Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-08 / 10. szám
f ^ öKun\ené ^ öKumené ($> öKumené © Egységes kereszlyénség 2000-ben? Az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezeti Bizottságának ülése Habán Mihály: VISSZACSATOLÁS Múltunkat dermedt lávakéreg Takarja rengve és remegve Bennünk. Minden elásott bűnünk Azért még nincsen elrejtve. Óvatosan járjunk fölötte. A rég ellobbant indulatnak Sértett és sértő gonoszsága Bármikor könnyen fölfakadhat. Egy hátradobbantó szóhangsúly, Vagy egy kéregtörő tekintet Elég lesz az omlást indító Oknak, s feltépve a legyőzött Múltat, az olvadt láva újra Feldúlja majd a tájat, melyet Már annyi gonddal megműveltünk. Ó, lávatűzzel égő bűnök, Miilyen hatalom a létetek! Tán az élet is elhal veletek, Ha egyszer a mélyben kihűltök. (Megjelent a költő ÜZENETVÁLTÁS című kötetében, 1980-ban) (.xjít; ásx; ínc:c;ítrr, 3~. • ■ • Dr. Proliié Károlyt köszöntjük Nőnapi gondolatok A NŰNAÁ KÖSZÖNTÉSEK, megbecsülést kifejező őszinte szavak, a kis virág vagy egyéb megemlékezés jól esik minden nőnek. De hitele ezeknek a köszöntéseknek és megemleKezeseKneK. csalc ukkut van, ha a hétköznapokon együtt küzdünk — férfiak és nők — az új, megváltozott helyzetből adódó sok közös probléma megoldásáért. Alapvetően megváltozott korunkban a nő helyzete. A népesség- robbanás, iparosodás, egyre fejlődő élet szükségszerűvé tette, hogy ne csak a férfiak vegyenek részt a termelő munkában, hanem a nők is. Szükség van a női munkaerőre. Ahogy nőtt a munkában részt vevő nők arányszáma és szélesedett az a munkaterület, ahol a nők jól múgállták a helyüket, úgy egyre több jogot is kaptak vagy szereztek maguknak. A munkában való helytállás, a hozzáértés szükségessége magával hozta azt, hogy fokozatosan megnyílt a tanulás, a továbbképzés ,az egyre magasabb szint elérésének lehetősége a nők előtt. Nem ritka ma már a vezető állásban dolgozd nő. Ugyanakkor megmaradt a nő elsőrendű, másra át nem hárítható feladata, hogy ő szüli és legtöbbször ő neveli is a gyermekeket, és a családban rá háruló feladatai is megmaradtak. A két ősi női szerepkör — a feleség és a családanya szerepe — mellé, harmadik szerep is társult: a dolgozó nőé. A NŐK ÜJ HELYZETE megváltoztatta a férfi és nő kapcsolatát a családban, a munkahelyen és a társadalomban. Ebből származnak azok a feszültségek, melyekkel napról napra meg kell küzdeni, hiszen a tudat átformálódása nagyon lassú, még sokszor az évszázadokon keresztül beidegzett normák, elvárások szabják meg gondolkozásunkat és cselekvésünket. A megváltozott helyzetet tükrözik azok a villamoson, trolin való utazások alkalmával akaratlanul is hallott beszélgetések, amelyeket fiatal szülök gyermekeikkel folytatnak. Időnként szülők nevelési csődjét, az apa és anya különböző nevelési módszerének ellentétét, máskor pedig a meghitt kapcsolatot, a világra rácsodálkozó gyermek ezer kérdésére felelő szülő türelmét mutatják. A gyermekek nevelése közös feladat lett. Ma nem kell a nőknek egész életüket olyan házimunkával eltölteni. aminek nincs semmi látszata, amit igazán se meg nem becsülnek, se meg nem fizetnek. Jó, hogy a háztartási gépek, a szolgáltatások, a főzést megkönnyítő előkészített ételek segítik a nőket, abban, hogy a házimunkák egyhangúságába és kilátástalanságába bele ne keseredjenek. Alakul már az az új családi modell, ahol az otthoni munkák elvégzéséből a család tagjai egyenlően vállalják a feladatokat, terheket. Észrevesszük-e és méltányoljuk-e a férfiak és gyermekek — néha a hozzáértést még nélkülöző — segítőkészségét, vagy mindig csak túlterhelésről panaszkodunk? Megtanítjuk-e a növekvő gyermeket a család életében való feladatvállalásra, vagy elmulasztjuk felkészíteni őket (a fiúkat is!) egy megváltozott családi életmódra, mivel túlzottan kíméljük őket? MÉG MINDIG HAT A RÉGI ELKÉPZELÉS: jobb lenne, ha a nők otthon maradhatnának, ha a férfiak annyit keresnének, hogy egyedül eltarthatnák családjukat, ha az asszony szépen rendben tartott otthonban várná haza férjét, ha több idő jutna a gyerekekre... De vajon valóban jobb lenne? Vajon az asszonyok nagyobb része inkább ezt választaná? Nem jobb, nem emberibb, nem Istennek tet- szőbb, ha a nő is teljes emberré válhat, megvalósíthatja, kibontakoztathatja képességeit az élet minden területén — ha a családban a terheket együtt, örömmel vállalva, egymást nem kihasználva, hanem önként szolgálva éljük a családi életet —, ha a férj és feleség együtt, egyenlő arányban vesznek részt a gyermeknevelés örömében és nehézségeiben? A fejlődés irányát visszafordítani, a történelem kerekét visszafelé forgatni nem lehet, de lehet, felismerve új helyzetünket keresni a jobb, eijibefíbb. Istennek inkább tetsző életet. Vannak olyan hivatások, amelyek annyira igénybe, veszik az embert, a nőket is, hogy mellette sikeresen betölteni a feleség és az anya szerepét alig-alig lehet. Egy nő csak akkor próbálja ki bontakoztatni képességeit, amikor már felnevelte gyermekeit? Be lehet-e hozni több éves kimaradást a munkában, amikor valakinek tudományos ambíciói vannak? Vannak nők, akik ezekkel a kérdésekkel is megpróbálnak megbirkózni, de ha több megbecsülést, a férfiakkal egyenlő teljesítményért egyenlő anyagi juttatást és általában több megértést és segítséget kapnának, sikeresebben tudnának megbirkózni a többféle, egész embert, teljes energiát kívánó feladatokkal. AZ ELMÚLT ÉVÉK ÉS ÉVTIZEDEK SORÁN társadalmunk a nőket sok anyagi és egyéb támogatásban, segítségben részesítette, de még sok feladatot kell közöseit, sok megértéssel megoldani. Muntagné Bartucz Judit A Hajdú—Szabolcsi Egyházmegyében történt Néhány szó az előzményekről Az Egyházak Világtaríácsának Hit és Egyházszervezeti Bizottsága, amely az egyházakat megosztó teológiai kérdésekkel foglalkozik, 1971-ben Leuvenben (Belgium) „Az egyház egysége — az emberiség egysége” címmel gyűlést tartott. Ezen elhatározták, hogy az emberiség megosztottságára, a szétszakadozottság, a különbözőségek okaira tekintettel közelebbről vizsgálják meg a keresztyén reménység tartalmát. A bizottság 1974-es accrai (Ghana) ülése hétévi előkészítő munka után „Egy keresztség, egy úrvacsora, egy közösen elismert egyházi hivatal” címmel tanulmányi anyagot fogadott el. Ezt az EVT V. Naggyűlése (Nairobi, Kenya, 1975) állásfoglalás céljából megküldte a tágegyháznak. 1978-ban Bangalore-ban (India) tartottak konferenciát „Közös számadás a reménységről” címmel. „Mivel Isten ígéretei az emberiség egészét illetik, abban reménykedünk és azért imádkozunk, hogy a Lélek erősítsen meg minket arra, hogy’ hirdessük a megváltás jó hírét, s hogy törekedjünk ennek az életben történő megvalósítására. Ez az egyetlen küldetése az egyes embernek és az egyháznak is. „Hisszük, hogy ez a közösség (az egyház), noha nem tökéletes, mások számára a reménység jelévé válhat. A Krisztusban való közösség teszi lehetővé a találkozást az emberi választófalakon túl is. Hely- reállnak a kapcsolatok, amelyekben egymás kölcsönös elismerése anélkül lehetséges, hogy meggyőződésünket fel kellene áldoznunk” — olvashatjuk a konferencia zárónyilatkozatában. Lapunk idei első számában hírt adtunk arról, hogy az EVT Hit és Egyházszervezeti Osztályának és a római katolikus egyház munkabizottsága a keresztség, az úrvacsora és az egyházi hivatal kérdéseit tanulmányozza. Jelentős haladást értek el; a keresztség és az úrvacsora kérdésében már a végleges megszövegezésnél tartanak. A Ilit cs Egyházszervezeti Bizottság programja Az idei, január 7—14. között Annecy-ben (Franciaország) tartott ülésen a nyolcvanas évekre vonatkozó tervet fogadták el, amely a kereszts.éggel,. úrvacsorával és az egyház) hivatallal kapcsolatos nyilatkozatok felhasználásával készült. Remélik, hogy a keresztyének közös hitét sikerül újra megfogalmazni, -és hogy ehhez az egyházak közötti megegyezések, hasonlóságok segítségével előzetes tárgyalási alapot tudnak nyújtani. Ezek arra biztatják az egyházakat, hogy egyetemes zsinaton találkozzanak — ez az egyetlen illetékes testület, amely az apostoli hitet újra, igazán megfogalmazhatja. William Lazareth, a Hit és Egyházszervezeti Osztály igazgatója azt mondotta, hogy reménység szerint egy igazi, teljes ökumenikus zsinat az évezred végére várható. „De ha a keresztség- ről, úrvacsoráról és egyházi hivatalról közzéteendő állásfoglalást minden egyház elfogadja, akkor máris olyan nagy lépést teszünk előre, amely példátlan a legújabb kori ökumenizmus történetében.” — A megegyezések szövegét a jövő évben véleményezés, illetve döntés céljából megküldik a tagegyházaknak. A Hit és Egyházszervezeti Bizottság ezenkívül gyakorlati kézikönyvet kíván laikusok rendelkezésére bocsátani, hogy lássák a megegyezések jelentőségét a gyülekezeti élet szempontjából, hogy helyi szinten is javuljon az ökumenizmus. A bizottság beszámolót akar készíteni arról, hogy milyen gyakorlati következményeik vannak az istentiszteleti életben. A keresztyén egységről tanulmányokat, ajánlásokat fognak készíteni, ezzel is hozzájárulnak az 1983-as vancouveri (Kanada) nagygyűlésen a teológiai kérdések megvitatásához. Lazareth szerint „nincs kétség afelől, hogy a nagygyűlés az egyezményeket elfogadja. Nem jogilag, hanem lelkileg kell őket elfogadni, mint hozzájárulást az egyházak közötti tárgyalásokhoz.” — Az egyházak jóváhagyása 1984-re várható. A keresztyén egység különféle modelljeire — így a zsinati közösségre — addig is úgy kell tekinteni, hogy azok a keresztyén egyház egységét segítik elő. Ugyanakkor kérdés az egyházak identitása is, azaz, hogy milyen szerepük lehet az egyetemes egyházban. A Hit és Egyházszervezeti Bizottság reméli, hogy mindezzel együtt egy hosszú távú program keretében, melynek címe: „Az egyház élete és az emberi közös(Folytatás az l. oldalról) Pröhle Károly neve még sok, az egész egyházunk és a hazai Ökumene életét meghatározó üggyel kapcsolódik össze. Csak példaként említette az országos püspök-elnök az új magyar bibliafordítást, az országos Ágen- dát, egyházunk új Törvénykönyvét, a revideált és az új énekeskönyvet, valamint a kommentársorozatunkban megjelent kiemelkedő művet, az általa feldolgozott Lukács evangéliumát. Nagyon sok segítséget adott az ünnepelt tanácsaival, információi val egyházi kormányzáséi) megújítása”, a teológiát az élet által felvett kérdésekkel szorosabb kapcsolatba hozza. Ilyen például a környezetvédelem, az energiaellátás, a szegények és gazdagok közötti szakadék, a nemzedéki ellentétek, a vallások, újjáéledése a mai világban stb. A program megvalósítása már elkezdődött. „Férfiak és nők közössége az egyházban” címmel tanulmányt készítenek, és erről júliusban Sheffieldben (Anglia) konferenciát rendeznek. A témával a Hit és Egyházszervezeti Bizottság és az EVT női munkacsoportja közösen foglalkozik, teológiai, antropológiai, etikai, társadalmi és kulturális szempontból, a világ egyházainak aktív hozzájárulásával. Összeállította és fordította: Ifj. Szentpétery Péter tunknak. Diakóniai teológiánkat pedig nemcsak művelte, hanem jelentős részt vállalt annak felépítésében. Ugyanígy kiemelkedő volt segítsége az LVSZ nagygyűlései elé készített magyar hozzájárulásokhoz is. Ökumenikus főtitkárként és egyházunk küldötteként külföldi szolgálatai során arra törekedett, hogy hű képet adjon egyházaink életéről és megbecsülést szerezzen a szocialista társadalmi rendet építő államunknak. Munkásságának elismerését jelentette teológiai doktorátusa és a Teológiai Akadémiától 1978- ban elnyert tiszteletbeli doktori cím. Az ünnepi alkalmon dr. Groó Gyula dékán elsősorban is a mindig segítőkész kartársiassá- got és a közös munkában való áldozatos részvételt köszönte meg Pröhle Károlynak. Pröhle Károly meghatottan köszönte meg az „aranyat”, amivel államunk kitüntette és a szeretet „aranyát”, amellyel az őt köszöntők körülvették. Szeretné az ebből fakadó adósságát úgy letörleszteni, hogy Jézus Krisztus kegyelméből az örök élet koronáját is elnyerhesse. Hivatkozott családi örökségként kapott lelkészszentelési igéjére: a munka terhét hordozzad. Ez szabta meg egész élete munkarendjét és ennek áldásával szeretne még tovább dolgozni, együtt a vele ünneplőkkel. M. Gy. EGYHÁZMEGYEI PRESBITERI KONFERENCIA DEBRECENBEN. Még a múlt év eseménye volt, ezzel kezdtük az új egyházi esztendőt. Az első igazi téli; nap zimankós hózivatara ellenére is szép számmal jöttek össze az egyházmegye presbiterei, a Hajdú- Bihar-i szórványvidékről, meg a Nyírségből és természetesen a vendéglátó debreceni gyülekezetből. Dr. Nagy István tatai esperes, a Lelkipásztor című folyóirat felelős készítője vendégszolgálata a délelőtti igehirdetéssel kezdődött. Majd úrvacsoraosztás után „A mai evangélikus presbiter hitének lutheri verete” címen előadást tartott, melyben szolgálatunk hitbeli fundamentumait vázolta fel. A délutáni előadás a hitbeli fundamentumra a lelki „házat” építette: „Mit tehet és mit tegyen napjainkban az evangélikus presbiter szolgálata betöltése céljából?” — címmel. Ebben a gyülekezet és a hétköznapi élet praktikuma széles palettáján tárult elénk a mai problémák megoldására váró feladatok sora. — A konferencia nyitó áhítatát Szabó Gyula esperes, a záróáhítatot Csizmapia Sándor lelkész tartották. E, számunkra nagyon emlékezetes nap délutánján Cseke Béla debreceni egyházügyi titkár is megtisztelte látogatásával az egyház- megyei presbiteri konferenciát PRESBITEREK BEIKTATÁSA NYÍREGYHÁZÁN. A majdnem egy megyényi területet gondozó nyíregyházi gyülekezet újonnan választott presbitériumát és képviselő-testületét a Vizkereszt utáni utolsó vasárnapon iktatta be szolgálatába — ünnepi istentisztelet keretében — Szabó Gyula, az egyházmegye esperese. Az esperes! szolgálat Isten áldásával indította el feladatuk teljesítésére a most szolgálatba álló tisztségviselőket. Cs. S. — RÁKOSPALOTA. Március 15-én, vasárnap a „Fogyatékosok nemzetközi éve” alkalmából a gyülekezet diakóniai napot tart, amelynek pénzbeli és természetbeni adományait a Budai Szeretetotthonok megsegítésére ajánlják fel. A délelőtti istentiszteleten igét hirdet, a délutár 4 órakor kezdődő szeretetvendégségen előadást tart Muncz Frigyes, a Budai Szeretetotthonok igazgatója. — KELENFÖLD. Március 7-én, szombaton délután fél 6 órakor szeretetvendégség lesz a gyülekezet tanácstermében (Bocskai út 10.), amelyen „Felelősségünk az alkoholbetegség áldozataiért” címmel Mátis András sikátort lelkész tart előadást. — BUDAVÁR. Február 8-án Táborszky László békéscsabai lelkész, a Kelet-Békési Egyházmegye esperese a délelőtti istentiszteleten igét hirdetett és úrvacsorát osztott, délután pedig szeretetvendégségen vetített képes előadást és hítatot tartott. Az utóbbin közreműködött a gyülekezet Schütz-kórusa és az ifjúsági énekkar. — KECSKEMET. A gyülekezet februári szeretetvendégségen, amelyre sokan jöttek el a környező településekről is, Szirmai Zoltán fasori lelkész szolgált „Diakóniai életvitel” című előadással. Versekkel, ifjúsági énekekkel és egy egyháztörténeti jelenet előadásával közreműködtek a fasori és a kecskeméti ifjúsági bibliakör tagjai közösen. i
