Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-26 / 17. szám

öKumené ^ öKumené őKumené 4}

Különbösöscgeinkben is közös

Az úrvacsora

Az egész keresztyénségben — a légkülönbözőbb felekezetekben már csaknem 2000 éve élnek a hívek az úrvacsorával. Egyrészt a folyamatosságnak és egymáshóz- tartozásnak kétségtelen jele ez, másrészt állandó vita forrása, sőt, néha egymás kirekesztésének eszköze is. — Korunkban, az ökumenikus törekvések korában mindkét oldal nyilvánvaló: egyfelől az úrvacsora léte és gyakorlata összeköt, másfelől átéljük fájdalmas tapasztalatként, hogy noha már testvérként beszélünk egymással, egyháznak ismerjük el egvmást. együtt hallgatjuk az igét, együtt imádkozunk, örülünk az újra felfedezett közös kincseknek, becsüljük az új élet jeleit, felismerjük közös feladatainkét a mai viiágban. mégsem tudunk envmással úrvacsora-közösségben élni. Állandó tövis ez a keresz- tvénség testében — szenvedünk e belső ellentmondástól.

Közös kincs: vitathatatlan érték

Kétségtelen, hogy Jézus áldásnak és nem átoknak szánta az úrvacsorát, s amíg Ö van a központban, addig erőforrás is és a Benne való egységre utalás. A kenyér megtörése a Krisztus halálára emlékeztet, minden fele- kezetben ébreszti és őrzi a megfeszített és élő Krisztusban való hitünket. Ha Öt ismerjük fel az úrvacsorában, úgy átmelegíti szívünket, megvigasztal és testvér- szeretetre bátorít.

Az úrvacsorában ugyanazt a szeretetet élhetjük át, mint a meghallott evangéliumban. „A prédikációban ugyanaz van, mint a szentségben és fordítva” tanít Luther. Ugyanazt kapjuk, de nem ugyanúgy. Ezt ma is jól értjük: a közlésnek, a kommunikációnak nemcsak egyféle formája lehetséges t. i. a szóbeli, hanem sokféleképpen lehet kifejezni gondolatot, érzelmet, indulatot pl. mozdulattal. énekkel, zenével, képekkel, jelzésekkel. Ugyanígy a szentségben is Isten ugyanazt a szerete- tét közli, mint a hirdetett evangéliumban, csak máshogyan, más formában, más kommunikációs eszközzel.

Az úrvacsora központjában Isten érthetétlén szeretetének titka áll minden felekezetben. A titok mindig titok marad értelmünk számára, de egész egzisztenciátoknak mégis jelentős valóság, személyesen átjáró és közösségbe állító isteni csejekedet. Töbfc^ közős vonás maradt meg az úrvacsorái gyakorlatban a különbözőségek ellenére is a legtöbb keresztyén felekezetben: Hálaadás a Krisztus egvszer s mindenkorra elegendő áldozatáért. Dicséret az egész teremtett világ nevében. R eméntisén. hogy egyszer részt /ehetünk a mennyei vendégségben. A Szent Lélek hívása, elevenítsen. újítson meg. A kettős közösség érzékelése: a jelenlevő' Or és a ielenlevő emberekkel való közösség. eavben jele a legtágabban értett, emberi közösségnek. Kötelezése az új életre. ..Testedből részesedett testünk —, add hogy új életet éljen ezután” ÍÉneke=könv- víinkben is megtalálható V. sz. Malabár liturgia mondata).

Közös felismerés: valami nincs rendben

Tény, hogy minden felekezetben más és más a tanítás és gyakorlat áz úrvacsorával kapcsolatban. A valójában egyszerű ajándék hallatlanul bonyolulttá vált. Amit Urunk a közösség eszközének szánt, a különbség egyik jelévé lett. Az othodoxok. római katolikusok. anglikánok, evangélikusok, reformátusok, baptisták, méthodisták. kisebb keresztyén félekezeték mind mást tanítanak, mást vallanak és gyakorolnak az úrvacsorával kapcsolatban. Könv- nvebb sokszor a világban való szolgálatunk kérdéseiben közös nevezőire jutni, mint közösen úrvacsorához láíulni. Ezt nemegyszer tapasztaltuk világgyűléseken,

konferenciákon. Sőt, néha még egy-egv felekezeten belül is akadnak szomorú példák a különbözőségre, mint pl. az evangélikus egyházban. Az amerikai missouri zsinat tagjai és más evangélikus egyháztestek tagjai nem vehetnek együtt úrvacsorát, lelkészeik nem szolgálhatnak közösen az oltárnál, mert az előbbiek hiányolják a teljes tanításbeli egységet. Reformátusoknál is van hasonló jelenség a holland szigorú reformátusok és a többi református egyház tagjai között. — Az anostoli időktől a korai és középkori egyház ideién át. a reformáció korában és azóta rengeteg különböző magyarázat és gyakorlat élt az úrvacsorát illetően. Még az egységesnek vélt római egyházban is többféle színárnyalat van az eucharisztia felfogásában és gyakorlatában. — Ha őszinték vagyunk, meg kell vallanunk: ezt a ..rendetlenséget” gyülekezeti szinten is átéljük.

Közös feladatunk: lehetne jobban is

A feladat és a cél egyértelmű: A megkeresztelt emberek egyszer teljes úrvacsorái közösségben éljenek egymással. A helyes irány tehát: a szétszakadozottságunk' kifejeződésétől. az úrvacsorái közösség hiányától a közös úrvacsoravételig kell haladni. — Állandó kérdés az ökumenikus mozgalomban. hogy az úrvacsora az egység eszköze vagy kifejezőie-e. Mindkettőnek tartóm, de vallom, hogy nem kell megvárni a tanításbeli és véleménybeli egységet, mert hitem szerint az úrvacsora addig is munkálja az egységet.

Amíg megvalósul az úrvacsoraközösség kölcsönösen tanulhatunk egymástól. Kiegészíthetjük, színesíthettük egvmást. Jó példa erre a vatikáni—1 ■VSZ-jlárheszéd. ahol már kölcsönösen szeretetben tudtuk egymást tanácsolni. Ajánlottuk a római testvéreknek, hogy kerüljék a gyülekezet részvétele nélküli misét, az eucharisztikus istentiszteletben is legyen mindig igehirdetés, történjék két szín alatt a kiosztás (kenyér és bor). Ök viszont arra kértek minket, hogy tartsunk gyakrabban úrvacsorái istentiszteletet, ezeken vegyen nagyobb számban részt az egész gyülekezet, legyen szorosabb a kapcsolat az igei és az úrvacsorái istentiszteletek között. Ezeket az ajánlásokat fontos mérföldkőnek értékelték világszerte (Az Űrvacsora című német és angol nyelvű dokumentumnak már 7 kiadása jelent meg.)

Nem mindenki mozdíthatja előre a felekezetközi úrvacsorázás ügyét, de mindenki a maga gyülekezetében és egyénileg tanulhat az úrvacsoráról, vehet gyakrabban úrvacsorát, tágíthatja az úrvacsora egyoldalúan bűnbánat- bűnbocsánat kereteit: a hálaadás, az öröm, a reménység irányában. Nem szabad ugyan senkit a gyülekezetben kényszeríteni gyakoribb úrvacsora zásra, de természetesnek sem kell tartani, ha gyülekezeti tagiaink évekig nem járnak úrvacsorához.

„Híd szerepet” szánnák az evangélikusságnak

a világkeresztyénségben az űrvacsora értelmezésében és gyakorlatában: Legyünk híd egyfelől az orthodox, római katolikus, anglikán szárny, másfelől a református jellegű és kisebb keresztvén felekezetek között. Ezt a feladatot csak úgy lehet jól betölteni, ha saját felekezetünkbén növekszünk az úrvacsora ismeretében és használatában gyülekezeti és egvéni szinten egyaránt, megbecsüljük a drága kincset, felismerjük a hibákat és javítani akarunk ff Telenlegi helyzeten.

Hafenscher Károly

Simon István:

A MUNKA AZÉRT KÉSZÜL

Lehét-e munka végül valami kicsike piszok nélkül,

mely kezedet nem keni be?

Amit megfogsz, nem engedelmes, mert az is visszafog és dühében beszennyez; így áll hát a dolog.

A munka azért készül, s tudja, ki nekilát, hogy épp általa szépül, t tisztább lesz a világ.

Hisz annak is azért van a keze annyiszor a fölmosófazékban, ki gangot mos, súrol.

Ha félted tisztaságod, és magadat ezért mindenből kivágod, az életed mit ér?

A tisztasághoz, látod, s azokhoz nincs közöd, kik szépítik a világot, s azoknál nem vagy te se több,

kik kényeskedve húznak lábukra bármi híg sár ellen sárt papucsnak, de tiszták, azt hiszik.

(Megjelent a költő GYÖNYÖRŰ TERHEM című kötetében 1976-ban)

A PÁPA LÁTOGATÁSA

AZ EGYHÁZAK VILÁGTANÁCSÁNÁL JÚNIUSBAN

II. János Pál pápa június 1—5. közötti svájci látogatása során Genfben nemzetközi szervezeteket fog felkeresni, köztük áz Egyházak Világtanácsát is. Ezenkívül Solothurnbart a különböző svájci félekezetek, csoportok képviselőivel is találkozik.

Az ÉVT Végrehajtó Bizottság februári ülésén üdvözölte a látogatást: „A látogatást szelleme és

időtartama az ökumenikus mozgalom jelenlegi helyzetében igazi ökumenikus eseménnyé avathatja.” A részletekről még folynak a tárgyalások. — VI. Pál Volt áz első pápa, aki 1969. június 10-én felkereste az Egyházak Világtanácsát, és más egyházak képviselőivel együtt istentiszteleten éett téSZt. A Csatlakozás gondolatát ugyanakkor elutasította.

Együtt; okosanörömmel

Három gyermekkel röviddel ezelőtt saját lakáshoz jutott párhoz csöngetek be az új lakótelepen.

„Kedves meglepetés!” — mondják. „Még kevesen tudják, hogy irt vagyunk. Az új rendelet következtében, mint nagycsalád kaptuk otthonunkat. Az üzem is hozzájárult.” — Évtizede együtt dolgoznak.

Szabad idejükben mégsem maradnak a falak között. A feleség szüleinek háza, udvara, kertje várja őket, az elővárosban. „Mindent együtt csinálunk. A legkisebbnek is van ágyása. Szebb, jobban ízlik, amiért magunk dolgozunk.” — Mások, „birtok” nélkül minden szabad szombaton, ha az idő engedi, kirándulnak. Elérhető közelségben autóval, vagy anélkül, megkeresnek minden természeti szépséget, megismernek sok népi, nemzeti, kulturális értéket.

„Mit dolgozik éd'esapa és édesanya?” — kérdezem más gyermektől. Sajnos nem mindig kapok kérdésemre világos választ. Néha a munkahely nevét sem tudja. — Megyénkben is van már népfrontos szervezésben lelkészeknek látogatás üzemekben. Továbbtanulási tájékoztatásul eljutnak ide-oda végzős általános iskolások is. — De sok szülő alig szól valamit munkájáról, mert „csak a pénzért" megy be, egyébként más a fontos, hobbyja, szenvedélye, a „második műszak”. Hogyan tudják meg az ilyen családban gyermekek, hogy a kenyérkereső munka a közösségben együtt, egymásért szép és értelmes dolog?

AKI MEGÍZLELTETI SZAKMÁJA, HIVATÁSA „KENYÉRBELÉT”, annak családjából ma is generációk lépnek azonos, vagy rokon munkaterületre. Nem szégyen, sőt elengedhetetlen „alul” kezdeni és fokozatosan kivívni a nagyobb megbecsülést. Így vannak kereskedő, egészségügyi, gépkocsivezető, szerelő, bányász, laboráns és könyvelő generációk.

Jog és kötelesség összefüggése elé így lép — helyesen — a tudatos hivatásválasztás, mint Istentől kapott, betöltendő életrend.

OKOS, ÉSSZERŰ, GAZDASÁGOS ÉS HELYESEN IRÁNYÍTOTT munkafolyamatban remélhető jó eredmény. A keresztyén ember más meggyőződésű társak közt képességeinek megfelelő fokú képzettséggel igyekszik hivatását betölteni. Hitéből fakadóan vallja, hogy nem önérdeke az első. Amiért együtt, okosan dolgozunk, az ország, nép, sőt népek közös javát szolgálja. Igényeljük a munkaterületet, környezetet, munkaeszközöket, közös értéket megőrző, helyesen fölhasználó, bölcs együttmunkálkodást. Egyre több olyan munkahely van, ahol kémiai, fizikai folyamatok, vagy elemi erők veszélyének kockázatával kell dolgozni. Az egymásért való felelősség a munkavédelem terén mindennapi feladat. „Jégpáncél volt a nadrágja, amikor hazajött a vonal helyreállításából” — mondta egy villanyszerelő felesége a télen. A „vigyázzatok egymásra" bibliai intés mind lelki, mind testi értelemben idevág. Az ilyen munkakörülményt és szolgálatot mindig külön kell kérni, értékelni, megköszönni. A munkakiadás emberséges szóval nyugtázza a hűséget, kockázatvállalást, ami megfizethetetlen.

ÖRÖMMEL DOLGOZUNK. — Munkánk — gazdaságban, iparban, tudományos, szellemi, művelődési téren, művészetben — egyaránt méltó az ünneplésre. - Nem egyszerűen személyek géniuszának túlzott dicséretéről van szó. Az igazán nagy alkotók mindig a munka- közösségre hárították át a dicséretet. Társadalmunk döntő változása közösséget és egyént helyes összefüggésben látó értékelése adják az alapot az ünneplésre. — Józanul látva, tud-e munko.társam is örülni mellettem, közöttünk?

GYERMEKKOROM TANÍTÓJÁN mindig éreztem valami zárkózottságot, keserűséget. Csak a felszabadulás előtt mondta el édesapám, hogy mi rejtőzött szíve mélyén. 62 éve. az első valódi május elsején ő mondott lelkes beszédet az idegen rendi birtok zsellérnépének. A földről, mely közös vagyonként megtermi bőven gyümölcsét mindenkinek. A bányáról, amit megnyitnak majd, s a föld kincseit mindenkinek adja. Iskoláról, vagy szanatóriumról, melyekben mindenki kiművelt fővé és egészséges emberré lehet. Emberhez méltó btthonokról, melyek a tüdőbajt árasztó vizes házak helyén épülnek.

Négy hónap múlva — az ismét síri csöndre váltott falu előtt — kellett kérnie a hatalom visszatért uraitól, hogy állásában megmaradhasson.

A munka és jobb emberi igazság örömére sokáig kellett várnia. Alig érte meg.

ISTEN MINDNYÁJUNKNAK ADOTT AZONOS IGAZSÁGA, munkánk gyümölcsének nemes öröme tölti be ennek a napnak emberi ünneplését.

Bödecs Barnabás

Megszólalt a ferencvárosi templom orgonája

(Folytatás az 1. oldalról)

megfáradtak. A gyülekezet rácsodálkozhatott a püspök igehirdetése nyomán arra a Krisztusra, aki szeretetében hordozza a világot, az anyaSzentegyházat, a gyülekezetei és minden egyes embert. Ez a Krisztus hívja szolgálatba az egyház népét és mint ahogyan veZette, irányította, vigasztalta és segítette az előttünk járókat, így irányítja, segíti ma is népét. Ezt hirdeti az evangélium és ezt énekszó és muzsika. Az új orgona kifejezi Isten szeretetét, de segíteni fog kifejezni a gyülekezet háláját, örömét és békességét.

E néhány gondolat még csak kísérlet sem akar lenni az igehirdetés összefoglalására, megismételjük, azt hallani kellett. Mert minden gyülekezetnek van „feledhetetlen” élménye. Amikor először nyílik ki a templom ajtaja, amikor először zúg fél a harang. amikor először megy szószékére új papja, mélységes nyomot hagy az emlékezésben. Némelyikről még az unokák is beszélnek. Ném szabad csodálkozni azon, Ha egv-egv ilyen kimagasló esemény tollat követel, S Ország- Világ eié kívánja tárni élményét. S teszi ezt valatni kicsattanó boldogsággal. Osztozásra szólítja a többieket, azokat á szíveket, amelyek az égvház egészéért vagy éppen részéért dobognak. Most a Fét*fhctfli*es tartozik azok' mté, amely valamivel erősebb hangon

jelentkezik: „Itt vagyunk közöttetek, örüljetek velünk!” Minden bizonnyal ezzel az érzéssel lépett dr. Káídy Zoltán püspök és felesége a presbitérium elé, amelynek nevében Molnár Barna irodalmi szintén fogalmazott beszédben köszöntötte a fötisztelendö párt. A boldoságnak és örömnek a szele csaphatta meg a püspököt, amikor oltár elé lépett, amikor a szószékre állt.

Átforrósodott szív és

meleg hang ragadta magával a gyülekezetét és a szó befészkelte magát a hívek szívébe. Öröm, reménység és békesség volt az ajándék. Bizonyára ugyanilyen érzéssel ült Trajtler Gábor örgonamű- vész. lelkész az orgonához és szólaltatta meg gyönyörű hangjait. És biztos, hogy az a közel kétszáz ember, aki be tudott zsúfolódni á kis templomba, sokáig, nagyon sokáig emlékezni fog az ünnepségre, s az orgona hangjaira.

És talán még azok is, akik Olvasták e sorokat. R-dey pá,

— DUNAHARASZTI. Szeretet-* vendégségen dr. Koren Emil, a Budai Egyházmegye esperese „Szépirodalmi keresztyén szeműiéi” címen élőadássál szolgált

— GYÉKÉNYES. Március 22-én Hanvay Mária teológiai hallgató szolgált a gyülekezetben, amely 9366,—Et-os adománnyal járult hozzá a lelkészképzés ügyéhez.