Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-07-18 / 29. szám

I Tiszteletbeli doktoraink szolgálatai Három kérdés Martti Voipióhos Teológiai Akadémiánk frissen avatott tiszteletbeli doktora Martti Voipio esperes és szociá­lis tanácsos, a finn antialkoho­lista mozgalmak országos csúcs­szervének főtitkára. Nálunk „magyarított” neve szerint Voipio Marci. A több mint ötven éve fo­lyó finn—magyar lelkészt ösztön­díj-csere egykori tagja, s egyet­len a sorban, aki nem a teológia elvégzése után jött hozzánk ta­nulni, hanem teológus évei közé iktatta soproni esztendejét, s a tapasztalatokkal gazdagodva tért vissza Helsinkibe, folytatva a teológus éveket. . — Hogyan készült a doktorrá avatás ünnepségére? — tettük fel az első kérdést. — Erről a kitüntetésről először tavaly lisalmiban értesültem, amikor az ottani emlékezetes finn—magyar—észt teológiai na­pok alatt Káldy Zoltán püspök úr azzal dicsérte meg szerény munkálkodásomat mind a konfe­rencia, mind az elmúlt több mint négy évtized alatt, hogy erre a kitüntetésre javasolni ígért. Ak­kor arra gondoltam, hogy egész szolgálatom ügyéről, az alkoho­lizmus elleni harcról készítek ta­nulmányt. Bár erről már sokszor tartottam előadást Magyarorszá­gon is. Nagy Gyula dékán úr vi­szont, amikor már a tanári kar döntéséről értesített, arra kért, bővíteném a kapcsolataink törté­netére vonatkozó adatokat, hi­szen a ma élők közül már az egyik legrégibb stipendiáns va­gyok. Összegyűjtöttem hát az ak­kor haza írt leveleimet, s azok alapján írtam meg. hogyan lát­tam akkor Magyarországot, s az akkori egyházat. Ezt küldtem el negyven oldalon, s ebből idéztem a doktorátust átvevő köszönő szavaimban. Azt gondolom, ez az írásom dokumentum jellegű az akkori időkről. — A doktorátus átvétele u*án a budavári avülekeze*ben prédi­kált. Miért punon ezt a templo­mot választotta? — A Bécsikapu téri templom a finnek előtt nagyon ismert. Rész­ben a vári turistakörzet vonzása, részben a finn egyház adományá­ból épült orgonája, részben pedig a lelkésze, Koren Emil miatt, aki a helsinki egyetem tiszteletbeli doktora. Így természetesnek tar­tottam, hogy a doktortárs templo­mában prédikáljak. Az egykori stipendiánsok nemcsak a vendég­látó országban kötöttek számos tartós barátságot, de egymás kö­zött is. Így volt a két első ösztön­díjas, Dedinszky Gyula és Toivo Laitinen esetében s később is, s így váltottuk mi is egymást an­nak ideién Koren Emillel. — Milyen bibliai szakaszról prédikált a Várban? — Gondolom, mire ez a be­szélgetés a lap hasábjaira kerül, már messze leszünk a kérdéses vasárnaptól. Így nvilván nem a textust kell megjelölnöm, hanem azt a tényt, hogy természetesen a magyar egyház előírt rendje sze­rinti igéről beszéltem. És termé­szetesen magyarul. Nemcsak azért döntöttem így, mert alkal­mazkodni akartam a vendéglátó eevház rendjéhez, hanem főkép­pen azért, mert tavaly az iisalmi konferencia után Finnországban a résztvevő huszonhat magyar lel­kész mind vállalta, hogy a mi naCTv nvári ünnepünkön. Keresz- te'ő János nanián a nálunk köte­lező oerikónához alkalmazkndiék. Én sem tehettem hát mást. s örömmel tettem. —vári— A szíve is odahiízta ' Brachna Gábor főesperes, Teo­lógiai Akadémiánk új- tisztelet­beli doktora a doktoravató ünne­pély után még hosszabb időt töl­tött Magyarországon. Első hosz- szabb útja Szegedre vezetett. Egy kicsit a szíve is odahúzta, hiszen fiatal segédlelkészként ott szol­gált a szegedi gyülekezetben. Most éppen ünnepre érkezett: a nagy szegedi árvíz után 1882-ben újjáépült szegedi evangélikus templom százéves jubileumát ün­nepelte a gyülekezet s erre az ünnepre hívták meg őt is. A jubileumra belsejében meg­újított templomban az ünnepi is­tentiszteleten dr. Káldy Zoltán püspök szolgált igehirdetéssel, és köszöntötte elsőként a templomá­ért Istennek hálát adó gyülekeze­tét, s a közgyűlésen, ahol a száz­éves templom építésének rövid története is elhangzott, még szá­mosán mondták el köszöntésüket. Brajchna Gábor főesperes számá­ra U- ahogy ő maga mondta — élmény volt már ez a délelőtt is, mert a prédikáció, a visszaemlé­kezések és köszöntések sok régi kedves emléket ébresztettek fel benne. Újra megérezte azt az erőt, amely őt Magyarországhoz, evangélikus egyházunkhoz, benne ehhez a gyülekézethez kötötte, s amely képessé tette őt arra, hogy elfogadja és teljesítse azt a meg­bízatást, amely őt az óceánon túlra, az Amerikában élő ma­gyar evangélikusok közti szolgá­latra küldte. Sokat jelentett neki találkozni négi ismerősökkel, gyülekezeti ta­gokkal és lelkészekkel, feleleve­níteni a múlt egy-egy emlékét, és beszélgetni a gyülekezet mai életéről, az egyház • szolgálatáról ebben a hazában. Külön színfoltja volt ezeknek a beszélgetéseknek az. hogy Brachna Gábor találko­zott „utódaival”, velünk, akik ő utána szolgáltunk segédlelkész­ként a szegedi gyülekezetben. Láthatta. tapasztalhatta, hozván folytatódott az a szolgálat, amelynek valamikor ő is részese volt. hogvan maradt meg mind- nváiunkban. ővele egvütt. a sze­mélyes kanesolat azokkal, akik­nek szolgálatunk kezdetén hir- deWik az evangéliumot. Délután, amikor óira megtelt a szegedi ternnlom az ünnenléVk°l. e°v ragyogóan előadott Ba'-h- kantáta meghallgatása után Brachna Gábor beszélt az Egye­sült Államokban élő magyar evangélikusok életéről. Előadása nem száraz adatok felsorolásából állt. Érződött, hogy a messze tá­volban élő magyar evangéliku­sok lelkipásztora beszél. Előadá­sában és személyében összekötöt­te az itthon élőket (ahogyan ő mondta: az óhazában élőket) azokkal, akik egy egészen más világban élnek, akik közül a leg­többen már odakinn születtek, és mégis magyarok, testvéreink. Őszinte hangon beszélt arról, milyen küzdelmet kell folytatniuk azért, hogy mind a társadalom­ban, mind a gyülekezetben meg­találják helyüket és szolgálatukat Kérte is a gyülekezetei, hogy imádságaiban gondoljon ránk, akik az „óhazában” maradhat­tunk és megúiult társadalomban új egvházi életet élhetünk. Magyarországi útjáról innen- onnan többünknek írt köszönő soraival arról tanúskodott Brach­na Gábor, hogy azt a szerete­ted amelvet közöttünk feleségé­vel egvütt tapasztalt, magával viszi. Talán egyszer ő maga is ír valamit itteni élményeiről. Mi is Isten iránti hálával gondolunk köztünk végzett szolgálataira és Isten áldását kériük további éle­tére és szolgálatára. M. A. Garai Gábor: Csecsemők Vér és korom között csak ők maradtak (mikor omlottak köröttünk a rőt, láng-perzselt dúcok, rebbenő tetőké, márvány-szilárd, gyémánt-kemény vigasznak, igen. csak ők. a nemrég még a magzat­burok bugyrába zsibbadt csecsemők, kis szerkezetük lámpásai, ők, — mi, a kiművelt, felnőtt öntudatnak Istentiszteletek a Dunakanyarban Budakalász-Lenfonó (református templom) : a hó első és harmadik va­sárnapján de. fél 8. Dunabogdánv (Petőfi út 3.): a hó harmadik vasár­napián du. 3. Esztergom (Zalka Máté u. 82.): minden vasárnap de. 10. Leányfalu (református szeretetotthon) : a hó első vasárnapián du. 5. Nagyma­ros (református templom) : a hó har­madik vasárnapián du. 3. Pomáz (re­formátus lelkészi hivatal) : minden vasárnap de. 9. Szentendre (Bükkös part 2.) minden vasárnap de. 11. Vác (Széchenyi u. 22.) : minden vasárnap de. fél 10. Verőcemaros (református templom) : minden páros hónap har­madik vasárnapián du. 4. Visegrád (református temolom): a hó harma­dik vasárnapján du. 4. pokolcsóvái — míg sírtak, nevettek —, mi ámultunk, vagy irtóztunk esetleg, s vak ösztöneink ős-titkain át t \ kerestük lényük fény-bejáratát. hogy szemük, mely még félelmet nem ismert, fölszítsa dermedt lelkűnkben az Istent. (Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981- ben.) A GUSZTÁV ADOLF EGYESÜLET ÜNNEPSÉGE LUDWIGSHAFENBEN A pfalzi evangélikus egyház (NSZK). Az ülésen dr. Karner Gusztáv Adolf Egyesülete július Ágoston országos főtitkár, mint a 14—18. között tartotta évi ülé- Gyülekezeti Segély országos élé­sét és ünnepét Ludwigshafenben adója képviselte egyházunkat. Lelffészliépzésiinlí a Filmhíradéiian A MAGYAR FILMIRODA MUNKATÁRSAI — Gárdos Pé­ter filmrendező irányításával — az év elején csaknem egyórás filmet készítettek a hazai egyhá­zak iskoláiról és a lelkészképzés­ről. A helyszíni felvételek az eg­ri Római Katolikus Gimnázium­ban és Teológiai Szeminárium­ban, a budapesti Evangélikus Te­ológiai Akadémián, a debreceni Református Kollégiumban és Teológiai Akadémián, valamint a budapesti Rabbiképző Főiskolán készültek. Teológiai Akadémiánkon feb­ruárban folytak a felvételek. Ezek során filmre vettek egy ho- miletikai (igehirdetési) szeminá­riumi gyakorlatot, egy dogmatikai előadást és filminterjú készült dr. Nagy Gyula dékánnal. MÁJUSBAN A BUDAPESTI ÉS VIDÉKI MOZIK filmvásznán látható volt a négy egyházi neve­lési központban felvett film egy részlete, tízperces, sűrített film­híradó formáiéban. A filmbeszá­moló az egri római katolikus gimnáziumban indul. Bemutatia á diákok és teológusok reggeli is­tentiszteletét. maid egy tanítási öra-részMet és rövid beszélge­tést közöl a T“oió<dal Szeminá­rium rektorával. Ezután követke­zik pzy Teológiai Akadémiánkon •föl vöt t ré<5^lot: jcrphir-Hotési PVfl- Vnrl pf p Dr. Grnó Gyvln t)^^°s«!7or ^ovo- Tpfo T^n/nvan Mária TV. pufnlvtimú hhllcfqtnno jcfo- hirdetéséből, majd az ezt követő szemináriumi megbeszélésből ad részletet a film. Közben — egy rövid átváltással az előadó-terem abiakán keresztül — felvillantja a Bosnyák téri piac képét: lel­készképzésünk ott van az „élet sűrűjében”, Budapest életének egyik gócpontjában. Az Akadémiánkon felvett rész­let után a debreceni Református Kollégium életéből vett képek következnek: istentisztelet az oratóriumban, a híres debreceni kántus éneke, majd egy teológus­lány szavai elhivatásáról. Az utolsó képsor a budapesti Rabbi,- képző Főiskolára vezet. Bepillan­tást ad a közép-európai zsidóság több mint százéves központja életének egyik megragadó ese­ményébe: két fiatal rabbinöven­déket szentelnek fel a szolgálat­ra. Halljuk a gyülekezet énekét, a Himnusz szárnyaló dallamát; látjuk anyák, rokonok könnyeit, örömét. Akik látták ezt a rövidségében is megragadó és értékes áttekin­tést nyújtó filmbeszámolót, csak hálával gondolhatnak a film al­kotóira. És arra a mögötte levő élet-háttérre, amelyből ez az egy­házi nevelés értékeit bemutató és országunk széles közvéleménye el° táró filmhíradó keletkezett. TANÜ EZ A FTLM: egyházaink és államunk rendezett, ió viszo- nváról: az egvházi-teológiai ne­velés szolgálatáról népinkért: és társadalmunk megbecsüléséről a sok évszázados, hagyományos és úi értékeket közvetítő egyházi­teológiai nevelés iránt. n. g. . Az Isten után való vágyakozás jele Megújult belülről a diósgyör-vasgyári templom A rohamosan fejlődő ipari vá­ros, Miskolc legfiatalabb és leg­derűsebb temploma 1937-ben épült, Külső sziluettje emlékez­tet Wartburg várára, jelezve a lutheri reformáció iránti elköte­lezettségünket, belső díszítése és világos hangulata evangéliumi örömre biztat. A 45 ÉVVEL EZELŐTT ÉPÜLT TEMPLOMBAN, a szép díszek megkoptak és a szimbólumok el­halványultak. A gyülekezet — mintegy 500 lélek — temploma iránti szeretetét kifejezésre jut­tatva — úgy határozott, egészen felújíttatja belülről kedves lelki otthonát. Pincés Sándor festőmester kö­zel százezer forintos költséggel végezte el a nagy munkát kifo­gástalanul. Az anyagi fedezetet nagyobb részt a hívek áldozatkész­sége biztosította, s több gyüleke­zet, köztük a nyíregyházi, mis­kolci, kondorosi, Bp. fasori, pé­csi, csabacsüdi is egy-egy vasár­nap perselyét adta segítségként és a szeretet jeleként a vasgyá­riaknak. A Gyülekezeti Segély tízezer forinttal járult hozzá a munkához. HÁLAADÖ ISTENTISZTE­LETRE június 13-án sereglett eaybe a gyülekezet hivő népe. őröm volt látni, mennyire ma­gukénak érzik templomunkat a vasgyáriak és hálásak Istennek, hogy elkészült a nagy munka. A város mindhárom gyüleke­zete képviseltette magát híveivel és az istentiszteleten is együtt szolgáltak a három önálló gyüle­kezet paróchus-lelkészei. Veczán Pál diósgyőri lelkész oltári szol­gálata után Szebik Imre esperes hirdette az igét a 63. Zsoltár 1—9 verse alapján. Prédikációjában arról szólt, hogy az Isten után való vágyakozás jele a megújí­tott templom és áldozatkészség. Ezt a vágyat kell ébreszteni gyer­mekeinkben és unokáinkban, hogy megújulhasson az életük hit által Istenben, szívből jövő dicséret, megelégedettség és őszinte Öröm jellemezze életüket. A FELÚJÍTÁSI MUNKÁK gondját és örömét Pásztor Pál gyülekezeti lelkész ismertette és mondott köszönetét az áldozat- készségért és a jelenlevők temolom iránti szeretetéért. Majd a hívek szívükben hálá­val és örömmel járultak az Ür oltárához, hogy amint megszé­pült templomuk, úgy újulianak meg és épüljenek lelki házzá, Isten szent gyülekezetévé, akik szívesen veszik szolgálatukat a hétköznapokban tovább, mert erőt nyertek és áldást kaptak fe­lülről, magától Istentől. Sz. I. Olvasónk írja Finnországból Szeretettel köszöntőm Finnor­szágból az Evangélikus Élet lap­ját és az egész olvasóközönséget! Hálásan köszönöm, hogy még mindig küldik nekem a lapot. Most olvastam a lapban, hogy megalapították a finn—magyar testvérgyülekezeteket. Igen nagy volt az örömöm,, hogy közöttük a saját gyülekezetemet is megta­láltam. ami: Roihuvuori. Óbudá­val áll kapcsolatban. Kérem, szíveskedjék átadni a gratuláló üdvözletemet Túrmezei Erzsébetnek. Olvastam, hogy a határokon túl is gondolnak rá szeretettel és közöttük a finneket is említették. Először találkoztam vele már több mint 30 évvel ez­előtt. Azóta a versei, az írásai ál­tal ismerem őt. Isten áldását kérem az életére. Múlt nyáron voltam a debrece­ni Nyári Egyetemen mint, ösztön­díjas. Az alatt a négy hét alatt alkalmam volt gazdagítani a ma­gyar tudásomat. Siltaloppi Iria (Finnország) szerkesztőségünk cí­mére írt leveléből. NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ TAHIBAN Tahiban, a református egyház rendez „Egyház és ifjúság” té- ''dülő.jében július 16-tól 26-ig az mával. A találkozón evangélikus Európai ökumenikus Ifjúsági Ta- részről Csepregi Zsuzsanna me- nács nemzetközi konferenciát zőberényi lelkész vesz részt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents