Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-25 / 30. szám

99 GYERMEKEKNEK A kaprrnauini százados Mt 8, 5—13 JÉZUS NAGYON GYAKRAN JÄRT KAPERNAUMBAN. Szinte azt mondhatnánk, hogy ez a város volt igazán az övé az összes többi közül, amelyekben megfordult élete során. Lukács evangéliuma szerint a kapernaumi zsinagógá­ban (imaházban) tartotta első prédikációját is. Ezen a napon Jézus újra Kaper- naumba érkezett. Első útja a zsi­nagógába vezetett. Mint mindig, most is sokan tolongtak körülötte. Figyelmesen hallgatták tanítását. Egyszer csak mintha szűnt volna egy pillanatra a mozgolódás. A tö­meg szétnyílt, hogy utat engedjen valakinek. Egy római légionárius volt. öltözete azonnal elárulta, hogy tiszt: százados. Arca nagy belső izgalmat árult el. Ahogy kö­zeledett Jézushoz, léptei egyre bi­zonytalanabbakká váltak. Nem lehetett- tudni, hogy vajon azárt-e, mert méltóságán alulinak tartot­ta, hogy egy rabbival készül szóba állni, vagy éppen önmagát érezte méltatlannak erre a találkozásra. Ahogy odaért Jézushoz, megszó­lalt: „Uram, a szolgám bénán fek­szik otthon, és szörnyű kínjai van­nak.” Nyilván hallott már azokról a csodálatos gyógyulásokról, ame­lyeket Jézus vitt véghez. De nem tudom, észrevettétek-e, hogy nem is kérte a csodát? Csupán feltár­ta baját, nyomorúságát, amiben Jézus a segítségére lehetett. Teljes bizalommal fordult hozzá. A hal­dokló szolga nagyon kedves lehe­tett neki, ha személyesen ment el, hogy tegyen valamit a gyógyulá­sáért. Biztosan sok korabeli „cso­dadoktort” megkeresett már, de senki sem tudott segíteni. Most Jézus személyében az utolsó lehe­tőség nyílott meg előtte. Ha ő is kudarcot vall, a szolga menthe­tetlen. — NYÁRI OLVASÓSZOLGÁ­LATI REND KÖNYVTARAINK­BAN. Júliusban könyvtári ügye­let minden kedden 10—15.30 kö­zött az Evangélikus Teológiai Akadémia Könyvtárában (XIV. Lőcsei út 32.). Az Evangélikus Or­szágos Könyvtárban (VIII. Üllői út 24.) naponta — kedd és szom­bat kivételével — olvasószolgálat 9—15. között. Nyári szünet augusztus 1—31. JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT A HOZZA FORDULÓNAK: „Elme­gyek, és meggyógyítom.” De a szá­zados alázatos válasza mindenkit meglepett: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, ha­nem csak szólj, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és vannak alá­rendelt katonáim. Mondom az egyiknek: Menj el! — és elmegy, a másiknak: Jöjj ide! — és idejön, szólok a szolgámnak: Tedd meg ezt! -— és megteszi.” Mennyire szokatlanul csengtek ezek a sza­vak! Egy magas rangú római lé­gionárius, és méltatlannak érzi magát arra, hogy Jézus személye­sen menjen el meggyógyítani a szolgáját! Neki magának is vol­tak alárendeltjei, és tudta, mit je­lent a hatalom. Bár ő maga még soha nem látta Jézus egyetlen cso­dáját sem, mégis hitte, hogy ez a rabbi más, mint a többi. Sokkal nagyobb hatalma van. Nagyoob mindenkinél, aki a Földön él. Ha pedig ő, a százados elvégeztethet valamit maga helyett egy szolgá­val, akkor Jézusnak ennél sokkal de sokkal nagyobb lehetőségei kell, hogy legyenek. Ö máshogy is tud gyógyítani, nemcsak kézrátétellel, mindenféle hókusz-pókusszal és kuruzslással, mint más doktorok. Elég egy szava, hogy az otthon le­vő szolga jobban legyen! Jézus maga is elcsodálkozott a százados válaszán, és így szólt a körülötte állókhoz: „Bizony mondom nek­tek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izraelben!” A katona hite megszégyenítette Jézus népé­nek a hitét . Pedig egyedül a hit számít, ha eljön a mennyek or­szága. A SZÁZADOS KÉRÉSE MEG­HALLGATÁSRA TALÁLT. Jé­zus így szólt hozzá: „Menj el, és legyen a te hited szerint.” És meg­gyógyult a szolga még abban az órában. A gyógyulás nem a hit jutalma volt: Jézus meg akarta erősíteni a katona hitét. Mi is bár­mikor és bármilyen kéréssel for­dulhatunk Hozzá, ö biztosan meg­hallgat minket. Még akkor is, ha nem akkor és nem azt adja, amit kértünk, mert ő sokkal jobban tudja, hogy mi használ nekünk. De minden egyes imádsággal a hi­tünket akarja erősíteni, hogy fel­tétel nélkül tudjunk benne bízni. ,,írok nektek, ifjak... Sok az aratnivaló - kevés a munkás A 20. SZAZAD EMBERE a ter­mészettudományok felé fordult kí­váncsi tekintetével és a kutató ér­telmével. A technikai fejlődés és az automatizálás csodája a fiata­lok érdeklődését mágnesként von­zotta a közvetlen termelésben va­ló részvételre. Ez a sajátos folyamat és a vele együtt ható tényezők, mint pl. a szegénység felszámolása, a gazda­sági életre összpontosítottság hoz­ta magával Európa-szerte azt a lelkészhiányt, amelynek éppen ezekben az években vagyunk szemtanúi. Hozzá kell tennünk, nemcsak a lelkészutánpótlás esett vissza számszerűen, de más, az emberrel foglalkozó hivatások is elkerülték a fiatalok érdeklődését. Ezt jelzi, hogy még ma is — saj­nálatos módon — szakképzettség nélküli pedagógusok szerződéses alkalmazására kényszerülnek il­letékes hatóságaink hazánkban. Természetesen e néhány gondo­lat csak vázlatosan jelzi, hogy egyházunkban általában jelent­kező lelkészhiány nem saját.>s magyar jelenség, s nem is csupán a lelkészutánpótlás statisztikai adatai mutatnak csökkenő ten­denciát. EGYHÁZMEGYÉNKBEN MINDEZ ÜGY ÉSZLELHETŐ, hogy gyülekezetek társításával ko­rábban önálló egyházközségeket egy lelkész gondoz. Talán a leg­nehezebb helyzetben az a szolga­társunk van, aki 15 évvel ezelőtt még négy önálló gyülekezetként élő evangélikusság között hirdeti az evangéliumot, vállalva az épü­letek: templomok, lelkészlakások, harangozol otthonok sorsának in­— KÖTCSE. Üj gondnok. Garas Vilmos, másodgondnok, Bakonyi Adárn. jegyző, Ilcirhcrt Imre be­iktatása. történt a gyülekezetben, amelynek szolgálatát Rafaelné Pecsenye Anna lelkészi munka­társ végezte. — SZARVASKEND. A körmen­di gyülekezethez tartozó leány­gyülekezet az elmúlt hetekben megújította imatermét. Művészi oltárképet festettek, két oltárterí- tőt szereztek be, az oltárra feszü­letet és két gyertyatartót vásárol­Egy esperes szemével tézését is, ráadásul a terület leg­távolabb eső gyülekezetének pa­rókiájáról. Nagyon reméljük, hogy ez csupán átmeneti kényszermeg­oldás, mint amikor vágányzár miatt egy sínpáron közlekednek a vonatok. Hiszen így természete­sen lelassul az egyházi élet. Ahol korábban minden vasárnap volt istentisztelet, oda most csak ha- vontá jut el a lelkész. Más esetekben fiatal, gyakor­lattal nem rendelkező segédlelké­szek vállára nehezedik nagy múl­tú, sokrétű feladatokkal járó gyü­lekezetek gondozása, Az egyház­községek úp. világi vezetőinek, felügyelőnek és gondnoknak a fe­lelősségét, önállóságát és segítő- készségét növeli ez a sajátos hely­zet. őszintén reméljük, hogy a lö­vő lelkészeinek így jó munkatár­saik lesznek, akik sok, a gyüleke­zet tagjai által elvégezhető fel­adattól mentesítik a lelkészt. MÍG KORÁBBI ÉVEKBEN a lelkészi szolgálat anyagi megbe­csüléséért szinte közelharcot kel­lett vívnia az esperesnek némely presbitériumban, addig ma érti a gyülekezetek többsége, hogy ko­moly áldozatvállalás nélkül az evangélium szolgálata nem bizto­sítható zavartalanul és folyama­tosan. Gyülekezeteink általában kor­szerű és modern parókiával vár­ják a fiatal szolgatársakat, jöven­dő lelkészeket, az otthon derűjét árasztó papnéval együtt. Jelenleg három lelkészi állás van üresedés­ben — egyházmegyénkben. Ami­kor a most tanulmányaikat elkez­dő testvéreink beállnak a szolgá­latba, újabb öt szolgatársunk élet­fák. Rendbehozatták az imaterem fűtését. A két. harangot is villa­mosították. A 220 lelkes gyüleke­zet mindezt a masa erejéből vé­geztette el, áldozatos szívvel több, mint negyvenkétezer fo­rintot adományozott erre a célra. — ADOMÁNY A LELKÉSZ­KÉPZÉSRE. Kákonyi Lehel sop­roni hittestvérünk a lelkészképzés támogatására 2000,— Ft-ot ado­mányozott. Hittestvérünk áldozat­kész szeretetét ezúton is köszön­jük. kora haladja meg az egyházi nyugdíjkorhatárt, a 65 évet. Van tehát szolgálati mező. S vannak, akik éhezik és szomjúhozzák az evangélium igazságát, hogy abból élet, boldog élet szülessék bennük és környezetükben. CIKKEM ELEJÉN ARRÓL ME­DITÁLTAM, hogy a természettu­domány iránti fokozott érdeklő­dés más pályákra csalogatta ko­runk fiataljait. A ma valóságához tartozik, hogy együtt döbbentünk rá a félelmetes tényre: a techni­kai és tudományos fejlődésnek mekkora veszélyei fenyegetnek mindnyájunkat. Illyés Gyula szel­lemesen mondja egy alkalommal: Alarich hordái nem űzték úgy szét az emberi közösség tagjait, mint Watt és Edison lángelméjének an­gyalhadai. Amekkora áldást jelen­tenek, annyi veszélyt is hordoz­nak. Ügy tapasztaljuk, hogy éppen e mostani évtizedben újra feléo- redt a fiatalokban az emberrel foglalkozó tudományok és hivatá­sok iránti fokozott érdeklődés. Az NDK egyik legnagyobb tartomá­nyi egyházában, a Berlin—Bran­denburgi Egyházkerületben 43 fér­fi- és 23 női hallgató kezdte meg teológiai tanulmányait az elmúlt év őszén. Ez hosszú évek óta re­kord adatnak számít. EGYKOR JÉZUS A FALVA­KAT ÉS VÁROSOKAT LÁTO­GATTA, megszánta őket, mert megfáradtak, elgyötörtek és el­esettek voltak, mint a pásztor nélküli juhok. Munkában megfáradt, gondba- rázdás, idős emberek és ifjú kon­firmandusok is ott állnak templo­maink előtt, s várják szívszorong­va a lelkészt: megérkezik-e a hó- fúvásos úton, távoli kilométerek­kel a háta mögött, hogy azután együtt énekeljenek, s „hallgassak Isten igéjét,. Borsod—hevesi gyü­lekezeteinkben pedig bizonyos, hogy minden vasárnap imádkoz­nak Jézus biztatása szerint: Kér­jétek az aratás Urát, hogy küld­jön munkásokat az ö aratásába! Fiatal testvéreink! Titeket pe­dig indítson el a szolgálatba állí­tó Ür, az evangélium hirdetésének gyönyörűséges útján! Reményked­ve és örömmel várunk bennete­ket! Szebik Imre Egon Erwin Kisch jut eszembe. A „száguldó riporter”. Valaki egyszer engem is így nevezett. Áprilisban valóban itt száguldot­tam — a megengedett sebesség korlátái között —, ezen a szá­momra teljesen ismeretlen tájé­kon. Riporteri toliam azonban egyre inkább serceg, akadozik. A zalai szórványban elfogott a csüg- gedés. Kiterített térkép előtt pró­bálom rekonstruálni az utakat, amelyeket bejártunk. Felidézem Pintér Jánost, aki játszi köny- nyedséggel irányított: „most jobb­ra, a domb szélén éles kanyarulat van, ama bekötő útnál balra, itt egyszer árokba csúsztam télvíz idején, a faluból kijött emberek emelték kocsimat az útra. Ebben a községben alig várják érkezése­met”. Mondatfoszlányok, a hely- és népismeret, évtizedes szolgá­lat lélekre vésett karcolatai. De miképpen állítsam úgy az olvasó elé őket, hogy abból kiáb- rázolódjék a szórványmunka és a szórványsors? EZEN A VIDÉKEN. GÖCSEJ­BEN a lakosság 90 százaléka ka­tolikus. A Néprajzi Lexikon vi­szont arról vall, hogy erős refor­mátus hatás érződik a tájon, s el­sősorban a kisnemesi réteg őrizte meg a magyar protestantizmus kálvini formáját. A néhány evan­gélikus talán bevándorló lehetett. Alapvető kérdés szorongat. Ho­gyan alakulhatott ennyire szór^ vánnyá egyházunk ezen a vidé­ken? Voltak-e valaha evangélikus tömbök, mint pl. Barlahidán, ahol a község mintegy fele evangéli­kus volt? Vagy az a néhány csa­lád, amely még felfedezhető eb­ben a 90 göcseji községben, való­ban beköltözött? Katonafiúk is­merkedtek meg valahol evangéli­kus lányokkal, cselédlányok há­Rédey Pál riportja Búvópatak zasodtak össze evangélikusokkal? Ki foglalkozott ezekkel a kérdé­sekkel, ki tudna felvilágosítani? Itt Kustánszegen, ahol kereken 10 evangélikust tartanak számon, az egyik családról kiderült, hogy Somogyból költözött ide. Ennek a szép göcseji községnek is mintha Gyürüfü lenne a jövendője. Ka­tasztrofálisan csökkent a lakosság lélekszáma és hihetetlenül elöre­gedett. Az 1935-ös adatok szerint 1019 lelket számláltak, ma alig ha­ladja meg az 500-at. Akkor 659 re­formátus és 31 evangélikus élt a községben. Az evangélikusok kö­zött egyetlen gyermek van, (jó­szerével ez 10 százalék!), tavaly konfirmálta a lelkész. Domb tete­jén áll a kálvinista templom, vajon mikor némul el harangja? Lenn a völgyben egy volt malom áll. A kép olyan, mint egy romantikus korban készült rézmetszet. S mint­ha azóta semmi nem változott vol­na. Csak a mécsest váltotta fel a villany, a szekereket autóbusz és gépkocsi, a rokkát, guzsajt a televízió, rádió, a dézsákat, kö­csögöket, favödröket, műanyag eszközök, a többi minden maradt. A zárt udvar, gazdasági épületek, ólak, istállók, majorság, s a laká­sokban festői rend vagy rendet­lenség, aszerint, hogy gazdáik győ- zik-e a munkát, mert öregek. És mert erejükön felül, megszakadá­sig dolgoznak. Miért? Mi űzi, hajt­ja őket? Föld-, állatszeretet, pénz­imádat? A gyerekekért hozandó áldozat? HOVA LETTEK A GYERME­KEK, AZ UNOKÁK? Nem kell különösebben nyomozni, a meg­fiatalodott városokban felleljük őket. Hébe-hóba hazalátogatnák, kurta órácskát eltöltenek a szü­lői házban, megkérdik az örege­ket: „hogy van, mama, a papának fáj-e még a dereka?” aztán siet­nek vissza, várja őket a városi program, barátok, színház, mozi, meccs. Az öregek a kapuig kísérik őket, s párás szemmel nézik, amint eltűnnek az első kanyarban. Nóta bene, a Zsigulit is ők vásárolták, s a városi szövetkezeti vagy örök­lakáshoz is a belépő összeget ők gürcölték össze. Düh Sándorné szeretettel invitál konyhájába. Szabadkozik a ren­detlenség miatt, mert igen gyen­gén érzi magát. Kustánszeg egyik matrónája. Éveinek számát te­kintve nem is olyan öreg, de a le­robotolt élet erejét vette. Vérnyo­mása magas, szédül. Orvosságok után matat, valamelyik tablettát be kellene vennie. Mint az őszi légy, bizonytalanul kóvályog a konyhában. Kötényével letörli a széket és hellyel kínál. — Faljanak valamit, lelkeim! A tüsténkedés elfeledted rosz- szullétét, mozgása frissé válik, nyers sonkát szeletel és bolti ke­nyeret vág, asztalhoz ültet ben­nünket. Nem emlékszem, mikor ettem utoljára ilyen jóízűen nyers sódart. íze még mindig a szám­ban van. Testvére, Simon Gyula adomá­nyozta az imatermet, házának egyik szobáját, amelybe az utcá­ról ajtót vágtak. A 20 m2-es helyi­ségbe két. sor rövid pad is került, az ablakot gót utánzatra képezték, 4. s még „oltárt, szószéket” is ácsol­tak. Tíz evangélikusnak éppen elég. De mi a jövője ennek a parányi, tíz lélekből álló gyülekezetnek? — Ha az öregek kihalnak — mondja Pintér —, utánpótlás alig­ha remélhető. Semmi keserűség nincsen a hangjában. A szórványmunka az egyetlen, ahol semmiféle szabályt nem lehet felállítani. Itt igaz el­sősorban, amit az Űr mondott: „ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg”. ZALAEGERSZEGTŐL DÉLRE, ALIG 10-12 KM-RE húzódik a nagylengyel! olajmező. Lám, az ér­téktelen göcseji agyag mit rejtett méhében évezredek óta! A folyé­kony, fekete arany már apadóban van, de az ország gazdasági vér­keringésében hosszú időn keresz­tül jelentős szerepet játszott. Az út mentén karnyújtásnyira dol­goznak a „limbák”, pumpálják az olajat vezetékekbe és tárolókba. Az olajközpont ugyan Gellénhá- zán van, az olajmezőt mégis Nagy­lengyelről nevezték el. Valószínű­leg' itt bukkantak először olajra. Sokan a vidékről itt találtak mun­kát. — Nagylengyelben évente egy­szer van istentisztelet, általában ádventben. Ilyenkor értesítem a híveket — világosít fel Pintér —. A múlt esztendőben hatan vettek részt S. B. házában. Egyebekben bejárnak Zalaegerszegre az evan­gélikusok. Évente egyszer és hátán! A vilá­gon élő 80 millió evangélikusból hatan! Van fogalma arról azok­nak. akiknek a falujában minden vasárnap megszólal a harang, s csak néhány lépést kell tenniük a templomig, mit jelent évente e%y alkalom? S van fogalmuk azok­nak, akik vasárnaponként kétszer is találkozhatnak egymással, ami­kor a „papi beszéd kemény fejek­ből csöndben száll el”, szót ejt­hetnek igéről, énekről, orgonaszó­ról, mit jelent ez az egyetlen le­hetőség? S ha ez valami oknál fogva kimarad életükből, egy kerek esztendőt kell várniuk a következő alkalomra. Ilyen vagy még nehezebb a szórványhelyzet. A SZÓRVÁNY KRITIKUS PONTJAI az idő és távolság, „Rendkívül fontos — hangoztat­ja Pintér —. a tervszerűség és a pontosság. Ha egyszer kimarad egy-egy istentisztelet, behozhatat­lan károkat idéz elő.” Én az emberi és tárgyi feltéte­leket firtatom. Mi történik, ha az egy személyre ruházott roppant munkarendszer fogaskerekei közé homok szóródik? Ha beteg lesz a lelkész? Ha megrokkan, megöreg­szik? Ha elromlik útközben a Tra­bant? Ha karambolozik? Ha hóvi­har, jég. stb. leállítja félúton? Ha ... ha ... ? Mennyi kérdőjel, mennyi ismeretlen veszély ólálko­dik a szórványszolgálat körül. S ez a munka totálisan igénybe vesz egy emberi életet. Pedig ennek a lelkésznek is kel­lene magát képeznie, kftzeayhází kérdésekbeh szerepet játszania — Pintér János egyebekben alespe- res, egyházmegyei sajtóelőadó stb. — sőt Uram bocsá’, néha sza­badságra is kellene mennie. De akkor mi történik a szórvány­nyal? (folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents