Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-03-01 / 9. szám
f GYERMEKEKNEK Keresztelő János halála Mt 14, Emlékeztek még Keresztelő Jánosra? Ö volt az a próléta, aki a pusztában élt, és prédikációival Jézus földi útját egyengette. Sokan mentek hozzá, és azokat, akik megvallottak bűneiket, megkeresztelte a Jordán vizében. Ö keresztelte meg Jézust is. • Keresztelő János bátor ember volt. Nem félt senkinek megmondani az igazságot, nem félt senkit figyelmeztetni Isten törvényére, bárki volt is az. Ö ezt a feladatot kapta Istentől, és engedelmes maradt még akkor is, amikor ez az életébe került. AMIKOR EZ A TÖRTÉNET LEJÁTSZÓDOTT, Galileában és Pereában Heródes volt a negye- des fejedelem. Gazdag volt és hatalmas, fényűző életet élt. Palotáinak termeiben egymást érték a vidám táncmulatságok. A hatalom és a gazdagság azonban nagyon a fejébe szállt, felfeledkezett Istenről, és úgy érezte, neki mindent szabad. Gőgjében semmitől, még a legsúlyosabb bűntől sem riadt vissza. Hiszen ki mert volna szólni neki érte? Mindenki félt, retetgett tőle, mert ő aztán nem sokat teketóriázott: ha valaki kellemetlenkedni kezdett, az hamar eltelette láb alól. Történt egyszer, hogy Herodes elcsábította testvérének, Fülöp- nek a feleségét, Herdálást. Nagyon súlyos bűn volt ez. Nem is maradhatott titokban, A palotából minden hír kiszivárgott. Az emberek szörnyülködve beszéltek róla egymás között, de csak suttogni mertek, szólni nem, mert féltek a ha&lmas úrtól. Hamarosan Keresztelő János is tudott mindent. Ö azonban nem hallgathatott, bármilyen nagy volt is a veszély. Neki Isten igéjét kellett hirdetnie, mással ne fa törődhetett. Egy napon hát oda-' állított a palotába Heródes elé. Rámutatott a fejedelem bűnére: arra, hogy élete nem Isten rendje szerint való. Figyelmeztette: ha nem változik meg, Isten ítéletét, haragját vonja magára. HERÓDEST ROPPANT FELBŐSZÍTETTÉK KERESZTELŐ JÁNOS SZAVAI. Legszívesebben azonnal kivégeztette volna ezt az „akadékoskodó'’ prófétát,* de félt a néptől. — Mi lesz\ ha fellázad?! Hiszen annyira szereti és tiszteli Istennek ezt a követét, Keresztelő Jánost! — Nem 1—12. merte kivégeztetni, hanem bilincsbe verve börtönbe vettette. De nemcsak Heródes, hanem testvérének hűtlen felesége, Heródiás is meggyűlölte öt. Az asz- szony is csak az alkalomra várt, hogy végezhessen veid. Nem kellett sokáig vágnia. Pár nap múlva nagy táncmulatságot rendeztek a fejedelem udvarában. Ezen az estén Heró- diás lánya is fellépett. Csodálatosan táncolt. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy így szólt hozzá: — Esküszöm: bármit kérsz, megkapod! A lány nem habozott sokáig, hanem anyja tanácsára így válaszolt : — Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét. Bánta már a fejedelem, hogy ilyen könnyelmű Ígéretet tett, de esküje kötötte. Nem tehetett mást, elküldte embereit, és lefejeztette Jánost a börtönben. Egy tálban felhazták a fejét, és átadták a lánynak, ő meg odaadta anyjának. A holttestért pedig ellőnek Keresztelő János tanítványai, elvitték, és eltemették. AZT GONDOLNÁNK. HOGY EZZEL LEZÁRULT AZ ÜGY Heródes számára, hiszen meghalt az az ember, aki nem hagyva nyugodni lelkiismeretét, aki figyelmeztette súlyos bűnére. De nem így történt. Keresztelő János lei'ejeztetése után nem sokkal nyugtalanító hírek jutottak el hozzá. Az emberek egy „új prófétáról”, Jézusról kezdtek beszélni, aki Galilea városaiban, falvaiban gyógyított, tanított, és hirdette Isten országát. A fejedelem megrémült: — János támadt volna föl? Ezért működnek csodatevő erők Jézusban? — Ez a gyanú babonás félelemmel töltötte el, és Jézus esküdt ellenségévé tette. Keresztelő János az Isten iránti feltétlen engedelmesség példája. De ebben a történetben szerepel Heródes is. akiről egyáltalán nem lehet ugyanezt elmondani. Senkinek sem könnyű egy ilyen súlyos figyelmeztetést elfogadni, ez azonban nem mentség számára. Ahelyett, hogy hallgatott volna a prófétára, kivégeztette őt. De amikor Isten bennünket figyelmeztet bűneinkre, hallgatunk-é a szavára? Hanvay Mária „írok nektek, ifjak..."' Főállás — másodállás — fusizás Isten parancsa: „Hódítsátok meg a földet.” Az isteni parancs végrehajtásában minden embernek aktivan ki kell venni részéi. Ehhez arra van szükség, hogy kiki választott szakmája, hivatása körében a legkorszerűbb ismereteket sajátítsa el. AZ EMBER A TÖRTÉNELEMBEN MUNKÁLKODÓ ISTEN MUNKATÁRSA. Isten az ember es annak világa javát munkálja mindig. A bűn által megrontott világban is Istentől kapott feladat a munka. Isten ígérete biztosítja a Mindenség fennmaradását, fejlődését (1 Móz 8.22). Az ember a reremtőtől partneri megbízatást kapott. A keresztyén ember nemcsak azért törekszik szakmai tudásának bővítésére, munkájához tartozó ismeretek elsajátítására, mert így látja biztosítottnak kenyerét, s előbbre jutását az életben. A keresztyének szakmai tudásukkal, az ismeretek elsajátításával méltók akarnak lenni arra. hogy a mindennapi életben Isten munkatársai, partnerei lehessenek. Isten akarata szerint legjobb tudásukkal szolgálják a teremtett világ, hazánk, társadalmunk és embertársaink javát. AZ EMBER MUNKÁJÁT ÁLLANDÓ JELLEGŰ MUNKAHELYÉN. főállásban végzi. Aki főállásban Végzett munkája közben nem törekszik Istentől kapott képességei kibontakoztatására — éppen szakmai ismereteinek állandó bővítése által —, az megtagadja és megveti az Istentől kapott partneri méltóságot Az ember ősi vágya, hogy valami szépet, maradandót, jót. hasznosat alkosson. Ennek a vágynak mindig párosulni kell a munka szeretetévet. A jól. sikeresen elvégzett munka feletti örömmel. Luther tanítása szerint minden munka, tevékenység élethivatás, amelyet a felebarát és a közösség javára végzendő szolgálatnak ismernek tel a keresztyének. Az élethivatást csak kedvvel és szeretettel végzett munkával lehet betölteni. VÁLASZTOTT HIVATÁSUNK MEGHATÁROZZA JÖVENDŐ SORSUNKÁT. Hivatásunk területén szaktudásunkkal és szakképzettségünkkel Isten akafatfl szerint a terémtett világ egy darabjának uraivá leszünk. Munkáljuk népünk, társadalmunk, talán az embervilág előbbrejutását. Minden embernek joga van a tanuláshoz, a legmodernebb szakmai ismeretek megszerzéséhez. így határozták ezt meg 1948. december 10-én az ENSZ-ben. Milliók számára mindez, csak papírforma. Mi hálát adunk Istennek, hogy hazánkban mindenkinek lehetősége van arra. hogy választott szakmája, hivatása területén a legkorszerűbb szakmai ismereteket megszerezze. Ez a lehetőség minket, keresztyéneket különösen is kötelez. Igaz a közmondás: „Ki minek nem mestere, kontára az annak.” A tanulás, szakmai képzés és önképzés korunkban nem korlátozódik az iskolai, egyetemi, szakmunká- ipari tanulói évek alatt folytatótó folyamat az. Az óvodában kezdődik. az iskolában, egyetemen, ipari tanuló iévek alatt folytatódik. A már munkában állók továbbképzése — átképzése —. tanfolyamokon. továbbképzéseken és önképzés útján folytatódik. Aki szakterületén nem hajlandó új és új ismeretek elsajátítására, az rohanó korunkban lemarad. Munkáját és hivatását nem tudja jól elvégezni és betölteni. Kárt okoz önmagának és a közösségnek, MUNKÁNK VÉGZÉSE KÖZBEN MINDIG KAPCSOLATBAN VAGYUNK embertársainkkal is. A jól elvégzett munka saját és Olvassuk együtt a Bibliát 22. Ezen a héten Máté evangéliumának 18. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Miért tartotta Jézus olyan fontosnak „a kicsinyek” védelmét? 2. Mit jelképez az „eltévedés” és az ..elveszés” az elveszett juh- ról szóló példázatban ? 3. Mit jelent Jézusnak ez a mondata: „amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is”? 4. A Miatyánk kérései közül melyiket választanátok aranymondásul a gonosz szolga példázatához? Válaszaitokat március 13-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Élet Szerkesztőségé, Budapest, Buskin u. 12. — 1088. embertársaink életet tes<:i szebbé és jobbá, viszi előbbre. Örömöt jelent magunknak és másoknak is. A: kontáfmunka kárt és bosz- szúságot okoz. Életet pusztít. Értékeket tesz tönkre. A szaktudással és ‘becsülettel végzett munkának megvan az anyagi gyümölcse. Elismerés, jár érte. A jó munkáért járó elismerés mindig a munkát végző embernek szól. Világunk és környezetünk, annak törvényszerűsége csak kitartó munkával és szorgalommal ismerhető meg. Ezek az ismeretek teszik lehetővé, hogy a természet erőit az ember szolgálatába állítsuk. Mi lenne, ha a sebész műtét végzése közben hiányos anatómia tudással rendelkezne? ISTEN ÁLTAL SZERETETT VILÁG AZ, ahol mi hivatásunkat betöltve munkálkodunk. Azzal is Istennek tartozunk felelősséggel. hogy szakmai tudásunkkal, legjobb képességünkkel építjük és szépítjük-e Isten teremtett világát. vagy kontár módra romboljuk azt. Az embernek ebben a világban’ építőmesternek kell lenni. — Néhány évvel ezelőtt egy emeletes ház a befejezés előtt, mint valami kártyavár összeomlott. Mennyi életet ontott volna ki ez az összeomló ház, ha már lakók lettek volna benne! Valaki rossz építőmester volt! Az önkiteljesedés eszköze ifjak életében a kiváló szakmai tudás. Ma a fiatalok tudásuk, szakmai végzettségük következtében anyagilag sokkal hamarabb lösznek függetlenek, mint a korábbi nemzedékek. Az anyagi függetlenséghez f! ágy Oh gyakran kapcsolódik a kívánság: „Mindenem azonnal meglegyen.” „Még több keresethez jussak!” A még több pénz megszerzéséhez lehetőséget kínál a mellékállás és a fusizás. AKI NYOLC ÓRÁT BECSÜLETES MUNKÁVAL TÖLT EL. annak kevés ereje marad arra, hogy mellékállásban is tudása és munkaereje legjavát adja. Ezért „megosztja” erejét. A főállásban takarékoskodik munkaerejével, hogy a vállalt mellékállásban is valamit felmutathasson. S az eredmény, nagyon gyakran mindkét helyen, az eredménytelenség. ..Egy medvéről nem lehet két bőrt lenyúzni”, hangzik az igaz közmondás. Aki ifjan másodállást vállal, biztosan nem tud időt szakítani Szakmai fejlődésre, önképzésre. S (Folytatás a 4. oldalon) Egyetemes, nyitott ökumenikus felelősség Jegyzetek az Ökumenikus Imahétről Még frissen él bennem a jó ökumenikus együttlét öröme. Szép számmal voltunk együtt — volt úgy, hogy még százan is. A közös elcsendesedést négy református, és négy evangélikus igehirdetés vezette be. Római katolikus testvérek is részt vettek az imahéten — gyülekezeteinkben több vegyes házas is van. Részvételük külön öröm volt számunkra. hisz a felekezeti különbség sokszor jelentett feszültséget családon belül. Jelentősnek találtuk az egész hét vezérgondolatát: Ti pedig a Krisztus teste vagytok, egyenként annak tagjai. Van, aki összekapcsol bennünket — szolgálatközösséggé. Élő közösségről tudhatunk, egységről a különbözőségben. Jó volt ezt megélnünk. MILYEN MERÉSZ ÁLOMNAK TŰNT AZ, amiről Zinzendorf a XVIII. sz. elején barátjának. L. A. Noailles párizsi bíborosnak írt: A Krisztus szeretete összekapcsolja a különböző felekezetű keresztvéneket és szorongatja őket egymás tiszteletére, s egymás általi meggazdagodásra. Megilletődötten gondoltam a 100 évvel ezelőtt született Paul Couturier lyoni abbéra, erre az eleinte oly magányosra, ki a maga korában —, amikor az egység alatt kizárólag az elszakadt testvérek visszatérését értették az égyedül üdvözítő anyaszentegy- házba — tudott a ..láthatatlan kolostorról” (monastére invisible), azoknak közösségéről, akiket egyedül Isten ismer, akik egészen átadottan tudnak Krisztussal egvütt az egységért imádkozni . .. olyan egységért, amelyet Isten akar, amikor akarja és amilyen eszközökkel akarja. Ö valamit megsejtett abból a konciliánis közösségből, melyet Krisztus lelke teremthet meg, amely a Neu- robiban hat éve fogalmazódott meg) Igen ígéretes dolog az atmoszféráért való fáradozás. Nem hallgathatjuk el örömünkét, hogy ökumenikus együttlé- tünk küszöbén dr. Lékai László bíboros-prímás látogatást tett dr. Bartha Tibor református püspöknél, valamint január 14-én egyházunk püspök elnökénél. „A testvéri szellemben lefolyt eszmecsere” során kölcsönösen tájékoztatták egymást „az ökumenizmus kérdéseiről” (Katolikus Szó 1931. január 25.). Ez a kis lépés hallatlanul nagy lépés volt 450 éves távlatban. EGYÜTTLÉTÜNK AKTIV . ÉS NYITOTT VOLT. Mind többen bátorodtak fel arra, hogy közösen könyörögjenek a testvériség mélyebb megéléséért nem egy befelé fordult testvériségért, hisz a testvériség tudata által átmelegített szívünkhöz közel vannak az emberiség nagy kérdései, sokak szenvedése. Szolgálataimat segítette Bon- hoeft'erre való figyelésem is, kire születésének 75. évében egyébként is jobban figyelünk, ez a .legméltóbb megemlékezés róla. Két kérdésben szeretném őt megszólaltatni: a közös imádsággal és a másokért való könyörgés felelősségével kapcsolatban. Mind a két kérdésben bátorítanunk kell gyülekezeteinket. Az alábbi idézeteket három művéből veszem: a Követés, Közösségi Élet és az Etika című műveiből. A KÖZÖS IMÁDSÁG: „megengedhetetlen vajon, hogy a közös imádságban saját. szavainkkal részt vegyünk? Ahol Isten igéjére figyelünk, imádkozzunk bátran saját szavainkkal, örömmel és bi- zodalommal együtt vigyünk ügyeket Isten színe elé ... Semmiféle félelemnek nincs itt helye... Nem nézhetjük megnyilatkozását kívülről, kritikusan, ha; valaki Jézus nevében erőtlen szavakkal imádkozik... A szabad imádságot nem szabad elfojtani, ennek ígérete van ... Az imádkozót segíti a többiek érette való könyörgése . .. Hogy tudná az egyes gyülekezeti tag a közösségi imádságot imádkozni • anélkül, hogy a közösség öt hordozná? Minden kritika átalakul hűséges könyörgéssé és testvéri segítséggé.” (Talán úgy is fogalmazhatnám, hogy az imádkozót, a vele együtt imádkozó háttér valóságos védőpajzs- zsal veszi körül a hideg ellen.) KÖNYÖRGÉS, KÖZBENJÁRÁS... „Itt megszűnik minden — felekezeti, s egyéb — előítélet. Nem lehet ellenérzés bennem, akiért imádkaeom .. . Orcája, ha idegen is Volt, a testvér orcájává lesz, akiért Krisztus meghalt... Örömteli felfedezés ez, ha egyszer elkezdünk könyörögni. A könyörgés tisztítófürdő, amelybe bele kell merülnie az egyesnek és a közösségnek . . . Igen nagy ínsége a gyülekezetnék, hogy újból és újból elfeledkezik erről: a könyörgés kiváltságát nem önmagáért, hanem a világért kapta. „Krisztus a világba jött” (lTim 1, 15). A gyülekezet, mely a világért. „minden emberért” (1 Tim 2, 1) való felelősség alól kivonja magát és saját koreiré vonul visz- sza, megtagadja az evangéliumot, s küldetését... Az imádságban minden embert — magunkkal együtt Isten kegyelmére utaknak tudjuk, s ez szabaddá teszi a gyülekezetei az emberekkel való érintkezésben, s szabaddá leszünk minden fölénytől... Az üdv egyetemességének megfelelője a gyülekezet egyetemes imádsága.” AZ EGYETEMESSÉGBE BELEFÉR AZ EGYETEMES KÖZÖSSÉG vállalás, „a mi minden napi kenyerünket add meg nekünk ma” E kérésnél Bon- hoeffernél lutheri gondolatok visszhangzanak: „Isten nem akarja, hogy teremtett világa megvettessék ... A- közös kenyérért könyörögnek a tanítványok, senki sem akarja azt magának megtartani ... A tanítványok azt kérik, hogy Isten a mindennapi kenyeret, minden embernek megadja az egész földön, hisz test szerinti testvérek.” Ez az egyetemesség Bonhoeffer égvházfogalmában is kifejezésre jut: ..Azért mondhatjuk Krisztus testének az egyházat, mert Krisztus testében valóban az ember. minden ember elfogadtad k... Az Üjtestamentum központi üzenete, hogy Isten a világot szerette és megbékéltette magával. Az isteni könyörület csodája, hogy Isten elfogadta a világot, ezért a gyülekezet viszonyát á világhoz teljességgel Istennek a világhoz való viszonya, szeretete határozza meg . .. Tekintsünk a Krisztus testére a Testté lett, a Megmeszi- tett. Feltámadott testére, melyben a világ megbékéltetett Istennel, s ha reá tekintünk, nem beszélhetünk úgy a világról mjnt elveszettről, s nem különülhetünk el tőle klerikális gőggel. Amikor az Üjtestamentum a gyülekezetről, mint Krisztus testéről beszél, elsősorban nem a gyülekezetnék elkülönülését juttatja kifejezésre, sőt egyértelműen arról tanúskodik. hogy Krisztus testében minden ember hordoztatik, s a hívők gyülekezetének épp ezt kell hírül adnia szóval és élettel.” Élettel hitelesítetten. íme az egyetemes imahét vezérgondolatának („Ti pedig a Krisztus teste vagytok”) Bonhoef- feri értelmezése is elkötélez minket, egyetemes, nyitott ökumenikus felelősségre. Lehel Ferenc
