Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-30 / 22. szám

Az egyház élete a világban: diakónia

Egyházunk delegációja a bajor evangélikus diakóniánál

DIAKONISCHES WERK BAYERN — olvassuk a levélpapíron, de cserbenhagy nemcsak a nyelv- ismeret, hanem a nagy szótár is, amikor a magyar megfelelőt kereV sem. A német kifejezésben egymással vegyül a hármas értelem: az elvégzett munka, a tevékenység és a szervezet. Ha arra gondolunk, hogy a Diakcfnisches 'Werk különféle diakónia alapítványok és egyesületek összefogó szerve, s ilyen Bajorországban 1300-nál is több van, akkor legszívesebben egyesületet mondanánk. Azonban tudnunk kell, hogy a Diakonisches Werk olyan egyesületek és alapítványok szövetsége, melyek a diakóniát az egyház élet- és létmegnyilvánulásának tekintik. A szervezett egyház pedig az egyik egyházi munkaágnak tekinti a diakóniát, s a kettő szervezetileg, személyi leg, anyagilag is — Bajorországban évi 58 millió márkát, az evangélikus egyházi adó 12 százalékát adja az egyház — sokrétűen egymásba fonódik. Mégis önálló szervezet a diakónia, hiszen méreteivel meghaladja egyháza szervezeti kereteit: 389 bentlakásos intézményben 30 200 ápolt, 11 300 munkatárs, 870 nem bentlakásos intézményben pedig 49 000 hely és 5000 alkalmazott! Egyszerűen lehetetlen, hogy ilyen méretekkel az egyháznak csupán egyik osztálya legyen. Nem szabad persze csupán betegekre és öregekre gondolnunk, hiszen a szorosan vett diakóniai munka a bajor diakóniai intézményekben az egészségügyi (kórházak) és gondozási (elfekvők, fogyatékos otthonok) feladatokon kívül nevelési, oktatási, tanácsadói, bel- missziói, gyülekezeti diakóniai tevékenységet, sőt ökumenikus, vagyis országhatárokat átlépő segítségnyújtást is magába foglal.

A DIAKÓNIÁNAK EZ A TÁG ÉRTELMEZÉSE ÉS GYAKORLÁSA is hozzájárult az egyházunkkal való kapcsolatok kereken tíz évvel ezelőtti felvételéhez, és ezek a kapcsolatok nyertek megerősítést most, amikor dr. Karl Leipziger, országos diakóniai lelkész, aki a bajor parlamentben szenátorként az evangélikus diakónia képviselője, valamint Heinrich Heitinger országos előadó —, akik már mindket- ' ten ismételten vendégei voltak egyházunknak —, elküldték a meghívást egyházunk delegációja részére. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök dr. Karner Ágoston főtitkár és Reuss András külügyi titkár kíséretében április 22—26- ig tett eleget a meghívásnak.

A rummelsbergi intézmények diakónus-növendékei előtt tartott előadásában dr. Káldy Zoltán adott képet az egyházunkban folyó diakóniai munkáról. Hangsúlyozta a diakóniai munka egyházi jellegét és gyülekezeti hátterét, valamint azt is, hogy az egyház egész élete és minden szolgálata, az igehirdetésen kezdve a szentségek kiszolgáltatásán és a szorosan vett szeretetszolgálaton át az egyház és a keresztyének életformájáig menően , csak diakónia. krisztusi segítségnyújtás lehet. Beletartozik tehát a társadalomban végzett szolgálat is.

Az egésznapos rummelsbergi látogatás során a delegáció nagy érérdeklődéssel pillantott bele a vá- rosnyi intézmény tevékenységébe.

K. H. Neukam rektor, diakóniai elnök kíséretében megtekinthettük az ortopéd klinikát, ahol Wagner professzor csontnövesztéssel gyógyítja azokat, akiknek valamilyen oknál fogva nem egyforma hosszú a lábuk —, a mul- tipex sclerosisban szenvedő száz beteg házát, ahol az ápoltak nyolcvan százaléka betegkocsival közlekedik és növekvő mértékű ápcrlasra szorul —. a szakmunkásképző iskolát, ahol testi fogyatékos fiatalokot képeznek ki forgácsoló szakmunkásnak vagy kereskedőnek, de olyan szinten, hogy teljesen egyenértékűen, sőt. ha lehet, még jobban megállják helyüket, mint egészséges társaik.

NEÜENDETTELSAUBAN, melyet Wilhelm Löhe 1854-ben alapított, erőteljesen érezhető az életközösséget, 'hitközösséget és szolgálatközösséget vállaló diakonisszák elkötelezettsége és odaadása. Ma is kétszázötvenen állnak aktív szolgálatban, mellettük persze a világi nővérek serege. 128 éves fennállása folyamán az intézmény sok új helyzet, új feladat, új kérdés előtt állt. A nagy templom mellett pillantottuk meg a Jó Pásztor emléktáblát, melyet azoknak a gondozottaknak az emlékére állítottak, akiket a nácizmus idején szakítottak -ki a gondoskodó kezekből. Nem i$ sejtették akkor, 1941-ben, hogy mi történik, hiszen a fogyatékosokat egymás után állami otthonokba utalták át a gyámhatóA ncuendettelsaui intézmény temploma és a német diakónia emblémája

ságok, ahol aztán sorra „tüdő- gyulladásban haltak meg, amint a halotti bizonyítványok „igazolták”. Amikor megsejtették, majd egyértelműen megtudták, hogy mi történik, mindenféle módon próbálkoztak segítséggel, de sokszor eredmény nélkül. Ezer gondozott emléke... „Senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28) — olvassuk kőbe vésve. Megrendítő emlékezés, felkiáltás, vigasztalás és elköte- lezés ez a néhány szó.

MISERICORDIAS DOMINI VASÁRNAPJÁN a jó Pásztorról hirdette az igét dr. Káldy Zoltán püspök Erlangen központi templomában (Neustädter Kirche). A nem mindennapi alkalomra szép számmal eljöttek a teológiai fakultás professzorai, valamint a Martin Luther-Bund képviselői. Peter Schellenberg főtitkár bemutatta a szövetség erlangeni székházát és ebéden látta vendégül a delegációt.

A BAJOR EVANGÉLIKUS EGYHÁZ Wiedenben megnyíló zsinatán dr. Johannes Hanselmann püspök, a Lutheránus Világszövetség egyik alelnöke arról beszélt, mit jelent a világ evangélikusainak családjába tartozni —, dr. Káldy Zoltán püspök pedig Isten megtartó erejéről és a reménységről szólt, mellyel egyházunk a jövőbe néz.

Dr. Karl Leipziger lelkész otthonában a béke lehetőségeire és az egyházak feladataira terelődött a szó, s így adódott alkalom arra, hogy a,négynapos program során a diakóniai fogalmának valóban minden vetülete terítékre kerüljön.

Az egyház élete a világban: diakónia. Szép tétel. Igaz tétel. Va lósággá úgy, csak úgy lesz, ha az egyház egész népe Istentől kapott ajándéknak és feladatnak tekinti, amit a jó Pásztor tett, aki életét adta ...

R. A.

Pünkösd

Garai Gábor:

Május vére

Még hosszabbodnak a napok, még minden fölfelé megy; vérünkben csóvás csillagok, vándorló vágyak égnek.

Pünkösdi rózsa búcsúzik, tömény bíbora robban; kóró lesz jövő májusig, tombol most száz sziromban.

Zöld cseresznye-szemekbe friss vért hajt a csábító Nap; még holt ágak hegyére is tüzes pecsétje forrad;

többé már pillantást se vet az alvadt tulipánra — mint a varas seb, beheged, és leszárad az árva.

De az eperben bizsereg, s szívet növeszt az élet: hadd lüktessen meleg hitet, míg minden fölfelé megy;

míg hosszabbodnak a napok, s késlekednek az esték. m(g tárt ölében csillagot lobbant a föltüzelt ég.

(Megjelent a költő: VÉGTELEN MEG EGY című kötetében, 1981- ben.)

Pünkösd 1982.

Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek üzenete

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Megteltek mind Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Cs

2,1-4.)

Üdvözlünk titeket, az Egyházak Világtanácsa közösségéhez tartozó testvéreket, amikor most pünkösd napját ünnepeljük. Valahányszor pünkösd napját ünnepeljük, arra a tényre kell emlékeznünk, hogy egyházaink a Szentléleknek köszönik létüket. Minden egyház — akár gazdag vagy szegény, akár erős vagy gyenge —, életének forrása az Isten lelke, aki közöttünk mun- kákodik.

Érdekes megfigyelni, hogy „mindnyájan egy helyen voltak”, amikor a Lélek ajándékát kapták. Nem azt jelenti-e ez, hogy a Lélek ajándéka teljességének elnyeréséhez szükséges, hogy az egyházak összejöjjenek? Ez az, amit az ökumenikus mozgalomban megtapasztalhattunk. Mint az Egyházak Világtanácsa elnökej szeretnénk bizonyságot teni erről a valóságról. Az ökumenikus mozgalomban minden felekezet beleviszi saját értékeit közös istentiszteletünkbe és munkánkba: az orthodox liturgia ősi glóriáját a Lélekkel teljes énekek örvendezését, a protestáns kegyesség biblikus mélységét, az anglikán istentisztelet szépségét és rendezettségét. Római katolikus testvéreink is egyre inkább részt vesznek ebben a közös életben. Miközben az egyházak közük egymással lelki ajándékaikat, megújulnak a Szentlélek ereje által.

A pünkösdi történet másik vonása a híradás arról, hogy a tanítványok kijöttek a házból, elkezdtek prédikálni a szabadban, és „erre a hangra összefutott a sokaság, és elámultak, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni”. Amikor Isten elküldte Szentleikét, hogy népe között lakozzék, akkor reánk bízta azt a feladatot, hogy a jó hírt a mi Urunk Jézus Krisztus életéről,

haláláról és feltámadásáról elterjesszük az egész világon.

Világos, hogy a tanítványok nem válogattak ki bizonyos fajta embereket és nem állítottak fel korlátokat, hogy ki hallgathatja a jó hírt. Nem követelték meg, hogy akik hallgatják az üzenetet, azok egy bizonyos fajhoz vagy nemhez vagy korosztályhoz vagy néphez tartozzanak. Mindenkinek prédikáltak, és mindenkit egyaránt elfogadtak. Mindenféle kultúrájú és mindenféle ember! feltételek között élő nők és férfiak úgy hallgatták szavukat, mint egyenest nekik szóló jó hírt. Az embereket olyan gyakran elválasztó korlátoknak ezt a lerombolását az evangélium lényeges tartalmának, nemcsak hatásának tekinteték. Az evangélium elhívást jelent csatlakozásra egy új emberiséghez Krisztusban, amely magába foglal minden népet. A megtérés sohasem csak vallásos élmény: általa annak az új közösségnek tagjaivá leszünk, amelynél az emberek Krisztusban sokkal inkább magukra találnak, mint a fajiságban, a társadalmi állásban vagy a nemiségben. Az igazi keresztyén egység az olyan megtérés gyümölcse, amely szívünket és életünket Isten felé fordítja, és egyúttal azok felé is, akiktől elkülönültünk.

A közös emberségünket megtagadó elkülönülésnek ez a legyőzése, teljes életünknek ez a megtérése a Szenlélek munkája közöttünk. Ezért pünkösd az egyház ökumenikus ünnepe. Árasszon el minket pünkösd ünnepe az erő és kegyelem Leikével, hogy mindenütt együtt örvendezve tegyünk bizonyságot Jézus Krisztusról — a világ életéről.

Az Egyházak Világtanácsa elnökei :

Dr. W. A. Visser't Hooft, tb. elnök,

Genf;

11. Ilia őszentsége, egész Grúzia patriarchája;

Justice A. R. Jiagge asszony, Accra, Ghána;

Jósé Miguez-Bonino, Buenos Aires. Argentína;

Dr. T. B. Simatupang, Jakarta- Pusat, Indonézia;

Olof Sundby érsek, Uppsala, Svédország;

Dr. Cynthia Wedel asszony, Alexandria, Va., USA.

HÍREK A CARACASI „FELTÁMADÁS” LUTHERÁNUS EGYHÁZ ÉLETÉBŐL

A dél-amerikai Caracasba kivándorolt és letelepedett magyar evangélikusok és reformátusok a Lutheránus Világszövetség segítségével 30 éve alakították meg a közös protestáns magyar gyülekezetét. A nem nagy létszámú egyházban azóta is testvéri közösségben éltek a két evangéliumi egyház tagjai, s kereken 20 éven át Pósfay György evangélikus lelkész gondozta őket, míg a Világszövetség osztályvezetője nem lett.

Az alapítás évei, a hősi küzdelmek, a megalakulás öröme ma is elevenen élenek az idősebb hívek emlékezetében, és méltó módon akarják felidézni a múlt történelmét a ma élők és a fiatalabb nemzedék tagjai előtt.

>k

Venezuelában azonban nemcsak a fővárosban, hanem az egész országban, csaknem egy millió négyzetkilométer területen élnek magyar és egyéb nemzetiségű protestánsok is, köztük nagy számban németek. A gyülekezetek túlnyomó többségének az a mindjobban erősödő óhaja, hogy megalakuljon a venezuelai evangéliumi lutheránus egyház, amelynek kebelén belül a magyar reformátusok is hitvallásuk megtartásával testvéri közösségben gyakorolhatják hitüket és őrizhetik meg magyar anyanyelvűket. Az előkészítő munkálatok már évek óta folynak, s a közelmúltban beható tárgyalásokat folytatott H. Kunkel dél-amerikai lelkész-tikár a Világszövetség részéről. Várják a gyülekezetek Gott- schalt brazil volt elnöklelkészt is, aki májusban egyeztető tárgyalásokat folytat a függő kérdések megoldása érdekében. Ha a gyülekezetek szándéka változatlan, megalakulhat a venezuelai Zsinat, vagy egyházegyetem.

*

A caracasi magyar gyülekezet gondozását, amelynek felekezeti megoszlása a magyarországiéhoz hasonló, 1981 márciusától dr. Dómján János budapesti református lelkész vállalta, aki erre egyházi főhatóságától hozzájárulást kapott. A gyülekezet időszaki lapja, az „Üzenet” szerint a hívek részvétele az egyházi életben megélénkült: hiány nélkül zárták az elmúlt évet, kétszeresére emelkedett a templomi perselyadományok összege, s ismét van hitoktatás és konfirmációi előkészítés.

A magyar protestáns gyülekezet a német, skandináv, lett és spanyol gyülekezettel él együtt a Feltámadás egyház közösségében. A közös egyház és az öt gyülekezet igazgatási munkálat az elnöklelkész végzi. A gyülekezetek az 1982. évben erre a tisztre Dómján János magyar lelkészt választották meg. aki így a spanyol nyelvű szolgálatokat is végzi.

*

A hazai két .evangéliumi egyház kapcsolata a venezuelai magyar protestánsokkal az utóbbi időben megerősödött. Szívesen olvassák kiadványainkat is. A megerősödést nagyban elősegítette az, hogy a lelkész nélkül maradt gyülekezetei Dómján János szolgálatának megkezdése előtt csaknem félévig Brachna Gábor ny. főesperes, az észak-amerikai lutheránus konvenció elnöke látta el.

D. J.