Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-06-06 / 23. szám

í Béke és fejlődés KÉTFÉLE FEJLŐDÉS TANÚI ÉS RÉSZESEI VAGYUNK. Fejlődik a békét elszántan akaró tömegek összefogása, a jóakaratú emberek áldozatvállalása. De fejlődik a tömegpusztító fegyverek előállítása nak boszorkánykonyhája is. Gondolkodó embernek nehéz megszaba­dulni attól a nyomasztó érzéstől, hogy a tudomány és a technika fejlő­dése ez utóbbinak a céljait segíti. A tudományos kapacitás, a rendel­kezésre álló nyersanyagok, és a beléjük fektetett anyagi, pénzügyi erő rettenetesen nagy hányada a hadipotenciál fejlesztésének feneket­len gyomrában tűnik el. A táplálkozás, a környezetvédelem, a közegészségügy, a szociális gondozás, az egyetemes kultúra fejlesztését szolgáló eszközök csak si­lány töredékét teszik ki világviszonylatban a fegyverkezésre fordított szellemi és anyagi energiáknak. A ma élő négymilliárd ember több­szörösét is el lehetne pusztítani — létfenntartó környezetével együtt — az eddig felhalmozott nukleáris fegyverekkel. A normális életben- maradásra nincs ilyen túlbiztosítás! Alultápláltság, éhhalál,, gyógy­szerhiány, járvány milliókat irt ki naponta az egy vérből teremtett emberiségből. Minden emberre jut egytonnányi robbanóanyag, de nem jut mindenkinek egy falat kenyér! A FEGYVERKEZÉSI VERSENY HÁBORÚ NÉLKÜL IS GYILKOL. Ezt a tényt naponta tapasztalják a fejlődő országokban. Ezeknek az országoknak akkor is kínkeserves lenne felfejlődniük a fejlettnek ismert országok anyagi szintjére, ha minden erejüket tényleg csak a sok évszázados gyarmati helyzetük felszámolására vethetnék latba. Jogilag függetlenek, de nem rendelkeznek a függetlenséghez szüksé­ges feltételekkel. Ki vannak szolgáltatva a fejlett országok által dik­tált feltételeknek. És mivel a vezető tőkés országok legjövedelmezőbb iparága a hadiipar, csak ilyen jellegű „árukapcsolással” jutnak lét- fenntartási cikkeikhez. A fejlődő országok érthetetlennek tűnő fegy­vervásárlásainak ez az egyik oka. A napi hírek közleményeiből mind­untalan halljuk, hogy ez és ez a fejlődő ország ennyi és ennyi katonai segélyt kapott ettől, vagy attól a fejlett országtól. Megtévesztő szó a segély. Nem önzetlen, ellenszolgáltatás nélküli segítséget jelent, ha­nem a segélyező teljes befolyását. És mit ad az ilyen segélyekért? Saját természeti kincseit, területéből támaszpontokat. a haladó társadalmi rendszerek útjára lépő fej­lődő ORSZÁGOK szintén kénytelenek, függetlenségük megőrzése érdekében fegyverkezni. Másképpen nem tudják távoltartani az új­gyarmatosító, neokolonialista törekvéseket, vagy egyenesen a nyílt agressziót. A létminimumért küzdő fejletlen országok nagyon fejlett hadseregekkel rendelkeznek. Közben pusztít a járvány, analfabétiz­mus, mélyül az átlagos nyomor. Ez az úgynevezett harmadik világ tragédiája. Nálunk nemcsak valódi háború szed áldozatokat, hanem a fokozódó hidegháború, a világméretű fegyverkezés is, mert olyan anyagi eszközöket von el fejlesztésüktől, amelyek hiányában millió- számra pusztulnak el emberek puskalövés nélkül is. MI A HELYZET NÁLUNK? A közepesen fejlett országok közé so­rolnak minket. Hála az ország okos politikájának, benne a gazdaság- politikának, eddig még sikerült nagyobb megrázkódtatások nélkül át­vészelni a jelenlegi világgazdasági krízist. Reméljük, hogy a jövőben is tartani tudjuk a fejlődés szolid ütemét. Ez pedig nagy eredmény manapság, amiért sokat kell tennünk, de büszkék is lehetünk rájuk. Főként arra, hogy korrekt a fejlődésünk. Megbízható partnerekkel való jó együttműködés, és saját erőink latbavetésének az eredménye. Fejlődésünk közben nem lettünk a fejlődő országok vámszedői, életük kiszipolyozói, hanem segítői vagyunk. Nem az ő rovásukra történik a felemelkedésünk. FEJLŐDHETNÉNK GYORSABBAN IS, a világ minden népével együtt. Ennek az a feltétele, hogy valóban béke legyen, olyan világ­méretű együttműködés, amelyben minden energia a felemelkedést szolgálja, amelyben nem a hadiipar a legjövedelmezőbb üzlet, amely­ben az alkotásra képes koponyák, és a rendelkezésükre álló anyagi eszközök valóban rendeltetésszerű feladatot töltenek be. Mert a tu­dós nem arra rendeltetett, hogy a halált tökéletesítse, a Föld kincsei sem arra, hogy fegyvert kovácsoljanak belőlük az ember ellen, ha­nem arra, hogy szolgáljanak minden embert. Mind az ember, mind az anyag csak békében töltheti be ezt a normális rendeltetését. NORMÁLIS EMBERI RENDELTETÉSÉNEK, ELEMI KÖTELESSÉ­GÉNEK TESZ ELEGET MINDENKI, aki szerte a világon, az igazsá­gos békéért, és minden fellelhető természeti kincs és energia békés felhasználásáért küzd. Fejlődik a békét akaró emberek összefogása, az emberiség békés fejlődésének biztosítéka. Baranyai Tamás Nagyalásony — Dabrony Tíz perc szünet A negyvenedik perc után egyet­len hatalmas kitágult füllé vál­tozik az iskolai nebulósereg. Csengőszóra szomjazva, hogy végre rohanhasson az udvarra. Gémberedett tagjait kinyújthas­sa, ízületeit mozgással olajozhas­sa, tüdejét friss oxigénnel tele­szívhassa. — A tíz perc szünet csodákat művel testben, lélekben, a zsigerekben és az agysejtekben. Milyen is az a bizonyos „tiz perc szünet” egy három eszten­deje építkező kis gyülekezet éle­tében? Ezt vehette szemügyre közvetlen közelről dr. Karner Ágoston országos főtitkár, ami­kor virágvasárnap ünnepén a nagyalásonyi gyülekezetben (a Ba­kony nyugati nyúlványainál, a Somlóhegy lábánál) szolgált. Las­san kellett jönnie az aprófalvak sokaságán keresztül. Tovább kel­lett lassítania a Nagyalásony fa­lutáblánál, nehogy a következő pillanatban már a szomszédos községbe érjen. Hiszen Nagyalá­sony kicsi, Qlig 500 lelket szám­láló falu, ennek is éppen a fele az evangéjikusság. Az a bizonyos „tíz perc szü­net” pedig valóban csak tíz perc ennek a templomát immár har­madik esztendeje hatalmas belső áldozatkészséggel, energiával és hatalmas külső testvéri támoga­tással renováló gyülekezetnek az életében. Az a fajta szünet ez, amit ilyenkor az ünnepek min­denképpen ráparancsolnak egy munkáját befejezni készülő gyü­lekezetre. Ezt a szünetet a mai kor felnőtt keresztyéné éppenség­gel nem a szabadban, hanem a templom üdítő, testi szétszórtsá­got összeszedő, lelket tisztogató csendjében ünnepli. E kis „tíz perces szünet” ünnepi szolgálatainak elvégzésére küld­tük meghívásunkat az országos főtitkárának: nézze meg a min-> den porcikájában megújuló temp­lomot, találkozzon a gyülekezet tágjaival, szorgalmas presbiterei­vel. A szolgai formát, a szolgálat feladatát és következményeit en­gedelmesen vállaló Ür Jézus — a megjutalmazott, Űrrá tett Jé­zus elvenedett meg a Filippi-le- vél mondatain és az örömöt su­gárzó igehirdetésen keresztül. Sághy András lelkész az isten- tisztelet végén röviden beszámolt a templom felújításáról, melyhez a gyülekezet a 3 esztendő alatt saját áldozatkészségéből 310 ezer forintot, valamint 200 ezer forint társadalmimunka-értéket hasz­nált fel, tehát több mint félmillió forintot. Az adományok még egy­re érkeznek a gyülekezet itthoni és távolban élő családjaitól. A lelkész köszönetét mondott a köz­egyház támogató szeretetéért, az LVSZ Gusztáv Adolf segélyért. Ez különösen is nagy lendületet és lelkesedést adott a nagy mun­kában. Igen jó volt megtapasz­talnunk közegyházunk egészének kicsinyeket felkaroló szeretetét. A 3 esztendő alatt a gyüleke­zet teljes tető- és födémcserét hajtott végre siralmas állapotban levő templomán. Felújította ne­mesvakolattal a tornyot és a kül­ső falakat, majd a belső falakat. Ablakokat cserélt, új deszkabo­rítású mennyezetet készített, lent szigetelt betonaljazatot, új vilá­gítótesteket és elektromos háló­zatot szerelt fel. Karzatot kiseb­bített, s a karzat alatt 60 szemé­lyes, neonvilágítású, gázfűtésű téli kistermet választott le fával és üveggel. Az augusztus végi szentelésig elkészülnek az új, modern, olcsó padok, valamint az aljazat borítása ízléses, szép kő­lapokkal. Vida Károly felügyelő és Lász­ló Óéza gondnok vezérelte mind­végig fáradhatatlanul egyre újabb munkákra a presbitérium példamutatóan sokat serénykedő csapatát, és a gyülekezet templo­máért anyagiakban és munkában igen sokat áldozó családjait. A délutáni szeretetvendégségen a főtitkár színes előadásában is­merkedhettünk meg egyházúnk, gyülekezeteink sokféleségben gaz­dag életével és szolgálatával. A szeretetvendégségen énekkel és versekkel kedveskedtek a gyermekek: Balassa Tímea és Andrea, Nagy Mónika, Vida Ma­rianna, Sághy András és Balázs. Valóban jó volt „tíz perc szü­netet” tartanunk! Két műemléki munka közt A dabronyi társgyülekezet mű­emlék temploma és régi paplakja csak egy kőhaj ításnyira van a nagyalányosi parókiától. Innen indultunk dr. Karner Ágoston fő­titkárral, virágvasárnapi ünnepi istentiszteletre Dabronyba. Máté evangéliumának 21. feje­zete alapján a virágvasárnapi „Vendégről” szólt az ünnepi ige­hirdetés. Majd a főtitkár szolgá­lata után Sághy András lekész röviden ismertette a vendégekkel a templom történetét, mely iga­zán bővelkedik érdekességekben. Korabeli szájhagyomány sze­rint Kinizsi Pál építtette volna a templomot. Jelenlegi adataink szerint 1483-ban szentelték fel, majd a reformációval a templom az evangélikusság használatába került. Az ellenreformáció s az évszázadok harcai otthagyták bő­séges nyomukat a templom törté­netén. Szomorú vasárnap volt a gyüle­kezet történetében az 1749. esz­tendő húsvét vasárnapja. Fekete Ádám, a pápai pálos rend ispán­ja már másodízben indított tá­madást a dabronyi templom és papiak ellen, felbőszített puskás seregek élén. Nemes Szakonyi Ferenc lelkész tekintélye és a két szomszédos falu lovas serege véd­te meg a papjakot és szabadította ki a puskatűzből a templomban rekedt evangélikusokat. — A Sza- konyiak kegyúri padja, mint vé­dett műemlék, ma is ott látható a papi páddal szemben, az oltár közvetlen közelében. A templom az évszázadok folyamán többször is gazdát cserélt. A 18. század közepe óta van megszakítás nél­kül a dabronyi evangélikus gyü- lekezet ^birtokábaft. A múlt szá­zad közepén egy tűzvész után át­építették, kibővítették. 1977—78. években a gyülekezet jelentős műemléki támogatással felújítot­ta, a szakszerű restauráció köz­ben kerültek elő az eredeti, lőrés­szerűén kiképzett ablakok is. Ma már szerepel a műemléki neve­zetességeket jelző térképeken. A templomból kilépve, elénk tárul a hatalmas, erődítménysze­rű falakkal körülvett templom- és parókiakert a 140 éves, omla­dozó vakolatú papiakkal. Mire a főtitkár Ferenczy Ottó' felügyelő­vel, Kató Ferenc gondnokkal és a presbitériummal végigjárja az „erődfalak” külső és belső kerü­letét, nem is kell kérdeznie, mi lesz az a második’műemléki mun­ka, melynek ebben az évben újult erővel nekigyűrkőzik a gyüleke­zet. Nevezetes évfordulóra ké­szülnek Dabrony ban 1983-ban. Luther Márton születésének 500. évfordulójával egyidőben ünnep­li a gyülekezet temploma felszen­telésének 500. évfordulóját. E kettős jubileum két nagy mun­kát követel. Megújult már a ne­vezetes, nagy múltú. Lutherrel egyidős templom. Rendezetten kell várnia az évfordulót az öreg, 48-as szabadságharcban már ja­vában használt papiaknak. De a kerítés „erődfalainak” is! Sághy András EMBERI JOGOK, IGAZSÁGOSSÁG ÉS BIZALOMÉPÍTÉS A Helsinki Egyezményt aláírt nius 6—11. között konferenciát államokban élő egyházak Emberi rendez Triesztben (Olaszország). Jogok Programja a Dél-Európá- Egyházunkat dr. Muntag Andor ban és a Duna térségében élő egy- teológiai tanár képviseli, házak számára a fenti témáról jú­ORGONAEST lesz június 12-én, szombaton este 7 órakor a soproni templomban. Műsor: , J. S. Bach: E-dúr tokkála Telemann: Triószonáta Leigton: Et resurrexit Widor: V. Szimfónia Orgonái: Déri András „O, nézd, mily szép az élet!” MÉG HA VÉLETLEN IS, hogy J. S. Bachnak ez a műve a lemez első száma — egyben címadója —, akkor is megható, hogy azok biztatnak minket az élet szépségének tudomásulvételére, akik abból alig valamit vagy éppen semmit sem látnak. De nemcsak felhívás ilyen értelemben a lemez címe, hanem vallo­más is arról, hogyan tárulkozik ki a vi­lág szépsége azok előtt,! akik azt hallá­sukkal közelítik meg. A lemez tartalmának zömét — a teljes első oldalt — a Vakok És Gyengénlátók Szövetségének Homérosz Kórusa adja Peskó György vezetésével. De helyet kap azon a Vakok Általános Iskolájának és Nevelőotthonának Diákkórusa, Késmgrky György irányításával, továbbá Barna Mária énekművésznő, Német Tamás zon­goraművész és egy trió, melynek tagjai Békefi Antal Attila, Csorba Rózsa és Bé- kefi Cecília. A műsor összeállítására a fokozatosság jellemző. A vakok Általános Iskolájának és Nevelőotthonának Diákkórusa J. S. Bachnak már idézett című kórusával nyit­ja a műsort. Az általános iskola és ne­velőotthon együttes működése lehetővé teszi vegyeskar létesítését is, hiszen az utóbbi intézményben már a serdülőko­ron túljutott növendékek tanulnak. A kó- rús magvas hangzása arra enged követ­keztetni, hogy a szoprán és alt szólamban szép számmal lehetnek fiúk is. Valahogy így szólhatott J. S. Bach diákkórusa is, amelyben a szoprán és alt szólamot ki­zárólag fiúk énekelték. A VEGYESKAR MŰSORA, mintegy öt évszázad kórustermésének legjavából vá­logat. Egy ismeretlen XV. századi itáliai szerző művével indul és Bárdos Lajos „Csillagvirág” c. kórusművével jut el szá­zadunkba. Ezt a fél évezreret Esterházy Pál „Harmónia coelesti” c. művének rész- , létéi, Heinrich Sehütz „Máté passió”-já- nak zárókórusa és Kodály Zoltán „Ad­venti ének” c. alkotása íveli át. A kórus valamennyi stíluskorszakban otthonosan mozog. Peskó György biztos kézzel vezeti kórusát, a lírai megnyilat­kozásoktól tartózkodó reneszánsz 'zenétől Kodály és Bárdos vallomásszámba menő megnyilatkozásáig. Megtalálja azt a hang­vételbeli különbséget is, ami az egyházi és világi művek sajátos vonása. Ez nem jelenti az egyházi művek valamiféle „viszsafogottságát” — hiszen ezekben is megszólal az áradó öröm, a bensőséges líra, a drámai erő —, csak mindennek az áhitat adja meg az alaptónusát. A hall­gatóban mindez akkor válik tudatossá, amikor Bárdos Lajos „Csillagvirág” c. — jórészt virágénekekből álló — népdal- feldolgozását szólaltatják meg. A kórus énekét mindvégig a ritmikai biztonság jellemzi. Ezt azért kell ki­emelnünk, mert a kórusvezető ebben az esetben az akaratátvitel különleges mód­jával kell hogy éljen. Hiszen az indítá­sok, befejezések, tempóváltások jelzése csak az egész kórus összeforrottságával érhető el. De úgy tűnik, hogy itt a kó­rusnak a karnagyára való hagyatkozása olyan mértékű, hogy ettől válik tévedhe­tetlenné a ritmus, a tempóváltozás. A LEMEZ „B” OLDALÁN hivatásos művészek szólalnak meg. Ezzel betekin­tést nyerünk a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségén belül folyó zenei élet egészébe. , Ezt a sort G. Frescobaldi két canzone- ja nyitja. Frescobaldi egész munkássága során a hangszeres zene sajátos kifeje­zési lehetőségeit keresi. A zene fejlődésé­ben ugyanis az énekes (vokális) zene járt elől, a hangszerek csak fokozatosan zár­kóztak fel erre a szintbe, majd fölibe ke­rekedtek annak. Frescobaldi már nem vokális jellegű szólamokat ír a hangsze­rek számáia. Virgonc futamok, apró éke- sítések, akkordfelbontások jelzik a hang­szeres zene új lehetőségeit. Ez a szándék különösen a virtuóz blockflőte szólam­ban nyilatkozik meg, amelyet mesterien szólaltat meg Békefi Antal Attila. E „pre­mier plan”-ban levő szólamhoz stíluso­san csatlakozik a cselló és zongora szó­lam Békefi Cecília, illetve Csorba Rózsa keze alatt. Igen figyelemre méltó énekest ismer­hetünk meg Barna Máriában, aki Farkas Ferenc három dalát szólaltatja meg. Far­kas Ferenc, a Shakespeare szövegekre írt három dalt a kor zenei ruhájába öltözteti. Így stílusban szinte egyenes folytatása az előző triónak, ßarna Mária biztonsá­gos hangmagassággal, kifejező, szép han­gon énekel Peskó György stílusos zon­gorakíséretével. A _ művek változatos sorát Németh Tamás zongorajátéka zárja. Németh Ta­mást a hangversenylátogató közönség mint az Országos Filharmónia szólistá­ját is ismeri. A lemezen Chopin Asz-dúr balladáját játsza művészi rangjának meg­felelő szinten. Él azzal a lehetőséggel, amit számára ez a végletek közt mozgó mű dinamikai árnyaltságban, drámai fe­szültségben nyújt. A LEMEZ NEMCSAK DOKUMENTUM arról, hogy művészileg mire képes a Va­kok és Gyengénlátók Országos Szövetsé­gének Homérosz Kórusa, Diákkórusa, szólistái, hanem módot ad arra is, hogy egy értékos darabbal gyarapítsuk lemez­tárunkat. Fasang Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents