Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-04-12 / 15. szám
^ öKumené ^ öKumenS öKumené ^ L a n t a n a 1981 Beszámoló a Vatikán—LVSZ Közös Bizottsági üléséről Ilyen egyszerűen vonul be a római katolikus—evangélikus nemzetközi párbeszéd történetébe konterenciánk: Lantana 1981. Azelőtt bizonyára senki sem emlegette egyházi, vagy egyháztörténeti vonatkozásban ezt a floridai települést, amelynek neve egy latinból származó virágnév, mint ahogyan több ilyen jellegű városnév van Floridában. Florida Az Egyesült Államoknak ez a déli sarka vagy „nyele”, ahogyan ott mondják az örök tavasz hazája, üdülő övezet, különös növényzettel és állatvilággal, sok hotellal, motellal, üdülővel turisták százezreit egész évben vonzó és kiszolgáló ország. Itt'már sok a spanyol szó is. hiszen Latin- Amerika és a Karib térség közelében vagyunk. Még amerikát- járt embernek is nagyon távoli és sok meglepetést tartogató állam. Mi, a Közös Bizottság tagjai és a konferencia résztvevői nem üdülésre, nem is világjáró kőrútunk egy állomására, hanem munkaülésre érkeztünk hosszú repülő út után Földünk különböző pontjáról. A Cenacle Az ülés helye egy római katolikus otthon volt, ahol mindent biztosítani tudtak munkánkhoz: üléstermet, kápolnát, étkezést, szállást egy helyen. A fenntartó női szerzetesrendnek a világ különböző pontján van olyan „csendszigete” — megpróbálom a Retreat House kifejezést most így fordítani — ahol főleg városi, megtépázott idegzetű emberek testileg-lelkileg rendbe jöhetnek, hitükben megerősödhetnek s azután megújulva, felfrissülve térhetnek vissza munkájukhoz. Egy’ ilyen otthonba hívott meg az Egyesült Államokban élő evangélikus egyházak központi szerve, mint házigazda. A résztvevők Közös Bizottságunk ilyen ösz- szetételben 1973 óta működik. Mindkét oldalon 7-7 választott küldött képviseli felekezetét. Evangélikus részről egy német, egy skandináv, egy amerikai, egy európai kisebbségi egyházi, egy latin-amerikai, egy ázsiai és egy afrikai hely, illetve képviselő van. A központokból, vagyis a Vatikánból és Géniből 2-2 képviselő volt jelen, ezenkívül teológiai szakértők is hívhatók. Nem szavazati joggal a helyi egyház is szokott megfigyelőt küldeni. Munkánk Az elmúlt nyolc évben hét különböző helyen ülésezett bizottságunk (Genf, Róma, Strasbourg, Paderborn, Sigluna, Ausburg). Mindig három mederben folyt a munkánk: tanulmányi, tájékoztatási és közös lelki vonalon. Eddig több közös kiadványunk jelent meg: az úrvacsoráról, az egység felé vezető útról, az Ágostai Hitvallással kapcsolatos közös állásfoglalásról. Ezeket angolul és németül publikálják és a két egyház egyeztetett, hivatalos dokumentumának számítanak. Az idei ülésről kiadott Sajtótájékoztató megállapítja: „Az Evangélikus—Hómai Katolikus Közös Bizottság be tudta fejezni munkáját A Lélkészi szolgálat az egyházban című dokumentummal kapcsolatban. Ez az eredmény fontos lépés e területén a kölcsönös megértés felé vezető úton . . . most különös figyelmet fordítottak a püspöki szolgálat kérdésének. Megvitatták hogyan szolgálhatnák az egyház egyetemes egységének kérdését... Az elkészült szöveg figyelemmel kíséri a nők lelkésszészentelesének ügyét. .. A Közös Bizottság még volt győződve arról, hogy az érintett egyházak értelmezésében és gyakorlatában jelentkező különbségek a nők ordinációjával kapcsom latban nem teszik kérdésessé azokat a megegyezéseket, amelyeket elértek a lélkészi szolgálat jellegét és jelentőségét illetően ... Az ülésen foglalkoztak a római katolikus—evangélikus egyházi közösség lehető formáival és fázisaival, valamint a kölcsönös szentségekhez bocsájtás kérdéseivel.” A második munkaágunk a kölcsönös tájékoztatás, ennek keretében Brazília, Magyarország és az Egyesült Államok római katolikus és evangélikus egyházai között meglevő kapcsolatokról esett szó. A harmadik terület: a közös lelki élet. Napi két közös isten- tisztelet, jelenlét egymás úrvacsorái, illetve eucharisztikus ünneplésén, közös imádság, éneklés teremt lelki közösséget az évek óta összeszokott, valóban testvéri légkörű Közös Bizottságban. Üléseink váltott elnökséggel (cochairmanship) folytatják munkánkat. A következő közös bizottsági ülésre előreláthatóan 1982. májusában kerül sor, valószínűleg Olaszországban. Értékelés A Közös Bizottság ülései rendszerint nem hoznak látványos eredményeket, mint újságírók vagy tájékozatlan kívülállók ezt elvárják. Maga az a tény, hogy a két egyház között folytatódik, rendszeressé vált, elmélyült a párbeszéd, jelentős egy olyan nemzetközileg sok tekintetben nagyon feszült, sőt, ellenségeskedő világban, ahol tárgyalások megszakadhatnak, vagy szünetelhetnek. A hídverés, a megbékélés munkálása, a valóban testvéri párbeszéd magas szinten és helyi vonatkozásban sohasem jelentéktelen. A papi szolgálatot az egykori rómaiak hídépítésnek mondták, s a főpapot is így nevezték (pontifex), reformátori őseink a testvéri beszélgetést (a consolatio fratrum) szinte szentségként becsülték. Ma talán jobban értem ezeket a kifejezéseket, mint valaha. Hafenscher Károly Utasi Mária: BACH ORATÓRIUMÁT ÉS A FRESKÓK SZENTJEIT Félek a Szent-Péter templom barokk fenségét Michelangelo Krisztusát és már nem csókolhatom. Mária vagyok és asszony ölemben a keresztrefeszítettel és a kősírra fektetett Virággal. Vágyódom vitrázsillatú katedrálisok hűvös csendjébe hóarcú márványszobrok közé. Kivetni vérem gyötrött szomorúságát éneklő ág ha lehetnék Ki nem aluvón soha meg nem alkudón énekelni oltárodon Bach oratóriumát • « és a freskók szentjeit. Születését a halálba hulló Fénynek (Megjelent a költő: ÉGŐ EZÜSTBEN című kötetében) Mindennapi kenyér Nem tehetek róla, de számomra, amióta az eszemet tudom, a Miatyánk „mindennapi kenyere” a valóságos, harapni való kenyeret jelenti. (Tudom, Luther többet mond róla.) Abban az időben voltam gyermek, amikor a kenyér jelentette a „státusszimbólumot”, amikor a kenyér színe és minősége alapján lehetett osztályozni az embereket. A gazdagok puha, fehér kenyeret ehettek, a szegényeknek korpás, fekete kenyér jutott. Még valamit elmondok! Bennünket úgy neveltek, hogy a leejtett kenyeret fel kell venni, megcsókolni és egy lehelettel megtisztítani a föld porától, s azután megenni. Mélyen a tudatunkba vésték Móra szavait. Figyeljük csak meg! Hazamegy a gyermek éhesen. „Anyám, mit eszünk ma?” „Ünnep van ma, fiam, háromfogásos ebedet kapsz. Kenyeret, hajában, bélivel.” És ünnep volt valóban. Figyelem ma a kenyér sorsát. Amint hétfői napokon teherautó számra szedik össze a közértekből a szikkadt maradékot. Tűnődöm a kukákon, amelyek, mint a koporsók, fél és egész kenyerek holttetemeit fedik tekintetem elől. Kémlelem az iskolák, óvodák környékét, a vajas kenyerek, péksütemények nagy darabjait a porban. Jószerével „rongylabda” helyett kenyérdarabokat rugdosnak gyermekeink. A mindennapi kenyér megszentelt darabjait. (Miközben milliók nem lakhatnak jól legalább naponta egyszer!) Rosszul nevelünk? Túl jól megy a sorunk? Így is igaz, rosszul nevelünk, túl jól megy a sorunk. De Bertha Bulcsú néhány éve arról írt, hogy baj van a kenyér minőségével. Ha aznap el nem fogyasztjuk, másnapra megsavanyo- dík. Ragacsos, sületlen-keletlcn, szappanos, élvezhetetlen. Mi imádkozni tanítunk a mindennapi kenyérért. S, aki komolyan veszi az Úrtól tanult imádságot, az a kenyér „szentségének” jegyében neveli gyermekét. De ehhez a neveléshez össze kell dolgoznunk a kenyérgyárakkal. Csak a jó kenyeret tartjuk mindennapi kenyérnek. Amelyet meg is léhet enni. Van a környékünkön néhány sütöde, üzlet, ahol nem átallnak 2—3 órát sorba állni az emberek jó kenyérért. Mi volna, ha mindenütt jó kenyérét kapnánk? R. P. ELHUNYT WOLF-DIETRICH GUTSCH Bartók-emlckliangverscny a Zeneakadémián Bartók Bélának, a magyar és a modern egyetemes zenekultúra egyik legkiemelkedőbb alakjának születése 100. évfordulóján a Bartók Béla Emlékbizottság március 25-én a Zeneakadémia nagytermében emlékhangversenyt rendezett. A hangversenyen részt vettek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke vezetésével a kormány és a párt jeles személyiségei, társadalmi és kulturális életünk képviselői, a budapesti diplomáciai testületek vezetői. Az egyházak egyházzenészeikkel képviseltették magukat. Az emlékhangversenyt Aczél György, a Minisztertanács elnök- helyettese nyitotta meg. Bevezető szavait Üjfalussy József, a Zeneművészeti Főiskola rektorának ünnepi beszéde követte. Az est zenei része a Győri Leánykar által előadott kilenc kórusmű előadásával kezdődött. A kórust Szabó Miklós vezényelte. Azután Kocsis Zoltán és Ránki Dezső adott elő két zongorán hét darabot a „Mikrokozmosz”-ból. Az ünnepi est második felében Fe- rencsik János vezényletével a Magyar Állami Hangversenyzenekar lépett pódiumra a fent nevezett két fiatal zongoraművészszel együtt. A „Concerto két zongorára, ütőkre és zenekarra” cí- mű nagy Bartók-mű méltó módon reprezentálta a bartóki életművet a nagytermet megtöltő közönség előtt. Keresztfa titka tündököl... A Keresztyén Énekeskönyv 735. énekének 2. sorában olvashatjuk ezt a különös mondatot: Keresztfa titka tündököl. Most, nagypénteken, amikor Krisztus Urunk szenvedésére és halálára emlékezünk, vizsgáljuk meg közelebbről? mit jelent ez a furcsa mondat. JÉZUS KRISZTUS KERESZTJÉBEN a legtöbb ember a szenvedés mélypontját látja. Valóban igaz, hogy az emberi szenvedésekhez hozzászokott nemzedékünk sem tud nagyobb emberi kínt elképzelni annál, amit Jézusnak kellett elszenvednie a kereszten. Hat órán át vérzett lázban égő szemekkel, gyötrő szomjúságot érzett, s amint életereje percről percre fogyott, a fájdalom gyötrelme annál inkább növekedett. A „Szomjúhozom” és az „Én istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” kiáltása mutatja meg a legjobban a kínnak a mélységét ahová alá kellett szállania. Nem csoda, ha ennyi kín láttán az ég is elsötétedett és a templom kárpitja ketté hasadt. Nagypénteki énekeink is erre a kínra és szenvedésre emlékeznek, amikor „szabom .nap”- ról, „siralom”-ról, ,szívfájdalom”- ról énekelnek. SOKAN ÜGY VÉLIK, HOGY A KERESZT TITKA arról beszél, milyen gonosz az emberi szív, milyen mélyre tud süllyedni, mennyi gyötrelmet és fájdalmat tud kigondolni, amellyel a másik ember életét megkeserítheti. Ha mindebben nagyon sok igazság is van, Jézus keresztjének a titka mégsem ez. Jézus nem elbukott hős, akit magasztos elveiért, elgondolásaiért megkínoztak» halálra adtak, s aki — mivel nem tehetett mást — kénytelen volt eltűrni mindezt. Jézus el tudta volna kerülni a keresztet, hiszen maga mondta Péternek: „Azt gondolod, nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém tizenkét sereg angyalnál is többet?” (Mt 26, 53) Jézus azonban nem ezt tette, hanem önként vállalta a szenvedést és a kereszthalált. Nem azért, hogy példát adjon, hogyan lehet .szenvedésünkkel és halálunkkal megpecsételni egy igaz ügyet, hanem azért, mert tudta, hogy szenvedésével és halálával olyan áldozatot vállal, amelynek gyümölcsei az emberek életében sokszorosan megtérülnek. Ezért Jézus keresztjének titkát csak az értheti meg, aki hiszi, hogy Jézus érte szenvedett és halt meg a kereszten. DE HAT MIK AZOK A GYÜMÖLCSÖK AZ ÉLETÜNKBEN, amelyekért érdemes volt Jézusnak ezt a kimondhatatlanul nagy áldozatot vállalni? Jézus keresztfán hozott áldozatával mindenekelőtt bűnbocsánatot szerzett az embereknek. Az ember a saját erejéből nem tud kiszabadulni bűneiből, nem tudja kiengesztelni Istent azokért a bűnökért, amelyeket napról napra elkövet. Ezért Jézus halálával maga vállalta aZ engesztelő áldozatot, az emberekért, az emberek helyett. Ezért ő az Isten Báránya, aki magára vette és hordozza a világ bűneit. Aki ebben hinni tud, az egyszeriben megszabadul bűneinek halálos szorításából, mert bizonyos lehet abban, hogy Isten, egyszülött Fia áldozatáért megbocsátotta bűneit. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem kell többé rettegnie bűnei következményétől, a kárhozattól, hanem azt is, hogy bűneitől megszabadulva képes arra, hogy Isten akarata szerint éljen, új életben járjon. EZ AZ ÚJ ÉLETBEN VALÓ JÁRÁS a legfőképpen abban nyilatkozik meg, hogy a bűnbocsánatot kapott ember, nem magára tekint, hanem szolgáló szeretető mindig mások felé irányul. Minduntalan azt keresi, hol és hogyan szerezhet örömöt másoknak, höl és hogyan segíthet másokon, az elesett, szenvedő embereken. Mindezért áldozatot is tud vállalni: nem is akármilyet, hanem a legnagyobbat is. Mert aki komolyan veszi, hogy megváltó Ura mekkora áldozatot hozott érte, az riiaga sem riad vissza semmilyen áldozattól, ha mások öröméről és boldogságáról van szó. A legnagyobb titok az, hogy amíg mások örömét keresi és szolgálja, maga is megtalálja az igazi örömét és boldogságát. A keresztnek a titka tehát egyben az emberi boldogságnak is a titka. JÉZUS KERESZTJÉNEK ÁLDÁSAI azonban nem csak erre az életre érvényesek. Jézus áldozati halálával olyan üdvösséget szerzett nekünk, amely ugyan már e földi életben elkezdődik, azonban teljességre akkor jut el, amikor mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy Jézus halálával legyőzte az emberiség legnagyobb ellenségét, a halált. Mert Jézus nemcsak meghalt a kereszten, hanem harmadnapon fel is támadt a halálból és megígérte, hogy egyszer minden embert feltámaszt és azokat akik hittel néztek az ő keresztjére, beviszi a soha el nem múló örök örömbe. A kereszt titkát a feltámadás diadala és az örök élet reménysége nélkül nem érthetjük meg igazán. Ami a kereszten történt, azért történt, hogy megszaduljunk a bűntől és haláltól, hogy ne csak új, de örök életünk, üdvösségünk legyen. Ezért a i kereszt nem a szenvedésnek és a halálnak a szimbóluma hanem a győzelemnek a jelképe. Szentháromság, dicsérjenek. Üdvösség kútja, mindenek! Legyen győzelmünk, add meg ezt, A diadalmas szent kereszt! Selmeczi János A NÉMET „FELNÖTT-KÁTÉ” AMERIKÁBAN Az Amerikai Lutheránus Egyház (ALC) elhatározta, hogy rövidített formában angol fordításban adja ki az 1200 oldalas német felnőttkátét, (Evangelischer Er- wachsénekatechsmus). amely 1975 óta több kiadásban jelent meg. A káté korunk kérdéseire igyekszik keresztyén módon felelni. Angol fordításban 1983-ra, Luther születésének ötszázadik évfordulójára az amerikai egyházban is a felnőttek oktatásának alapja lesz. Megfelelő segédanyagokról is gondoskodnak, az amerikai viszonyokra való tekintettel. Az angolra fordított hittankönyvét Ázsia és Afrika sók országában is használhatják majd, Dán'és svéd fordítás már korábban készült. ‘ Wolf-Dietrich Gutsch, a Német Demókratikus Köztársaságban levő Protestáns .Egyházszövetségnél az ökumenikus Ifjúsági munka vezetője 49 éves korában Berlinben elhunyt. Eredetileg gyülekezeti munkás és hitoktató volt, majd a Gossner Misszió munkatársa. Többször járt hazánkban is.
