Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-26 / 17. szám

Jól a szivével lát az ember Lelkésziktatás Hatvanban Lelkésziktató istentiszteletre és együtt örvendezésre hívogatott a hatvani evangélikus templom ha­rangja böjt 3. vasárnapján. Hang­ját meghallották Aszódon is, Do- monyban is, sőt, még Vácegres- ről is eljöttek néhányan, hogy együtt legyenek a hatvani és gyöngyösi evangélikusokkal, akik egyhangúlag meghívták a meg­üresedett lelkészi állásba dr. Bar- cza Béla lelkészt. Több mint 20 évvel ezelőtt volt hasonlóan era; lékezetes napja a gyülekezetnek. Akkor Scholz Lászlót köszöntöt­ték és vették körül Hatvan és Gyöngyös evangélikusai, aki at­tól kezdve sok szeretettel és lel­kipásztori bölcsességgel terelget­te a kicsi nyájat és végzett áldá­sos munkát a gyülekezetben és az egyházmegye lelkészi munkakö­zösségében. Az ő nyugdíjba vonu­lásával üresedett meg és várt új szolgálattevőre a hatvani parókia. Szebik Imre esperes vezetésé­vel indultak a templomba a szol­gáló lelkészek, hogy Isten igéjé­vel megerősödve és megerősítve beiktassák a gyülekezet új lel­készét. Az esperes igehirdetése Is­ten hűséges sáfárainak mai fel­adatairól szólt. „A lelkész nem fonok nélküli úr, hanem Krisz­tus szolgája, nem egyéni bölcse­lő, hanem Krisztus szeretetének továbbadója. Ha nem is tudunk minden elvárásnak eleget tenni a lelkészi szolgálat sokoldalú köve­telményei között, de a sáfárok­tól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizo­nyuljon: a lelkész a lelkészi szol­gálatban, a gyülekezet tisztség- viselői presbiteri tisztségükben, és a gyülekezet minden tagja a ma­ga helyén, az egyetemes papság reformátort tétele alapján. Abban a szórvány helyzetben, amelyben egyházunk él, nem lehet másképp megmaradni, csak a szolgálat hű­séges betöltésével.” A beiktatott lelkész, dr. Barcza Béla Illés próféta történetéből merített erőt jövendő szolgálatá­hoz. Bizony erő feletti út a lel­készi szolgálat és éppen a fel­adat nagyszerűsége teszi azzá, de a Szentlélek erejével végigjár­ható. ..Küldetésben él ma az egy­ház. Célja és iránya van, de ez semmiképpen sem lehet valami agresszív aktivitás, hanem enge­delmes odafigyelés Isten akaratá­ra.” Ez volt a beiktatott lelkész igehirdetésének üzenete. Itt, a Borsod-hevesi Egyházme­gyében a kévésén való hűséget várja tőlünk az Isten. Heves me­gyében például csak két anyagyü­lekezetünk van, Eger és Hatvan. Itt mindegyik gyülekezet, végvár. Nem magárahagyott, de mégis csak önmagára, saját híveinek evangélikus öntudatára utalt. A lelkészek kapcsolata egymással példás és segítőkész. Szórvány­lelkészek között ez íratlan tör­vény. Az LMK-gyűléseknek han­gulata van és a színvonal sem utolsó. Ebbe a közösségbe várjuk az új hatvani lelkészt. Erről a városról, Hatvanról, azt mondták egykor, hogy arc nél­küli város. Amolyan országút melletti település, vasúti csomó­pont és átszállóhely. Az itteni evangélikusság magját is vasuta­sok képezték, akiket szolgálatuk kötött a városhoz. Azután szép kis templomot és parókiát építet­tek 1936-ban, mert az embernek a lelke is otthonra vágyik. Ma, szépen fejlődő város Hatvan és a ráaggatott jelző inkább csak múltjára utal. Emberek építik, vigyázzák növekedését, hogy em­berarcúvá legyen, igazi otthoná­vá az itt élőknek a reménység szerint. Reménység hangján szóltak a köszöntések is. Elsőnek Scholz László köszöntötte utódját, és ajánlotta egymás szeretetébe a lelkészt és gyülekezetét. Berzétei László lelkipásztor a reformátu­sok nevében. Pálos Frigyes pré­post a katolikusok nevében kö­szöntötték dr. Barcza Bélát és szeretettel ajánlották fel segít­ségüket és barátságukat evangé­likus kollégájuknak. A körnvező egvházmegvék lelkészei nevében Riesz György mezőtúri lelkész mondott köszöntést. Táviratban is sokan köszöntötték az új lelkészt, így egvházunk vezetői és a Ha­zafias Népfront helvi szerve, va­lamint Hatvan város Tanácsa V. B.-elnöke. Az egyházmegye gyülekezetei és lelkészei nevében köszöntötte az úi lelkészt Pásztor Pál és az események krónikása: Veczán Pál Jelentkezés nyári kántorképzö tanfolyamokra Á Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző Szolgálata Fo­ton három nyári kántorképző tanfolyamot rendez, melyre szeretet­tel hívja és várja a gyülekezetek kántorait és kántorjelöltjeit. I. tanfolyam háromhetes június 22-től július 11-ig II. tanfolyam kéthetes július 13-tól július 25-ig. III. tanfolyam háromhetes augusztus 10-től augusztus 29-ig. A tanfolyamok részben előkészítő jellegűek, teljesen kezdők szá­mára, részben továbbképzés már zenét tanultaknak, és olyan szol­gálatban álló kántoroknak, akiknek még nincs kántori oklevelük. A tanfolyamok tantárgyai: harmonium-, illetve orgonajáték, egyházi ének, énekkari és karvezetői gyakorlat, zeneelmélet, szolfézs és bib­liaismeret. A szerkesztés alatt álló új énekeskönyvre való tekintettel különös hangsúlyt kap a tanfolyamokon az egyházi ének tanulása. Részvételi díj a háromhetes tanfolyamokon 1000 Ft, a kéthetesen 800 Ft. A fenti díjakból 300 Ft a jelentkezéssel együtt küldendő be, mint jelentkezési díj, piros postautalványon (tehát nem a kántor­képző csekkjén) a következő címre: Kántorképző Szolgálat, Főt, Má­ria u. 3. 2151. Jelentkezési határidő mindhárom tanfolyamra: május 1. Határidőn túli jelentkezéseket nem fogadunk el. Jelentkezési cím: Evangélikus Kántorképző Szolgálat Igazgató Ta­nácsa, 2151, Főt, Mária u. 3. Jelentkezéshez mellékelni kell: 1. Lel­készi ajánlólevelet, mely többek között igazolja a jelentkezés gyü­lekezeti érdekét. 2. önéletrajzot születési adatokkal, zenei előkép­zettségről és az esetleges eddigi gyülekezeti szolgálatról szóló beszá­molóval. A Jelvételről az Igazgató Tanács dönt. A felvételről pontos érte­sítést küldünk. A fel nem vett jelentkezők jelentkezési díjá^ vissza­küldjük. EVANGÉLIKUS KÁNTORKÉPZÖ SZOLGALAT IDŐSEK KARÁCSONYA JAPÄNBAN Japánban is, mint mindenütt a világban, többnyire gyermekek játsszák el a karácsonyi történe­tet. Az elmúlt évben azonban Ku- rume (Nagaszakitól 80 km) evan­gélikus gyülekezetében idősek ad­ták elő, hetvenöt éves Mária és nyolcvanöt éves József szereplé­sével. A kissé szokatlan szereposztás á huszonhétezer japán evangéli­kus túlnyomó többségét magában foglaló, húszezer tagú Japán Evangélikus Egyház munkájának köszönhető. Nyolc éve szervezték meg az úgynevezett Nozomikait („reménység-kör”), amely nyitva áll a hatvan éven felüliek számá­ra, és ahol mindenki a neki leg­megfelelőbb munkát végezheti. A kör ezzel a jelszóval védel­mezi az idősek jogait: „Közeledik az idősek társadalma!” Legfőbb céljának azonban az eleven kö­zösségi élet megteremtését tekinti. Az elmúlt karácsonykor ját­szottak „betlehemest” először. Jó­zsefet a nyolcvanöt éves lest Móri asszony. Ben Mórinak, a Japán Evangélikus Egyház elnökének és Maszaru Mórinak, a japán evan­gélikus sajtószolgálat vezetőjének édesanyja személyesítette meg. A hatvanadik EGYHAZUNK KÁNTORKÉP- ZŰ SZOLGÁLATÁNAK fóti in­tézetében megtartották a 37. tan­folyam záróvizsgáját. A vizsgán öt oklevelet adtak ki és ezzel ke­reken hatvanra nőtt okleveles kántoraink száma. Szinte hallom olvasóink kérdését: csak ilyen ke­vés? Nem kevés! Csak meg kell ismernünk kántorképzésünk „bel­ső” dolgait és mindjárt megvilá­gosodik, hogy ez a szám mit je­lent. A kántorképzés tananyaga há­rom évbe — tanulmányi időbe — van beosztva. Ezt az anyagot azonban a legritkábban végzik el három évnyi idő alatt — esetleg olyanok, akik állami zeneiskolai előképzettséggel rendelkeznek. Nagy általánosságban több nyári és téli tanfolyam egymásutánja, otthoni szorgalmas gyakorlás eredménye az, ha valaki a három­ból egyet el tud végezni. Egy-egy év anyagából vizsgát tesz és ak­kor annak az évnek megfelelő bi­zonyítványt kap. Az első évet el­végzők Segédkántori-bizonyít- ványt, a másodikból vizsgázók Kántori-bizonyítványt kapnak és a harmadévesek nyerik el a Kán­tori oklevelet. AZ ELMONDOTTAKBÓL KI­TŰNIK, hogy intézetünkben szín­vonalas. igényes és szigorú mun­ka folyik. A tanulmányi év tan­anyagát szigorúan megkövetelik, — Húsvét után az 1. vasárna­pon az oltárterítő színe: fehér. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: Jn 20, 19—29? az igehirdetés alap- igcje: Ezek 37, 1—14. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Áp­rilis 26-án, vasárnap reggel 7 óra­ját közvetíti a Petőfi rádió. Igét kor az evangélikus egyház félórá- hirdet DR. HAFENSCHER KÁ­ROLY deák-téri igazgató-lelkész. — TÓTKOMLÓS. A gyülekezet tisztségviselőinek megbízatása le­járt, így a tisztségviselőket újon­nan választották. Felügyelő Nyír- egyházky János, másodfelügyelő Karkvs Pál, főgondnok Venyer- csan Ádám, gondnok Hézer Gyu- láné Francziszty Erzsébet lett. A tisztségviselőiket laetare vasár­napján ünnepi istentiszteleten ik­tatta be szolgálatukba a gyüleke­zet lelkésze, Koppány János, tatta be a gyülekezet lelkésze, — KEMENESMAGASI—Vö- NÖCK. Mindkét gyülekezet köz­gyűlése az üres lelkészi állásra egyhangúlag Zügn Tamás segéd­lelkészt választotta meg. egy-egy évet befejező bizonyít­ványhoz. vagy az oklevélhez va­lóban komoly munka árán lehet hozzájutni. Erre szükségünk van, mert az evangélikus egyházi zene múltja, hagyománya, mai mű­velése megköveteli a kántoroktól a magas szintű szakértelmet, énektanítás!, karvezetési és orgo- nálási készséget. Űj énekesköny­vünktől gyülekezeti éneklésünk megújhodását joggal várjuk, de ez nem megy magától, ehhez ilyen magas szinten képzett kántorok kellenek. A vizsga általános képe igen jó benyomást keltett a jelenlevők­ben. Ízelítőt kaptunk az indulók első billentéseiből éppúgy, mint a már haladók szép szabályos koráljátékából, melyhez a gyü­lekezet éneklése olyan természe­tességgel csatlakozott (és az or­gonánál ülő vizsgázó nem zavaro­dott bele játékába), s máris ki­alakult az éneklő gyülekezet. Az oklevelesek vizsgaműsora önma­gáért beszél: Ecsedi Zsuzsanna (Sárospatak) Bach: C-dúr tokká- táját, Himes László (Luciáivá) Bach: g-moll nagy prelúdiumát, Pongrácz Zsuzsanna (Rákoscsa­ba! Bach: g-moll kis preludium és fúgáját. Szebik Ildikó (Mis­kolc) Bach: g-moll fantáziáját játszotta. De a második év anya­gából vizsgázók műsora sem volt alacsonvabb' szintén. Négyen kap­tak kántori bizonyítványt és né­— ACSÁD. Március 22-én ik­tatta be a gyülekezet lelkésze Weltler Sándor Boros István fel­ügyelőt. Boros Julianna, özv. Bár­ki Jánosné, Prátsér József, Ko­vács Rudolf és if). Csidei János presbitereket. — KŐSZEG. A Szabó Lajos lelkész nyugalomba vonulásával megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet közgyűlése egyhangú­lag megválasztotta Ittzés János takácsi—gecsei lelkészt. Beikta­tása május 10-én ünnepi isten- tisztelet keretében lesz. A szolgá­latot D. dr. Ottlyk Ernő püspök végzi. — SOPRON. Március 22-én né­met nyelvű szeretetvendégséget rendezett a gyülekezet, ame­lyen dr. Groó Gyula, a Teológiai Akadémia dékánja tartott elő­adást „Böjtidő-örömidő” címmel. Délelőtt a német nyelvű istentisz­teleten igét hirdetett. A szeretet- vendégségen a gyülekezet ének­kara Bach és ■ Haydn műveiből adott elő Laborczi Erzsébet orgo­nista és karnagy vezényletével. gyen segédkántori bizonyítványt, 32-en pedig évközi előrehaladá­sukról tettek bizonyságot, ha nem is érték el még egy-egy évfolyam szintjét. GYÜLEKEZETEINK MÁR ED­DIG IS SOKAT NYERTEK egy­házunk kántorképzéséből. A kü­lönböző fokon vizsgázottak közül máris többen ülnek vasárnapról vasárnapra egy-egy gyülekezet orgonája mellett és vezetik a gyü­lekezet éneklését. Ez így nagyon jól van. Bizonysága annak, hogy amit Foton csinálunk, az nem egyszerűen zenei érdeklődés fel­keltése vagy kielégítése, nem az egyházi zenéért rajongók csoport­jának. hobbisoknak összegyűjté­se, hanem elsősorban is a gyüle­kezetben végzendő szolgálatért történik. Ez olyan alapvető szem­pontunk. amiből semmikor nem engedtünk és amit új, mindig modernebb eszközökkel, tudomá­nyos alapossággal, jól szerkesztett jegyzetekkel, segédanyagokkal és nem utolsósorban a tanfolvamo- kon való lelkipásztort, előadói munkával a jövőben még jobban szeretnénk munkálni. Ajci ide tanfolvamra jön, az gyülekezeti munkára készül! Március 2I-én délután volt a vizsga Foton. Vizsgaelnök Tóth- Szöllős Mihály esperes volt. a bi­zottságban volt még Csorba Ist­ván karnagy, Trajtler Gábor ze­nei igazgató. Kiss János otthon­igazgató. Blatniczky János. Bo- hus Imre és Marschalkó Gyula lelkészek. Igen sok szülő, rokon, gyülekezeti tag és számos gyüle­kezet lelkésze hallgatta végig az egész délutánt betöltő programot. A VIZSGAELNÖK ZÁRÓ IGE­HIRDETÉSÉBEN Isten szereteté- re mutatott Zsolt 40, 2—4 alap­ján. Isten szeretete teremti meg az egyházat és a benne szolgáló­kat, legyenek azok lelkészek vagy kántorok. Isten szeretete tesz al­kalmassá a szolgálatra bűnbocsá­natával és új élet ajándékozásá­val. Ebben az új életben lehet fel­szabadultan szolgálni, így a kán­tori szolgálat is ennek gyümölcse és ebből a szolgálatból sokan ré­szesedhetnek örömmel és lelke­sülten. Az egyházi zene és ének­lés így végez missziói szolgálatot. Istenhez emel. hitre segít és biz­tat, bátorít. Isten szeretete len­dítse mindig újra a gyülekezeti szolgálatra a hatvannal együtt mind a többit, alti csak képes ar­ra, hogy megvalósítsa a zsoltár üzenetét: „Űj éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét!” Tóth-Szöllős Mihály Marietta bibliaórája Ha jól emlékszem, Marietta ép­pen hároméves volt. Egy a száz­hetven gyermek közül, akik Ott­honunkban éltek. Arca beleolvadt a gyermekarcok tablójába, a hét­köznapok szürkeségébe. Mindig azonos gondok, azonos arcok. Egyszer valaki szólt: Marietta még mindig nem beszél, egy szót sem szól. A NYÁRI KERTI ÜNNEPÉLY izgatottá teszi a gyermekeket. Futva, csúszva, tolókocsin, ölben mindenki a gyepre igyekszik. A gyepre, amely felett fák ágain és bokrokon színes füzérek díszle­nek és lampionokban gyertyák égnek. Ámulva nézi mindahány az enyhe nyári szélben mozgó dí­szeket, s mindenki vár, mindenki mosolyog. Derű, ének, nóta, tré­fás verseny vár a gyermeksereg­re. Valaki mellettem a kabátomat húzza. Marietta állt a fűben, né­mán kérő szemekkel nyújtotta fe­lém karjait. Felemeltem, ö még magasabbra akart kerülni, s egy­re nyújtózkodott a színes füzérek széltől forgatott örvénye felé. Még feljebb emeltem, hogy ke­zével érinthesse a csodát. S ek­kor, ujjat hozzáértek a színes va­rázslathoz, s szó hagyta el az aj­kát. Nem akartam hinni a fülem­nek. Szeme csillogott, nevetett s még egyszer mondta, ismételte, kiáltotta tiszta teljes emberi han­gon: „szép, szép, szép..." EZ A ROBBANÓ KIÁLTÁS volt az első szó tőle, ami azóta is különös módon kapcsol hozzá. Ezzel a gyerekkel még többet kell foglalkozni. Később — töbp év telt el azóta — Marietta az asztalnál ült, bar­na haja egészen a könyv lapjai­ra hullott: Marietta már olvasott. De miért hajol ilyen közel a könyvhöz? Rövidlátó volt, s mi­után szemüveget kapott könnyeb­ben és még többet olvasott. Kis könyvtárt tennének ki azok a könyvek, amelyeket az utolsó be­tűig elolvasott. A maga gyönyö­rűségére. De nem csak a magáé­ra. A NYÁRI KERT ÁRNYAS FÁI ALATT közel kerülnek egymás­hoz a gyermekek. Együtt játsza­nak, együtt ebédelnek, rácsos ágyuk egymás közelében — béké­sen alszanak. Marietta azonban, komoly szemüvegével az orrán, olvas. Hangosan olvas a többiek­nek. Istvánnak. Kálmánnak, Ág­nesnek, Bécinek. Marietta mindig részt vesz a gyermekek bibliaóráján és az is­tentiszteleteken. Figyelő szemmel, félig nyitott szájjal ül. Keveset beszél arról, amit hallott, de va­lahol belül a mélyen minden meg­marad, megőrzi. Szeretete, bizalma környezeté­hez fentartás nélküli. Ha meg­szólít valakit, sosem hiányozhat e két szó: drága és aranyos. Komolyan vettük az ingersze­gény környezet elidegenítő hatá­sát és Mariettát egy kedves öreg nőtestvérre bíztuk, aki ünnepi ajándékként lakására, vendégség­be vitte öt. Autóbusz, üzletek, ünnep előtti forgatag, család, me­leg otthon, meghitt hangulat, öle­lő öreg karok — szép ajándék Marietta részére, gondoltuk mi. Marietta másnap már haza kí­vánkozott. mert itt volt otthon a tízágyas szobában, együtt a többi gyerekkel és E. nénivel. KARÁCSONYRA BIBLIÁT KÉRT ajándékba. Azóta kizáró­lag azt olvassa. Elmélyült arccal tartja maga előtt, vastag szem­üvege csillog. És körülötte ülnek társai és hallgatják, amit olvas. Felolvassa az írást, kezdve az ele­jén. amíg tartanak a betűk. Mennyit érthet Marietta abból, amit felolvas? Nem tudom. Bizo­nyára. nem sokat. De ki az, aki sokat ért a Bibliából? Viszont előfordult már, hogy Istvánka, a tolókocsiban ülő szpasztikus fiúcska kérdéseket tett, fel és Ma­rietta felelni tudott. Tudja, hogy hol hagyta abba az olvasást az előző napon. Ott ülnek körben naponta, újra meg újra a gyer­mekek és hallgatják Marietta bibliaóráját. Ezt a foglalkozást nem jelentik be, nem harangoz­zák össze a bibliaóra tagjait, nincs liturgiája, rituális rendje, nem szerepel az egyház statiszti­kai kimutatásában, nem kutatjuk eredményességét. Hisszük, Isten Szent Lelke munkát végez itt is, Marietta bibliaóráján. Muncz Frigyes

Next

/
Thumbnails
Contents