Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-26 / 17. szám

GYERMEKEKNEK. ..írok nektek, if jak...'" Levél koníirmaiulusai n k lioz Jézus és a gyermekek Mt 19, 13—15 Jézus körül — mikor itt járt a földön — gyakran összejöttek az emberek. A betegek segítséget kerestek nála, a kérdésekkel ví­vódók feleletet vártak tőle. Ezek azonban mind felnőtt emberek voltak. Hát gyermekek nem is voltak Jézus körül? Ök kimarad­tak volna Jézus gondoskodó, se­gítő szeretetéből? , MA ARRÖL A RITKA ESE­MÉNYRŐL OLVASHATTOK, mikor a Jézushoz jövő emberek H vermekei két is magukkal vit­ték. Egyszer Jézus tanítványai, akik mindig Mesterük közelében vol­tak, különös menetre lettek fi­gyelmesek. Emberek — talán édesanyák — keresték Jézust, de nem egyedül, hanem gyermekei­ket is magukkal hozták. A kiseb­beket karjukra vették, a nagyob­bakat kézen fogták. Három evan­gélium is feljegyzi ezt az ese­ményt. A tanítványok csodálkoz­va. értetlenül néztek erre a külö­nös menetre. Mit akarnak ezekkel Jézusnál? A szülők válasza vilá­gos volt: azt akarjuk, hogy Jé­zus rá tegye kezét gyermekeinkre, ahogy ezt más emberekkel is tet­te. akiket ez a találkozás megvi­gasztalt és boldoggá tett. A tanít­ványok azonban rájuk szóltak. Talán ilyesmivel érveltek: a be­tegek segítséget kerestek Jézus­nál. a kérdéseikkel vívódók meg­nyugvást. de mit tudnak felfogni ezek a gyermekek Jézus szavai­ból? Szükségtelen időt pazarolnia Jézusnak rájuk. Meg kell védeni Jézust a felesleges zaklatástól. Ráiuk szóltak ezért a szülőkre. Lehet, hogv kemény és haragos szavak is elhangzottak a tanítvá­nyok száiából: Mentetek el! Ne zavarjátok Jézust! Majd. ha fel­nőnek. ők is jöhetnek Jézushoz! A tanítványok szavai talán visz- szafordulásra is késztették volna a szülőket, de akkor valami más történt. Jézus észrevette, hogy ta­nítványai az emberekkel vitat­koznak és el akarják küldeni a gyermekeket. Hangja ellentmon­dást nem törően hangzott: ..En­gedjétek és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyer­mekék. mert ilyeneké a menynek országa.” Tudomására akarta hoz­ni tanítványainak, hogy a gyer­mekek is Isten országába tartoz­nak. Nekik is ajándékozza ezt Jézus. Hiszen a felnőttek is csak ügy juthatnak oda, hogy Jézus nekik ajándékozza. A szülők is hallották Jézus szavait és örül­tek. hogy nem hiába hozták gver- mekeiket Jézus közelébe. Jézus rájuk tette kezét, magához ölelte őket, hogy megmutassa nekik: őket is szereti, ők is hozzá tar­toznak. Legyen valaki bármily ki­csiny, akit hozzá hoznak, vagy hozzá jön, mindnek nála szabad maradnia. VÉGÜL IS JÉZUS TELJESÍ­TETTE A KÍVÁNSÁGOT, mert az emberek hozzá hozták gyer­mekeiket: kézmozdulatával meg­áldotta őket. Megáldani tulajdon­képpen ugyanazt jelenti, mint megjelölni. Ahogy ti is megjelö­litek dolgaitokat (ceruzátokat, könyveteket stb.). hogy tudjátok, az hozzátok tartozik, a „tietek”, úgy Jézus is a gyermekekre tette kezét, megáldotta őket. Ezzel azt akarta mondani: ti hozzám tar­toztok ! Milyen jó, hogy az evangélis­ták leírták ezt a történetet! Be­lőle világosan megértjük: szabad mindig Jézushoz mennünk. Sok dologról azt mondják nektek: ..ezt nem szabad a gyermekeknek!” Jézusról ezt nem mondhatja sen­ki! Jézus engedi, hogy a gyerme­kek is hozzá tartozzanak. Van­nak. akik úgy gondolják: majd. ha megöregszünk, akkor ráérünk templomba járni, Jézusra figyel­ni. Miiven nagy dolog, hogy Jé­zus többre biztat benneteket: sza­bad már korán, fiatalon Jézushoz tartoznotok! Sárkány Tiborné — SIKÁTOR—VESZPRÉM- VARSÁNY. Március 15-én meg­látogatta a gyülekezetei Síkos La­jos, a Veszprémi Egyházmegye es­perese. Veszprémvarsányban be­iktatta az új gondnokot, Németh Gyulát és köszönettel emlékezett meg az eddigi szolgálattevőkről, különösen is id. Csűri Ferencről, aki 72 éves kora ellenére is ma­radéktalanul tett eleget a gond­noki esküben foglaltaknak. Az esperes este a sikátort gyülekezet­ben végzett szolgálatot a szép számmal együtt levő gyülekezet­ben. — SZOMBATHELY. A Lehel Ferenc lelkész április 1-ével tör­tént nyugdíjba vonulásával meg­üresedett lelkészi állásra a gyü­lekezet közgyűlése egyhangúlag megválasztotta Fehér Károly al­sósági lelkészt. Beiktatása május 24-én lesz D. dr. Ottlyk Ernő püs­pök szolgálatával. — TÉS. Dr. Káldy Zoltán, a Déli Egyházkerület püspöke át­engedte az Északi Egyházkerü­letbe Riesz György mezőtúrt lel­készt. D. dr. Ottlyk Ernő, az Északi Egyházkerület püspöke április 15-i hatállyal megbízta a gyülekezet adminisztrálásával. KEDVES BARÁTAIM! Az el­múlt hónapok során — remélem kölcsönösen így érezzük — bará­tok lettünk. Ez nem volt könnyű és semmiképpen nem természe­tes, hiszen a legelső órákra még egy kis szorongással és bizalmat­lansággal jöttetek: itt is tanulni kell valamit, pedig éppen elég feladatotok van ezen kívül is, pontosan még azt sem tudtátok, miről és mennyit kell tanulni, marad-e elég időtök ezután is já­tékokra, kedvenc időtöltésetek­re... Remélem, hogy visszatekintve a közösen átélt konfirmációi órák­ra, nem sajnáljátok a ráfordított időt. Bevallom nektek, hogy én nagyon vártam az órákat, hiszen azt tapasztaltam, hogy hétről hét­re mosolygósabban léptetek be az ajtón. Már nem ragaszkodtatok ahhoz sem, hogy valamelyik szü­lőtök vagy nagyszülőtök elkísér­jen és végig ottmaradva, meg is várja veletek az óra véget, mert egyszer csak megéreztétek, hogy ahol egymást szeretni és becsülni tudó emberek vannak együtt, ott nem kell félni, sőt inkább jó­kedvre derül az ember! En pe­dig, a nálatok jóval idősebb lel­készetek, szintén azt érezhettem, hogy nyílt tekintetű, minden iránt érdeklődő, beszélgetni, éne­kelni, játszani és tanulni szerető barátokra tehettem szert, akikkel talán még évek, évtizedek múlva is könnyen megérthetjük majd egymást, hiszen komolyak is, vi­dámak is voltunk már együtt. AMIKOR ELŐSZÖR ÉNEKEL­TÜNK EGYÜTT szép új ifjúsági vagy az egész keresztyénség köz­kincsévé vált régi énekeket, elő­ször úgy hallottam, hogy csak bi­zonytalanul mormoljátok utánam a dallamot, mintha nem lenne hangotok vagy nem szeretnétek énekelni. De már egy hét múlva kórusban kértétek, hogy melyik éneket kell feltétlenül ma is el­énekelni! Amikor először imád­koztunk együtt, bizonytalanul pis- lantottatok a másikra, vajon ő is imádkozik-e? Később már érez- tétek, hogy imádkozni jó, hiszen olyan végtelenül őszinte lehet Is­ten előtt az ember. Amikor elő­ször hallottatok egyet a bibliai történetek közül, mai szavakkal elmondva és saját életünkre is vonatkoztatva, felébredt bennetek az érdeklődés: mi minden lehet még ebben a vastag, fekete könyv­ben. Legközelebb már előre elol­vastátok azt a történetet, amely­re felhívtam a figyelmeteket, és sokkal jobban értettétek azt, amit hozzáfűztem. És a Tízparancso­lat!... Mennyi kérdésetek, meny­nyi élményetek volt egy-egy pa­rancsolat ma is időszerű igazsá­gaival kapcsolatban. Mennyi min­dent megfigyeltetek már az élet­ből, családotokban, barátaitok kö­zött, az osztályban, ahol tanultok, olvasmányaitokban, filmekben.<És milyen jó néha beszélgetni arról, hogy hogyan lehetne elkerülni a buktatókat és megtalálni a jóra vezető utat! Az órák végén játszottunk is és újra énekeltünk, mert játszani is jó, énekelni is jó, vidámnak len­ni nagyon jó. Pedig ti is tudtá­tok, hogy közben nagyon komoly témákról, „felnőtt témákról” volt szó. Isten teremtő, gondviselő sze- retetéről, Jézus életéről és értünk végzett szolgálatáról, az egyház történetéről és a keresztyén em­ber életéről. A vizsgán mindezek­ről szépen feleltetek, sokan hall­gatták örömmel válaszaitokat... A MAI ÜNNEPI KONFIRMÁ­CIÓI ISTENTISZTELETEN ti álltok az egész gyülekezet közép­pontjában. Családotokban is ti vagytok ma a főszereplők. Ne is felejtsétek el ezt a szép napot, az orgona hangjait, amikor bevonul­tatok. a konfirmációi vallástétel .szavait., amelyek olyan ünnepé­lyesen hangzottak és az első úr- vacsoravételt, amelynek szépségét és örömét talán néhány év múl­va még erősebben érzitek majd. Tudom, hoav mindabból, ami­ről beszélgettünk és amiről a vizsgán számot adtatok, amit az Olvassuk együtt a Bibliát 30. Ezen a héten Mt 26, 1—29-et olvassuk. Kérdéseink: 1. Minek az ünnepe volt a zsi­dóknál húsvét és miért nevezték a „kovásztalan kenyerek ünnepé­nek”? 2. Hogy hívták azt az asszonyt, aki Bethániában megkente Jé­zust? Nézzük meg a párhuzamos helyeket! 3. Miért éppen harminc ezüstöt állapítottak meg a főpapok Jú- dásnak Jézus elárulásáért? 4. Milyen szentségünket rendel­te el Jézus az utolsó vacsorán? Válaszainkat május 10-ig küld­jük be a következő címre: Evan­gélikus Élet Szerkesztősége, Bu­dapest, Puskin u. 12. — 1088. Ne feledkezzünk meg az április havi rajzok beküldéséről! istentiszteleten átéltetek, még nem mindent értettetek meg egé­szen. Valószínűleg még ezután is sok kérdésetek lesz a hit dolgai­val kapcsolatban. Talán még két­ségek is ébrednek majd a szíve­tekben: tényleg úgy van, aho­gyan tanultuk? — Kérlek, ne ijedjetek meg ilyenkor, hanem beszéljétek meg valakivel: szüléi­tekkel. lelkészetekkel, ifjúsági bibliakörben társaitokkal vagy olyan barátaitokkal, akik a ke­resztyén hitben járatosak. Járja­tok a gyülekezet alkalmaira, hogy hallgathassátok az igehirdetése­ket, amelyek minden alkalommal új meg új gondolatokat és gon­dolkodni valót adhatnak. Olvas­sátok Bibliátokat és egy-egy el­olvasott szakasz után álljatok meg, próbáljátok a gondolatokat jól megérteni és saját életetetek­re alkalmazni. Ha lehetséges, ne szakadjatok el egymástól sem, akik együtt konfirmáltatok. Járjatok az ifjú­sági bibliaórákra, ahol még sok érdekes kérdést meg lehet be­szélni a konfirmáció befejeződése után is. Ha elutaztok valahová hazánkban, próbáljátok ott is megtudni, van-e evangélikus templom, mikor van istentisztelet vagy ifjúsági összejövetel. Ez na­gyon érdekes lehet, megtudni, hogy másutt hogyan is folyik az egyházi élet, miről beszélgetnek a fiatalok?! AZ EVANGÉLIKUS GYÜLE­KEZETNEK ma „felnőtt tagjai” lettetek. Mindnyájan tudjuk, hogy ez méa nem jelent teljes felnőt­té válást, az élet más területein, hiszen még sokat kell tanulno­tok és taoasztalatokat gyűjtöget­netek. Azt azonban mindenkép­pen jelenti, hogy Istenről, Jézus Krisztusról, hitről, szeretetről, egyházról önállóan és éretten tudtok gondolkodni, véleménvt alkotni és családotokban, gyüle­kezetetekben sokat tudtok már segíteni, szolgálni. Számítunk is rátok. Ti vagvtok a közeli jöven­dő egvházának templomjáró. ise- hallaató gyülekezeti tagjai, talán presbiterei, talán lelkészei is né- hányan. Olyanok, akik tudják, hogy Jézus Krisztust ma is lehet követni, miként a régi tanítvá­nyok tették, szeretetben és öröm­mel, úgy, hogy eközben környe­zetünknek. embertársainknak, egész népünknek is jót cselekvő, hasznos életű tagjai, társai le­gyünk. Mindezért ma sokan imádko­zunk értetek Istenhez! Ö áldjon meg titeket! Szeretettel és barát­sággal: Lelkészetek. Szirmai Zoltán r Áprilisi krónika HETVENÖT ÉVE, 1906. ÁPRI­LIS 2-ÁN született D. Bonhoef- fer, az ökumenikus körökben, és a nemzetközi életben is jól is­mert és nagyraértékelt német lutheránus teológus. A keresz­tyénség evilágiságának gyakor­lati következményeit fogalmazta meg: hitünket, a Krisztuskövetést jelenünkben, időszerűen és kor­szerűen kell megélnünk. Egyik legfontosabb műve: „Követés” (Nachfolge! című könyve, 1937- ből. Rövid idézet ebből: „ ... a testté létei miatt nem választ­ható el az istentisztelet a fele­barát szolgálatától .. ........ egy le hetősége van annak, aki iga­zán akarja Istent tisztelni: a fe­lebaráttal való megbékélés .. Az úgynevezett „német keresz­tyének” teológiai és politikai elté­velyedésével szemben mély hit­tel (komoly, személyes, imádko­zó keresztyén életet élt), nagy tu­dással (teológiai katedrán taní­tott, magvas könyvei, művei je­lenték meg) és bátor kiállással (1945. április 9-én kivégezték), helyesen mutatta az utat a ke­resztyéneknek. Megtanulhatjuk Bonhoeffertől, hogy a nagykorú­vá lett világban, személyes krisz­tushittel. felelősséggel kell mun­kálkodnunk egymásért, a másik emberért, a családban, a munkád ban. a társadalomban, hogy bé­kében élhessünk. SZÁZ ÉVE, 1881. ÁPRILIS 7- EN halt meg J. H. Wiehern, a , belmisszió atyja”, a Rauhes Haus alapítója. Szülővárosában, Hamburgban egyesületet alapított a szegények gondozására. Később az elhagyott gyermekeknek léte­sített intézetet. Eredményes gyűj­tés után. Hornban egy nádfede- les kis házat kapott ajándékba. 1833-ban ide költözött, és sze­rény kezdettel megalapította a gyermek menedékházat. Ez az in­tézménye nemsokára több ha­sonlóval bővült. Ezek közül ki­emelkedik a férfi diakónusok ne­velőháza. Ebben 20—30 éves. leg­alább elemi iskolai végzettségű ifjak nyertek megfelelő elméleti -és gyakorlati kiképzést a diakó- niai szolgálatra. Az így kiképzett diakónusok azután árvaházakban, szeretetintézményekben, kórhá­zakban. nagyvárosi tömegszállá­sokon működtek. A Rauhes Haus mintájára még több. hasonló diakóniai intézményt is szervez­tek, így pl. Berlinben, Neuendet- telsauban. Wiehern személyes példája, felelősségérzete is moz­gósít az elesettek, a reánk szoru­lók iránti segítésre, a diakónia gyakorlására, (gy marad hiteles keres ztyénségünk. ÖTSZÁZÖTVEN ÉVE, 1431. ÁPRILIS 8-AN született F. Vil­lon költő, az egyik legnagyobb francia lírikus, a középkori költé­szet európai jelentőségű képvise­lője. Az egyéni élmények, esemé­nyek motiválták, gazdagították költészetét, de a párizsi egyetem, és a népi énekmondók is mélyen hatottak reá. Megdöbbentő, nyers realizmussal vallott önmagáról és az életről. Hányatott életet élt: csavargó, tolvaj is volt, többször ült bör­tönben. Halálraítélték. majd köz­benjárásra kegyelmet kapott. 1455-ben verekedés, majd gyil­kosság után. bújdosásban írta meg Kis Testamentumát. 1460 után ismét börtönbe került, és halálos ítéletét várva, alkotta meg a Nagy Testamentumot. Er­re a két nagyobb gyűjteményére különösen az őszinteség, a halál misztériuma és a haláltánc-motí- vum nyomta rá a bélyegét. Vil­lonnál a halál: társadalmi kü­lönbségeket kiegyenlítő, nyers erő. 1463-ban kegyelmet kapott, de Párizsból tíz évre száműzték. Et­től kezdve nvomaveszett. Műveinek legkiválóbb magvar tolmácsolói: Tóth Árpád. Koszto­lányi Dezső, Szabó Lőrinc, Vas István, Mészöly Dezső. KETTŐSZÁZÖTVEN ÉVE. 1731. ÁPRILIS 26-AN halt meg D. De­foe angol író és politikus, az egyik legnépszerűbb ifjúsági re­gény, a „Robinson Crusoe” szer­zője. Néhány vonás portréváz­latához. A londoni mészáros fia mozgal­mas. változatos életet élt, sokféle foglalkozást megpróbált, míg vé­gül is az irodalomnál kötött ki. Politikai vitairatokat, és szatírá­kat is írt, egyéb regényei mellett. Ö szerkesztette és jórészt egye­dül írta az első, rendszeresen megjelent angol újságot, a Szem­lét (The Rewiew), 1074—1713. kö­zött. Politikailag független volt, a két nagy angol párt egyike mel­lett sem kötelezte el magát. 1704- ben emlékiratban fordult Harley angol miniszterelnökhöz, és eb­ben síkraszállt Magyarország ön­állósága mellett. Említett ifjúsági regénye (pl. Vajda Péter is átdolgozta), a gyarmatosítás, a kapitalista be­rendezkedés idealizált kéne. de a lelkiismereti és vallásszabadság, a személyes Isten-hit szép doku­mentuma is. az angol protestáns- puritán kispolgárság felfogásá­val. Jellemző, hogy az ifjúsági ka­landregényeket — Defoe könyve után — „robinzonádoknak” ne­vezzük. SZÁZ ÉVE. 1881. ÁPRILIS 28- ÁN született Medgyessy Ferenc szobrász. Alkotásainak tisztasá­gát a magyar paraszti őserő iránti rokonszenvét, vonzódását a debreceni családi háttér és kör­nyezete inspirálta. Őse volt Med- gvesv Pál, református prédikátor, a magyar puritán eszmék kiváló képviselője. Orvosi diplomát szer­zett, majd rajzolt, festett. Dön­tő fordulatot jelentett életében a párizsi tanulmányút (1903—1907), amelynek eredményeként a szob­rászat felé fordult. Hatással vol­tak reá a régi mesterek, és fran­cia kortársai, de eredetivé fejlő­dött. Többször megmintázta a hortobágyi csikósokat, pásztoro­kat, mezei embereket, erőt, szí­vósságot, tettrekészséget sugárzó alkotásaiban. A Magvető, a Tá­maszkodó, a Súroló nő, az Ősma- gvar ■— talán a legjobb szobrai. Szülővárosa, Debrecen lakossá­ga. és az érdeklődők, a művé­szetkedvelők nemrég megnyílt kiálításon láthatják alkotásait, születésének centenáriumára pe­dig emlékmúzeum nyílik. Szű- kebb pátriájának hangulatát, a küzdelmes, de mégis ígéretes em­beri sorsot vitte bele alkotásain keresztül a magyar és az egyete­mes művelődésbe. Barcza Béla

Next

/
Thumbnails
Contents