Evangélikus Élet, 1982 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1982-05-02 / 18. szám
XI,VII. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1982. május 2. Ara: 4,50 Ft * »í* f v « ■* ^ Megerősítve a szolgálatban Lelkészavatás a fasori templomban „Egészen ritka és nagyon szokatlan ünnepe van most a fasori, a Deák-téri és a hévízgyörki gyülekezeteknek és mindazoknak, akik eljöttek erre a szép és szent alkalomra’’ — kezdte igehirdetését dr. Káldy Zoltán püspök a zsúfolásig megtelt fasori templomban megtartott lelkészavató istentiszteleten. HÁROM NŐI LELKÉSZI MUNKATÁRS állott Luther-ka- bátban az oltár előtt: Dókáné Lakos Magdolna, Muntagné Bartucz Judit és Takácsné Kovácsházi Zelma, akik teológiai tanulmányaikat már több, mint huszonöt évvel ezelőtt befejezték és azóta egyházi szolgálatban állnak különböző feladatokkal megbízva és különböző gyülekezetekben végeztek hűséges munkát, a lelkészi vizsgát letették, ám annak idején hivatalos kiküldetést nem nyertek és mindezideig teljes lelkészi szolgálatra való felavatásban nem részesültek. E nélkül is hosszú évek óta lelkészi munkatársi minőségben igehirdetői, gyermekek és fiatalok közötti, betegek és öregek közötti szolgálatokat végeztek és most, az Országos Presbitérium idevonatkozó határozata alapján sor kerülhetett teljes lelkészt szolgálatra való felavatásukra. Az avatási szertartásban a püspöknek dr. Muntag Andor teológiai tanár és Dóka Zoltán hévízgyörki lelkész, két felavatandó lelkészi munkatárs férje segédkezett, rajtuk kívül még huszon- ’ két Luther-kabátos lelkész vette körül és áldotta meg igével az újonnan felavatottakat. A nagy gyülekezet tagjai között pedig további lelkésztársak, teológiai tanárok, esperesek, volt évfolyam- társak és jelenlegi szolgatársak voltak jelen és kérték Isten áldását életükre. Különösen is megható pillanat volt az, amikor az egyik felavatottat saját, már lelkészi munkatársi szolgálatban álló leánya áldotta meg igével. DR. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉT az ava- tandók által választott ige, Márk 10,45 alapján tartotta. Miután meleg szavakkal méltatta az ava- tandók eddigi hűséges gyülekezeti szolgálatát, amelyet édesanyai hivatásukat is gyakorolva, családi életükben is helytállva végeztek, rátért az alapige üzenetének tolmácsolására. Ez az az ige, amely a diakóniai teológia kiinduló alapigéje, amelyre lelkészi és püspöki szolgálatát rátette, amelyben az egész magyarországi evangélikus egyházunk megtalálta szolgálatának szívét és centrumát. Jézus Zebe- deus fiainak szavaira válaszol, akik dicsőségre vágytak és abban akartak sütkérezni, Jézus azonban világosan tudtukra adja, hogy a hatalom utáni vágy nem az ő útja. hanem aki nagy akar lenni és első akar lenni, az a szolgálatban a mindenki iránti áldozatos szolgálatban legyen első. Ez a szolgálat olyan, mint amikor az édesanya felszolgálja a kenyeret a családtagoknak, vagy a munkás nem kímélve ruháját sem végzi fárasztó munkáját másokért, a rászorulókért. Nem lehetünk fölényeskedők, másokat^kitanítók, emberek között ítélkezők és válogatók, hanem mindenkinek tartozunk azzal a hűséges, szelídséget és reményt árasztó szolgálattal, amelyhez az erőt maga Jézus adhatja. Róla kell tanúskodnunk, pásztorként utánamenni az elesett embereknek, fiataloknak és időseknek egyaránt erre van szüksí * 3 és így lehet megismertetni velük Isten szeretetét, így lehet megtar- szolgálatba küldés ünnepélyes tani őket a gyülekezet közösségé- szavai elhangzottak. A Lutheránia ben. Énekkar Weltler Jenő vezetésével, Dr. Káldy Zoltán püspök a felavatott lelkészekkel: balra Dókánc Lakos Magdolna, jobbra Muntagné Bartucz Judit és Takácsné Kovácsházi Zelma A szeretetlenség felőrli az idegeket és a legjobb szándékokat is, a szeretet azonban valódi segítség és békességet teremt. Jézus végezte el a kereszten értünk a legnagyobb diakóniát, ebből a forrásból meríthetünk az erőnket, életünket sem kímélő áldozatos diakóniai életformát vállaló szolgálathoz. HATALMASAN HANGZOTT A „JÖVEL SZENTLÉLEK ÚRISTEN” kezdetű ének a gyülekezet ajkáról és a felavatottakat megáldó „Conjirma” ének a lelkészek ajkáról, midőn a három lelkészjelölt hitvallástétele és esküje után a püspöki ^vatás és a fasori énekkar Szentpéteryné Kéri Klára vezetésével járult hozzá az ünnepi alkalom áhítatához és szépségéhez. A LELKÉSZ AVATÓ ISTEN- TISZTELET UTÁN a három érintett gyülekezet tagjai, a barátok és ismerősök hosszú sora kívánt még személyesen is áldást és erőt a felavatottaknak további szolgálatukhoz. A fasori gyülekezet termében pedig fehér asztalok mellett még sokáig együtt voltak a legközelebbi hozzátartozók és szolgatársak, hogy osztozzanak az örömben és Isten iránti hálaadásban. Szirmai Zoltán Anyák napján övé ez a májusi nap, akiről járni, fogok-e látni s majd hangosan olvasni, — elsőként és egész életére megjegyezte szavaimat, — már reggel rán szólt: megint maszatos vagy, — este hosszan altatott, reggel röviden ébresztett, — kérdésében benne rejlett a felelet, — asztalhoz ültetett, — kicsit fájó szívvel engedett utamra, — mindig tudta, hohnan érkezem és hova indulok, — neki mindig „kisfiam” maradok, — minden napjából jut nekem szó, tett és gondolat, — lát, pedig másutt élek. Felnőttünk, bizonyos fokig elszakadtunk, de ugye nem esett ki látókörünkből ? Ezzel a kérdéssel induljunk Anyánk felé távirattal, levéllel, kézcsókkal, virággal vagy gondolattal és magyar nyelvünk párat minden kétséget kizáróan tudom: . , ^.-imádkozott értem, peáig anu szép szavával: „Édesanyán kert mondott = még meg sem születtem, — aggódott, ép leszek-e, tudok-e imádsággal Szabó Lajos A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG VILÁGSZOLGÁLATI BIZOTTSÁGÁNAK ÜLÉSE A Lutheránus Világszövetség Franciaország). Az ülésen megfi- Világszolgálati Bizottsága április gyelőként résztvett Gáncs Péter 26—30. között tartotta ülését Di- nagytarcsai lelkész, vonne-ban (Genf ’ közelében, TRAJTLER GÁBOR ORGONAHANGVERSENYE NYUGAT-BERLINBEN A nyugat-berlini „Zum Guten hangverseny és előadás tartására Hirten” (Jó Pásztor) gyülekezet Útjára április 29. és május 3. kö- meghívta Trajtler Gábor orgona- zott kerül sor. művészt, egyházzenei igazgatót Világvallások Békekonferenciája — Moszkva A világvallások képviselői május 10—14. között Pimen moszkvai pátriárka kezdeményezésére, az Orosz Ortodox Egyház meghívására Moszkvában gyűlést tartanak, amelynek témája: „Vallások képviselői az élet szent ajándékának megmentéséért egy nukleáris katasztrófától”. — Lapunkban erről már többször hírt adtunk. Egyházunkat dr. Káldy Zoltán püspök-elnök, és dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja képviseli a világgyűlésen. A Teológiai Akadémia ünnepe Mennybemenetel ünnepén, május 20-án, ünnepi ülést fart egyházunk Teológiai Akadémiája. Rendkívüli az alkalom, amelyre készülünk. Ebben az évben, október első napjaiban, országos jellegű ünnepségek lesznek a volt soproni Evangélikus Líceum — a jelenlegi Berzsenyi Dániel Gimnázium — fennállásának 425 éves évfordulóján, melyekbe egyházunk is bekapcsolódik. Ez év májusában pedig ugyancsak országos jellegű ünnepséggel emlékezik meg a Magyarországi Evangélikus Egyház arról, hogy a Soproni Líceum 1557 óta egyik legelső színhelye volt a reformáció szellemében megindult hazai evangélikus lelkészképzésnek. S igy tulajdonképpen egyik történelmi elődje volt a mai Evangélikus Teológiai Akadémiának is. Erről a négyszázhuszonöt évről, egyházunk hazai teológiai képzésének többévszázados múltjáról emlékezünk majd az Akadémia ünnepén, hálával Isten iránt és megbecsüléssel hitvalló őseink szolgálata iránt. Jelenleg csaknem száz hallgató tanul a Teológiai Akadémián: negyvenkettő a nappali tagozaton és negyvennégy a levelező teológiai tanfolyamon. Emellett aj Akadémia egyházunk tudományos-teológiai munkájának a központja is. Professzorai és előadói sok olyan feladattal, kutatással foglalkoznak, amelyek egyházunk mai igeszolgálatának és szeretetszolgálatának időszerű kérdéseivel függnek össze. Lapunk hasábjain is megjelenik egy-egy hír az Akadémia ilyen vonatkozású munkájáról: cikkek, tanulmányod, könyvek hazai és külföldi közzétételéről, hazai és nemzetközi egyházi konferenciákon, munkabizottságokban végzett szolgálatokról. A Teológiai Akadémia munkája egyházunk széleskörű nemzetközi ökumenikus szolgálatának is fontos részé. Ennek egyik jele: külföldi tiszteletbeli doktoraink sora Európa és a nagyvilág egyházaiban. A tiszteletbeli teológiai doktori fokozat (doctor theologiae honoris causa) egyházunk legmagasabb kitüntetése és megoe- csülése, amelyben csak kiváló hazai és külföldi teológusok egyházi vezetők részesülhetnek. Legutóbb négy évvel ezelőt került sor tiszteletbeli doktorok avatására Akadémiánkon. A májusi, lelkészképzésünk több mint négy évszázados múltjáról megemlékező ünnepünkön, egyházunk négy neves, külföldön elő egyházi személyiséget részesít ebben a legmagasabb kitüntetésben. Leendő új tiszteletbeli teológiai doktoraink: Brach- na Gábor, az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia íöespe- rese (Cleveland .— USA); Edgar Hark, az Észt Evangélikus Egyház érseke (Tallinn — Szovjetunió) ; Albert Greiner lelkész, volt püspök, a francia evangéli- kusság egyik legismertebb vezetőle (Páris); végül Martti Voipio esperes, a finn—magyar egyházi kapcsolatok hűséges építő -- munkása az elmúlt évtizedekben (Helsinki—-Finnország). Lapunk következő számaiban közelebbről is bemutatjuk majd leendő új tiszteletbeli doktorainkat. A május 20-i ünnepségre már most felhívjuk budapesti és vidéki gyülekezeteink figyelmét. Hisszük, hogy a négyszázhuszon- ötéves jubileum és a négy kiváló egyházi vezető személyiség doktorrá avatása tovább mélyíti szívünkben a megbecsülést egyházunk történelmi múltja és mai széleskörű nemzetközi szolgálata iránt. Nagy Gyula Az élő Krisztus élő gyülekezete Ujjongó gyülekezet A mai vasárnap latin neve: Jubilate. Ez a név a 66. Zsoltár 1. verséből származik, ahol ezt olvassuk: örvendj, egész föld, az Istennek! A húsvét ünnepe utáni 3. vasárnap jellegét, a gyülekezet lelki arculatának egyik szép vonását ismerjük meg a vasárnapnak e bevezető igéjéből. Krisztus megváltottainak gyülekezete, ujjongó gyülekezet. Áz evangéliumi ige (Jn 16,16—22) arról az örömről beszél, ami a Krisztussal való találkozásból, a vele való együttlétből fakad. Amint a tanítványokat Jézus halála átmenetileg megszomorította, feltámadása azonban újra örvendezővé tette, úgy a ma élő keresztyén számára is nehéz próbatétel az, hogy Jézus elment Atyjához, de ugyanakkor élteti is a remény, hogy kevés idő múltán visszatér. Jézus visszatéréséig Isten országa polgáraiként még a földi élet útját járjuk. Erről szól az epistolai ige (1 Pt 2,11—20). Tanít bennünket arra, hogy Isten akarata szerint hogyan éljünk a földi közösségekben. Állandó küzdelemre van szükség, hogy legyőzzünk minden olyan testi vágyat, ami a lélek ellen harcol, s mint Isten szolgálatára felszabadult emberek, cselekedj ük a jót. Az lehet a reménységünk, hogy az Atyához költözött Jézus ma sem hagyja magára gyülekezetét. Szentlelke által most is együtt van népével. így most is lehet részünk a vele való találkozás öröméből, szeme most is rajtunk van. Ez a ránk figyelő tekintet tanácsol, erősít az úton. AZ EGYHÁZAK KÖZÖS BIZONYSÁGTÉTELE Ez a témája az Európai Fele- kezettudományi Munkaközösség idei ülésének, amelyre április 25—29. között került sor Újvidéken (Növi Sad, Jugoszlávia). Az ülésen résztvett dr. Nagy Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja. I
