Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-06-06 / 23. szám
/ GYERMEKEKNEK^ Beszélgetés a kútnál A samáriai asszony János Ahhoz, hogy ezt a beszélgetést jól megérthessétek, vegyétek kezetekbe azt a térképet, mely Palesztinát ábrázolja Jézus korában (az új fordítású Bibliában megtaláljátok). Júdea és Galilea tartománya között — melyekről sokszor olvasunk az evangéliumokban — ott találjátok Samáriát. Ennek a tartománynak lakosságát, bár magukat ők is Jákob ősatya leszármazottjainak tartották, Izraelben lenézték, megvetették, szóba se álltak velük. Valóban, vallásukba a századok során mindenféle pogány szokás is vegyült. Nem mehettek a jeruzsá- lemi temlomba sem, az ő szenthelyük a Garizim hegyén volt. A hithű zsidók inkább választották a kerülőutat, ha például Jeruzsálemből Názáretbe utaztak, semhogy ezen a pogány tartományon mentek volna keresztül! Jézus tanítványaival úton volt Júdeából Galileába. Ö azonban nem kerülte el Samáriát, hanem azon át haladt. Eljött a dél, megéheztek. A tanítványok a közeli városkába mentek, hogy valami élelmet vásároljanak. Jézus elfáradva a hosszú gyaloglástól és hőségtől, leült a városon kívül egy kút mellé, melynek Jákob kútja volt a neve. Minden csendes és kihalt volt: a nagy melegben mindenki otthona falai közé húzódott néhány órai pihenésre. Vagy mégsem? A VAROS FELÖL EGY ASZ- SZONY KÖZELEDIK, vödörrel a kezében: vízért jön. „Adj innom!” — fordul az asszony felé Jézus. Az asszony elcsodálkozik: „Hogyan, te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?” — „Ha ismernéd ki az, aki szól hozzád, te kértél volna tőle élő vizet” — válaszolja Jézus. — Különös ember — tűnődik az asz- szony —, szóbaáll egy megvetett samáriaival, sőt ő kínál nekem élő vizet, pedig edénye sincs! Mégpedig olyan vizet, amelytől nem szomjazunk meg soha. „Uram, add nekem ezt a vizet!” — kéri Jézust. Ahogy a beszélgetés folytatódik, az asszony egyre jobban el4,1—30 ámul: ez az idegen ismeri őt. Tudja, miért jár akkor a kútra, amikor senkivel sem kell találkoznia: bűnei, rendezetlen élete miatt mindenki megveti őt. Jézus fejére olvassa bűnét: „öt férjed volt, ez a mostani nem férjed!” De mégsem nézi le, tekintetéből szeretet sugárzik. Segíteni akar rajta: rendet akar teremteni elrontott életében. Az asszonyban boldog sejtés támad: vajon nem ő a megígért Szabadító? Megfeledkezve vödréről, a vízről, amiért a kútra jött, berohan a városba, hogy felismerését mindenkinek tudtul adja: „Jöjjetek, lássátok meg, nem ez-e a Krisztus?” Ebből a beszélgetésből hit született a samáriai asszony szívében és egy egész város ismerte meg Jézust, Isten küldöttét. A S AM ARI AI ASSZONY TÖRTÉNETE arra tanít bennünket, hogy Jézus szeretete ma is átfog mindenkit: mindenféle fajú, gon- dolkozású, színű, terheket és bűnöket cipelő embert új életre, sőt örök életre hív, aki erre szomjazik. És mindnyájunknak kínálja igéjét, az élő vizet, hogy azzal tápláljon, felüdítsen, megerősítsen bennünket. Keveháziné Czégényi Klára ORGONAMUZSIKA J. S. BACH müveiből a Bécsikapu téri templomban június 11-én, pénteken este fél 7 órakor. Közreműködik: Peskó György orgonaművész Előadók: Fasang Árpád és Meixner Mihály Három korálelőjáték a-moll concerto d-moll .canzona C-dúr toccata, adagio és fúga g-moll fúga d-moll toccata és fúga Jegyek ára: 30 Ft. ,Jiok nektek, í/jafc...” Szolgálat a toll eszközével Néhány hónap múlva lesz harminc esztendeje annak, hogy az első cikket megírtam az Evangélikus Élet számára. Azóta jóné- hány cikkem jelent meg. A közelmúltban rendeztem a szekrényemet, és szinte meglepetésként hatott rám egy-egy régi írásom. Jó néha számbavenni a régit, hogy az ember az egyház életének ösz- szefüggésében lássa azt, mivel igyekezett hozzájárulni a sajtómunkához. És tíz éve annak, hogy diplomát szereztem a Magyar Üjságirók Országos Szövetségében a tördelőszerkesztői szakon. De sem attól, hogy harminc esztendeje írok, sem attól, hogy a lelkészi oklevélen kívül még egy diplomám van, nem lettem sem újságíró, sem egyházi újságíró. Maradtam az, aki voltam. A Magyarországi Evengéli- kus Egyház lelkésze. Lelkészek — írnak Megszoktuk, hogy a lelkészek beszélnek. Igét hirdetnek istentiszteleteken, bibliaórákon, keresztelés, konfirmáció, eslcetés, temetés alkalmából. Ez magától értődő a számunkra. De megállunk egy pillanatra, ha azt halljuk, hogy lelkészek írnak. Ez nem olyan egyszerű. Tudják ezt azok, akik írnak akár az Evangélikus Életbe, akár a Lelkipásztorba, akár a Diakóniába. És nemcsak lelkészek, hanem teológusok cikkeit is közük lapjaink nemegyszer. Ezeket a cikkeket legtöbbször előzetes felkérésre írjuk. Ügy hogy a szerkesztőség megírja, hogy milyen jellegű és milyen terjedelmű cikket kér tőA norvég evangélikus egyházban az idén 55 ezer fiatal jár konfirmációi oktatásra, a konfirmandus korúak 89 százaléka. „Ez meglepően nagy szám, ha az olyan előrejelzésekre gondolunk, amelyek a konfirmandusok számának nagymértékű csökkenését jósolták” — mondotta Erling J. Pettersen, az egyház országos konfirmációi előadója. Alaptalannak bizonyultak azok az aggodalmak, melyek szerint az anyag és a felkészülési idő növelése visszaesést fog okozni. A gyülekezetek háromnegyed részében most már 8 hónapig tart a lünk. És hogy mennyire nem egyszerű a tétel: lelkészek — írnak, mutatja ezt az a tény is, hogy néha- néha előfordul az is, hogy egy-egy! felkérésnek nem tesznek eleget. Pedig az, hogy valakit cikkírásra felkérünk, megtiszteltetés. Olyan „kötelezettség”, amelyet nem szabad, „nem illik” visszautasítani. Miért írunk? Nemcsak azért, mert felkérést kaptunk, sokkal inkább azért, mert elkötelezettnek érezzük és valljuk magunkat a toll eszközével való szolgálatra is. Nemcsak egyházunk várja tőlünk ezt a szolgálatot is időnként, hanem Isten is elkötelezett minket erre. Arra, hogy az igét a toll eszközével is megfogalmazva, kinyomtatott formában is továbbadjuk. És nemcsak igé- hirdetéseket írunk. Nem egyszer tanulmányokat a Lelkipásztorba, riportokat, gyülekezeti beszámolókat az Evangélikus Életbe. Hogy az egyik gyülekezet tudjon a másikról, hogy a gyülekeztek tudjanak a teológusok életéről. De írunk egyházpolitikai, társadalmi és politikai cikkeket is. Hiszen erre is elkötelezettek vagyunk. Nem lehet csak úgy, tessék-lás- ék módon, félvállról venni a cikkírást. Ahogy az igehirdetést sem lehet. Hogyan írunk? Ha elkötelezettek vagyunk a tartalmat illetően, ugyanígy elkötelezetteknek valljuk magunkat a „hogyan” kérdésében is. (naponta sok kéziratot, cikket olvasok, hikoni'irmációi oktatás, szeptembertől májusig, de egyre több helyen januártól szeptemberig, nyári táborozással. „Az egyház a felkészülés fontosságát akarja hangsúlyozni elsősorban, nem pedig a konfirmációi istentiszteletét. Ezt ma még sok helyen többé-kevésbé felnőtté avatási szertartásnak tekintik, és nehezen tudunk ezen a következő 50—60 évben változtatni.” Biztató azonban, hogy egyre többen látják: az egyház szolgálatára a konfirmáció után is szükség *van — mondotta Erling J. Pettersen. szén ez a munkám, de néha el-el- szomorodom egy-egy cikk olvasása közben a „hogyan” kérdését illetően). Lelkészek, teológusok vagyunk — ez már eleve meghatározza az írásunkat. Nem vagyunk „képesített” újságírók. Ezért nagyon sokat kell tanulnunk ahhoz, hogy egy-egy cikket jól írjunk meg. Legyen mondanivalónk és legyünk tekintettel azokra is, akik az Írásunkat olvassák. Falusi és városi emberek közül kerülnek ki olvasóink. így minden erőnkkel, tehetségünkkel azon kell lennünk, hogy magyarul írjunk, a magyar nyelv elemi szabályai szerint. Nem fogalmazhatunk pongyolán, kétértelműen, csak egyértelműen és világosan. A mondatainknak legyen értelme — legyen eleje és legyen vége is. A magyar nyelv kerékbetörése egy-egy tizenötsoros mondat. De a magyar nyelv és az olvasók semmibevétele az is, ha írásunkat idegen szavakkal kifejezésekkel tűzdeljük tele. Nem fogalmazhatunk „ókánaáni” nyelven a ma emberének, hanem az ízes magyar nyelv szép kifejezéseire kell törekednünk. Általában úgy írom a cikkeimet, hogy — ha az idő megengedi — több napon, esetleg héten át gondolkozom rajta. Szinte megfogalmazom magamban. És akkor, amikor már az íráshoz fogok, nem kell a „tollat rágva” róni a sorokat. A toll eszközével — szolgálunk / Egyházi emberek, lelkészek és teológusok vagyunk. így szolgálat minden cikk, minden sor, amit leírunk. Szolgálat — a toll eszközével. A közelmúltban egy fiatal lelkésztestvér azt a kérdést tette fel nekem, vajon van-e sikerélményem az írásaim elkészültekor, vajon önmegvalósítás-e számomra az írás? Hadd írjam le itt a válaszomat, amit Lukács evangéliuma 17. részének 10. versében olvashatunk: „Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt”. így szolgálunk a Magyarországi Evangélikus Egyházban — a toll eszközével. Harkányi László KONFIRMANDUSOK NORVÉGIÁBAN Rédey Pál riportja Az én prófétáimnak ne ártsatok 3. ség irányítása a Minisztertanács DE FORDÍTSUK A SZÓT A MAGYAR KÖRNYEZETVÉDELEMRE! KÉTSZÁZ ÉVVEL EZELŐTT SZARVASON, ebben a poros alföldi faluban „rendkívüli” dolgok történtek.«Egy evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel, látva a parasztok elmaradottságát, a mezőgazdaság primitív helyzetét, a szarvasi határ, az Alföld sivárságát, különböző kezdeményezésekbe fogott. Lucernát honosított, kutak fúrását ajánlotta, hogy egészséges és tiszta ivóvízhez jusson a lakosság, fásított és különösen a gyümölcsfák telepítését ajánlotta. A török uralom alatt elpusztult mezőgazdasági kultúrát feltámasztotta, új módszereivel pedig utat mutatott az Alföld mezőgazdasági jövőjének. Mindezt egy evangélikus lelkész tette, még lelkésztársai gáncsoskodása ellenére is. A harmincas években Szabó Dezső „trágya-papoknak” nevezte a Tesse- dik-féle lelkészeket. Milyen jogtalanul! Persze. Tessedik maga sem gondolta, hogy az Alföld képének megváltoztatását' célzó ötleteivel, kezdeményezéseivel, és tudományos munkáiéval a magyar környezetvédelem ..őse” lesz. Amit ő tett. túl a gazdaságossági, hasznossági elven, első renden környezetvédelmi tevékenység volt. HOL TARTUNK VISZONT MA a környezetvédelemben'.' 1976-ban, fimint azt már említettem, megszületett a magvar környezetvédelmi törvény. Nincs bel vem a törvény részletes kifeitésére, de érdemes leszögezni, hoav a törvény alapjaiban jó. Rögzíti a legfontosabb alanelveket: megteremti a törvén vés kereteket a feladatok további, konkrét jogi szabályozásához. A törvény értelmében a környezetvédelmi levékenykezeben van. A végrehajtáshoz külön hivatalt, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanácsot hívta létre. Speciális jogkörrel pedig az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalt ruházta fel. Megalakultak a területi felügyelőségek, és a tanácsoknál környezetvédelmi titkárok dolgoznak. És ha nincs is minden területen az ágazati minisztériumok között a feladat, jogkör, stb. pontosan elhatárolva még, a környezetvédelem rendelkezik olyan ke- retsZervezettel, amely garantálhat egy egészséges1 és eredményes tevékenységet. Törvényünk, s a létrehozott szervezet egy jottányit sem marad el a legfejlettebb államok törvényeitől. PERSZE TÖRVÉNYEKKEL SZABÁLYOZNI sok mindent lehet. sőt szükséges is. De a kivitelezés és megoldás már nehezebb feladat. Előttem lebeg az NSZK gyakorlata. Kiváló természet- és környezetvédelm'i törvényei vannak. külön minisztérium áll az ügyek éién. A ;.agy folyók, a Rajna. Majna, Elba stb. mellé telepített üzemek pl. szigorú előírások alapján, teljesen tisztán ereszthetik a folyókba az elhasznált ipari szennyvizet. Gondoskodniuk kell az egészségre és a természetre káros melléktermékek, mérgező anyagok, hulladékok költséges megsemmisítéséről, közömbösítéséről. Ha vétenek az előírások ellen. rendkívül súlyosan, gyakran az üzemek beszüntetésével bírságolják őket. A törvényt, s az előírásokat mégis ki tudják játszani. Olvastam a Spiegelben, hogy éjszaka, titokban, körmönfont leleményességgel eregetik a folyókba e káros melléktermékeket. Vagy hajókra rakják, s mivel a tengerek, óceánók környeztvédelmi szempontból is nemzetközi ellenőrzés alatt állnak — az ellenőrzést repülőkről, helikopterekről végzik —, e veszélyes rakománya hajók hamisított útiokmányokkal bo- lyonganak a nyílt vizeken, viharos éjszakára várnak, amikor gz ellenőrzés lazább, és ilyenkor süly- lyesztik el félelmetes rakományaikat. A modern kalózkodás szörnyű módszerével állunk szemben. De ögyanebben az NSZK-ban találkozunk egy másfajta áramlattal is. Ott vannak a „zöldek”, a német társadalom tömegméretű mozgalmává duzzadt természetvédő hadserege. Ez a mozgatom adja a legtöbb jelzést, nyújtja a legnagyobb segítséget a környezetvédelem törvényes megtartásához. A „zöldek” hangjától ideges a kormányzat, de még idegesebb a kapitalista ipari hálózat. Viszont a természetnek valóságos ..angyalai" a társadalmi felelőségnek eme megszállottái. EZEKET A KÖZISMERT PÉLDÁKAT azért említettem, mivel hazai vonatkozásban is lényegében errő] kellene beszélnünk. Az egyháznak teológiai alapállásból fakadóan. a társadalomnak nedig erkölcsi döntés alaolán kell a kérdéshez viszonyulnia. Mert a törvény jó, de a törvényt ki is lehet játszani. Viszont a játék nem fizetődne ki, ha a társadalom védené elsőrenden a környezetet. Csak hogy ettől még kissé messze vagyunk. Madas András „Borotvaélen” című cikkében ezt írja: „A törvény megjelenése óta néhány fontos területen komoly eredményeket értünk el. Ezek: a jogszabályalkotás, a szervezet kiépítése, a környezetvédelmi koncepció megalkotása, az egyes minisztériumok környezetvédelmi feladatainak áttekintése és elhatárolása, a nemzetközi együttműködésben való fokozott részvételünk, stb. Más, hasonlóan fontos, konkrét feladat megoldásában nem sikerült olyan mértékben előre lépnünk, ahogyan azt a törvény betűje és szelleme elöirja, az ország gazdasági helyzete lehetővé tenné és a társadalom mai, valamint távlati érdekei meg-, kívánnák. Néhol még visszaesést, a környezet további romlását is meg kell állapítanunk.” (Termeszét világa 51981.) Madas András idézett cikkében sereg konkrét javaslattal is találkozunk, amelyeket népgazdaságunk jelenlegi teherbíró képességével meg lehetne oldani. JAVASOLJA PL. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETBEN a vízellátás és csatornázás közötti rossz arány .felszámolását, a kötelező és ellenőrzött szikkasztás megvalósítását, a szennyvíziszap elhelyezését a tanácsok hatáskörén belül. Hálózati vízre csak azok kapnának engedélvt. akik a szennyvizet előírt módón kezelnék. A lakosságnak jelentős anyagi eszközökkel kellene a Szennyvíz megfelelő kezeléséhez hozzájárulnia. Be kellene iktatni az állattartó telepek hígtrágyáját a növénytermelés tápanyagellátási rendszerébe stb. Madas szerint, nem a kemizáció- val, a műtrágyázással van baj, és nem a legmagasabb termésátlagot produkáló' üzemekkel, hanem éppen a gyengén vezetett gazdaságokkal. Itt fordul elő leggyakrabban, hogy nem a megfelelő minőségű és mennyiségű műtrágyát használják, rosszak a műtrágyaszórók, egyéb hiányoságok mutatkoznak. amelyekkel szennyezik a környezetet. Az iparra vonatkozólag pedig azt javasolja, hogy -íi üzemet csak korszerű, hulladék- szegény. a környezetet kímélő technológiával szabadna a jövőben beindítani, a meglevő üzemekben folyamatosan, de legkésőbb az üzem rekonstrukciójakor kell korszerű környezetkímélő technológiákat beindítani” stb. Ezek konkrét, előremutató javaslatok. De Madas is érzi, hogy „a népgazdaság nehéz helyzete, a kive- , zető út megkeresése és következetes megvalósítása minden erőt leköt. Nem marad a vezetés különböző szintjein elég erő a környezetvédelem részletes, szakágazati feladatai végrehajtásának számonkérésére. Ezt érzik, tapasztalják azok, akiknek ezeket a feladatokat üzemi szinten kellene megvalósítaniuk. Mivel a gazdasági kérdésekben elkövetett mulasztásokra a vezetés gyorsan és határozottan reagál, a környezetvédelmi mulasztásokért pedig köztudottan senkit sem vonnak felelősségre, legtöbbször az elveszendő feladatok sorában az előírások betartása kullog az utolsó helven.” (Folytatjuk)
