Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-08-01 / 31. szám

GYERMEKEKNEK „írok nektek, ifjak... 99 l A béna ember incggyógyítása Lk 5,n—16 Gondolkoztatok már azon, hogy mi lenne, ha Jézus ma élne itt a földön? Minden beteg isme­rősünket odavihetnénk hozzá, s O bizonyára meggyógyítaná őket. Ugye sietnénk valamennyi­en, hogy el ne szalasszuk ezt a nagy lehetőséget? LUKÁCS EVANGÉLIUMÁBAN IS OLVASUNK OLYAN BARÁ- TOKRÓ1, akik szerették volna Jézushoz vinni beteg társukat. Nem volt könnyű dolguk. Jézus beszédét mindig sokan hallgat­ták. Ez alkalommal egy otthonba tért be, s alighogy elkezdett ta­nítani, zsúfolásig megtelt a ház. Se ki se be nem lehetett már menni. Ekkor érkeztek meg a ba­rátok. Mit csináljanak- Még az ajtóhoz sem férhettek, annyian szorongtak ott. Az ablakokat is elállta a tömeg. Pedig nekik hordágyastul kellett volna be­vinniük béna barátjukát. Le­mondjanak szándékukról? Sem­miképpen sem. Azért jöttek, hogy Jézus meggyógyítsa barát­jukat. Tudjátok mit csináltak? Felmásztak a háztetőre. Leszed­ték a cserepeket, s a hordágyat az így támadt nyíláson át eresz­tették le középre, Jézus elé. Kép­zelhetitek, hogy meglepődtek a szobában az emberek. JÉZUS AZONBAN TUDTA, HOGY MI TÖRTÉNT. Látta a barátok mindenre elszánt, nagy hitét, amivel minden akadályon átverekedték magukat. Azonnal odafordult a beteghez: „Megbo- csátattak a bűneid.” Mindenki felkapta a fejét. Sokan csalódot­tan néztek Jézusra. Azt várták, szemtanúi lesznek egy csodának. Ehelyett Jézus a bűnbocsánatról szólt. A szobában nemcsak Jézus tanítványai, hanem ellenségei is ültek. Ezek felháborodtak a sza­vain. Hogy meri egyenlővé tenni magát az Atyával, mert a bűnö­HALÁLOZÁS, özv. Kovám Sándorné sz. Horváth Irén, az őrimagyarósdi gyülekezet több évtizeden keresztül hűségesen szolgáló harangozója hosszas be­tegség után június 17-én elhunyt, Temetése június 20-án volt a gyülekezet nagy részvéte mel­lett. „Most bocsátód el, Uram, szolgádat beszéded szerint békes­ségben, mert meglátták szemeim üdvösségedet.” két egyedül csak Isten bocsát­hatja meg?! Jézus ekkor meg­kérdezte tőlük: mi a nagyobb dolog? Meggyógyítani valakit, vagy azt mondani neki, hogy megbocsáttattak a bűnei. Jézus nem várt választ. KÉRDÉSÉT AZÉRT TETTE FEL, hogy elgondolkoztassa tanít­ványait és ellenségeit a bűnbo­csánat kérdésén. Sokszor meg­bántanak bennünket a körülöt­tünk élők, testvéreink, barátaink. Ha nehezen is, de azért kimond­juk: nem haragszom. Ugyanígy, ha mi teszünk rosszat, mások bo­csátanak meg nekünk. Vannak azonban olyan elkövetett vétkek, gonosz gondolatok, melyeknek a terhétől nem lehet ilyen könnyen szabadulni. A lelkiismeretünk megkeseriti, nyugtalanná teszi legszebb pillanatainkat, álmain­kat is. Ezeket a bűneinket egye­dül az Űr Jézus bocsáthatja meg. Ő meghalt értünk, ezért hatalma van marcangoló lelki ismeretünk fölött. Egyedül Jézus képes meg­szabadítani bennünket az ítélet félelmétől. TULAJDONKÉPPEN EZT KÉRDEZI MEG JÉZUS: mi a fontosabb: a testi, vagy a lelki egészség? A béna ember tudta, mi a szükségesebb. Sehol sem olvassuk, hogy kérdőre vonta volna Jézust: miért nem gyógyí­tasz meg? Megértette, az Egyet­len, aki bűnöket bocsáthat meg, azt mondta neki, hogy szabad a vétkeitől. Jézus ezután az ott ál­lóknak is bebizonyította, hogy van hatalma bűnöket megbocsá­tani. így szólt a bénához: „kelj fel, vedd az ágyadat és menj el!” Csak az tud gyógyítani, akinek hatalma van. Ha Jézus egészsé­gessé tudta tenni a beteget, ak­kor a bűnbocsánat is igaz. Jé­zusnak nemcsak a test, hanem a lélek meggyógyítására is van ha­talma. A béna pedig sokak cso­dálkozására felállt, fogta az ágyát és megindult, hogy igazol­ja Jézus szavait. Az Ür Jézus ma már nem él itt közöttünk a földön. Imádsá­gainkban mégis vihetünk hozzá bárkit, akinek testi, lelki beteg­sége van. Másokat, de önmagun­kat is. Csak legyünk olyan bát­rak és kitartóak, mint a béna ba­rátai voltak. És ne felejtsük el: a bűnbocsánat kérése mindennél fontosabb. Pintér Márta Felvétel a Teológiai Akadémián A Teológiai Akadémiára je­lentkező fiatalok a felvétel - előtt felvételi vizsgát tesznek. A fel­vételi vizsgának az a célja, hogy megállapítsa, hogy a jelentkezők alkalmasak-e a teológiai tanul­mányok elvégzésére és hogy megvannak-e az adottságaik és képességeik a lelkészt szolgálat­ra. A felvételi vizsga általában augusztus végén szokott lenni, az idén augusztus 26-án lesz. A FELVÉTELI VIZSGA A FELVÉTELI BIZOTTSÁG ELŐTT TÖRTÉNIK. A bizottság elnöke egyházunk egyik püspöke, tagjai a Teológiai Akadémia dékánja és egyik professzora, a Teológus Otthon igazgatója, az országos főtitkár és a teológiai hallgatók egy képviselője, rendszerint a szenior. A felvételi vizsga anyagát a Teológiai Akadémia tanári kara úgy állapította meg, hogy abból kiderüljön, hogy a jelólt milyen eredménnyel vegezte el középis­kolai tanulmányait és megvan-e a szükséges egyházi ismerete és tájékozottsága. A középiskolai anyagból a magyar nyelvi és tör­ténelmi ismeretekről kell számot adni. A magyar nyelvi ismeret ezért fontos, mert a teológiai tanulmányok során a nyelvek tanulásához feltétlen szükséges, hogy a hallgatók ismerjék ma­gyar nyelvünk szerkezetét és nyelvtanát, a lelkészi szolgálat-. hoz pedig elengedhetetlen, hogy a lelkész szépen és helyesen be­széljen magyarul. Mivel egyhá­zunk élete és szolgálata elvá­laszthatatlan népünk életétől és történelmétől, a teológiai tanul­mányok végzéséhez népünk tör­ténelmének alapos ismerete fel­tétlenül szükséges. IGÉNYLIK Az egyházi könyvesboltokban változatlanul igen sokan keresik a Bibliát, noha a vallásos művek iránti kereslet nem növekedett az elmúlt évben —, mondotta Manfred Siegel, a nyugat-német­országi protestáns könyvkeres­kedők egyesületének elnöke a szervezet nagygyűlésén. Növekvő igény tapasztalható továbbá a AZ EGYHÁZI, ISMERETEK­NÉL ELBuaonuAN a jo oiuua- ismereire van szűKseg. Hogy a jelöltek alaposaboan felüeszül- nessenek, nem az egész Bírnia ismeretéoől kell vizsgazniok. Az Ószövetségből Mózes ot könyvé­nek, az Újszövetségből pedig a négy evangélium ismeretéből ken számot adnxok. A szükséges hittani, egyhaztörténeti és egy­házismereti anyagot két hittan- könyvből: a „Hitünk-életúnk” című szórványhittankönyvből és dr. Pröhle Károly: „Az evangé­lium igazsága” című hittanköny- ből sajátíthatják el a jelöltek. Egyházunk mai életének és szol­gálatának ismeretét az egyházi lapok olvasásából szerezhetik meg a jelöltek. Ezért a felvételi vizsgán számot kell adniok az Evangélikus Élet, a Diakónia, a Lelkipásztor és a Theológiai Szemle ez évi számainak vázlatos ismeretéről. Kérdéseket kapnak a jelöltek annak megállapítására is, hogy mennyire tájékoztattak politikai és kulturális életünk eseményei­ben és mennyire ismerik népünk és az egész emberiség égető problémáit. Az erre való figyelés nélkül ugyanis nem lehet az evangélium üzenetét megszólal­tatni a mai világban. A FELVÉTELI VIZSGA KÉT RÉSZBŐL ÁLL. A jelöltek elő­ször egy zárthelyi írásbeli dolgo­zatot készítenek, majd az egész bizottság előtt szóban adnak szá­mot ismereteikről és képessége­ikről. A szóbeli számadásban a jelölteknek be kell számolniok arról is, hogy mi indította őket a lelkészi szolgálat vállalására és hogy hogyan képzelik el a lel­készi szolgálatot. A bizottság ar­ról is szokott érdeklődni, hogy A BIBLIÁT keresztyén elmélkedések iránt. Az őszi frankfurti könyvvásáron külön kiállítást rendeznek „a, gyermekbiblia története” címmel amelyen 80, gyermekek részére kiadott Bizbliát mutatnak be, a réformációtól napjainkig. Az NSZK-ban megjelent könyvek 5,7 százaléka volt vallásos, illetve teológiai mű 1981-ben. nincs-e a jelölteknek valamilyen csaiadi, vagy szociális nehézsé­gük, amelyoen segítségre szo­rulnak, hogy tanulmányaikat ei- végeznesséK. A felvételi szóbeli vizsgával parnuzamosan net pszicnoiogus ueszeiget a jeióiteKkei es készít veiUK pszicnologiai tesztet ainiaK meganapitasara, hogy milyen a jelölten lelki alkata és közösségi Készségé. Ez eisosorűan azt a ceit szolgaija, hogy az akadémia pro­fesszorai könnyebben tudják a közösségi életre es a szolgalatra nevelni a teológusokat. A FELVÉTELI VIZSGA ÉS A BESZÉLGETÉS UTÁN a bizott­ság zárt ülésen dönt arról, hogy a jelentkezők közül kiket tart al­kalmasnak a teológiai tanulmá­nyok elvégzésére és azokat fel­veszi a Teológiai Akadémia hall- , gatói sorába. A jeieniKezők vizsgáztatását a bizousag ígyensziK nagyon pász­tori inoaon vegezm. nzt a leuii- pasziori szempontot aiKannazza a íeiveteii uuiucsnei is. fia vaia- Kiben csaK egy kis készségét es képesseget lat a teológiai tanul­mányon eivegzésere es az egy­házi szolgalatra, bízva Isten SzentleikeneK felkészítő erejében, felveszi a Teológiai Anademia hallgatói sorába. Hiszen soKSZor fordult mar elő, hogy a bizott­ság vaiaKit nagy aggodalmak ko­zott vett fel a teológiára és utóbb mégis nagyon szorgalmas teoló­giai hallgató és hűséges lelkész lett belőle. Ennek a fordítottjára is lehetne példákat felhozni. A lelkészi szolgálatra való felké­szítést kezdve a felvételtől egé­szen a záró szigorlatig Isten ke­gyelmében és a Szentlélek új éle­teket formáló erejében bízva le­het csak végezni. MINDEZT AZOKNAK A FIA­TAL TESTVÉREINKNEK A TÁ­JÉKOZTATÁSÁRA ÉS BIZTA­TÁSÁRA IRTUK LE, akik már beadták, vagy beadni készülnek felvételi kérvényüket és a fel­vételi vizsgára készülnek. Isten Szentlelke adjon nekik bátorí­tást és erőt ne csak- a felvételi vizsga megállására, hanem tanul­mányaik sikeres elvégzésére és a vállalt szolgálat hűséges be­töltésére. Sclmeczl János A felhők fölött mindig süt a Nap. Jo ezt tudni a szorvanyoan, anoi sötét, ólomszürke feiiegek- ként vánszorog a gond, kihunyó lelkek borúja terül szét. A tele­pülések laKossaga elöregedett, közöttük a néhány evangélikus sem fiatal. A harangok rendsze­rint temetésre szólnak. ÁTEVICKÉLTÜNK A' HETE­SEN. Göcsejtől délre vagyunk, egy nagy medencében, amely 250—290 m magasságával is meg­lepően sík terület a Lendva és a Kerka patakok között. Talaja ko­rábban alig volt használható va­lamire, vizenyős, megsavanyodott földje erdőt, rétet hordott hátán. Napjainkra alagcsövezték és ter­mővé tették. Gondos gazdálkodás folyik most egyvégtében a Hete­sen. Külön kis világ ez is, nyelv­járása, népművészete — a heté- si szőttes újabban is felvirágozta­tott exportcikk — teljesen egye­di. Zalabaksán felórára megállunk, betérünk Hassay Vilmos portájá­ra. Két öreg él itt a takaros pa­rasztházban, férj és feleség. Hat gyermekük már régen nem él a községben, Hassay pedig, mint „utolsó mohikán”, a község egyetlen magángazdálkodója. Nem lépett be a Tsz-be, egyedül akart boldogulni. Megmutatja búzaföldjét, lucernását, istállóját, s a ház körüli gyümölcsösét: — Tessék nézni, ebben a mun­kában lélek van! Valóban akkurátus a rend, a táblákon a lucerna, gabona sely­mes rineással kacérkodik az áp­rilisi szellővel. Hassaynak nincs nyugdíja. Termését viszi piacra, abból tartiák fenn magukat. Pa­naszkodnak fáradságukra, öregsé­gükre. Az asszony görnyedt de­Rédey Pál riportja Búvóp reka emberfeletti munkáról vall. Szorgalma ma is változatlan. Én azon gondolkodom, mi lesz velük, ha végképp megrokkannak, mert se nyugdijuk, se biztosításuk nincs. Vajon a hat gyermek hóna alá nyúl-e a két öregnek? — Van tartalékom — nyugtat meg az öreg Hassay. Pintér János lelkésztársam rek­lamálja a múlt istentiszteleten levő hiányzásukat. Hassay ki-ki- tér a válasz elől, mond ezt, mond azt. De a pap konok. Ott lett volna a helyük. Mert itt Zala­baksán összesen 7 evangélikus él Hassayékkal együtt, s havonta egyszer van istentisztelet az ál­lami iskolában. Húsvétkor hár­man jelentek meg, Hassayék hi­ányoztak. Temetés ebben a szór­ványban három éve volt. — Itt sem lesz utánpótlás, ha meghalnak az öregek — jelenti ki. HETÉS LEGDÉLIBB CSÜCS­KÉN, már közel a jugoszláv ha­tárhoz van Lenti városa. 1978- tól a megye negyedik városa. Renoválás alatt lévő várának birtokosai többek között a Ná- dasdyak, Esterháziak, Bánffyak voltak. Emlegetik, hogy az utób­bi időben egy GÍáser nevű csa­lád is bírta vagy bérelte. A vá­roska rohamosan fejlődik. Jelen­téktelen kis faluból (1935-ben 2230 lélek!) közel 10 ezer lakosú város lett. Emeletes blokkházai kirínak a környezetből. Az egész településen valami nyugtalan éoítési láz vett erőt. Jelenleg 24 evangélikus él itt. (Egy nyolc­tagú család emelte meg a létszá­mot.) — Húsvétkor keresztelés is volt — jelzi a lelkész. Minden hónap utolsó vasárnap­ján és a nagyünnepek első nap­ján tartanak istentiszteletet az újonnan renovált, 1932-ben épült szép kis barokk-utánzatú temp­lomban. A templom — amolyan „mini-katedrális” — ötven férő­helyes. Közösen használják a re­formátusokkal, a 100 ezer Ft-os renoválási költséghez ők is hoz­zájárultak. Lenti körzetéhez még 20 település tartozik, összesen 19 lélekkel. Az arányok csüggesztőek. A körzet mintegy 15 ezer lelke kö­zött jószerével 43 evangélikus szóródott szét. Alig lehet nyomon kísérni életüket. S vajon a hir­telen fejlődő városkában lesz-e valaha számottevő gyülekezet? A város növekedésével sajnos nem növekszik a gyülekezet arányo­san, pedig Pintér János erre szá­mít. Hogyan is mondta Gérczey? „Valami csodában is hiszek.” De a „csoda” egyelőre várat ma­gára. Betértünk egy kávéra Lackner Ede gondnokhoz. Szombathelyről származik, 78 éves, szikár, vé­kony, csendes ember. Felesége szolgálja fel a jóízű italt, mi na­gyokat hallgatunk. Aztán meg­nyílik a zsilip, gyermekeiről ára­dozik. Mindkettő másutt él. A család különben katolikus. „Mi­ni-szórvány” ez még családon belül is! ÉS VÉGÜL VESSÜNK EGY PILLANTÁST a megye székhe­lyére, Zalaegerszegre. Már a kö­zépkori okmányok is emlegetik ezt a bájos, a Zaía-foiyó két partjára épült várost. Sokáig a vidéki kisvárosok poros, egyhan­gú életét élte. Az országos érdek­lődés középpontjába akkor ke­rült, amikor olajat fedeztek fel határában. Ettől kezdve viharos feljődósnek indult. 1935-ben 13 ezer körül volt lakosa, ma meg­haladja az 57 ezret. Majdnem ötszörösére növekedett a lakos­sága, míg az evangélikusok lé- lekszáma alig változott. 1910-ben 330, 1940-ben kb. ugyanannyi volt, mint napjainkban: 420 kö­rül. A migráció következtében a megye lakosságának közel a fele (140 ezer lélek) a négy városban .— Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely, Lenti városokban te­lepedett . le — viszont híveink száma nem növekedett ugyanitt kétszeresére. A megye összlakos­sága 1935-höz viszonyítva csök­kent. 346 ezerről 317 ezerre. Ak­kor a megye 335 településében 317 katolikus. 11 363 református és 7339 evangélikus élt. A lakos­ság 2,1%-a volt hitünkön. Ma alieha tudnánk pontos adatokkal szolgálni. — A városban — vallja a lel­kész — növekszik híveink száma. Templomuk 1907-ben épült, neogót. Akkor a város szélén, most a város kellős közepén he­lyezkedik el. A 150 ülőhelyen egy átlag vasárnapon 40-en vesznek részt istentiszteleten, s ha ehhez hozzávesszük a délutáni isten- tisztelet 20 körüli lelkét, igen kedvező arányt kapunk. Komoly iijusagi- es gyermeKinunka is folyik, 10 és i8-as létszámban vesznek részt az alkalmakon. ES, HOGY PINTÉR JANOS SíuuGalAiT aulOMasAiT ’Inna Esőé h.üREKuűuk,'a rop­pant zárni szórvány rnene „átme­netileg ' meg vanaita bomogyool Pusziaszeihíuszio es Eaerics Kör­zetet. Itt mintegy 50 Leiket pász­torok Két nap alatt sem tudtam minden kózsegoe eljutni. Anol megfordultam, arról „karcol­tam” néhány sort. És most, ami­kor a mozaikdarabkákat egyöe- áliítom, hogy egy színes kép tá­ruljon elénK, úgy érzem magam, mintha az „észaKnyugati átjárót” fedeztem volna fel. Egy különös világ, a „szórvány-világ” titká- ra bukkantam volna. Eddig „íróasztal-kérdés” volt számom­ra, most eleven valóság, A szór­vány hívek hűsége egyfelől, más­felől a szolgatársuk hite és re­ménysége. Mert hit és reménység nélkül csak „morzsolódáson” ke­sereghetnénk. De a hit tudja, hogy a felhők fölött mindig süt a Nap. S miközben kerestem a szór­ványszolgálat titkát, Faludi ju­tott eszembe, aki Villon szelle­mében róta e sorokat: „A titkot űztük mindahányan, S az évek hulltak, mint a percek, Véred kiontott harmatával Irgalmazz nékünk Jézus herceg!” EGY TITOK TALÁN MEG- FEJTÖDÖTT, megtaláltam a gombostűt a szalmakazalban. S láttam, amint kollegám nap, mint nap keresi, s újra, meg újra meg is találja. Igazán itt Zalában jöttem rá, hogy becsület és tisz­tesség jár a szolgatársaknak. (Vége)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents