Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-06 / 23. szám
\ Isten ajándékának a megőrzése, megmentése mellett vagyunk Dr. Káldy Zoltán püspök felszólalása az OBT ülésén Az idei Béke és Barátság hónap ünnepi megnyitóülését május 7-én tartotta az Országos Béketanács a Parlament Vadásztermében. Az ülést Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyitotta meg. Jelen volt az elnökségben Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Hazafias Népfront főtitkára és Vlagyimir Kavanov, a Szovjet Béketanács elnökhelyettese. Sarkadi Nagy Barna főtitkár elemezte a nemzetközi helyzetet és a mozgalom feladatait, és ismertette a békehónap rendezvénysorozatát. A Sebestyén Nándorné, az OBT elnöke vezette ülésen felszólalt dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, aki a következőket mondotta: Igen tisztelt Elnökség! Tisztelt Barátaim! Az egyházak, legalábbis ebben az esetben a protestáns egyházak szavát szeretném néhány mondatban hallatni. Nagy örömmel, szívesen csatlakozunk a Béke és Barátság Hónaphoz, és ne legyen frázis, ha most újra kijelentem, hogy az egyházak nem a háború, nem a fegyverkezés, nem az öldöklés, nem a rakétafegyverek telepítése, nem a nukleáris fegyverek gyártása mellett vannak, hanem a béke, a család, a kenyér, a leszerelés, a nukleáris fegyverek megsemmisítése, a népek együttműködésének, a barátságnak az ápolása mellett, éspedig tudatosan, hitből, meggyőződésből is. Kain és Ábel történetét neves irodalmárok, drámaírók mostanában különbözőképpen dolgozták fel. Joguk van az íróknak bibliai történetet feldolgozni, amelyet lehet legendának, mesének, vagy keresztyén szempontból bibliai szakasznak minősíteni, de úgy látszik, hogy dráfnaíróink ezt a történetet feldolgozva nem azt tartják a leglényegesebbnek, hogy amikor Kain lebunkózza Ábelt, akkor Isten így szól: „Vére kiált az égre!” Pedig ebben a történetben ez a lényeg! A vér Isten előtt olyan drága, hogy az égre kiált, ha kiontják, és mi éppen ennek az emberi életnek, Isten ajándékának a megőrzése, megvédése mellett vagyunk. Beszélünk itt a békéről. Nagyon helyes. Azt gondolom, hogy ha Amerikában egy tábornok, vagy éppen az elnök ránéz a térképre és nézi Európát, gondolja magában, a televízió nézése, vagy az állól'ámpa mellett is, hogy igen, Európa egy félsziget, egy földrész, ahol egy hadszíntér lehet ben, környezetében, szavában békesség, szeretet, jóakarat van, az belekerül a levegőbe, kisugárzik a levegőbe. Érdemes szeretni, érdemes jót akarni, érdemes a barátságot munkálni, mert belekerül a levegőbe, és beszívja az emberiség, mint a friss levegőt. Annál is inkább, mert minél több ember akarja a békét, a békességet, minél több ember sugározza a reménységet, a jövőben való reménységet: valóban belekerül a levegőbe és valóban beszívják az emberek, akár Japánban, akár Amerikában, akár Svédországban, akár az NSZK-ban. És mindez, igenis, előreviszi a béke ügyét. Örülök annak, hogy a- Magyar Népköztársaságban ilyen a légkör, ilyen levegőt szívhatunk be magunkba. Amikor külföldre megyünk, ezt sugározhatjuk ki magunkból —, és ez is előreviszi a béke ügyét. Mint egyházi ember is hadd mondjam meg, hogy Kádár János első titkár úrnak Schmidt kancellárral való beszélgetése igenis előbbre vitte nemcsak Európa, hanem általában a világbéke ügyét. Valamit itthonról, ami talán úgy tűnhet, hogy nem tartozik ide, a Béke és Barátság Hónaphoz. Az Anyák Napján Volt egy kis időm és végighallgattam a rádiót és a televíziót. Ahogyan a magyar rádió és televízió a legkülönbözőbb műsorokban az idén is beszélt az édesanyákról, az a megbecsülés, áz á szeretet, az á tisztelet: az is előrevitte a béke ügyét. Mert olyan légkört tudott teremteni, amely taszít bennünket a béke felé. Erről a helyről is csak gratulálni tudok a magyar rádiónak és televíziónak. Még egy-két szót a szorosabb egyházi munkáról! örülünk annak, hogy most, amikor a hidegháború szele nemcsak fújdogál, hanem már töb- bé-kevésbé széllé lett a világon, a különböző világrészekben működő egyházaknak a területére ez a hidegháború nem tudott benyomulni. Korábban sokszor az egyházak voltak a hidegháború szülői, vagy segítették a hidegháborút. Most megtorpant, a legtöbb helyen megtorpant egyházi területen a hidegháború szele. Ezt nem büszkélkedéssel mondom, hanem úgy, hogy valamit ezzel mi is segítettünk a békének, a barátságnak, az enyhülés folytatásának. A svéd, a norvég, a finn, az amerikai, az NSZK-beli evangélikus püspökök egyértelműleg álltak ki az enyhülés mellett, a feszültségek enyhítése mellett. Azzal sem akarunk most dicsekedni, hogy sok békedemonstráció mögött a különböző egyházi szervek is ott voltak, inspirálták, irányították őket. A bonni tüntetést kifejezetten az evangélikus egyház kezdeményezte, és örültem annak, hogy az evangélikusok, a reformátusok, a katolikusok együtt meneteltek az utcán békében, a békéért. Szeretném hangsúlyozni a Keresztyén Békekonferencia jelentőségét. Huszonnégy évvel ezelőtt indult, és magyar elnöke van, egy református püspök. Rendkívül jelentős szolgálatot tett a legnehezebb időkben, és ezt szolgálja most is. A moszkvai konferenciáról azért nem beszélek, mert katolikus lelkész fog beszélni róla, de hadd említsem meg, hogy ennek a konferenciának a tartalma, a témája, is az életnek a nukleáris háborútól való megmentése. Hadd fejezzem be rövid felszólalásomat ezzel, hogy ott, Moszkvában a külöftböző egyházak képviselői is azon fogunk fáradozni, hogy igenis a szent életet, ezt a nagy értéket, amelyben és amely- lyel szolgálhatunk embertársainknak, segítsünk mi is megmenteni, és a békét ezzel is előrevinni. egy „korlátozott nukleáris háború számára”. Csakhogy ami az amerikai tábornoknak egy hadszíntér, az nekünk hazánk. És ne legyen frázis, amikor kimondom, hogy nekünk: hazánk! Nem hadszíntér, hanem haza, ahol családunk él, ahol otthonaink vannak, ahol feleségünk, gyermekeink vannak, és az a sok drága kincs, amely évszázadokon keresztül felhalmozódott ezen a földön. Éppen azért vagyunk a „korlátozott nukleáris háború” ellen, amely ezt a mi hazánkat és az európai népek hazáját egyszerűen hadszíntérré akarja tenni. Sajnos állandó veszélyeztetettségben élünk, állandóan a háború árnyékában, állandóan a nukleáris fegyverek fenyegetésének a korában élünk. „Meg kell szoknunk”, szuggerálják sokfelé az embereknek a fejébe, az ideg- rendszerébe, hogy szokjátok meg a feszültséget! Pedig megszokhatatlan. Megszokhatatlan, és addig jó, amíg az emberek azt mondják, hogy nem akarjuk megszokni. Mert ez embertelen, mert ez lehetetlen ! Mi a békét szeretnénk megszokni, mi az együttélést szeretnénk természetesnek, magától értetődőnek tartani, ami az emberi élethez igazán hozzátartozik. Azt is mondják külföldön, néha itthon is, hogy elfáradtunk már az útkeresésekben, amikor a békét, az együttélést, a leszerelésnek az útját keressük. Hadd mondjam meg, hogyha a kapuk záródnak, akkor új kapukat kell keresni és nyitni. Az én véleményem szerint, de azt gondolom, hogy sokaknak a véleménye szerint is. nincs olyan helyzet, amelyből nem volna kiút. Ha bezáródik az egyik kapu. meg kell próbálni rugalmasan, frissen, leleményesen, okosan megkeresni azt az utat, amelyet eddig nem láttunk, akkor, amikor az emberiség jövőjéről, a békéről van szó. Nekem van egy meggyőződésem. és ne tessék azt hinni, hogy teológiai naivitás. Akinek szívéGarai Gábor: Szövetség Azt, hogy a háborúból kilábolt ifjúságunk; azt, hogy egy tál lencsétől aztán boldogok lettünk (így hát egy tál aranyért sem adjuk üdvösségünk); azt, hogy papír-bőröndben hoztuk a hozományod, s filléreinket szórva hittük az el jövendőt; azt, hogy együtt szorongtunk kórházak kapujában, s néma ravataloknál álltunk, könnyet sem ejtve, csak belülről zokogva selypegő siratok közt; azt, hogy a félelemről te szoktattál le engem, s hogy kétkedő közönnyel nézünk le a sikerre; azt, hogy a legnehezebbet hűs mosollyal fogadni egyetlen győztes esélyünk; és azt, hogy ezt soha senki el nem veheti tőlünk; és mellékes a többi, a veszélyek és a viszályok: túléli bűneinket ez a tűzben, iszonyban edzett nehéz szövetség; és azt, hogy ez a szövetség végképp felbonthatatlan, — neked kellene köszönnöm, de a hálálkodást utálod: hát folytassuk együtt végig, és nincs is több szavam: ÁMEN. (Megjelent a költő VÉGTELEN MEG EGY című kötetében. 1981- bcn.) AZ LVSZ ÖSZTÖNDÍJ-PROGRAMJÁNAK ÚJ VEZETŐJE Christina Berglundot, a Svéd (Német Demokratikus Köztársa- Egyház oktatásügyi bizottságának ság) tartott ülésén az ösztöndíj és végrehajtó titkárát választották csereprogramok titkárává. Ottó meg a Lutheránus Világszövetség Immonen (Finnország), az eddigi Tanulmányi Bizottságának április titkár 14 évig végezte ezt a szolgá19—24. között Bad Saarowban latot. Afrika vasárnapi felhívás EBBEN AZ ESZTENDŐBEN IS — MINT IMMÁR KILENCEDIK ÉVE — A Keresztyén Békekonferencia tagegyházai készülnek az Af- rika-vasárnap megtartására. Az idén június 6-ra esik az Afrika-va- sárnap. Az afrikaiakkal vállalt szolidaritás, és Afrika szabadságának a napjához közel, mivel minden esztendő május 25-én emlékezik meg a világ haladó közvéleménye Afrika szabadságáról. Az előkészítő anyagot, az igehirdetési vázlatokat és tájékoztatókat Afrika legégetőbb kérdéseiről a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa tagegyházainak minden gyülekezetébe eljuttattuk, kérve a lelkipásztorokat, hogy tegyék gyülekezeteink imádságos és áldozatos gondjává ezen a napon az afrikai egyházak iránti felelősségünket. AZ ELMÚLT ESZTENDŐBEN május végén (31-én) tartották meg a Magyarországi ökumenikus Tanács gyülekezetei az Afrika-vasár- napot. Ez alkalommal is kézzel fogható jelét adták együttérzésüknek és szolidaritásuknak gyülekezeteink. A református egyház gyülekezetei 346 467 Ft-ot, az evangélikus egyház gyülekezetei 73 359 Ft-ot, a baptista egyház 95 000 Ft-ot, a metodista egyház 54 000 Ft-ot, a szabadegyházak 92 425 Ft-ot, a magyar ortodox egyház 2 120 Ft-ot, a magyarországi román ortodox egyház 12 572 Ft-ot adakoztak. A Keresztyén Békekonferencia tagegyházai más országokban is megrendezték az Afrika-vasárnapot. A KERESZTIÉN BÉKEKONFERENCIA SEGÍTSÉGÉVEL a gyűjtésnek ezt az eredményét eljuttattuk az afrikai testvéregyházakhoz. A februári afrikai útja alkalmával dr. Tóth Károly püspök, a Keresztyén Békekonferencia elnöke személyesen adta át a Bénin-i Keresztyén Tanácsnak ünnepélyes istentisztelet keretében az adományt, 5000 dollárt. A Kenyai Lepramisszió 3000 dollárt kapott, a természeti katasztrófák által sújtott Madagaszkárba 3000 dollárt küldött a KBK elnöksége. A Tanzániai Keresztyén Tanács 4000 dolláros adományt kapott, amellyel hagyományosan támogatnak a magyar egyházak egy ottani kommunális vállalkozást. Végül az Afrikai Egyházak Egységszervezetén keresztül a zimbabwei keresztyének megsegítésére 5000 dollárt juttatott a KBK. Az afrikai milliók szükségeihez képest kicsinynek tűnnek ezek az összegek, mégis a megajándékozott egyházak köszönőleveleinek tanúsága szerint a testvéri együvé tartozásnak igen meggyőző jelei voltak ezek. A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA. ÉS A MAGYARORSZAGl EGYHAZAK ÖKUMENIKUS TANÁCSA köszönetét is kifejezzük ezúton gyülekezeteinknek érdeklődéséért, a szolidaritás hathatós kifejezéséért, és imádságukért. Kérjük a gyülekezeteket, hogy az idén megrendezésre kerülő Afrika-vasárnap alkalmával is imádkozzanak és gondoljanak az afrikai keresztyénekre áldozatukkal. Beiralás vallásoktatásra A hittanbeíratás az 1982—1989. tanévre az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 24-én, csütörtökön délután 14—18 óráig, és június 25-én, pénteken délelőtt 8—13 óráig lesz. A tanulókat abban az iskolában lehet beíratni, amelyben a rendes beíratást végezték. A beíratást az egyik szülő, illetve a gyám az iskola igazgatója, vagy a beíratást végző pedagógus előtt szóban, vagy — meg nem jelenés esetén — írásban kérheti. Isién kijelentéit titka A Szentháromság A nyugati keresztyénségben 1334-ben lett általánosan kötelező ünneppé a Szentháromság ünnepe. A nap nem egy bizonyos üdvtörténeti esemény elé állít minket, hanem az Istennek, mint teljes Szentháromságnak üdvösségünket munkáló cselekvéséért való hálaadásra indít. Az ünnep után következő vasárnapok sorát szokták úgy is tekinteni, hogy ez az időszak az Isten által elkészített üdvösség elsajátításának ideje. A pünkösdkor nekünk ajándékozott Lélek magvetése nyomán sarjad az élet, hit születik, s a szolgálat lelke ébred az újjáteremtett szívben. A vasárnap óegyházi evangéliuma (Jn 3, 1—15) a Szentháromság együttes munkájaként mutatja be az új életet. Az Atyától jött Jézus bizonyságtétele nyomában ott jár a Lélek, s így születik újjá az ember. Isten kegyelmes cselekvésének csodája ez. Ami az embernél lehetetlen, lehetséges az Istennél. Kikutathatatlan, megmagyarázhatatlan titok ez. Mégis hatásaiban érezhető, tapasztalható valóság. Nyilvánvalóvá válik Isten munkája, ahol hit támad, s szolgáló szeretetre újul meg az ember. Az epistola (Rm H, 33—36) is feltárja előttünk az Isten világterem- lő, gondviselő gazdagságának, megváltó bölcsességének és a Szentlélek által adott ismeretnek kimeríthetetlen mélységét. Istennek ez a gazdagsága mind javunkra van, ezért őt illeti a hála és dicséret. Tőle van földi életünk, általa van hitünk és üdvösségünk, s érte reménykedünk abban, hogy életünk eléri földi és örökkévaló célját, szolgálni neki itt ideig, és odaát örökké. Tisztelet Kodálynak A Budai Egyházmegye ezidei Cantate-vasárnapi zenés áhítatának műsorát a nagy zeneszerző születésének 100. évfordulójára való tekintettel Kodály Zoltán egyházi műveiből állították össze a szervező karnagyok. Az egyes műsorszámok előtt rövid ismertetőt adott Csorba István, a budavári Schütz-kórus karnagya. Pes- kó György orgonanjűvész a mester egyetlen orgonapreiúdiumát és a „Csendes mise” két tételét (Gloria, Credo) játszotta. Ez utóbbinak a mátrai erdők hangulatában való keletkezéséről dr. Koren Emil esperes is említést tett igehirdetésében, melyet a 150. zsoltár Istent-magasztaló szavai alapján tartott. Három gyülekezet — Budavár, Budahegyvidék és Kelenföld — énekkarának egyesített kórusa pedig a karnagyok váltott vezetésével az egyházi esztendő rendjében énekelte a kórusműveket. Az „Adventi ének”-et, az egyszerűségében is nagy erejű bicini- át: a „Karácsonyi éneket”. Majd a Stabat Mater-t, a Balassi Bálint imádságos versére írt „Szép könyörgés”-! és a 114. genii zsoltárt. A befejező oltári szolgálat keretében pedig az Úrtól tanult imádság után az „Esti dal” csendült fel. Kár, hogy a Bécsikapu téri templom padjai közül több maradt üresen, jelezve, hogy a gyülekezetek nálunk még mindig nem értékelik eléggé az énekkarok fáradozását és szolgálatát. B. L
