tisztításnak az élet kü­lönféle területein különféle le­hetőségei vannak, aszerint, hogy vízzel, vegyszerekkel, vagy tűzzel történik, ú£y Jézus életet-tiszti tó munkája is mindenkiben más. A cél azonban ugyanaz: a meg­tisztított embert követésére ren­deli. Az ő népévé lenni annyit jelent: az ő erejével és az ő szellemében munkálkodni és eb­ben a munkában állandóan meg­újulni. „Add, hogy míg tart éle­tem, Munkálkodjak ilyen szel­lemben; S majd ha megítéltetem, Részesüljek kegyelemben” (438, 4. v.). SZERDA. — „Igazságodról be­szél a szám és szabadító tetteid­ről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket” (Zsolt 71, 15 — AZ ELSŐ NŐI TEOLÓGIAI Első ízben neveztek ki nőt teo­lógiai tanárnak Finnországban Dr. Raija Sollamót a Helsinki Egyetem Teológiai Karára a bib­liai nyelvek helyettes professzori Jel 5, 12 — Zsid 13, 1—6 — Jel 18,9—20). Sokszor képtelenség számot adni arról, hogy hányfé­leképp segíti Isten az embert hétköznapjai során. Olykor nem érezzük az ő segítő jelenlétét, sőt, talán az Istentől való elha- gyatottság kísértő érzése is erőt vesz rajtunk. Ö azonban ebben az elrejtőzésében is jelen van mindenkor: igazsága és szabadí- tása élő valóság. „Ó, nagy az Is­ten kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér el Az emberi véges elme” (7, 3. v.). CSÜTÖRTÖK. — Pál apostol írja: „Az Ür gyarapítson és gazda­gítson titeket a szeretetben egy­más iránt és mindenki iránt” (1 Thessz 3, 12 — 3 Móz 19, 34 — Mt 24, 36—42 — Jel 18, 21—24). Pál apostol azt is írja, hogy „a szeretet soha el nem fogy”. Van tehát egy végtelen erőtar­talék, amiből ingyen lehet merí­teni bármennyit. Azonban a sze­retet akkor lesz több a puszta fogalomnál, ha hatáskörébe mindenki beletartozik. Elsősor­ban azok, akik velünk élnek, dolgoznak, de azok is, akik tá­voli földrészeken egzisztenciális problémákkal küszködnek. A sze­retet gyarapítására és gazdagí­tására ma egyre nagyobb a szük­ség és az igény. „Ne szeressem-e azt, Kinek te Atyja vagy, Aki­hez jóvoltod, Mint énhozzam, oly nagy?” (443, 6. v.) PÉNTEK. — „Magasztalja lel­kem az Urat, és az én lelkem újjong Istenben, az én üdvözí­tőmben, hogy letekintett szolgá­lóleánya megalázott voltára” (Lk 1, 46—48 — Jer 20, 13 — Jer 18, 1—10 — Jel 19, 1—5). Zsoltárok gyögyszemeiből font füzér a Magnificat, de a benne megjele­nő őszinte emberi öröm és hála a mai ember szívét is eltöltheti. Az ilyen megfogalmazott öröm még akkor is lehet elmélyítője Isten tettének, ha egészen hét­köznapi megnyilvánulásokban jut is kifejezésre. „Fogadd el gyönge háladásom, Fogadd el re- begésemet..(12, 7, v.). SZOMBAT. — „Akkor majd tisztává teszem a népek ajkát, mindnyájan az Űr nevét hívják segítségül, és őt tisztelik egy akarattal” (Zof 3, 9 — Jn 10, 16 — Mt 24, 43—51 — Jel 19, 6—10). A próféta jövőt idéző látomása csak akkor kap értelmet, ha az „akkor majd” helyett megpróbál­juk komolyan venni a mi életünk mai közösségeiben azt, hogy „már most”. A békét teremtő, megbocsátó és építeni tudó em­beri tiszta szónak ma van az ide­je! „Vigyázzatok, azt kiáltják Az őrállók, s zengjen imádság” (588, 1. v.). Zügn Tamás TANÁR FINNORSZÁGBAN minőségben nevezték ki s ilyen minőségben utódja Haapa helyet­tes professzornak, aki ezt a tisz­tet három évtizeden keresztül lát­ta el. (Finn Egyházi Sajtószolgá­lat) Reformáció ABC Törvény és evangélium 3 Luther minden alkalommal hangsúlyozta, hogy a Szentírásban Is­tennek kétféle igéjét találjuk: a törvényt és az evangéliumot. Ahol azt olvassuk, hogy Isten parancsol, leleplezi és elítéli a bűnt. ott a törvénnyel találkozunk; ahol pedig azt, hogy Isten szeret, minden jót ígér, megbocsátja a bűnt és üdvözít, ott az evangéliummal. Hogy ezt a kétféle igét miért fontos megkülönböztetni, azt egy alkalommal érdekes képpel fejezte 'ki: Ez a kétféle tanítás, a törvény és az evangélium nagyon fontos, a kettőre együtt van szükségünk, és helyesen keli velük bánnunk, de nagyon gondosan meg kell különböztetnünk őket, különben az em­berek vagy elbizakodnak, vagy kétségbeesnek, különösen akkor ha az ördög az evangéliumból törvényt csinál. Ezt a kétféle tanítást jól példázza az, amit Mózes a felső és az alsó malomkőről mond (vö. 5Móz 24, 6). A felső malomkő üt és összezúz, de ezt az Isten tartja fölül, hogy mozgassa. Az alsó kő azonban csendes és mozdulatlan., ez az evangélium. A mi Urunk Istenünk nagyon finoman engedj alá a felső követ, nehogy teljesen összetörjön és szétzúzzon: mind a felső, mind az alsó követ kegyelme tartja. Azaz: mind a kettő Isten igéje, mindkettőt hirdetni kell, és ha a törvény megrémít és összetör is, biztosak lehetünk abban, hogy Isten ezzel is javunkat akarja. Végső soron pedig odamenekülhetünk az evangéliumhoz, Isten szea-etetéhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents