Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-04-19 / 16. szám

UúsYctf 2. napjának igéje „Vígan ujjongjatok mindnyájan!” Ézsaiás 52, 7—9 örvendezést parancsolni nem lehet. Vagy feltör belőlünk a spon­tán ujjongás, vagy hiábavaló minden felszólítás. Húsvét most mégis azzal az igénnyel ,lép fel, hogy örömre hívása nem lesz hiábavaló. A feltámadott és élő Jézus Krisztus nemcsak parancsolja az örömöt, hanem ajándékozza is. Amit az ótestamentumi próféta hrdetett, azt Jézus Krisztus megvalósította: feltámadásával örömöt hoz szomorú, vagy közönyös életünkbe. MERT SOKAN VANNAK HÜSVÉTKOR IS SZOMORÚSÁGBAN. Vajon nem tartozunk közéjük? Az ünneplés nem változtat a hely­zeten: a külső csillogás mögött a szívben, megmarad a kilátástalan csüggedés. Rengeteg oka van a szomorúságunknak. Nemcsak testiek, mint a betegség, vagy megfáradás, hanem pl. a békétlenség. Család­ban, munkahelyen, de népek és társadalmi rétegek közt is sok kese­rűséget okoz a gyűlölet, egymás meg nem értése. A külső békétlen­ség békétlenné teszi a szívet, vagy a szív békétlensége hat ki az emberi kapcsolatokra. Mindenképpen gyötrő állapot a békétlenség. Ezenkívül a próféta tud megkötözöttekről, akik a szenvedélyek, vagy félelmek, illetve külső elnyomás, leigázottság rabságában síny­lődnek. A húsvéti ünneplés reflektorfényében csak fokozódik a belső szomorúság. Még az ígéret — „Istened uralkodik” — sem vigaszta­lást, hanem fokozódó megrettenést jelent a csüggedésben levőknek, Égetően szükséges tehát, hogy szomorúságukban megrekedt embe­reknek hangozék a teremtő ige: „Vígan ujjongjatok mindnyájan!” KÖZÖNYÖSSÉGBEN IS SOKAKNAK TELIK EL A HÚSVÉTI ÜNNEPLÉS. Mindegy, hogy ünnep, vagy hétköznap, az esetleges külső ünneplés mögött változatlan a lelki mozdulatlanság. Vajon nem tartozunk közéjük? Megszoktuk, hogy évről évre elkövetkezik húsvét, éppen úgy, mint a hétköznapok sorozata, amikor sokszor gé­pies munkában, egyhangú életfolytatásban peregnek napjaink. Meg is fáradtunk ahhoz, hogy valami újat kezdjünk, kényelmesebb is nem változtatni megszokott életvitelünkön, még akkor sem, ha az újrakezdés több örömöt tartogatna. A közöny nemcsak saját életün­ket teszi sivárrá, hanem alkalmatlanná tesz az örömszerzésre, a má­sik ember iránt való szeretetre is. Sok család, munkahely, de más közösség életét is bénítja a közöny. Fagyos légkört teremt, vissza­húzó erővé válik a társadalomban, mérgezi minden vonalon az em­beri kapcsolatokat. Égetően szükséges tehát, hogy a húsvéti öröm­hír felrázzon közönyünkből: „Vígan-ujjongjatok mindnyájan!” DE HÁT MIBEN TALÁLHATJUK MEG HÚSVÉTI ÖRÖMÜNKET: nemcsak látszatra, hanem valóságosan, és nemcsak két napra, hanem állandó jelleggel? Akik a feltámadott, élő Jézus Krisztusban fogad­ják el a próféta ígéretét — „Istened uralkodik” —, azok a szomorú­ság legfőbb okát, a halált legyőző Krisztus evangéliumában tapasz­talják meg kézzelfogható örömüket. Mint annak idején a meggyó­gyult sánták és vakok, és bocsánatot kapott bűnösök, vagy az a né­hány — addig közönyös — halászember, akik Jézus hívására ott­hagyták mindenüket, és követték Jézust. Ezek az örvendező embe­rek sohasem önmagukban, egyedül örültek, hanem „együtt”, ahogy a próféta is hangsúlyozta ígéretében. Az együtt örvendezés növeli az örömöt, összekapcsol a szolgálatban, erősít a munkában, kitágítja a lehetőségeket, alapja az igazi diakóniának. Csak így lehet tovább­adnunk azt, amit „saját szemünkkel” láttunk, azt az örömöt, ami nem húsvéti „hittétel”, hanem boldog tapasztalat, amit így ígért a próféta: „Visszatér az Űr Sionra.” Nemcsak ajándékozza tehát Urunk az örömöt, hanem továbbadására is késztet. Fel akar használni ben­nünket teremtő igéje megvalósulásában: „Vígan ujjongjatok mind­nyájan!” HÉTKÖZNAPOK KÖVETKEZNEK ÚJRA. Nem mindegy, hogyan folytatjuk munkánkat, szolgálatunkat, életünket. Marad-e továbbra is minden a régiben: szomorúságban, vagy közömbösségben. Akik meghallották a húsvéti örömhírt, akik a feltámadott, élő Jézussal folytatják útjukat, bizonyságtevő örömükkel Jézus békességét, sza- badítását és vigasztalását sugározzák maguk körül húsvét után is. Bárány Gyula Imádkozzunk! Urunk! Magasztalunk azért, hogy legyőzted a halált, és feltáma­dásod örömhírével beragyogod az életünket. Add, hogy ennek az örömnek gyümölcseit teremjük mindennapi életünkben. Bénító szo­morúság és közöny helyett tudjuk munkálni a békességet, hirdessük szabadító hatalmadat és vigasztaló szeretetedet. őrizd meg húsvéti örömünket, s adj erőt, hogy tudjuk azt továbbadni mások örömére. Amen. Istentiszteleti rend Budapesten, 1981, április 20-án, húsvét 2. napján Deák tér: de. 9. (német — úrv.), de. 11. (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6. ifj. Foltin Brúnó. Fasor: de. 11. (úrv.) Muntag Andor, du. 6. Gáncs Aladár. Üllői út 24.: de. fél 11. Ruttkay Leven­te. Karácsony Sándor u. 31—33.: de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi út 57/b.: de. 9. (szlovák) Cselovszky Ferenc, de. 12. (magyar) Ruttkay Levente. Tbaly Kálmán u. 28.: de. 11. Rédey Pál. Kő­bánya: de. 10. (úrv.) Bogya Géza. Vaj­da Péter u. 33.: de. fél 12. (úrv.) Bogya Géza. Zugló: de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos. Gyarmat u. 14.: de. 8. Schrei­ner Vilmos. Kassák Lajos út 22.: de. 11. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üj- pest: de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet: de. 10. Virágh Gyula. Soroksár-Üjtelep: de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc: de. 10. Matúz László. Kispest: de. 10. Bony- nyai Sándor. Kispest-Wekerle-teleo: de. 8. Bannyai Sándor. Pestújhely: de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota- MAV-telep: de. 8. Rákospalota-Nagy- temnlom: de. 10. Bolla Arnád. Rákos­szentmihály: de. fél 11. Karner Ágos­ton. Sashalom: de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld: de. 9. Cinkosa: de. fél 11. Szalpy Tamás, du. fél 3. Kist.arcsa: de. 9. Rákoscsaba: de. 9. Ferenc^y Zoltán. Rákoshegy: de. 9. Kosa László. Rákos­iidét: de. 11. Ferenczy Zoltán. Rákos­keresztúr: de. fél 11. Kósa Pál. Bécsikapu tér: de. 9. (úrv.) Donáth László, de. 11. (úrv.) Donáth László, du. 6. Donáth László. Torockó tér: de. fél 9. Madocsai Miklós. Óbuda: de. 10. (úrv.) Reuss András. XII., Tartsay Vil- mis u. ll.: de. 11. Takács József. Buda­keszi: de. 8. Csengődy László. Pesthi- degkút: de. fél 11. Csengődy László. Modori ú. 6.: de. 10. Kelenföld: de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 11. (úrv.) Missura Tibor, du. 6. Bencze Imre. Né­metvölgyi út 138.: de. 9. Bencze Imre. Nagytétény: de. fél 9. (úrv.) Rőzse Ist­ván. Kelenvölgy: de. 9. Budafok: de. 11. (úrv.) Rőzse István. Csillaghegy: de. fél 10. Benkő Béla. Csepel: de. fél 11. Mezősi György. — SURD. Március 22-én Farkas Róbert III. évű. teológiai hallgató végzett szupplikációs szolgálatot a gyülekezetben. Ez ajkalommal az anyagyülekezet (5590,— Ft, a Li- szó leágygyülekezet pedig 1600,— Ft adománnyal támogatta a lel­készképzés ügyét. — PILIS. A Pest megyei Egyházmegye által kezdeménye­zett „gyűjteményi napok” kereté­ben március 15-én dr. Fabiny Ti­bor teológiai akadémiai tanár, az Evangélikus Gyűjteményi Taná'cs ügyvezetője tartott vetítet képes előadást. A gyülekezet 1500,— fo­rint offertóriummal nyújtott tá­mogatást az Evangélikus Orszá­gos Múzeum fenntartásához. EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó: Harkányi László Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1088 Budapest VIII.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074 < Csekkszámlaszám: 516—20 412—VIII Előfizetési ár: egy évre 200.— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302 81.0640 Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezető: Soproni Béla vezérigazgató „És az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és ná­lam vannak a halál és a pokol kulcsai” (Jel 1, 18). HÜSVÉTVASARNAP. — „Az apostolok pedig nagy erővel tet­tek bizonyságot az Úr Jézus fel­támadásáról, és nagy kegyelem volt mindnyájukon” (Ap Csel 4, 33 — Jer 30, 20 — Mk 16, 1—8 — Lk 24, 1—12). Jézus él! A bé­nultságból felszabadító erő. Az apostolok szívét is képes megújí­tani a megtapasztalt kegyelem. Van most már miről beszélni. A feltámadás hite csodálatos erő a küldetés betöltéséhez. Húsvét úgy kell, hogy éljen az egyházban, hogy mindennek van értelme. Nem elveszett ügy szolgálatában áll az, aki vállalja, vele járok, róla beszélek. „Mért félne szí­vem? Él az én Uram, Békesség királya, Benne nyugta van. Ö a diadalmam, pajzsom, életem, Azért nincs szívemben semmi fé­lelem. Győzelmet vettél, ó, Feltá­madott ! Örök nagy dicsőség a dia­dalod!” (773. ének 3. vers). HÚSVÉTHÉTFŐ. — „Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azo­kat keressétek, amik odafent van­nak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül” (Kol 3, 1 ■— Ezs 47, 13 —1 Kor 15, 12—20 — Lk. 24, 13—35). Krisztus feltámadott! Életünk ennek megfelelően kell, hogy átrendeződjön. Az egész em­berben életújulásnak kell bekö­vetkeznie. Az „odafenni” valókkal törődés áthatja gondolkodását és minden életmegnyilvánulását,. Fentről él és közben keresi, mivel teheti mások életét gazdagabbá. Az élet jó ízét és illatát áraszt­ja egész lénye. „Jézus él! Ó, nincs kétség: Nem szakaszthat el őtőle Sem magasság, sem mélység, Sem szerencse, sem bűn tőre, Ö erőm, és oltalmam. Ez az én bizodal­mám” (216. ének 5. vers). KEDD. — „Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagy­tok” (1 Kor 15, 17 — Ézs 53, 6 — Ján 20, 1—10 — Lk 24, 36—53). A húsvéti hit értéke és értelme ép­pen abban van, hogy élő Krisztu­sunk van. A tragédia nem követ­kezett be. Az ő győzelme a miénk is. A húsvéti hit nem üres, erőt­len, van értelme benne bízni, reá hagyatkozni. Szolgáló élete tanít a másokért való elégés szépségé­re és örömére. „Él Krisztus, hát mit bánkódom! Szívből szeret, azt jól tudom, Ha mind e világ meg­tagad, Elég, ha ő velem marad” (212. ének 1. vers). SZERDA. — „Hát nem ezt kel- lett-e elszenvedni a Krisztusnak és így megdicsőülnie?” (Lk 24, 26 — J Sir 3, 31—32 — Jn 20, Il­ls — Kol 1, 1—8). A szolgálat út­ját járta végig. Tökéletes enge­delmesség volt élete és útja mind­végig. Az isteni „kell.” maradék­talan vállalása és betöltése hozta meg a kiutat és a szabadulást mindnyájunk számára. Kész-e a szívem másokért vállalni ilyen ön- önzetlen szolgálatot. „A mi vét­keinkért Álnok tetteinkért Szen­vedsz, kínhalált, Világ gonoszsá­ga Vert a keresztfára, Ki menny­ből leszállt, Szíved mégis megbo­csát, Sőt halálod üdvösségünk, Megváltás minékük” (193. ének 2. vers). CSÜTÖRTÖK. — „Ahogyan az anya vigasztalja fiát, úgy vigasz­tallak én titeket” (Ézs 66, 13 — 1 Thessz 4, 17—18 — 1 Kor 15, 20— 28 — Kol 1, 9—14). Az édesanyá­nak szinte mindig sikerül meg­vigasztalni gyermekét. Ä szeretet melege, mely átöleli megnyugvást hoz. Szava és jelenlétének közel­sége biztonságot jelent. Az édes­anyai hivatás szépségét vállalja Isten, amikor feladatának tekinti igéjével vigasztalni. „Isten nékem erőm, bizodalmám, Nyugodal­mam, Sújtson bár sok fájdalom. Én hatalmában Bízom s oltal­mában, Éltem folytában” (778. ének 1. vers). PÉNTEK. — „Én veletek va­gyok! — így szól az Or” (Hag 1, 13 — Róm 8, 34 — 1 Kor 35—49 — Kol 1, 15—18). Sokszor érez­zük magunkat gyengének a fel­adatok elvégzéséhez. Szükségünk van erősítésre. A njegtorpanástól, meghátrálástól ment meg. Meny­nyi biztatás van ebben „veletek vagyok”. Kérésem hallja, keze karnyújtásnyira. E gazdag ígéret elegendő minden út végigjárásá­hoz és vállalásához. „Éltem rád bízom, Drága Jézusom. Bár gö­röngyös úton járok, Erőt, vigaszt tőled várok. Aki híven fut, Mennyországba jut” (785. éhek 4. vers). SZOMBAT. — „Megtértetek a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgálja­tok” (1. Thessz 1, 9 — Jón 2, 9 — 1 Kor 15, 50—58 — Kol 1, 19—23). Isten munkálja életünk megújulá­sát. Magunktól sokszor ki se tud­nánk mondani: múltam hátam mögé! Ö cselekszik lehajló szere- tetében, hogy ez a csere bekövet­kezzen. Az így átértékelődött élet kész Isten szolgálatára, de kész minden jó ügy szolgálatára eb­ben a világban. „Űj teremtés vagy: vetkezd le a régit! Ördög ha üldöz e világ ha rémít, Csak meg ne hátrálj, maradj meg az újban, Véled az Ür van!” (788. ének 6. vers). Halasy Endre — BUDÁN, Kosztolányi térnél, táv­fűtéses albérleti szobába csendes, vi­déki evangélikus egyetemista szoba­társnőt keresek. Érdeklődni özv. Mi- halecz Bertalanná, 1113 Budapest XI., Ulászló u. 39—41. címen ledet. — EXTRÉM Szolgáltató Polgári Jo­gi Társaság vállalja templomok és ha­sonló magas építmények karbantartá­sát, veszélytelenítését stb. állványozás nélkül, speciális (hegymászó) techni­kával rövid határidővel. Ügyvezető elnök: Soltész József. Telephely: 120t Budapest, Jósika u. 103. Megrendelé­seket a fenti címre kérünk. — ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeg- gyűjteményeket, 1947 előtt használt képes levelezőlapokat, levélborítéko­kat és tábori postát. Cornides Sándor bélyegkereskedő. 1067 Budapest, Le­nin krt. 79. (udvar!). Telefon: 121-589. — LESZERELT orgona minden része, villanyfújtató eladó. „Príma” jeligére a kiadóhivatalba. HA FESTENI TUDNÉK, milyennek ábrázolnálak? Van-e szín és melyik lenne méltó Hozzád? Ha faragni tudnék, milyen fa adna vissza a leghitelesebben? Ha szoborba öntenélek, milyen anya­got választhatnék? Csillogó aranyat, sápadt fényű ezüstöt, fehér vagy mély­fekete márványt? Milyen szavakba öltöztetnélek, hogy úgy lássanak, ahogy szívemben élsz? Van-e olyan hang a zenében, amely közvetíteni tudná a Te hangodat? Hányféleképpen ábrázoltak! Aszkéta soványnak, fehérbe burkolva és ruhádtól megfosztva, keresztet hordozva és ke­resztre feszítve, pálmaágak között, jászol­bölcsőben és a templom bölcsei között, térdre rogyva és töviskoronával, Mária karján, tanítvásyid körében, ahogy meg­halsz és ahogy mennybe mész. Milyen lehettél a valóságban világ Megváltója!? Egyre erősebb bennem a meggyőződés, hogy Téged testi valóságodban nem is lehet igazán ábrázolni. Nincs aki pontos leírást adna Rólad. De nem is fontos tud­nunk, hogy alacsony voltál vagy magas, szakállt hordtál vagy sem, úgy érzem, Vá ltozatlan sokkal több vagy semhogy ábrázolni lehessen. EGY KÉPSOROZATOT LÁTTAM, amely Krisztus életét ábrázolta Krisztus alakja nélkül. Ebben a képsorban az volt a csodálatos, hogy Krisztus láthátat- lanul mégis ott volt a képeken. A körü­lötte állá emberek arcáról le lehetett ol­vasni, Ezek az emberek mai, modern em­berek ruháit hordták, mai emberek vol­tak. A művész talán azért öltöztette őket mai ruhába, hogy emberi mivoltunk vál­tozatlanságát dokumentálja a Mester örök érvényű tanításával szemben. ökölbe szorított kezek a magasban: Ma is vannak, akik ezt teszik. Pedig ma is ott állsz közöttük egyenesen, megingathatat­lanul. — Pilátus előtt hadonászó kezek, sötétségbe vesző mutatóujjak ... fekete tömeg közepéből feltör a fény. Te állhatsz ott. — Mária és József jászolbölcső fölé hajolnak. Te fekhetsz benne, mutatja a csillag. — Alvó tanítványok öntudatlan mélységbe hullva fekszenek és egy kő- hajításnyira világos lesz az ég. Te imád­kozol ott. — Döbbent írástudók tekintete egy pontra szegeződik. A Te bölcsessége­det csodálják. — Megdőlt hatalmas ke­reszt, mögötte szomorú és kíváncsi embe­rek. Téged kísérnek a Koponyák hegyére. -L- Döbbent asszonyok tekintete az üres sírra vetődik. Téged keresnek. — A Ta­nítványok az Űr asztalánál. Az áruló el­takarja a Mester alakját. AZ ÖRÖK EMBERI GYENGESÉGEK FELVONULÁSA ez a képsorozat a moz­dulatok és tekintetek visszatükröződésé­ben. Felvonulnak előttünk a múlt és je­len embereinek vétkei. És látjuk a Taní­tás örökkévaló maradandóságát és még inkább, hogy ő élt. Járunk a világban két évezred óta ké­szen a kövezésre, hazugságra, árulásra, ölünk és keresztre feszítünk, igaztalanul vádolunk és nem adunk szállást egy kis­gyermeknek. Szenzációra éhesen lessük a megkorbácsoltak szenvedését, a tövisko- ronázottak kicsorduló vérét, fogadko- zunk, hogy ébren vagyunk és pillanatok alatt elalszunk, hűséget esküszünk és 30 pénzért árulók leszünk. Nem változtunk? Talán mégis? Járok az emberek között és néha egy szembejövő tekintetből azt olvasom ki, hogy Krisztus vele jár. Bete- tegek, elhagyottak fölé hajlók arról szól­nak, hogy van könyörületes szív. Kéz, mely elfáradt öreget felemel, a megér­tésről beszél. Egy imára kulcsolt kéz a hit erejéről vall, egy felépülő, egy meg­újuló templom az Isten-keresés tükrt, a megtelt padsorok az evangélium utáni vágyról tesznek tanúbizonyságot. Vala­mennyiben láthatóan benne vagy Te, Uram! Benne van a Te tanításod: ... ahol .. .összegyűltök az én nevemben ... aki nincs velem, ellenem van ... az Isten országa tibennetek van... a szeretet nem keresi a maga hasznát... amely érettetek és sokakért kiontatott... és valamennyi között a legjobb a szeretet.. .ti pedig így imádkozzatok ... miképen mi is meg­bocsátunk. Járok az emberek között és sokszor ta­lálkozom Veled, ahol a legkevésbé gon­dolom. Mert itt vagy ma is közöttünk. Rádcso­dálkozunk és megtagadunk, 30 pénzért eladunk és hitet teszünk Melletted. Hall­juk szavadat és elálmélkodunk bölcses­ségeden, elbukunk, de Benned talpra állunk ... élő Űr! „ ,. . . Gyarmathy íren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents