Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-24 / 43. szám

Templomaink Örök ráfigyelést igénylő templom Fancsal VASÁRNAP I6EJE Gondok a magaslaton Milyen jó hegymászók a gondok! A magaslatra is felérnek. Szöges cipőben, könnyű bottal nekivágnak a meredélynek. Hogy kipihenjék magukat, hirtelen a hátadra ülnek. Hiába mennek a hegyekbe, akik előlük menekülnek. Se hegy, se völgy, se árnyas erdő, nincs rejtek, ahol rád ntem lelnek. Csak egy helyen van gondtalanság, gyermeki jó-sor: Jézus mellett! Ki minden gondját ráveti, élhet akárhol: síkon, dombon, szikkasztó nyárban, téli fagyban... boldogan vallja: Nincsen gondom! Túrmezei Erzsébet — PATVARC. A szügyi anya- gyülekezet új pénztárosát. Cser- gyülekezethez tartozó leánygvü- vénák Mihálynét, és Bélák Jó- lekezetben.i szeptember 26-án is- zsefné, Bozsó Andrásné, Cesznák tentiszteleten iktatta be tisztségé- Pálné, Szladovnyik Pálrté új prés­be Záborszky Csaba lelkész * bitereket idejében ... 1958-ban az esperes­nek küldött jelentésben ez áll: „A torony a templom jobboldalától elvált ujjnyi-kétujjnyi repedéssel, a baloldal viszont erősen ráfekszik a templom falára. Ezt a süllye­dést már korábban észrevehettek s ezért raktak ankerokat a falba. Az ankerozás azonban nem oldja meg a problémát.” E megállapí­tást s jelzést követően, 1963-ban házilag felújítják a templomot, kívül-belül. Sok társadalmi mun­ka dicséri a hívek buzgalmát, ám nem hoz megoldást. .. A 70-es évek elején újra jelent­keznek a repedések a boltíven és a falakon. Éreztük, hogy végére kell járni a dolognak, fel kell de­ríteni a bajok okát. Szakértőkhöz folyamodtunk s ma úgy néz ki, hogy próbálkozásunk sikerrel járt. A Borsodterv Vállalat, va­lamint az Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottság szakembe­rei, talajfúrásokkal és alapfeltá­rással megállapították a követke­zőt: nem feltételezett földrengés és nem dombcsuszamlás okozta a sorozatos bajokat, hanem az, hogy az eredeti templom alapjait nem is egyedi, hanem ki tudja, mikor, tömegsírokra helyezték, s az alap­pal nem mentek le a szilárd tala­jig. Nem volt más megoldás, mint szakértői vélemény alapján készült műszaki leírás szerint, alábetonozni az egész templomot, így került 1976-ban újabb alap a régi alá, s négyévi várakozás után — megállapítva, hogy népi jelentkeznek újabb repedések — kezdtünk hozzá a templom teljes külső-belső felújításához, melyet 1980. augusztus 24-re be is fejez­tünk. A belső festést úgy állítot­tuk vissza, ahogyan azt 1963-ban Szita István megtervezte. A külső szín halvány sárga, a párkány ré­szek színe sima, ill. tört-fehér. A toronysisak, a Műemléki Fel­ügyelőség k (véna 1-má nak —megfe­lelően- zöld. ­A TEMPLOM TARTOZÉKAI megfelelnek a követelményeknek. 1797 óta két harang hívogat min­den istentiszteletre. Rieger-féle orgonánk, melyet 1924-ben vásá­rolt a gyülekezet, harangjainkkal együtt villamosított. Jelen évi terveink között szerepel az orgo­na felújítása, melyen generál­javítás legutóbb 1966-ban történt. 1949-ben a régi szuette padokat új tölgyfa padokra cserélték, me­lyekre a gyülekezet asszonyainak áldozatkészégéből 1980-ban szi­vacspárnák kerültek. A gyülekezet érzi. hogy a temp­lomhoz hozzátartozik a megfelelő környezet is. Ezért e tavaszon el­kezdtük a templomdomb parko­sítását. Több mint 500 fenyő-, il­letve nyírfacsemetét ültettek el a gyülekezet tagjai. Megvallom őszintén, az a szándék is vezérel bennünket, hogy 1984-ben az LVSZ nagygyűlés alkalmával, a templom mellett, megfelelő kör­nyezet fogadja vendégeinket. S természetesen helybeli és szór­ványhíveinket, akiknek közös kin­cse a Cserehátnak a maga nemé­ben egyedül álló evangélikus temploma. Péter Jenő Meglepő meghívás Mt. 22, 1—14. Igénk a „királyi menyegző” címen ismert, de nyugodtan nevez­hetnénk ezt a történetet a meglepetések menyegzőjének is. Nézzük sorban a jézusi példázat meglepetéseit. AZ ELSŐ MEGLEPETÉS maga az a tény, hogy Isten, hiszen Őt takarja a példázatbeli király alakja, menyegzőt rendez, és oda em­bereket hív meg. A Biblia egyik legnagyobb meglepetése, ha úgy tetszik „szenzációja”, hogy Isten újra meg újra igényt tart az em-- berek társaságára. Megteremti a tökéletes világmindenséget, de va­lami, pontosabban valaki még hiányzik Neki! S ezért, nem kis koc­kázatot vállalva, saját képére megformálja az embert. Később ugyan mindezt, „megbánja”, de mégsem pusztítja el az egész em­beriséget. Néha szinte az a benyomásunk, mintha nemcsak az len- ' ne az igaz, amit Isten állapít meg rólunk: „Nem jó az embernek egyedül lenni ...”, hanem Ö sem akar egyedül, az ember nélkül él­ni. Istennek ugyanis nem az a célja, hogy önmagát csodálja, hanem végtelen szeretetének „címzettet” keres, és véglegesen nem hajlan­dó kiábrándulni gyarló „képmásából”, az emberből. A menyegzőre szóló meghívás puszta ténye, hogy nem „egy zárt körű rendezvény­ről” van szó, hogy nincs kint a tábla: „csak mennybéli lényeknek”, azt jelzi, bizonyítja, hogy Isten vár, Isten szeret, s öröme csak ak­kor teljes, ha megoszthatja szeretett teremtményével, velünk, az emberrel. A MÁSODIK MEGLEPETÉS, hogy a meghívás tolmácsolására „szolgákat”, azaz minket, embereket akar felhasználni az Űr! Óriási felelősség, hogyan tudjuk tolmácsolni Isten hívását a mai világban. Látszik-e vajon életünkön, hogy mi is a meghívás lázában és örö­mében égünk?! Vagy csak szenvtelen postások vagyunk, akiknek semmi közük a rájuk bízott üzenet tartalmához? Egyszerűen csak kézbesítjük mit sem törődve az üzenet súlyával és fogadtatásával? Az elutasításnak oka nemcsak a címzettekben keresendő, sok múlik azon is, hogy mennyiben érinti a hírvivőt személyesen a rábízott üzenet! A HARMADIK MEGLEPETÉS a meghívottak reagálása a konkrét hívásra. A probléma ugyanis nem a mennyegző puszta tényében van. Ezt egyik meghívott sem ellenzi. Sőt Lukács lejegyzése szerint még udvariasan ki is mentik magukat, jelezve, hogy azért talán majd később elmennek. Csakhogy itt most azonnal kellene készülőd­ni és indulni. Átszervezve az egész életet, félretéve a pillanatnyi ér­dekeket. S itt újra találva érezhetjük- magunkat, hiszen úgy álta­lában minden úgynevezett „hivő” ember helyesli és igenli az Isten Országába való megérkezés perspektíváját. De sokszor csak úgy ál­talában, minden konkrét elkötelezés nélkül. Ha ezért a meghívásért valamiről le kell mondani, ha valamit át kell értékelni, (valamit) vagy valakit háttérbe kell helyezni, akkor már nem is olyan meg­tisztelő és vonzó ez a meghívás. __ A KÖVETKEZŐ MEGLEPETÉS, hogy a menyegző mégsem ma- rácT el a „kellő érdeklődés hiányára’’ hivatkozva. A király nem esik pánikba, hiszen nincsen rászorulva egyetlen meghívottjára sem. Ha kell keres és talál másokat, akik számára tényleg meglepetés, hogy még ők is meghívást kapnak. De ők se mehetnek akárhogyan. Üjabb meglepetés ezen a meglepetésen belül a menyegzői ruha nélküli vendég kíméletlen kitoloncoltatása. Komoly figyelmeztetés ez, hogy nem elég örömmel elfogadni az Isten Országába hívó szót, ez át kell, hogy formálja egész életünket. Akárki bejuthat Isten Országába, de nem akárhogyan! S VÉGÜL MÉG EGY MEGLEPETÉS, ami már nem a példázat ré­sze, de igénk legfontosabb örömüzenete: maga az a Jézus Krisztus, aki elmondja ezt a történetet. Miért mondja el? Hogy személyén ke­resztül is megerősítse Isten meghívásának a komolyságát. Miután a‘ szolgák hívását semmibe vették, az Atya a számára legdrágábbat, egyetlen Fiát, a „Vőlegényt” küldi a világba, hogy hívására megtel­jék végre a menyegzői ház. Vajon hogyan válaszolunk Istennek erre a legnagyobb meglepetésére?! Gáncs Péter linádik «»zzunk! Köszönjük Urunk azt az érthetetlen és megmagyarázhatatlan szeretetet, amellyel ragaszkodsz hozzánk, és nem akarsz lemondani rólunk. Bocsásd meg, hogy oly sokszor éltünk vissza türelmeddel, és el­utasítottuk hívó szavadat. Add, hogy egész életünket formálja és hassa át a meghívásod fö­lött érzett öröm, s így tudjunk másokat is Hozzád vezetni. Ámen. Egy áhitatoskönyvből Walter Lüthi „Andachten für alle Tage des Jahres” című köny­véből a szeptember 21-re szóló áhítat­„Ábrahám még ott állt az Ür előtt” (1 Mózes 18,22) „Ábrahám az imént vette a szörnyű hírt, hogy Isten végre­hajtja ítéletét Sodorna és Gomora fölött, mert türelmének vége sza­kadt. A hírhozók továbbmentek. Ábrahám azonban továbbra is ’ott állt az Űr előtt’. Tudjuk mit jelentett ez az állhatatossága. Áb­rahám könyörögve közbenjár a pusztulásra ítélt városokért. E fe­jezetben hallunk arról a különös állhatatosságról, amivel Ábrahám ott állt az Űr előtt. Ezzel bepillan­tást nyerhetünk a közbenjáró kö­nyörgés titkaiba. A közbenjáró könyörgés állhatatos megállós az Űr előtt, másokért, egyes embe­rért. városért, vagy akár egy né­pért. Az egész Szentírás tanúsko­dik ilyen férfiakról és nőkről, akik így álltak Isten színe előtt. Az Űjtestamentumban ott van az az asszony, akiről Máté beszél; a síró föníciai pogány asszony, akinek beteg a lánya s Jézushoz jön, hogy gyógyítsa meg. A tanít­ványok többször is elküldik, ő azonban tovább is ott áll az Ür előtt. S először az Űr is elutasít­ja e megszégyenítő szavakkal: Nem helyes elvenni a gyermekek kenyerét és a kölyökkutyáknak vetni! Jézus elsősorban a gyer­mekekhez, Izraelhez küldetett s nem a pogányokhoz. A pogány asszony nem is tiltakozik e ke­mény szavak ellen, meghajol előttük, ám mégis tovább esde- kel: Ügy van Uram, mert a kö­lyökkutyák csak azokból a mor­zsákból esznek, amelyek az Ö uraik asztaláról lehullanak. Nem mond ellent, de nem is tágít s to­vábbra is ott áll az Űr előtt. S ezzel nemcsak leánykájáért áll ott, hanem minden népekért, a pogányokért is. akik még sötét­ségben élnek, ott áll az Űr előtt. Vajon te is.megállsz így az Űr előtt? Talán a gyermekedért, aki­ért aggódsz? Talán a hazádért? Talán az egyházadért? Maradj továbbra is állva s ne tágíts, légy állhatatos könyörgésedben.” és Szirmai Vilmos eszközölte ki II. Józseftől. Közös áldozatkész­séggel 1786-ban fejezik be a templom építését. A kibővített templomhoz fatornyot képzeltek el, avagy csak erre tellett. Az 1786-ik esztendő mindenesetre je­les dátumként szerepel mind e mai napig. Templomunk nagyon ÉSZAK-MAGYARORSZÁ- GON, a 3. számú főútvonaltól 4 km-re, Encs járási székhely tér­ségében fekszik Fancsal, a Csere­hát kies fekvésű falva. Terme­lőszövetkezetéről országosan is­mert. s említésre méltó a falu műemlék jellegű evangélikus temploma is. Utóbbi ritkaság- számba megy ezen a vidéken. A több mint 1000 km2 területen csupán egy van még, a Fancsal- hoz tartozó Hernádvécsén. A két társgyülekezet temploma mellett számtalan református, római ka­tolikus és görög katolikus temp­lom tornya magasodik. Mielőtt megismerkednénk temp­lomunkkal, ismerkedjünk meg a faluval. Abaúj-Torna vármegye rögzített története Fancsalról „Villa Fonchal” megjelöléssel tesz említést. így közli a helység nevét egy 1262-ben kiadott okle­vél. E forrás szerint Fancsal az említett évben az abaúji vár tar­tozéka. ÍV. Béla király idejében a királyné tárnokmesterének ado­mányozták. Már 1275-ben bírás­kodási kiváltságot kapott. Ha az említett évszámokat beilleszt­jük a történelembe, akkor el­mondhatjuk, hogy létezett és élt a mi falunk már az „Aranybulla”, a tatárjárás idejében. Tehát régi település. A török háború idején teljesen elnéptelenedett, lakatlan­ná vált, s az is maradt másfél szá­zadon át. Ma az észak-magyaror­szági ún. kistelepülések egyike. Nincs egészen 500 lelkes, mely­ből 224 az evangélikus. A társ­gyülekezet összlétszáma mintegy 6'Ó0 lélek, 32 taluban. Tehát jel­legzetes szórvány gyülekezet a miénk. 1719. NOVEMBER 30-A óta — megszakítás nélkül — evangéli­kus lelkésze van a falunak. Ugyanis ezen a napon iktatták be lelkészi állásába Clementis Jánosi, Fancsal első lelkészét. Ekkor a fancsali evangélikus gyülekezet az egyetlen Jób-Fan- csali Jób nemes úr családjából és mintegy három jobbágycsa­ládból állott, az Alsófügödön szé­kelő Szirmay István aulájának tagjain kívül. Ezután egy évvel, 1720-ban Fancsal akkori földes­ura, a Szemere család telepítette be ismét a hosszú időre elhagyott, majd újra éledni kezdő falut, „evangélikus vallású tótokkal”. Hogy hol tartották istentisztele­teiket, s hogy miként született meg templomunk, ezt még nehéz kibogozni. Ám, feltételezéseink és támpontjaink mégis vannak. Az első időkben szolgálhatott erre a célra a papi család hajléka, eset­leg felváltva a jobbágycsaládok szerény otthona. Aztán — igaz, hosszú-hosszú évek után — felfe­deznek valamit a fancsali evan­gélikusok. A temetővel övezett domb közepén rátalálnak egy ré­gi templom alapjaira. Egy ko­rábbi katolikus, feltevések szerint huszita eredetű, templom alapjai­ról van szó. Petrisch Mihály os­kolamesteri rangú ügynök leírá­sa szerint, 1760-ban „szentélyt ho­nosítottak meg”, az említett régi templom alapjait felhasználva. Ez mai templomunk apszisz része, tehát az oltártér. A kialakított is­tentiszteleti helyiség 1766-ban tűzvész áldozata lett. Ekkor „ima­házat” létesítenek, de nem nyug­szanak bele „a templom halálba való jutására”. Helyrehozatalához hozzálátnak, s Petrisch Mihály oskolamester leírása szerint az 1770-és évek közepén újra „szol­gálatra használhatónak bizonyul”. Ékkor azonban kellemetlen meg­lepetés éri a fancsali evangéli­kusakat. Az történt Ugyanis, hogy 1775. május 9-én a szomszédos Forró község katolikus plébánosa, név szerint Androvics Nepomuki János 11 hívével — ásókkal, ka­pákkal felszerelve’ — megjelent a szolgálatra újra alkalmas is­tentiszteleti helyiséget körülvevő temetőben, templomfoglalási szándékkal... Az eseményt hosszú lenne le­írni. legenda is fűződik hozzá egy szólásmondással: „Ügy állsz, mint a fancsali feszület.” A lényeg az. hogy végül is meghiúsult a római katolikusok „templomfoglalási” kísérlete. Az ezt követő években bővítették a templomot, amely­hez való engedélyt Joób Mihály szép intarziás mintával díszített belső ajtajára is rá vésték az 1786-os számot, s ugyanez az év­szám szerepel egy bronz lemezből készült keresztelő tálkán is, mely jelenleg az Evangélikus Múzeum­ban van. Valószínű, sőt biztos, hogy mindkét dátum a templom­építés befejezését jelzi. A bőví­tésnél is figyelmbe vették a ko­rábbi katolikus (huszita) templom alapjait. A TEMPLOM TOVÁBBI TÖR­TÉNETÉRE vonatkozóan idézek Czékus István püspök 1877-ben felvett canonum-visitatió jegyző­könyvéből :- nEizen templom . falai 1834-ben, állítólag földrengés folytán, veszélyesen megrepedez­tek, úgyhogy a folyó 1877 évben leszedettek s újból felépíttettek, valamint a régi rozzant torony helyére egy új szilárd anyagból való toronynak építése is most van folyamatban.” Nem kis gon­dok közepette, de valóban hozzá­kezdtek a szilárd torony építésé­hez. Ebben — Diáriumunk szerint — jelentős szerepe volt „nagy- tiszteletű idősb Röczey János lel­kes beszédének”, aki arra bizta­tott, hogy pénzhiány ellenére is el kell kezdeni a torony építését 1877 elején. Így is történt: „Az építkezés meg is kezdődött a ta­vaszi fagy múltával s mintegy 3 méternyire (az az három méter­nyire) végre Mártius 21-kén téte­tett. le az első kő alapul.” így ala­kult ki templomunk — a képen is látható — mai formájában. KEVÉS OLYAN TEMPLOM LEHET MAGYARORSZÁGON, amely évszázadokon át olyan aggódó ráfigyelést igényelt, mint a miénk. Mindig baj volt vele. Mint említettem, 1834-ben „ve­szélyesen megrepedeztek” falai. .. S ki tudja hányadszor, 1937-ben is renoválták Tóth József lelkész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents