Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-30 / 22. szám

GYERMEKEKNEK Nikodemus János 3,1—21. AZ ÉJSZAKA CSENDJE AL­KALMAS ARRA, hogy egy külö­nösen nehéz feladatot megold­junk, vagy fontos kérdéseket vé­giggondoljunk. Talán már ti is lát­tatok felnőtteket így, késő éjsza­ka gondolatokba merülve, íróasz­tal fölé hajolva dolgozni. Az éj­szaka csendjében lehet zavartala­nul és bizalmasan beszélgetni, egymásra figyelni. Az éjszakát választotta. Niko- démus is, hogy utánajárjon egy őt foglalkoztató kérdésnek. Köztisz­teletben álló nagy tudású ember volt Nikodémus, farizeus, a Nagy­tanács tagja. Kérdése ez volt: ki­csoda ez a Názáreti Jézus, akiről mostanában annyit beszélnek! Mondják, hogy nagyhatású ige­hirdető, csodáival sokakat ámu­latba ejt. Elindult, hogy személye­sen is megismerje őt. Óvatos em­ber volt: az éjszaka sötétje meg fogja őrizni titkát, farizeus-társai nem fogják megtudni, hogy Jézus­nál járt. MIT VÁRT NIKODÉMUS JÉ­ZUSTÓL? Néhány új ismertette! akarta bővíteni tudását? „Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél taní­tóul, mert senki sem tudja meg­tenni azokat a jeleket, melyeket te teszel, ha nincs vele Isten” — kezdte udvariasan a beszélgetést. Jézus azonban a lényegre terel­te a szót: újjá kell születni annak, aki Isten országába be akar jutni ! Ez minden ember életének — Ni- kodémusénak is — a legdöntőbb kérdése. A bölcs tanító elcsodál­kozott: hogyan lehet öreg korban még egyszer kezdeni az életet, hogyan lehet még egyszer testileg megszületni? Jézus azonban nem erre gondolt! Víz és Lélek végzi el ezt a csodát — mondja Nikodé- musnak: a keresztség vize és Isten Lelkének megújító ereje. Csoda ez, nem lehet megmagyarázni. Ahogy nem látjuk, nem ismerjük a szél járását, csak erejét érezzük* zúgását halljuk, így végzi el Isten munkáját bennünk. MIT AKART JÉZUS NIKO- DÉMUSNAK ADNI? Elsősorban felnyitni a szemét Isten határta­lan. ezt az egész világot átölelő szeretetére. Ezt a szeretetet egye­dül a kereszten értünk szenvedő és életét megmentésünkért áldozó Fiában ismerhetjük meg. Az új­jászületés csodája titok marad, de aki elfogadja Istennek ezt a szere- tetét, hisz a bizonyságtételnek, ami erről szól, abban Isten elkez­di munkáját. Ezen a csendes, éj­szakai beszélgetésen Jézus nem kevesebbet kínált Nikodémusnak, mint új kezdet lehetőségét és örök életet. Ezt mondta neki: „Ügy szerette Isten a világot, hogy egy­szülött Fiát adta, hogy, aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” A történet befejezése számunk­ra titok maradt. Nem tudjuk, mi volt Nikodémus válasza? Hogyan vált el Jézustól? Még egyszer ol­vasunk róla az evangéliumban: Arimáthiai Józseffel ő temette el Jézus testét. Ott ezt olvassuk: „aki egy éjszaka ment hozzá először”. Talán volt folytatás, talán átélte Nikodémus az újjászületés csodá­ját! EZ AZ ÉJSZAKAI BESZÉLGE­TÉS BENNÜNKET IS ' ARRA BÁTORÍT, hogy ahogy kiállunk néha a szélbe, hagyjuk, hogy kó- colja hajunkat, átjárja ruhánkat, úgy tegyük ki magunkat Isten szeretetének: hadd járja át szí­vünket, újjítsa meg életünket, töltsön be élő hittel bennünket! Keveháziné Czégényi Klára DIAKÓNIA: HIT ÉS TUDOMÁNY EGYÜTT Theodor Schober, az NSZK szükség, akik minden tudásuk- evangélikus egyházai diakóniai kai együtt elsősorban hivők, és szervezetének elnöke az idei, áp- ezért segíteni kell azokat, akik- rilis végén tartott közgyűlésen ar- nek számára ez nem olyan ter­ra mutatott rá, hogy a diakóniai mészetes. Bármilyen kiváló szak­munkában hit és tudomány szét- ember is legyen valaki, az egyház választása nehézségeket okoz. A diakóniai munkájában csak úgy szakismeretek túlhangsúlyozása vehet részt igazán, ha az egyház- az emberiség rovására megy. nak Krisztustól kapott megbíza- Olyan diakóniai munkásokra van tását is belsőleg elfogadja. ,írok nektek, ifjak...’ Az elesettek gondozása Egy fiatal tanítóképzős isme­rősöm mondta a következőket: „— Ha rajtam múlna, minden fiatalt elküldenék egy fél évre, vagy néhány hónapra fogyatéko­sok, vagy gondozásra szoruló öre­gek közé dolgozni. — Miért? — kérdeztem. — Nekem — válaszolta — első alkalommal nem sikerült a felvé­teli vizsgám. Átmenetileg a Va­kok Intézetébe mentem, óvodás gyerekek közé gondozónőnek. Egy évig dolgoztam ott, és ez na­gyon sokat jelentett számomra. Megtanultam, hogy a fogyatékos ember is ugyanolyan értékű — főleg Isten előtt —, mint az egészséges. Azt hiszem, szegé­nyebb lennék, ha ez az egy év kimaradt volna az életemből.” Valóban. Amellett, hogy a fo­gyatékosok a segítségünkre szo­rulnak, nekünk is szükségünk van rájuk. Hogy értem ezt? Ügy, hogy ha az ember csak önmagával tö­rődik, csak a maga érdekeit és szempontjait nézi, akkor beszűkül. Egysíkú és sivár lesz az élete. Le­het. hogy így anyagilag előnyö­sebb hetyzetbe kerül, de hosszabb távon méeis boldogtalan marad. AZ EMBERI ÉLETHEZ HOZ­ZÁTARTOZIK AZ, hogy terheket hordozunk, mégpedig nem első­sorban és csak a magunkét, ha­nem embertársainkét is. Az előző mondat nagyon szépen hangzik, de vajon ki az közülünk, aki szívesen veszi magára mások terhét, nyomorúságát, fizikai, vagy lelki bajait. Valljuk meg őszintén: Ez alapvetően ellenke­zik természetes hajlamainkkal. Igen, mert az Isten nélkül élő em­ber önmagát állítja gondolkodásá­nak középpontjába. Éppen ezért, sokszor még önzetlennek tűnő se­gítségünk mögött is, rejtett, egyé­ni érdekeink húzódnak meg. Ezzel szemben ha valaki, meg­ismeri Jézus Krisztust, aki maga az ÉLET, az felszabadul arra is, hogy mások terhét hordozza. Fel­szabadul' arra, hogy a nyomörú- .ságban levőkkel közösséget vállal­jon, és ne csak a saját érdekeit nézze. Amikor először voltam fogyaté­kos gyermekek között, ösztönösen megborzadtam. Egy kicsit féltem is tőlük. Pedig a gyerekek egész­ségesek között nem tapasztalt közvetlenséggel és szeretettel kö­zeledtek hozzám. Mindegyik a maga módján igyekezett kifejez­ni szeretetét. Elég volt néhány nap, hogy nagyjából megismer­jem őket, eltűnjön a kezdeti vi­szolygás és örömmel végeztem munkámat közöttük. Ez az első találkozás hat évvel ezelőtt, a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban zajlott le, és maradandó nyo­mokat hagvott bennem. AZ EGYHÁZUNKBAN FOLYÓ SZERETET-MUNKÁVAL köze­lebbről első éves teológus korom­ban ismerkedtem meg. A teológu­soknak öt év alatt nyaranként, összesen két hónapot kell eltölte­ni valamelyik szeretetintézmé- nyünkben. Én a diakóniai gyakor­lat döntő részét a hűvösvölgyi Szeretetotthonban, kisebb részét pedig egy NDK-beli öregotthon­ban töltöttem el. Hűvösvölgyben egészen szoros kapcsolatom ala­kult ki a gyermekekkel, ugyanak­kor alkalmam nyílt az otthon idős A SZÓRVÁNYHELYZET ÖRÖMEI ÉS GONDJAI A Latin-európai Protestáns Egyházak Konferenciája április végén Torre Pellicében (Torino mellett, Olaszország), a valdens egyház központjában tartotta négyévenként esedékes’ nagygyű­lését. Francia-SVájc és néhány franciaországi település kivételé­vel a tagegyházak a többségében római katolikus lakosságú orszá­gokban szórványban élnek. A mintegy hatvan résztvevő egyet­értett abban, hogy óvakodni kell az ilyen helyzetre jellemző két kísértéstől: a beolvadástól és az elzárkózástól. Ehelyett inkább a misszió és a bizonyságtétel új for­máit és. lehetőségeit kell keres­niük, ebben egyre fontosabb sze­repet kapnak a laikusok. Gérard Delteil, a Monlpellier-i (Franciaország) protestáns teoló­giai fakultás professzora a tanács­kozás eredményét így foglalta ösz- sze: „Nem kell szórványhelyze­tünk miatt sajnálkoznunk, mert ez sem gyengeséget, sem hitetlen­séget nem jelent. Ehelyett meg kell küzdenünk a helyzetünkből adódó gondokkal, és felfedezni, hogy a mostani szórvány talán a jövő egyházának csírája, mégha más is, mint amilyet szeretnénk.” gondozottjai között váló szolgá­latra is. Persze a kapcsolat nem szorítkozik csupán a nyári gya­korlatokra, hiszen megvan a lehe­tőségünk, hogy év közben is ki­menjünk néhány órára, és foglal­kozzunk egy kicsit a gyermekek­kel. Az ilyen látogatásokat úgy Hűvösvölgyben, mint a többi sze­retetotthonban szívesen veszik. A BIBLIA SZERINT AZ IGAZI ISTENTISZTELETHEZ HOZZÁ­TARTOZIK a nyomorúságban le­vő árvák és özvegyek meglátoga­tása is. Én magam is átéltem, mi­lyen nagy ajándék az, ha egy sza­bad vasárnapon a nyolc órai istentisztelet után, gitárral a ke­zemben Hűvösvölgy felé vehetem az utam. A gyerekek ilyenkor nagy örömmel üdvözölnek, és ha­marosan már együtt énekeltük: „Engem szeret Jézusom. Bibliá­ból jól tudom. / Mind övé a kis gyermek, / Erőt ád a gyengéknek. / Ügy van, ö szeret, Ó szeret na­gyon, / Ügy van, Ö szeret: Igéjé­ből tudom.” Igen, a gyerekek azt is tudják, hogy Isten szereti őket. Tudják, mert a gondozónők között vannak, akik beszélnek nekik Jézus Krisz­tusról, sőt rendszeresen egvütt olvassák a Bibliát azokkal, akik értik. Nagyon szeretik a gyerekek azt is, ha jó idő van és elmehetünk a közeli erdőbe sétálni. Hogy a gye­rekeknek mit jelent egy-egy ilyen alkalom, talán az mutatja, hogy szinte a leggyakoribb kérdésük ez: „Mikor jössz el megint?” VÉGÜL MÉG VALAMIRŐL KELL SZÓLNUNK. Egyházunk szeretetotthonai nagyon komoly munkaerő gondokkal küzdenek. Azok, akik vállalják ezt a szép. de nagyon nehéz munkát — époen mivel kevesen vannak —, állan­dó fizikai és idegi túlterhelés alatt állanak. Ezért otthonainkban örömmel vesznek mindenfajta se­gítséget. Ezzel kapcsolatban örvendetes tény. hogy az utóbbi években a teológusok éjszakai helyettesítés­sel igyekeznek segíteni a gondok enyhítésében, de talán még többet is tehetnénk. Persze ennek ára van. Talán éppen az az ára, hogy a mozikban játszott legújabb fil­mek megtekintésére már nem jut idő. De „megéri”. És természete­sen ez nemcsak a teológusokra, hanem minden Krisztust követő fiatalra is érvényes. Kiss Péter 0, TERMÉSZET, DICSŐ TER­MÉSZET, MELY NYELV MER­NE VERSENYEZNI VÉLED!” — kiáltott fel megittasodtan Petőfi, amikor a természet titokzatos, isteni rendező elvével találkozott. De aligha gondolt arra a költő, hogy 150 év múlva ezt az isteni rendező elvet megtámadja az em­ber. A támadás alattomosan in­dult. A front lassan, lépésről-lé- MÉLYÉN rendszerint tájékozat- pésre haladt előre ipari, mezőgaz- lanság és az információk hiánya dasági fejlődésünk, technizáltsá- húzódott meg. Társaimmal együtt gunk lövészárkaiban. A védekezés gyakran feketébbre festettük az nemcsak, hogy elmaradt néhány ördögöt, mint az valójában volt, ütemmel, de rendszerint vaktölté- éreztem, hogy felszíni jelenségek nyék pufogtatásával próbálta között tallózgatunk, s az elretten- megállítani a támadást. S mire tő jelenségek mögött a valódi beékelődött az ellenség sorainkba, okokat nem voltunk képesek fel- hirtelen mozgósítással az egész térképezni. Riasztottunk és páni­társadalmat verbuválta csatasor- kot keltettünk, hogy posványoso- ba. A népfölkelők mezítlábas ha- dik a Balaton, fenolos a Duna vi- da kucorog pillanatnyilag a véde- ze, a tatai és borsodi medence le­lem lövészárkaiban. vegője elviselhetetlen, a Vác mel­Megvallom őszintén, e népföl- lett tárolt kémiai melléktermékek kelők táborába tartozom magam megfertőzték Észak-Pest megye is, semmiféle rangom nincs a kör- ivóvizét stb. Sikerült is sokkolni a nyezetvédelem hadseregében, társadalom bizonyos rétegeit ez- Évek, évtizedek óta kísérem fi- által, sőt ennek nyomán komoly gyelemmel a küzdelmet, külföldi intézkedések is születtek kor­tapasztalatoktól megrémülve, mányzati szinten. De e néhány olykor magam is apokaliptikus kirívó eset fényfüggönye mögött végtől féltve a magyar rónát, er- alig vettük észre az apró, de szisz- dőinket, hegyeinket, a Dunát és tematikusán romboló jelenségeket, egyéb vizeinket. Láttam a Száj- Igen, a publicista a társadalom na. Rajna. Majna, Elba döglött vi- élő lelkiismerete, de feladatához zeit, az Északi-tengerben végbe- tartozik az igazság keresése és ha rpent biológiai pusztulást, láttam segíteni akar, akkor szakembe- a bajor erdők hadoklását, olvas- rek nélkül nehezen boldogul, tam számtalan idevonatkozó ta- Márpedig segíteni kell • és le- nulmánvt, és belém szorult a fé- hét is! lelem. Nem szégyenlem, valóban Erre nézve nemcsak hazánkban, féltem. Mi lesz, ha nálunk is beüt de külföldön is bőven találunk a vész, s csak palackból ihatunk példát. Igaz. hogy a Rajna. Maj- vizet, s nem fürödhetünk élő víz- na, Elba főként torkolati szaka­ben. s hány gramm méreggel rö- szaikban katasztrofális állapotba vidítjük életünket, amikor tápiá- jutottak, de pl. London smog-kér- lékot veszünk magunkhoz? Köz- dését megoldották. A Themse, az katonája lettem az ügynek, vagy Erie-tó vize ismét él. a Moszkva tán haditudósítója, toboroztam a folyó és a Bajkál-tó, amelyek vize tökéletesen, romlott volt már, most pl. a szegény államok közé tarto- a legtisztább vizek közé tartóz- zott, tiszta volt a környezete, nak. Viszont a mi vízállományunk Vagy pl. Földünk úgynevezett még relatíve tiszta. Ezzel szemben „szegényzónái” egyelőre a legtisz- Budapest és néhány nagyváro- tább levegővel, érintetlen, fertő- sunk levegője Európa legszennye- zetlennel vízzel és kemizációtól zettebb levegői közé tartoznak, mentes talajjal rendelkeznek. Vi- Egyszóval, ahol évtizedes rombo- szont az iparilag fejlett, technikai-' lás következtében szinte meghalt lag magas szinten álló államokban, a természet, ott sincs minden vesz- egyszóval a gazdag országokban ve, mert egyfelől segítségünkre si- lehetett elsőrenden kitűzni az el­et a természet öntisztító, regene- pusztított természet fölé a halál- ráló képessége, másfelől kisebb fejes lobogót. Az ember szinte vagy nagyobb,, ráfordítással, anya- hajlamos annak a konzekvenciá- gi és erkölcsi hozzáállással még nak a levonására, hogy az ipari és segíthetünk a bajokon. mezőgazdasági fejlődésnek, a la­AZ IGAZSÁG AZ, HOGY MI- kosság jólétének egyenes aránvá- NÉL ROMLOTTABB, FERTŐ- val növekszik a környezeti árta- ZÖTTEBB, SIVÁRABB KÖR- lom, .bomlik a biológiai egy.en- NYEZETET kell helyreállítani, súly, kap gyógyíthatatlan sebeket feltámasztani, annál költségesebb a természet. De ez sem igaz így! kérdéssel állunk szemben. Bizo- A dolgok sokkal bonyolultabbak, nvos esetekben, helyzetekben már UGYANIS, HA A PÉNZ. AZ milliárdokról van szó, amely mii- ANYAGI ESZKÖZÖK BIZTOSÍ- liárdokat pl. népgazdaságunk mai TOTTAK. akkor azért mégsem helyzetében képtelen előteremteni, kell féltenünk a legfejlettebb ál- De vajon a Balatonunk vagy lamok lakosságát attól, hogy kör­egyéb vszélyeztetett természeti nyezetük Hold-tájékká változik és kincsünk szükségképpen jutott ökológiai katasztrófa leselkedik oda, hogy most milliárdokka] kell- j rájuk. Mert ha Londont smogjá- jen az évek, évtizedek óta folyt 1 tói meg lehetett szabadítani, a rombolást helyreállítani? Tulaj- Moszkva folyót élővé lehetett ten- donképpen azzal a nézettel hada- ni. akkor igenis van szava az em- kozom, amely azt vallja, hogy a béri elhatározásnak, s a pénznek, környezet rombol ás. a környezet- az anyagi eszközök ráfordításá- védelem következetes elhanya- nak. Az Egyesült Államok pl. golása szegénységünk egyenes újabban azokat az üzemeket, konzekvenciája. És a szegénység amelyeknek melléktermékei ár- a mi „turáni átkunk”. talmasak a környezetre, egysze­Ez azonban egyáltalán nem rűen áttelepíti Brazíliába. Az igaz! Mert a szegénységnek nem Amazonas, az őserdők tűrőké- szükségképpeni következménye a pessége még jelentős, sok min- környezetszennyeződés. És nem dent el tudnak nyelni ártalom azért, mert amikor még hazánk nélkül. Brazíliának pedig rendkí­Rédey Pál riportja Az én prófétáimnak ne ártsatok 2. társadalmat, ha ugyan elérte hangom vagy írásom őt. LE KELL AZONBAN SZÖGEZ­NEM, HOGY RIKKANTÁSOM vül előnyösek ezek a beruházá­sok. A világnak viszont egy nagy gond szakad a nyakába, nevezete­sen az utolsó óriási méretű oxi­géntermelő tájat, a brazil őserdőt számolják fel lassan ezáltal. Legyünk tehát igazságosak! A pénz hiánya éppen az olyan álla­moknál, mint hazánknál is jelen­tősen befolyásolja a környezetvé­delem kérdését, de nem ez az egyetlen tényező, amellyel a ba­jokat orvosolni lehet, illetőleg a jövőben orvosolni kell., És itt nem­csak a Balaton problémája ötlik eszünkbe, de az ország más aller- gikus pontja, ahol környezetünk, sebei már-már fekélyesedni lát­szanak. És mégsem állunk a „tu­ráni átokkal” szemben és semmi sem predesztinál bennünket ar­ra, hogy feladjuk a küzdelmet. Sem a termelési érdek, sem az anyagi eszközök hiánya. Mind­ezt azért kell hangsúlyoznunk, mivel a környezetvédelem meg­szállott. de gyakran tájékozatlan apostolai túldramatizálják a kérdést anélkül, hogy a realitá­sokkal számolnának és legfőkép­pen nem látnak kivezető utat. Ol­vastam mellbevágó cikkeket, ame­lyekben elkongatták már a lélek­harangot, holott a holttest még ki sem hűlt. Vajmi keveset használ, ha csak kiáltozunk, hogy fuldok- lik valaki a vízben, de nem vet­jük magunkat megmentésére az árba. önkritikusan szólva: sok mulasztásunk van, sok-sok bajt megelőzhettünk volna, gyakran nem láttunk tovább az orrunknál, ezért súlyos árat kell fizetnünk. De éppen, hogy meg ne ismétlőd­jenek ezek a hibák, kell okosan előre terveznünk, és egy megvál­tozott szemlélettel környezetünk jövőjének védelmét kiépíteni. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents