Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-04-25 / 17. szám
Emlékezés Friedrich Lajosra születésének lietvenötöilik évfordulóján Április 24-én lenne hetvenöt éves .. . De a halál már közel tizenhat esztendeje elragadta közülünk. Nagyon sokat gondolok rá azóta is, hiszen nagyon szeretett és szerettem én is. És sokat tanultam tőle. Emberséget. Hiszen a szív embere volt... Nem életrajzot, nem megemlékezést szeretnék írni. Inkább valami mást. Néhány olyan gondolatot szeretnék papírra vetni, hogy akik ismerték és szerették, emlékezzenek rá. Néhány életrajzi adatot mégis leírok. Azok számára, akik nem ismérték. Hogy el tudják helyezni egyházunk életében. 1907. április 24-én született Baján, ahol édesapja lelkész volt. Teológiai tanulmányainak befejezése után 1930. július 8-án avatta lelkésszé Győrben Kapi Béla dunántúli püspök. Egy évig Körmenden szolgált, majd 1932-től 1953-ig Kecskeméten. Előbb, mint segédlelkész, 1948-tól mint a gyülekezet lelkésze. 1953-tól 1956-ig a Teológus Otthon igazgatója volt. . 1957. március 1-től a Sajtóosztályon szolgált 1966. december 16- án bekövetkezett haláláig. Kecskeméti szolgálatai idején szórványlapot szerkesztett, prédiká- ciós köteteket írt és jelentetett meg. Az első találkozás Néhány hónap múlva lesz harminc esztendeje, hogy megismertem. 1952 júliusában avattak lelkésszé, szolgálatomat Kecskeméten kezdtem el. Kérdeztem ismerőseimtől, hogy ki a kecskeméti lelkész. Mondták, hogy Friedrich Lajos, s hozzátették: agglegény. Némi izgalommal szálltam le Kecskeméten a vonatról egy tikkasztóan forró júliusi szombaton. Sötétszürke ruha, fehér ing, fekete nyakkendő. Mire az állomásról a Szabadság térre értem, jól megizzadtam a ' hatalmas bőrönd súlyától. Egy kicsit izgatottan mentem fel az első emeletre, a lelkészi hivatalba. Lelki szemeim előtt egy kefefrizurás magas- mellényes, szigorú tekintetű „igazi;’ lelkész képe jelent meg. De kit találtam? Á lelkészi hivatalba lépve egy napbarnította, meleg tekintetű,, cippzáras sportin- ges, hatalmas termetű ember előtt találtam magam, aki barátságosan mosolygott, amikor ezt mondta: Isten hozott, Friedrich Lajos vagyok. Ügy éreztem, hogy már ebben az első pillanatban belopta magát a szívembe. .. Megmutatta a segédlelkészi szobámat, ami 249X251 centiméter volt. Egy centiméterrel se több. Benne barna faágy, szalmazsákkal, egy kis asztal, egy öreg szekrény és egy Jancsi kályha. (Ebben a kis szobában, amelyet egy segédlelkész elődöm „kabinnak” nevezett, egy évig laktam, s nagyon boldog voltam. A szobának két „ablaka” volt: az egyik a lépcsőházra „nyílt”, itt hallottam a háromemeletes bérház minden lakójának lépteit reggel és este, a másik „ablak”" pedig a világítóudvarra nézett, így oda nap soha nem sütött be. — A mai segédlelkészeink ezt bizonyára el sem tudják képzelni.) Ilyen volt az első találkozás . .. Szinte néhány nap alatt megismertük és megszerettük egymást. A pontosság embere Pontos ember voltam és vagyok én magam is, így hát egy csöppet sem lepett meg az, hogy pontosan reggel kilenc órakor szinte egyszerre léptünk be a lelkészi hivatalba. Ö a hivatal egyik ajtaján, én a másikon. Dolgoztunk délig. Megbeszéltük a szolgálati beosztást, hiszen a nagy szórvány miatt minden napra esett szolgálat. Leveleket írtunk, iktattunk, megbeszéltük a vasárnapi igehirdetéseket. Pontosan tizenkettőkor elbúcsúztunk egymástól... Ő felült az autóbuszra, s minden nap kiment az édesanyja sírjához. Utána elment ebédelni. Pontosan fél három volt, amikor hallottam is-, merős lépteit. Egész délután dolgozott. Este hétkor elment vacsorázni, fél kilenckor érkezett haza. Tíz órakor kinyitotta szobája ablakait, kiszellőztetett,- s utána kezdett neki az írásnak, olvasásnak, készülésnek. Éjjel kettőig, háromig ... Az igehirdetéseket mindig szó szerint leírt%. Kisalakú pepita fedelű kockás füzetekbe. És megtanulta. Pedig jó néhány igehirdetést mondott már el életében. (Nem mondta sohase, hogy ezt így „kell”, csak a példát mutatta ehhez. Én is minden igehirdetésemet leírom és ^pegtanulom.) Örát lehetett igazítani. hozzá ... Egysxer láttam izgatottnak A pontosság mellett a nyugalom volt rá a jellemző. Amikor megkapta a havi fizetését, szétosztotta: ezt kell kifizetni a kosztért, a takarításért, mosásért, ezt kell elküldeni postán egy általa támogatott embernek, ennyi marad cigarettára. Puritán ember volt. Egy öltönye volt, még külön egy nadrágja, két nyakkendője, az egyik hétköznapra, a másik vasárnapra. És két cipője: az egyik télre, a másik nyárra, egy bőrkabátja és egy rövid bőrdzsekije. Egy percig se volt probléma a számára, hogy az ő szobája négyszer négy méteres volt csupán, amikor pedig a lelkészlakás három nagy szobáját a nyugdíjas lelkész családja lakta. így inkább ő húzta össze magát. Mindig hetekre előre megbeszéltük a szolgálatokat, s ettől szinte soha nem tértünk el. Húsvét ünnepének reggelén az egyik filiában szolgáltam. Amikor visszaértem, éppen az úrvacsoraosztás kezdődött Kecskeméten. Felmentem a kántorhoz, aki mondta, hogy bizonyára nagy baj lesz, senki nem számított ennyi úrvacsorázóra, mindössze csak egy kehely bor van az oltáron. Néhány perc alatt „megoldtám” a kérdést. Felrohantam a lelkészi hivatalba, ahol az úrvacsorái bort tartottuk, egy kis üveggel beletettem a Luther-ka- bátom zsebébe, beöltöztem. És amikor az' úrvacsoraosztásra került sor, mintha „megbeszéltük volna”, bementem az oltártérbe, s ketten osztottuk az úrvacsorát. Előbb csodálkozó szemmel tekintett rá, azután elmosolyodott, s látni lehetett az arcán, hogy megkönnyebbült. Egy vasárnapi istentisztelet után expressz levelet hozott számára a postás. Ekkor láttam izgatottnak. Ebből a levélből értesült arról, hogy kinevezték a Teológus Otthon igazgatójává. Ebben az egy esetben láttam izgatottnak. Karácsony — idegenben Az első karácsonyt töltöttem Kecskeméten a szülői háztól távol. A szobámban voltam, amikor egy karácsonyi éneket énekelve megérkezett. Egyik kezében egy hatalmas tál házi felvágottal, a másik kezében karánycsonyi ka- lácsostállal. A nyakára pedig egy „szórványsál” volt tekerve, amit nekem szánt ajándékul. Ezt a „szórványsálat” ma is őrzöm. Egy kávéskanál Mindig mondta, hogy „Kecskemét az ország közepe”. És ez nem is volt túlzás. Az egyházkerület akkori püspöke sokszor felszaladt „egy jó kávéra”. De kávéskanál csak egy volt, ezt kellett továbbadni egészen addig, amíg egy ilyen látogatás alkalmával az akkori püspöki titkár elő nem húzott a zsebéből hat kávéskanalat, hogy legközelebb, amikor majd ismét erre járnak, végre legyen. A s/ív ««sitiiére Amikor ezzel a megemlékezéssel kapcsolatban a rovatvezetői munkaközösség tagjaitól azt kérdeztem, hogy milyen címet adjak majd a készülő cikknek, egyikük azt javasolta, ezt írjam: a toll mestere. De úgy érzem, ez nem fejezte volna ki az igazi lényeget. Mert Friedrich Lajos, aki valóban a toll mestere is volt, elsősorban a szív embere volt. Szívvel mondta igehirdetéseit is, amikor nagyon szép szavakkal hirdette Isten igéjét. Minden szó, minden mondat a helyén volt, szavai nyomán az ember szinte „látta” az igehirdetést. Minden bizonnyal sokunkban megmaradt egy-egy igehirdetése. De nemcsak az igehirdetései, hanem az élete, a cselekedetei alapján is azt kell írnom róla, hogy a szív embere volt. Ahol lehetett, ahol csak tehette, 'segített. Ha éjszaka hívták fel, éjszaka beszélgetett. Ha nappal keresték, soha nem mondta, hogy nem ér rá. Mindig kész volt kitárt szívvel fogadni a másik embert. Csak jóval később jött rá több ismerőse is arra, hogy az életében az ő keze, szívének szeretete nyomón oldódott meg életének egy-egy nagy kérdése. Az nlolsó találkozás Már hónapokkal korábban beteg volt, 1966 nyarán a balatonfüredi szívkórházba akarták beutalni, de nem ment el. Ügy érezte, még sokat kell dolgoznia. December 16-án délelőtt lett rosszul, az Evangélikus Élet karácsonyi számát állította össze éppen. A lap akkori szerkesztője telefonon felhívott, jöjjek a Puskin utcába, s fgje^zem be a félbemaradt munkát. Amikor a lépcsőn fölfelé mentem, akkor hozták le a mentők hordágyon és vitték a kórházba. Megszorítottam a kezét. Azóta sem tudok fölmenni az ismerős lépcsőn, hogy ne látnám magam előtt sápatjt arcát, fáradt tekintetét. Akkor találkoztam vele az életben utoljára ... * Hetvenöt éves lenne . .. Talán még sokat írt volna, prédikált volna, segített volna ambereken.. De a halál elragadta. A szív emberének megállt a szíve... Hálás vagyok Istennek azért, hogy harminc évvel ezelőtt Kecskeméten kezdhettem el a szolgálatomat, hogy megismerhettem, s a Sajtóosztályon a magam nagyon szerény eszközeivel folytathatom az ő munkáját. Harkányi László — HALÁLOZÁS. Ozv. Karkus Endréné, sz. Gyuriska Judit, a tót- komlósi gyülekezet tagja 82 éves korában elhunyt. A község első női közalkalmazottjaként dolgozott fiatal korában. Lapunk hűséges olvasója volt élete végéig. Az elhunytban Lehoczki Endre gal- gagutai lelkész nagyanyját gyászolja. Az igaz emlékezete áldott! — LEINFORMÁLHATÓ, megbízható, szolid «»leánynak szoba kiadó az Osztyapenkó szobor közelében. Érdeklődni lehet Gödé Lajosné, Marx tér 4. II. 21. címen. — RÉGI^ használt, 1947 előtti levelezőlapokat, levélborítékokat, tábori postát és bélyeggyűjteményeket veszek. Különösen érdekelnek áz egykori Árva és Szenes megyékben feladott levelek. Cornides Sándor bélyegkereskedő. Budapest, 1067. Lenin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lap.ia Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért, felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 8133—130? © 82.0997 Athenaeum Nvomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik” (Jn 10,11a. 27—28a). VASÁRNAP. — „Amit megfogadtam, teljesítem. Az Űrtói jön a szabadulás!” (Jón 2,10 — Róm 6,13 — Jn 10,11—16 — Zsolt 35,22 —28). Mindenféle szabadulás Isten irgalmát hirdeti. Bűneinkből bűnbocsánattal szabadít. Éz is éppen olyan életmentő tette, mint mikor ránk leselkedő veszedelmet hárít el. Részünkről csak a hála lehet méltó visszhangja szab'adításának. Az embertársak iránti szeretet tetteivel fejezhetjük ki igazán hálánkat. „Ö, tekints rám, igaz bírám, Add, járhassak utadon; Hogy szeressem s azt te- hessem, Amit kívánsz Jézusom” (406,2). Hétfő. — „Bizony az Űr ajándéka a gyermek” (Zsolt 127,3 — Ef 6,4 — 5Móz 18,15—19 — Józs 8,1—2. 11—29). Nagy ajándékot ad Isten azoknak, nagy felelősséget ruház azokra, akiknek gyermeket ad. Azok felelősségét is alaposan megnöveli, akikre mások gyermekeit bízza. A hivő keresztyéneknek példamutatóan kell viszonyulniok a gyermekekhez. Értük mindig legyünk hálásak. Isten bennük a szemefényét, Urunk testvéreit bízza ránk. Jó, ha idejében megtudják és megtudhatják: Nemcsak kenyérrel él az ember! „Kert rózsái, szüzek, Szülők ékes szemefénye, Erdő fái, ifjak, Szülők bimbózó reménye: A nagy Űristent dicsérjétek!” (3,5). KEDD. — „Bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám” (Zsolt 38,5 — Ef 1,7 —4 Móz 17,16—26 — Józs 8, 30—35). A rendezetlenül tovább vitt bűnök előbb-utóbb súlyos teherré válhatnak. Annyira, hogy összeroskadhatunk alatta. De olyan hullámmá is összeállhatnak, amelyek összecsapnak fejünk felett. Félelmetes képei a zsoltárköltőnek! Néznünk szembe idejében bűneinkkel! Bánjuk meg, tegyük le. Krisztusért van bűnbocsánat számunkra. Ezzel valóban csak élnünk szabad, visszaélnünk sohasem. „Meghallgattál! Már semmi kétség. Megadtad a bocsánatot; Szívembe, mit eddig nem érzék, öröm, üdv, béke áradott. Én Istenem, én Istenem. Forró hálám tied legyen” (325,6). SZERDA. — „Ha ősrégi döntéseidre gondolok, megvigasztalódom, Uram! (Zsolt 119,52 — Jel 19,2 — Mt 18,10—14 — Józs 9,1— 15). Isten döntései, szíve szerint, mindig az irgalom jegyében születnek. Akkor sem meilőzi szére- tetét, amikor ítéletet tart. Ítéletével valamit mindig félretesz az útból, határt szab a gonosznak. Megváltó szándékát pedig már a prófétákkal meghirdettette. Valósággá akkor vált, amikor emberré lett Jézus Krisztusban. Az Ö halála és feltámadása vigasztalásunk szilárd alapja. „Ne légy hát, lelkem, bús, Megváltód, a Jézus, Közel van hozzád, Omló köny- nyeidbe, Keserűségidbe Édes mézet ád. Ha járok tövisek közt, Csak ő öröme szívemnek, Jézus életemnek” (404,6). CSÜTÖRTÖK. — „Ez a nép csak szájával közeledik hozzám, és ajkaival dicsőít engem, de szíve távol van tőlem” (Ézs 29,13 —Jn 4,23 — Ez 34,23—31 — Józs 9,16—27). Isten az emberszívek vizsgálója és ismerője. Mindenki, aki be akarja csapni, csak önmagát és embertársait csalja meg. Mondani könnyű akármit. Jól működik a nyelvünk Isten előtt is. Ö azonban pontosan tudja, mi van a szavak mögött. Azt is, hogy szavaink, emberi magatartásunk, tetteink fedik-e egymást. Kérjük Urunkat, segítsen felszámolnunk .minden . képmutatást! „Végeden te bölcsességed, Mindenekre néz szemfényed; Tudod, kinek mint áll szíve, Ki hű hozzád s kinek erős a hite” (426,2). PÉNTEK. — „Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Ür támogat engem” (Zsolt 3.6 — Jn 10,28 — Zsid 13,12—16 — Józs 10, 1—15). Életre való, fontos dolgunk minél korábban megtanulnunk: Minden, ami jó, Atyánktól való. Ne tartsuk természetesnek lefekvésünket. nyugovásunkat. ébredésünket, felkelésünket! Földi életünknek ez a csodálatos ritmusa feltétele hivatásunk betöltésének. Legyünk és maradjunk Krisztus tanítványai hálás szívvel, élettel mind a sírig. Szeretetétől az sem szakaszthat el. „Annyi részt adj földiekben, Mennyi hasznos az életben; Kevéssel is elégíts meg, Dolgaimra erősíts meg” (35,6).. SZOMBAT. — „Megéétett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője” (Ész 53,3 — Jn 1,29 — ApCsel 20, 17—38 — Józs 11,1—15). Ezt a szót vésse szívünkbe igénk: érettünk! Igazán nagynak a kereszten ismerhetjük meg szeretetét. Mindennap hadd vésse újra szívünkbe, amit ott tett meg érettünk. A keresztre tekintettel erősödjék naponként hitünk bizalomra. Krisztus példátlan szeretete indítson bennünket áldozatos szeretet- re. Ne várjuk el, hanem feltétlenül gyakoroljuk, ahogyan ő tette. „Ha a világ csalogatja Örömökkel szívemet S édességgel kínálgatja A tiltott gyümölcsöket: Add, hogy a kísértetet. Mielőtt megejthetett. Meggyőzhessem, rágondolva Értem szenvedt halálodra” (184,3). Szabó Gyula Isten tiszteleti rend 1982. április 25-én Budapesten, Deák tér de. 9. (úrv.) Pintér Károly, de 11. (urv.) Takácsné Kovácsházi Zelma. du. 5. (konfirmáció az angyalföldi templomban) Hafenseher Károly—Pintér Károly, du. 6. Tak'ács- né Kovácsházi Zelma. Fasor de. 11. (konfirmáció) Szirmai Zoltán, du. 5. Ifjúsági szeret etvendégség. du. 6. Gáncs Aladár. Dózsa Györsry út 7, de. fél 9. Gáncs Aladár, üllői út 24. de. fél 11. Rutkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Rutt- kay Levente. Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 11. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Bogya Géza, du. 5. szeretetvén dégség: Ferenczy Zoltán. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Bogya Géza. Zugló de. 11. (úrv.). Rákosfalva de. 8. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László, du. 5. Konfirmáció. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Dro- bina Erzsébet. Frangepán u. de. 3. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Oi- oest de. 10. Blázv Lajos. Pesterzsébet de. 10. Vető Béla. Soroksár Újtelep de. fél 9. Vető Béla. Pestlőrinc de. 10. Virágh Gyula (presbitérium beiktatásai. Kispest de. 10. Bonnyei Sándor. Kispest Wekerletelep de. 3. Borinvai Sándor. Pestúibelv de. fél 10 Rákospalota MÁV telep de. 8. Ma- túz Pál. Rákospalota Nagytermelőm de. 10. Bolla' Árnád. Rákosszentmihály de. fél 11. Baráth Pál. Sashalom de. 9. Baráth Pál. Mátyásföld de-. 9. Szalav Tamás. Ciukota do. fő] 11. Szalav T^más. du. fél 3. Kistar- csa de. 9. Solvmár "Péter. Rákoscsaba de. P. Ferenczy Zo’tá*^. Rákosbe *de. 9. Kó^a Pál. Rákosiidét de. 11. Ferenczv Zoltán. Ráko^k^resdtúr de. 0. (konfirmáció) Kosa László. Pécsikaou tér de. 9. (úrv.l de. fél 11. (német), de. 11. (úrv.). du. R. Tn- rockó tér de. fél 9. Öbuda de. 9. Görög Tibor* de. 10. Görög Tibor. XII., Tartsay Vilmos u. 11. de. 9. Csengödy László, de. 11. (konfirmáció) Csengődy László, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8 Takács József. Pesthidegkút de. fél 11. Modort u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Bencze Imre, de. 11. (úrv.) Bencze Imre, du. 6. Missura Tibor. Németvölgyi út 138. de. 9. (úrv.) Missura Tibor. Nagytétény de. fél 3. Rozsé István. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rő/.se István. Budaörs du. 3. Rőzse Istyán. Törökbálint du. fél 5. Rőzse István. Csillaghegy de. fél 10. Benkö Béla. Csepel de. fél 11. Mezősi György. — TÉT. Március 21-én teológusnapi szolgálat volt a gyülekezetben. Az anyagyülekezetben dr. Selmeczi János, a Teológus Otthon igazgatója, Győrszemerén, a társgyülekezetben Maqassy Sándor V. évf., a gyermekek között pedig Szeker Éva I. évf. hallgató hirdette Isten igéjét. A gyülekezeti esten a teológiai hallgatók szavalatokkal és énekszámokkal szolgáltak. Az otthonigazgató „Böjt és kereszt” címmel előadást tartott, Szeverényi János III. évf. hallgató pedig igehirdetéssel szolgált. A teológusnapon részt veit és szolgált Csonka Zsuzsánna II. évf. hallgató. A gyülekezet, a teológusnap alkalmából 11 300 Ft offertóriummaal támogatta lelkészképzésünket. A szén adományt ezúton is köszönjük.
