Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-10-10 / 41. szám
Püspöki székfoglaló Beiktatták dr. Nagy Gyula püspököt (Folytatás az 1. oldalról) AZ ÜNNEPSÉG KEZDETÉT jelző harangszóra vonultak be a püspökiktatást végzők: dr. Káldy Zoltán országos püspök-elnök, dr. Mihály Dezső egyházkerületi felügyelő és dr. Koren Emil püspökire- lyettes. A kellő formalitásokkal megnyitott közgyűlésbe a választás eredményének bejelentése után ünnepélyesen behívták dr. Nagy Gyula professzort, s miuján közölték vele a választás eredményét, felkérték dr. Káldy Zoltán püspököt az istentisztelet elvégzésére. Az Erős vár éneklése közben vonult oltárhoz a szertartást végző püspök a két rangidős esperessel. Az avatandó püspök szemben állt az oltárral, két oldalt pedig az Északi Egyházkerület esperesei: Szabó Gyula, Bárány Gyula, Fehér Károly, Síkos Lajos Garami Lajos esperesek és Abaffy Gyula espereshelyettes. DR. KÁLDY ZOLTÁN IGEHIRDETÉSE UTÁN — amelyet lapunk következő számában közlünk — a beiktató istentisztelet néhány kiemelkedő, szép pillanatára mutatunk rá. A szolgálatvállalás kérdése- felelete, a püspöki eskü s az áldó kézzel elmondott Miatyánk utón tette dr. Nagy Gyula immár felavatott püspök nyakába a keresztet dr. Káldy Zoltán püspök. Ezután dr. Nagy Gyula köré gyűltek az egyházk'erület esperesei s áldó kézzel énekelték az ősi éneket, a Gonfirmát: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk..." A jelenlévő lelkészek -az egész gyülekezettel együtt fennállva énekelték velük: .......és egyesítsd híveidet békességben.” Va lóban ökumenikus alkalom volt. MÉLTÓN ADOTT KERETET az ünnepélyes szertartásnak Peskó György orgonajátéka, a Lulheránia előadásában Kapi Gyula: 25 zsoltára Weitler Jenő karigazgató vezetésével, valamint Berczelly István operaénekes szólója Bach: Magnificatjából. A közgyűléssel folytatódó ünnepségen az új püspök székfoglalója hangzott el, amit nagy figyelemmel hallgatott a gyülekezet, s amit lapunkban szintén közlünk. KÖSZÖNTÉSEKKEL zárult az együttlét. Ám ez a „zárás” egyben hatalmas kapunyitás volt. Mindössze öten szóltak, de ebben ide sűrűsödött egyházunk, államunk, a magyarországi egyházak, a világ evangélikussága, s az Jgész keresztyénség ökumenikus ereje és üzenete. Dr. Káldy Zoltán püspök. Miklós Imre államtitkár, dr. Hartha Tibor püspök, dr. Carl H.Mau főtitkár és Alekxij metropolita szóltak. Az ünnepségre nem korona került, hanem — kereszt. Szinte utolsó mozzanatként' Alexij metropolita gyönyörű, ékesen cizellált és motivált arany püspöki keresztet adott át dr. Nagy Gyula püspöknek. Reméljük, ünnepi alkalmakon ezt is viselni fogja. A keresztből nem csupán Krisztus dicsőségének sugarai, de az ökumené szerteágazó szalai is szétáradnak. Koren Emil A Berlin-Brandenburgi Egyház küldöttségének látogatása (Folytatás az 1. oldalról) bertársainkkal, a teremtett világgal. A keresztyén életforma, a keresztyén élet ez a két — úgynevezett vertikális és horizontális — dimenzió együtt és szétszakítha- tatlanul. Erre utal a kettős „nagy parancsolat”: „Szeresd az Urat, a te Istenedet... Szeresd felebarátodat” (Mt 22,37—39). Ezért hangsúlyozza Luther is, sokszor és sokféle formában: „Keresztyénnek lenni egyesegyedül ezt a kettőt jelenti: a hitet és a szere- tetet (WA 17 II, 457,6—7). Egyiket sem a másik nélkül! Diakóniai teológiánk Ezt a rövid teológiai kitérést meg kellett tennem, hogy rámutathassak „diakóniai teológiánk” lényegére és fontos szerepére egyházunk életében. Ez a teológiai irányvonal — amely egyházunk életének 1958 után bekövetkezett újjárendeződése belső, teológiai alapjait jelöli, s amelynek kidolgozásában az oroszlánrész Káldy Zoltán nevéhez fűződik — alapjában véve egy mélyen biblikus és reformátori igazságot állít újra előtérbe: a hit és a cselekvő, szolgáló szeretet szoros összetartozását Krisztus megváltói művében és az egyház, a hivő ember életében. A kettő lényegében egy és elválaszthatatlan egymástól: a belső, Istenbe vetett, föltétien és a Krisztus-hit gyümölcseként a mások javáért fáradó, mindenki iránt, minden jóra készséges szeretet. A „szeretet által munkálkodó hit” (pistis di’ agapés energoumené) — ahogyan Pál apostol olyan tömören és világosan megfogalmazta ezt a Ga- lata-levélben (Gál 5,8). Mivel pedig ma nagyobb kísértés az egyházban visszahúzódni, a szeretet sokszor terhes, nehéz szolgálata elől a hit belső, lelki világába, ezért helyezi egyházunk fő teológiai irányvonala ma — egyébként, saját tapasztalatból tanúsíthatom, egyezően a világ mai protestáns teológiájának fő vonalával — a „szeretet által munkálkodó hitet” az egyház és a hivő ember életének előterébe. Szükséges ezt mindig újra elmondanunk. azoknak ■»r’akik itthon vagy külföldön tévesen értik vagy félremagyarázzák ezt a teológiai irányvonalat. Az igeszolgilat és a szentségek prioritása Mi következik ebből a teológiai alapállásból egyházkerületünk belső életére, jövendő püspöki szolgálatomra nézve? Mindenekelőtt az igeszolgálat és a szentségek mindenek fölött álló jelentősége egyházunk, gyülekezeteink életében. Mert hiszen végeredményben minden azon fordul meg, Krisztus maga szolgál-e ott az igében és a szentségekben: az istentiszteleteken, a bibliaórákon. a gyermekek, fiatalok, a nők és férfiak, az öregek és a betegek közt végzett lelkipásztori munka sokféle formájában? Vallom az Ágostai Hitvallással, hogy a Szentlélek Isten ma is az igén és a szentségeken keresztül — nem pedig azok nélkül, „új kinyilatkoztatások” vagy divatos meditá- ciós és csoportdinamikai módszerek útján — teremti ,a hitet és a szolgáló szeretetet bennünk. Ezért a teljes bibliai ige. Isten törvénye és Krisztus evangéliuma, hűséges hirdetésére, a ke- resztségnek és az úrvacsorának Krisztus akarata szerinti kiszolgáltatására, az egyház igei szolgálatának integritására gondot viselni mindig elsőrendű püspöki feladatomnak tekintem. A teológia mai szolgálata A másik fontos prioritás itt számomra a teológia művelése és a teológiai nevelés. Említettem: életem több mint három évtizedét tölthettem közvetlenül ebben a szolgálatban. Az Ige teológusa kívánok maradni halálomig. Teológiai nevelésen azonban nem valami élettől idegen teológiát értek, hanem a gyülekezet és a világ mai életével, kérdéseivel a legszorosabb kapcsolatban álló teológiát, amely eligazítást ad az egyház, a hivő ember kérdéseiben. Ennek a teológiai szolgálatnak megbecsülést szerezni, a felnövő új teológus-nemzedéket imádságaimban és szeretetemben hordozni, a teológiai nevelést az egész gyülekezet közkincsévé, minden lelkészt és gyülekezeti munkást állandóan segítő szolgálattá tenni püspöki tisztem másik fontos feladatának tekintem. A „diakóniai életforma’’ A harmadik prioritást egyházunk belső életében így jelölöm meg: a gyülekezet, a lelkipásztor, a hivő ember „diakóniai életformája”. Ha a keresztyén hit valóban „szeretet által munkálkodó hit”, akkor ennek meg kell mutatkoznia a gyülekezet, a hivő ember egész életfolytatásán. Hogy ez mit jelent a gyülekezet határain kívül, erről később szeretnék szólni. A gyülekezetben azonban jelenti egyfelől egyházunk diakóniai intézményeinek megbecsülését és felelős hordozását: imádságban, szeretetben és anyagi áldozatokban. De azt is jelenti, hogy minden gyülekezetünkben ki kell építenünk a segítő szeretet konkrét szolgálati formáit: a betegek, öregek, testi-lelki sérültek, magányosok és szeretetre szorulók gondozását. Diakóniai teológiánk egyik fontos következményének és a lelkészi szolgálat egyik elsőrendű feladatának látom ma az egész gyülekezet diakóniai szolgálatba állítását. Mex't a gyülekezet hite és istentiszteleti élete csak ott mélyül el igazán, ahol a rászoruló testvér iránti konkrét, segítő szeretetben gyakorolja magát! A „diakóniai életforma” másfelől azt is jelenti, hogy a gyülekezet a saját élete mellett örömmel vállaljon részt az egész egyház, a többi gyülekezet terheinek közös hordozásában. Szemben állok mindenfajta hamis kongregacio- nalizmussal, mintha az egyház élete véget érne a gyülekezet habárainál. Mindenfajta egyházi partikularizmussal, amely szűklátókörűén .csak a saját érdekeit látja. A „diakóniai lelkűiét” azt is jelenti, hogy gyülekezeteink örömmel vállalják az egész egyház közös gondjait, feladatait: a lelkészképzést, a szórványok és szegény gyülekezetek gondját, az egyházi sajtómunkát és sok más közös feladatot. Végül, de nem utolsósorban, a „diakóniai életforma” azt is magában foglalja, hogy Krisztus szolgálata nem lehet puszta „foglalkozás” és „hivatalos órák” ügye, amelytől elkülöníthető lenne etikai vonatkozásban is a lelkész, az egyházi munkás magánélete. Régi, igaz mondás: „A lelkész élete evangélium a gyülekezetnek.” De így van-e ez valóban? Hadd helyezzem ezt a komoly kérdést már most, püspöki szolgálatba indulásomkor, minden szolgatársam lelkiismeretére: igét hirdet-e az életük, egész életfolytatásuk is a gyülekezetnek? Kerületünkben sok nehéz, ösz- szegyűlt személyi kérdés és gyülekezeti probléma vár megoldásra. Szeretném ezeket minél előbb közösen, jó megoldáshoz segíteni. De szeretném azt is hangsúlyozni, mindent megteszek azért, hogy e-rvházkerületünk életében esvé- ni vagy rész-érdekek helyett egész egyházunk java és a Krisztus követésében végzett szolgálat vezesse minden döntésünket, irányítsa egész magatartásunkat. Ehhez kérem és várom az esperes-, felügyelő-, lelkész- és presbiter-testvérek, a gyülekezetek minden munkása teljes szívvel végzett, áldozatos szolgálatát. Diakóniai részvétel népünk életében A következő életterülete szolgálatunknak, ahol jelentős és részben új feladatok várnak ránk, a diakóniai részvétel népünk és társadalmunk életében. Isten „világi kormányzása” A lutheri teológia igen határozott tanítást ad arról, hogy a hivő ember Isten „kétféle kormányzása” alatt él. Részese és eszköze Isten „lelki kormányzásának” — ez az egyház sajátos, egyedülálló lelki szolgálata az igével és a szentségekkel. Erről szóltunk az előbb. De részese és eszköze Isten „világi kormányzásának” is: részesül és részt vesz Istennek a teremtett világ megőrzésére, fenntartására irányuló munkájában is. Ezt azonlj^n már nem egyedül végzi, hanem minden emberrel együtt, a világ életrendjében. Erről kívánok szólni a következőkben. Reformátorunk sokféle forrná^ ban tanított a keresztyén életnek erről a „világi dimenziójáról”. Például abban a jól ismert és sokakat talán meg is botránkoz- tató mondásában a szegény szolgálóleányról, akinek hittel végzett házimunkája ugyanúgy istentisztelet, mint a gyülekezeté vasárnap a templomban. „A keresztyén ember — vallja Luther — nem önmagában él, hanem hite által Krisztusban, szeretete által pedig a felebarátjában” (WA VII, 38). Mai társadalmi diakóniánk Egyházunkat és gyülekezeteit Isten nem valahová a „felhők birodalmába”, hanem ebbe a mai világba, közelebbről ennek a történelme során sokat próbált, ma pedig új, jobb jövőért fáradozó magyar népünknek a körébe helyezte. Igeszolgálatunknak is, cselekvő szeretetünknek is elsősorban e felé a nép felé kell fordulnia. Ezt tették egyházunk legjobbjai is a múltban, a 16. század reformátoraitól Berzse- nyin, Kossuthon és Petőfin át Bajcsy-Zsilinszky Endréig. De ezt kívánja tőlünk mindenekelőtt Isten mai akarata. Egyházunk, híveink „társadalmi diakóniájft” nem más, mint a .szeretetben munkálkodó hit” konkrét, mai szolgálata családjainkért. a körülöttünk élőkért, társadalmunkért és népünkért. Azt jelenti, hogy együtt örülünk minden jónak, ami népünk életét, anyagi és szellemi-lelki fejlődését segíti és ebben egész szívvel részt veszünk. Természetesen azt is jelenti, hogy együtt szenvedünk minden bűn, baj és rossz miatt és közös erőfeszítéssel részt veszünk azok távoltartásában. Társadalmi diakóniánk ma fokozottan irányul a közösségi és személyes élet „belső struktúráira”: a személyes erkölcsi magatartás, a családi élet, a becsületes (Folytatása az 5. oldalon) Dr. Bartha Tibor püspöknek, az ökumenikus Tanács elnökének a meghívására szeptember 13-a és 18-a között látogatást tett hazánkban dr. Gottfried Fore püspök vezetésével a Berlin-Brandenburgi Egyház küldöttsége. Forck püspök Schönherr püspök utódaként érkezett bemutatkozó látogatásra. A magyarországi protestáns egyházaknak régi jó kapcsolata van a Berlin-Brandenburgi Egyházzal főleg szeretetszolgálati. tanulmányi és egyházzenei téren. A négytagú delegációnak Forck püspök vezetése alatt tagjai voltak: Graeve asszony, az egyházi vezetőség tagja, Gregulich lelkész, a Brandenburgi Egyházhoz tartozó református gyülekezetek képviselője, valamint Giering egyházi főtanácsos. A delegáció látogatást tett a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának a tagegyházainál, és megbeszélést folytatott dr. Bartha Tibor püspökkel, dr. Káldy Zoltán püspökkel és Szakács József elnökkel. A megbeszélések során kifejeződött a testvéri kapcsolatok további építésének a szükségessége. A vendégek tájékoztatást kaptak a magyarországi egyházak munkájáról és terveiről, így a Lutheránus Világszövetség 1984. évi nagygyűlésének az előkészületeiről és az 1983. évi Luther-évfor- dulóról, valamint a Református Egyház teológiai fáradozásairól és a Szabad Egyházak Tanácsában folyó munkáról. A delegáció tagjai részt vettek a debreceni Református Teológiai Akadémia évnyitó ünnepségén, ahol Forck püspök köszöntő szavakat mondott. A vendégeket fogadta az Állami Egyházügyi Hivatalban Straub István elnökhelyettes, akivel szívélyes légkörben beható eszmecserét folytattak az állam és az egyház viszonyáról. Jelentkezés négyhónapos kántortanfolyamra A Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Tóton, kezdők és haladók szamára négyhónapos kántortaníolyamot rendez. A tanfolyam ideje: 1982. november 13-tól 1983. március 19-ig. Hívjuk az I. évfolyamra a teljesen kezdőket, a II. évfolyamra azokat. akik az alapfokot elvégezték, vagy többször részt vettek nyári tanfolyamokon, a 111. évfolyamra azokat, akik már kántori oklevelet szeretnének kapni. Továbbképzésre jelentkezhetnek azok, akik már kántori szolgálatban állnak, de még nincs képesítésük. A tanfolyamot bejáróként vagy bentlakóként lehet végezni A bejárok tandíja 250 Fi, a bentlakóké teljes ellátással, lakással 1200 Ft. Két-háromhetes részleges bentlakásra is van mód. A bejárók oktatása egy vagy két alkalommal hetenként, a távolabb lakóké kéthetenként történik. Az orgonisták oktatása szombatonként van. Ha a bejárók egyes alkalmakra ellátást vagy szállást igényelnek, költségeiket esetenként térítik. Jelentkezési batáridő: 1982. november 1. Jelentkezési cím: Kántotképző Szolgálat, Főt, Berda József u. 3. (2151) A felvételi kérvényhez mellékelni kell az illetékes lelkész ajánlólevelét és a felvételt kérő önéletrajzát (jelentkezésének célja, eddigi gyülekezeti szolgálata, zenei előképzettsége). A felvételről ér- tésítést küldünk. Szeretettel hívjuk és várjuk a gyülekezetek kántorjelöltjeit. A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ KÁNTOUKÉPZÖ SZOLGÁLATA Vendégeink és a gyülekezet egy része
