Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-23 / 21. szám

Kérdőjeles mondatok Szüleiknek engedelmes gyermekek ? , Ef 6,1—3 AZ „ELSŐ” NEM SZÁMNÉV, hanem rangsorolás, kiemelés. Hi­szen Isten ígéretet fűzött 2 Móz 20,5 szerint a tízparancsolat ele­jéhez. Mint rendkívül fontos pa­rancsolatot. úgy idézi az apostol: „tiszteld atyádat és anyádat.” Az ószövetségi szöveget alkalmazza az újszövetségi egyházra, nem az Izraelnek ígért földről beszél, ha­nem erről a földről, amelyen élünk. Tehát jó lesz a dolga és hosszú életű lesz az, aki gyermek­korától megtártja Isten rendiét, azaz tiszteli szüleit. Ennek a tisz­teletnek gyakorlása belefér egyetlen szóba: „engedelmesked­jetek!” Pontosan azt a szót hasz­nálja, amellyel később a rabszol- ga-úr viszonylatban beszél. Te­hát valóságos engedelmességre inti a gyermekeket! Abban a korban számunkra szinte ijesztő hatalommal ren­delkezett az atya (patria potes- tas). Eladhatta rabszolgának gyer­mekét, rabszolgamunkára kény- szeríthette. törvényt ülhetett fö­lötte. el is ítélhette, még halálos ítéletet is kimondhatott fölötte! Amíg élt az atva. övé volt a va­gyon és kizárólagos úr volt há- zanépe fölött. Gyermeke felnőhe­tett. előkelő társadalmi tisztségre juthatott, megmaradt gyermek­nek, nem volt saját vagyona, az mind az atva birtokába került. Ha pedig gyenge volt vagy pláne nyomorék, nem volt irgalom iránta. Seneca említi futólag, mint ter­mészetes dolgot, hogy a fogyaté­kos gyermeket vízbefojtották. NEM AZÉRT IDÉZZÜK FEL ezt a rettenetes ókort, hogy a ke­resztyénség „hasznát” emeljük ki az emberiség történelmében, ha­nem inkább azért, hogy elgondol­kodtassuk a mai gyermekeket. Hányszor lázad a mai fiatal, ha szülője nem engedi el egy éjsza­kai házibulira vagy számon kéri kései hazaérkezését stb. A szülői „terror” ellen oly gyorsan lázad ma sok fiatal és szabadságot kö­vetel magának, elutasítva minden számonkérő szót vagy lerázva minden atyai intést. Kétségtelen, hogy alapvető változás történt szülők és gyermekek kapcsolatá­ban. A tényen azonban senki sem változtathat. A gyerek engedel­mességgel tartozik szülői iránt, hacsak a szülők nem kívánnak tőlük etikailag elfogadhatatlan cselekedetet. Tótágast áll gyakran a világ. Nem ritka eset. hogy a gyermek követel engedelmességet a szülő­jétől. Már a köszönés is árulko­dik Isten fontos parancsa megsze­géséről. Ugyan hol szokás még az, hogy a gyermek megköszön'e a terített asztalt vagv megcsó­kolja édesanyja kezét? A hála­adás ritka virág, de mintha egé­szen kiveszne manapság az ottho­nokból. Alkalomadtán megható­dunk egy-egy szép vers hallatán, lehet, hogy dísztávirat, pár szál virág is bekopogtat anyák napján a régi otthonba, de egvüttélni az öregekkel, egy fedél alatt sokan nem hajlandók. Szégyellnék bará­taik előtt az. öreget, furcsa mon­dásait. ügvetlen evését, esetleg szókimondását. Jobb is neki a hasonló öregek között. Nincs is elég hely a szociális otthonaink­ban. NEM HISZEM, HOGY A MAI SZÜLÖK mind elveszítették vol­na tiszteletüket. Ha így is lenne. Isten parancsát senki sem told­hatja meg, mondván „ha tisztelet- reméltóak ...” Ha számolunk azzal, hogy a családi kör, az otthon tulajdonképpen is­kola, ahol örök érvényű dolgokat tanulunk meg alapjaiban, akkor világosabbá válik a cél. Engedel­meskedj szüleidnek mert kü­lönben képtelen leszel engedel­meskedni Istennek. Talán berzen­kedsz szüleid tilalma hallatára. bízzál bennük, s később igazat adsz nekik. Talán nem érted Is­ten kormányzását életedben, higyj benne és majd megérted. Nem le­het győzni nagv csatában annak, aki állandóan vesztes marad apró csetepatéban. Sohasem lehetsz szü­leid bírája. Gyermek vagy. Légy engedelmes gyermek, hogv jó le­gyen dolgod és hosszú életű légy e földön. Ha úgy látod, hogy kép­telen vagy rá, add meg az Úrért! Krisztusban lehetséges számodra is az engedelmesség, öregjeid és utódaid sorsa függ ettől! De van intés a szülők felé is: „Ti atyák ne ingereljétek gyer­mekeiteket.” Isten nem egyolda­lúan kötelezi a gyermekeket en­gedelmességre, hanem a szülőket is „engedelmességre” kötelezi ön­maga iránt. így az Istennek enge­delmes szülők nem „kényurak”, hanem Istennek szinte helyette­sei is, és ez őket szeretetre, s tü­relemre kötelezi gyermekeik iránt. Balikó Zoltán Segítség a halál révén állóknak A Magyar Rádió Eszmék fag­gatása című sorozatában ismét közérdeklődésre szamot tartó té­mát vetett fel. Arról a kérdésről folytatott beszélgetést Zeley László szerkesztő-műsorvezető Bu­da Béta: pszichiáterrel; Poszter György esztétával és llibár János ceglédi evangélikus lelkésszel, hogy miképpen éli át a haldokló az életből való eltávozást, s mi­lyen segítséget adhat a környezet a halálos beteg számára. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az or­vostudománynak egy fiatal ága. a tanatológia. Ez az alig húszéves tudományág a haldoklás lélekta­nát kutatja, a halálos beteg ér­zelmi és gondolati világát vizs­gálja. hogy az adott helyzetben a megfelelő segítséget nyújthassa. AZ EGYHÁZNAK IS VAN MONDANIVALÓJA a haldokló számára. Közvetlenül a reformá­ció megindulása után Luther Márton egyik írásában arra tanít, hogv a halálra készülő tegven mes mindent az embertársaival való kiengesztelődésre. rendezze el világi javait s keresse az Isten­nel való megbékélést. Sokat segít­het az ember a halál partján ál­ló társának, ha nem hagyja ma­gára. hanem a haldoklás folyama­tát ismerve és átérezve áll a be­teg mellé. A halál felé haladó út­nak ugyanis jellemző szakaszai vannak. Először is van eev taga­dó periódus, amikor a beteg nem akarja tudomásul venni a halál közeledését. Azután egy lázadó szakasz következik, amelyikben agresszíven fordul a beteg az egészségesekkel szembe. Ismert az alkudozások korszaka, amikor a beteg felavógvulása esetére ígé­reteket tesz. Súlyos időszak a dep­ressziós szakasz, amikor levertség, szomorúság lesz úrrá az emberen. Ezt felválthatja a szembenéz^- kibékülés, feloldódás ideje. Aki ezeket a fázisokat ismeri, köny- nvebben férkőzik közel a haldok­ló lelkivilágához, s adhat segít­séget a megfelelő időben megfe­lelő módon.» Az irodalom nagy szerepet játszhat abban, hogy segít elvi­selni a halál tényét s felkészít az elmúlásra. Teszi ezt oly módon, hogy formálja az ember személyi­ségét. A teljessé váló ember bele­simul a természet nagy mechaniz­musába. amely szüntelen kelet­kezés és elmúlás. Ugyanakkor az irodalom kénes a haldoklás fo­lyamatát szinte a klinikai realiz­mus pontosságával ábrázolni. Tolsztoj, amikor leírja Ivan Iliics halálát, akkor bemutatja benne azt az értelmetlen életet, amely úgy tűnt. hogy szép volt és kedé­lyes, valójában azonban nem tu­dott kiképezni igazi. emberi kap­csolatot, ezért magára maradt. Az írók kezében van a katarzis le­hetősége. vagyis az a képesség, hogy segítsenek a megtisztulásra. Kiváló példa erre a Thibault csa­lád egyik jelenete, amelyben azt látjuk, hogy az öreg haldokló mellett ott áll a fia, aki segít a túliutásban. A LELKIGONDOZÁS a ma­gányban igyekszik a haldokló mellé lénni. Amíg lehetőség van arra, hogv a beszéd révén vecvük fel a kapcsolatot a beteggel, ad­dig természetesen erre van szük­ség. Ha ez a haldoklás egv bizo­nyos pontián már lehetetlenné válik, még mindig megmarad a szavak nélküli kommunikáció, amikor a kéz vagv a homlok érin­tése jelenti a beteggel való kap­csolattartás egyetlen lehetőségét. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy sokszor ezt még érzékelik a halál­lal vívódók, s ez megnyugtatólag hat rájuk. Tolsztoj említett kis­regényében is van erre példa. A vidékről felkerült inas a beteg lábát polcolja fel. s ez eredményez jobbulást. A pszichológusok a kreatúrák szolidaritásáról, vagyis a teremtmények együttérzéséről, egymás iránti felelősségéről be­szélnek. a keresztyén lelkigondo­zás pedig a testvéri szeretet gya­korlására :a haldoklók mellé való odaállásra tanít. Vető Béla Mátrai alkonyat A kedves Mátra! Messze, ködösen. Felémköszön. S ahogy újra a jólismert csúcsokon gyönyörködöm, 1 egy szépséges mátrai alkonyaira emlékezem. Búcsúztam. A busz a völgyek felé futott velem. Zsongva kísért tovatűnt századok zenéje még, s a csúcsok fölött lángolva, lobogva kigyúlt az ég. Oj színt, új fényt sugárzott minden új pillanat. Olyan volt. mint a mennyek kárpitja ha meghasad: vakuló szemünk egek egébe lát hirtelen, s földi utunkat új fénybe vonja új kegyelem. Mátrai alkonyat. Emléke most is bennem ragyog, mert üzenet volt, lángbetűs írás: „Veled vagyok!” Túrmezei Erzsébet IS RÉKEMOZGALMAK ÉS AZ EGYHAZAK VISZONYA Az Európai ökumenikus Ifjú- szere a fenti témáról konferenciát sági Tanács május 21—27. között rendez. Egyházunkat Lupták az NDK egyházaival együtt Hir- György nagymányok-váraljai se- schluchban fiatal teológusok ré- gédlelkész képviseli. A A Szentlélek munkája Jn 15, 26—16,4 Jézus jól tudta, hogy kereszthalála, feltámadása és az Atyához me­netele milyen megrázkódtatást, sokkot jelent majd tanítványai szá­mára. Éppen ezért igyekezett őket felkészíteni arra az időre és hely­zetre, amikor testben távol lesz övéitől. Búcsúbeszédében elmondotta, hogyan gondoskodik róluk, mit ad nekik, mit vár tőlük. Jézus gondoskodó szeretetének legnagyobb jele, legmeggyőzőbb bizonyítéka maga a Szentlélek, aki szüntelen munkálkodik. A SZENTLÉLEK BIZONYSÁGOT TESZ JÉZUSRÓL. Ez rendkívül fontos, alapvető munkája a Szentiéleknek. Azért oly lényeges, mert Jézushoz eljutni, őt megismerni nem lehet másképpen, csak a Szent­lélek segítségével. Minden igaz keresztyén ember tapasztalatból tud­ja ezt, de talán senki sem fogalmazta meg ezt az igazságot, ezt a tényt olyan egyszerűen és világosan, mint Luther, a reformátor: „Hiszem, hogy saját eszemmel és erőmmel nem tudnék Jézus Krisztusban, az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által, ö világosított meg ajándékaival, ó szen­telt meg, és tartott meg az igaz hitben.” A hitrejutás olyan esemény, csoda, amit csak tapasztalatból lehet megismerni. Aki átélte, megtapasztalta, soha el nem múló hálával tartozik a Szentiéleknek, aki őt Jézus Krisztus közösségébe vonta. A hitrejutott ember éppen ezért sosem lehet öntelt, hanem csak alá­zatos, mert tudnia kell, hogy mindig szüksége van a Szentlélek Krisz­tushoz vezető, hitet teremtő munkájára, és bűneink bocsánatára. Ugyanis Krisztus közelében, a vele való közösségben, a Szentlélek ál­tal látjuk meg, ismerjük el, hogy megváltásra szoruló, bűnös emberek vagyunk, akiknek nincs mivel dicsekedniük. VASÁRNAP IGÉJE A SZENTLÉLEK MINKET IS BIZONYSÁGTEVÖKKÉ FORMÁL, „Ti is bizonyságot tesztek” — mondotta Jézus tanítványainak. Amit Jézus kijelentett, utóbb bekövetkezett. A tanítványok bizonyságtevők- lcé váltak. A Szentlélek munkatársaivá lettek. Bizonyságot tenni Jézusról, tanúskodni a Krisztusban kapott bűn­bocsánatról, a tőle kapott szeretetről, s az örök üdvösség reménysé­géről, illetve bizonyosságáról — ez a keresztyén ember legnagyobb méltósága, és legszentebb feladata. A bizonyságtétel minden keresztyén ember kötelessége és lehető­sége, mert a bizonyságtétel nem más, mint az evangélium, az öröm­hír közlése. Semmiképpen nem lehet valamiféle erőszakos, „rámenős" cselekvés. Ez utóbbi teljesen ellenkezik Jézus etikájával és gyakorla­tával. Ö mindig csak kér, és nem kényszerít. A Krisztusról való bizonyságtétel akkor igaz és meggyőző, ha azt a bizonyságtevő „istenes” élete hitelesíti. Ha a keresztyén emberek, a keresztyén egyházak a hétköznapok során tanújelét adják, hogy ben­nük, s általuk Krisztus szeretete nem frázis, hanem valóság: kéz, amely békejobbot nyújt, megsimogat és felsegít, láb, amely elvisz a beteghez, a magányoshoz, szív, amely kinyílik és befogadja azt, akit mások megvetnek, száj, amely nem szid, nem átkoz, hanem áldást mond. A SZENTLÉLEK MEGŐRIZ NEHÉZ HELYZETÜNKBEN. Jézus bem engedte, hogy követői, tanítványai álomvilágban, illúziókban él®1 jenek, ő mindig reálisan szemlélte a világot, s realitásokra, a valósá­gos helyzet-meglátására és vállalására serkentette tanítványait. Nem ígérte, hogy övéinek élete problémáktól mentes lesz. Világosan meg­mondotta, hogy követőinek sok nehézséggel kell szembenézniök, sok próbát kell kiállniok. A nehézségek legtöbbször nem külső, hanem belső nehézségek. Az egyház története tanúsítja, hogy a római császárok korában a keresz­tyének üldözése nem akadályozta meg a keresztyénség terjedését, de a vallásháborúk, az „eretneküldözések” mérhetetlen pusztulást, könv- nyet és vért fakasztottak — és belső romlást, bomlást, botránkozást eredményeztek. A Szentlélek, ha- rá figyelünk, s vezetésének engedünk, megóv min­ket hibás döntésektől, hamis utaktól, tévelygésektől. Megmutatja, hogy mikor mit tegyünk. Neki köszönhetjük, hogy az egyházak egyre vilá­gosabban látják, hogy mi az igazi rendeltetésük, feladatuk. A Szent­lélek munkája, hogy az egyes egyházak közelednek egymáshoz. Felis­merték egymásban a testvért, és nem gyűlölettel, hanem szeretettel közelednek egymáshoz. Hasonlóképpen a „világgal” is keresik az együttműködés lehetőségét. ____________.. ....> mvníjvi nogy „el­vezet a teljes igazságra” (Jn 16,13). Örömmel tapasztaljuk, hogy egyre több igazságra vezetett már el bennünket a Lélek. Neki köszönhetjük, hogy mind többet tár fel nekünk Isten országának titkaiból. Ő segített minket eddig is, Ö biztat, hogy bátran tegyünk bizonyságot Urunkról, s hogy Jézus Krisztusban reménységgel tegyünk meg minden tőlünk telhetőt az egész világért. Tá borszky László Űr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy a Szentleiket megígérted és el is kiildted hozzánk. Te tudod, hogy nélküle milyen gyengék, erőtle­nek vagyunk. Nem tudunk hinni Benned, s nem tudunk bizonyságot tenni Rólad. Kérünk. Szentlelkeddel erősíts minket a hitben, szeretetben, re­ménységben. Segíts, hogy szavainkkal és cselekedeteinkkel, egész éle­tünkkel hitelesen tudjunk tanúskodni Rólad, és szeretettel tudjunk munkálkodni azért a világért, amelyért életedet adtad. Ámen. — Húsvét után a 6. vasárna­pon az oltárterítö színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: 1 Pt 4,7—11; az igehirdetés alap­igéje: Jn 15,26—16,4. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Má­jus 30-án. pünkösd ünnepén reg­gel 7 órakor az evangélikus egy­ház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet SZIRMAI ZOL­TÁN fasori lelkész. — KAPOSVÁR. „Kapernaumi- nap” volt húsvétkor a gyülekezet­ben, valamint Vésén és a szórvá­nyokban. Szabó Ferencné otthon­vezető igehirdetéssel és a vésel szeretetvendégségen előadással szolgált. A két gyülekezet közel 10 000,— Ft-ot küldött pénzben és természetben az otthonnak. Mind­két helyről sokan vállaltak társa­dalmi munkát is Kapernaumbanu — RIGÁCS. A gyülekezet új gondnokának, Ferenczi Dezsőnek a beiktatása húsvét 2. napján volt A korábbi gondnoknak. Ovádi Er. nőnek és családjának ajándék át­adásával fejezte ki köszönetét a gyülekezet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents