Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-07-25 / 30. szám
Néhány gondolat az öregekről , „ Hä sok évig élhet az ember, örül jön mindig. Az öregek lelkivilága Pl A VA iS/ ll ü NAI Pl! jéj t ScIJial több ez a szánakozásnál! Mk 8, 1—9 Jézus félreérthetetlenül tanítványai tudtára adta, hogy ő szánakozik az éhes sokaságon. Ez a szánakozás nemcsak együttérzést jelentett. Tudjuk, földi világunkban, emberek életében ez is fontos, és semmiképpen nem lebecsülendő dolog. Mégis kevés volna, ha nem lenne folytatása, ha nem követné időszerű segítség. Krisztus Urunk szánakozása könyörület, irgalom Mindig alapja, kiindulása valóságos segítségének. Ezért történt akkor régen sokkal több a puszta részvétnél, a szánakozásnál. Egyúttal jelt adott mindenkori tanítványainak arra, hogy együttérzésüknek valódi segítség legyen a folytatása, minden lehetséges módon. KRISZTUS URUNK SAJÁT GONDJANAK TEKINTI AZ ÉHEZŐK GONDJÁT. Nyilván nem maradt el 3 lelki eledel sem a vele töltött három nap folyamán. Sőt jó néhánynak közülük bizonyára legégetőbb, legsürgősebb ügyét, különféle baját, betegségét is orvosolta. A három nap alatt azonban az egész sokaságnak az éhség vált közös ügyévé. Három napig nem volt mit enríiök. Milyen világos, biztató örömhíre igénknek, hogy Jézus nz embereket minden gondjukkal együtt veszi a szívére, gondjába. Okkal, céllal jelezte ezt a tanítványainak is, amikor feltárta előttük, lelkűkre helyezte éhező emberek éhségének halasztást nem tűrő orvoslását. Az éhséget csak kenyérrel lehet csillapítani. Semmi más, még a különben nagyon fontos, sem pótolhatja az éhezők kenyerét. Jézus nem ..fölfelé nézette” a táplálék hiánya miatt már-már tántorgókat. Sokszor és sokan próbálták meg így elaltatni a kenyér után sóvárgók sanyarú kínját. Jézus szánakozott, mozgósított, cselekedett, szerzett és adott. Késedelem nélkül. — A mi világunk éhezőinek gondját sem ejtette gondjai sorából! A kenyérért kiáltok és zörgetők kiáltásában, zörgetésében minél előbb halljuk meg Urunk kiáltását és zörgetését. Bizonyos, hogy mindjárt nagyobb lesz a megmozdulás érdekükben, ha sokan meghallják hangjukban Urunk hangját. JÁZUS OTT IS ÜR. AHOL SOK A NÉP. A KENYÉR MEG KEVÉS. Kereken négyezer éhes emberről tudósít alapigénk. Velük szemben tizenkét kétkedő tanítvány csupán hét kenyérrel meg néhány halacskával számolt. Mit ígérhet egy majdnem csak jelképes készlet akkor, amikor Jézus jelenléte kimarad a számításból? Bizony szép keveset, vagy semmit. Még se ítélkezzünk olyan gyorsan felettük! Alighanem jobban hasonlítunk hozzájuk, mint amennyire bevalljuk. Inkább csodálkozzunk rá az egyetlen Ürra! Emberileg lehetetlen körülmények között messiási hatalommal parancsolta étkezéshez a sokaságot. Áldásában isteni hatalommal mozgósította Istent. Igéjében és igéjével, szivében, hatalmában már kész volt a megoldás. Ott ugyanis mindig készen van Nem a tanítványok nélkül, nem kenyér nélkül cselekedett. Megoldásnak, Úrnak mégis egyedül Ö bizonyult. Nem a tétlen csodavárás tehát a megoldás ott, ahol emberek éheznek. Kell az a hit. az a bizalom, az á szeretet,' amelyik töretlenül számol, az Ürral. Azért teszi meg mindazt, amit kell és lehet. MINDENÜTT JÓLLAKHAT A SOKASÁG. — AHOL ISTEN BŐSÉGES AJÁNDÉKÁT NEM SÜLLYESZTI EL AZ ÖNZÉS MOCSARA. Szavát hűségesen állja: Amíg a föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás. Hatalmából, szeretetéböl mindenkinek juthat kenyér. Még se tévesszük szem elől soha a tanítványok szerény kenyerét sem. Ami akkor régen történt, ma is időszerű prédikáció mindazoknak, akik aggódva, rémképeket látva bocsátják Urunk rendelkezésére azt, amijük van. Akik szívesen adnak, bőven kapnak. Azok a régi tanítványok hét kenyér helyett hét kosár élelmet kaptak. Nem cserébe! Ajándékba. A hit bátorsága kell ahhoz, hogy a mindenkori tanítványok a kevésből is segítsenek Külön csoda, ha a sok mögött is megmozdulnak a szívek. Az Űr pedig, aki mindig ad, nem marad adósa senkinek Krisztus Urunk a bizodalom ajándékával egyszerre váltja át bénító aggályainkat segítő szeretette. Nem kisebb csoda ez, mint a kevés megsokasítása. Szeretetlenségből szeretette, kis szeretőiből nagy szeretette aligha jutottak valaha is emberek nélküle. Vele volt, van és lesz ilyen. Igénk tükre hármas valóságot láttat. Láttatja Urunkat, akinek örökre ügye az embervilág. Mindenkit előbb szeretett, amikor magát mindenkiért odaadta. Láttatja mindazokat, akiket nyomorgat a nincs. Láttatja önmagunkat, akiknek sokkal jobban kell számolnunk Urunkkal egész világunk élete, kenyere dolgában. ______________________ Szabó Gyula B imádkozzunk! Urunk! Hálás szívvel köszönjük, hogy szíveden viseled egész életünket. ügyed minden gondunk és dolgunk. Munkálod üdvünket, szerzed békességünket és bőségesen adod mindennapi kenyerünket. Teremts hálás szeretetet szíveinkben, hogy készséggel osztozzunk minden embertársunk gondjában. Tedd ügyünkké világunk minden dolgát, hogy Így bizonyuljunk hűséges tanítványaidnak. Ámen. Mi mindent tanul az ember élete folytán! Megtanul élni az anya- tejjel, megtanul járni, beszélni. Megtanul írni és dolgozni. Megtanul sportolni és szeretni. Mindez és még sok minden más. természetes, magától értetődő, kötelező és hasznos, fontos és szükséges, hogy éljünk — jól és szépen él- jün:;. Mindazt, amit nemzedékek elértek és tudtak, tudnunk kell nekünk is. Ezért tanítunk és tanulunk. TANULMÁNYAINK SORÁBA TARTOZIK AZ ÖREGSÉG IS. Meg kell tanulnunk öregedni, öregnek lenni is. Nem könnyű lecke, de érdemes tanulni és megtanulni. Veszélyés volna készületlenül elindulni ebbe az életkorba s ezért egy kicsit önvédelem is megtudni, mi vár ránk, hatvan-hetvén évesekre ezekben az évtizedekben. Az egyén, aki megélheti ezt a kort, is- mereüsn területre lép. Ki adhat felvilágosítást az elkövetkezendő időszakokról? Kitől tanulhatjuk meg a leckét? Dőre dolog — mondja Goethe — így szólni ifjúkorunkhoz: Jer, öregedj velem. Bezárt út az ifjúság, nem követ tovább bennünket. Éppen azt kell tudomásul venni, hogy vele együtt sok-sok állomást kellet már magunk mögött hagyni. Öregedést és az öregséget csak azoktól lehet megtanulni, akik végigjárták már ezt az utat. Itt van például az öregség egyik jelképes alakja Lear király. .,Az öreg ember mind egy-egy Lear király” — általánosítja a helyzetet költeményében Goethe. Az öregedő király nagy feladatot valósított meg: „szétosztotta mindenét. Erre tanít példájával minden öregember. AZ ÖREGEDŐ EMBER TORZKÉPE a magának gyűjtögető, fösvény, aki képtelen megválni valódi, vagy vélt értékeitől, őrzi, vigyázza úgy, hogy senkinek se jusson belőlük. Fél a veszteségektől s ez számára, öregségében rossz napokat jelent. Aki jó napokat akar látni öregségében alkosson meg egy új értékrendszert cselekvéseiben. Az új rend élén 'éz áll: Jobb adni, mint elfogadni. Tulajdonképpen örülnünk kell, nekünk öregeknek, ha van valaki kinek adhatunk, aki elfogadja tőlünk azt, amit adni tudunk. Talán nincs is felemelőbb érzés az öregember számára, mint ha maga körül a megajándékozottak örömét láthatja. Mindaz, amit eddig környezetétől várhatott, számára ebben a visszatükröződő örömben maradt meg. Nem várhat már új állást, magasabb pozíciót, elismertetést, hatalmat, pénzt. Mindezek lassan lekerülnek értékeinek jegyzékéről, de megmarad az örömszerzés lehetősége. Tanuljunk meg ezt a leckét, hogy nekünk is örömünk legyen. Nyolcvanhárom éves asszony íria: ,.A madár énekbe kezd, ha elült a vihar. Miért' ne örülne az ember is minden napsugárnak, amely felragyog? Bárcsak hálásak iennénk azért, ami megmaradt. ahelvett, hogy panaszkodunk amiatt, hogy nem jutott osztályrészünkül.” Nyilatkozata a boldog öregség egyik titkát leplezi le. Titkot, amelyet mindenki megismerhet, megtanulhat. Elégedettnek lenni! A legtöbbször nem a rendezett külső körülmények következményeként juthatunk el idáig, hanem lelkünk belsejéből Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református templom) : a Hó első és harmadik vasárnapján de. fél 8. Dunabogdán.v (Petőfi út 3.) : a nó harmadik vasárnapién du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.) : minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a no eisö vasárnapján du. 5. Nagymaros (református templom): a nó Harmadik vasárnapián du. 3. Pomáz (református telkészi nivatal): minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.) minden vasárnap de. U. Vác (Széchenyi u. 22.): minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (-reformátu- templom): minden páros hónap harmadik vasárnapién du. 4. Visegrád (református templom) : a nó Harmadik vasárnapján du. 4. származik. Az öregségben lehetőség van arra, hogy megélénkül az ember belső világa. Elsősorban is a múlt elevenedik meg. Elmélyedhetünk mindabban, ami volt. Találkozhatunk önmagunkkal, akik voltunk és akik vagyunk. Mérlegelhetjük a múlt eseményeit: elismerhetjük és bírálhatjuk az eseményeket. Sok mindén tapasztalatot fogalmazhatunk meg tanulságként, csak úgy, a magunk számára, vagy esetleg mások szántára is. Az öregedő ember egy kicsit mindig a múltban él. Gondolatai, szavai a múlt gyökereiből táplálkoznak. AZ ÉLET TEMPÓJA MEGLASSUL. A gondolkodás, a mozgás, a reakciók lassabbakká lesznek. Annál intenzívebbé válhat a belső élet, annál jobban tudjuk elfogadni, hogy minden nap új ajándék. Az öreg ember más szemmel tekint az érkező napra. Észreveszi az addig észre nem vett apró jelenségeket. Megállhat ott. ahol régebben csak rohant. Ez lehetne a öt éve történt, hogy a hévíz- györki gyermek-istentiszteleten Tekus András szupplikáló teológus egy gyermekdalt tanított. A könnyű dallam és az egyszerű szöveg sikert aratott. A gyermekek később is sokszor kérték, hogv énekeljük. E dalból való a “fenti sor: „Nincsen semmi báj . .. !” De nemcsak a dal, hanem a teológus is megmaradt a gyermekek emlékezetében. Amikor halálhírét elmondtam nekik, döbbent csend után megszólalt az egyik kislány: „Az a magas fiú. akitől azt az éneket tanultuk, hogy «-Nincsen semmi baj!«?” Pedig hát hogyne lenne baj?! Harmincéves volt! Szinte csak át- suhant a földi világon. A teológiát — ahova korosztályához képest néhány évvel később érkezett —, okos, az élet nagy kérdéseivel bátor hittel szembenéző diákként tanulta végig. A délceg testben szelíd, igazságszerető lélek, meleg szív lakott. Könnyű volt szívünkbe fogadni. A teológia elvégzése után hamarosan a kemenesmihályfai gyülekezet lelkésze lett és megnősült. Feleségével. Szabó Izabellával, aki azóta már maga is lelkész, a teológián találkozott. Rövid, boldog házasságukból egy fiuk született: ifjú Tekus András, Tudta, hogy rövid lesz földi útja. De nem adta meg magát a halálnak. mintha nem lenne nála nagyobb hatalom. Megvívta vele a kemény csatát és Isten előtt tette le a fegyvert. Halála előtt már egy évvel „elrendelte házát”. Esperesét, Fehér Károlyt kérte a temetési szolgálatra. Az alapigét is megadta: „Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!” (Zsolt 143.2). Lelkésszé avatásakor is ez volt vezérigéje. A temetési énekeket is kiválasztotta. Csupa örvendező, húsvéti ének! Nincsen semmi baj'’ Koporsójánál szívet facsaró látvány volt a következő lecke, amelyet érdemes megtanulni, hogy a „sok évben” örülhessünk. Nagy mértékben rajtunk áll — legalábbis hosszú időn át —, hogy érdeklődésünket megtartsuk a világ eseményeivel kapcsolatban. A körülöttünk élő család, gyermekek és unokák felráznak bennünket, ha nem törődünk velük. Jól teszik, ha nem engedik a nagyszülőket a családban elszigetelten élni. És körülöttünk zajlik a világ, torlódnak az események közelben és távolban. Ne veszítsük el érdeklődésünket a világ iránt, hiszen hozzá tartozunk, amíg csak élünk. Keressük meg. tanuljuk meg a módokat és lehetőségeket, hogy bekapcsolódva maradjunk a világ életének áramkörében. Jól teszik hát áz öregek, akik életüknek ebben az ismeretlen szakaszába tanulva lépnek be. Ez a tanulás bizonyára az egyik útja annak, amit a Példabeszédek könyve így fogalmaz meg: „Ha sok évig élhet az ember, örüljön mindig” (Péld 11,8). Muncz Frigyes gyászoló család. A fiatal özvegy, az édesanya, az édesapa. Mégis együtt énekelték velünk a hálás húsvéti énekeket, mint, akik már nem kérdeznek semmit, mert tudják a választ. Nincsen semmi baj? Koporsóját volt évfolyamtársai vitték a vállukon és mintegy félszáz Luther - kabátba öltözött lelkész, meg sok száz gyülekezeti tag, rokon, barátok kísérték a sírhoz. Az ország minden részéből sokan eljöttek Valahogy a levegőben vibrált a gondolat: nagy ígéretet veszített nemcsak a család, nemcsak a gyülekezet, de egész egyházunk is. Mert felelős becsülettel, tanulni mindig kész alázattal, a hit lendületével szolgáló lelkészekre van mindennél nagyobb szükségünk És most éppen ilyen ifjú lelkész vétetett el tőlünk. Nincsen semmi baj? Míg koporsójára hullottak a rögök és könnybe lábadt szemmel énekeltük a húsvéti reményt, Isten maga tanította nekünk a vigasztaló leckét: nem az évek száma fontos, hanem a tartalma! Életünk legfőbb kérdése éppen az, hogy halálba vivő földi utunkon, ezernyi feladat, gond, baj, fájdalom terhe alatt» küzdve, zeng-e szívünkben a húsvéti örömhír, amely kérdőjeleinket mindig újra felkiáltó jellé változtatja: „Nincsen semmi baj!” Valóban nincsen, mert Isten bűnbocsátó kegyelme, amely Jézus Krisztusban ráragyogott a világra, jóvátette, amit mi elrontottunk. Valóban nincsen semmi bai. mert Isten üdvözítő szeretete halálra ítélte a halált, s mi életünkben, holtunkban az örök élet jegyesei vagyunk. Tekus András hitte, élte és hirdette ezt az örömszerző húsvéti hírt mindhaláláig. S most ránkhagyta vigasztaló, bátorító örökségül. Ne csüggedjetek! Nincsen semmi baj! — VANYARC. A gyülekezet új oltárterítőkészlettel gyarapodott, Az oltárterítőt Varga Jánosné presbiter készítette művészi hímzéssel és 25 éves házassági évfordulójuk alkalmából Isten iránti hálaadással ajándékozta a gyülekezetnek. — Kantate vasárnapján Kórustalálkozó volt Vanyarcon. A lucfalvai és a vanyarci gyülekezet kórusai találkoztak és a gyülekezeti istentisztelet keretében szolgáltak együtt és kiilön- külön is. Először együtt énekelt a 46 tagú lucfalvai és 24 tagú vanyarci vegyeskar. Szél Bulcsú lelkész vezetésével a Karénekes- könyvből Pitoni „Szárnyaljon énekünk az Urnák ..c. szerzeményét adták elő. Azután a két kórus külön-kü- tel hallgatták egymás énekét. Akik addig sohasem találkoztak, most nagyon közel testvéri közelségbe és közösségbe kerültek az „Urnák szárnyaló ének” és bizonyságtevések által. A lucfalvai énekkart Széli Bulcsú lelkész vezette és ő hirdette az igét is a gyülekezeti és kórustalálkozón. — A vanyarci gyülekezet kantate vasárnapján adott hálát Istennek az 1982-ben elvégzett sok renoválási munkáért is. Teljesen felújította temploma tetőzetét, renováltalta orgonáját és elektromos meghajtással látta el harangjait. — A Szentháromság ünnepe utáni első vasárnapon a gyülekezet köszöntötte papnéját és kántorát, kórusvezetőiét Schulz Jenőnét, aki 30 éve végzi szolgálatát a gyülekezetben. A kórus egy Bach korállal köszöntötte vezetőjét. — ERDÖKÜRT. Az elhalálozások következtében megfogyatkozott presbitérium kiegészítésére a gyülekezet új presbitéreket választott Styevkó János. ifj. Ha- viar Pál, ifj. Szvetlik Pál, Haviar Jánosné Urbanyi Anna, Nede- liczi Mihályné Poroszka Erzsébet és Mlinárcsek Jánosné Szi^el- lik Mária személyében. A beiktatást a július 4-i istentisztelet keretében Marótl János acsai lelkész végezte. „Por és hamu vagyunk!"* Megint temetünk. Most temettünk nemrég... és a legrégibb írott magyar emlék mondata járja át szívünk, agyunk: „Bizony por és hamu vagyunk!” ősi örökség. Ránk testálta Isten. Halotti Beszéd, hogy" élni segítsen mást keresni, nem amit itthagyunk! Hiszen por és hamu vagyunk. Nézem az urnát. . . Intsen ez az óra felfigyelni az Örökkévalóra! Meddig a mienk kincsünk, aranyunk, ha csak por és hamu vagyunk? Halotti Beszéd, ősi magyar emlék, bár figyelnénk rád, bár szivünkre vennénk, hogy múlandó itt örömünk, jajunk, hiszen por es "hamu vagyunk. De élő Jézus, a Te tiszta fényed ragyogja át a Halotti Beszédet, legyen rá diadalmas felelet! „Bizony nor és hamu vagyunk!” De aki hisz, örökre él veled! Túrmezei Erzsébet „Nincsen semmi baj...!” Tekus András emlékére Dóka Zoltán
