Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-01-24 / 4. szám

) Ismerkedjünk meg az új énekeskönyvvel! A i VASAI ü N AI 3! 6 ÉJ E Hosszat Jóval Rm 12,17—21 Van-e valaki közöttünk, aki nyugodt lélekkel elmondhatja magá­ról, hogy rosszért rosszal még sohasem fizetett? Vagy ha mégsem tett így, akkor bizonyára szeretett volna. Vélt, vagy valódi sérel­meink hatására napokig, hónapokig, évekig, vagy akár egy életen keresztül parázslanak bennünk az indulatok, és időnként lángra lobbannak. Akkor is, ha tudjuk, hogy az erősebb, rangosabb, befo­lyásosabb ellenféllel szemben elégtételre nincs sok esélyünk. Nyom­ban megkönnyebbülten sóhajtunk fel, ha a rosszakarót, haragost legalább olyan kellemetlenség, baj éri, mint amilyet nekünk oko­zott. És csak utána, majdnem mindig csak utána jut eszünkbe, hogy az ilyen magatartás nem méltó keresztyén emberhez. A HARAG ROSSZ TANÁCSADÓ — így tartja a közmondás is. Akkor is rossz tanácsadó, ha nem engedelmeskedünk neki. Erőn­ket, időnket, képességeinket rabolja el, idegeinket teszi tönkre, pedig sokkal hasznosabb és értelmesebb célokért van szükségünk rájuk. Aki gyűlöl, mind boldogtalan, és boldogtalanságáért másokat okol. Tudjuk és érezzük, hogy a rosszért jóval történő fizetés alapvetően ellenkezik természetünkkel. Jézus azonban éppen azért jött, hogy felfogásunkat, életszemléletünket alapjaiban változtassa meg. Akár tetszik, akár nem, Krisztus parancsa: „szeresd felebarátodat, mint magadat” az egyetlen, amely az erőszaknak még a gondolatát is ki tudja küszöbölni. Ütéssel viszonozni az ütést, bosszúval a bűnt: azt jelenti, hogy elfogadjuk a bántalmazó alapelvét, elismerjük, hogy olyanok vagyunk, mint ő. „Ügy kezdődött, hogy ő visszaütött”, szok­tuk tréfásan mondani. De mi van akkor, ha én, Krisztus híve ütök vissza? AZ ÍTÉLETET, SZÁMONKÉRÉST Isten magának tartja fenn. Nem kívánhatjuk tőle, hogy szemünk láttára pusztítsa el mindazokat, akik szerintünk gonosztevők. Isten szeretete azonban semmilyen bűnt nem tűrhet el, így a mi bosszús indulatainkat sem. Jézus Krisztus minden ember bűnéért szenvedett. Ügy, hogy közben még az őt meg­feszítő katonákért is imádkozott. Krisztus követői tehát nem forralhatnak bosszút, és nem tarthat­nak haragot. Ez azt jelenti, hogy minden megaláztatást tűrjünk el, és semmi mást nem tehetünk? Jó lenne mindenkivel békességben élnünk, de ez nemcsak rajtunk múlik. Attól is függ, hogy mit tesz­nek a körülöttünk levők. Vannak emberek, akikkel nehéz jóban len­ni, sőt, néha lehetetlennek tűnik. Éppen a hit által megújított érte­lem parancsolhatja ilyenkor, hogy kapcsolatainkat csökkentsük, függesszük fel, vagy szüntessük meg, azért, hogy ne szenvedjünk fe­lesleges sérelmeket, ne szolgáljunk céltáblául. Különösen akkor, ha magunk is úgy érezzük, hogy Isten akarata ellenére kerültünk ilyen helyzetbe. De ezt is csak ellenséges indulat nélkül tehetjük, abban a reménységben, hogy Istennél semmi sem lehetetlen. MEG KELL TANULNUNK, hogy mások, nekünk nem kellemes emberek helyébe képzeljük magunkat, és az ő szemükkel is lássuk a megromlott viszonyt. Erre a következtetésre azonban bármely jó­érzésű, nem keresztyén ember is eljuhat. Ellenségeink, rosszaka­róink szeretete — indulataiktól függetlenül — keresztyénségünk, okos istentiszteletünk legigazibb ismertetőjele. Emberi elhatározás a rosz- szat jóval csak ideig-óráig képes győzni, mert a harcot ilyen eszkö­zökkel természetellenesnek tartja. Hajlandók vagyunk néha nagylel­kűen megbocsátani, kibékülni, de ez csak az első lépés. Isten Szentlel- kével, Krisztus indulatával láthatjuk meg, hogy vélt vagy valódi ellenségünk is ember, aki szeretetre és segítségre szorul, aki dühével csak gyengeségét, a szeretet hiányát próbálja leplezni. — A mai va­sárnap oltári igéje, a kapernaumi százados története éppen arról szól, hogy Jézus még az ellenséges hatalom képviselőjében is a segítségre szoruló embert látja. A ROSSZAT JÓVAL TEHÁT csak ügy győzhetjük le, ha ehhez az erőt Istentől kapjuk, aki minden jó forrása. így tudjuk vélt, vagy valódi ellenségünkért, a számunkra kellemetlen emberért gzt tenni, amit a magunk javára, a magunk érdekében elvárnánk. Szolgálatot, áldozatot vállalok érte, segítek neki, türelemmel várok, abban a re­ménységben, hogy a rajtam keresztül is munkálkodó Szentlélek ha­tására megváltozik. Isten végtelen nagy áldozatot hozott értünk ellenséges, akaratának tudva-tudatlanul ellenszegülő embereként. Jézus Krisztus áldozatára csak egyféleképpen felelhetünk: odaszánjuk magunkat neki. Napról napra, újra meg újra ezt tesszük, bármennyire is ellenkezzék emberi természetünkkel az, amit kíván tőlünk. A Szentlélekkel és ajándé­kaival megerősítve képessé tesz arra, hogy a bennünk és körülöttünk levő rosszat naponként legyőzve egyre őszintébben, igazabban és nyilvánvalóbban tiszteljük és szeressük Öt. if j. Szentpétery Péter Imádkozzunk Uram! Oly sokszor elragadnak indulataim. Észre sem veszem, és úrrá lesz rajtam a harag és a kétségbeesés. Szabadíts meg a gonosz­tól, amelyet legtöbbször másokban keresek ahelyett, hogy őszinte lennék hozzád és embertársaimhoz. Kérlek, add, hogy a Te szercte- tedet tanúsítsam azok iránt is, akik szándékosan vagy figyelmetlensé­gükkel keserítették meg perceimet, vagy éveimet. Uram, minden jó forrása! Erősíts meg mindennap Szcntlelkeddel, hogy a bennem és körülöttem levő rosszat legyőzve egyre őszintébben, Igazabban cs nyilvánvalóbban szeresselek Téged! Ámen. AZ EVANGÉLIKUS GYÜLE­KEZETEK ÉLETÉBEN mindig nagy esemény volt egy-egy új énekeskönyv megjelenése. Most viszont, mivel egyházunk vezető­ségének az a szándéka, hogy az 1982-ben megjelenő új énekes­könyvet egységesen vezetteti be minden magyarországi gyüleke­zetben — akárcsak annak idején az Ágendát —, szeretnénk az átté­rést megkönnyíteni, előkészíteni. E célt szolgálja az ez évi Evangé­likus Naptár huszonnégy cikke, meditációja és verse, melyek mind az egyházi énekléssel fog­lalkoznak. Ezekhez csatlakozik a most induló cikksorozat. Kérjük Testvéreinket, hogy a jövőbeli éneklésünk érdekében olvassák el a Naptár 102. oldalán kezdődő is­mertetéseket, melyek a 450 éves magyarországi evangélikus egyház énekeskönyveiről szólnak, majd kísérjék figyelemmel jele" cikk folytatásait, melyeket a szerkesz­tésben részt vevők írnak. Ezek az írások az új énekeskönyv gondo­latvilágába vezetnek, annak egyes részterületeit világítják meg, hogy megismerhessük mind a történel­mi gyökereket, mind a jelen kor emberéhez szóló lelki, zenei mon­danivaló értékeit, gazdagságát. Elsősorban is hadd mondjuk el: a kottás és ritmikus énekeskönyv kiadásával egy kicsit elkéstünk. A protestáns egyházak közül a reformátusok már 1948 óta ilyen­ből énekelnek. A baptisták által 1960-ban kiadott énekeskönyv minden énekéhez - a nem saját dallamához is — közöl kottát, a kisebb felekezetekéi ugyancsak. MÉGIS JÓKOR VÁLTUNK ÉNEKESKÖNYVET, mert ez a váltás egybeesik a világ evangéli- kussága istentiszteleti éneklésének megújulásával. Az amerikai evan­gélikusok 1978-ban adtak ki telje­sen új szellemű könyvet, új litur­giával. Kezünkben van a német evangélikus egyház nyolcvanhá­rom új énekből álló énekeskönyvi függeléke, melyet kipróbálásra je­len téttek meg. Hasonló a ftnnek nyolcvannyolc új éneket tartalma­zó próbakiadása. A napokban ér­kezett meg a norvég evangéliku­sok kilencszáznegyven éneket tartalmazó kiadása, melyet ugyancsak kipróbálásra, illletőleg bírálatra bocsátották ki a né­hány év múlva megjelenő új éne­keskönyv előmunkálataként. A szlovák evangélikusok is új éne­keskönyvön dolgoznak, mert a ré­git tarthatatlannak ítélik. ÉNEKESKÖNYV-VÁLTÁSUN- KAT SEGÍTŐ ESEMÉNY a kará­csony előtt megjelent ökumeni­kus énekeskönyv is, melyet a ma­gyar protestáns felekezetek közö­sen szerkesztettek. Ebben húsz ének szóról-szóra azonos a meg­jelenő Evangélikus énekeskönyv­ben találhatókkal, s további har­mincnyolcat tudunk majd minden nehézség nélkül együtt énekelni protestáns testvéreinkkel, mert a dallamok közösek a mieinkkel. A fenti képből is világossá vál­hat előttünk: gyorsan változó vi­lágunk nemcsak technikai beren­dezéseinket, tudományos tételein­ket teszi gyorsan elavulttá, de az egyházakat is megújulásra készte­ti. Szükséges, hogy jó választ ad­junk a változások során _ születő kérdésekre nemcsak teológiában, igehirdetésben, de még az isten- tisztelet énekeiben is. És ami lé­nyeges: a közös gondokkal küzdő emberiség kérdései hasonlóak, s a megválaszolásban is sok a ro­konság. így lehetséges, hogy a mi énekeskönyvünket és az új külföl­dieket számos azonos vonás jel­lemzi. MIBEN KÖZÖSEK A KOR­SZERŰ ÉNEKESKÖNYVEK? Azon túl, hogy kottásak és a dal­lamok ritmikusak, az énekszöve­gek tömör fogalmazásúak, túlnyo­mó többségükben három, négy vagy öt versszakosak. Rövidsé­güknél fogva az istentiszteleteken végigénekelhetők. Továbbá: a szövegek megközelítik a ma hasz­nált köz- és irodalmi nyelvet, gon­dolati és nyelvi tartalmuk kifeje­zésmódjában a mai ember gondol­kozásmódjához kívánnak alkal­mazkodni. Sok éneket tartalmazó könyvek ezek, széles perspektívá­val. Az énekkincsek felölelik az első századok nemes hagyományá­tól a ma írt énekek csoportjáig Szinte valamennyi egyháztörténel­mi korszakot. És ökumenikus szándékúak: keresik a kapcsoló­pontokat a hazai felekezetekkel és a külföldi testvéregyházak­kal is. EZEK UTÁN SZÓLJUNK ÜJ ÉNEKESKÖNYVÜNK szerkezeté­ről! Bevezetés és előszó után az istentiszteleti rendek és a litur­gikus énekek nyitják a könyvet. Reméljük, ezáltal könnyebben kezelhető lesz az istentiszteleti használatban. A liturgikus rende­ket 552 ének követi, ezekből hat­vannégy bibliaórai speciális hasz­nálatra. Ezekhez csatlakozik az imádságok fejezete. Az énekes­könyv végén különféle jegyzékek (énekírók és fordítók, szimbólu­mok jegyzéke) és betűsóros'ének- mutató találhatók. Ez énekesköny­vi fejezetek ismertetésére a cikk­sorozat folytatásaiban még vissza­térünk. LEGYEN SZABAD HÁROM JÓ- TANÁCCSAL szolgálnom. Az első: ajánlatos az énekszámtáblákat több sorral is kibővíteni, ugyan­is a liturgikus énekvers-csopor- tok is sorszámot kaptak. Az 1-től 39-ig terjedő sorszámok a liturgikus énekeké, a többi ének számozása 40-nel kezdődik. Amennyiben a gyülekezet igényes 1981. december 12-én, szomba­ton reggel sokszor nyílott a békéscsabai gyülekezet százéves nagy-tanácstermének ajtaja. Egymás után közel százan lép­ték át a küszöböt férfiak és nők, idősek és fiatalabbak, vala­mennyien egyházi elöljárók. Jöt­tek közelről és távolról, az egy­házmegye egész területéről, az egyes gyülekezetekből. Jöttek önként, szívesen, hogy részt ve* gyenek az egyházmegyei presbi­teri konferencián. A sokféle hivatású, különböző korú és illetőségű férfiak és nők, a konferencia résztvevői egy családként, együtt részesedtünk a Kistemplomban az úrvacsora, az oltári szentség áldásában, a bűn­bocsánat örömében és az új, a szolgáló élet lehetőségében. A Petor János mezőberényi második kerületi lelkész által végzett úrvacsorái istentisztelet után dr. Kiss István egyházme­gyei felügyelő a nagy-tanácste­remben meleg szeretettel kö­szöntötte a jelenlévőket, s kí­vánt sok áldást a presbiteri konferencia munkájára. Ezt követően Táborszky Lász­ló esperes, a LVSZ VII. Buda­pesti Nagygyűlést Előkészítő Bizottság tagja tájékoztatta a konferencia résztvevőit a LVSZ történetéről, az eddigi nagygyű­lésekről, s legfőképpen pedig a soron következő 1984. évi buda­pesti nagygyűlésről. Hangsúlyoz­ta, hogy milyen nagyon meg­tisztelő, de igen nehéz feladatra vállalkozott, illetve kapott meg­bízást a mi egyházunk azzal, hogy Budapesten lesz a világ­gyűlés. Ebben is tükröződik egy­házunk és társadalmunk meg­becsülése, a diakóniai teológia értékelése. — Elmondotta, hogy a nagygyűlés jó előkészítése, megrendezése az egész egyház, tehát az egyes gyülekezetek kö­zös feladata. Részletesen szólt arról, hogy az egyes gyülekeze­München és Freising érseke, Joseph Ratzinger bíboros a ró­mai kúriába megy. II. János Pál pápa az 54 éves bíborost kinevez­te a Hittani Kongregáció prefek­tusává. Joseph Ratzinger így an­nak, a Franjo Seper bíboros­nak az utódja, aki a kongre­gációnak tizenkét évig volt veze­tője és 75. évét betöltve felaján­lotta lemondását a pápának. Az egykori zágrábi érsek lemondását a pápa most elfogadta és egyút­tal kinevezte Ratzingert. és az énekeskönyv adta variációs lehetőségekkel élni akar, úgy számtábláját hét sorosra bővítes­se. (Kezdő ének, liturgia, főének, offertóriumi ének, záróének, gyó- nási ének, urvacsorai liturgia.) A második tanács: amelyik gyü­lekezetben még nem ismernék a 702, 708 és 771-es énekeket, vala­mint a Béke legyen a nap alatt és az Ó, vajha ezer nyelvem volna saját dallamát (Korálkönyv I. kö­tete 20. és 56 szám), akkor azokat még az új énekeskönyv megjele­nése előtt meg kell tanulni, mert ezek az új liturgiákban és dal­lamjelölésekben többször előfor­dulnak. Ügyszintén ajánlatos át­állni az egyszeres liturgikus Ámen-re (g-fisz, g hangokon), amelyet még 1963-ban püspöki rendelet írt elő. Végül: már most jó felmérni, a gyülekezetnek hány új énekes­könyvre lesz szüksége ahhoz, hogy az újra való áttérés zökke­nőmentes legyen. Ez természete­sen csak úgy valósítható meg, ha a hívek közül minél többen meg­rendelik az új énekeskönyvet, melynek ára 100 forint lesz. A L elkészi Hivatalokon keresztül történő igénylés és beszerzés mód­járól a rövidesen megjelenő püs­pöki körlevél intézkedik. teknek mit kell tenniök. Hogy nem elég a külső készülés, az egyházi épületek felújítása. A legfontosabb a gyülekezetek lel­ki megújulása, hitben, szeretet- ben, szolgálatban való megerő­södése. Bizonyságtétel arról, ami a budapesti nagygyűlés témája: Jézus Krisztusban, reménységgel a világért. Huley Alfréd gerendási lelkész a Türelmi Rendelet 200. évfordu­lója alkalmából ismertette a tör­ténelmi jelentőségű rendelet megjelenésének előzményeit, kö­rülményeit, valamint következ­ményeit. Felidézte őseink rendkívüli egyházszeretetét és hűségét, amely lehetővé tette, hogy a Türelmi Rendelet megjelenése után sorra megelevenedtek gyü­lekezeteink s épültek temploma­ink és más gyülekezeti célokat szolgáló épületek. A Türelmi Rendelet a mai gyülekezetek tagjait is ösztökéli, hogy az egyház jelenlegi kedvező helyze­tében helytálljanak a hithűség­ben, a gyakorlati keresztyén életben. , A két előadás után — a Po- vázsay Mihály egyházmegyei fő­jegyző vezette — Fórum kereté­ben nyílt alkalom kérdések fel­vetésére. A felvetett kérdésekre adott válaszok után Deme Ká­roly kondorosi lelkész záró áhí­tatában azt hangsúlyozta, hogy a gyülekezeti elöljárók, tisztségvi­selők, presbiterek csak akkor tudják betölteni szolgálatukat, elvégezni küldetésüket, ha egész szívvel szeretik és követik Jé­zust. A Kelet-békési egyházmegye presbiteri konferenciája jó alka­lom volt arra, hogy Isten igéjé­nek fényében újra meglássuk és valljuk azt az utat, amelyen jár­nunk kell. s megerősödve Jézus Krisztussal és az egymással va­ló közösségben, bátran és öröm­mel szolgáljunk tovább. T. L. Bár már korábban ismételten voltak kósza hírek arról, hogy Ratzinger bíboros Münchenből Rómába kerül, kinevezése mégis meglepetés. 1977-ben nevezték ki az akkori regensburgi profesz- szort München érsekévé, és sokan számítottak arra, hogy a most 75 éves Joseph Höffner kölni érsek­bíborost követi majd tisztében, mint a nyugatnémet római katoli­kus püspöki kari konferencia el­nöke. — Vízkereszt ünnepe után a 3. vasárnapon az oltárterítő szí­ne: zöld. A délelőtti istentiszte­let oltári igéje: Mt 8, 1-13; az igehirdetés alapigéje: Rm 12, 17-21. — CSEPEL. Január 24-én va­sárnap délután 5 órakor, az öku­menikus imahét záróalkalmán dr. Selmeczi János, a Teológus Ott­hon igazgatója tart előadást. — DEÁK TÉR. A templom bel­ső tatarozásának ideje alatt a va­sárnap délelőtt 9 órakor és a dél­után 6 órakor kezdődő istentiszte­leteket az I. emeleti gyülekezeti teremben tartják. — CSORVÁS. 1981. novem­ber 29-én Táborszky László es­peres szolgált a gyülekezetben.’ Szeretetvendégségben előadást tartott és igét hirdetett. Énekkel és versekkel közreműködött Tá­borszky Lászióné, és a csorvási gyülekezet több tagja. Trajtler Gábor „Bátran és örömmel szolgáljunk” Egyházmegyei Presbiteri konferencia Békéscsabán A VATIKÁNI HITTANI KONGREGÁCIÓ PREFEKTUSA: RATZINGER BÍBOROS

Next

/
Thumbnails
Contents