Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-09-26 / 39. szám
\ Levelező Teológiai Tanfolyam Együtt a szolgálatban Templomaink Gyurátz Ferenc temploma — Pápán GYAKRAN TALÁLKOZOM AZZAL A FELFOGÁSSAL, hogy a lelkész egymaga teljesítsen minden gyülekezeti „szolgáltatást”, hiszen ez a feladata. Ha belegondolunk ebbe, láthatjuk, hogy a lelkészi szolgálat nemcsak abból áll, hogy hetente van egy isten- tisztelet és néhány alkalmi szolgálat, amelyeken a gyülekezet tagjai többnyire résztvesznek. Ahhoz, hogy jó gyülekezeti közösség jöhesen, létre szükséges a rendszeres kapcsolat a gyülekezet egészével és egyes tagjaival is: az istentiszteleten túl különféle bibliaórákon, közös szolgálati és munkaalkalmakon, a templom rendbentartásában, a családlátogatásokon, lelkigondozói beszélgetésekben, egymás segítésében. Így annyi munkája adódik a lelkésznek, amit egymaga legtöbb esetben képtelen teljesíteni. A lelkész egyedül nem megy sokra. A gyülekezet életét a lelkész vezetésével a gyülekezet maga tudja kialakítani és élni. A Biblia beszél a lelki egyházról, mint Krisztus testéről, amelynek sok tagja van. Minden tagnak van helye és feladata, mint az emberi testben is a kéznek, fülnek, vagy a gyomornak. Minden gyülekezet, mint látható közösség olyan élő szervezet, amelynek sok tagja van. Léte attól is függ, hogy mit tesznek érte a tagok. A gyülekezeti test tengődhet, de pezseghet is az élete. Sok gyülekezetre is igaz Jézus szava: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Mt. 9, 37). Szükség van minden gyülekezeti tagra! A LEVELEZŐ TEOLÓGIAI TANFOLYAM HALLGATÓI IS szeretnének olyan tagok lenni egy-egy gyülekezetben, akik segítik a közösség életét kibontakozni, gyülekezeti munkatársi minőségben. Szolgálatba állásunkkal létrejön a lelkész és a gyülekezeti munkatárs közötti kapcsolat. A lelkész ötévi tanulás után főállásban végzi szolgálatát. Lényegesen alaposabb tudásra tehetett szert és sokkal több idő áll rendelkezésére, hogy a gyülekezettel törődjön. Ő minden szolgálat végzésére kapott megbízást, a gyülekezeti munkatárs néhány szolgálati ágat nem fog végezni. Ezekből is következik, hogy a gyülekezeti munkatársnak elengedhetetlen szüksége van az „idősebb”, tapasztaltabb szolgatárs iránymutatására, összehangoló segítségére. Ugyanakkor az a célom, hogy lelkészemnek segítsek szolgálatában, tehermentesítsem őt néhány dologban, amennyire lehetőségeim engedik. Ha ő kevésbé látványos munkát kér tőlem — például néhány család meglátogatását —, akkor azt végzem. Nemcsak mutatós istentiszteleti igehirdetésből áll a szolgálat. MINDEHHEZ SZOLGATÁRSI LELKI KÖZÖSSÉGRE VAN SZÜKSÉG. Közös a munka, hiszen ugyanabban a vetésben fogunk tevékenykedni, tehát elengedhetetlen egymás elfogadása, az egyetértés, a közös nekikészü- lődés. Munkánkban felelősséggel tartozunk lelkészünknek. De nemcsak neki, hanem Istennek is. Utóbbi lelkészeinkre is áll. így végsőfokon Istenre nézve végezzük közös munkánkat — Isten iránti felelőséggel és engedelmességgel. Szolgálatba állásunkkal létrejön a gyülekezet és a gyülekezeti munkatárs közötti kapcsolat is. A GYÜLEKEZET ŰJ SZOLGÁLÓT KAP. Lehet, hogy a beosztott munkatárs má* eddig is szolgált abban a gyülekezetben, ahová új minőségben kerül, így nem lesz különösebb változás. Fogadjon el minket az érintett gyülekezet a lelkész melletti szolgálónak, aki segíti, néha helyettesíti a gyülekezet pásztorát, lelkigondozóját, mindenféle gyülekezeti feladat és teher hordozóját. Természetesen mindenki részt vehet a gyülekezet munkáiban. A gyülekezet létének nyilván nemcsak annyi az értelme, hogy emberek összetartozzanak egy sajátos közösségbe. Sokkal többről van szói Az a cél, hogy minél több gyülekezeti tag tartozzon Krisztus közösségbe is. Régen aranypénzek is voltak forgalomban. Értékük különböző volt, de a legkisebben és a legna- gyobbon is rajta volt a király arcképe. Ez azt jelentette, hogy rffin- den pénzdarab a király túlajdona. Minden gyülekezeti tag — mi is — Krisztus pénze lehetünk. Értékeink különbözőek, de az a kiindulás, hogy Krisztuséi va- gyunk-e. LEÉKÉSZ, ÖNKÉNTES GYÜLEKEZETI SZOLGALATVÁLLALÓ, GYÜLEKEZETI MUNKATÁRS végez szolgálatot a gyülekezetben. Eltérő kinek-kinek a lehetősége, szolgálata. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy együtt, egy akarattal Krisztus testének tagjaiként szolgáljanak, miközben mindenben fej a Krisztus (Ef. 4. 15). Göflner Pál A templomudvarunkra belépőt messziről erre inti Gyurátz Ferenc lelkipásztor-püspök szobra (1932). Nem „lutheránus szent”-ként áll templomunk kapuinál, de Jézus Krisztus jó vitézének még az emlékezete is int az önmagát másoknak szétosztogató, alázatos, áldozatos életre. Ezzel a lelki hatással lépünk be templomunkba, mely udvarban épült a Türelmi Rendelet idején. Pápán ugyan a reformáció lutheri iránya már sokkal előbb megjelent. Thurzó Elek, Enyingi Török Bálint voltak földesurai. Török Bálintné Pemfliger Kata, a „lutheránus nőoroszlán” jeles pártfogója volt itt a lutheránusoknak (1530—1540). Rajtuk kívül még Sztáray Mihály és Huszár Gál nevei fémjelzik az itteni reformációt. Huszár Gál itt is halt meg. A helvét hitvallásúak csak Huszár Dávid működésétől fogva jutottak többségre, kb. id85-től. * EÉEINK II. RÁKÓCZI FERENC OLTALMA ALATT szervezkedtek külön gyülekezetté. Gyurátz szerint „pápai gyülekezetünk mintegy a kuruc szabadságharc szülötte”. A mai Főtéren, akkor piactér volt, az ú. n. T anhoff er-házat vették meg . s ennek curiális fundusán építettek házat, mely alul oratórium volt, emeletén pedig tanító- és prédikátorlakás volt. 1714-ben e házat dúlták fel és égették fel Esz- terházy spanyol zsoldosai és Tóth Sipkovits János, prédikátornak is „ruháitól megváltan, éjnek idején” kellett menekülnie. Tétre ment s egyházunk neves esperese, majd superintendanse lett. T Mint említettem, új korszakot hozott az 1781-ben megjelent Türelmi Rendelet. A földesúr ekkor Eszterházy Károly gróf, egri püspök volt. Övé volt Pápán minden talpalattnyi föld. Nála kellett instanciáznia telek- engedélyezésert Kamondy Már* ton kamarai ügyvédnek, a gyülekezet későbbi felügyelőjének s ennek eredményeként 1784-ben a Gerencsér (fazekas) utca és a várárok fÁrok utca) közti területen megkezdhették az építést. 1786-ban Hrabovszky Sámuel püspök szentelte fel az oratóriumot, mai templomunk ősét. Valószínű, hogy az új lelkésze, Szakonyi József írta a hálaadó alkalmi éneket, mely teljes egészében megmaradt: „Vesd le Pápa a gyászruhát .. .” Ezidőtől mindmáig használatos a 2 db műemlék perselyláda. Sok, nagy eseményt átélt ez a templom * és sok jeles embert látott az idők folyamán. Az itt tartott kerületi gyűlés választotta püspökké Haubner Mátét s avattak lelkészjelölteket. Egykori, itt tartott kerületi gyűlés utasította el a császári pátenst, mely egyházunk alkotmányát meg akarta szüntetni. Petőfi (evangélikus) szelleme élt itt, hisz pápai diákos- kodása idején ez volt a temploma, melyhez közel is lakott. MAI ALAKJÁT GYURÁTZ FERENC IDEJÉN nyerte, aki tervszerű, előrelátó gondoskodásával lehetővé tette a már-már roskatag, aládúcolt templom teljes újjáépítését. Igaz, hogy már László Jónás is, aki szintén kiemelkedő papja volt a gyülekezetnek, elindított egy templomalapot, mely már tornyos templomot igényelt az oratórium he^be. Gyurátz 1872-től számos igaz barát támogatásával, irigyei ellenében is szívós lelkipásztori munkát végzett, melynek homlokterében mindig az özvegyek, árvák, szegények állottak^ de a templomépítésről sem feledkezett meg... csak önmagáról! Németh Mihály és sokan mások hagyatéka kiegészítette a gyülekezeti áldozathozatalt, melyből a szomszédos filiák is kivették részüket. Woyta Adolf helybeli műépítész elkészítette a tervet és a költségvetést. 1883-ban, Luther Márton születésének 400 éves jubileuma új lökést adott az adakozásnak. Németh Mihály özve-. "gye 850 Ft-ot adott ismételten is oltár, szószék készítésére. A régi templom oltárát és szószékét, melyet egykor a megszüntetett tüskevári szerzet*-tői vásároltak, az orgonával együtt, a kertai gyülekezet vett meg „méltányos árért”. 1884. okt. 4-én húzták fel a soproni Seltenhoff er harangöntők által készített 2 harangot. Az oltárt Csizmadia Sándor és Turn- her József helyi asztalosok készítették, az orgonát pedig Országit Sándor budapesti orgonakészítő. Az oltárképet, mely Krisztus Urunk mennybemenetelét ábrázolja Herz Dávid, pápai rajztanár festette. A harangokat, a templomavatást megelőző napon Gyurátz Ferenc avatta fel, hogy a másnapi templomszentelési örömünnepen már meghúzhassák Karsay Sándor püspök megérkezésekor. , Emlékezetes e nap azért is, mert most szólaltak meg Pápán először protestáns templom harangjai. Az I. világháború áldozata lett az egyik. 1927-ben pótolták a harangokat Kluge Ferenc és Károly és sokan mások áldozatkészségéből. Bácsi Sándor szolgálatát is az építő munka jellemezte, mely a templomon is meglátszott. 1939- ben új, szép, 2 manuálos, vil- lanyfujtatós Angster orgonával gazdagodott templomunk; 1949- ben pedig befejezték a templombelső renoválását és a liturgikus rendnek megfelelően átrendezték. Rács-Reich celldömölki festőművész tervei alapján a pápai Bíró testvérek végezték el templomunk gyönyörű, öskeresztyén motívumokat is tartalmazó festését. Mai napig is így használjuk. 1979-ben 75 000 forintos költséggel Geiger Lajos pápai építőmester templomunk külsején végezte el a szükséges helyreállítási munkát, ugyanakkor a torony bádogozása javítását és festését is >elyi mesterekkel végeztette el a gyülekezet, külföldi segély fel- használásával is. A HETVENES ÉVEK DEREKÁN özv. Varga Jánosné adományából villanyerőre alakította a II. világháboróbúl megmaradt két harangunkat. Templomunk belsején láthatóvá vált „történelmi” nedvesség-foltokat pedig, a múlt év nyarán történt presbiteri összefogás (szakember irányításával!) tüntette el 2 m magas műanyag lambéria bedolgo- gázásával , Síkos Lajos ,,A szépség papja ,y Végh György „Űztem, hajszoltam a Szépséget nagy költői vadászatokon, az esztétikailag szépet, gyönyörűt — megszállottan, teljes hittel és igaz szívvel” — írja önmagáról háromrészes emlékiratában a nemrég elhunyt költő, prózaíró és műfordító, Végh György. ÍRÓI PÁLYÁJA igazolása törekvéseinek. Költőként indul, és csak költő kíván maradni. Még középiskolás, amikor egy Kosztolányi-emlékmatinén A Haj- 15 nali részegség c. lírai vallomás előadása megigézi. „Fölviharzott bennem a természet —, az Isten-élmény, megcsillant előttem a Szépség, a költészet, az emberiesség, amelyek nglkül siváran teltek napjaim”. A Havas éjszakák c. verskötetével 1941-ben, huszonkétévesen belép az irodalomba. Sorra jelennek meg újabb verskötetei: Pillangós őszök (1942), Viharok jönnek (1943) és Eszter könyve (1946). 1949-ben külső és belső okok miatt elhallgat Véghben a költő. „Az íróasztalodnak sem költesz?” — faggatják barátai. „Nem lehet, nálam a költészet párbeszéd az emberekkel.” 1954-ig egyetlen eredeti sort sem tud leírni. Naplót vezet, nyelveket tanul, könyveket gyűjt, műfordítással foglalkozik. Naplójából formálja memoárját: Mostoha éveim (1954). A garabonciás diák (1965), Eszter könyve (1967). A hármas emlékirat csak 1981-ben jelenik meg. A múlt év egyik könyvsikere lett. Műfordítói érdeklődése a XX. sz. világirodalmának költői felé fordul, körképet nyújt a modern kötészetről (Modern Orfeusz, 1960). A negyvenes évek kedves mesekönyveihez újabbak társulnak. „Elszabadultak bennem új ezeregyéjszakám szellemei” — nyugtázza új me- sekönyv-sikereit. Közkedveltté válnak mesefigurái: Pacsaji, a csalafinta róka, Nevesiócs, a bájos cicakamasz, Vakarcs, úrfi, a művészhajlamokkal megáldott kiskutya, az oktondi Bagoly Tihamér, Don Makarémó, a kotnyeles zseniális játékmajom, valamint Futyuri, a híres mes- terdetektív. A körülmények kedvező alakulásával újra megszólal a költő Végh György szép és igaz versekben. Összes verseinek és műfordításainak — előkészületben lévő — kiadását sajnos már nem érhette meg. A VÁZLATOS PALYARAJZ sokat sejtet ennek a történésekben gazdag életpályának a küzdelmeiről. A nélkülözés, a nyomor évtizedeken át útitársa. Gyermek- és serdülőkorának hányattatásai — szülők nélkül nevelkedik — kitörölhetetlen nyomot hagynak életében. „Nem voltak pajtásaim, barátaim. Senki sem játszott velem, és én sem játszottam senkivel” — panaszolja a Mostoha éveimben gyermekkoráról. Gonosz mostoha keseríti megértésre áhítozó serdülőkorát. Írói indulásának évei tétova sikerekről, megrázó kudarcokról és ígéretes továbblen- dülésekről beszélnek. Később, írói sikereinek éveiben is sokat kell szenvednie. Kegyelemkenyéren él. „Hogy el ne pusztuljak, át tudtam változni mimikrisze- rűen az ég madarává, a mezők liliomává a városi rengetegben, a Felsőbb Hatalmak kegyéből (A garabonciás diák). Közben különféle betegségekkel líüszkö- dik. Sokat dolgozik, tanul, olvas. Könyveket gyűjt. Nem csatlakozik, sodródik semmilyen érdekcsoporthoz. Magányos marad. Hosszú harc árán jelennek meg kötetei. Bár olvasott, kedvelt író, a hivatalos irodalom nemigen vesz róla tudomást. A különféle kulturális szolgáltatások taposómalma őrli írói tehetségét. Kiíró emlékezete nozza a peremre szorultság emésztő érzése. Hogyan tudott Végh György ennyi szenvedés ellenére is íróvá válni és megmaradni írónak? Az írás nemcsak verej- tékes igazságkeresés, hanem kárpótló, balzsamozó álomvilág is. Újra meg újra felmerül benne a „Sziget”, az álomsziget képe, egy „aranyló” sziget, ahol „képzelt egek szelíd békéje leng be mindent és mindenki boldog.” Ez a „Sziget” enyhet adó nyugalmat jelent számára, az alkotás munkájához segítő békét, boldogságot. „Sziget” volt számára a budai Mária téri dolgozószobája is, ahol a mennyezetig magasodó könyvespolcok ötezer könyvének „többszörös gyűrűje nyújt védelmet a való világ megújuló támadásai ellen.’* Amikor az elmúlt év nyarán beszélgettem Végh Györggyel a dolgozószobájában, elbűvölt a „Sziget” atmoszférája. Lenyűgözött az író derűs nyugalma, széleskörű olvasottsága, mély humanizmusa és érett bölcsessége. „Mindig töredezetten éltem” — hajlik panaszra a szava. Nagy átalakuláson átmenő, zaklatott, „zavaros” kor gyermeke. Hasztalan vágyik az „Élet teljességére”. A „Szépséget” hajszolja, é# csak „tűnő szépségeket” kínál néki az élet. Ennek az „elkallódott” nemzedéknek az életét vázolja fel memoárjában. „Nagyon tetszett — írja az emlékiratról a kedvelt költőtárs, Weöres Sándor —, olyan, mint egy őskori kőzet. Ebben a lenyomatban annyira benne van a kor, hogy még ezer év múlva is meg lehet állapítani, hogy éltek akkor az emberek.” Mi biztosítja a helyét a magyar irodalomban? EREDETI KÖLTÖI EGYÉNISÉG. Verseinek varázst kölcsönöz a valóság és álom egymásbajátszása, a lebegő dallamok tánca, a képek közeli és távoli csillogása, a tündériesség és a szavak zenéje. Ady, Kosztolányi, József Attila és Weöres Sándor a mintaképei. — Jelentős műfordító. Fordításaiban a hangulati-érzelmi elemek uralkodnak. (Tóth Árpád és Radnóti Miklós útját járja.) „Üjjá- éli” a verseket. A személyes izgalom feszültsége, az élmény forrósága hiteti el, hogy élő magyar verseket olvasunk. „Álanyi prózaírónak” tekinti magát. A lírikusból lett prózaíró a többihez képest avatottabban vezet a lélek mélységeibe, nagyobb önismeretre szőrit, és több hangulati-érzelmi elemet sző közlésébe. A megsejtés, a más sorsokba való beleélés, az újjáélés és az „egyszerre-érzés” magas fokú készségével rendelkezik. A stílus „egyetemessége” az eszményképe: a mondandótól függően hol realista, hol naturalista, hol romantikus, hol meg szürrealista, hisz — érvel helyesen — maga az élet is mennyi mindennek a keveréke. Helyes és szép nyelven ír. Ismeri a nyelv hajlékony, bonyolult szövevényét, érzi a szavakban rejlő kifejezési lehetőségeket. — Meseregényeibe is átülteti a költészetet. A gyermek lelkivilágába bele tuc> illeszkedni. Gyermekírásai mintha gyermekiélekben fogantak volna. Ezért találnak visszhangra gyermekkönyvei. Törékeny testben érzékeny lelket hordott. Sokat „játszott” a halál gondolatával. Nem a „Halál rokonának” érezte magát, mint Ady Endre, hanem „egyenesen a jegyesének.” „Mely koporsóm lesz nő már az a fa” — írta egyik korai versében. Szerencsénkre a halál csak évtizedek múltán fektette koporsóba. „Nagy művész akarok lenni, és ugyanakkor nagy és igaz emberi” Akafata teljesült. Vajda Aurél
