Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-31 / 44. szám
A 95 tételből Akit meglógott a szeretet „Az igazság szeretetéről és kiderítésének vágyától indíttatva meg fogjuk vitatni az alábbiakat Wittenbergben, tisztelendő Luther Márton atyának, a tudományok és a szent teológia mesterének elnökletével, aki ugyanott ugyanennek a tudománynak rendes tanára.. ÍGY KEZDŐDIK ANNAK A NEVEZETES 95 TÉTELNEK BEVEZETÉSE, amellyel Luther 1517-ben vitára hívta kora tudós teológusait, és amelyet kezdettől fogva úgy tekintettek, mint az egyház reformációjának kezdetét. Bár az ilyen és hasonló bevezető mondatok abban a korban szokásosak voltak, Luther egész életművét ismerve bizonyosak lehetünk abban, hogy a fenti szavak nem üres frázisok voltak számára. Ő nagyon komolyan vette ezeket a bevezető szavakat. A 95 tételből, a fél évvel később kiadott „magyarázatok”-ból és Luthernak X. Leó papához írt ezzel kapcsolatos leveléből világosan kitűnik, hogy a tételek megírásának és „kiszöge zésének” indítóoka nem a pápaság elleni támadás, hanem az igazság keresése, az igazságért vívott küzdelem. Luther egész teológiájának, gondolkodás- módjának indítórugója az igazságnak, a valóságnak a megismerése utáni vágy. Az igazat akarta tudni és hirdetni Istenről, az emberről, az egyházról és a világról. Ha szembekerült kortársaival, teológusokkal, egyházi vezetőkkel, városatyákkal vagy akár fejedelmekkel, az csak azért volt mert az igazság keresése közben lelepleződött sok hamisság és hazugság, vagy tévedés, téves tanítás. Ha erre gondolunk, akkor érdemes újra elővenni a 95 tételt. Így nem marad régi, középkori egyháztörténeti emlék az az irat, amelyet ma is az egyház reformációja egyik első megnyilvánulásának tekintünk. Így megtaláljuk ezekben a tételekben azt, ami a mi számunkra is fontos lehet. MI AZ IGAZSÁG ISTENRŐL? Luther hosszú évek vívódása során rájött arra, milyen tévütakra jut az ember, mikor erre a kérdésre keresi a feleletet. Kialakíthat magának egy olyan teológiát, amely tele van illúzióval, az emberi elme játékos gondolataival, és amely Istent az ember jócselekedeteivel, búcsújárásával, a szentek tiszteletével és segítségülhívásával igazában a háttérbe szorítja, nem veszi komolyan Őt. Pedig az Istent ott lehet igazán megismerni, ahol Ő megmutatta magát: abban a názáreti Jézusban, akit keresztre feszítettek. Igaz, így nem valami „dicsőséges” Istent ismerünk meg, de a legfontosabbat, a legnagyobbat megtudjuk Róla: azt, hogy Isten szereti az embert. Azért az igazi teológus, mondja Luther az 58. tétel magyarázatában, néni a „dicsőség teológusa”, hanem a „kereszt teológusa”. MI AZ IGAZSÁG AZ EMBERRŐL? A 95 tételt és a magyarázatokat olvasva észrevehetjük, hogy Luther reálisan látja az embert. Látja, hogy mennyi bajjal, gonddal küzd, hogy ki van szolgáltatva sokszor betegségnek, szegénységnek, milyen árnyékot vet az ember életére annak tudata, hogy meg keil halnia. És Luther kortársait a mi kortársainknál sokkal jobban izgatta az a kérdés: hogyan fogok megállni Isten előtt az utolsó ítélet napján? És itt fel kell figyelnünk arra, hogy az ember életének reális látásához Luther szerint az is hozzátartozik, hogy az ember felelős Isten előtt, felelnie kell mindazért, amit cselekszik. Ez egyenesen következik Isten komolyanvételéből. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy nincs különbség az emberek között: minden ember felelősséggel tartozik Istennek, és minden ember rászorul Isten szeretetére. MI AZ IGAZSÁG AZ EGYHÁZRÓL? A tételekből, a magyarázatokból és a pápához írt leveléből kitűnik, milyen komolyan veszi Luther az egyházat és az egyház szolgálatát. Hiszen éppen azért kezdte az egész vitát, hogy segítse az egyház szolgálatát, amit a tévelygések, hamis tanítások és gyakorlatok akadályoznak. A 95 tételből kitűnik, hogy Luther két dolgot lát az egyház feladatának: az evangélium hirdetését, és azt, hogy az egyház segítsen az emberek „földi” gondjainak a megoldásában. Ez utóbbi gondolat mögött, bár a 95 tétel ezzel a kérdéssel nem foglalkozik, ott van az az igazság, amit Luther a világ felől felismert. Az egyháznak, különösen is a papoknak, igehirdetőknek, püspököknek, a pápának az a feladata, hogy gondoskodjék az emberek testi-lelki javairól. Hirdetni kell Isten bűnbocsátó szeretetének evangéliumát, és tenni azt, amit Jézus parancsolt az emberek javára. A 95 TÉTEL AZ IGAZSÁG SZERETETÉBŐL ÉS KIDERÍTÉSÉNEK ÉRDEKÉBŐL iRÓDOTT. Érdemes ebből a gondolatból kiindulva újra elolvasni és végiggondolni mindazt, ami 465 évvel ezelőtt odakerült a wittenbergi vártemplom kapujára, hogy megvitassák mindazok, akik a reformátorral együtt az igazságot keresik. Muntag Andor A tizenkettedik finn érsek Beiktatták dr. John Vikström érseket Dr. Mikko Juva finn érsek nyugalomba vonulásával megüresedett turkui érsek széket a finn egyház dr. Joh Vikström eddigi porvói püspökkel töltötte be. Az egyház által jelöltek közül Mau- no Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke őt nevezte ki erre a magas tisztre. BEIKTATÁSA szeptember 12- én volt a turkui dómban, amely nem régen történt teljes felújítása óta teljes szépségével fogadta a finn és a külföldi egyházak képviselőit. Ott volt valamennyi finn püspök. A külföldiek közül megemlítjük Hark érseket (Tallinn), Leich püspököt (Eisenach), Matulis érseket (Riga), Sigur- geirsson püspököt (Izland), Holm püspököt (Dánia), Aarflot püspököt (Norvégia), Palmqist püspököt (Svédország) Heubach püspököt (NSZK). Az orosz ortodox egyházat Antonij metropolita (Leningrad) képviselte, az anglikánt Ball püspök. A beiktatás szolgálatában több finn püspök vett részt. Az igehirdetést Yrjö Sariola püspök tartotta Rm 15, 30—33 alapján. Többek között ezt mondotta: „Ma, kedves Testvérem, szívből igenelheted Pál apostol intését. Feladatod püspökként az, hogy gondoskodj az apostolok szavának felcsendüléséről a mai egyházban. Jézus Krisztus Urunkhoz kell fordulnod és ahhoz a szeretethez, amely a Szentlélek által adatik és intened kell: Vegyetek részt. tusakodásomban azáltal, hogy imádkoztok értem. Ez az intés elsősorban ma új egyházkerületedhez szól, amely meghívott, hogy Turku (Abo) püspöke légy. Amint egykor imádkoztak érted a porvói egyházkerületben, úgy kell most várnod, hogy legyenek hűséges imádkozok az érseki egyházkerületben is. Ez szükséges ahhoz, hogy teljes erődet szánhassad az egyházkerületnek, ahová érkezel, a gyülekezetnek, hogy megelevenítsd a gyülekezeti tagokat is, amikor találkozol velük. Az egyházkerületnek nem szabad elhagynia, vagy magára hagynia püspökét, különösen a nehéz helyzetekben, amelyek hivatása teljesítése közben adódnak kívülről és belülről is. Másfelől a felüdülés is kölcsönös, kétoldalú. A püspöknek nemcsak azért kell meglátogatnia a gyülekezeteket, hogy adjon valamit, hanem azért is, hogy elfogadjon valamit. A gyülekezeti tagok körében testvérek között van. Nélkülük nehezen töltheti be feladatát.” Sariola püspök szólt a finn érsek társadalmi szolgálatáról is, és hangsúlyozta, hogy az érsek „társadalmi tekintélye is' az isten igéjéhez van kötve.” a finn köztársasági ELNÖK kinevező iratának átvétele után John Vikström érsek prédikált Jn 5 1—14 alapján. A bethesdai beteg meggyógyítását filmszerűen képről képre haladva mutatta be. Szólt arról, hogy Jézús egy régi világból „hívta ki a beteget és gyógyította meg”. Majd így folytatta: „Minden látszat ellenére, mi magunk is egy régi világban élünk. A technikai forradalom és a nagy társadalmi változások csak újabb változatai a korábbi eseményeknek, az emberi élet alapproblémái változatlanul fennállnak. Régi ez a világ. De ebbe a régi világba belép Jézus Krisztus. Ismét úgy jelenik meg, mint egy idegen, mint egy forradalmár, aki' új lehetőségeket mutat és új látásokat ad. így szól hozzád, aki megkeseredve és reménytelenül, ijedten és tehetetlenül nézel szembe saját jövőddel: „Vedd fel ágyadat és járj!” Menj a jövő felé, amelyben már nem hiszel, és amely- lyel már nem is számolsz. Menj, bár te és sok hozzád hasonló rázza a fejét és azt mondja, hogy ez lehetetlen. Jézus a múltban is képes volt felrobbantani megkövült intézményrendszert. Ő a a szabadság ebben a világban is. Ő valóban tud valamit tenni a társadalomban is. Ővele találkozhatunk ma is. Ő ad új életet és új jövőt. Az az én kívánságom — mint Finnország érsekének —, hogy Krisztus isteni élete szóródjon szét az egyházkerületben, a gyülekezetekben és az egész nép között..” DR. KÁLD^ ZOLTÁN püspök az ünnepi ebéd \alkalmával az alábbi köszöntőt mondta: „Igen tisztelt Érsek Ür! Kedves Testvéreim a Jézus Krisztusban! A Magyarországi Lutheránus Egyház nevében testvéri szeretettel köszöntőm a finn lutheránus egyházat és annak új érsekét, Joh Vikström érseket. Kívánjuk, hogy Isten mértéken felül áldja meg a finn lutheránus egyházat és Vikström érsek urat és árassza minden gazdagságát az Önök egyházára és annak új vezetőjére. E helyen is szeretném elmondani, hogy a finn lutheránus egyház és a magyar lutheránus egyház kapcsolata közel 60 esztendős. Raffay Sándor magyar evangélikus püspök 1923-ban volt Finnországban és vette fel a kapcsolatot a finn lutheránus egyházzal. Mivel Raffay Sándor kiváló teológus és az Újszövetség fordítója volt, a testvéri kapcsolat felvételénél jelentős szempont volt számára a teológiai szintű kapcsolat és eszmecsere. Közben kapcsolatainkban sok más szempont — többek között különböző kegyességi és ébredés! irányok is jelentős szerepet játszottak és nem voltak gyümölcstelenek — de azt szeretném hangsúlyozni, hogy a múlt évben lisalmiban tartott teológiai konferenciát érzem a valódi folytatásának a Raffai püspök által kezdeményezett finn—magyar egyházi kapcsolatnak. lisalmiban teológiai eszmecsere folyt és meggyőződésünk szerint ez mindkét egyház számára gyümölcsöző és előremutató volt. Ebben jeleptős szerepe volt Juva érseknek, korábban pedig Simojoki érseknek is. Mivel tudjuk, hogy Vikström érsek nagy súlyt helyez a teológia művelésére és azon belül is a szociál- etika művelésére, azt reméljük, hogy tovább folytatódik az a teológiai eszmecsere, amelynek már eddig sok és jóízű gyümölcse érett be. Mi szeretnénk a diakó- niai teológia művelésének eddigi eredményeit még jobban megismertetni . finn testvéreinkkel, ugyanakkor nyitottak vagyunk a finn teológusok teológiai munkájának gyümölcseiben részesedni. Igen örülünk annak is, hogy a múlt évben a finn és a magyar lutheránus egyházak mintegy 20 gyülekezete egymást testvér-gyü- lekezetté' fogadta és azok között megidult az aktív „közlekedés”. Énekkarok, gyülekezeti tagok és lelkészek látogatják egymást. Ez a teológiai kapcsolatokon túlmenően a Krisztusban való közösség realizálását és ápolását is jelenti. Örülünk annak is, hogy folyik a professzorok és teológiai hallgatók cseréje. Szeptember 8-án megérkezett Budapestre a finn egyház ösztöndíjasa Teológiai Akadémiánkra. Reméljük, hogy a jövő évben megérkezik a mi ösztöndíjasunk is Helsinkibe, aki máris megtanult finnül. Jó, hogy folytatjuk a finn és magyar lelkészházaspárok kölcsönös üdültetését. örülünk a finn egyházi énekkarok magyarországi látogatásának és gyülekezeti szolgálatának. Örülünk annak is, hogy a finn állam oktatásügyi minisztériuma ez év májusában látogatásra hívta meg Miklós Imrét, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökét. Szívből örülök annak, hogy Kortekangas püspök úrral a Lutheránus Világszövetség Végrehajtó Bizottságában együtt dolgozhattam. Ö a finn népnek és a finn lutheránus egyháznak hű fia. Elindulásomkor még Magyar- országon tartózkodott Mauno Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke. Egész népünk örült ennek a látogatásnak, mert Kekkonen elnök politikájának — amely a béke és a népek közötti megértés politikája volt — folytatóját láttuk az Önök új elnökében. Rövid, idő alatt igen népszerű lett Magyar- országon, nemcsak azért, mert spontán módon beállt egy röplabda-csapatba és olyan jól játszott, hogy az egyik csapat azonnal szerződtetni akarta, hanem azért is, mert a Helsinki Egyezmény szellemében elmondott beszédei a béke, a népek közötti barátság, az atomháború elkerülésének feltétlen szükségességét hangsúlyozták. Sajnáljuk, hogy egyházunk képviselőivel nem találkozhatott. A finn—magyar nép — és nemcsak egyházak — közötti kapcsolatot a finn és magyar lutheránus egyházak kezdeményezték hat évtizeddel ezelőtt. Örülünk, hogy az akkori kapcsolatfelvételnek ma szép eredményei vannak népeink között is. Továbbra is szeretne magyarországi lutheránus egyházunk hidat verni nemcsak finn— magyar, de más népek között is, akik nyugaton és keleten, délen és északon élnek. A Magyarországi Lutheránus Egyház rendezi 1984-ben a Lutheránus Világszövetség hetedik nagygyűlését Budapesten. örülünk, hogy ezt tehetjük. A szocialista országokban ez lesz az első nagy keresztyén, közelebbről lutheránus nagygyűlés.1 Nagy feladatot vállaltunk, de hisszük, hogy Isten kegyelméből a vállalt feladatot megoldhatjuk. Kérjük finn testvéreinket, hogy imádkozzanak értünk és jöjjenek sokan Budapestre. Hálás szívvel köszönjük Juva érsek sokszor megtapasztalt szeretetét és bizalmát. Reméljük, hogy a budapesti nagygyűlésen ott lesz. Legyen az Isten minden áldása Vikström érseken, a finn egyházon, az általunk nagyon szeretett finn népen. K. Z. GUSZTÁV ADOLF EMLÉKHELY LÜTZENBEN Mint ismeretes, november 16- során avatnak fel. Az új, tága- án emlékezik meg a világ protes- sabb épületben elhelyezett nagy- tentizmusa Gusztáv Adolf svéd számú tárgyi emlék az eddigiek- király halalanak 350. évfordulója- _A1 • . ~ , , tói. E jubileum kapcsán a király ne' lS ]°bb le.h*toSegeAt ad f ko,I halálának helyén, Lützenben, megismeresere. Az elmúlt Svédország — az NDK kormányé-' során a régi múzeumot éven- nak egyetértésével — a régi mú- te mintegy harmincöt ezer láto- zeum helyett egy újat építtetett, gató — köztük iskolai csoportok amelyet a novemberi ünnepségek — kereste fel. (AND)
