Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-07-25 / 30. szám
Erinnerungen an Ungarn ^<»i)d»lai«k a turizmusról As éS&tszolgálatában Tanévzáró a Teológiai Akadémián A SOK KÜLDEMÉNY KÖZÖTT. AMELY HETENTE POSTÁSUNK TÁSKÁJÁBÓL A KAPUNKNÁL FÜGGŐ NEM KISMÉRETŰ LÁDÁBA ZÚDUL, időnként olyan is akad, amelyik hosszabb töprengésre kényszerít. Ilyen volt az a külföldi kiadvány is, amelynek a címlapja felső jobb sarkára valaki tollal ráírt egy dátumot, s a fenti három szót. Nézem a dátumot, a feladó nevét. Az „emlékek mély hatjából” sehogyan sem akar felmerülni sem arc, sem esemény — pedig ez a jegyzet nyilvánvalóan nekem szól — valamiféle üzenet akar lenni időben és helyben távolról. Azután forgatom, szemelgetem a kiadványt, míg ráakadok a cikkre is, amely olyan kedvesen, meleg hangon rajzolja az olvasó elé a budai Várat, a Mátyás templomot, Bécsikapu téri templomunkat s más, a főváros és az ország több nevezetességét s közben úgy ízlelteti az ország atmoszféráját, a magyar vendégszeretetet, hogy legjobb idegenforgalmi kiadványaink sem tudják különben tenni. Lassan feldereng valami vagy tizenöt év távlatából. Egy nyári délután, amikor magam is éppen „szalma” lévén akkori káplánommal nekivágtunk a budai Várhoz vivő kapaszkodónak, hogy kicsit kifújjuk magunkat és meghallgassunk egy orgonahangversenyt. Ott akadtunk össze az „idegenekkel”, azzal a néhány fiatallal, akik tétován nézelődtek, valami kapaszkodót keresve, talán egy embert, akit meg mernek szólítani, ki érti is őket és válaszolni is hajlandó. Oldalba böktem káplánomat: „Menj, kérdezd már, mi bajuk!” így kezdődött ez a rövid, egy estére szóló ismeretség s fejeződött be valahol egy egyszerű vacsorával, aminek a számláját végül is mi állottuk, miután erre is, arra is barangolva a Várhegy látványosságai között néhány napos élménytáruk mellett pénztárcájuk mélyére is beleláttunk. A menü ugyan nagyon egyszerű volt — nem nyílt lángon tálalta a pincér a hortobágyi húsos palacsintát, s nem húzta a cigány egy pirosért fiatal barátaink fülébe a kizárólag e célra tartalékolt „stájer-polkát”. De sok mindenről esett szó, ami ismeretekre szomjas fiatalok és hazájukat megszerettetni akaró alkalmi „idegen”-vezetök részéről fontosnak tűnt. S most itt a cikk s talán a jegyzet ott a jobb sarokban fenn árra utal, hogy a kettőnek van köze egymáshoz. ELNÉZÉST KELL KERNEM DR. JUHÁR ZOLTÁN BELKERESKEDELMI MINISZTERTŐL, hogy az országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott nagyon érdekes, (őszinte és konkrétan önkritikus is) beszámolójának a turizmussal foglalkozó része alatt néhány pillanatra ilyen messzire kalandoztak el a gondolataim s még napok múlva is elö-elökeriil bennem a kérdés, vajon a valóságot fedi-e szóhasználatunk, amikor „idegen”-forgalomról hallunk és beszélünk. Vajon valóban idegenek-e számunkra azok az emberek, akik hazánkba látogatnak (sok millióról van szó!) s a fő dolgunk velük az, hogy a pult másik oldaláról pénztárcájuk tartalma, csekkfüzetjeik lapjai ide a mi fiókjainkba kerüljenek át. Azért örültem annak, hogy az anyagi érdekeltség mellett (s nem akarunk szemforgatók lenni — szükség van erre a bevételre is több szempontból is az állami háztartásban), a személytelennek tűnő vita mellett az új követelményekről, politikai érdekről is hallottuk a minisztert beszélni — amely épphogy nem fenntartani akarja az idegenséget, hanem békés találkozások sorával és különböző módjaival feloldani azt és annak a kijelentésének is, hogy a turisták szívesen látott „vendégek" hazánkban. Es hogy szó esett a „hagyományos magyar vendégszeretetről” is, amely ugyan erősen gyökerezve anyaföldünkbe hál’ Isten él és virágzik — de jó lenne, ha minél jobban áthatná hivatalos és szakmai turizmusunkat is. AZÉRT IS ELNÉZÉST KELL KERNEM, hogy egyre inkább szaporodó, minden igényt kielégítő szállodáinkban megforduló „szívesen látott vendégeink” mellett mostanában egy kicsit egyoldalúan a a kispénzű diákokra, a külsőségekben kevésbé igényes „kezdőkre” gondolok többször — amilyenek javarészt a mi fiataljaink is, akiknek ide-odamászkálására, nézelődésére, egészséges pihenésére, világlátására mi is odaadtuk a szavazatunkat Helsinkiben. Rájuk, a jövendő újságíróira, orvosaira, tanáraira, mérnökeire gondolok — hogy például ezen a nyáron is milyen „Erinnerung”-okát visznek majd haza magukkal Magyarországról, üzletekből és szórakozóhelyekről, táborokból és templomokból, ügyeiket intéző hivatalosoktól és utcán megkérdezett „idegenekről”. A belső elkötelezés mellett, amire a hitből is jövő befogadó szeretet ösztönözheti az embert embertársai iránt, természetes elfogultsággal kívánom én is, hogy kiegyensúlyozott belpolitikánk, szilárd közbiztonságunk, hagyományos magyar vendégszeretetünk valóban járuljon hozzá az országunk utáni későbbi szíves érdeklődésükhöz is. Tapasztalataik és emlékeik tegyék őket ennek az országnak, ennek a népnek, ennek a társadalmi rendnek az őszinte barátaivá. __________________________ Mezősi György ÜR ES KATEDRÁLIS HASZNOSÍTÁSA „Nagy templomokat sportcsarnokká lehet átépíteni’ — írja Stockholm nyugalmazott evangélikus püspöke, Ingmar Ström, közelmúltban megjelent könyvében, mely Svédországban élénk vitát váltott ki. Ström püspök úgy véli, hogy a svéd evangélikus egyházban sok templom túl nagy és jobban lehetne hasznosítani. Ha az üres templomok valamely egyházkerület számára problémát jelentenek, ha a fűtés és karbantartás költségei felemésztik a bevételek jelentős részét, akkor eljött annak az ideje, hogy átgondoljuk a dolgokat. Bár Svédországban s-okatlan egy templomot másra használni, az egyháznak mégis mindig készen kell lennie arra, hogy megreformálja magát és változzék. A vita kapcsán megszólalt Carl-Göran Bergman, a „Kyrk- främjandet” elnevezésű szervezet főtitkára és elmondta, hogy Angliában és az NSZK-ban számos templomban helyeztek el bevásárlóközpontot, _ műhelyt vagy valami mást, és az épületnek csak egy része szolgál isten- tiszteleti célokat. Bergman véleménye szerint azokon a helyeken, ahol csökkent a népesség vagy a gyülekezet létszáma, ott az egyháznak is tekintettel kell lennie a változásra. Nem helyesli ugyan, hogy egészen más célokra használják a templomokat, de bizonyára van még sok módja a célszerű és méltó hasznosításnak. „ITT AZ ISTEN KÖZTÜNK” — énekeltük a Teológiai Akadémia 1981;82-es tanévét lezáró istentiszteletén a kezdő éneket a tanárokkal, hallgatókkal, szülőkkel, hozzátartozókkal a gyülekezetek lelkészeivel és tagjaival együtt a zuglói templomban. „Itt az Isten köztünk” — kezdte Dr. Nagy Gyula dékáni beszámolója igehirdetését. D. dr. Ottlyk Ernő püspök 2Kor fi, 4,9—10 alapján. Majd arról szóit, hogy az embér- re jellemző, hogy ismeretlen és mégis ismert. Milyen nehéz egy életet úgy végigélni, hogy ismeretlenek vagyunk a másik ember számára. Mégis az adja meg ■ életünk erejét,. hogy Isten köztünk van, ismer minket. Ismeri titkos gondolatainkat is. Nem hagy el minket. A halál felé menők és mégis élők vagyunk. O él, értünk él, ezért van reménysége annak is, aki a halál felé tart. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy különleges élethelyzetbe kerül a hivő ember. Hiszen, akit szeret az Isten azt megostorozza és megdorgál mindenkit, akit fiává fogad. A megostorozot- t.aknak szól azonban az üzenet: meg nem ölettek! Azért tud a keresztyén ember talpra állni, mert Krisztus meghalt értünk. Az Ö nevében kimondott szó hatalma a győztes erő, a szeretet ereje. Ezzel az isteni erővel lehet járni nemcsak egy tanévben, hanem egy életen át. „AZ ÉLET SZOLGÁLATÁBAN” — ezt a címet adta jelentésének dr. Nagy Gyula dékán. „Aligha van időszerűbb teológiai feladatunk ma annál, mint hogy végiggondoljuk és érvényesítsük szolgálatunkban, amit Isten igéje mond az életről és a halálról.” Hi- szent „mikor Isten megteremti az embert, az élet lehelletét adja belé — önmagából, saját lehelleté- ből. Eszerint Isten maga az élet forrása és teljessége. Ezért szent az élet, ezért a legnagyobb emberi érték. Ezért nem emelhet kezet az ember a másik ember életére.” Az élet egyúttal feladat is. „Emberi rendeltetésünk: Isten munkatársaiként őrizni és művelni, kibontakoztatni, formálni és gazdagítani az életet, a természet, a világ és az embérek életét.” Az Isten által jónak, szépnek teremtett világba az ember elbukásával betört az élet két legnagyobb ellenfele: a bűn és a halál. Isten szolgálata azonban az élet szolgálata. „A teremtett világ életének őrzése és védelmezése és a bűntől megszabadult, új életnek a szolgálata.” Az élet védelme a halál minden formája, az éhezés, a betegség, a testi és lelki nyomorúság, a háború ellen, az élet, a szeretet szolgálatában. Az örökké aktuális témával: az élet és halál kérdésével ebben az évben két okból is sokat foglalkoztak. Az élet féltése jellemezte az elmúlt hónapban Moszkvában találkozott nyolc világvallás képviselőinek konferenciáját. Megvitatták, hogy milyen etikai feladatot kíván tőlük közös hitük, hogy az élet Isten szent ajándéka,’ s ezért kell azt védelmeznünk a mai világ legszörFabiny Tamás búcsúzik a végzett hallgatók nevében nyűbb fenyegetése, a nukleáris világkatasztrófa ellen. Nemrég erről a kérdésről tanácskoztak Budapesten az Egyházak Világtanácsának és a kelet-európai egyházaknak képviselői, akik az EVT vancouveri világgyűlésének témáját tárgyalták, amely így hangzik: „Jézus Krisztus a világ élete.” Philip Potter, az EVT főtitkára ara. a kérdésre, hogy miért ez a témája nagygyűlésnek, így válaszolt: „Az emberiség élete s az egyházak élete még soha nem volt olyan halálos veszedelemben, mint éppen a mi korunkban. Ezért kell foglalkoztania bennünket a kérdésnek: mit mond Isten igéje az életről és a halálról, és milyen tennivalók várnak ránk, egyházakra és keresztyénekre az élet szolgálatában?” AZ ISTENTŐL EREDŐ ÉLET SZOGÁLATÁRA készülhettek az elmúlt tanévben is a hallgatók. Nappali tagozaton 42, levelezőn 44 hallgató. Erről a munkáról számolt be ezután dr. Nagy Gyula dékán. Egyúttal köszönetét mondott mindazoknak, akik segítették, támogatták lelkészképzésünket. • A dékáni jelentés az élet szolgálatának hangsúlyozásával fejeződött be, kéi;ve Istent, hogy adjon növekedést a munka nyomán, hogy ne a halál, hanem az élet győzhessen. Ezután Fabiny Tamás végzett teológus társai nevében mondott búcsúzó szavakat, mely egyúttal számvetés is volt. Kiemelte, hogy a felelősséggel való gondolkodás, a bizalom és az imádkozó szeretet a további szolgálatban is nélkülözhetetlen. Hét hallgató sorakozot föl bizonyítványunk átvételére: Deméné Gede Erika, Fabiny Tamás, Kiss Péter, Magassy Sándor, Nagyné Ferenczy Erzsébet, Smidéliusz Zoltán, Verasztó Sándor. A hallgatók közül többen kaptak pénzjutalmat, amelynek együttes összege meghaladta az ötvenezer forintot. A Himnusz eléneklésével ért véget az ünnepély. N. L. A végzett hallgatók Dr. Kiüdy Zoltán püspök-elnök a Lutheránus Világszövetség végrehajtó bizottságának ülésén Kanadában A Lutheránus Világszövetség 1984. évi budapesti nagygyűlésével kapcsolatos előkészületek sorában fontos döntések meghozatala vár a végrehajtó bizottság augusztus 4. és 13. között sorra kerülő ülésére Vancouverben. Ez az ülés dönt az egyes tagegyházak által küldhető delegátusok számáról, valamint arról is, hogy összesen hány részvevője legyen a nagygyűlésnek. Meghatározzák a nagygyűlés programját és egyéb kérdésekben döntenek. A végrehajtó bizottság ülését megelőzi a nagygyűlést előkészítő bizottság ülése. A tárgyalásokat követően pedig gyülekezetlátogatásokra nyílik lehetőség. Az ülésen részt vesz dr. Káldy Zoltán, egyházunk püspök-elnöke. Ütjára elkíséri felesége is. i
