Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-17 / 42. szám
GYERMEKEKNEK. Hiszem, hogy Isten teremtett engem , 1 Sámuel 1,1—20 írok nektek, ifjak...” Evangélikusok. a keresztyének, családjában ÉLT KÁNAÁN FÖLDJÉN egy Anna nevű asszony. Ennek az asszonynak az volt a legnagyobb szomorúsága, hogy nagyon szeretett volna gyermeket, de nem született neki. Barátnői még jobban szomorították őt, amikor egyre ezt hajtogatták: Isten biztosan megfeledkezett rólad, nem szeret téged, azért nem ád neked gyermeket! Anna férjével együtt esztendőnként egyszer el szokott menni az Isten házába. Abban az időben • az egész országban csak egy templom volt. Ide szoktak eljönni az ország valamennyi városából. és falujából az emberek. Egy ilyen látogatás alkalmával Anna elhatározta, hogy elpanaszolja Istennek minden szomorúságát. Bement a templomba, letérdelt és így imádkozott: Uram, Istenem! Hallgass meg végre! Ne feledkezz meg rólam! Adj nekem is egy kisfiút, mint a többi asszonynak! Ígérem, hogy jól fogok vele bánni. Minden nap rólad fogok neki beszélni. Ügy fogom őt nevelni, hogy o te szolgád legyen belőle. ISTEN MEGHALLGATTA a szomorú asszony imádságát. Még egy esztendő sem telt el, s Annának fiúgyermeke született. Anna Sámuelnek nevezte őt. Magyarul annyit jelent ez a név: Akit az Istentől kértek. Anna nagyon boldog volt, de nem feledkezett meg ígéretéről. Isten szolgájának nevelte fel kisfiát. Sámuel lett Izrael egyik legnagyobb prófétája. Anna azért fordult kérésével Istenhez, mert tudta, hogy a gyermekek Isten akaratából születnek, más szóval hitte, hogy Isten teremti a gyermekeket. Minden ember Isten akaratából jön a világra. Mi is mindannyian Isten teremtményei vagyunk. Isten ehhez az embereket teremtő munkájához embereket használ fel eszközül. A szülők egymás iránti sze- retetének a gyümölcse, hogy kis gyermekek születnek a világra. Ezért rendelte el Isten, hogy a férfiak és asszonyok házasságban éljenek, szeressék egymást és gyermekeiket is ebben a szeretetben . neveljék. A szülőknek örömmel kell tudomásul venni, hogy gyermekeik világra hozásában és felnevelésében ők Istennek munkatársai és Isten előtti felelősséggel kell vállalniok ezt a szép megbízatást. A fiataloknak pedig már kis gyermekkoruktól fogva készülniök kell arra, hogy ha majd Isten akaratából ők is szülők lesznek, megfeleljenek ennek a feladatnak. ISTEN AZ EMBERT a legtökéletesebb teremtményének teremtette. Nemcsak testet és életet adott neki, hanem lélekkel és értelemmel is megajándékozta őt. A Szentírás ezt úgy fejezi ki, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Az ember nemcsak annyiban különbözik a többi teremtménytől, hogy értelmével és tudásával a maga hasznára és javára tudja felhasználni a természet erőit, hanem abban is. hogy az összes teremtmény közül egyedül az ember tud kapcsolatba kerülni Istennel. Ügyedül az ember képes arra, hogy Istenben higgyen, és mint Istennek partnere meghallja Isten szavát és megértse akaratát. Istennek pedig az az akarata, hogy minden ember békességben éljen, azaz bibliai kifejezéssel, üdvösségre jusson. AMIKOR AZ APOSTOLI HITVALLÁSBAN vasárnaponként az istentiszteleten megvalljuk a hitünket,- hogy Isten teremtett bennünket, akkor nem csak azt fejezzük ki, hogy örülünk annak, hogy Isten teremtményei lehetünk, hanem kifejezzük azt a készségünket is, hogy örömmel leszünk Isten munkatársai az ő embereket teremtő és üdvösségre vezető munkájában. Selmeczi János — HALÁLOZÁS. Tóth Gyn- láné, sz. Farkas Margit, a malom- soki gyülekezet tagja, lapunk hűséges olvasója életének 80. évében elhunyt. „Magasztalja lelkem az Urat, és az én lelkem ujjong Istenben, az én Üdvözítőmben”. Egy jó közösség tagjai úgy gondolkodnak együtt, hogy mindenki a saját elképzelésével, megharcolt gondolatával hozzájárul ahhoz, hogy teljesebb kép alakuljon ki közöttük arról a témáról, amely mindegyikük szívügye. HA A VILÁG KERESZTYÉN- SÉGÉT EGY ILYEN KÖZÖSSÉGHEZ HASONLÍTJUK, akkor azt mondhatjuk, hogy minden felekezet, hite alapján, saját megharcolt gondolatával, felismerésével gazdagíthatja a keresztyénséget. Fontos azonban az, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy mi iá az elképzelése, mivel gazdagíthatja a közös gondolkodást. A különböző felekezetek 15 világszövetségben, illetve azokkal egyenrangú szervezetben tömörülnek. Ezek képviselői 1957 óta általában évenként találkoznak Genfben. ^ Köztük találjuk a Lutheránus Világszövetséget is. Világtávlatokban gondolkodva úgy is mondhatjuk. ezek a világszövetségek képviselik a világ egyes felekeze- teihez tartozó emberek megvallott hitét. Éppen ezért, amikor arra próbálunk feleletet adni, hogy miként is élnek a világ keresztyénéinek nagy családjában az evangélikusok, mindenekelőtt azt kell látnunk, hogy a nagy világszervezetek közül a Lutheránus Világszövetség kapcsolja össze a világ különböző területein élő evangélikus tagegyházakat. ÉVTIZEDEK, SŐT TALÁN MÁR ÉVSZÁZADOK ÖTA AKARTAK KÖZÖSEN TANÚSKODNI az evangéliumról az evangélikus egyházak. Azonban csak a XX. szd.-ban tették meg az ehhez szükséges lépéseket. Végül 1947- ben a svédországi Lundban alakult meg a Lutheránus Világszövetség, de már azelőtt is keresték a közös utat a misszióra az evangélikus egyházak. 1923-ban Eisenachban meg is tartották a 22 országból érkezett kb. 150 küldöttel az első lutheránus világ- gyűlést. A rákövetkező két évtizedben a háború borzalmai bár jelentősen megterhelték, de mégsem tudták megbontani a világ evangélikussága közti kapcsolatot. Így találkozhattak azután 1947-ben Lundban az egyházak képviselői. A megalakult világ- szervezeten keresztül összefogott a világ evangélikussága és a második világháború kiváltotta pusztítások nyomán keletkezett sebeket közösen próbálták enyhíteni. Ma is ez a segítő szándék, felelősséget hordozó gondolkodás jellemzi az LVSZ-nek az egyházakat átfogó szolgálatát a keresztyének és a nem keresztyének felé. Ugyanakkor igyekszik az- LVSZ más feladatokat is betölteni. Jelentős lehetőséget ad az egyházaknak az egész világon arra, hogy gondolataikat és tanaszta- lataikat kicseréljék, fáradozik azon, hogy az evangélikus egyházak aktívan részt vegyenek az ökumenikus eseményekben és szembenéz azzal a fő kérdéssel, hogy hogyan lehet az evangéliumot a váltózó világban hitelesen hirdetni. Ugyanakkor szó van az evangélikus egyházak és a világszövetség programjában arról is. hogy miként lehet Luther Márton örökségével az ökumenikus mozgalmat gazdagítani. E kérdés megoldását szolgálják többek között az anglikán, a református, a római katolikus és az orthodox egyházakkal folytatott párbeszédek. AZ LVSZ NAGYGYŰLÉSEI BEHATÓAN FOGLALKOZTAK A KERESZTYÉNEK TÁRSADALMI FELELŐSSÉGÉNEK KÉRDÉSÉVEL és ez a probléma továbbra is meghatározza az LVSZ munkájának egy részét. Különösen is jelentős volt' ebben a tekintetben a franciaországi Evianban összeült ötödik nagygyűlés. A legutóbbi, 1977-ben D ar-es-Salaamban tartott nagygyűlésen ez az irány méginkább megerősödött. Érdekessége volt ennek a Tanzániában megtartott gyűlésnek az, hogy eiöször tartották Európán és Észak-Arr.e- rikán kú'ül, helyileg is érzékeltetni akarva ezzel a világ evangé- likusságának összetartó erejét. A következő nagygyűlés meg- rendezési jogát Budapest kapta. Augsburgban döntött úgy az LVSZ Végrehajtó Bizottsága, hogy egyházunk meghívására fővárosunkban tartja VII. nagygyűlését a világ evangélikussága, Krisztusban reménységgel a világért” összefoglaló témával. Sorozatunknak egy korábbi cikkében szó volt az evangélikus etikai magatartásról. A közelgő nagygyűlés már témájának megjelölésében is arra mutat, hogy az egész világon élő evangélikus- ságot Krisztus úgy kapcsolja ösz- sze, hogy egyúttal felelősséget ébreszt minden gyülekezeti tagban szűkebb és tágabb otthona, hazája és az egész kozmosz jelenéért és jövőjéért. így hallatja hangját a keresztyének családjában szervezett keretek között is az evangélikus- ság. Így kapcsolódhat igazán az ökumenikus mozgalomba, mely 1948 óta az Egyázak Világtanácsában szervezett keretek között munkálkodik. AZ EVANGÉLIKUSOKNAK A KERESZTYÉNEK NAGY CSALÁDJÁBAN BETÖLTÖTT SZEREPÉRŐL SZÓLVA nem állhatunk meg ezen a ponton. Meg kel! említenünk, hogy a világ keresztyénéivel együtt az evangéli- kusság képviselői is resztvettek a világvallások képviselőinek találkozóin, ahol hitükből fakadóan fogalmazták' meg a teremtett világért való felelősségünket együtt a többiekkel. ' Egy jó közösség munkájával képes hirdetni, hogy az ügy, amiért dolgozik igen fontos. Ehhez persze az "kell, hogy minden tag átérezze az ügy fontosságát a maga szemszögéből _is. Nekünk evangélikusoknak is ez az elsőrendű feladatunk, amikor a keresztyének családjában elfoglalt helyünről beszélünk. Nagy László * Kö$zöne(nvilváníí᧠Dr. Nagy Gyula, az Északi Evangélikus Egyházkerület újonnan beiktatott püspöke, ezúton köszöni meg őszinte hálával az ország evangélikus gyülekezeteiből küldött távirati és levélbeli üdvözleteket, áldáskívánást, a bizalom és szeretet sokféle megnyilvánulását, valamint a gyülekezeti küldöttségek és a gyülekezetek tagjai személyes részvételét a beiktatási ünnepen. A PEST MEGYEI EGYHÁZMEGYE TERÜLETÉN 24 védett evangélikus épületet tart számon_ az Országos Műemléki Felügyelőség. Ebből azonban csak 3 .a „műemlék”. Az aszódi templom a 18. század elejét, a maglódi templom a 18. század második felét, a péteri templom pedig a 19. század első felét, a klasszicizmus korát képviseli a régi épületek sorában. Aszódon a 17. század közepén is éltek evangélikusok, akikről azonban a bizonytalan helyzetük miatt nagyon keveset tudunk. 1691-től azonban az evangélikusok száma egyre gyarapodott Aszódon. A falu úrnője evangélikus asszony lett, Osztroluczky Jánosné, Juszt Judit. Necpálról költözött Aszódra, s magával hozta a túród -környezetét, akik evangélikusok voltak. 1696-ban sikerült a fatemplom felépítése, mellette harangláb is állt. Az igehirdetést azonban távolabbi gyülekezetek lelkészei látták el alkalmanként. A gyülekezet létszáma 1715-től ismét gyarapodott. Ekkor Podmaniczky János lett a falu földesura, aki tudásával is, tekintélyével is jelentősen hozzájárult az evangélikus gyülekezet helyzetének megszilárdításához. ENNEK JELÉT LÁTJUK ABBAN, hogy 1719-ben — a kastély építésével párhuzamosan — Antonius Murarius építőmester irányításával hozzákezdtek a kőtemplom építésének. Ekkor már nemcsak tanítója, hanem Aszódon élő lelkésze is volt a gyülekezetnek. Az építkezéshez adott volt egy középkori eredetű templomrom. Ennek a romnak az alapjai és oldalfal-maradványai alkalmasnak mutatkoztak az új templomba való beépítésre. A Templomaink Aszód kétszázhatvan éves műemlék temploma megmaradt falak belső oldalát pillérekkel megerősítették, hogy a boltozat erre a falra biztonságosan rátámaszkodhassék. A romfal keleti oldalfalát átvágták, ívesen kiképezve nyitott teret az újként épült oltártér és a hajó között. Az oltártér alatt épült a Podmaniczky-család temetkezési helye. Még érződik az építményen a gót és a barokk stílus keveredése. A hajó barokk, az oltártér azonban gót stílusjegyeket hordoz. A hajó nyugati részében helyezték el a karzatot, közepén az orgonával, két oldalán pedig a fiatalságnak szánt padsorokkal. A karzat mellvédpárkánya kőből faragott díszes barokk kerítés, olyan, mint a kastély erkélyéé, csak méreteiben tér el attól. Az elkészült templom berendezése szegényes volt. A fatemplom oltára került az oltártérbe, egyszerű padokon ültek a hívek, a karzaton pedig az orgona volt, amivel igen sok baj volt a következő évtizedekben, mégis 100 évig kísérte a gyülekezet énekét. A templom falai hófehérre meszeltek voltak. Semmiféle festmény, freskó azóta sem díszíti. ÍGY SZENTELTÉK FEL 1722. november 11. vasárnapján, ami azóta is gyülekezetünkben évről évre megült ünnep: a templomszentelési emlékünnep (a Márton napot követő vasárnapon). 1728-ban készült el az új, teljesen fából faragott, díszes barokk stílusú oltár. Podmaniczky János patrónus megbízásából a Felvidékről (valószínű a Szepességből) jött fafaragó mesterek készítették. Munkájuk elemzése alapján legalább 7 mester faragta az oltár díszeit, elemeit. Csavart oszlopos, gazdag díszítésű oltár. A főkép a Szentháromságot ábráPodmaniczky család ci a torony homlokzatán zolja. A kép két oldalán az evangélisták álló, mozgalmas alakjai vannak. Alul az úrvacsora, felül a sírban fekvő Jézus fára festett képe látható. A főkép fölött pedig a patrónus-család stilszerű keretbe foglalt címerét helyezték el, mely utál arra a korra, amikor az evangélikusoknak csak az artiku- láris helyen lehetett templomuk és akkor Aszód nem volt ilyen kijelölt hely. Itt az evangélikus földesúri család tekintélye tette lehetővé ezt. A harangláb a templom mellett állt. Harang is volt a haranglábon. 1706-ban öntötték a harangot Pesten. Súlya 533 font. „Had- bavonult” 1915-ben. Szolgált 210 évig. Ez a rövid „életrajza” az első harangnak. 1759-BEN KÉSZÜLT EL AZ ŰJ TORONY: köböl, téglából, hozzáépítve a templomhajóhoz. Ez az építkezés már nem a földesúri család magánjellegű tevékenysége volt, hanem az Aszódon élő szlovák—német—magyar ajkú evangélikusok adakozásából épült fel. Mégis a toronyra odakerült — a ma is látható — családi címer, mely abban a korban a templom védelmét jelentette. A későbbi — egyre sűrűbben történt — jelentős tatarozások is már a gyülekezet egészének anyagi áldozatát igényelték. Ez is jelezte, hogy a földesúri család a templomot a gyülekezet templomának tekintette. Még inkább hangsúlyt kapott a templom gyülekezeti jellege 1786-ban, a nagy- harang vásárlásakor. • Ekkor ugyanis a gyülekezet tagjaitól olyan jelentős összegű adomány érkezett, amiről álmodni sem mert volna a gyülekezet akkori vezetősége! 1819-BEN AZONBAN az összeomlás veszélye fenyegette a templomot. A hajó középkori eredetű alapja nem bírta el tovább a súlyos boltozatot. Ez középen széjjelvált. A karzat szintén elvált az oldalfalaktól. Le kellett bontani. A tetőzetet is szét kellett szedni. Az újjáépítéskor a falakat körben megemelték, vasbilincsekkel a boltív felett lekötötték és összehúzzatták a megrepedt' boltozatot. A karzatot is teljesen újjáépítették. 52 ezer táglát építettek be ekkor. A régi, sokat „betegeskedő” orgona helyett újat építettek a karzaton. A külső falakat pedig támpillérekkel erősítették meg. A költségek jelentős részét most a Podmaniczky család vállalta magára, de a gyülekezet tagjai is derekasan kivették részüket a templomért végzett kétkezi munkában. 1853-ban, nehéz gazdasági és társadalmi körülményeket tetézve újra roggyant állapotba került templomot kellett szép rendbe hozni. Kívül-belül tatarozták az épületet, teljesen átépítették a tetőszerkezetet, a toronysüveget, a torony csúcsán levő csillagot is. Így a templom külsőleg ekkor lett olyan, mint amilyennek ma látjuk. Restaurálták az oltárt is. NEMZEDÉKRŐL NEMZEDÉKRE adta tovább a gyülekezet a templomát. Nehéz időszak volt azonban a második világháború ideje, amikor a gyülekezetnek nemcsak saját életéért, de a templomáért is aggódnia kellett. Súlyos károkat szenvedett a templom, a ma már restaurálás alatt álló oltár még őrzi ennek a nyomait. 260 éve használja gyülekezetünk a templomát, mely — mint minden családi otthon — állandó törődést vár. Az előttünk álló évben tervezzük a megújítását. Vasárnap 2 istentiszteletet tartunk benne. Sok kiránduló is szívesen keresi meg templomunkat, akiket a templom szépsége ragad meg. Bennünket azonban, akik itt élünk, az a sok áldás, remény, új erő ragad meg, amit ebben a templomban kapunk. Ezért mondjuk: ez a mi templomunk. Dctre János
