Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)

1982-05-23 / 21. szám

evangélikus Bet XLVII. ÉVFOLYAM 21. SZÁM 1982. MÁJUS 23. Ara: 4.50 Ft. ORSZÁGOS ÉVA ÉLIK US /LAP Lclkészképzésü nk örömei és gondjai Az egyház jövőjét nagyban meghatározza az, hogy milyenek lesz­nek a jövő lelkészei. A gyülekezetek arculata, lelki élete ugyanis el­sősorban attól függ. hogyan hirdetik a lelkészek Isten igéjét a szószé­keken, és milyen hűséggel pásztorolják a reájuk bízottakat a gyüleke­zetekben. Ez a magyarázata annak, hogy minden egyház nagy gondot fordít a lelkészképzésre, és mindent megtesz azért, hogy jól képzetté? hűséges lelkészek álljanak be a gyülekezeti szolgálatba. EGYHAZUNK A JÖVŐ LELKÉSZEIT TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN­KON KÉPZI. A teológiai tanulmányok elvégzésére, illetve a lelkészt oklevél megszerzésére a középiskola elvégzése, az érettségi vizsga után lehet jelentkezni. A tanulmányi idő öt év. Az ötödik év végén a lelkészjelöltek záró szigorlatot tesznek, majd egy-két évi gyülekezeti szolgálat után teszik le a lelkészvizsgát, és nyerik el a lelkészi okle­velet. Teológiai Akadémiánkon jelenleg — a katonai szolgálatot telje­sítő hallgatókat is beleszámítva — 45 fiatal tanul az öt évfolyamban. E tanév végén heten tesznek záró szigorlatot. Ez a tény mindenekelőtt Isten iránti hálára indít bennünket. Ma ugyanis nem magától értetődő és természetes dolog, hogy egy fiatal a lelkészi szolgálatra jelentkezik. Hiszen annyi más lehetőség áll ma a fiatalok előtt, és nem sok olyan indíttatás éri a fiatalokat, amely az egyházi szolgálatra indítaná őket. Hogy mégis vannak fiatalok, akik az igehirdetés szolgálatát, és a gyülekezetek pásztorolását választják élethivatásul. Isten szeretrtéröl és hűségéről beszél, aki mindig gon­doskodik az egyházi szolgálat folyamatosságáról, és ezért ma is hív el fiatalokat szolgálatába. AZONBAN AZT IS MEG KELL LATNUNK, HOGY EZ A SZÁM NEM ELEGENDŐ AHHOZ, hogy minden nyugalomba vonuló lelkész helyére fiatal lelkész kerüljön. Az utóbbi esztendőkben évenként 15— 20 lelkész ment nyugdíjba. Ha azt szeretnénk, hogy ugyanennyi új lelkész álljon be a szolgálatba, arra lenne szükség, hogy a teológiai hallgatók létszáma a mostaninak kétszerese legyen. Éppen ezért a ki­tartó imádság mellett, hogy az aratás Ura küldjön munkásokat ara­tásába, a gyülekezeteknek mindent meg kell tenniök, hogy minél több fiatal kapjon kedvet az egyházi szolgálatra. Jelenleg a teológiai hallgatóknak majdnem a fele nő. Egyházunk ugyanis szolgálatba állítja a nőket is, és azt a teológiát végzett nőt, akit a gyülekezet lelkészéül meghív, teljes jogú lelkésszé avatja. A lel­késznők igen áldásos munkát végeznek a gyülekezetekben, azonban vannak időszakok — például a gyermekszülés és nevelés ideje — ami­kor nem tudnak teljes idejükkel és erejükkel elegét tenni a szolgá­latnak. Éppen ezért nem lenne szerencsés, ha egyházunkban a lelké­szi pályán a nők kerülnének többségbe. Ezt látva a gyülekezeteknek is mindent meg kell tenni, hogy elsősorban fiúkat indítsanak a lel­készi szolgálat vállalására. A TEOLÓGIAI TANULMÁNYOK NEM KÖNNYŰEK. A hallga­tóknak mindenekelőtt meg kell tanulniok a két bibliai nyelvet (hé­ber és- görög), és jártasságot kell szerezniük a latin nyelvben is. Vizs- gázniok kell egy modern nyelvből is (német vagy angol). Meg kell ta­nulniok a filozófiai gondolkodás, a vallások világa és a társadalom- tudomány alapelemeit is, és csak mindezek után kerülhet sor az iga­zi teológia (bibliai, rendszeres, gyakorlati teológia és egyháztörténet) tanulmányozására. Mivel ilyen jellegű ismereteket nem tanítanak a középiskolában, mindezt a teológiai tanulmányok öt éve alatt kell megtanulniok. Ez nem kis feladat elé állítja a lelkészi szolgálatra ké­szülő fiatalokat. Természetes, hogy ezeket az ismereteket nem tud­ják azonos szinten elsajátítani a teológiai hallgatók — és a gyengébb felkészültségű fiatalok is lehetnek jó gyülekezeti lelkészek —, de tö­rekednünk kell arra. hogy mindig legyenek kiváló elméleti felkészült­ségű fiatalok is, akik képesek a teológiát tudományos szinten művel­ni, és a nemzetközi egyházi szolgálatban is meg tudják állni a helyü­ket. Ezért nem lehet közömbös a számunkra, hogy milyen képességű fiatalok jelentkeznek a lelkészi szolgálatra. AZ ELMÉLETI FELKÉSZÍTÉS MELLETT SZERETNÉNK JÓ ÉS HŰSÉGES GYAKORLÓ LELKÉSZEKET KÉPEZNI, akik tudják majd építeni és vezetni a gyülekezeteket. A legtöbb hallgató a gyülekezet­élményt és a gyülekezet szeretetét otthonról hozza magával. Ilyenek elsősorban a lelkészcsaládok gyermekei, és a gyülekezeti közösség­ben felnőtt fiatalok. Az ilyen fiatalokból lesznek a leghűségesebb lel­készek. Jelentkeznek teológiai tanulmányokra azonban olyan fiata­lok is, akiknek szinte semmi gyülekezeti élményük, vagy hátterük nincs, csak vallásos érdeklődés hozza őket a teológiára. Ezeket a fia­talokat szeretnénk úgy nevelni, hogy az öt év alatt megszerezzék ezt a gyülekezetélményt. Ez persze nem mindig sikerül. Más fiatalok meg olyan háttérrel jönnek, hogy gondolkodásukból és kegyességükből tel­jesen hiányzik az evangélikus öntudat. A fiataloknál ma szinte divat ez az „elvtelen” ökumenizmus. Pedig az ilyen hozzáállással nem le­het gyülekezeteket vezetni. Ezeket a hallgatóinkat szeretnénk megta­nítani arra, hogy az az igazi ökumenizmus, ha a magunk evangélikus színét hűségesen megőrizzük. Mert csak így tudjuk igazán értékelni és megbecsülni a más hitvallású testvéreinket. MIVEL LELKÉSZKÉPZÉSÜNK NEMCSAK A TEOLÓGIAI AKA­DÉMIA TANÁRAINAK, hanem egész egyházunk ügye, jó, ha lelké­szeink és gyülekezeteink is ismerik lelkészképzésünk örömeit és gond­jait. Csak ezeknek a problémáknak az ismeretében tudnak a lelké­szek és gyülekezetek segíteni abban, hogy úgy neveljük a lelkészi szol­gálatra készülő fiatalokat, hogy ne csak a Teológiai Akadémián, ha­nem majd a gyülekezeti szolgálatban is megállják a helyüket, és hű­séges, jó lelkészek legyenek. Selmeczi János NŐK AZ IGAZSÁGOSSÁGÉRT ÉS A BÉKÉÉRT Ez a témája az európai kérész- (Sváje). Egyházunk vezetősége a tyén nők ökumenikus konteren- konferenciára Keveháziné Czégé- ciá,iának, amelyet május 15—21. nyi Klára pilisi lelkészt és Roszik között rendeznek Gwattban Mihálynét küldte ki. Renoválják az ország templomát Gyülekezeteink, egyházunk né­pe általában akkor értesül egy-egy templomunk históriájáról, amikor felújítják és ünnepélyes keretek között átadják újra rendeltetésé­nek. De, hogy mi történik egy-két éven keresztül, arról hallgatnak a krónikák és a tudósítások. Mert minden renoválás — és ezt tud­nia kell az egyház népének —, öröm és megpróbáltatás egyidejű­leg. Öröm, mert lehetőség nyílik arra, hogy az idő vasfogának ko­sán 777 m2 alapterületű. Belső magassága 18 és 23 m között vál­takozik, légtere 2554 m:>. A milánói dómba kereken tizenötször férne bele „szőröstől-bőröstől”, de a magyarországi evangélkus temp­lomok között az első öt között szerepel. Mégis komoly műszaki gondok elé állították ezek a mé­retek a kivitelező vállalatokat. Mert nézzünk csak körül, hogyan fest egy ilyen méretű templom tatarozása kívül-belül! nők őrlése abbamarad, természe­tes elhasználódás, pusztulás gör­béje megakad ideig-óráig, de megpróbáltatás is mivel hónapo­kig, esetleg; esztendőkig hajlék nélkül marad a gyülekezet. Mert ugye, arra aligha vagyunk beren­dezve, hogy amíg egy-egy tataro­zás folyik, a templomhoz kötött szolgálatainkat „tartalék­templomban” végezzük. így az­után meg kell alkudnunk gyak­ran igen mostoha körülmények­kel. Idegek játéka ez gyülekezet, presbitérium és lelkész számára egyaránt. ÍGY VAN EZ AZ „ORSZÁG TEMPLOMÁNÁL”, a Budapest— Deák térinél is, ahol lassan fél­idejéhez közeledik a felújítás, mi­közben z-ivartalanságot próbálnak biztosítani az istentiszteleti élet­hez, templomi szolgálatokhoz. Eb­be az „állapotba” idegfeszültség­be és megpróbáló kínba kalauzo­lom olvasóimat, hogy amikor majd reménységünk szerint ez év végén átadják a felújított temp­lomot a gyülekezetnek, fogalma legyen az olvasóknak egy kerek esztendő küzdelméről. Akkor majd jusson eszünkbe, hogy szépségé­nek, fényének és csillogásának „ára volt”, az emberi tűrőképes­ség határmezsgyéjén vánszorog­tak megoldáshoz a kérdések. Pollack Mihály a múlt század elején (1799—1811) szép templo­mot épített, legalábbis az utókor gyönyörködhet klasszicista, nemes egyszerűségében. A főváros mű­emlékeinek egyik gyöngyszeme. A tizenkét építési év azonban el­árulja az akkori idők anyagi gondjait és, hogy akkor sem állt rendelkezésül egyházunknak fe­neketlen pénzeszsák. Erről szól az is, hogy építőanyagban „szeré­nyebb megoldásokat kellett vá­lasztani”, minek következtében a templom karbantartása, állag- megóvása periódusonként ismét­lődő gond elé állította egyházun­kat. Arról nem is szólva, hogy természeti csapás, árvíz, háború sem kímélte, vagy mint az utolsó évtizedekben a Metró építése kö­vetkeztében vált kritikussá hely­zete. Utoljára éppen két évtizede kellett renováltatok 3,5 millió fo­rintba került. A DEÁK TÉRI TEMPLOMUNK az ún. „nagytemplomok” közé tar­tozik. Méretei mégsem riasztóak. 37 m hosszú, 21 m széles és ponto­Induljunk el a Deák téri alul­járó torkától, amely naponta tíz­ezreket nyel el és öklel ki a járó­kelők hadából. A templomot hét erheletre bontott fémállvártyzat veszi körbe élet-, és balesetvédel­mi szempontok figyelembevételé­vel. Fedett folyosóra terelték a forgalmat is. A templom belül egyetlen tér, annak állványozása mérnöki zsonglőrmunka. „Fától az erdőt’’ — tartja a közmondás, itt erdőtől a fát nem lehet látni. Állványrengeteg kívül-belül, a templomba, is csak az oldalbejá­raton és a sekrestyén keresztül juthat az ember. Ha a fémruda- kat egy összefüggő sorba helyez­nénk, meghaladná, az öt km-t is. Belül, annak ellenére, hogy fo­lyik a festők munkája, „elviselhe­tő állapotok” uralkodnak. Igaz, az ember úgy érzi, ráborul a pók­háló szerkezetét megcsúfoló ügyességgel rakott állványzat. De fóliával megkímélt padok, oltár és kórus fogadja a belépőt. — Ezt az „állapotot” kell min­den pénteken olyan helyzetbe hoznunk, hogy a vasárnapi isten­tiszteletet meg lehessen tartani —, világosít fel dr. Hafenscher Ká­roly lelkész. — Ezt a sziszifuszi munkát három takarítónő is alig győzi. És ezzel még csak a „ren­det” próbáljuk biztosítani. Van azonban más problémánk is! Ha fel verekedj ük magunkat a szó­székre, nem látjuk a gyülekezetét, a gyülekezet sem lát bennünket. Fantompap, fantomgyülekezet, egy állványerdőben kóvályog a han­gunk. Ennek ellenére mindent meg­teszünk, hogy a gyülekezet türel­mének húrja idő előtt meg ne pat­tanjon. Minden vasárnap hirdet­jük, hogyan halad a munka, min­den gyülekezeti tag részéről jövő javaslattal foglalkozunk. így pl. az állványok miatt sötétségbe borult templomteret törpe feszültségű világítással oldottuk meg. A türelemnek mégis vannak ha­tárai. Mert kezdetben pl. nagy volt a kíváncsiság, sok embert ez hajtott a templomba. Minden „csoda” azonban csak három na­pig tart és észrevehető, hogy nem mindenki tudott megalkudni a körülményekkel, a türelmetlenség tapasztalati valóság. Túl ezen, Lutherániánk kénytelen másutt szerepelni, Fasor, Nyíregyháza voltak állomáshelyei. A konfir­mációt Angyalföldön végeztük, esketésre a fasori templomot vesz- szük igénybe. A templomlátoga­tási mezőny így széthúzódik szin­te az egész főváros területére. En­nek ellenére megható volt a nagypénteki úrvacsoraosztás, amelyet itt végeztünk, adott kö­rülmények között. Az az érzésem, így is megsínyli a gyülekezet a hosszan tartó szükségállapotot. GRYLLUS VILMOS mérnök informál arról, hogy mi is törté­nik az általános felújítás címén. Tudnunk kell arról, hogy a Metró építése következtében strukturá­lis, szerkezeti problémák adódtak a templomon. 1974 óta észlelték a hibákat, s azóta folytak a tárgya­lások, hogy a költséghez miként járul a Metró-vállalat s hol kap az egyház kivitelezőt. — Két terv született, az egyik kivtelezése 15 millió, a másik 8 millió forintba került volna. Je­lenleg az utóbbi végrehajtása tör­ténik, melynek felét a Metró, a másik felét a Műemléki. Felügye­lőség fizeti. Ennek keretében szer­kezeti megerősítés, festés-mázo­lás, teljes homlokzati tatarozás, új padlózás, a tető részbeni javí­tása, akusztikai és világítástech­nikai változtatás lesz elvégezve. Gryllus Vilmos tagja az ép (főbi­zottságnak, amely hetente ülése­zik és tárgyalja a felvetődő mű­szaki, jogi és pénzügyi problé­mákat. A dokumentáció, az írás­ba fektetett feljegyzések, jegyző­könyvek, jelentések stb. máris hatalmas heggyé duzzadtak. Az építési bizottság azonban a lehe­tőségekhez képest-koordinálja az ügyeket és mindig pontosan tud­ja hányadán áll az egyház mun­kában és anyagi eszközökben. A felújítás egy évig tart. Ja­nuár 13-án kezdődött és decem­ber 15-e a kitűzött határidő. Ed­dig a vállalkozók még nem „csúsztak”. S ez örvendetes do­log. Hafenscher Károly mégis azt mondja: ..egyetlen vágyam, hogy minél hamarabb készen legyünk”. Dr. Káldy Zoltán püspök Deák téri lelkész pedig a következőket mondta: — Nagy öröm és meglepetés volt számomra a gyülekezet hű­sége és ragaszkodása a templom­hoz. Voltak ugyanis elképzelések, miszerint a renoválás idejére „el­költözünk” a Deák térről és má­sutt tartunk istentiszteletet. Ezt kötötte ki többek között a kivite­lező vállalat is. Ezzel szemben a gyülekezet kijelentette, hogy a mostoha körülmények . ellenére is helyben marad. Viszont a gyüle­kezet hűségének és templomhoz ragaszkodásának próbatétele ez az átmeneti időszak. Eddig jele­sen vizsgázott próbatételből és türelemből a hívek serege. És mert így adódtak a dolgok, ebben az évben a családlátoga­tást súlypontosítottuk. Másszóval az egyéni pásztorolásra helyeztük a hangsúlyt. Hiszek abban, hogy a renoválás után a gyülekezet bol­dogan veszi birtokába a megszé­pült, megújult templomot jobb világításával, akusztikai előnyei­vel és hálával fog gondolni Istenre, aki lehetővé tette e nagy munka elvégzését. Rédey Pál LVSZ MISSZIÓI KONFERENCIA A Lutheránus Világszövetség Egyházi Egyiittműködési Osztálya május 18—26. között missziói konferencáit rendez, az eddigi te­rületi konferenciák osszeia,“,tála­saként. Egyházunkat dr. Hafin- scher Károly Deák téri igazgató lelkész képviseli.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents