Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-10-10 / 41. szám

Evangélikus Elet XLVII. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 1982. október 10. Ára: 4,50 Ft ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS ÉTI LAP Beiktatták dr. Nagy Gyula püspököt ÜNNEPI ÓRÁKAT ÉLT ÁT a Bécsikapu téri templom szeptember 25-én, szombaton délelőtt. Az Északi Egyházkerület püspöki tisztébe iktatták dr. Nagy Gyula teológiai professzort. Ha érezni tudnának a falak, s szólni, most érdekes múltat túrná­nak fel. Maga az épület egyedülálló az országban: ez az egyetlen evangélikus templom, amelyet a Honvédelmi Minisztérium építte­tett fel s kulcsra készen adott át az egyháznak a múlt század végén, A püspökbeiktatás Középen dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, balra dr. Koren Emil, jobbra dr. Nagy István esperes — cserébe a Disz téren állott régi templomunkért. Amikor átadták, Scholtz Gusztáv volt a pap^a, akinek neve bányakerületi püspökként ismert egyházunkban. E templom első igehirdető papja tehát püs­pök volt. Közel fel évszázad lelt el utána, amikor egyházunk szervezeti ren­dezése során az Északi Egyházkerület püspöki székhelyévé lett. Az­óta most folyt le a harmadik püspökiktatás. Lapozom a régi feljegyzéseket, s úgy látom, a templom felszente­lése óta (1895) ilyen ünnepi alkalom ekkora gyülekezet még nem szorongott a padokban, székeken, s állva. Lélkészi szolgálatom órán megéltem egyházunkban éppen egy tu­cat püspökváitozást, s ezek közül hat iktatáson részt is vettem. De egyetlen püspököt sem választottak olyan egyértelmű és imponáló egyhangúsággal, mint most dr. Nagy Gyulát. Az egyházkerület 141 gyülekezete egyetlen ellenszavazat, tartózkodás, vagy alaki hiba nél­kül szavazott őreá. Ez nem csupán abból a rövid jeletésből derült ki, amelyet a közgyűlés elején a szavazatbontó bizottság terjesztett elő, hanem a résztvevők tömegéből és sokrétűségéből is. Az egyiiáz- kerületszerte özönlöttek fel a hívek, és országszerte a lelkészek. Volt gyülekezet, ahonnan külön autóbuszon jöttek fel, s voltak régi bará­tok, akik az új püspökben az egykori győri káplánra emlékeztek. Népviseletté falusi asszonyok szorongtak a kóruson, s régen látott ez a templom egyszerre annyi külföldi delegátust, mint most. EGYHÁZUNK RENDTARTÁSA SZERINT közgyűlés iktatja be az új püspököt. A jelenvolt számos külföldi képviselő nem győzött ezen csodálkozni. Másutt általában egy hosszabb-rövidebb istentisztelet iktatja hivatalába a püspököt Nálunk a közgyűlési keret széles de­mokratizmust, a .,laikus" hívek aktív részvételét mutatja. Régi szép egyházjogi kifejezés szerint „a közgyűlés alkotó tagjai”. Ünnepélyesen vonult be a hívekkel már teli templomba előbb a mintegy száz Luther-kabátos lelkész. Utánuk az ünnepség hivatalos vendégei foglalták el helyüket, élükön Miklós Imre államtitkárral, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökével és két munkatársával, Ló­ránt Vilmos egyházügyi tanácsossal és Fűzfa Imrével, a Fővárosi Ta­nács egyházügyi titkárával. A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsát annak elnöke, dr. Bartha Tibor református püspök kép­viselte. a református egyházat dr. Tóth Károly püspök — egyben a Keresztyén Békekonferencia elnöke — és Kovách Attila püspök, va­lamint ár. Zsebök Zoltán főgondnek, a római katoliuks egyházat dr. Kacziba József püspök és Bartók Béla főgondnok, az ortodox egyhá­zakat dr. Berki Feriz esperes-adminisztrátor, a Szabadegyházak Ta­nácsát Szakács József elnök, Laczkovszki János és Hecker Frigyes, az izraelit;! hitfelekezetet Kulcsár Imre elnök. Országos egyházunk • képviseletében dr. Fekete Zoltán országos felügyelő és dr. Karner Ágoston főtitkár voltak jelen, valamint az osztályvezetők. Itt volt dr. Ottlyk Ernő ny. püspök, az Ökumenikus Tanács főtitkára, Teológiai Akadémiánk teljes tanári kara dr. Fu- biny Tibor dékán vezetésével, s képviseltették magukat a római ka­tolikus szeminárium, a debreceni és budapesti református, valamint a baptista teológia is. Külföldi vendégeink bevonuló sorában ott láttuk Osmo Viiinöl'á finn nagykövetet, dr. Carl H. M.au-1, a Lutheránus Világszövetség főtitkárát, Alexij metropolist. Tallinn és Észtország njetropolitáját, dr. Williams lelkészt, az Európai Egyházak Konferenciájának főtit­kárát, dr. Julius Filo szlovákiai püspököt, Heidingsfeld egyházfőta­nácsost az NSzK-ból, dr. Paul Hariséul, a LVSz ny. titkárát, és „kül­földiként” dr. Görög Tibor lelkészt is, a KBK irodaigazgatóját. Ott ült az első sorban az Egyházak Világtanácsának egy Magyarországon tartózkodó delegációja is, élükön dr. Judah Kiwovele tanzániai püs­pökkel. Jelen volt dr. Gottfried Aíierau is, az LVSz Budapesten meg­jelenő kőnyomatosának szerkesztője. A külföldi delegátusok és ha­zai egyházvezetők legtöbbie felesegével együtt jött. (Folytatása a 3. oldalon) Nagy Gyula: Püspöki székfoglaló Mély és erős reménységgel in­dulok el püspöki szolgálatom út­ján. Mindenekelőtt azért, mert az oltár elöl indulhatok, ahol újra részesülhettem Isten megbocsátó, életemet hordozó kegyelmében. Belőle akarok élni ezután is! Erősíti reménységemet, hogy Isten szolgálatba állító igéje mö­gött érezhetem egyházam, gyüle­kezeteink szeretetét. Hálás szív­vel köszönöm meg az egyházke­rület valamennyi gyülekezetének megindító bizalmát, amellyel szol­gálatomra elhívtak Tudom, hogy a hivatalos szavazatok mögött emberek vannak: reménységük, várakozásuk és imádságaik. Igáz hálával gondolok mind­azokra, akiknek szeretete és imád­ságai kísérnek ma egyházkerüle­tem határain kívül is, országos egyházunkban, a hazai testvér­egyházakban és országhatárain­kon túl, az Ökumené széles mun­kamezőin. Ez az előlegzett, oly sokfelöl ^ felém forduló bizalom hatalmas erőforrás és mély lel­kiismereti elkötelezés a reám vá­ró feladatokban. Külön megköszönöm dr. Káldy Zoltán egyházunk /püspök-elnöke, szeretetét és szolgáltra elindító igehirdetését, imádságát. Re­ménységem egyik emberi motívu­ma, hogy országos egyházunk ve­zetése olyan ember kezében van, aki az életét áldozza erre a szol­gálatra s akinek munkatársa len­ni a hazai és nemzetközi felada­tokban számomra öröm, megtisz­teltetés és erősítés. Őszinte szívvel köszönöm azt is, hogy az induláskor szolgálatom mögött érezhetem kormányza­tunk előlegzett bizalmát: a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta- csánának hozzájárulását püspöki szolgálatom végzéséhez, az Álla­mi' Egyházügyi Hivatal vezetőjé­nek, Miklós Imre elnök úrnak, és munkatársainak őszinte jóakara­tát. Az előlegzett bizalmat szeret­ném egyházi szolgálatomban is a hazám és népem iránti hűséggel viszonozni. Joggal várják tőlem ezen a na­pon egyházkerületem, egyházam, várják hazai és külföldi vendége­ink, hogy az elindulás órájában részletesebben is számot adjak előttük a bennem élő reménység­ről. Három vonatkozásban szeret­nék ennek a várakozásnak eleget tenni. Szólni szeretnék röviden a püspök szolgálatáról, ahogyan azt látom és vallom; szeretnék val­lást tenni arról is, honnan jövök és mit hozok ebbe a szolgálatba; végül — valamivel részletesebben — arról kívánok számot adni, miben látom a reám váró, legfon­tosabb feladatokat. A püspök szolgálata A püspök — a bibliai „episko- pos” — szolgálata a Szentírás iratai és egyházunk hitvallásai szerint vezető, tanító és pásztori szolgálat. Egyfelől vezető, irányító szol­gálat. Sok szem néz rá. Sokan várnak tőle világos útmutatást lelkiismereti kérdéseikben. Mé­lyen átérzem a felelősséget, me­lyet egyházkerületem vezetése reám ró. Isten igéjének, egyhá­zunk hitvallásos tanításának irá­nyítása alatt igyekezem annak lelkiismeretes, következetes és magamat nem kímélő hűséggel megfelelni. A püspök szolgálata másfelől teológiai szolgálat, őrködés a he­lyes tanítás fölött. Bonyolult és halálos veszélyekkel telt mai vi­lágunkban a teológiai tisztánlá­tásra nagyobb szükség van az egyházban, mint eddig bármikor. Ezért döntő jelentőséget tulajdo­nítok egyházunk s benne a püs­pök teológiai szolgálatának. Éle­temet tettem rá az egyház teoló­giai szolgálatára és Isten segítsé­gével szeretném ezt tenni ezután is. A püspöki szolgálat végül — elsősorban Pál apostol tanúskodik erről leveleiben — alapvetően pásztori szolgálat is. Személyes lelkiDásztori kapcsolat a gyüle­Dr. Nagy Gyula püspök első püspöki szolgálata kezetekkel' és pásztoraikkal, Isten törvénye intésével és evangéliuma vigasztalásával. Pásztori felelős­ségemet szeretném a gyülekeze­tek gyakori látogatásával és min­den lelkésztestvérem, egyházi munkatársam iránti nyitottszívű, pártatlan és segítő magatartással gyakorolni. Reménységem és imádságom, hogy püspöki szolgálatomnak ez a hármas feladatköre napról nap­ra megúiul abban, aki az egyetlen igazi Főpásztor, az egész nyáj nagy Pásztora; jézus Krisztus­ban. Szolgálatom háttere Mit hozok ebbe a szolgálatba? Mindenekelőtt mély hálával val­lom meg, hogy hitemet és élete­met mélységesen meghatározza szűkebb hazám, a nyugat-dunán­túli Kemenesalja szellemi-lelki öröksége. Ott élt minden ősöm. Onnan származtak áldott emlékű szüleim. Ennek a jellegzetesen magyar evangélikus vidéknek a gazdag egyházi tradíciója, csen­des és megfontolt, méjy gyökerű magyarsága, munkaszeretete és becsületessége ott él minden ízemben! Istennek köszönöm, amit tőle kaptam és hozok szol­gálatomba. A másik összetevője ennek a háttérnek lelkészt szolgálatom kezdete, első nyolc esztendeje. Sopron, Győr, Pécs voltak a fő állomásai; de kis faluk, egyházi szórványok is: az igehirdetés és az egyházi tanítás megrendítő felelőssége. Amikor a pályámon elindultam, még nem voltak szolgálati autók; gyalog, lovasko­csin vagy kerékpáron vittük Isten igéjét. Először a háború borzal­mai között, sokszor életveszélyben. Aztán az új életre ébredő ország romokból való épülése közepette. Felejthetetlen, mély nyomokat hagytak ezek az évek egész éle­temre bennem. A harmadik, meghatározó hát­tere szolgálatomnak a teológiai professzori katedrán töltött 32 esztendő. Hálát adok Istennek, hogy a Magyarországi Evangéli­kus Egyházban és az útkeresés- úttalálás küzdelmes-reményteljes éveiben lehettem az Ige tanítvá­nya és tanítója. Ebben a három évtizedben tanultam nteg egy életre: igazi teológia nincs az egyház életével, a népünk és tár­sadalmunk, a világ életével való állandó kapcsolat nélkül. Végül magammal hozom püspö­ki szolgálatomba is azt a kilenc esztendőt, amelyet egyházam megbízásából a nemzetközi egy­házi szolgálatban, először a Lu­theránus Világszövetség, majd az Európai Egyházak Konferenciája felelős genfi tisztségeiben tölthet­tem. Nagy iskola volt ez is: meg­tapasztalása a világ egyházi éle­te és a népek élete végtelen gaz­dagságának, a világ-ökumené és az emberiség sorskérdései mély összefüggéseinek és az egyházak világméretű felelősségének. Mindezeket — a , kemenesaljai kis templomoktól a világ-öku­mené nagy távlataiig — odahe­lyezem most Isten kezébe és azt kérem, Ö adjon erőt és időt arra, hogy mindezeket egyházam, né­pem szolgálatában hűséggel fel­használhassam. Szolgálatom prioritásai Ezek után kívánok rátérni a legfontosabb feladatokra — min­den részletes felsorolás lehetősé­ge nélkül természetesen —, ame­lyeket most magam előtt látok és amelyek megvalósításához re­ménységgel várom közvetlen munkatársaim, minden lelkész­testvérem és valamennyi gyüle­kezetünk segítségét. Ezek a legfontosabb feladatok —prioritások — négy, egyre tá­guló életkörre vonatkoznak: egy- házkerületünk és hazai egyhá­zunk belső életére; a diakóniai részvételre népünk, társadalmunk mai életében; a hazai egyházak­hoz való viszonyunk és a világ- ökumené időszerű kérdéseire: vé­gül a világkeresztvénség szolgála­tára a világtörténelem mai, lelke­ket próbáló sorsfordulóján. Egyházunk belső élete Krisztus diakóniája alatt Legközvetlenebb szolgálati te­rületemről — egyházunk és gyü­lekezeteink belső életéről — szól­va, néhány alapvető igei-teológiai igazságból kell kiindulnom. Az egyház: megváltott, megújuló világ Az egyház, a bibliai „ekklesia”, nem a világ ellenlábasa, nem a világból „kihívottak”, hanem he­lyes etimológiával a világban Is­ten által „összehívottak” és szol­gálatra elküldöttek gyülekezete. Az egyház ezért elsősorban nem a látható szervezet és intézményei, nem is a tanítás és a teológia, de nem is a templomok, lelkészek és gyülekezetek. Mindezek is, termé­szetesen; de mindez már követ­kezmény. Az egyház igazi lényegé s ezzel egyedülálló „sajátossága” az, hogy benne Isten maga mun­kálkodik az ember és világ újjá- teremtésén, megszabadításán („so- teria”) a bűn és halál rabláncai­ból. Ennek a dinamikus isteni cselekvésnek az első „eszköze” a testté lett Ige: Jézus Kinsztus. Második „eszköze” pedig Krisztus egyháza, amelyben Ö maga végzi megújító, szabadító művét az írott-hirdetett igén és a „látható igén” — a keresztség és úrvacsora szentségein— keresztül. Az egyház élete: hit és szeretet Ez a szabadítás — megváltás biblikus-reformátori értelemben mindig kettős irányú folyamat. Isten az igén és a szentségen ke­resztül egyfelől a hit új viszonyu­lásába állít önmagával; másfelől a szeretet új viszonyulásába em­(Folytatása a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents