Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-30 / 22. szám

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP /‘C XLVII. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1982. május 30. Ara: 4,50 Ft A Lélek sodrában PÜNKÖSD NAPJÁN ÜNNEPI GYÜLEKEZET ÉNEKLI TEMPLO­MAINKBAN országszerte: „Jövel, Szentlélek Üristen!” Pünkösdöt azért ünnepeljük, mert már eljött a Szentlélek Űristen. Hisszük, ma is köztünk jár. Jelenlétét, jövetelét kérjük és várjuk. Miért? Mert Ö an­nak az"izgalmas titoknak a nyitja, ami mozgatja Krisztus egyházának életét, amióta csak elindult földi útjára azon a régi pünkösdön, Jeru­zsálem városában. Valami egészséges feszültséggel teli, dinamikus, meglepő, érdekes élet ez. Mélypontokkal, és meredeken magasba íve­lő pályákkal. Szürke, hétköznapi szakaszokkal, majd hirtelen életre kelve, milliókat megmozgatva, életeket gyökeresen átformálva. Pon­tosan úgy, ahogyan a teremtő Szentlélek munkálkodik. Váratlanul, előre nem jelezhető, ki nem számítható módon. Mégis valóságosan. Valóságosan? Egyháztörténetet böngészek. Körülnézek gyülekeze­tünkben, ismerős arcok, megszokott alkalmak sorában. Próbálok előre­tekinteni. Elet jelzi az utat, ahol megfordult a Szentlélek. Valóságos élet a valóságos jelenlétet. ARCOK. KOROK JUTNAK ESZÜNKBE. Nagyon régről, a 4. sz-ból egy fiatal ember. Rendkívüli szellemi adottságokkal, ám — édesanyja minden imádsága ellenére — csillagászati távolságban keresztyén hit­től és élettől. Hogyan és miképpen történt? Ö maga is csak körülírni tudja a Szentlélek életét alapjaiban megváltoztató munkáját. Ez a munka tökéletes. Félmegoldásokkal nem éri be. Augustinust az ókor legnagyobb teológusává emeli. Belőle merít a középkor minden kima­gasló alakja. Assisi Ferenctől Aquinoi Tamásig. Forrásul szolgál a re­formáció számára is. Vallomásai a mai napig világirodalmi témát je­lentetnek. Fantasztikus ívelésű pálya. Pedig „semmi más” nem tör­tént, csak valaki a Szentlélek munkájának sodrásába került. A sor folytatódik. Végigpásztázva az egyház történetét, tekintetünk Clairveauxi Bernáton. Assisi Ferencen pihen meg. Benne élnek a dús­gazdag, félelmetes hatalommal bíró, középkori egyházban. Honnan a világosság? Honnan a rendkívüli éleslátás? Ki tudná mással megma­gyarázni, mint a Szentlélek értelmet megvilágosító, emberszívet elkö­telező munkájával? Egyszeriben áttevődik a súlypont: szeretet, szol­gálat, imádság, egyszerűség a keresztyén életforma velejárói, hiába ke­reste és ragadta meg az egyház századokon át a fordítottját. Nyo­mukban élet támad. Emberek lelnek vigaszra, örömre és békére. Sza­vuk nyomán magukénak érzik azt az evangéliumot, amelyet oly rég­óta hallgattak, de szívükig sohasem hatolt. S hogy közben vagy 800 ír­téit el? Ügy látszik, nem sokat számít. Kígyóznak a sorok a budapesti mozi előtt, amely műsorára Assisi életét tűzte. S ha majd belelapo­zunk szép. új énekeskönyvünkbe, megtaláljuk benne annak a Clairveauxi Bernátnak gyönyörű Krisztus-himnuszát, aki szembeta­lálkozott a Szerrttetek mindent-megújító munkájával. A REFORMÁCIÓ IS CSAK AKKOR TÁRUL FEL ELŐTTÜNK TELJES ÉRTÉKÉBEN, ha fölfedezzük benne, hogy indítója és célra­vezetője maga a Szentlélek volt. Sok értékes összefüggésre bukkan­hatnak tör ténészek, filozófusok, irodalmárok. Munkájukat megbecsül­jük. Ékesen bizonyítja ezt a Luther Emlékbizottsá'g megalakulása, és tagjainak lapunkban is közölt összetétele. De titokra csak akkor derül fény, kérdésekre csak akkor adódik igazi magyarázat, ha rátekintünk a Szentiélekre, aki egyházát nemcsak életben tartja, hanem gyökere­sen megújítja. , .Megállhattam a nyáron Neuendettelsauban Wilhelm Löhe sírjánál. Szép," régi temető, eldugott sarkában, roppant egyszerű sírkő. Betűi is megkoptak már. Nevét nem is a kő őrzi. Hihetetlen méretű diakó- niái intézmény. Tán nincs is a faluban család, amelynek legalább egy tagja ne dolgozna a diakóniai kombinát valamelyik posztján. Löhe és még néhányan indították. Alig 100 év telt el, és ma talán nincs is egy­ház diakóniai intézmény nélkül. Hogy ez a szolgálat elindult, abban komoly szerepet játszott a múlt század végének minden -társadalmi és gazdasági ellentmondása. De külső okok mögött, mint belső lendítő érő, ott a Szentlélek. Ajtót tár. új szolgálati terepet nyit. Irgalmassá­got és segítőkészséget ajándékoz, és szolgáit munkába küldi. Azóta is tanulgatjuk és próbáljuk járni ezt az utat. A SZENTLÉLEK SODRÓ EREJŰ MUNKÁJÁRÓL TANÚSKODIK AZ EGYHÁZTÖRTÉNET, bárhol pillantunk bele. De jelenlétét hirdeti a mi életünk is. Az egyházé, és küiön-külön valamennyiünké. Vannak benne aszályos, meddő időszakok. Igyekszünk precízen, pontosan vé­gezni a szolgálatot. Mindent megteszünk, hogy igazán értsük, mit tar­talmaz Isten igéje. Próbáljuk jól megismerni a mai embert s az életet, hogy megfogalmazhassuk Isten örök szavát olyan módon, hogy talajra leljen a mai magyar keresztyén emberek életében. Vasárnapról vasár­napra ülünk a templompadban. Igyekszünk koncentrálni. De gyüleke­zetünkben, életünkben csak akkor mozdul valami, ha ránk fű a Szent­lélek pezsditő, mozdító, életet teremtő lehelete. Egyszerre élet támad a gyülekezetben. Egyszerre lelkünk mélyére hatol á Szó, olthatatlan szomjúságot, csillapíthatatlan éhséget támasztva. A Szentlélek kezé­ben napi kenyér és friss forrásvíz a régi Ige. A HOLNAPRA NÉZÜNK. Próbálunk tervezni, lehetőségekkel szá­molni. Használjuk Istentől kapott józan értelmünket. Megkíséreljük építeni a holnapot. Jövőbe vetett reménység nélkül nincsen élet. Ter­vezzünk. de számoljunk az Erővel, amely váratlanul, meglepetéssze­rűen épp ott és akkor lép működésbe, amikor egyházának szüksége van rá. így volt a múltban, ebből élünk ma, mint bázisra építhet rá a holnap egyháza. Pünkösd ünnepén a hálaadás és a reménység szavával együtt imád­kozunk Augustinus-szal: „Hívtál, rám kiáltottál, és megtörted néma­ságomat. Rám villantál, felragyogtál," s elűzted vakságomat. Illatoztál és mélyen beleheltelek. Megízleltelek s azóta édes a szám és szomjas az ajkam ízed után. Megérintettél, elkaptál s magaddal ragadtál a te békességedbe.” Szabónc Mátrai Mariann AZ AMERIKAI LUTHERÁNUS EGYHÁZ SEGÍTSÉGE Az Amerikai Lutheránus Egy- növekedést jelent. A felhívás ki­ház (ALC) úgynevezett éhségfel- bocsátása óta eltelt nyolc éV alatt hívására az elmúlt évben több, összesen 13 millió dollárt gvűjtöt- mint 2.5 millió dollár gyűlt össze, tek, mezőgazda'sági beruházások -ez 1980-hoz képest 21 százalékos és élelmiszer-segélyek céljára. Xl iil.iminiil.iis Tanács Közgyűlése Dr. Proliié Károly kérte főtitkári tisztségéből való felmentéséi Dr. Ottlyk Ernő az új főtitkár A Magyarországi Református Egyház zsinati tanácstermében 1982. május 18-án közgyűlést tar­tott a Magyarországi Egyházak ökumenikus, tanácsa. Résztvett a közgyűlésen Straub István, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnökhelyettese és Kovács András főosztályvezető-helyettes. A közgyűlést dr. Bartha Tibor református püspök, a Tanács el­nöke imádsággal és igeolvasással nyitotta meg. Bejelentette, hogy három tárgya van az ülésnek: 1. Beszámoló a Moszkvában tartott világvallások békekonferenciájá­ról, 2. Személyi kérdések. 3: Az EVT vancouveri nagygyűlésének előkészítése a kelet-európai dele­gátusok konferenciáján. Dr. Pröhle Károly főtitkár szá­molt be a moszkvai békekonfe­renciáról. A főtitkár hangsúlyoz­ta, hogy világszerte nagy érdek­lődés nyilvánult meg a konferen­cia iránt. Közel 600 delegátus jött el 195 országból. Rajtuk kívül 252 újságíró is jelen volt. Nyolc vi­lágvallás képviselői vettek részt a konferencián: keresztyének, zsi­dók, mohamedánok, buddhisták, hinduisták, sintoisták, szikhek, zoroastristák. Bár sokféle kultú­rát és teológiát képviseltek, de mindannyian eg.yhangúan az élet és a béke megőrzéséért fáradoz­tak. Három felhívás született: 1. A vallások vezetőihez és hívei­hez. 2. a kormányokhoz, 3. az ENSZ II. leszerelési közgyűlésé­hez. A i jelentéshez kapcsolódva Bartha Tibor püspök méltatta a szovjetunióbeli ortodox egyház — élén Pinien pátriárkával — nagy szolgálatát a konferencia megren­dezésében. Majd szólt a magyar delegátusok gyümölcsöző munká­járól. A közgyűlés egv határozatot fo­gadott el, melyet lapunkban is köf.lünk. \ Magyarországi Egyházai; Ökumenikus Tanácsánál»* nyilatkozata és felhívása A Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának közgyűlése 1932. május 18-án, meghallgatva a világvallások 1932. május 10—14-ig Moszkvában rendezett békegyűléséről szóló beszámolót, a következő határozatot hozta: A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és tagegyházai képviseletében örömmel és teljes egyetértéssel üdvözöljük a világ­vallások moszkvai békekonferenciájának nagy jelentőségű határo­zatait és .állásfoglalásait. Isten iránti hálával gondolunk arra, hogy a mi nemzedékünk életében vált lehetővé először, hogy az egymástól annyira eltérő világvallások: a buddhista, keresztyén, mohamedán, zsidó, hindu, szikh és .zarathuSztra vallások közel 600 képviselője egybegyülekezzék, együtt tanácskozzék és egyetértésre jusson. A nuk­leáris katasztrófa lehetőségére és az emberiség teljes megsemmisü­lésének veszélyére tekintve egyetértünk velük abban, hogy az élet ajándékát szentnek, a háborús veszélyt pedig az élet ellenségének tartjuk, és ezért a nukleáris háborút soha semmi nem igazolhatja. • Teljes egészében elfogadjuk és magunkévá tesszük a békekonfe­rencia három állásfoglalását: valamennyi vallás vezetőihez és hívői­hez intézett üzenetet, a világ valamennyi kormányához szóló felhí­vást és az Egyesült Nemzetek. Szervezete második leszerelési üléssza­ka elé terjesztendő memorandumot, és egyetértéssel elhatározzuk, hogy ezeket az állásfoglalásokat a legszélesebb körben terjesztjük, a vallások vezetőihez és hívőihez intézett üzenetet eljuttatjuk az Öku­menikus Tanács tagegyházainak valamennyi gyülekezetéhez, a világ valamennyi kormányaihoz szóló felhívást pedig bemutatjuk álla­munk kormányának. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik a világvallások béke- konferenciáját kezdeményezték, megszervezték, és aktív részvételük­kel hozzájárultak eredményességéhez. Kifejezzük azt a reménysé­günket, hogy a világvallások egybehangolt megmozdulása nagymér­tékben hozzájárulhat a világ közvéleményének további mozgósításá­hoz a nukleáris fegyverkezés ellen és az élet védelme érdekében. Mert meg vagyunk győződve arról, hogy az emberek milliárdjainak közös, tudatos fellépése hathatósan segítheti a kormányokat a fegy­verkezési verseny megállításában és a béke megmentésében. Budapest, 1982. május 18-án A Magyarországi Egyházak % Ökumenikus Tanácsa Közgyűlésének Elnöksége LVSZ EGYHÁZ JOGI KONFERENCIA A Lutheránus Világszövetség konferencián részt vesz dr. Har- június 1—6. között egyházjögi mati Béla tanulmányi titkár és konferenciát rendez Paltinis-en dr. Fabiny Tibor teológiai tanár. (Nagyszeben mellett, Románia). A HUSZONÖT ÉVES AZ ÁZSIÁI KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA Az Ázsiai Keresztyén Békekon­ferencia nemrég lezajlott nagy­gyűlésén, Szingapúrban ünnepel­ték a szervezet alapításának hu­szonötödik évfordulóját. — A missziós társaságok Ázsiát elein­te hagyományos értelemben vett missziói területnek tekintették. Ázsia keresztyénéinek is rá kel­lett azonban jönniük, hogy nemcsak a vallásos és a lel­ki kérdések a fontosak. Üj kérdések kerültek elő, mint például a függetlenség, a társa­dalmi egyenlőség és az emberi méltóság. Az Ázsiai Keresztyén Békekonferencia így olyan szer­vezetté fejlődött, amely komolyan foglalkozik gazdasági és társadal­mi kérdésekkel, és síkraszáll az elnyomottak jogaiért. Ázsiában ezt szükségessé teszi a nők és a gyerekek alárendelt helyzete, a nemzeti és vallási kisebbségek el­nyomása, a tömegturizmus hatásai a nemzetközi monopóliumok tevé­kenysége. „Az Ázsiai Keresztyén Békekonferencia, ha szerény is, de iránymutatóan munkálkodott” — olvashatjuk a megemlékezés­ben. Személyi változások Dr. Bartha Tibor elnök jelen­tette, hogy dr. Pröhle Károly pro­fesszor — tekintettel arra, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Presbitériuma országos teológiai tanulmányi igazgatóvá választotta — kérte felmentését a főtitkári tisztből. Ugyanakkor azt is közölte, hogy a Magyarországi Evangélikus Egy­ház elnöksége — tekintettel arra, hogy református elnök mellett evangélikus főtitkár szolgál — a megüresedett főtitkári tisztre dr. Óttlyk Ernő püspök megválasztá­sát javasolta. Dr. Káhly Zoltán evangélikus püspök elmondotta, hogy a Lu­theránus Világszövetség 1984 nyarán Budapesten tartandó nagygyűlésére kell az evangéli­kus egyháznak szinte minden erejét fordítania. A világ más ré­szeiben élő nagy evangélikus egyházak mellett a magyar evan­gélikus egyház viszonylag kicsi, a maga félmilliós lélekszámúval. Mégis vállalta ez az egyház a nagygyűlésnek Budapesten való megrendezését. Ezt az egyház csak úgy teheti, hogy erőit átcso­portosítja. Mindenkit arra a hely­re állít, ahol legjobban ki tudja fejteni képességeit. Ebben az át­csoportosításban az egyház el­nöksége dr. Pröhle Károlyt azzal bízta meg, hogy országosan irá­nyítsa a teológiai továbbképzést, közelebbről a presbiterek, a dia­kóniai munkások, a levelező teo­lógiai tanfolyamösok. a teológiai doktorok továbbképzését, továbbá a presbiteri-, ifjúsági- és lelkész­konferenciák szervezését, koordi­nálását. Ezt a szolgálatot dr. Pröhle Károly professzor szíve­sen elvállalta. Ezért hívta vissza az evangélikus egyház főtitkári tisztségéből. Az így megüresedett főtitkári tisztre viszont dr. Ottlyk Ernő püspököt javasolja, a püs­pök . hozzájárulásával. Ottlyk püspök már volt egy ízben főtit­kár és így jól ismeri ezt a mun­kakört. Számos ökumenikus konferencián vett részt. Jó nem­zetközi kapcsolatai vannak. Ő maga is szívesen dolgozna ebben a munkakörben, A közgyűlés felmentette tiszt­ségéből dr. Pröhle Károly pro­fesszort és teljes egyhangúsággal 1982. július 1-i hatállyal megvá­lasztotta főtitkárrá dr. Ottlyk Er­nő püspököt. Ezt követően dr. Bartha ' Tibor püspök nagyon melegen méltatta dr. Pröhle Károly egy évtizedes főtitkári szolgálatát. Ez a szolgá­lat egyre igényesebb lett és egy­re szélesebb körre terjed ki. Pröhle Károly Istentől kapott ke­gyelmi ajándékai birtokában ki­tűnően tudta azt betölteni. Le­gyen áldás rajta és elvégzett munkáján. Az új főtitkárnak is Isten adjon erőt és bölcsességet munkájához. Dr. Pröhle Károly megköszönte a kapott szeretetet és bizalmat. Szerette a főtitkári munkát. De most- szívesen vállalja egyháza megbízásából új munkakörét, amely nagyon közel áll hozzá. Dr. Ottlyk Ernő megköszönte, hogy főtitkárrá választották. Kö­szönetét juttatta kifejezésre saját egyháza elnökségének, hogy veié egyetértésben erre a tisztre jelölte. A személyi kérdések letárgyalá- sa után foglalkozott még a köz­gyűlés a kanadai Vancouverben 1983-ban tartandó EVT nagygyű­léssel. Az ide készülő kelet-euró­pai delegátusokkal június 8—12. között Budapesten találkozik dr. Scott érsek, elnök és dr. Potter főtitkár.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents