Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-08-08 / 32. szám
Evangélikus Elet XLVIÍ. ÉVFOLYAM 32. SZÁM 1982. augusztus 8. Ara: 4,50 Ft A napilapok már június elsi napjaiban megírták, hogy a finr kormány oktatási államtitkárság; baráti látogatásra hívta meg Mik lósi Imre államtitkárt, az Állam Egyházügyi Hivatal elnökét májú; 26—június 1. között. Egyházi sajtónk is hírt adott róla, de az eseményt méltatása és az út értékelése lapunkban nem történt meg Nem is mi vagyunk elsősorban a; illetékesek erre, de talán mégsen mehetünk el szó nélkül mellette Annyi bizonyos, hogy államtitkárunk meghívása elsősorban : Magyar Népköztársaság — amel; politikai és kulturális síkon aktit és gyümölcsöző kapcsolatot tar fenn a Finn Köztársasággal — megbecsülését jelenti. Ezen belü annak az egyházpolitikának az ér tékelését is, melyet a magyar állam folytat, beleértve az Állam Egyházügyi Hivatal és annak elnöke közreműködését. Az állam éí egyház viszonyát, annak jó irányt fejlődését, az ideológiai különbségek fenntartása mellett a néf javáért folyó gyümölcsöző együttműködést, az Alkotmányban biztosított lelkiismereti szabadságrealitását és a vallás szabad gyakorlatát a hazánkba érkező finr egyházi és állami vendégek régóta figyelemmel kísérik és egyrt inkább becsülik azt. Mi evangélikusok és egyházvezetőségünk ugyan nem szeretne szerényteler lenni, de hozzátartozik az igazsághoz, hogy az utolsó két évtizedben több finn püspököt, profesz- szort, lelkészt és teológiai hallgatót hívtunk meg Magyarországra kapcsolataink erősítésére és <gy- hen abból a célból, hogy megismerjék jobban az új társadalma rendben élő népünk életét, továbbá az egyház helyét és szolgálatát az új történelmi körülmények között. Mi magunk is számtalanszol voltunk Finnországban és a legkülönbözőbb alkalmakon adtunk tájékoztatást a magyar valóságról és az egyház életéről. Ne maradjon említés nélkül az sem hogy Mikko Juva finn érsek és Paavo Kortekangas tamperei püspök nagyra becsülik Miklós Imre államtitkár személyét. Ez az a háttér és ezek azok az indítékok amelyek ott voltak a meghívás mögött. A magam és feleségem számára megtisztelést jelentett, hogy Mikko Juva érsek vendégeiként ott lehettünk ezen az emlékezetes úton Miklós Imre államtitkár és felesége társaságában. „ Ünnepi hetek ” Kölesen Uj út Miklós Imre államtitkár finnországi útja új út volt. Nem azért, mintha magyar államférfi még nem járt volna Finnországban, örülünk annak, hogy eddig is sokan jártak és egyre többen járnak. De arra eddig még nem volt példa, hogy egy szocialista ország egyházügyi (vallásügyi) államtitkárát meghívta volna hivatalosan egy nem-szocialista ország vallásügyi államtitkára eszmecserére. Ebben van ennek az útnak lósága. És Finnország volt e területen az első. Így lehetőség nyílt arra, hogy két különböző társadalmi rendben élő egyházügyi államtitkárok — sőt finn részről miniszterek is —, jobban megismerjék egymás álláspontját, az egyházak szolgálatról vallott nézeteiket. Köztudott, hogy a korábbi „hidegháború” korszakában a szocialista országokban élő egyházak helyzetéről igen sok hamis hírt terjesztettek a szocialista társadalmi rend ellenségei és ezekből sok Finnországba is eljutott. Az évek folyamán mi magunk ezeket a hamis híreket megcáfoltuk és finn vendégeink maguk is láthatták a valóságot, most mégis igen jelentős az, hogy éppen az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke követlenül adhatott felvilágosítást és felelhetett a feltett kérdésekre. zik a bizonyságtétel, szárnyal az ének, s a Teológus Otthon igazgatója prédikál. Leírhatatlan élmény az est, számunkra legalább is.. A köszönő szavak kíséretében hangzik feléjük kívánság és imádságként: ,,Adja Isten, hogy 20 évi, egy gyülekezetben eltöltött szolgálat jubileuma alkalmából titeket is ilyen népes teológus ifjúság látogasson meg”. NYOLC NAP MÜLVA ÚJABB ESEMÉNY KÖVETKEZIK: Nyíregyházáról a Szeretetotthon lakóit és az „Élim” Egészségügyi Gyermekotthon kirándulást is vállalni tudó gondozottait hozza az Ikarus. A két otthon igazgató lelkészeivel és otthonvezetőkkel, gondozókkal együtt 45-en érkeztek. Lassú á kiszállás, megfontoltak a lépések. Megrázó látvány, s az istentiszteleten ők szolgálnak. Idős testvérek és sérült gyermekek ajkáról vers és ének hangzik. Belekapcsolódunk mi is — már amennyire ezt összeszorult torkunk lehetővé teszi — együtt énekelünk, testvérek vagyunk. Megköszöntük,. hogy eljöttek, hogy példát adtak: hajlott háttal, életalkonyára is megtartott hittel, visszanézve a megtett útra is lehet Istent dicsérni, és az életnek nem lehet olyan körülménye, mely ebben minket megakadályozhat. Három hét leforgása alatt ez történt Kölesén. Az „ünnepi hetek” három eseménye egybefonódik, jobban megszervezni sem lehetett volna. Ajándékba kaptuk, meg nem érdemelten, figyelmeztetőül. A holnap gyülekezetét alkotó konfirmandusok, a jövő papi nemzedéke reménnyel indulhat, mert az élet alkonyára is elégséges a kegyelem, mely megtart, éltet, célt láttat, s a teljességig dicsőítésre késztet. Lábossá László LOHSE PÜSPÖK AMERIKAI BENYOMÁSAI Ilyen szinten is De még ennél is nagyobb jelentősége van ennek az útnak, éspedig nemzetközi összefüggésekben. A nemzetközi feszültségek világában szükség van minden olyan útra, j amelyen a különböző társadalmi J és gazdasági rendben élő országok és népeik „közlekedhetnek” egymással. -Ez is egyik ilyen út volt. Jó volna, ha a régi latin közmondás másutt is igazolódna: „A példa vonz.’” Eszmecserék az állam képviselőivel Miklós Imre államtitkár J. Num- minen vallásügyi államtitkár vendége volt. Vele többször találkozott és folytatott megbeszélést. Numminen államtitkár König- stedtben adott ünnepi vacsorát, ahol mindkét részről elhangzott köszöntőkben hangsúlyt kapott a finn és a magyar nép hagyományos barátsága, a további kapcsolatok erősítésének szükségessége újabb és újabb területeken. Ál- lamitkárunkat fogadta Kaarina Suonio művelődési és Kalevi Kivistö oktatási miniszter. A programon kívül találkozásokra hívta meg Pár Stenbäck a finn kormány új külügyminisztere. Timo Rusama egyházügyi tanácsos pedig ebédet adott tiszteletére. Ezek a beszélgetések minden esetben igen jó légkörben folytak le. Stenbäck külügyminiszter kiemelte a finn és a magyar evangélikus egyházak szolgálatát a két nép barátságának építésében és a békemunkában. Maga részéről a két egyháznak ilyen szolgálatait a jövőben is támogatni fogja. A megbeszéléseken jelen volt Matusek Tivadar nagykövet is, aki fogadást adott Miklós Imre államtitkár tiszteletére. A Finlandiában Mindanyiunk számára felejthetetlen marad Mikko Juva finn evangélikus érsek ünnepi vacsorája a Finlandia-ban. Először is az a „történelmi környezet” ragadott meg valamennyiünket, amelyben a találkozás lefolyt. Az érsek először megmutatta azt az ülés-termet, melyben 1975-ben az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet „Záró dokumentumát” aláírták. Közben nehéz szívvel gondoltunk arra, hogy milyen messze került a világ hét év múltán annak szellemétől és mennyire szükség volna a „helsinki szellem” érvényesülésére. A vacsorán ott volt J. Numminen államtitkár, Paavo Kortekangas püspöök és felesége, az érsek munkatársai, Martti Voipio és Saarinen lelkészek. Juva érsek örömmel emlékezett meg az államtitkárral Budapesten történt több találkozásáról. Kiemelte, hogy milyen jelentősnek tartja a Lutheránus Világszövetség VII. nagygyűlésének Budapestre való meghívását. Aztán nagyon melegen szólt a magyarországi evangélikus egyházról, annak diakónlai teológiájáról, arról a szolgálatról, melyet a finn és magyar evangélikus egyházak a finn—magyar barátság érdekében mintegy félévszázada kifejtenek. Miklós Imre államtitkár nagyon személyes hangon válaszolt. Hangsúlyozta a „helsinki szellem” érvényesülésének fontosságát. Szólt ő is az LVSZ budapesti nagygyűléséről, a magyarországi evangélikus egyház fontos szolgálatáról. Magam részéről arról beszéltem, hogy meg kellett küzdeni mind a finn, mind a magyar evangélikus egyházaknak a „testvéri kapcsolat fenntartásáért és elmélyítéséért”. De odahaza is sok türelemre volt szükség mind az Az Amerikai Egyesült Államok egyházi élete nagyon mély benyomást kelthet a fáradt nyugati emberekben. Az Amerikában kizárólag szabadegyházi helyzetben élő egyházak életének bizonyos elemeit a német gyülekezetek is átvehetnék vagy tanulhatnának belőlük. Ez tolt a véleménye D. Eduard Lohse hannoveri püspöknek, aki közel hathónapos tanulmányi szabadság után május közepén tért vissza hazájába Pricetonból (USA). Amint a püspök, aki egyúttal az NSZK-beli protestáns egyházak (Evangelische Kirche in Deutschland) tanácsának elnöke, a sajtó képviselői előtt kijelentette, különösen is a buzgó templomlátogatást és a tagoknak a gyülekezeti életben való aktív részvételét tartja követésre méltónak, de azt a tényt is, hogy az istentiszteletre érkező idegeneket azonnal üd- vözlik és meghívják, s a gyülekezeti alkalmak után nem szaladnak széjjel, hanem testvérie- sen-barátian együttmaradnak. A német gyülekezeteknek felül kellene kerekedniük a vasárnap? istentisztelet gyengélkedésén. í az istentiszteletnek, de egyáltalán a gyülekezet együttlétének a németek között is általánossá kellene lennie. Átlagosan minden második amerikai vesz riszt vasárnaponként istentiszteleten. Tamperében Paavo Kortekangas püspök meghívta Miklós Imre államtitkárt és féleségét, továbbá dr. Pozsonyi László főosztályvezetőt Tamperébe. Feleségemmel együtt ott voltunk mi is. Rendkívül meleg szeretetben volt részünk. A püspök és felesége mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat és a vendégek benyomást nyerjenek a finn egyház belső életéről. Éppen pünkösdkor voltunk Tamperében. Pünkösd szombatján (ott ugyanis nem pünkösd hétfőt ünnepük) és pünkösd vasárnapján. Szombaton a tamperei gyönyörű székesegyházat maga Kortekangas püspök mutatta be a vendégeknek. Az istentiszteleten — melyen lelkészavatás is volt —, Jn 7, 37 alapján prédikáltam: „Ha valaki szomjazik jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz énben- nem, ahogy az írás mondta, anállam, mind az egyház részéről a jelenlegi gyümölcsöző jó viszony kialakításához. Vannak a gyülekezeti életnek kiemelkedő, ünnepi eseményei, melyek megállítanak a megszokott meder járása közben, felráznak, bátorítanak, reménnyel táplálnak. Ilyen lehet egy-egy látogatás vagy vendég érkezése, kinek személye, bizonyságtevése téma marad, emlékezetbe rögzítődik. A KÖLCSEI GYÜLEKEZET nincs elkényeztetve ezen a téren. Budapesttől ez a legtávolabbi evangélikus anya-gyülekezet, mely 200 éves múlttal, töretlen hűséggel tölti be a szolgálatát, a lutheri reformáció képviselőjeként. Kiesik a forgalomból, elkerülik a nemzetközi utak, de ez a maroknyi nép — helyben 340 lélek — nem esett ki az Isten szereteté- bŐÍ. Ennek ajándékaként beszélhetünk „ünnepi hetekről”, mely a konfirmációi istentisztelettel vette kezdetét. 10 gyermek, 6 fiú és 4 lány állt az oltár-térben, s belül a két szolgálattevő — testvérek — édesapaként és keresztapaként, is. Húsvéti létszámot meghaladó gyülekezet előtt, megszeppent szívekből hangzik a hűség fogadalma, s a testvérek ajkán az ősi Confirma: „Erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk .. .” Szükség is van erre, hiszen ők már a holnap gyülekezetének reménységei. Nincs idő merengeni, elérzéke- nyülni. Az „ünnepi hetek” újabb állomása tömöríti az erőket: Tanulmányi kirándulásuk során gyülekezetünkbe látogat és szolgál a jövő papi-nemzedéke. Hűséges szívű, szorgos asszonyi kezek terített asztallal, meleg vacsorával várják az érkezőket: a 32 hallgatót, a két professzort és a Teológus Otthon igazgatóját. Bár szombat este van — a szakiskolások ballagó estje is —, megtelik a templom. Fiatalok szívéből hangA Államtitkárunk előadása Miklós Imre államtitkár a finn evangélikus egyház országos központjában „Az állam és az egyházak viszonya a Magyar Népköz- társaságban” címen tartott előadást. Jelen voltak az országos egyház osztályvezetői, tisztségviselői. Az előadást a hallgatóság előzőleg finn nyelven kézhez kapta. Az államtitkár vázolta a történelmi múltat, majd az új társadalmi rend kialakulását és benne az egyházak útkeresését. Szólt az egyházakkal kötött egyezményekről. Hangsúlyozta, hogy „ezek a megállapodások segítették a vallásos embereket abban, hogy nyugodt lelkiismerettel együttműködjenek a marxista világnézetű emberekkel, az új, igazságosabb és emberibb társadalom építésében, továbbá lehetővé tették, hogy az egyházak megtalálják helyüket a szocialista társadalomban. Megteremtették a párbeszéd lehetőségét”. A jelenlegi helyzetről többek között ezt mondotta: „Hazánkban az állam és az egyházak közötti viszony rendezett. E rendezett viszony jelentése és tartalma azonban az eltelt idő alatt fejlődött, s új minőségű kapcsolattá vált. Ennek megteremtése sok figyelmet igényelt és igényel mind az államtól;- mind az egyházaktól. Az egyházak vezetői és papjai körében elmélyült a nemzetért, a népért való felelősség, az együttműködés társadalmi programunk megvalósításában ... Szélesedett a vallásos emberek elveinek és meggyőződésének tisztelet- bentartása.’” Szólt az egyházak képviselőinek,- lelkészeinek a Hazafias Népfrontban kifejtett tevékenységéről, majd a marxista— keresztyén párbeszédről. „A párbeszédnek nem célja, hogy megkísérelje feloldani a marxista—leninista világnézet és a keresztyén hittételek közötti alapvető ellentéteket. A dialógus funkciója, hogy segítse minél jobban és eredményesebben megoldani a nemzeti és nemzetközi problémákat és feladatokat, hozzájárulni az állam és az egyházak kapcsolatrendszerének továbbfejlődéséhez." Hangsúlyozta az egyházi világszervezetek jelentős szolgálatát az enyhülés, a béke érdekében. Az előadáshoz többen szóltak hozzá. A finn egyházi és világi sajtóban méltatták az előadást. Az államtitkár egy sajtókonferencián találkozott az újságírókkal is. nak belsejéből élő víz folyamai ömlenek.’” Az istentisztelet után fogadás volt a püspöklakáson, melyen részt vettek a felavatott fiatal lelkészek, szüleikkel és rokonaikkal együtt. Kortekangas püspök igen családias hangulatú köszöntőjére Miklós Imre államtitkár válaszolt és én is szóltam néhány szót. Este Tampere város polgármestere adott vacsorát a Rosendahl Hotelban. Pünkösd vasárnapján a 700 éves Hámeenkyröi gyülekezet ünnepén voltunk együtt a népes és örvendező gyülekezettel. Itt Kortekangas püspök tartott előadást, én pedig köszöntöttem a jubiláló gyülekezetét. Délután visszatértünk Helsinkibe, de útközben még egy szeretetvendégségben is ott lehettünk Hannu Lehtipuu lelkész házában. Kultúrális program Vendéglátóink kulturális programmal is szolgáltak. Megnéztük a riihimáki üvegmúzeumot. Jártunk a Nobel-díjas finn regényírónak F. E. Sillanpää-nek házában. Tar- vaspää-ben megcsodálhattuk Ak- seli Gallen-Kallele festményeit és egyéb műveit, Hvittrásk-ben pedig végigjárhattuk a három híres finn építész E. Saarinen, A. Lind- gren és H. Gesellius régi othonát, melyet körülölel a fenyőerdő és a tiszta vizű tó. Hazaérkezésünk után még sokáig éreztük a finn nép és egyház szeretetének melegét, és ha lehunytuk a szemünket láttuk a finn erdőket, tavakat, és a szőke hajú finneket és magunkon éreztük meleg tekintetüket. Káldy Zoltán
