Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-25 / 30. szám

Templomaink A györkönyi gyülekezet temploma Találkozás az egyház szolgálatával Találkozás a halállal a Sajnos irattári adatokra nem támaszkodhatunk. A második vi­lágháború végén az 1945 előtti irattári anyag teljes egészében megsemmisült. A falu újra való feléledésének és a gyülekezet megalakulásának 250 éves . évfordulójára, 1968-ban Takó István néhai lelkész készített a gyülekezet múltjáról rövid fel­jegyzést, ő is hivatkozik az irattá­ri anyag hiányára, valószínű a még akkor élt legidősebb gyüle­kezeti tagokban élő szájhagy > mányra támaszkodott. ESZERINT A JELENLEGI TEMPLOM a hagyomány szerint helyben, háziipari módszerrel ége­tett téglákból épült, és 1796-ban készült el. Mohai Péter lelkész utolsó szolgálati éveire esett az építés ideje, aki a templom elké­szülte után hamarosan meghalt. A templom eredetileg torony nél­kül épült. A tornyot állítólag 1883- ben építették hozzá. Érdekes a templopi építési mód- járóluélő hagyomány, mely szerint a templom a falu telepítésének évében, még 1719-ben épült, és fá­ból készített imaház köré és fölé épült, amit a templomépítés alatt a gyülekezet zavartalanul tovább használt istentiszteleti célul, és csak a templom elkészülte után bontották le és hordták ki az anya­gát, amikor a templom már hasz­nálható volt. A tervező és kivitelező, vala­mint az építési költségek, az emlí­tett okok miatt, ma már ismeret­lenek. Ugyancsak ismeretlen a belső berendezés eredete, és az utolsó vacsorát ábrázoló oltárkép készítője is. A templom ma műemlék. KÉT STÍLUS KEVEREDIK BENNE. Maga a templom, torony nélkül klasszicista vonásokat mu­tat a két oldalbejáratával és nagy méretű ablakaival. A belső térre szépen ívelt boltívek borulnak. melyek kiugró, szépen tagolt pil­lérekre támaszkodnak, nagy belső térhatást kölcsönözve a templom­nak. A torony inkább barokkos jegyeket hordoz. Rézlemezekkel borított sisakja gazdagon díszített. Jellegzetessége, hogy csupán ke­reszt helyett kakas és csillag van, ami nálunk evangélikus templo­mon talán ritka. Esetleg hesseni hagyományra utal, ahonnan a gyülekezet tagjainak jó része ered ? A fából készült szószék-oltár szintén barokkosán díszes, bár en­nek két oldalát is. ugyanúgy, mint a torony négy sarkát görög stílusú oszlopok és oszlopfők díszítik. Az orgona állítólag 1822-böl származik. 1896-ban, amikor százéves volt. esett át nagyobb renováláson. 1929-ben cserélték ki a cserépte­tőt, és bádoggal borították, úgy hogy a tető formáját érintetlenül hagyták. Valószínű, akkor festet­ték belül is szürkére és mázolták az oltárt és a karzatot a század elején divatos márványutánzatú- vá. 1966 67-BEN VÉGEZTEK KI­SEBB JAVÍTÁSOKAT, majd 1981- ben indult el egy újabb nagy re­noválásnak a folyamata. A Műem­léki Felügyelőség szakemberei fel ­derítették-eredeti belső fehér szí­nét. így a templombelső megint eredeti fehér színét kapta vissza. A nagy ablakokon beáradó nap­fényben gyöngyörűen játszik a fény, és az árnyék a boltíveken, amelyek alatt kb. ezer ember is elférne. A fából készült karzat mellvéd­je ugyancsak visszakapta eredeti meleg sötétbarna, sárga színeit. Az oltár és a keresztelő medence, melyek ugyancsak védettek, vár­nak még arra. hogy műmárvány színezésük helyett visszakapják feltárt eredeti színezésüket, és harmonikusan illeszkedjenek be domináló színek közé. Ennek vég­rehajtását egyelőre fel kellett füg­gesztenünk, mert a tető és a templom külső helyrehozatala sürgősebbnek látszott, és erőnket erre fordítottuk. AZ EDDIGI KÖLTSÉGEK 467 391 forintot tettek ki. A költ­ségeket fedezte a gyülekezeti ta­gok önkéntes adománya, melynek összege 350 000 Ft volt és a Gyü­lekezeti Segély 1981. évi adomá­nya: 125 000 Ft. A kazuális szolgálatok statiszti­kája azt mutatja, hogy a temetés az, amelynél a legyakrabban ké­rik ma is az egyház szolgálatát. Természetesen készséggel vállal­juk. ha kérik tőlünk ezt a szolgá­latot, de sokszor sajnos csak a szokás, a megszokás van a háttér­ben és hiányzik annak tudata, hogy mi az a többlet, amit a gyá­szoló család az egyházi temetésen kap. Milyen szolgálatot is végez az egyház' a temetésen? TEMETÉS ELŐTT A CSALÁD megjelenik a lelkészi hivatalban. bejelentik a halálesetet. Ez az al­kalom nemcsak az elhunyt adatai­nak felvételére való. Időt kell szánnia a lelkésznek, de a család­tagnak is. hogy beszélgessenek az elhunytról. A személyes é.s kona- rét temetési szolgálat feltétele, hogy legalább valamennyire is­merje a lelkész a halottat. Fai un ez rendszerint adva van. Esetleg gyermekkorától ismeri, a lelkész: keresztelte, konfirmálta, eskette, látogatta, betegágyán úrvaesnráz- tatta, ismeri gyermekeit, felesé­gét. illetve férjét, stb. Városban sajnos ritka, hogy közelről ismerje a lelkész az elhunytat és család­ját. Annál fontosabb ez az előze­tes beszélgetés. Két probléma szo­kott adódni. Ha jól éltek a házas­társak, illetve családtagok, akkor jön a „feldicsérés”. ,,Szeretetheti összeforrva...“ Szeniczei Bárány Györgyre emlékeztek Izményben Szép napja volt Izményben a Nagymányok-Váraljai gyülekezet­nek június 13-án. Szenicei Bárány Györgyre, a tolnai evangélikusság újjászervezőjére emlékeztünk szü­letésének 300. évében. A gyüleke­zethez tartozó hat községből jöt­tünk össze szép számban, hogy az egész napot együtt töltsük. Jó volt Isién szeretettről énekelni kedves énekünket, a német énekeskönyv számunkra legkedvesebb énekét, a ..Gott ist getreu”-t. És jó volt hallgatni Isten üzenetét 1 Jn 4,16 alapján: ..Az Isten szeretet.” Délután dr. Fabiny Tibor egyháztörténész tartott előadást Bárány Györgyről. A török kiűzé­se után megyénkbe, az üresen ma­radt falvakba Németországból evangélikus családok telepedteK le. Ők hívták maguk közé Bárány Györgyöt pászto'rnak. aki a meg­hívást elfogadva Sárszentlőrinc lelkésze lett. Innen irányította az egyházmegye életét is a gyüleke­zetek életét szervezte meg. HELSINKI ÜJ PÜSPÖKE A 62 éves dr. Sámuel Lehtonent nevezték ki Helsinki új püspöké­vé. Apja volt a finn érsek 1945 és 1951 között, testvére pedig Risto Lchtonen, aki a Lutheránus Vi- doktora. örömmel hallgattuk a kismá- nyoki és az izményi énekkar né­met nyelvű énekét. Az izményiek énekének különlegessége volt He­rold János stájercitera kísérete. Pécsről is voltak vendégeink. Az ottani gyülekezet énekkara jött e! hozzánk Szabóné Mátrai Mariann vezetésével. Színvonalas műsoruk­ban énekszó és vers váltakozott egymással. Bach: „Bűnösök hoz­zád kiáltunk” kezdetű korálját kiemelkedően szépen énekelték. Az énekkar munkáját Müller György, a pécsi gyülekezet fel­ügyelője ismertette. Szívesen hall­gattuk német beszédét, hiszen kö­zülünk való, itt született Izmény­ben. Rövid beszámolóm végén meg kell említenem a vendéglátó gyü­lekezet tagjait, akik a fehér asztal mellett is szívesen láttak bennün­ket. minden vendéget. Együtt vol­tunk, mint akiket Isten kézzel fogható szeretete gyűjtött egybe. Dr. Fodor Lászloné lágszövetség Egyházi Együttmű­ködési Osztályának igazgatója. A most nyugalomba vonuló Aimo T. Nikolainen püspök Teoló­giai Akadémiánk tiszteletbeli Valamikor az tette szükségessé e nagyméretű templom építését, mert a gyülekezet kinőtte a ré­git. Az 1720-as évek 246 lélekszá- ma a templömépítés idejére kb. 1600-ra növekedett, nem egészen száz év alatt. Ma viszont a gyüle­kezet lélekszáma megint csak 800, így a templom karbantartása nem kis terhet rótt a megmaradt ke­vesekre. Kari Béla A Sajtóosztály értesíti a lelkészi hivatalokat és megrendelőit, hogy JÚLIUS 1-TÖL AUGUSZTUS 31-IG az iratterjesztés szünetet tart. Az iratterjesztési szünet alatt — tehát július 1-161 augusztus 31-ig — a készpénzért történő eladás zavartalan. A július 1. után érkező írásbeli megrendeléseknek csak szeptember 1. után tud eleget tenni, mivel a postai küldemények feladása szünetel. családiján — Szépen tessék búcsúztatni: a legjobb férj, a legjobb feleség, a legjobb anya, a legjobb gyermek volt. Ilyenkor tehát emberdicsére­tet várnak. A lelkész természetesen együtt­érez a gyászolókkal, tudja, mit je­lent jó hite.stársgt, szülőt, gyerme­ket elveszíteni. Figyelembe is ve­szi a család elvárásait. De az ige­hirdetés feladata mégis más, mint emberdicséret. Isten színe előtt ál­lunk. ahol nem mi mondjuk ki a döntő szót. Még nehezebb — ami sajrjos szintén előfordul —, hogy feszültség, esetleg harag volt az elhunyt körül. Ilyenkor elvárnák, hogy a lelkész annak igazát fo­gadja el. aki bejött a temetést je­lenteni. De a temetési szertartás 'nem erre való. Alapállásunk csak a megbocsátás lehet. A halott fe­lé is —. akivel talán nehéz volt eg.yütt élni, talán súlyos teher volt rossz természete, megkötözöttsé- gei, önzése miatt. A halott már Is­ten színe előtt áll. Isten a legfőbb Bíró, és mi csak az Ö irgalmát kérhetjük mind az elhunyt, mind a gyászolók számára. AZ IGEHIRDETÉS az evangéli­kus temetés legfontosabb része. Természetesen fontos az ének, ima és liturgia is. Arra kell törekedni, hogy legyen kántor és a hozzátar­tozók hozzanak énekeskönyvet és énekeljenek is. A temetési beszéd két részből áll: az életrajzi és az igei rész. A tapasztalat azt mutatja, hogy amikor a lelkész felvázolja az el­hunyt „portréját’’, a család és az egész gyülekezet nagyon figyel. Ez máris kapcsolatot teremt a lekész és a gyászolók között. De ezzel nem merülhet ki a szolgálatunk, é.s a gyülekezetnek is ennél töb­bet kell várnia tőlünk. Egy felol­vasott bibliai textus alapján Isten üzenetének kell megszólalnia. Ez a temetési beszéd igei része: az egyházi temetés nagy többlete. Ebben Isten szeretettel és fi­gyelmeztetéssel fordul a gyászo­lók felé, akik .megrettent szívvel állnak a koporsó körül., E/„ a sze­retet nem elkendőzni akarja a tör­ténteket, hanem feltárni az élet reális valóságát. Azt, hogy a földi élet egyszeri lehetőség arrav hogy meghalljuk Isten elvárásait és ar­ra is. hogy rendezzük felebará­tainkkal dolgainkat. AZ EDDIGIEKRŐL LÁTHAT­JUK, hogy az egyház szolgálata a koporsó mellett nem formaság, nem dísz. Híveinknek ezt tudni kell. Az ige azt mondja 1 Péter 3.15-ben „ . . . Mindig készek le­gyetek megfelelni mindenkinek aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről...” Ha tehát a család találkozik a halállal, ne le­gyünk bizonytalanságban, ha meg­kérdeznek, mit is adhat az evan­gélikus temetés: az ige vigaszta­lását és az örök élet reménységét. Gáncs Aladár Diagnózisok HANKISS ELEMÉR ÜJABB KÖNYVE a Gyorsuló idő könyvsorozatban jelent meg. A „Társadalmi csapdák” után ez az új kötet, a „Diagnózisok” továbblép a társadalmi jelenségek megfigyelésében, és a kóros tüneteket figyeli. Meg is indo­kolja ..egyoldalúságát”: ,,A jó megléte kézenfekvő és természetes; mindenki, aki józan, örül neki és istápolja, de nincs szükség arra, hogy idegesen és önigazo­lásképpen állandóan fölmutogassuk.” A könyv azokhoz akar szólni. ..akik kere­sik önmagukban és a világban a megle­vőnél. az adottnál, a már elértnél a job­bat”. Így akarja a szerző a szociológia tu­dományával életünket és haladásunkat szolgálni. A könyv írója szerint életünk torzulásaiban, illetve fejlődésében az egy­háznak is jelentősége van. Ezért is figyel­jünk erre a több mint 300 lapos könyv­re! Teljes ismertetésére, melyben 5 nagy tanulmány van, nem vállalkozhatunk, de részletek ismertetésével szeretnénk kedvet kelteni az elolvasására. Az első tanulmány ezt a címet viseli: Viselkedéskultúránk torzulásai. Már a bevezetésében ismerteti vizsgálatának végeredményét: „...ma már egyértel­műen megállapíthatjuk, hogy a dinami­kus gazdasági fejlődéssel és a társadalmi viszonyok átalakulásával nem járt együtt, nem tartott kellőképpen lépést a min­dennapi kultúra struktúráinak kiépülé­se, szöveteinek gazdagodása, feldúsulá- sa. Helyzetünk röviden és erősen sarkít­va úgy fogalmazható meg, hogy a magas kultúra tekintetében fejlett; gazdasági­lag közepesen fejlett; a mindennapi kul­túra vagy viselkedéskultúra tekintetében fejletlen vagy akár: elmaradt ország va­gyunk.” Ezt a kemény megállapítást megindo­kolja az életünkben tapasztalható egyes jelenségekkel, mint például az egysé­ges köszönési formák hiányával, a szoci­ális viselkedéskultúránk fonákságával. „Szemben gazdasági fejlettségünkhöz ké­pest, viszonylag fejlett szociálpolitikai intézményrendszerünkkel, szociális visel­kedéskultúránk kifejezetten alacsony szintű, elmaradott. Már-már általános az a beidegződésünk, hogy nem a mi dol­gunk a betegekkel, öregekkel, elhagyott gyerekekkel, nélkülözőkkel, magányosok­kal. rászorulókkal törődni. Központosí­tottuk és államosítottuk, majd egyre in- káb személytelenül, automatikusan és szinte észrevétlenül működő gépezetté tettük a szociálpolitikai teendők ellátá­sát. S ezzel — miközben sok évtized mu­lasztását pótoltuk egyben — az emberek és közösségek tevékenységének és fele­lősségtudatának köréből kivettük a szo­ciális kérdések csaknem teljes együttesét. Nem esoda hát, hogy az évek folyamán kialakult így mindannyiunkban, tisztelet a kivételnek, a „nem az én dolgom, nem a mi dolgunk, az SZTK dolga, a tanács dolga, az állam dolga, az ,ő’ dolguk” váll- vonogatós, közönyös magatartása. A szak- irodalom a .kívülállók apátiájának’ neve­zi ezt a kóros magatartást.” Tudja-e egy­házi igehirdetésünk és diakóniai szolgá­latunk ezt a kóros folyamatot korrigálni? TALÁN MÉG IZGALMASABB a kö­vetkező tanulmány: Közösségek válsága és hiánya. A tapasztalatok szerint az em­bernek és a társadalomnak egyaránt szüksége van a családnál nagyobb, de az egész társadalmat átfogó közösségnél ki­sebb közösségekre .is. Az egyesnek azért, mert a közösség biztonságot nyújthat ne­ki, tartalmat, célt adhat életének, na­gyobb hatékonyságot szándékainak, gaz­dagabb kibontakozás lehetőségét szemé­lyiségének. De a társadalomnak is, mint egésznek, mert „közösségek gazdag háló­zata nélkül atomizálódik, egvedeire esik szét,. tehetetlen tömeggé formátlanndik. képtelen az egyéni érdekek sokféleségét társadalmilag hatékony csoportérdekké felerősíteni, egymással szembesíteni, s ezzel önmaga belső önmozgását, fejlődé­sét biztosítani.” Ebben a fejezetben elmarasztalja a szerző a hazai egyházakat is, mert a kül­ső körülmények hatására nem tudtak úgy megújulni, mint pl. a dél-ameri­kaiak, ahol az egyházon belüli progresz- szív erők a demokratikus megmozdulá­sokban döntő tényezővé fejlődtek. A könyv igyekszik a különböző okok­nak a végére járni, majd sürgeti a kis közösségek létrejöttét, hogy azok segítse­nek önmaguk és közvetlen emberi kör­nyezetük megismerésében. „A kiépült in­tézményrendszer nem képes ezen a terü­leten igazán segítséget nyújtani az em­bernek. Mert ugyan — hacsak saját ká­rán nem — hol tanulhatja meg az ember ismerni önmagát, hol sajátíthatja el az önértelmezés eszköztárát? Hol az értéke­lés és döntés készségét? Minden rendel­kezésre álló eszközzel elő kell segítenünk a spontán társadalmi értékképződés fo­lyamatát, az adott értékrendek megúju­lását... És nem utolsósorban: igazi to­leranciává kell átalakítanunk azt a tole­ranciát, amely jelenleg a különbségek szándékos észre nem vételén, egymásba mosásán alapszik; meg kell tanulnunk megfogalmazni és nyíltan felmutatni ér­tékeinket. miközben elismerjük mások jogát arra, hogy más értékeket tűzzenek a zászlójukra, és más értékek szerint él­jenek, mint mi.” A TÁRSADALMI FELELŐSSÉGET is átérzö egyháztagoknak tanulságos olvas­mány Hankiss Elemérnek ez a könyve, de egyben vitára is késztető, hogy helye­sen látja-e például a hazai egyházak tár­sadalmi szerepét és jelentőségét. Missura Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents