Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-09-26 / 39. szám

vangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XIA’II. ÉVFOLYAM 3!). SZÁM 3932. szeptember 26. Ara: 4,50 Ft A svéd királyi pár gyermeké­nek megkereszteléséről, és többek között egyházunk küldöttségének jöveteléről is első oldalán hozott hírt érkezésünk napján a „Kris- teligt Dagblad” cimű tekintélyes napilap. Az egyházi oldalon pe­dig három cikk is foglalkozott egyházunk életével. Az akkori lelkésznemzedék szí­vébe zárta Mogens Zeuthen dán lelkészt, aki egy évig tanult Sop­ronban, még az evangélikus Hit- tudományi Karon, s jól beszélt magyarul is. Honfitársa, Paul Hansen, aki mostani utunkat szervezte, és kísérőnk volt, 21 éven át szolgált a Lutheránus Vi­lágszövetség kisebbségi, 1 majd Európa-titkáraként. Teológiai Akadémiánk tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki, s amerre járt — és kevés helyen nem járt —, ott mindenütt barátokat szerzett a világszövetségnek és a dán nép­nek egyaránt. E személyes kap­csolatokon túl is, számos hivata­los szintű érintkezés volt a két egyház között. 1956-ban kapott tiszteletbeli doktori címet Hans Fuglsang-Damgaard, akkori kop­penhágai püspök. Magyar evan­gélikus küldöttség járt Dániában 1967 őszén, dán részről ezt 1970- ben viszonozták, amikor itt járt a dán egyházügyi miniszter, és tisz­teletbeli doktor lett Witty Wester- gaard-Madsen koppenhágai püs­pök. AMIKOR MOST, 1982. SZEP­TEMBER 1—8-IG, 12 évvel ké­sőbb, Káldy Zoltán püspök-elnök vezetésével Fabiny Tibor teoló­giai dékán. Tóih-Szöllős Mihály esperes, Hafenscher Károlyné könyvtáros (egyházunk hivatalos küldöttségeiben az első, aki nem lelkész) és Reuss András külügyi titkár, Olé Bertelsen, koppenhá­gai püspök meghívására Dániá­ban járt, akkor ez régi kapcsola­toknak nem egyszerűen folytatá­sa, hanem újrafelvétele volt. Olé Bertelsen püspök ebédjén, és Nagy Lajos koppenhágai ma-, gyár nagykövet fogadásán is meg­jelent L indbo Larsen asszony, egyházügyi miniszter. Mindez jel­zi azt, a megbecsülést, mellyel fo­gadtak. Bertelsen püspök kérte, hogy jól nézzünk körül, ne le­gyünk „túl kedvesek”, hanem egyenesen mondjunk véleményt a tapasztaltakról: ez jel volt arról a várakozásról, mellyel a látoga­tás elé néztek abban az egyház­ban, mely elsősorban egyházszer­vezeti okokból meglehetősen el­szigetelt életet él. Hiszen az egy­házi adót az állam nemcsak be­hajtja, hanem kezeli is: külön kell kérvényezni, hogy fedezzen rend­kívüli kiadásokat az egyházi adó­ból. S nincs az egyháznak olyan szerve (zsinat vagy közgyűlés) és olyan személy (még a koppenhá­gai püspök sem), .aki illetve amely az egész evangélikus egyház ne­vében léphetne föl. A KÜLDÖTTSÉG VÉGIG­UTAZTA A FÉL MAGYAROR- SZÁGNYI ORSZÁGOT, Koppén, húgától nyugat felé, majd fel észa­kig. Odensében találkozhattunk K. C. Holm, Aarhusban Herluf Eriksen, Aalborgban Henrik Christiansen püspökkel. Mind­nyájan eleven érdeklődést tanúsí­tottak egyházunk élete iránt. Dá­niában tíz egyházkerület van, át­lagosan 200 gyülekezettel, 170 lel­késszel, félmillió egyháztaggal. Egy ódon ház udvari szárnyá­ban. a koppenhágai teológiai fa­kultáson, ahol hatszáz hallgató folytat tanulmányokat, Hőjén és Müller professzorok, a modern, parkba épült aarhusi fakultáson pedig, ahol ezer hallgató van, Schjörring és Thyssen professzo­rok adtak tájékoztatást a lelkész­képzés helyzetéről és kérdései­ről. A DÁN EVANGÉLIKUS SE-' GÉLYSZOLGÁLAT — irt>mzetköT zi nevén: Danchurchaid — szék­hazában a vezető, Jens Thomsen lelkész és munkatársai, a ha­Megbecsüléssel és várakozással Egyházunk küldöttsége Dániában zánkban is többször járt Bodil Solling asszony, aki az LVSZ- nagygyűlés bizottságának elnöke, valamint Peter Stockholm lelkész mutatta be ennek az 1922-ben ala­pított, és pusztán önkéntes ado­mányokkal segítő, évi kereken 100 millió dán koronával gazdál­kodó szervezetnek a munkáját. Mindenütt ott vannak, ahol sür­gős segítségre van szükség. Szol­gálatuk csak úgy lehetséges, hogy rábbi politikai és katonai befo­lyásának végleges elvesztése után ez a kis nép csak úgy maradhat fenn a nagy déli szomszéd közel­ségében, ha az egész nép felemel­kedésén fáradoznak. Így jöttek létre a legkülönbözőbb irányzatú népfőiskolák, melyek nem egyhá­zi iskolák, hanem egy-egy kör ál­tal irányított, és az állam pénz­ügyi fedezetével működő intéz­mények. Nem arra törekednek, Fogadás Koppenhágában a püspöki palotában. Balról jobbra alul­ról fölfelé: Lindbo Larsen asszony egyházügyi miniszter, Káldy Zol­tán, Hafenscher Károlyné, Fabiny Tibor, Bodil Solling a dán egy­házközi segélyszolgálat helyettes vezetője, Olé Bertelsen koppenhá­gai püspök, Reuss András, Tóth-Szöllős Mihály, mögötte Larsen úr, az egyházügyi miniszter férje, Westergard-Madsei* asszony, Willy Westergard-Madsen ny. püspök, Johannes Langhoff lelkész, előtte felesége, mögötte Paul Hansen, Ellen Bugge, Peder Hőjén profesz- szor, Arne Bugge esperes, Christian Balslev Ölesen püspöki titkár. kiterjedt információs tevékenysé­get folytatnak: röplapokkal, füze­tekkel, képekkel, filmekkel ad­nak tájékoztatást a segítségre szoruló területekről. A visszhang­ról a naponta érkező sok száz ado­mány tanúskodik. RYSLINGÉBEN (FYN SZIGE­TÉN) ÉS AZ ÉSZAKI AAL­BORGBAN IS — akárcsak az 1967-es látogatás során — este nyolckor kezdődött a lelkészek együttléte. Káldy Zoltán püspök vázolta fel a diakóniai teológiát' és adott helyzetképet az egyházi életről. Az éjszakába nyúló be­szélgetésekben a delegáció vala­mennyi tagja alkalmat kapott a megny i latkozásra. A népfőiskolái munkából és mozgalomból kaphattunk ízelí­tőt a ryslingei népfőiskola igaz­gatójától, Torben Rostbölltöl. Ezek az intézmények több mint száz év óta működnek Dániában, amióta alkotmányos monarchiává lettek, s világossá vált, hogy ko­hogy valamilyen végzettséget, vagy képesítést adjanak, erre nincs is lehetőségük, hanem ne­velnek, ismereteket terjesztetlek, segítenek abban, hogy hallgatóik megtalálják helyüket a társada­lomban, és megtalálják önmagu­kat. A dán lakosságnak tíz szá­zaléka megfordul életében nép­főiskolán, melyekből ma is mint­egy száz működik. ALKALMUNK VOLT A DIA- KÓNIAI MUNKÁBA IS BEPIL­LANTÁST* NYERNI. Kornum- gaardban egy néhány éve épült elfekvő otthont, láttunk, ahol az állandó ápolásra szoruló idősek­nek és betegeknek saját szobájuk van kis konyhával, fürdővel, s ahol a folyosók üvegtetős csar­nokban találkoznak, itt pedig le­vegő van. napsütés, fák, bokrok, virágok, madarak. Az otthon mel­lett ún. „védett” lakások. Olyan idős emberek költöznek ide, két­szobás, összkomfortos kis laká­sokba, akik ugyan el tudják lát­ni magukat, de esetleg gyors se­gítségre lehet szükségük, egye­dül már nem tudnak élni. S ami még ezeknél is fontosabb: több a gondozó, mint a gondozott! Nem titkolom, ámulva néztem a jólét­nek idáig ható sugárzását. Az otthon vezetője viszont elmondta, hogy mindez a helyi tanácsok költségvetéséből épült, hogy har­minc évvel ezelőtt még Dánia sem volt abban a helyzetben, hogy ilyen otthonokat építsen, és ma már megint nem engedhetnek meg maguknak ilyesmit. SZEPTEMBER 5-ÉN, VASÁR­NAP, AALBORG VAROSÁNAK és környékének öt gyülekezetét látogatta meg a delegáció öt tag­ja. Káldy Zoltán püspök-elnök, az aalborgi dómban hirdette az igét angol nyelven, a tolmácsa Henrik Christiansen püspök volt. Mi töb­biek, üdvözleteket adtunk át, és az egyházi életről szóltunk. Kaj Erik Lindqvist, a helyi rádió igaz­gatója, aki a hatvanas évek köze­pén látogatást tett Magyarorszá­gon, s többek között járt a galga- györki gyülekezetben is, majd cik­kekben számolt be útjáról, ottho­nába hívott, es levetített néhány képet az akkori felvételekből. Aal­borg városában tizenkét év múl­tán találkozhattam azzal a lelkész­társammal, akivel még Svájcban, Bosseyban, négy és fél hónapig szobatársak voltunk. Élmény volt meglátni és meg­érinteni az Északi-tenger vizét. De élmény volt találkozni Skalle- rupban, Peter Madsen, fiatal lel­késszel és feleségével, akik három falura terjedő, de dán viszonyok­hoz mérten mégis kis lélekszámú gyülekezetben végzett szolgála­tukról reálisan, mégis igen lelke­sen beszélték. Végigutazva az országot, min­dennap újabb és újabb dómokat, csodálatosan gondozott és helyre­állított templomokat, faragott ol­tárokat, pompás boltozatokat, és művészi üvegablakokat láttunk, de az utolsó napon mégis megfo­gott, megragadott a koppenhágai Grundtvig templom, melyet hat­millió téglából építettek közada­kozásból, legkedvesebb énekköl­tőjük emlékére. Csupa egyszerű anyag, csupa egyszerű vonal, a belépő parányinak érzi magát, s közben mintha énekkel, dicséret­tel, muzsikával lenne telve az egész: téglába költött zsoltár. A DÁN EGYHÁZ KÜLÜGYI BIZOTTSÁGÁNAK VACSORÁ­JÁN Sorensen alelnök, foglalko­zására nézve irodalomtörténész, a magyarok és dánok egykori tet­teit idézte (Gesta Hungarorum, Gesta Daenorum), majd arról szólt, hogy egyházainknak a vi­lág mai égető problémái között, és azokra nézve kell szolgálniuk és fáradozniuk a békéért. Vendéglátók és vendégek az utolsó nap reggelén áttekirrtették az elmúlt hetet, és javaslatokat tettek a továbbiakra. Káldy Zol­tán püspök hangsúlyozta, meny­nyire örömmel tölti el, hogy elő­ítéletek nélkül fogadtak min­denütt, és nyitott szívvel. A kap­csolatok építésének is sokféle le­hetősége áll nyitva előttünk: ösz­töndíjasok küldése, teológiai ta­nárok vendégelőadásai, üdülők cseréje, egyházi csoportok látoga­tásai, egyházzenei alkalmak, és természetesen hivatalos meghívá­sok. Reméljük, hogy a következő lépésekre nem kell újabb tizenkét esztendőt várni. Reuss András Nagy Gyula püspök Svájcba utazik Dr. Nagy Gyula, az Északi Egy­házkerület püspöke, október 8-a és 15-e között hivatalos utat tesz Svájcban. Október 8-a és 12-e kö­zött az Európai Egyházak Konfe­renciája képviseletében részt vesz a Svájci Protestáns Egyházszövet­ség Interlakenben tartandó nem­zetközi konferenciáján. A tanács­kozás — amelyen elsősorban a nyugat-európai protestáns egyhá­zak hivatalos képviselői vesznek __' ré szt *- a következő témával fog­lalkozik: „Az egyházak feladata Nyugat-Európában”. Dr. Nagy Gyula püspököt arra kérte fel a konferencia vezetősége, hogy a konferencia első napján a kelet­európai protestáns egyházak ré­széről tartson referátumot a fő­témáról. Ezt követően a püspök Genfbe utazik, és rövid látogatást tesz a genfi nemzetközi egyházi szerve­zeteknél. FINN PÜSPÖK AZ EGYHÁZ JÖVŐJÉRŐL Rózsaszínű szemüveggel, re­ményteljesen nézek két dolgot. A finn egyház népegyházi természe­te nem fog változni, bár az egy­ház taglétszáma bizonyos mérté­kig tovább fog csökkenni. A kér­dés alapvetően teológiai. Evan­gélikus egyházunk nem foghatja fel sem identitását, sem felada­tát másképpen. Egyházunk nem válhat „szabadegyházzá”, hanem továbbra is egész népünket és társadalmunkat kell szolgálnia. Magába gyűjti mindazokat, akik a lutheránus megigazulástant és a keresztséget vallják. Másfajta fel­adatlátás ellentétben állna mind az egyház örökségével, mind az Űjtestamentom tág gyülekezet­látásával. Erről meg vagyok győ­ződve még a Helsinki Egyházke­rületben is, amely pedig Finnor­szág legelvilágiasodottabb terüle­te. A másik: merem állítani, hogy egyházunkban korántsem olyan döntő a teológiai különbözőség, nincs kétféle szakadás, mint pl. a sajtó szereti emelgetni. A nők lel­készkedését törés nélkül fogják megoldani, s ez az egyházi fejlő­dés eredménye lesz. Egyházunk hitvallásokra hivatkozó körei együtt maradnak akkor is, ha^ a vélemények eltérnek is egymástól. Nem látok bibliai kérdésekben sem olyan krízist, mint amit egyesek gyanítanak. Mivel a Bib­lia tekintélyét mindnyájan vall­juk, és nem tiltjuk a tudományos kutatás jogát a Biblia könyveit il­letően. csupán a javítási és hang­súlykülönbségek maradnak, és semmi kiegyenlíthetetlen ellentét. Nikolainen püspök körleveléből, amit nyugdíjbavonulásakor írt. DÉL-AFRIKAI RAKÉTATALÁLAT EGY EVANGÉLIKUS NYOMDÁBAN A dél-afrikai hadsereg egyik légelhárító rakétája csapódott be Oíiitpa-ban (Namíbia) az evangé­likus Owambokavango egyház nyomdájának épületébe. Az alkal­mazottak sértetlenek maradtak, mivel éppen reggeli áhítaton vol­tak. Az esel augusztus 23-án tör­tént. Előtte néhány héttel, június' 6-án helyezték üzembe a nyom­dát, miután 1980 novemberében már másodszor robbantották föl „ismeretlen” tettesek. Az újjá­építés nemzetközi egyházi segít­séggel történt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents