Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-03-29 / 13. szám

Evangélikus Elet ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLVI. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1981. március 29. Ára: 4,30 Ft Gyümölcstermés a világért Jn 12, 24. A gyümölcs, a termés az emberrel egyidős szükséglet és feladat. Azért mindig izgalmas, e-világi ügy. Az életre, az életért nélkülözhe­tetlen. Mivel egyre szaporodik az emberiség világunkban, egyre több termés kell. A fejlődéssel növekvő igények pedig a mennyiségen kí­vül sürgetik az egyre jobb minőséget. Több kell és jobb kell a ter­mésből és ennek isteni és emberi feltételei adottak. A jó termés is­teni csodáját mindig megelőzi a vetés, az ültetés, a növénygondozás emberekre rótt feladata. Vagyis: a jó terméshez mindig szükséges az áldozat, a hűséges, kitartó munka. Jézus sok gyümölcse Mi keresztyének soha nem felejthetjük, hogy a teljes földi életre, az örök életre nem elég a mindennapi kenyér. Okvetlenül kell egy egészen másfajta gyümölcs, másfajta termés. Ez azonban sohasem sarjadt a föld porából es ezután sem fog. Ez a gyümölcs egészen a Krisztusé. Mástól nem telik, másé nem elég. A termés, termelés vilá­gából vett példájával éppen ezt vetíti elénk és helyezi a lelkünkre maga az Űr. — Kenyérgabona csak abból a vetőmagból lesz, amelyik a földbe kerül. A kenyérért azonban ennél is többnek kell történnie. A gyümölcsért, az először zöldellö, azután szárba szökkenő, majd ka­lászt érlelő növényért a búzaszem meghal. Elpusztul, áldozatul esik érte. De a termés mindig sokszoros. Tudjuk: a nemesebb magból még több, még jobb. Nagy eseményt, nagy eredményt, pótolhatatlan gyümölcsöt hirde­tett meg Urunk a vetömag-búzaszem példájával. Tehát nemcsak ha­sonlatról van szó, bár arról is. Krisztus ugyanis valóban vállalta a földbe vetett mag sorsát. Úgyis mondhatjuk: vállalta és elvégezte a földbe „temetett” búzaszem szolgálatát. Vállalta a halált az életért, az élőkért és holtakért. Feltámasztásával éppen azt igazolta az Atya, hogy kereszthalála, temetése igazi magvetés volt, maradt és marad. Pünkösdkor pedig már nyilvánvalóvá tette a gyümölcsöt is. Az egy­ház története, mai egyháza meg bizonyság igéje teljes igazáról, azaz áldozata sokszoros termést hozó hatalmáról. Bizony nem maradt maga! Sok a gyümölcs, nagy a termés. Olyan, amelyik nem sarjad­hat a szántóföldből. Ugyanakkor mégis földünkön, az emberek vilá­gában vált mindez valósággá. Sőt tovább folyik a világ végéig. Krisz­tus Urunk áldozatának nagy termése nem befejezett szolgálat, ha­nem folyamatos Emberi értelmei és képességet meghaladó csoda! Vigasztalás egyházának, lehetőség az egész világnak. Vigasztalás az egyháznak Krisztus Urunk halálának gyümölcséből van a világon, él és élni fog az egyház. Tovább folytatja ugyanis magvetését, a haláláról, fel­támadásáról szóló evangélium hirdetését, hirdettetését. Az általa szerzett és rendelt szent vacsorában pedig ismételten teljes önma­gát adja asztala minden vendégének. A világ minden táján, nemze­dékről nemzedékre. Arról is gondoskodik, hogy ismét sarjadjon a vetés, szárba szökkenjen, sok és jó gyümölcsöt teremjen. Örvendete­sen igaz tények ezek. Vigasztaló üzenet, folyton újuló reménység. Ezért nincs oka egyházának siránkozásra, kesergésre, elcsüggedésre. Nem kell rémképeket látnia. A vészmadárkodókat is figyelmen kí­vül hagyhatja. Még akkor is, ha emberi lehetősége, különböző hely­zete egy-egy útszakaszán önmagában vigasztalannak tűnik. Urunk hatalma, szeretete nem engedi meghiúsulni Ígéretét és nem hagyja kárba veszni magvetését. Addig biztosan nem, ameddig egyháza népe ezt hittel vallja és éli. A hitet ugyanis mindig igazolja. A hitetlensé­get azonban megítéli. Lehetőség a világnak Az egyház Urának, a fejének akaratából lehetőség a világ számára. Krisztus gyümölcstermésének bizony nemcsak megajándékozottja, hanem résztvevője, munkása, eszköze is. Ha erről elfelejtkezik, meg­veti Ura áldozatát, személyét, szolgálatát és sok ajándékát. Akkor csak a hitetlenség, szeretetlenség, hűtlenség, hálátlanság útját járja. Végzetesen adósa marad annak a világnak, amelyikben élhet, ame­lyikért élnie kell. Krisztus halálának, feltámadásának erre a világra szánt gyümölcseként. Krisztus teste nem lehet kiváltságok élvezője világunkban. Neki tudatosan, következetesen élnie, gyakorolnia kell, hogy nem feljebb való Uránál. Ha Ura odaszánta, odaadta magát a világért, egyháza is erre kötelezett. Olyan gyümölcstermésre, ame­lyikben Krisztus jó gyümölcse érik be a világ javára. így és ebben lehetőség a világnak. Általa van jelen a világban, általa van közel és kéznél hatalmával és szeretetével. Hangzik vigasztaló evangéliuma. Vállalja az áldozatot Ura követésében a világért. Ügy követi, hogy magára, gondjába veszi minden nyomorúságát. Reménységgel küzd minden bűn-baj ellen. Küzd a világ békéjéért, tisztes életéért, üd­véért. önzetlenül, hálából, ahogy Urához illik. íme, Krisztus gyü­mölcstermése egyháza által a világban és érte! Szabó Gyula KONFERENCIA A KERESZTYÉNEK MEGÉRTÉSÉRŐL A Lutheránus Világszövetség Tanulmányi Bizottságának aján­lására március 16—17-én Géni­ben, az ökumenikus központban megbeszélést tartottak a követ­kező témáról: „Hogyan tudjuk azokat a keresztyéneket megér­teni, akik más, a mienktől eltérő rendszerben élnek? Transzkon­textuális információk metodikai kérdései a kelet-nyugati egyházi kapcsolatok példáján.” A megbe­szélés előkészítését dr. Harmati Béla tanulmányi titkár végzi. Egyházunk vezetősége pedig dr. Muntag Andor teológiai tanárt küldte ki a megbeszélésre. EÖIT MEGBESZÉLÉS HÖCHSTBEN Döntő jelentősége van a nemzet egységének Dr. Bartha Tibor püspök felszólalása Március 14—15-én tartotta VII. kongresszusát a Hazafias Népfront. A társadalmunk valamennyi rétegét képviselő küldöttek nagy jelen­tőségű tanácskozásán a hazai protestáns, és ortodox egyházak nevé­ben dr. Bartha Tibor református püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke szólalt fel. A kongresszus megválasztotta a HNF vezető testületéit. Az Orszá­gos Tanács tagjává választották dr. Káldy Zoltán országos püspök­elnököt és dr. Vető Lajos ny. püspököt. HAZÁNKBAN AZ ÁLLAM ÉS AZ EGYHÁZAK VISZONYA úgy alakult az elmúlt 30 év so­rán, hogy ma már nemcsak jó vi­szonyról, hanem együttműködés­ről lehet beszélni. A Hazafias Népfront jelentős szerepet ját­szik a magyarországi egyházak, és különböző vallási közösségek életében azzal, hogy keretet biz­tosít, lehetőséget ad a hivő la­kosságnak, az egyházi szerveze­teknek a társadalom életében való tevőleges részvételre, az együttműködésre. A tényeknek megfelelően megállapíthatjuk, hogy az együttműködés során hivők és nem hívők két kiemel­kedő cékitűzésre összpontosít­ják figyelmüket: 1. hazánk to­vábbfejlődésének további elő­mozdítása ( a fejlett szocialista társadalom felépítésének szolgá­lata) ; 2. a társadalmi igazságos­ságért és a béke megőrzéséért folyó. világméretű küzdelem tá­mogatása. A két célkitűzés között szoros összefüggés van. Ezt az össze­függést kellőképpen érzékeltetik a VII. kongresszus előterjeszté­sei, beszámolói, dokumentum- tervezetei, amelyek a szocialista társadalom továbbfejlesztésének, a fejlett szocializmus felépítésé­nek ügyében hívják fel összefo­gásra a nemzetet. TÁRSADALMUNK HIVŐ, VALLÁSOS TAGJAI ezzel a célkitűzéssel egyetértenek, mert felismerték, hogy a fejlett szo­cialista társadalmi rend felépí­tése a magyar nép, a szocialista világrendszer és az emberiség érdeke. Egyáltalán nem állja meg helyét tehát az a véleke­dést, miszerint a hívők a fejlett szocializmus felépítésében nem volnának érdekeltek, attól tart­va, hogy a további fejlődés a vallás létét fenyegeti. A társada­lom fejlődésétől a hivök az ál­lam és az egyházak jó viszo­nyának további elmélyülését, a marxista valláselmélet irány­elveinek és a gyakorlatnak a maradéktalan összhangját vár­ják. A KONGRESSZUS ÁLLÁS- FOGLALÁSÁT ELŐKÉSZÍTŐ TERVEZET behatóan foglalkozik a népfrontmozgalom tennivalói­val, a különböző társadalmi osz­tályok, rétegek helyzetére, fel­adataira tekintettel. Különösen örvendetes, hogy ez a katalógus előtérbe állít olyan feladatokat, amelyek társadal­munk egészének erkölcsi növeke­dését igénylik, mint pl. a család intézményének védelme, a nők egyenjogúságának az ügye, az ifjúságpolitika stb. Ebből nyil­vánvalóvá válik, hogy a társada­lom fejlődése • nem egyszerűen csak a gazdasági prosperitás fo­kozódásával valósul meg AZ EGYHAZAK — MEGGYŐ­ZŐDÉSEM SZERINT — AZZAL JÁRULHATNAK HOZZÁ a tár­sadalom erkölcsi szintjének nö­vekedéséhez, ha a maguk erköl­csi normáit komolyan veszik. Bár a különböző vallások erkölcs­tana nem azonos — és természe­tesen nem azonos a vallások eti­kája a marxista—leninista ideoló­gia erkölcstanával —, mégis ez a pluralizmus nem károsítja a társadalmat. Mind az ideológia, mind a teológia erkölcstanának a gerince ugyanis az embersze­retet parancsa. A különbözőségek mindössze a liberálisabb vagy a rigorózusabb felfogást tükrözik. A társadalom szempontjából nyereség az erkölcsi követelmé­nyek érvényesülése, a dogma­tikái premisszák különbözőségére tekintet nélkül. Nyereség, ha a munkához, a közösséghez való viszony területén, az életvitel, a családvédelem kérdésében, az alkoholizmus felszámolása, a fo­gyatékosok, öregek gondozása stb. ügyében a vallások erkölcsi követelményeiket érvényesítik. Más kérdés: vajon tudják-e ér­vényesíteni? Mindenesetre a szocialista társadalom felépítésé-; nek programja kihívást jelent a vallások számára is. Ez a prog­ram nem teszi lehetővé, hogy a vallások az erkölcs monopol le­téteményesének tekintsék magu­kat. De lehetőséget ad arra, hogy a vallások ne csak proklamálják erkölcstani elveiket, hanem a maguk körében a gyakorlatba átültessék azokat. Marxisták is vallják, hogy: „Számos olyan te­rülete van életünknek, ahol az egy­házak pozitív szerepet játszhat­nak a szocialista társadalomban: így a béke védelmében, a szoci­alista tartalmú nemzeti egység ápolásában és erősítésében... a társadalmi és személyi tulajdon védelmében, a humanizmus esz­méinek a terjesztésében, a nép szeretetében, a munkában való helytállásra buzdításban, a bűnö­zés elleni harcban, a nemzeti múlt haladó hagyományainak és kulturális értékeinek ápolásá­ban” (Miklós Imre: „Űj típusú A Gustav-Adolf-Egyesület küldöttségének látogatása Egyházunk elnökségének meghívására április 4-től április 9-ig hi­vatalos látogatásra érkezik hazánkba a Német Szövetségi Köztársa­ság Gustav Adolf Egyesületének küldöttsége. Hermann Riess prelá- tus, elnök vezetésével, akit felesége is elkísér, újra vendégünk lesz Hans-Joachim Hoffmann főtitkár, Brigitte Schrödter lelkésznő és Hans-Joachim Seega lelkész. Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök és dr. Karner Ágoston főtitkár, a Gyülekezeti Segély országos előadója munkamegbeszélésen a kapcso­latok eddigi fejlődését és a továbbiakat kívánja majd áttekinteni ven­dégeinkkel. Látogatásuk során vendégeink április 5-én, vasárnap, gyülekezeti istentiszteleteken szolgálnak Budapest-Deék téren, Csőváron, Dán- szentmiklóson és Pilisen. Részt vesznek a gyenesdiási otthon moder­nizálási és bővítési munkái befejezése kapcsán rendezendő ünnepsé­gen április 7-én. Előadással szolgálnak lelkészi munkaközösségi ülé­sen Celldömölkön április 8*-án. kapcsolatok.” Világosság, 1977. 1. sz. 3.). AZ ÍGY ÉRTETT EGYÜTT­MŰKÖDÉSBEN NAGY JELEN­TŐSÉGE VAN annak a marxis­ta—keresztyén párbeszédnek, amely társadalmunk bizonyos etikai problémáit van hivatva közös megbeszélés tárgyává ten­ni. Az ökumenikus Tanács elnöke több példával illusztrálta, mely területeken várhatunk további, az egész társadalom javát szol­gáló tisztázódást a párbeszédtől (család, válás, nők egyenjogúsá­ga stb.). Majd így folytatta fel­szólalását: HAZÁNKBAN A SZOCIALIS­TA TÁRSADALOM ÉPÍTÉSE eddig is feszült nemzetközi helyzetben folyt és továbbfejlő­dése, a fejlett szocialista társa­dalom kiépítése az emberiségre nehezedő gondok tetőződése ide­jére esik. Megtanultuk, hogy ilyen körülmények között döntő jelentősége van a nemzet egysé­gének, minden jóakaratú ember összefogásának, a kormányzat és a nép közös politikai, társadalmi, gazdasági programja megvalósu­lásának. Más szavakkal kifejez­ve: megtanultuk megbecsülni társadalmi rendünket. Kádár Já­nos, az MSZMP első titkára, egy esetben hivatkozott arra, hogy áz 1973-ban kibontakozott gazdasági világválság ellenére társadal­munk hosszú évek óta bírja a teherpróbát. Valóban, az 1929- ben kirobbant világválság ha­zánkban már a 30-as évek leg­elején példátlan nyomort ered­ményezett. A jelen esetben vi­szont a hosszú évek óta tartó krízis hullámverésétől társadal­munk egésze lehető módon védi az állampolgárokat és a magyar népgazdaság — ha nem is a ko­rábbi évek ütemében — folya­matosan növekszik. UGYANAKKOR NEMCSAK EGYÉNI ÉS HAZAFIAS ÉRDE­KEINK SZOLGÁLATÁT látjuk a szocialista társadalom építésében hanem olyan erő növekedését, amely segíti az igazságosságért és békéért, küzdő erőket. Ezt az állítást csak egyetlen példával kívánom alátámasztani: az állam és az egyházak jó viszonyának kialakulása hazánkban, bizo­nyíthatóan, nagymértékben hozzá­járul az imperialista propaganda hitelvesztéséhez és különösen a fejlődő országok keresztyénéi, hí­vei számára igen jelentős útmu­tatással szolgál. Az állam és az egyházak korrekt viszonyának tapasztalata á szó szoros értel­mében százmilliók politikai dön­tését befolyásolhatja, akik lel­kiismereti konfliktussal küzde­nek: szeretnék minden erejük­kel népük boldogulásának ügyét szolgálni, szeretnének a szocia­lizmus útjára térni. Ugyanakkor az imperialista propaganda hatá­sára sokan abban a tévhitben vannak, hogy vallásos hitüket meg kell tagadják, ha a szocia­lizmus útjára terhek. A hazánk­ban megvalósult egyházpolitika, államunk és az egyházak egy­máshoz való viszonya, a hívek részvétele a hazafias nemzeti összefogásban: felmérhetetlen ér­tékű információt ad Afrika, Ázsia, Latin-Amerika népeinek. A FENTIEK ELMONDÁSÁ­VAL AZOKNAK A HÍVŐK­NEK AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VALÓ KÉSZSÉGÉT kívántam kifejezni, akik parancsszavát kö­vetve, elkötelezettnek tudják ma­gukat arra, hogy népük és az emberiség javát szolgálják a Ha­zafias Népfront munkaközösségé­ben. Az Európai ökumenikus Ifjú­sági Tanács végrehajtó bizottságá­nak és a tagegyházak képviselői­nek konzultációját tartották már­cius 15—18-ig Höchstben (Német Szövetségi Köztársaság). Az ülé­sen részt vett dr. Görög Tibor lel­kész, aki tagja a végrehajtó bi­zottságnak.

Next

/
Thumbnails
Contents