Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-24 / 43. szám

Tükörben a teológusok Évkezdő csendesnapok Gyenesdiáson MÁR MÁJUS VÉGÉN elindult a szóbeszéd: — Hallottátok, az új tanévet Gyenesen kezdjük?” — Ettől kezdve mindenki hol két­ségekkel telve, hol bizakodóan az évkezdő csendesnapokról beszélt. — „Vajon hoz valamilyen válto­zást az életünkbe, gondolkodá­sunkba?” — latolgattuk miköz­ben Gyenesdiás felé utaztunk ... Ma már hazafelé tartunk. A vonatkerekek tompán zakatol­nak. Kíváncsian figyelem társai­mat, gondolataikat kutatom. — „Ugye nem voltunk együtt hiá­ba?” — Hangtalan kérdésemre csillogó tekintetek, beszélő sze­mek adják a feleletet. Gyenesdiás sokunkban él úgy, mint a töltekezés helye. Munká­jukban megfáradt lelkészek, gyü­lekezeti munkások találnak itt testi-lelki felüdülést. A nyaran­ként ifjúsági konferenciákon ti­zenévesek igen sokan kaptak itt indítást, megerősítést a Krisztus­ban való életre. Éreztük mi is, hogy ez a néhány nap nem múl­hat el nyomtalanul fölöttünk. A MEGNYITÓ ALKALMON derűsen fogalmaztuk meg a csen­desnapok célkitűzését — Isten igéjével akarunk feltöltekezni. (Ellenpéldaként Háry János alak­ját hoztuk fel, aki hadibeszámo­lójában, azt jól kiszínezve így mesélt: „Először töltöttünk, az­után lőttünk, töltöttünk, lőttünk, azután már nem is töltöttünk, ha­nem csak lőttünk.”) Vidám ol- dottságunk ugyan végig megma­radt, mégis egyre inkább megér­tettük, hogy Isten szólni akar hozzánk. Valósággá vált számunk­ra, hogy csak akkor adhatunk másoknak, ha a tarsolyunk nem üres. Csak azzal szolgálhatunk, ami a miénk. Érezni kezdtük a töltekezés égető szükségét. A mi „puskaporunk” Isten igé­je. Ahhoz, hogy megkeményedett, tönkrement életeket „robbanthas­sunk” vele hagynunk kell, hogy előbb bennünk munkálkodjon. Ki kell szorítania életünkből minden fölöslegest, károst, hogy teljesen betölfhessen. GYAKRAN HASONLÍTJÁK ISTEN IGÉJÉT olyan tiszta tü­körhöz, amelyik valódi képünket állítja elénk. Bemutatja igazi ön­magunkat, amelyet eddig próbál­tunk mentegetni, vagy talán nem is ismertünk. Isten igéje a gyenesi csendesnapokon tükröt tartott elénk, leleplezte mulasztásainkat, rámutatott bűneinkre. Bár tu­dom, hogy Isten sajátos szolgálat­ra hívott el bennünket, mégsem vagyunk különbek más keresztyé­neknél. Még a „kínlódásaink”, küzdelmeink is azonosak. Beszél­getéseink során többször felidéz­tük a Pál apostol által is oly szí­vesen használt „harc” képét. A keresztyén élet nem más mint ál­landó küzdelem kétségeinkkel, s a bennünk újra és újra feléledő régi énünkkel. Jó néhány olyan területre mutatott rá a „tükör”, ahol „harcképteleneknek” bizo­nyultunk. A legtöbb vereség ak­kor ért bennünket, amikor nem volt erőnk szembeszállni kétsé­geinkkel, aggodalmaskodásaink­kal. Ilyenkor kijelentő mondatok­kal teli „biztonságos” keresztyén életünkbe hatalmas kérdőjelek törtek be. Mindent felforgattak, kétségbevontak, megkérdőjelez­tek. Beszélgetésünkkor előbb bibliai példákon indultunk el: hitetlen Tamás, bizonytalan Keresztelő János,... aztán szavakba öntöt­tük saját kétségeinket is: — Va­— Szentháromság ünnepe után a 20. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Ef 5, 15—21; az igehirdetés alapigéje: Mt 22, 1— 14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. No­vember 7-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. MUNTAG AN­DOR teológiai akadémiai tanár. — A RÁKOSKERESZTÜRI Lelkészi Hivatal új ^.eleíonszáma: 587-404. lóban Krisztusé vagyok? Elhivat­tam? Alkalmas vagyok a szolgá­latra? Kételkedem az emberek­ben ! Az egyházban! önmagám­ban ! — ... A kételkedés területén valóságosan éljük át, hogy a ke­resztyén élet harc. Küzdenünk kell, hogy hitünk bizalom is le­gyen Krisztusban, még azzal szemben is, amit látunk. Ez nem jelent mást, minthogy reményke­dünk annak a Jézusnak a diada­lában, aki a reménytelenségek mögött munkálkodik. Nem köny- nyű ebben bízni — ezért a harc, naponként megvívandó harc. A tükör nagy hiányosságunkra vilá­gított rá: könnyen feladjuk a küzdelmet. Pedig a jutalom „nem hervadó koszorú”. A célig azon­ban nem egyedül akarunk eljut­ni. Arra hivattunk el, hogy máso­kat is elvezzessünk az üdvösségre. Feladatunk, hogy hirdessük Isten igéjét. Az igazi prédikáció, még a lelkészé sem, a szószéken hangzik el. Szavaink mögött a példamuta­tó keresztyén élet tesz Istenről bizonyságot. Csoportos megbeszé­léseinken vizsgáltuk meg, hogyan viszonyuljunk helyesen társadal- munkhpz, egyházunkhoz, közvet­len környezetünkhöz. Külön kér­dés volt, hogyan éljük meg hitün­ket a világban. Sokunk került „hitetlen családból” a Teológiára. Az ilyen jellegű háttér még kri­tikusabban „szemléli szentté vált fiúk, lányuk” viselkedését. Közöt­tük bizonyítani, megélni hitünket — igazi küzdelem. Harcolni ön­magunk ellen — az alázatért, en­gedelmességért, türelemért, sze­rétéiért. A felelőségünk igen nagy: egy-egy verességünkkel mennyi hitben erőtlent téríthe­tünk el, talán örökre, Isten or­szágától! Pál apostol a Filippi gyülekezetei arra buzdítja, hogy úgy ragyogjanak, mint a csilla­gok! Isten fényét szórják széjjel a világban! ... Az Ige tükrében ho­mályos fénypontnak találtuk ma­gunkat, mi teológusok ... AZ UTOLSÓ NAP MÁR MINDANNYIAN TUDTUK: itt történt valami. Mégis előtört ké­telkedésünk: Meddig? Mikor süllyedünk vissza közönyössé­günkbe? Meddig tart ez a győzel­mi mámor? Mikor vesztünk újra harcot? Jakab apostol is a leve­lében arra figyelmeztet, hogy nem elég csak megtekintenünk magunkat az ige tükrében, ha­nem szavát cselekednünk is kell (Jak. 1, 22). Meddig? — miközben magam is e kérdéssel küzködtem, eszem­be jutottak Pál szavai: „ ... meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjá­ra.” (Fii. 1, 6.) Miénk volt az új­ra odaszánás, a véghezvitel nem a mi feladatunk. Reményünk az élő Űr Jézus Krisztusban van, akivel az Úrvacsorában is talál­kozhattunk. GYENESDIÁSON CSENDES NAPOK VOLTAK. Isten igéje rejtetten elvégezte, feltáró mun­káját egyéni életünkben is. Csendben formált bennünket, s ha csak egy villanásnyira is, rá­csodálkozhattunk erre egymás életében is. Társaink tekintete, őszinte megnyilatkozásaik, sze­mélyes beszélgetések bűnvallá­sai mind erről vallottak. Hazafelé tartunk. Alattunk a kerekek szüntelen zakatolása, bennünk szokatlan békesség. Fut, robog velünk a vonat — sínen vagyunk! Pintér Márta — NEMESKÉR. Nyolc évi hű­séges nemeskéri szolgálata után október 1-én az ágfalvai gyüleke­zet pásztorolására kapott megbí­zást id. Foltin Brúnó bánfalvai lelkész. Szeptember 26-án az is­tentisztelet végeztével hálás szív­vel mondtak köszönetét a hívek távozó lelkészüknek. A gyüleke­zet nevében Tóth Ernő kántor, ny. tanító, aki ötvenhat éve szol­gál a gyülekezetben, mondott köszönetét lelkészük munkássá­gáért. Az új helyettes lelkész Zoltán László ny. lelkész Sopron­ból vállalta a gyülekezet további gondozását. Istentiszteleti rend Budapesten, 1982. október 24-én Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Pintér Károly, du. <i. Garam Zoltán. Fasor de. 11. Szirmai Zoltán, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. Muntag An- dorné. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Fe­renc, de 12. (magyar) Ruttkay Leven­te. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Ré- dey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Gé­za. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bo­gya Géza. Zugló de. 11. (úrv.) Rákos­falva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Benczúr László. Frangepán u. de. 8. Benczúr László. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágú Gyula. Soroksár Üjtelep de. fél 9. Vi­rágú Gyula. Pestlőrinc de. 10 Matúz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sán­dor. Kispest Wckerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Rákospalota MÁV telep de. 8. Rá­kospalota Nagytemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Kar­ner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cin- kota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fal з. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Ferenczy Zoltán. Rákoshegy de. 9. Kosa Pál. Rákosliget de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákoskeresztúr de. fél 11. Ko­sa Pál. Bécsikapu tér de, 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Madocsai Miklós, du. 6. Madocsai Mik­lós. Torockó tér de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Görög T#'öoft XII., Tartsay Vilmos и. 11. Takács József, de. 9. de 11, Takács József, du. fél 7. Csengődy László. Budakeszi de. 8. Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11. Mo- dori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 3. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Im­re. Nagytétény de. fél 9. Rőzse Ist­ván. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rőzse István. Budaörs du. 3. Rő­zse István. Törökbálint du. fél 5. Rő­zse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkő Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. ZENÉS ÁHÍTAT lesz október 31-én, vasárnap a délelőtt 11 órai istentisztelet keretében a fasori templomban (Gorkij fasor 7.). Előadásra kerül J. S. Bach 80. Kantáta (Ein feste Burg) Közreműködik: Kukely Júlia (szoprán), Farkas Éva (alt), Mezey Róbert (tenor), Berczelly István (bariton). Az ének- és zenekart Dénes István vezényli Igét hirdet: SZIRMAI ZOLTÁN A SAJTÓOSZTÁLY FELHÍVÁSA A Sajtóosztály értesíti a Lel­készi Hivatalokat és a Gyüle­kezeteket. hogy az az 1983. évi EVANGÉLIKUS NAPTÁR megrendelések október 31-ig küldhetők be. A Sajtóosztály kéri, hogy az Evangélikus Nap­tár megrendelésen más iratter­jesztési anyagot ne rendeljenek a Gyülekezetek, kizárólag ezt a kiadványt. A sajtóosztály az igényeket a beérkezés sorrend­jében igyekszik kielégíteni. A határidőn túl beérkezett meg­rendeléseket a Sajtóosztály nem tudja figyelembe venni. A Sajtóosztály kéri megrende­lőit, hogy a kiadványból csak a szükségletnek megfelelően küldjék be megrendeléseiket. A Naptár ára: 25,— Ft EVANGÉLIKUS ELET A Magyarorszáei Evangélikus Egy hál Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili., Puskin u. 12. Telefon: 142-07* Csekkszámlaszám: Bid—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.2414 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávlk András vezérigazgató „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Űr! Azt, hogy élj tör­vény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szem­ben (Mik 6, 8). VASÁRNAP. — „Jézus Krisz­tusban az egész épület egybeil­leszkedik, és szent templommá növekszik az Urban” (Ef 2, 21 — Zak 9, 8 — Mk 10, 2—9 — Zsolt 119, 73—80). „Keresztyének va­gyunk”, — mondjuk ... „Egyház­hoz tartozunk”,.— ez is szép do­log. Arról azonban ne feledkez­zünk meg, hogy Krisztus a meg­határozó! Ö az, aki a maga tes­tében egyesíti népét. Urunk az, aki igazi egységet tud közöttünk teremteni, s ráállít arra az útra, amelyen Isten használni akar bennünket. Mutatkozik-e, hogy Jézus Krisztus „szeretet-törvé­nye” által irányított az életünk? „Egy Istenünk és egy Urunk van, Egy testnek tagjai vagyunk, Egyek legyünk minden dolgunk­ban, Közös legyen minden bajunk, Ne tekintsünk magunkra csak: Szemeink mást is lássanak” (448, 1. v.). HÉTFŐ. — „Várjuk a mi bol­dog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjele­nését” (Tit 2, 13 — Zsolt 82, 8 — 2Kor 3, 3—9 — Jel 14, 1—5). A mi távolabbi reménységünk Jé­zus Krisztus visszajövetele. Vá­rakozásunk azonban nem lehet tétlen várakozás! A keresztyén élet nagyomis aktív élet kell, hogy legyen. Ehhez a cselekvő élethez hozzátartozik az érdeklődő figye­lem a világ sorsa iránt, a terv­szerű és becsületes mindennapi munka, ugyanakkor megvan a csendes percek teendője is: szor­galmasan imádkozni az emberi­ség nyugalmáért, békéjéért, igaz­ságos rendjéért — míg majd Jé­zus Krisztus elhozza a jónak tel­jességét. „Hozd a napköltét, Or­szágod betöltét, Múljék el az éj­szaka! Fussatok árnyak... Jöjj, Uram, Várlak, Lelkemnek fényes csillaga!” (777, 5. v.). KEDD. — „Buzgón kérjétek a lelki ajándékokat, de leginkább azt, hogy prófétáljatok. Aki pedig prófétái, emberekhez szól, és ez­zel épít, bátorít, vígasztal” (lKor 14, 1. 3 — 4Móz 11, 29 — 2Móz 18, 13—27 — Jel 14, 6—7). Sokan úgy gondolják, hogy a „próféta- ság” a múlté. Pedig nem! Tágabb értelemben véve, a prófétai szol­gálat lehetősége mindenki előtt megnyílhat — ma is! Ilyen szol­gálatot bárki végezhet, aki Isten szavát meghallja, akihez Isten gondolatai elérnek, s akihez aka­rata eljut. Prófétává azonban csak akkor válik, ha nem rejti „hét lakat” alá, amit Istenétől megtudott, hanem továbbadja az embertársaknak. Ez lehet tanács­adás, megfontolásra késztető fi­gyelmeztetés, előre jelzés, vígasz­talás ... „Ó, küld ki hírnököd csoportját, Ó, adj erőt onnan fe­lül nekik...” (751, 3. v.). SZERDA. — „Ahogyan a szőlő­vessző nem tud gyümölcsöt te­remni magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem ma­radtok énbennem.” (Jn 15, 4 — Zsolt 1, 3 — Mai 2, 13—16 — Jel 14, 8—13). Mifelénk „Feriszőlő”- nek hívják, nem túlzottan érté­kes,, de jó ízű, korán érő fajta. Valamelyik tavaszon metszettem kis lugasunkat, s véletlenül le­vágtam egy ígéretesnek mutatko­zó vesszőt. Eszembe jutott a jézu- si ige, s elgondolkodtam: mi len­ne velem, ha ilyen váratlanul valami elszakasztana Jézustól? Úgy éreztem, még annyi jóval se tudnék szolgálni embertársaim­nak, amennyivel szerényen szol­gálni tudok. „Őrajta csüngök én, Jó kapcsom a hit, Vérében bízom én, S ez megigazít. Szent tőke gyümölcse az ő vére — Nem jut­hatok kárhozat tüzére” (776. 4. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Szövetséget kötök velük, hogy békében legye­nek” (Ez 34, 25 — Jn 14, 27 — lTim 3, 1—13 — Jel 14, 14—16). Isten — két ízben is — szövetsé­get kötött a háborgásra és hábo­rúságra hajlamos emberrel. Az általa kezdeményezett egyezség célja az volt, hogy békességet sze­rezzen Ö maga és az ember, va­lamint ember és ember között. Sajnos, számtalan esetben ellen­szegülésre talált. Ennek ellenére Isten maga is hű partnerként áll mellettünk: szól, végzi a békél­tetés szolgálatát, kínálja a Jézus Krisztusban nyújtott kegyelmet. Rajtunk múlik, hogy milyen lesz a további kapcsolat! „Hadd meg­újítanom A szövetséget véled: Én vándordiámon Tied e szív, e lé­lek. Szentlelked add nekem A jóra, Istenem” (88, 5. v.). PÉNTEK. — „Jézus mondja: Kövess engem!” (Jn 21, 19 — Ez 14, 6 — lTim 5, 4—8 — Jel 14, 17—20). Az útnak, amelyre szó- líttatunk Ö, Jézus a meghatáro­zója. Bizony, nem könnyű ez az út, mert az alázatnak, sok min­denről való lemondásnak, a szol­gálatnak az útja. Jézus minden­ről lemondott, csak az emberről nem — s a szolgálat útján ma is maga jár elől. „Jézus, hű vezér, Néped esdve kér, Járj elől, és mi nem késünk, Bátran nyomdokod­ba lépünk. Nyújtsd erős kezed, Mennybe az vezet (785, 1. v.). SZOMBAT. — „Az Urnák min­den útja igaz, és minden tette jó­ságos” (Zsolt 145, 17 — Jel 15, 4 — lKor 7, 29—31 — Jel 15, 1— 4). Terveink, elképzeléseink van­nak, de nem mindig „jönnek be”. Ilyenkor könnyen elkeseredetté válunk — talán még Istent is számonkérjük. Bízzunk döntései­ben! Ha korlátot állít elénk, az­ért teszi, hogy ne rohanjunk vesz­tünkbe. „Rád bízom Sorsomat, Uram, mindhalálig, Akárhogy intézed, Csak javamra válik; Gond, bánat ha olykor El is szo- morított. Te jóra fordítod” (398, 1. v.). Péter Jenő — AMBRÓZFALVA. A gyüle­kezet megtartotta első őszi sze- retetvendégségét. Áhítattal és elő­adással Koppány János tótkomló- si lelkész szolgált. Előadásának címe: Népszokások az egyházi életben volt. A társgyülekezetek­ből, Pitvarosról és Csanádalberti- ből is voltak résztvevők. Su- tyinszky Jánosné pitvarosi és Zsják János csanádalberti pres­biter egy-egy tranosciuszi éneket énekelt, egyikük szlovák, másikuk magyar nyelven. Az időponthoz alkalmazkodva, a háziasszonyok kaláccsal és szőlővel kedvesked­tek a vendégeknek. Reformációi ABC Hit Ami a lutheri reformációval kapcsolatban leggyakrabban szóba kerül, az a hit. Sokan ugyan azt gondolják, hogy a hit azonos a hi­székenységgel, és nem is tartják a mai emberhez méltó magatartás­nak, csakhogy ez félreértés. Reformáció ünnepének közelében érde­mes újra Lutherra figyelni, aki nagyon sokszor utalt az igazi hitre. Egyik legérdekesebb és leginkább figyelemre méltó fogalmazása a következő: _ Az a hit legnemesebb és legdrágább erénye, hogy szemét behuny­va egyszerűen és boldogan mindent Istenre bíz. Nem kutatja, hogy miért bánik vele így vagy úgy Isten, hanem akkor is a legfőbb jó­nak és igaznak tartja öt, ha az ész, az érzület és a tapasztalat csak haragot és igazságtalanságot lát is. Mert a hit olyasmiről való meg­győződés, amit nem látunk, sőt, aminek talán éppen az ellenkezőjét látjuk (Zsid. 11,1). Azért az Isten szeretetének és tiszteletének leg­magasabb foka az, ha őt mind ennek ellenére jónak, igaznak tart­juk és dicsérjük. De*ez a megbotránkozás szörnyű veszedelme nél­kül csak akkor lehetséges, ha nem a szemünkkel, hanem hittel te­kintünk rá. A hit ilyen feltétlen bizalom Isten iránt. Aki Jézus Krisztus evan­géliumából ismerte meg Istent, az tud is így bízni benne.

Next

/
Thumbnails
Contents