Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-29 / 13. szám

♦ GYERMEKEKNEK. Péter megtagadja Jézust Mt, 26, 69—75 Jézus a főpap palotájában van. Éjszaka van, mégis kihallgatás folyik. Jézus ellenségei még ha­mis tanúkat is kerítenek, hogy el­ítélhessék. Mindenképpen halál­ra akarják ítélni. Jézus a főpappal szemben áll. A főpap vezeti a kihallgatást. De ott vannak a nagytanács tagjai is Mind előkelő ember. És mind Jézus halálát akarja. A hamis ta­núk is azért vanpak itt. Az udvaron szolgák ülnek a tűz körül. Néhányan a kapunál álldo­gálnak. Furcsa ez a nagy nyüzs­gés ilyenkor éjszaka. Jézusról be­szélnek maguk között, és azt la­tolgatják, vajon mi lesz a sorsa. A főpap és a nagytanács mind Jézus ellen vannak. A szolgák kí­váncsiak. Egy valaki van, aki ag­gódva figyeli, mi történik Jézus­sal. Péter az. AMIKOR JÉZUST ELFOGTÁK a Gecsemáné kertben, tanítványai mind szétszaladtak. Megijedtek a katonáktól és a fegyveres szolgák­tól. Péter is félt. De a félelemnél erősebb volt benne a vágy, hogy megtudja, hova viszik Jézust és mit tesznek vele. Először ő is el­szaladt, de aztán távolról mégis nyomába szegődött a menetnek, melyben megkötözve vitték Jé­zust. így jutott el a főpap udva­ráig. Nem is volt nagyon nehéz bejutnia, hisz annyi ember járt­kelt ott. Ott van tehát Péter a főpap ud­varában, Szívében egyre nő az aggodalom és a félelem. Most lát­ja, mennyi ellensége van Jézus­nak. Még a nagytanácsot is ösz- szehívták, hogy elítéljék Jézust. Félti Péter Jézust. „Lehetetlen, hogy elítéljék!” De amikor meg­látja. hogy meg is verik, kigú­nyolják, rádöbben, hogy nemcsak Jézus van itt veszélyben, hanem ö maga: Péter is. ÉPP MOST LÉP HOZZÁ EGY SZOLGÁLÓLÁNY: „Te is Jézus­sal voltál.’* Péter hirtelen nem is tudja, mit szóljon. Máris fölis­merték! „Csak úgy menekülhetek meg, ha letagadom, hogy Jézus­hoz tartozom” — gondolja. Most már megszólal. „Fogalmam sincs, kiről beszélsz” — mondja a szol­gálólánynak. Az vállat von és to­vábbmegy, de Péter egyre kényel­metlenebbül érzi magát. Szeretne kívül kerülni az udvaron. De a kapuban ismét megszólal egy szolgálólány, aki a többiekkel be­szélget. „Ez a názáreti Jézussal volt.” Péter még jobban megijed. „Nem is ismerem azt az embert, esküszöm!” Most már nem mer elmenni, az túlságosan feltűnő lenne. De már rá terelődött a figyelem. Többen mustrálgatják. Rájönnek, hogy a kiejtése is galileai, látszik, hogy arról a vidékről származik, ahon­nan Jézus. Nem hagyják annyi­ban a dolgot. „Bizony közülük va­ló vagy te is, hiszen a beszéded is elárul.” Péter már gondolkodni se tud, átkozódik, esküdözik, hogy elhiggyék, nem ismeri Jézust. Egy kakas kukorékol. ÉS PÉTERNEK HIRTELEN ESZÉBE JUT, hogy előző este még együtt volt Jézussal az Olajfák hegyén. Hogy fogadkoztak a ta­nítványok és Péter is velük: „Ha meg kellene halnom, akkor sem tagadnálak meg!” De Jézus azt mondta: „Péter, mielőtt a kakas megszólal, háromszor meg fogsz tagadni engem.” Ez így lett. Ép­pen most tagadta 1? Péter har­madszor, hogy ismeri Jézust és a tanítványai közé tartozik. Kétségbeesik. Hát csak ennyit ér a szava, csak ilyen rövid ideig tart a nagy elhatározás? A ve­szélyben elfeledkezik az igazság­ról ? Nem fél már Péter, elindul egyenesen a kapu felé. Nem is szól utána senki. Péter csak sír, sír. Szégyenében, hogy nem tu­dott hűséges maradni, és Jézus miatt, akin nem tud segíteni. MÉG NEM TUDTA PÉTER, hogy neki nem is kell Jézuson se­gítenie. Jézus fog segíteni rajta. Mert Jézus, amikor föltámadt a halálból, nem küldte el magától Pétert. Megbocsátotta hűtlensé­gét, sőt újból szolgálatába fogad­ta. És többé nem félt Péter. Ak­kor sem, amikor néhány héttel később ő állt a nagytanács előtt, Bátran beszélt Jézusról, akit meg­feszítettek, de föltámadt a halál­ból. Jézus adott Péternek bátor­ságot. Csepregi Zsuzsa EDUARD ABEL LÁTOGATÁSA A Lutheránus Világszövetség európai kisebbségi egyházainak kommunikációs bizottsága (KAL­ME) egy regionális sajtószolgá­lat kiadását tervezi budapesti székhellyel. Eduard Abel lelkész, a bázeli misszió sajtószolgálatá­nak vezetője áll az élén az új munkát előkészítő és tervező kis csoportnak. Március 10-én Buda­pestre látogatott, hogy tájékoz­tassa dr. Káldy Zoltán püspök­elnököt az előkészítő munka hely­zetéről és tanácskozzék a szerve­zés helyi, gyakorlati kérdéseiről. A megbeszélésen részt vett dr. Vámos József teológiai tanár, az előkészítő bizottság magyar tag­ja, valamint Reuss András kül­ügyi titkár. „írok nektek, ifjak.. Kezdeményező emberek Tíz év múlva nemcsak a fővá­rosnak lesz Kis és Nagykör- útja. Győrött is alakul ez a vá­roskép. Bár a két széles útvonal nem nagy távolságban húzódik majd egymástól a nádorvárosi új városrészben. A két körút kö­zött a legújabb, Kún Béla lakó­telep előtti házaltnak önálló ját­szóudvarokat készítettek. Homo­kozótól hintáig, mászókától kispa- dokig különböző eszközök segí­tik a gyermekeket és rájuk fel­ügyelő szülőket, nagyszülőket a nyugodt, boldog, pihenő közös­ségben. A csatázó kisfiúk közül kiválik egy kis vasgyúró, amikor a ka­pun belépek. „Mindenki fönt van” — válaszol kérdésemre. „Minek köszönhető, hogy mind­ketten itthon vannak? — kérde­zem Mártát, az ifjú asszonyt. — „Kiváló brigád lettünk munka­helyemen. Nem nőnapi bókként kaptuk az elismerést. — Sokat, pontosan kell érte dolgoznunk. Tervezésünk, szerkesztésünk dön­tő a vállalat termelési eredmé­nyei szempontjából. — Estére egy sörözőbe hívtak bennünket. Táncolunk is. Nyolc év után is szívesen pörget a férjem.” „Ki marad itthon a gyerekek­kel? — „A Mami — mindjárt jön!” — Válaszol Eszter, a kis­lány. — A Mami széles körben ismerős, 13 éve indult el férjé­vel Oroszlányból. Egyrészt a gyermekek jövőjét elősegítendő, másrészt saját szakmájuk széle­sebb lehetőségében bízva. Olyan volt az az elindulás, mint Ábra­hám útja a Bibliában. Győrött nem volt más ismerős, csak egy édestestvér. „Volt-e mégis összekötő ka­pocs a két város között szemé­lyes értelemben?’’ — „Igen” — válaszolja Márta. „A gyülekezet, a hívő testvérek köre lelki nagy­családot jelentett a bányászvá­rosban és Győrött is. Amikor itt először léptünk a templomba, a mégkonfirmáltak nagy csoportja énekelte a Reggeli Dicséret litur­giáját. — Engem már az első al­kalommal megszólított valaki: Ki ez az új kislány? — és meg­történt családunk bemutatkozá­sa.” — Az oroszlányi énekkar két felnőtt tagját és két utánpótlását búcsúztatta. Nádorvárosban pe­dig Isten új énekkart indított el. „Mi buzdította a családot Isten Szentlelke eszközeként az ének 6-ot. Jelöljetek meg még egy ószövetségi igehelyet, amely a fel­támadásra utal! 4. Miért kapcsolja össze Jézus a nagy parancsolatban Isten sze- retetét és a felebarát szeretetét? Válaszaitokat április 12-ig a kö­vetkező címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. 1088. — Ne feledkezzetek meg a márciusi rajzok beküldéséről sem! tanítványok figyelmét, öt kenyér, két hal — hét kenyér, kevés hal. 12 kosár — 7 kosár maradék. 20/1: Mt 13, 33. 20 2: Kulccsal a kezében. 20/3: Emberi: áldozatvállalás nélkül elérni a jót. Isteni: a jó érdekében vállalni az áldozatot. 20/4: A földi életről és az örök életről. 21/1': Fel akarta készíteni őket arra, hogy amikor eljön szenve­désének ideje, akkor is higgye­nek benne. 21/2: Pl. Mt 7, 7—8. 21/3: Háromszor. 21/4: Mert a templom Isten há­za, Jézus pedig Isten Fia. és szó bizonyságtételére?" — „Is­ten az oroszlányi iíjúság és fel­nőtt kar lelki kohójában izzí­totta hitre és cselekvő keresz­tyén életre kicsik és nagyok szi­vét. Az akkori lelkészcsalád né­pes gyermekserege számos más fiatalnak gyermekeivel majd szétfeszítette a parókia falait, amíg az énekkar a templomban gyakorolt.” „Mi kapcsolódott ehhez a ma­radandó gyülekezeti háttérhez?’’ — „A fóti kántortanfolyamok. Oroszlányból nyolc-tíz fiatal is elindult az egyházi zene képzé­sének útján. Győrből először tel­jesen saját vonzalmunk alapján és a magunk pénzén mentünk Fótra. Később mások is mentek. Most is van több fiatal, akik évek óta részt vesznek a tanfolyamo­kon. — Minden alkalommal gaz­dagabb bibliaismerettel, imád­ságban elmélyült élettel, az igei bizonyságtételre fölkészítetten jöttünk vissza.” „Hogyan lehetett és lehet szinkronban tartani a gyüleke­zeti, családi és hivatási progra­mot?” „Korán kezdtem dolgozni. A munka mellett végeztem el a szakközépiskolát és a technikusi minősítőt. Mindez éjszakába nyúló esti előadásokon való részvételt és tanulást követeltek. Mégsem tartom rendkívülinek a mögöttem levő évek teljesít­ményét. Ma az élet minden te­rületén szükség van a tudomá­nyos, műszaki, pénzügyi követel­ményekkel lépést tartó ismeret- szerzésre, továbbképzésre. Sok fiatal tanul, különösen nők. Ez hozzátartozik önbecsülésünkhöz és hitemhez is, hiszen Isten vi­lágformáló munkájának részese vagyok. Hogyan tudod mindezt csi­nálni? — kérdezték már több­ször munkatársaim is, akik heti programunkat ismerik. — A to­vábbképzés utolsó évi már a há­zasságban és gyermekeim közt folytak. Olyan családban nőttem föl, amelyben természetes volt, hogy az ünnep a templomnál fényiéit és legalább egy hétköz­nap este az énekkaré volt. ;— Férjem úgy ismert meg, hogy családunk élményei és beállí­tottsága állandó téma volt köz­tünk. „Mi a vágya a jövőre nézve?” — „Életünk belső egységének megtartása. Gyermekeink fejlődő életszakaszaiban a helyes szó és út megtalálása. A gyülekezetben 12 évi önkéntes kántori szolgálat folytatása. Saját énekhangom egyéni fejlesztése. Közös imád­ságunk és próbálkozásaink célja, hogy — más gyülekezetek ifjú­sági és énekkari szolgálatához hasonlóan — nálunk is megele­venedjék a jó ideje meggyengült közösség.” Bödecs Barnabás Olvassuk együtt a Bibliát 26. Ezen a héten Máté evangéliu­mának 22. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Mit jelképez a mennyegzői ruha (11—12. v.) a királyi meny- nyegzőről szóló példázatban? 2. Miért volt csapda Jézus szá­mára a farizeusok kérdése: „Sza­bad-e adót fizetni a császárnak?” 3. A szadduceusok nem hittek a feltámadásban. Jézus azt mond­ja nekik, hogy nem ismerik az írásokat és ezért idézi 2 Móz 3, Olvassuk együtt a Bibliát A februári feladatok megfejtése 18,1: Jézus temetésénél (Mk 15, 40). 18 2: Mt 14, 19. 18/3: Ha Jézusra nézünk, akkor a lehetetlennek tűnő dolog is si­kerül, ha levesszük róla tekinte­tünket, kudarcot vallunk. 18 4: A véríolyásos asszony (Mt 9, 20). 19/1: Mert az áldozatra felaján­lott ajándékhoz nem volt szabad hozzányúlni, így nem segíthette meg vele szüleit. 19/2: A törvényeskedő ételtilal­mak ellen. 19/3: A gyermekek Izrael fiai, a kutyák a pogányok. 19 4: 5000—4000. A tanítványok kérik Jézust — Jézus hívja fel a Bartók, a humanista Művészvilág — külön világ. A dolgozószobák, műtermek, stúdiók zártságában születik az új, az egyedi, az alkotás. Itt találja meg a művész a munkájához szükséges csendet az elmélyülésre, befelé- fordulásra. De ugyanakkor itt kí­sért az elzárkózás lehetősége is. Az elszigetelődésé, hogy ne vegyen tudomást a körülötte zajló élet­ről, a társadalomról, a világ égető napi kérdéseiről. Az igazán na­gyok azonban egyszerre tudnak az alkotásért zárt világot terem­teni maguknak, és ugyanakkor nyitottak maradni népük és az emberiség minden nagy kérdése számára. Bzek közé a nagyok közé tartozott Bartók Béla is. Aki fény­képeit nézi. mosolygós Bartók-ar- cot nem talál. Csöndeset, töpren- gőt, komolyat és szigorút, annál többet. Ez a fegyelmezett szigor nemcsak a nagy zenei gondolato­kat hordozta magában, hanem az érzékeny reagálást a kor társa­dalmi-politikai kérdéseire, s a heves tiltakozást is az embertelen­ség megnyilvánulásaival szemben. Századunk első fele pedig a ha­ladó eszmék mellett bőven szül­te az antihumánus ideológiákat is: a gyűlölködő nacionalizmust, so­vinizmust, a fajelméletet és a fasizmust. ' BARTÓKOT A HUMÁNUM IGAZSÁGÁRA a népzenében fel­ismert valóság vezette. Magyar öntudata a magyar népdal gyűjté­sére indította. De minél inkább megismerte a magyar népművé­szet világát, annál inkább rádöb­bent: ez a művészet nem áll ön­magában, hanem szorosan össze­függ a szomszéd népek művésze­tével, különösen is a szlovákoké­val és a románokéval. Népdalaik gyűjtésekor felismerte a bennük rejlő értékeket, és a magyar nép­dalkinccsel egyenrangúnak tartot­ta azokat. A közös kincsnek és a kultúra egységének ténye érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy az életben és a politikában sincs más járható út, csak az, ha a né­pek testvérekké válnak. Maga életével is példázta ennek igazát, hiszen gyűjtőútjai során nyelvü­ket megtanulva együtt élt — test­vérként élt együtt — a magyar és nem magyar parasztsággal. Természetes,' hogy a népek test­vériségének hirdetése heves til­takozást váltott ki kora naciona­lista polgárságából. Támadó cik­kek jelentek meg ellene. Bűnéül rótták fel, hogy összességében több az idegen népdalgyűjtésé­ben, mint a magyar. A Zeneaka­démia könyvtárosa pedig „Bartók Béla, a román kultúra szolgála­tában” című írásával akarta le­hetetlenné tenni. BARTÓK A TANÁCSKÖZTÁR­SASÁG IDEJÉN magáévá tette a munkáshatalom népet felemelő, a kultúrát széles körben terjesztő politikáját. Részt vett a zenei éle­tet irányító direktórium munká­jában Kodállyal, Dohnányival, Reinitz Bélával együtt. Nagy terveik voltak: kiszélesíteni a ze­neoktatást, népzenei osztályt lét­rehozni. Az ellenforradalmi rend­szer a zenei direktórium tagjait elítélte. Bartókot, Dohnányit egy évre szabadságolták a Zeneaka­démia tanári állásából. Már ek­kor fontolgatta Bartók az emig­ráció lehetőségét. Végül mégis maradt, de úgy, hogy az ellenfor­radalom zenei szervezkedésétől elhatárolta magát. Pedig itt „jóvá- tehette” volna tanácsköztársaság! tevékenységét. A harmincas években a nacio­nalizmus és irredentizmus mellett megerősödik a „felsőbbrendű faj” gyilkos elmélete. Bartók erre is a maga módján, de nagyon kemé­nyen reagál. Cikket ír a külön­böző népek dalainak kölcsönhatá­sáról. Bizonyítja, hogy amikor egy magyar népdal eljut szlovák nyelvterületre, az ott átalakul. Ha ismét magyar nyelvi terüle­tekre kerül, újra megteremtődik magyar variánsa. De ez az utóbbi érdekesebb a legelsőnél, a „tiszta magyar” formánál. Így a dallam i „faji tisztasággal” szemben a „faji tisztátalanságot” magasabb rendű­nek ítéli, mivel „az idegen anyag­gal való érintkezés... új stílusok kialakítására ösztönöz”. Egyértel­mű ideológiai hadüzenet volt ez annak idején. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐJÁTÉKAI és Magyarország­nak azokban játszott szerepe vég­leg szembefordítja az események­kel. E korból származó leveleiből idézünk: „Már (1937) november óta látom, hogy Magyarország po­litikája egyre ferdébb utakra tér.” „Az a közvetlen veszély forog fenn, hogy Magyarország is meg­adja magát ennek a rabló és gyil­kos rendszernek.” „El kéne menni innen, ama dögvész-országnak szomszédságából, messzire-mesz- szire, de hova?” Véleményét nem­csak magánleveleiben nyilvánítja. Megtiltja műveinek sugárzását a német és olasz rádiókban. A zene­szerzői díjakkal foglalkozó bécsi szervezet kérdőívet küld ki tag­jainak, melyben nyilatkozatot kér a zeneszerzőktől, hogy „árják”-e, vagy sem. Ezt a nyilatkozatot sem Bartók, sem Kodály nem töl­tik ki. Ezzel párhuzamosan Bar­tók átiratkozik a bécsi irodából a londoni jogvédő hivatalhoz. Ezeknek a lépéseknek egyenes konzekvenciája volt az, hogy 1940-ben Amerikába távozott, emgirált. Szándéka szerint nem végleg. A rendszer elleni tiltakozá­sa legnyilvánvalóbban végrende­letéből tűnik ki: „Mindaddig, amíg a budapesti Oktogon tér és a volt Körönd azoknak az embe­reknek a nevéről van elnevezve, akikről jelenleg van,... rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban em­léktáblát mindaddig ne helyez­zenek el nyilvános helyen.” (Ak­koriban a fenti tereket Hitler tér­nek és Mussolini térnek nevezték.) Ezt Bartók 1940-ben írta! Világos látásának ékes bizonyítéka: tudta, hogy az a rendszer nem lesz hosz- szú életű. De affelől is meg volt győződve, hogy közel az idő, mi­kor népe meg fogja becsülni ne­vét, emlékét, életművét! Trajtler Gábor i,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents