Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-01 / 31. szám

// Nyugati Őrszem SENKIT NE TÉVESSZEN MEG AZ ÉRDEKES ClM. A Nyu­gati őrszem egy diákújság volt, amelynek első száma 1938 elején jelent meg az idén 425 éves fenn­állását ünneplő volt soproni Evangélikus Lyceumban. (Ma Berzsenyi-gimnázium.) Az első nyolc szám címlapjának tusraj­zán az Őrszem a soproni Károly- magaslaton áll, kezében kardot fog és letekint Sopron városára, amelyet a rajzon négy torony jelképez. Egy-egy szám terjedel­me 12—16 oldal, de sokszor még borítólapra is jutott mondani­való. A diáklap felelős kiadója az iskola akkori egyik kiváló, ál­mokat látó és látásokkal megál­dott tüzes-lelkes tanára, Csaba József volt. A folyóirat engedély nélkül, illegálisan jelent meg. Diákok szerkesztették, előbb job­bára a lyceum tanulói írták, ké­sőbb teológusok, a Hittudományi Kar hallgatói és a volt soproni Evangélikus Tanítóképző növen­dékei. Természetesen több taná­runk is megszólalt a lapban. A 9. számtól kezdve a diáklap külső arca megváltozott. A cím­lapon az „Őrszem” csontos-baj­szos, harcedzett arca néz szembe az olvasóval, előtte pedig lángoló tűz körül három „őrszem” ül: az evangélikus licista, a tanítókép­zős és teológus. így vall magáról: „éberen őrködik a nyugati hatá­ron — mint végvári bástyán — hitet tesz evangéliumi magyarsá­ga mellett.” Kezében karddal vé­di Nyugatdunántúlt, a Rábaköz és Kemenesalja népét, parasztsá­gát, a szellemi, kulturális kincse­ket, haladó hagyományainkat. A folyóiratból 23 szám jelent csak meg. Az utolsó 1943 tavaszán, amikor már a második világhá­ború öldöklése és pusztítása vi­lágméretűvé vált. Bombák rob­banása, fegyverek döreje elhall­gattatta a Nyugati Őrszem bátor hangját is. „Fényes szelek” a di­áklap „fényes” lapjait forgatják és felidézik hűséges tanárok ve*- zette ifjúság felkészülését, harc­ba indu“ását. és nemes szolsála*- tát e°.v igazabb, tisztább magyar életért. A DIÁKLAP FELNYITOTTA FIATAL DIÁKOK SZEMÉT ma­gyar, népi értékeink, főként iro­dalmunk, zenénk, kultúránk meglátására — de megmutatta a társadalmi igazságtalanságokat és hazugságokat is. Ugyanakkor az evangélikus gimnáziumból el­indult fiatalok mozgalma felvér­tezte az akkori fiatalságot a né­met, hódító fasiszta eszmék el­len. A folyóirat által rendezett irodalmi estek, amelyeken népi íróink szinte kivétel nélkül meg­fordultak Sopronban — és az is­kola osztálytermeiben is —meg­erősítették a soproni magyarsá­got. hogy az a háborúvégi igen válságos és nyomorúságos évek­ben meg tudta őrizni magyarsá­gát. a demokratikus és szociális újjászületésre való képességét. A lap a diákélet és az iskola sokszínű életét is bemutatta. Nincs most lehetőség arra, hogy ismertessük a diákújság politi­kai. társadalmi, kulturális cik­keit, tudatosodó fiatalok népünk és egyházunk szolgálatát hűség­gel vállaló megnyilatkozásait. Most nem az Őrszem kardiáról emlékezünk; hanem arról az evangéliumról, amely szívében volt. amely formálta, és a vá­lasztott élethivatására felkészí­tette. A NYUGATI ŐRSZEM magyar evangélikus egyházunk egyik leg­régebbi, reformáció korabeli is­kolájából nőtt ki. Ez nem vélet­len. A reformációnak szívügye volt az iskola. Egyházi iskoláink egyik feladata éppen az volt, hogy az ifjúságot belenevelje az egyházi életbe, az egyháznak — és a társadalomnak is! — evan­géliumi hitű, Krisztust-követő, széles látókörű, mélytudású,, ha­ladó gondolkodású tagokat és majdani vezetőket neveljen. Ezek ( a növendékek évszázadok óta népünk társadalmában hala­dó, hazánk tiszta, igaz üayét és fejlődését szoleáló értelmiségiek lettek. Az iskola nem vallási ra- jonsásra, vakbuzgó és szűklátó­körű fanatizmusra nevelt, hanem józan, lutheránus kegyességre. Olvan hivő ifjúságot akbrt ne­velni, amely nem hasonfekve csak a földet nézi, avagy hanyatt- fekve imákat mondva csak a ma- gasságos eget figyeli, hanem, amely élő hittel erősen áll az örökölt magyar földön, cselekvő szolgálatra kész, tudással felké­szült és amely új honfoglalással tisztább és igazabb magyar életet teremt. A Lyceumban ,ebben a „Mú­zsáknak emelt hajlékban” Jézus Krisztus is jelen volt, mert so­káig az Ő szolgálatára is készül­tek fel ifjú Timóteusok a lelké- szi, a képzősök a tanítói szolgá­latra. A Nyugati Őrszem olyan demokratikus szellemű iskolából lépett elő, amelyben nem volt különbségtevés szegény és gaz­dagabb, falusi és városi, evan­gélikus, vagy másvallású diák között. A tanárok felé szigorú tekintélytisztelet, egyébként me­leg, lutheránus családias, hangu­lat, melegség jellemezte az isko­lát. Ez érződik a diákújság szá­maiban is. A lapot olyan diákok írták azoknak a diákoknak a ré­szére, akiket szülők,' tanítómes­terek és lelkészek mint kis csiz­más, tágranyitott szemű, éles- eszű kis legénykéket, már „meg­gyónt” kis lutheránus keresztyé­neket vittek fel a soproni isko­lába. ahol hosszú 8 éven át „gya­rapodtak testben és lélekben, Isten és emberek előtt való ked­vességben” A diáklap minden számában a sorok közül élőién Jézus Krisztus ITruhk. hoev igéiével, szavával eligazítsa, szero+^fpvel megerősít­se és mint hű Barát értékes, ör­vendező. tiszta életre elhívia azt a 400—500 fiút, kis- és nagydiá­kot. AMIKOR A HÁROM EVAN­GÉLIKUS INTÉZET közös szer­kesztő bizottságot választott, „új feladatok ‘ előtt” állt az ifjúsági folyóirat. Erről ezt olvassuk: „Higgyetek Abban, aki mindene­ket megcselekedhetik. Aki titkon lángokat gyújtott a diákszívek­ben és nőtt a sereg. Itt vannak mind, soproni evangélikus diá­kok. Az Ige szolgálatára készülő teológusok, a falu szolgálatára készülő tanítójelöltek ... itt áll­nak a licisták és erősen fogják egymás kezét. „Egyházunk jelen­legi püspökelnöke — akkor, mint teológus — nagyszerű cikkben mozgósítást írt: „Fiúk, fogjunk végre össze!” Utóbb ezt olvassuk a lapban, tanári bizonyságtétel­ként: „Olyan erőshitű nemzedéket akarunk nevelni, amelyik meg fogja törni a láavme'eeség és önzés rettenetes kígyófeiét és nem fogja többé szégyellni Krisztus evangéliumát. Az Őr­szem „ áll és az egyetlen Király országának eljüvetelét készíti elő.” Licisták úti élményekről, taní­tóképzősök falujárásukról, teoló­gusok a pápai, sárospataki és debreceni cserediák-tapasztala- taikról írtak. Egy ádventi el­mélkedés a Gyermek-Jézushoz invitálja a diáksapkás fiúkat. Püspök, tanár, és igazgató érett, bölcs írása mellett a kisdiák osztálykrónikájában a háború közepén így fogalmazott: „Nagy időket élünk, nehéz napok jár­nak — Istenünk, légy őre szép magyar hazánknak!” Megeleve­nedik a lapban Tessedik Sámuel, a nagy magyar evangélikus lel­kész alakja és Erdélyből eljött Sopronba Reményik Sándor és megszólal a lapban is. „S sze­gény magyaroknak mindenfelé Az evangélium hirdettetik.” Átlapoztam a Nyugati Őrszem 23 megjelent számát. Meglepő, hogy milyen sok öreg-, kis- és nagydiák írt a folyóiratban! Hiá­ba, egy hatalmas, nagy család lapja volt az a diákújság! So­kaknak első nyomtatásban meg­jelent írását őrzi az Őrszem. Kisdiákos fogalmazások mellett több írásból érett, jó gondolatok bomlanak már ki. A lapot akkor az ínség és szükség hívta életre, összhangjában az evangélium melegét és Jézus fényét sugároz­ta azokban az ördögien sötét, háborús és gyűlöletes esztendők­ben. A Nyugati Őrszem már if­jan is akkor, ott sokaknak szol­gált. Diakónia volt — diákszin- fen. Ma ezt már egvetemi és az érett férfiúság szintjén kell csi­nálnunk. Isten áldia meg a diák­lap szolgálatát! De azt a csak „Cs” betűvel felölt „felelős kia­dót” is — Csaba József tanár urat —. aki eavszer ezt írta „Az ^vprieélikus tanár mandátumát a F^nntiaiöVtől kanta. Azért neveti, násztnrol ia a gverrpekeket. mert s-7o„x»ti amkat. akiket Isten reá- tvru+i- ” őrszem kezétjon kard — szívóhon evangélium! AMIKOR MOST 40 ÉV TÁV­LATÁBÓL letettem a lap 23., utolsó számát, a múltból vissza­térve szinte hallom a kérdést: mit mondott ez a 23. folyóirat szám? Hogyan foglalnám össze röviden? Bibliám után nyúlok. Talán Pál apostollal tudnám ve­lősen összefoglalni. „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1 Kor 16.13—14)... Az ember, és magyar népünk szeré­té tében ! ... Sümeghy József VÁLTOZÁSOK A SVÉD EVANGÉLIKUS EGYHÁZBAN A svéd evangélikus egyház közgyűlése több olyan határoza­tot fogadott el májusban, melyek jelentős mértékben változást hoz­nak az egyház életében. Az egyház közgyűlésébe há­romévenként 251 küldöttet vá­lasztanak. Évente 12 napot ülé­seznek majd. A legdöntőbb vál­tozás, hogy nincsenek foglalt he­lyek. Ezért elméletben lehetsé­ges, hogy a közgyűlés tagjai kö­zé ne kerüljön egyetlen püspök vagy még maga az érsek sem, bár ő a közgyűlés elnöke. A köz­gyűlés kizárólagos joga, hogy a hit és a szervezet valamennyi kérdésében döntsön. A legköze­lebbi választás idén december­ben, a legközelebbi ülés jövő márciusban lesz. Eddig az egyház közgyűlésé­nek vétójoga volt az egyházat érintő állami törvények vonatko­zásában. Mostantól kezdve a kor­mány -egyedül dönt ezeknek a törvényeknek a kérdéseiben. Az egyház közgyűlése már 1979-ben is elvetette annak lehetőségét, hogy elszakadjon az államtól. A harmadik jelentős változás, hogy a közgyűlés hatálytalanítot­ta az ún. „lelkiismereti záradé­kot”, mely meghatározott jogokat biztosított az egyházban a női lelkészek ellenzőinek. A szavazás egyhangú volt. Még Bertil Gärt­ner göteborgi püspök is. aki he­vesen ellenzi a nők lelkésszé ava­tását, ugyancsak az érvénytelení­tés mellett szavazott. A záradék 1958-ban lépett érvénybe, vagyis akkor, amikor lehetővé tették a nők lelkésszé avatását. A cél ak­kor az volt, hogy bizonyos vé­delmet nyújtsanak azoknak, akik lelkiismereti okokból ellenezték ezt a lépést. A záradék biztosí­totta számukra, hogy ne kénysze­rüljenek lelkésznőkkel együtt dolgozni és a püspökök sem vol­tak kötelesek nőket lelkésszé avatni. Mostantól kezdve a vilá­gi törvények mérvadók ebben a vonatkozásban is, melyek termé­szetesen tiltják, hogy valakit ne­me miatt hátrányos megkülön­böztetés érjen. — Szentháromság ünnepe után a 8. vasárnapon az oltárteritő színe: zöld. A délelőtti istentisz­telet oltári igéje: Rm 8, 12—17: az igehirdetés alapigéje: Mt 7, 15—23. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 1-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rá­dió. Igét hirdet LÁBOSSÁ LA­JOS tatabányai lelkész. — FIGYELEM! Belvárosi metrókö*­pontnál lakó idős, özvegy, egyedülálló nyugdíjas férfi eltartási, vágj é>et>'- radéki szerződést kötne. ..Vidékiek­nek is megoldható” jeligére a kiadó- hivatalba. — FIATAL tanárnő albérleti szobát keres. A házimunkában is szívesen segít. „Budán” jeligére a kiadóhiva­talba. 1 — 1947 előtti használ leve’ezőlapo- kat. borítékokat, tábori postát, bé- lyeggvűitemén veket veszek. Corn idős bélyegkereskedő. 1967 Budapest, Lenin krt 79. Telgfon: 121-589. „A világosság gyümölcse pe­dig csupa jóság, igazság és egye­nesség” <Ef, 5, 9). VASÁRNAP — „Indulj és hir­desd nekik mindazt, amit én pa­rancsolok!” (Jer 1, .17 — Jn 17, 4 — Mt 5, 13—16 — Zsolt 56). Az ifjú Jeremiásnak mondotta ezt az Ür, amikor elhívta őt a pró­fétai szolgálatra. Isten azt akar­ja, hogy igéje hirdettessék. Kül­dő szavának engedelmeskedni, az igét hirdetni megtisztelő feladat, áldott lehetőség. Adjunk hálát, hogy Isten m'aga gondoskodik igéjének hirdetéséről, s könyö­rögjünk azért, hogy követei mindig azt hirdessék, amit az Űr üzen. „Amit Krisztus tett s taní­tott, Csak hirdesd s cselekedő azt, Így országát gyarapítód, s lelsz benne erőt, vigaszt. Kerüld az ámítok tanát, Mint veszedel­mes nyavalyát , Vigyázz, meg­ront, s rabbá tesz” (351, 8. v.). HÉTFŐ. — „Ha engedelmesen hallgatsz az Urnák, Istenednek a szavára, áldott leszel jártodban- keltedben!” (5Móz 28, 1.6. — Gál 3, 9—10 — Róm 6, 19—23 — Gál 6, 11—18). Amit Isten ígér, azt meg is cselekszi. Ö soha nem ígér felelőtlenül. A benne hivő, neki engedelmeskedő ember sokszor és sokfélképpen megtapasztal­hatja, hogy Isten áldása kíséri. Ez nem azt jelenti, hogy neki minden sikerül, hogy élete „fe­nékig tejfel”, hanem azt, hogy az Ür sosem hagyja el, mindig vele van. „Áldj meg minket, Űristen, A te jóvoltó'dból, Világosítsd el­ménket irgalmasságodból. Orcád világossága, Hasson minket által, Hogy életünkben e földön Jár­junk igazsággal” (425, 1. v.). KEDD. — „Van Isten a menny­ben, aki a titkokat feltárja” (Dán 2, 28 — Ef 3, 8.9. — Mt 12, 33— 37 — lKón 10, 1—14). Az ember egyre jobban megismeri a vilá­got, feltárja annak titkait. De vannak dolgok, amelyek rejtve maradnak előtte, amiket csak az Ür tud megfejteni. Isten feltárta az üdvösség titkát: Jézus Krisz­tusban bizonyította embermentő szeretetét. „Menj. Fiam, bételt az idő Egyszülöttjéhez szóla — Légy a veszélyben segítő S a be­tegek gyámola. Én szívemnek ékessége, Veled leszáll az üdv s béke, A bűnt s halált töröl el” <351, 5. v.). SZERDA. — „Ha ítéletet hir­detsz a mennyben, félni fog a föld, és elcsendesül” (Zsolt 76, 9—10 — Jn 12, 47 — Kol 1, 3—11 — .1 Krón 11,1—9). Isten nem tét­len bálvány, -hanem cselekvő Úr. Tevékenységének színtere a menny és a föld, a láthatatlan és a látható világ. Amit Isten tesz, kihat az egész mindenségre, és mindig javunkra szolgál. Ezt felismerve, istenfélelemben, bé­kességben élhetünk. „Ö kormá­nyoz. Jövendőkön átlát, Világok­nak Atyja. A csillagok S az idők forgását Bölcsen igazgatja. Ügy lesz minden, amint akarja, Szent cél felé visz erős karja. Ö kor­mányoz!” (14, 4. v.). CSÜTÖRTÖK. — „Az Űr ereje alkotta a földet, az ő értelme feszítette ki az eget” (Jer 10, 12 — Ef 1, 9.10. — Mt 7, 13—21 — IKrón 13, 1—14). A föld s az ég, az egész mindenség Isten alko­tása. Neki köszönhetjük életün­ket is. Minél jobban megismerjük a világot, annál inkább lenyűgöz minket Isten teremtő hatalma és bölcsessége, s az általa alkotott világ szépsége. Isten szép világát, környezetünket pusztítani vétek óvni, védelmezni mindnyájunk érdeke és kötelessége. „A hata­lom Istenének Zendüljön aj­kunkon ének! Ki teremtett min­deneket, A szép földet, a szép eget. Füvet, fát és virágokat, Na­pot, holdat és csillagokat, A szel­lőnek suttogása Téged áld s a tenger zúgása. Dicsőség néked, Teremtőnk!” (22, 1. v.). PÉNTEK. — „Ne legyen közie­tek varászlást űző, se jelmagya­rázó, kuruzsló, vagy igéző: mert utálatos az Ür előtt mindaz, aki ilyet cselekszik” (5Móz 18, 10.12 — 2Tim 2, 16—17 — Fii 2, 14—18 — IKrón 14, 1—17). Ügy tűnik, mintha idejét múlta volna ez az isteni parancs, mert ugyan ki hisz ma a varázslásban, igézés- ben, kuruzslásban. Hála Istennek, nagyon kevesen. De sajnos, ma is vannak jócskán, akik maguk sem tudják, hogy a babona fog­lyai, s amit tesznek Isten által megvetett, s nekik maguknak káros. „A te Istened szent nevét Ne vedd hiába, hanem féld. Ne igazodj más beszédhez Csak amit Ő mond és végez. Szánj meg, Urunk!” (758, 3. v.). SZOMBAT. — „Abban telik kedvem, Istenem, hogy akarato­dat teljesítsem, törvényed szí­vemben van” (Zsolt 40, 9 — Jn 12, 26 — Fii 1, 6—11 — IKrón 15, 1—16. 25—29). Engedelmeskedni valakinek lehet kényszerből, de lehet önként is. Dávid arról tesz vallomást, hogy szívesen teljesí­ti Isten akaratát. Ez csak úgy le­hetséges, hogy felismerte: Isten akarata jó. az mindig javunkra szolgál. Boldog az az ember, aki örömét leli Isten akaratának tel­jesítésében. Áz engedelmesség­ben példánk és erőforrásunk Jé^ zus. Ő mindig, önként cselekedte az Atya akaratát. „Mily édes cselekedni. Atyám, akaratodat! Szent Isten, a te kéned Énraj- tam ígv ragvog. Így hallom a szót: néked A mennv meanyitta- tik. S mivel sokat szerettél. Sok megbocsáttatik!” (446, 6. v.). Táborszky László evangélikus Elet A Maevarorszásl Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapia Szerkeszti- a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi Gvörgy Felelős kiadór Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 82.1929 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Szlávik András vezérigazgató Isten tiszteleti rend Budapesten 1982. augusztus 1-én Deák tér de. 9. (úrv.) Takácsné Ko­vácsházi Zelma, de. 11. (úrv.) Ta­kácsné Kovácsházi Zelma, du. 6. Ha­fenscher Károly. Fasor de. 11. (úrv.) Gáncs Aladár, du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa György út 7. de. fél 9. (úrv.) Gáncs Aladár. Üllői út 24. de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rá- kóczy út 57/b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. (úrv.) Vajda Péter u. 33. de. fél 12. (úrv.). Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfal­va de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de 11. Smidé- Iiuszné Drobina Erzsébet. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de. 8. Smi­déliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár Ü.iíelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Pestlőrinc Sze­mére telep de. háromnegyed 8. Ma­túz László. Kispest de. 10. Bonnyai Sándor. Kispest Wekerle telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. 10. Matúz Pál. Rákospalota MÁV telep de. 8. Matúz Pál. Rákospalota Nagy­templom de. 10. Bolla Árpád. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de. 9. Cinkota de. fél 11. Szalay Tamás, du. fél 3. Kistarcsa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László. Rá­koshegy de. 9. Ferenczy Zoltán. Rá­kosliget de. 11. Kosa Pál. Rákoske­resztúr de. fél 11. Kosa László. Bécsikapu tcr de. 9. (úrv.) Koren Emil, de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.) Koren Emil, du. 6. (úrv.) Ma- docsai Miklós. Torockó tér de. fél 9. (úrv.) Madocsai Miklós. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. (úrv.) Görög Ti­bor. XII., Tartsay Vilmos.u. 11. de. Ruttkay Elemér, de. 11. Rúttkay Ele­mér, du. fél 7. Kőszeghv Tamás Be'-.; hidegkút de. fél 11. Kőszeghv " < ; • Modori u. 6. de. 10. Kelenföld Missura Tibor. de. 11. fúrva * - Imre, du. 6. Missura Tibor, völgyi üt 138. de. 9. Br-: Nagytétény de. fél 9. K<*T--.-n . 9. (úrv.). Budafok de. 11. ' ; laghegy de. fél 10. Benk' B' i • - pel de. fél 11. Mezősi György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents