Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-22 / 8. szám

Vámszedőből tanítvány Mt 9, 9—17. Azokból a történetekből, ame­lyeket az előző hetekben olvas­hattatok, kiderült, hogy Jézusnak rendkívüli hatalma van. Legyőz­te az őt megkísértő Sátánt, meg­gyógyította a kapernaumi száza­dos rabszolgáját, aki pedig halá­los beteg volt, és lecsendesítette a háborgó tengert. Most azonban még csodálato­sabb esemény tanúi lehetünk. Ugye, most nagyon kiváncsiak lettetek: mi lehet az, ami az elő­ző csodáknál is nagyszerűbb? HALLOTTÁTOK MÁR EZT A KÖZMONDÁST: kutyából nem lesz szalonna? Ezt akkor szoktuk mondani, ha olyan emberről be­szélünk, akinek szerintünk semmi reménye sincs arra, hogy meg­változzon, „megjavuljon”. Jézus számára azonban még ez sem le­hetetlen. Figyeljetek! A zsidók nemcsak az idegen ró­mai katonákat gyűlölték, mint ahogy azt két héttel ezelőtt a ka­pernaumi százados történetéből megtudhattuk, hanem a vámsze­dőket is. Ezek az emberek zsidók voltak ugyan, de közvetve a ró­mai birodalmat képviselték. Egy területre vagy egy helyre bérelték a vámszedés jogát. Sokféle vám volt: hídvám, kikötővám, városi vám, stb. A pénz mindenki szá­mára nagy kísértést jelent, és bi­zony ezek a vámszedők nem tar­toztak a legbecsületesebb emberek közé. A vámszedésből meg akar­tak gazdagodni, ezért gyakran több vámot szedtek, mint ameny- nyit kellett volna. Még saját né­pük szegényeit, nyomorultjait is könyörtelenül becsapták. Így ért­hető, hogy senki sem szerettei a vámszedőket. Sőt az emberek jobban lenézték őket. mint a gyil­kosokat és gonosztevőket. ' MÁTÉ IS ILYEN VAMSZEDÖ VOLT, é.s Názárétben élt. Abban a városban, amelyben Jézus csa- ’ ládja lakott. Egy nap éppen a vámszedő asztal mellett ült, ami­kor Jézus arra ment. Más ember nem állt volna szóba a gyűlölt vámszedővel, ő azonban megállt Máté előtt, és így szólt hozzá: „Kövess engem!” Megdöbbentő felszólítás volt ez! Mert ugyan mindenki ámult Jézus csodáin, sok beteget vittek hozzá, hogy meggyógyítsa őket, sőt még azt is szívesen végighallgatták, amit mondott nekik, de követe ni?... Ez csak nagyon kevés em­bernek jutott eszébe. Hiszen Jézus nem élt nyugodt életet: nem volt állandó lakhelye, mindig úton volt. és sokan gyűlöltek is. Ez az élet­mód igazán nem csábíthatott egy gazdag, kényelemhez szokott vámszedőt, akinek mindene meg­volt, pénzével mindent elérhetett, amit csak akart. Máté azonban egy szót sem szólt. Nem kérdezett, nem háborodott fel, nem voltak kifogásai. A tömeg legnagyobb megdöbbenésére felállt a vámsze- dö asztaltól, otthagyta hatalmas vagyonát, és követte Jézust. Ta­nítványa lett. EGY MÁSIK ALKALOMMAL Jézus újra vámszedőkkel és nyil­vánvaló bűnösökkel evett egy asztalról. A farizeusok és írástu­dók, akik igen kegyes, istenfélő zsidóknak számítottak, meglát­ták ezt, és elszörnyedve kérdezték tanítványait: — Hogy tehet ilyet a mestere­tek?! Nem elég, hogy szóbaáll ezekkel az emberekkel, még együtt is eszik velük?! Jézus halottá a felháborodott kérdésit, és így szólt: — „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert nem azért jöt­tem. hogy az igazakat hívogas­sam, hanem hogy a bűnösöket.” Vajon mit jelentenek Jézus sza­vai? Van talán a világon olyan ember, aki „igaz”, tehát nem bű­nös. és ezért nincs szüksége Jé­zusra? Kik az egészségesek, és kik nem? NYILVÁNVALÓ. HOGY OR­VOSHOZ CSAK AZ MEGY, aki betegnek érzi magát. De lehet va­laki úgy is beteg, hogy nem tud, vagy nem akar róla tudni. Az ilyen emberek nem fordulnak or­voshoz. Ugyanígy ha tökéletesen meg vagyunk elégedve magunk­kal, ha azt gondoljuk magunkról, hogy mi vagyunk a világon a leg­jobb emberek, akkor nem fordur lünk Jézushoz sem segítségért. De talán megtörtént már veletek, hogy hirtelen rádöbbentetek, mennyire rosszak vagytok. Ilyen­kor'fájt nektek, ha szemtelenek voltatok szüléitekkel, hazudtatok, veszekedtetek, vagy verekedtetek, és hiába határoztátok el ilyenkor, hogy megjavultok, sehogy nem akart sikerülni. Ha éreztétek már ezt, akkor ti is olyan bete­gek vagytok, akikhez Jézus jött, hogy meggyógyítsa őket. Ö így is szeret titeket, és neki van hatal­ma arra, hogy megváltoztasson benneteket. És ahogy Mátéval megtette, megteszi veletek is, ha kéritek tőle. Hanvay Mária TEMPLOMÉPÍTÉS A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN Új templomok építésére 1978 részét az új városrészekben épülő karácsonya és 1979 húsvétja kö- templomokra fordították. Ez év •zott a Német Demokratikus Köz- j jé az egyhazak újabb ötéves tarsasag protestáns egyhazaiban J . . ,, . . átszámítva 1,1 millió dollárt templomepitesi felhívást bocsa- gyűjtöttek. Az összeg legnagyobb tottak ki. „írok nektek, ifjak.. Mit adhat a gyülekezet? Gyakran hangzik el idősebb gyülekezeti tagok részéről az az1 észrevétel, hogy kevés fiatalt lát­nak istentiszteleteinken. Ha így van, annak bizonyára több olyan oka is lehet, amelyek éppen az idősebbek számára jelentenek újabb kérdéseket: milyen a csalá­di háttér, láthatnak-e a fiatalok vonzó példát a gyülekezeti élet­ben való részvételből, nincsenek-e túlterhelve, ismerik-e a keresz- tyénség és azon belül egy-egy gyülekezet életében való résztvé- tel lelki „kínálatát” és hasznát? A fiatalok életének sok-sok ál­lomását és lehetőségét végigjárva cikk-sorozatunkban, most szeret­nénk a gyülekezet oldaláról néz­ve elmondani, hogy mit is adhat­na nekik a gyülekezeti közösség úgy. hogy azért érdemes legyen idejükből és figyelmükből erre áldozni? BIBLIAISMERETET. — Ahhoz, hogy az istentiszteleteken elhang­zó igehirdetéseket értő füllel hall­gassák. előbb feltétlenül szükség van arra. hogy kisebb közösség­ben, ifjúsági bibliaórákon a Bib­lia világa megnyíljon előttük, mégpedig az ő nyelvükön, közért­hetően és érzékeltetve azokat az emberi kérdéseket, amelyekkel a bibliai emberek is megküzdöttek és noha nem jutottak könnyen a megoldásokhoz, új felismerések­hez, erkölcsi és hitbeli igazsá­gokhoz. A fiatalok mindig saját életükből, számukra izgalmas kér­désekből indulnak ki és ez nemcsak természetes, de nagyon jó is. Ök képtelenek elvont taní­tásokat befogadni, a bibliai té­mákat és igéket „kívülről” hall­gatni (bárcsak a felnőttek is mind ilyenek lennének és személyesen megszólítva éreznék magukat istentiszteleteinken!), ha vi­szont kibeszélhetik magukból él­ményeiket és gondjaikat, akkor őszintén tudnak figyelni egymás véleményére, lelkészük szavaira is és az eszmecsere közben kibonta­kozó összegző igazságokra. A gyü­lekezetnek tehát elsősorban ilyen nyílt és baráti hangulatú alkal­makat kell kínálnia fiataloknak, ahol középen van a Biblia, de annak megértéséhez közös mun­kával, őszinte beszélgetéssel jut­hatnak el. ÉLETISMERETET. — Talán kissé túlzónak, egyenesen nagyké­pűnek hangzik ez a célkitűzés. Hiszen a fiataloknak sok más al­kalmuk is van arra, hogy életis- meretre szert tegyenek. Ez igaz és jó, hogy így van, mégis arra kell törekednünk, hogy a biblia­órára vagy istentiszteletre érkező fiatalok soha ne érezzék magukat Olvassuk együtt a Bibliát 21. Ezen a héten Máté evangé­liumának 17. fejezetét olvassuk. Kérdéseink: 1. Miért mutatta meg Jézus di­csőségét három tanítványának? 2. Milyen arany mondást válasz­tanátok a holdkóros fiú meggyó- gyitása történetéhez? 3. A 22. v. felirataként ezt ol­vassuk: Jézus másodszor szól ha­láláról és feltámadásából."Hány­szor jövendölte meg Jézus halá­lát és feltámadását tanítványai­nak? 4. A 24—27. versben elbeszélt történet szerint Jézus felmentve érzi magát a templomadó fize­tésétől. Miért? Válaszaitokat március S-ig a következő címre küldjétek be: Evangélikus Elet Szerkesztősége. Budapest, Puskin u. 12. 1088. Ne feledkezzetek, ,-pieg a, februári raj­zok beküldéséről! Olvassuk együtt a Bibliát A januári feladatok megfejtése 17 1: a) Izraelnek 12 törzse volt és elsősorban ezek megtérítésére küldte ki őket. 14/2: Hirdessétek: Egészen kö­zel van már a mennyek országa! 14-3: Vannak, akik nem enge­dik, hogy Jézus megnyissa a szí­vüket az evangélium hirdetése előtt. , 14 4: Az evangélium igazsága egyszer nyilvánvaló lesz mindenki előtt. 15 1: Hetódes azért vetette bör­tönbe, mert a Keresztelő megfedd- te őt. 15/2: Mert asztalhoz ült a vám­szedőkkel és a bűnösökkel. 15 3: Mt 8.5—15. 15 4: A tudásukra büszke em­berekre és az egyszerű kereső lel- kekre. 16 1: 3 Móz 19,9—10. 10 2: Az élet védelmében át le­het lépni a szombati munkatilal­mat. 16 3: Amikor Jézus munkáját a gonosz léleknek tulajdonítjuk. 16 4: Jézus feltámadt a halál­ból és él. 17/1: a. Ne keseredjenek el, ha sok prédikáció nem termi meg gyümölcsét, b) Jézus azt akarja, hgoy a hallgatók szive mindig jó talaj legyen. 17 2: Ne ítélkezzünk, mert az ítéletet Isten végzi el a világ vé­gén. 17/3: A filippi börtönőr (Csel 16,25—34). Kornéliusz (Csel 10J 17/4: Példázat a konkolyról. egy „másik világban”, hanem ugyanabban, amelyben ők tanul­nak, olvasnak, "szemet és fület nyitnak a világ dolgaira, életcélt keresnek, gondolkodnak. Nincs olyan kédés, amely „ne tartóznék ide”. Ehhez a lelkésznek is tájé­kozottnak kell lennie és tudnia, hogy a fiataloknak nem csupán a hitbeli dolgok ismeretére, hanem teljes emberi arculatuk gazdagí­tására van szükségük. Erkölcsi kérdésekről éppen úgy lehet be­szélgetni, mint társadalmi-politi­kai-történelmi kérdésekről, a család szerepéről éppenúgy, mint a hivatás és munka őket érintő kérdéseiről, szerelemről és barát­ságról csakúgy, mint az egyház és teológia időszerű kérdéseiről. KÖZÖSSÉG-ÉLMÉNYT.— A fiatalokban fokozottabban él a kö­zösség iránti vágy és igény. Igaz, hogy a mi időnkben könnyebben ismerkednek egymással, de a fe­lületes ismeretségen túl közössé­get érzeni és ápolni — ez ma sem megy könnyen. Nagyon fon­tos tehát, hogy akik eljönnek a gyülekezeti alkalmakra, együtt énekelnek, imádkoznak ás vitáz­nak is, egymást megismerjék és megbecsüljék és jól érezzék ma­gukat egymás társaságában. En­nek megvalósításához sok tapin­tatos szeretette és bölcsességre van szükség, mind a lelkész, mind az idősebb ifjúsági tagok részé­ről. Egy-egy közös feladat megol­dása. az egész gyülekezetnek va­ló szolgálatra való készülés, egy- . más számontartása, közös progra­mok lehetnek jó eszközei a közös­ségi érzés fejlesztésének. PÉLDÁT A SZOLGÁLÓ ÉLET­RE. — A fiatalok java részében erősebben él a másoknak való se­gítség és szolgálat készsége, mint sok felnőttben. Bármennyi dol­guk, elfoglaltságuk legyen is. szí­vesen segítenek, ha úgy érzik, fontös az.' ami! tesznek. Ezért kell alkalmat teremteni és példát mu­latni arra. hogy a gyülekezeti élet nem csupán a templomi alkalma­kon való passzív résztvételből áll, hanem rászoruló emberekről való testi-lelki gondoskodásból, fizikai munkák elvégzéséből, diakóniai intézmények fenntartásából (egy- egy szervezett látogatás ilyen in­tézményeknek nagyhatású és cse­lekvésre indító lehet!) is. Példák­kal megmutatni, hogy mennyi­vel több a ni ásókért vállalt fele­lősség és szeretetszolgálat az ön­zésnél és magunknak élésnél. Ezt természetesen a fiatalok az egy­másról való törődés és segítés példáinál kezdhetik el. Ha fiataljaink már a ^konfir­mációi előkészületek során, de azt követően is tudnák, hogy ilyen le­hetőségeket rejtenek számunkra a gyülekezeti alkalmak, akkor bizonyára többen vennék azokat igénybe örömmel, tiatalos tett­vággyal és lelkesedéssel. Tegyük hát vonzóvá számukra a gyülekezeti életet. Szirmai Zoltán A DÉVAI BÍRÓ MÁTYÁS TÉ­REN van óbudai templomunk és pax'ókiánk. Az óbudai gyülekezet a 450 éves évforduló alkalmából (Erről lapunk január 11-i számá­ban röviden már megemlékez­tünk. — Szerk.) előadást kért tő­lem a legelső budai evangélikus lelkész szolgálatáról. Ezt február 1-én megtartottam. De nemcsak Óbuda, vagy a Budai Egyházme­gye, hanem egész hazai evangéli- kusságunk szempontjából érde­mes ezt az évfordulót megbecsül­ni. MÁR A XVI. SZÁZAD VÉGÉN úgy írnak Dévairól, mint akit hittestvérei kitűnő ékesszólásáért magyar Luthernek neveznek. Ugyanakkor a reformáció ellen­ségei is Dévainak tulajdonították a legfőbb szerepet a magyaror­szági reformáció terjesztésében. A krakkói egyetem anyakönyvébe Dévai neve mellé egy kortárs ezt jegyezte be latinul: „Ez a Mátyás hozta be a lutheránus pestist, el- kárhozott ember és kárhozat fia.” A későbbi történetírók mind Dé­vait tartják a magyarországi re­formáció vezéralakjának. Bőd Péter a-Magyar Athenasban (1766) jelentőségét így méltatja: „Leg­Négyszázötven éves a -magyar Luther” első volt ez a Dévai Mátyás, aki a reformációnak hajnalán az Is­ten beszédének lámpását egész Magyarországban elhordozta, és a tudatlanság homályában ülő em­bereknek a világosságot megmu­tatta: az Isten beszéde életet adó kenyerének édességét megkóstol­ta és ízesítette." DÉVAI SZÜLETÉSÉNEK HE­LYE ÉS IDŐPONTJA az ismeret­lenség homályában vész el. Az első adat, amit tudunk róla, a krakkói egyetem anyakönyvi be­jegyzése 1523 végéről. A magyar ifjak kénytelenek voltak külföldi egyetemeket felkeresni, mert Má­tyás király halála után erősen visszaesett a hazai tudományps- ság. Hazajövet szerzetesrendbe lépett. A legközelebbi adat arról szól, hogy Dévai az abaúji Bol­dogkő várban teljesít Uápláni szolgálatot 1527-ben . . . A WITTENBERGI EGYETEM­RE Dévai 1529. december 3-án iratkozott be. A wittenbergi egye­tem, a reformáció fellegvára, annyira nevezetessé vált egy év­tized alatt, hogy amíg 1517-ben a hallgatók szánna alig érte el a 200-at, addig 700-on felülre emel­kedett az új tanulók száma éven­ként ezekben az években. Dévai életére döntő befolyást gyakorolt wittenbergi tartózkodása. Többé nem misézett, hanem más lelkész­től két szín alatt vette az úrvacso­rát, igehirdetésében a reformáció tanítását érvényesítette. DÉVAI REFORMÁTORI FEL­LÉPÉSÉNEK legelső adata 1531- re esik. Budán hirdette az igét szóban és írásban. Egyik levelé­ben azt írja, hogy Budán „hiva­talos tisztében forgolódott”. Pa­pi szolgálatát nyilvánvalóan a reformáció szellemében végezte, ennek bizonyítéka 1531-ben ké­szült két irata. Az egyik a szen­tek alvásáról, azaz Isten előtti közbenjárásuk hatástalan és szükségtelen voltáról szólt, a má­sik pedig ötvenkét tétel volt az üdvösségről. Mindkét irat való­színűleg csak kéziratban maradt, de így is sokan használták .,ké- íikönyvecskék” gyanánt. A XVI. budai szolgálata századi neves német teológus, Chemnitz Márton is idéz Dévai latin nyelvű művéből. AMÍG NÉMETORSZÁGBAN a búcsúlevelekkel való visszaélés volt az egyházjavitás kiinduló­pontja. addig Magyarországon más volt a helyzet. Itt nem volt olyan gazdagság, hogy érdemes lett volna a római udvarnak e pénzforrás bevezetésére beren­dezkednie. Nálunk a török elle­ni háború idején különösen meg­növekedett Máriában és a szen­tekben való bizalom, hiszen az országot I. István király Máriá­nak ajánlotta fel. Dévai eredeti­ségét mutatja, hogy felismerte a sajátos hazai egyházi helyzetét. Irataiban megvédelmezte Jézus Krisztus közbenjárói tisztét, vált- ságművének tökéletességét, amely fölöslegessé teszi Máriában és a szentek érdemeiben való bizako­dást. Míg a szentek alszanak, mert meghaltak, addig Jézus Krisztus él és uralkodik örökké. DÉVAI ÚJABB WITTEN­BERGI ÚTJA 1541-re esik. A közbeeső négy évet Sárvárott, Üjszigeten, Szikszón és még sok más helyen töltötte. Azonban 1541 tavaszán három basa indult erős hasereggel Magyarország el­len. majd ennek az évnek a szep­temberében maga Szolimán szul­tán is megjelent Magyarországon és elfoglalta Budavárát. A török által teremtett keserves helyzet­ben Dévai újra Wittenbergben keresett menedéket. MELANCHTHON EGYIK LE­VELÉBEN 1541. december 2R-án azt írja: „Van nálunk néhány magyar, akiket a kegyetlenség kiűzött hazájukból. Ezek közt van Dévai Mátyás, becsült, tekinté­lyes és tudós férfiú.” Dévai úíabb wittenbergi időzése alatt sokszor megfordult Luther házában, s erre az időre tehető az, amiről Luther így írt. hogy Dévai „asz­taltársa” volt. Luther vele küldött Magyarországra egy saját kezű rövid írást az úrvacsora kérdé- .sében. EZUTÁN ÚJRA MAGYAROR­SZÁGON hirdeti az igét Dévai. Valószínűleg debreceni lelkész­ként fejezhette be pályáját 1544 vagy 1545 táján. ott!yk Erno

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents