Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-26 / 17. szám
GYERMEKEKNEK. ..írok nektek, if jak...'" Levél koníirmaiulusai n k lioz Jézus és a gyermekek Mt 19, 13—15 Jézus körül — mikor itt járt a földön — gyakran összejöttek az emberek. A betegek segítséget kerestek nála, a kérdésekkel vívódók feleletet vártak tőle. Ezek azonban mind felnőtt emberek voltak. Hát gyermekek nem is voltak Jézus körül? Ök kimaradtak volna Jézus gondoskodó, segítő szeretetéből? , MA ARRÖL A RITKA ESEMÉNYRŐL OLVASHATTOK, mikor a Jézushoz jövő emberek H vermekei két is magukkal vitték. Egyszer Jézus tanítványai, akik mindig Mesterük közelében voltak, különös menetre lettek figyelmesek. Emberek — talán édesanyák — keresték Jézust, de nem egyedül, hanem gyermekeiket is magukkal hozták. A kisebbeket karjukra vették, a nagyobbakat kézen fogták. Három evangélium is feljegyzi ezt az eseményt. A tanítványok csodálkozva. értetlenül néztek erre a különös menetre. Mit akarnak ezekkel Jézusnál? A szülők válasza világos volt: azt akarjuk, hogy Jézus rá tegye kezét gyermekeinkre, ahogy ezt más emberekkel is tette. akiket ez a találkozás megvigasztalt és boldoggá tett. A tanítványok azonban rájuk szóltak. Talán ilyesmivel érveltek: a betegek segítséget kerestek Jézusnál. a kérdéseikkel vívódók megnyugvást. de mit tudnak felfogni ezek a gyermekek Jézus szavaiból? Szükségtelen időt pazarolnia Jézusnak rájuk. Meg kell védeni Jézust a felesleges zaklatástól. Ráiuk szóltak ezért a szülőkre. Lehet, hogv kemény és haragos szavak is elhangzottak a tanítványok száiából: Mentetek el! Ne zavarjátok Jézust! Majd. ha felnőnek. ők is jöhetnek Jézushoz! A tanítványok szavai talán visz- szafordulásra is késztették volna a szülőket, de akkor valami más történt. Jézus észrevette, hogy tanítványai az emberekkel vitatkoznak és el akarják küldeni a gyermekeket. Hangja ellentmondást nem törően hangzott: ..Engedjétek és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekék. mert ilyeneké a menynek országa.” Tudomására akarta hozni tanítványainak, hogy a gyermekek is Isten országába tartoznak. Nekik is ajándékozza ezt Jézus. Hiszen a felnőttek is csak ügy juthatnak oda, hogy Jézus nekik ajándékozza. A szülők is hallották Jézus szavait és örültek. hogy nem hiába hozták gver- mekeiket Jézus közelébe. Jézus rájuk tette kezét, magához ölelte őket, hogy megmutassa nekik: őket is szereti, ők is hozzá tartoznak. Legyen valaki bármily kicsiny, akit hozzá hoznak, vagy hozzá jön, mindnek nála szabad maradnia. VÉGÜL IS JÉZUS TELJESÍTETTE A KÍVÁNSÁGOT, mert az emberek hozzá hozták gyermekeiket: kézmozdulatával megáldotta őket. Megáldani tulajdonképpen ugyanazt jelenti, mint megjelölni. Ahogy ti is megjelölitek dolgaitokat (ceruzátokat, könyveteket stb.). hogy tudjátok, az hozzátok tartozik, a „tietek”, úgy Jézus is a gyermekekre tette kezét, megáldotta őket. Ezzel azt akarta mondani: ti hozzám tartoztok ! Milyen jó, hogy az evangélisták leírták ezt a történetet! Belőle világosan megértjük: szabad mindig Jézushoz mennünk. Sok dologról azt mondják nektek: ..ezt nem szabad a gyermekeknek!” Jézusról ezt nem mondhatja senki! Jézus engedi, hogy a gyermekek is hozzá tartozzanak. Vannak. akik úgy gondolják: majd. ha megöregszünk, akkor ráérünk templomba járni, Jézusra figyelni. Miiven nagy dolog, hogy Jézus többre biztat benneteket: szabad már korán, fiatalon Jézushoz tartoznotok! Sárkány Tiborné — SIKÁTOR—VESZPRÉM- VARSÁNY. Március 15-én meglátogatta a gyülekezetei Síkos Lajos, a Veszprémi Egyházmegye esperese. Veszprémvarsányban beiktatta az új gondnokot, Németh Gyulát és köszönettel emlékezett meg az eddigi szolgálattevőkről, különösen is id. Csűri Ferencről, aki 72 éves kora ellenére is maradéktalanul tett eleget a gondnoki esküben foglaltaknak. Az esperes este a sikátort gyülekezetben végzett szolgálatot a szép számmal együtt levő gyülekezetben. — SZOMBATHELY. A Lehel Ferenc lelkész április 1-ével történt nyugdíjba vonulásával megüresedett lelkészi állásra a gyülekezet közgyűlése egyhangúlag megválasztotta Fehér Károly alsósági lelkészt. Beiktatása május 24-én lesz D. dr. Ottlyk Ernő püspök szolgálatával. — TÉS. Dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke átengedte az Északi Egyházkerületbe Riesz György mezőtúrt lelkészt. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke április 15-i hatállyal megbízta a gyülekezet adminisztrálásával. KEDVES BARÁTAIM! Az elmúlt hónapok során — remélem kölcsönösen így érezzük — barátok lettünk. Ez nem volt könnyű és semmiképpen nem természetes, hiszen a legelső órákra még egy kis szorongással és bizalmatlansággal jöttetek: itt is tanulni kell valamit, pedig éppen elég feladatotok van ezen kívül is, pontosan még azt sem tudtátok, miről és mennyit kell tanulni, marad-e elég időtök ezután is játékokra, kedvenc időtöltésetekre... Remélem, hogy visszatekintve a közösen átélt konfirmációi órákra, nem sajnáljátok a ráfordított időt. Bevallom nektek, hogy én nagyon vártam az órákat, hiszen azt tapasztaltam, hogy hétről hétre mosolygósabban léptetek be az ajtón. Már nem ragaszkodtatok ahhoz sem, hogy valamelyik szülőtök vagy nagyszülőtök elkísérjen és végig ottmaradva, meg is várja veletek az óra véget, mert egyszer csak megéreztétek, hogy ahol egymást szeretni és becsülni tudó emberek vannak együtt, ott nem kell félni, sőt inkább jókedvre derül az ember! En pedig, a nálatok jóval idősebb lelkészetek, szintén azt érezhettem, hogy nyílt tekintetű, minden iránt érdeklődő, beszélgetni, énekelni, játszani és tanulni szerető barátokra tehettem szert, akikkel talán még évek, évtizedek múlva is könnyen megérthetjük majd egymást, hiszen komolyak is, vidámak is voltunk már együtt. AMIKOR ELŐSZÖR ÉNEKELTÜNK EGYÜTT szép új ifjúsági vagy az egész keresztyénség közkincsévé vált régi énekeket, először úgy hallottam, hogy csak bizonytalanul mormoljátok utánam a dallamot, mintha nem lenne hangotok vagy nem szeretnétek énekelni. De már egy hét múlva kórusban kértétek, hogy melyik éneket kell feltétlenül ma is elénekelni! Amikor először imádkoztunk együtt, bizonytalanul pis- lantottatok a másikra, vajon ő is imádkozik-e? Később már érez- tétek, hogy imádkozni jó, hiszen olyan végtelenül őszinte lehet Isten előtt az ember. Amikor először hallottatok egyet a bibliai történetek közül, mai szavakkal elmondva és saját életünkre is vonatkoztatva, felébredt bennetek az érdeklődés: mi minden lehet még ebben a vastag, fekete könyvben. Legközelebb már előre elolvastátok azt a történetet, amelyre felhívtam a figyelmeteket, és sokkal jobban értettétek azt, amit hozzáfűztem. És a Tízparancsolat!... Mennyi kérdésetek, menynyi élményetek volt egy-egy parancsolat ma is időszerű igazságaival kapcsolatban. Mennyi mindent megfigyeltetek már az életből, családotokban, barátaitok között, az osztályban, ahol tanultok, olvasmányaitokban, filmekben.<És milyen jó néha beszélgetni arról, hogy hogyan lehetne elkerülni a buktatókat és megtalálni a jóra vezető utat! Az órák végén játszottunk is és újra énekeltünk, mert játszani is jó, énekelni is jó, vidámnak lenni nagyon jó. Pedig ti is tudtátok, hogy közben nagyon komoly témákról, „felnőtt témákról” volt szó. Isten teremtő, gondviselő sze- retetéről, Jézus életéről és értünk végzett szolgálatáról, az egyház történetéről és a keresztyén ember életéről. A vizsgán mindezekről szépen feleltetek, sokan hallgatták örömmel válaszaitokat... A MAI ÜNNEPI KONFIRMÁCIÓI ISTENTISZTELETEN ti álltok az egész gyülekezet középpontjában. Családotokban is ti vagytok ma a főszereplők. Ne is felejtsétek el ezt a szép napot, az orgona hangjait, amikor bevonultatok. a konfirmációi vallástétel .szavait., amelyek olyan ünnepélyesen hangzottak és az első úr- vacsoravételt, amelynek szépségét és örömét talán néhány év múlva még erősebben érzitek majd. Tudom, hoav mindabból, amiről beszélgettünk és amiről a vizsgán számot adtatok, amit az Olvassuk együtt a Bibliát 30. Ezen a héten Mt 26, 1—29-et olvassuk. Kérdéseink: 1. Minek az ünnepe volt a zsidóknál húsvét és miért nevezték a „kovásztalan kenyerek ünnepének”? 2. Hogy hívták azt az asszonyt, aki Bethániában megkente Jézust? Nézzük meg a párhuzamos helyeket! 3. Miért éppen harminc ezüstöt állapítottak meg a főpapok Jú- dásnak Jézus elárulásáért? 4. Milyen szentségünket rendelte el Jézus az utolsó vacsorán? Válaszainkat május 10-ig küldjük be a következő címre: Evangélikus Élet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. — 1088. Ne feledkezzünk meg az április havi rajzok beküldéséről! istentiszteleten átéltetek, még nem mindent értettetek meg egészen. Valószínűleg még ezután is sok kérdésetek lesz a hit dolgaival kapcsolatban. Talán még kétségek is ébrednek majd a szívetekben: tényleg úgy van, ahogyan tanultuk? — Kérlek, ne ijedjetek meg ilyenkor, hanem beszéljétek meg valakivel: szüléitekkel. lelkészetekkel, ifjúsági bibliakörben társaitokkal vagy olyan barátaitokkal, akik a keresztyén hitben járatosak. Járjatok a gyülekezet alkalmaira, hogy hallgathassátok az igehirdetéseket, amelyek minden alkalommal új meg új gondolatokat és gondolkodni valót adhatnak. Olvassátok Bibliátokat és egy-egy elolvasott szakasz után álljatok meg, próbáljátok a gondolatokat jól megérteni és saját életetetekre alkalmazni. Ha lehetséges, ne szakadjatok el egymástól sem, akik együtt konfirmáltatok. Járjatok az ifjúsági bibliaórákra, ahol még sok érdekes kérdést meg lehet beszélni a konfirmáció befejeződése után is. Ha elutaztok valahová hazánkban, próbáljátok ott is megtudni, van-e evangélikus templom, mikor van istentisztelet vagy ifjúsági összejövetel. Ez nagyon érdekes lehet, megtudni, hogy másutt hogyan is folyik az egyházi élet, miről beszélgetnek a fiatalok?! AZ EVANGÉLIKUS GYÜLEKEZETNEK ma „felnőtt tagjai” lettetek. Mindnyájan tudjuk, hogy ez méa nem jelent teljes felnőtté válást, az élet más területein, hiszen még sokat kell tanulnotok és taoasztalatokat gyűjtögetnetek. Azt azonban mindenképpen jelenti, hogy Istenről, Jézus Krisztusról, hitről, szeretetről, egyházról önállóan és éretten tudtok gondolkodni, véleménvt alkotni és családotokban, gyülekezetetekben sokat tudtok már segíteni, szolgálni. Számítunk is rátok. Ti vagvtok a közeli jövendő egvházának templomjáró. ise- hallaató gyülekezeti tagjai, talán presbiterei, talán lelkészei is né- hányan. Olyanok, akik tudják, hogy Jézus Krisztust ma is lehet követni, miként a régi tanítványok tették, szeretetben és örömmel, úgy, hogy eközben környezetünknek. embertársainknak, egész népünknek is jót cselekvő, hasznos életű tagjai, társai legyünk. Mindezért ma sokan imádkozunk értetek Istenhez! Ö áldjon meg titeket! Szeretettel és barátsággal: Lelkészetek. Szirmai Zoltán r Áprilisi krónika HETVENÖT ÉVE, 1906. ÁPRILIS 2-ÁN született D. Bonhoef- fer, az ökumenikus körökben, és a nemzetközi életben is jól ismert és nagyraértékelt német lutheránus teológus. A keresztyénség evilágiságának gyakorlati következményeit fogalmazta meg: hitünket, a Krisztuskövetést jelenünkben, időszerűen és korszerűen kell megélnünk. Egyik legfontosabb műve: „Követés” (Nachfolge! című könyve, 1937- ből. Rövid idézet ebből: „ ... a testté létei miatt nem választható el az istentisztelet a felebarát szolgálatától .. ........ egy le hetősége van annak, aki igazán akarja Istent tisztelni: a felebaráttal való megbékélés .. Az úgynevezett „német keresztyének” teológiai és politikai eltévelyedésével szemben mély hittel (komoly, személyes, imádkozó keresztyén életet élt), nagy tudással (teológiai katedrán tanított, magvas könyvei, művei jelenték meg) és bátor kiállással (1945. április 9-én kivégezték), helyesen mutatta az utat a keresztyéneknek. Megtanulhatjuk Bonhoeffertől, hogy a nagykorúvá lett világban, személyes krisztushittel. felelősséggel kell munkálkodnunk egymásért, a másik emberért, a családban, a munkád ban. a társadalomban, hogy békében élhessünk. SZÁZ ÉVE, 1881. ÁPRILIS 7- EN halt meg J. H. Wiehern, a , belmisszió atyja”, a Rauhes Haus alapítója. Szülővárosában, Hamburgban egyesületet alapított a szegények gondozására. Később az elhagyott gyermekeknek létesített intézetet. Eredményes gyűjtés után. Hornban egy nádfede- les kis házat kapott ajándékba. 1833-ban ide költözött, és szerény kezdettel megalapította a gyermek menedékházat. Ez az intézménye nemsokára több hasonlóval bővült. Ezek közül kiemelkedik a férfi diakónusok nevelőháza. Ebben 20—30 éves. legalább elemi iskolai végzettségű ifjak nyertek megfelelő elméleti -és gyakorlati kiképzést a diakó- niai szolgálatra. Az így kiképzett diakónusok azután árvaházakban, szeretetintézményekben, kórházakban. nagyvárosi tömegszállásokon működtek. A Rauhes Haus mintájára még több. hasonló diakóniai intézményt is szerveztek, így pl. Berlinben, Neuendet- telsauban. Wiehern személyes példája, felelősségérzete is mozgósít az elesettek, a reánk szorulók iránti segítésre, a diakónia gyakorlására, (gy marad hiteles keres ztyénségünk. ÖTSZÁZÖTVEN ÉVE, 1431. ÁPRILIS 8-AN született F. Villon költő, az egyik legnagyobb francia lírikus, a középkori költészet európai jelentőségű képviselője. Az egyéni élmények, események motiválták, gazdagították költészetét, de a párizsi egyetem, és a népi énekmondók is mélyen hatottak reá. Megdöbbentő, nyers realizmussal vallott önmagáról és az életről. Hányatott életet élt: csavargó, tolvaj is volt, többször ült börtönben. Halálraítélték. majd közbenjárásra kegyelmet kapott. 1455-ben verekedés, majd gyilkosság után. bújdosásban írta meg Kis Testamentumát. 1460 után ismét börtönbe került, és halálos ítéletét várva, alkotta meg a Nagy Testamentumot. Erre a két nagyobb gyűjteményére különösen az őszinteség, a halál misztériuma és a haláltánc-motí- vum nyomta rá a bélyegét. Villonnál a halál: társadalmi különbségeket kiegyenlítő, nyers erő. 1463-ban kegyelmet kapott, de Párizsból tíz évre száműzték. Ettől kezdve nvomaveszett. Műveinek legkiválóbb magvar tolmácsolói: Tóth Árpád. Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Vas István, Mészöly Dezső. KETTŐSZÁZÖTVEN ÉVE. 1731. ÁPRILIS 26-AN halt meg D. Defoe angol író és politikus, az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény, a „Robinson Crusoe” szerzője. Néhány vonás portrévázlatához. A londoni mészáros fia mozgalmas. változatos életet élt, sokféle foglalkozást megpróbált, míg végül is az irodalomnál kötött ki. Politikai vitairatokat, és szatírákat is írt, egyéb regényei mellett. Ö szerkesztette és jórészt egyedül írta az első, rendszeresen megjelent angol újságot, a Szemlét (The Rewiew), 1074—1713. között. Politikailag független volt, a két nagy angol párt egyike mellett sem kötelezte el magát. 1704- ben emlékiratban fordult Harley angol miniszterelnökhöz, és ebben síkraszállt Magyarország önállósága mellett. Említett ifjúsági regénye (pl. Vajda Péter is átdolgozta), a gyarmatosítás, a kapitalista berendezkedés idealizált kéne. de a lelkiismereti és vallásszabadság, a személyes Isten-hit szép dokumentuma is. az angol protestáns- puritán kispolgárság felfogásával. Jellemző, hogy az ifjúsági kalandregényeket — Defoe könyve után — „robinzonádoknak” nevezzük. SZÁZ ÉVE. 1881. ÁPRILIS 28- ÁN született Medgyessy Ferenc szobrász. Alkotásainak tisztaságát a magyar paraszti őserő iránti rokonszenvét, vonzódását a debreceni családi háttér és környezete inspirálta. Őse volt Med- gvesv Pál, református prédikátor, a magyar puritán eszmék kiváló képviselője. Orvosi diplomát szerzett, majd rajzolt, festett. Döntő fordulatot jelentett életében a párizsi tanulmányút (1903—1907), amelynek eredményeként a szobrászat felé fordult. Hatással voltak reá a régi mesterek, és francia kortársai, de eredetivé fejlődött. Többször megmintázta a hortobágyi csikósokat, pásztorokat, mezei embereket, erőt, szívósságot, tettrekészséget sugárzó alkotásaiban. A Magvető, a Támaszkodó, a Súroló nő, az Ősma- gvar ■— talán a legjobb szobrai. Szülővárosa, Debrecen lakossága. és az érdeklődők, a művészetkedvelők nemrég megnyílt kiálításon láthatják alkotásait, születésének centenáriumára pedig emlékmúzeum nyílik. Szű- kebb pátriájának hangulatát, a küzdelmes, de mégis ígéretes emberi sorsot vitte bele alkotásain keresztül a magyar és az egyetemes művelődésbe. Barcza Béla
