Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-22 / 8. szám

^ öKumené ^ öKumené ^ öKumené © Namibia - nagy ország, kis nép, szenvedés Az egyházak tevékenysége a genfi konferencia kudarca után A namibiai egyházak Területe 824 296 km, lakossága 852 000 (1978). Az első világhábo­rú után a Dél-Afrikai Köztársa­ság gyámsági területe lett. 1966- ban az ENSZ-közgyűlés megvon­ta Dél-Afrika gyámsági jogát. Dél-Aírika ezt a határozatot nem ismeri el, és Namíbiát törvényte­lenül megszállva tartja, 1950-ben a faji megkülönböztetés (apart­heid) törvényeit is bevezették. 1969-ben Dél-Afrika ötödik tarto­mánya lett. A lakosság ll,6°o-a fehér, a többi afrikai. Az itt élők 87°'n-a keresztyén. Ennek 58" 0-s evangélikus, 17%-a tornai katoli­kus, 9,3%-a református, 8.5%-a anglikán. 7°'c-a egyéb felekezethez tartozik. A három evangélikus egyház mindegyike tagja a Luthe­ránus Világszövetségnek, vala­mint a Dél-Afrikai Evangélikus- Lutheránus Egyházak Szövetségé­nek (FELCSA) és a Délnyugat- Afrikai Három Lutheránus Egy­ház Konferenciájának .(CTLCSWA). 1. Evangélikus-Lutheránus Egy­ház Délnyugat-Afrikában (ELCSWA). Legtöbb gyülekezetük a fővárosban, Windhoekben és környékén, az brszág középső ré­szén található. „Alcíme”: Rajnai Missziói Egyház. 1814-től kezdve egy angol misszionárius dolgozott itt, aki felkeltette a Rajnai Misz- szió érdeklődését is. A lett szár­mazású Calr Hugo Hahn (1818— 1896) többekkel együtt 1842-ben érkezett. Megnyerte a herero törzs bizalmát, írásba foglalta nyelvüket, mégis húsz évig várt az első megtérőkre. 1863-ban Ot- jimbingwe-ben keresztyén laikus iskolát alapított. 1866-ban nyílt meg ugyanitt az első teológiai szeminárium, először csak a leg­tehetségesebb fiatalok (általában törzsfőnökök fiai) számára. Ma ez az úgynevezett Paulinum, ahol az Ovambokavango Egyház lel­készeit is képezik. Miután a Raj­nai Misszió lehetőségei kimerül­tek. Hahn a finnek segítségét kérte. Az egyház, belső viszályok és a két világháború megpróbál­tatásai illetve hatásai után 1957- ben lett önálló. 173 000 tagja, 65 gyülekezete, 55 lelkésze van. 2. Ovambokavango Evangélikus Egyház. Az ország északi részén található, nevét az ovambo és a kavango törzsről kapta, akik a tagság legnagyobb részét alkotják. (A névadókénál cjak az egyház teljes neve mondható ki nehezeb­ben: Ongerki onkwaEvangeli pa- Luther yomOwambokavango.) A finn misszió 1870-ben kez­dődött. Ma is vannak misszioná­riusok, akik a jelenlegi nehéz körülmények ellenére sem akar­ják elhagyni az országot. Az első megtérőkre itt már „csak” tizen­három évig kellett várni. 1911- ben nyitották meg az -első kórhá­zat, 1913-ban az első tanítókép­zőt. Ovambo származású lelkészt először 1954-ben avattak. Az egy­háznak jelentős szerepe van az oktatásban,' orvosi ellátásban, a mezőgazdaság fejlesztésében. Mindez a függetlenség kivívása és az önálló élet megteremtése szempontjából is rendkívül fon­tos. Nem véletlen tehát, hogy nyomdájukat kétszer is felrob­bantották, amint erről lapunk február 8-i számában olvasha­tunk. 1954-ben lett önálló. 288 ezer tagja, 53 gyülekezete és 114 felavatott lelkésze van ennek az egyháznak. , 3. Német Evangélikus Egyház Délnyugat-Afrikában (GELCS- WA). 20 000 tagja van, akik a né­met gyarmatosítók (1884-től) le­származottai. 17 gyülekezetükben ma már mindössze három lelkész van, akiket a Németországi Pro­testáns Egyház (EKD) javaslatá­ra választanak a gyülekezet. Az elmúlt évtizedben a lelkészek so­kat beszéltek az egyházak egyesí­téséről’. Ez az apartheid törvény­be ütközik, ezért sokukat kiuta­sították. A másik két egyház el is fogadná őket, fetéve, hogy ke­resztyénekhez. méltóan értelme­zik és gyakorolják az emberi jo­gokat, illetve harcolnak a faji megkülönböztetés ellen. 1965- ben, dél-afrikai német egyházak­kal együtt megalakították az Egyesült Dél-Afrika Evangélikus Egyházat (UELCSA). 1966-ban pedig a Dél-Afrikai Evangélikus Egyházszövetséghez (FELCSA) csatlakoztak. Katonai szolgálat — az egyházak tiltakozása Mint arról a napilapok beszá­moltak, az ENSZ január 7—14. között Genfben tartott Namíbia- koníerenciája a dél-afrikai kor­mány hajthatatlansága miatt eredménytelenül végződött. A Lutheránus Világszövetség nevé­ben dr. Carl H. Mau főtitkár a következőképpen nyilatkozott: „A Lutheránus Világszövetség mély megdöbbenéssel és sajnál­kozással kénytelen tudomásul venni, hogy a konferencia nem sikerült. Kiváló alkalom lett vol­na a béke megteremtésére, még­is elmulasztották. Ez mindenkit elszomorít, aki békére vágyik. ... a dél-afrikai kormány . .. csapatok és fegyverek nagyará­nyú bevetésével továbbra is le­igáz egy népet, amely pedig az erőszak végét kívánja. Dél-Afrika a 15 éven felüli namíbiaiakat te­rületi milíciákba sorozza be tör­vénytelenül, ez pedig sok eset­ben minden bizonnyal testvér­harchoz fog vezetni. Teljes egyetértéssel támogat­juk a Namíbiái Egyházak Taná­csának mostani január 15-i nyi­latkozatát, és továbbra is teljes erőnkkel azért fáradozunk, hogy ennek a sokat szenvedett ország­nak válsága erőszak nélkül ol­dódjék meg.” A dél-afrikai kormány körül­belül négy hónapja elhatározta, hogy 6ÍT000 namibiai fiatalf so­roz be, fehér tisztek parancsnok­sága alá. A Namíbiái Egyházak Taná­csának tagjai — a Német Evan­gélikus Egyház kivételével — a római katolikus egyházzal együtt 1980. október 29-én bizalmas le­velet intéztek Johannes Balthazar Vorster elnökhöz. Választ nem kaptak, ezért levelüket a genfi konferencia után nyilvánosságra hozták. Többek között ezt írják: „A hadkötelezettség . . . tetemes kárt okozna oktatási rendsze­Indiában, Madras városában a megkereszteletlen keresztyének száma feltehetően magasabb, mint a megkeresztelteké, állapította meg az ottani Gurukul Evangéli­kus Teológiai Főiskola és Kutató Intézet felmérése. Az elmúlt év­ben folytatott vizsgálat szerint a város hindu lakosságának tíz szá­zaléka hiszi, hogy „Jézus az egyetlen igaz Isten”, bár nincse­nek megkeresztelve. A város la­kosságának csak hét százaléka megkeresztelt keresztyén. A kérdőíves felmérés szerint a megkereszteletlen keresztyének aránya a magasabb kasztokhoz tartozók között a legmagasabb Ez arra utal, hogy társadalmi megfontolások mindén egyébnél nagyobb gátlást jelentének a íftég- keresztelkedésben. Ezen kívül fűnkben, pedig az egy újonnan alakuló független állam jövendő­beli fejlődése szempontjából igen fontos. A szülök nem küldenék gyermekeiket iskolába sem, mert biztonságukat féltenék. A tankö­telezettség bevezetése sem olda­ná meg a problémát, hiszen nincs elég iskola és tanszemélyzet ah­hoz, hogy minden érintettet meg­felelően oktassanak. ... Excellencies Ür, köszönjük önnek, hogy kérvényünket meg­fontolja, és kérjük a mindenható Istent, vezesse olyan elhatározás­ra, amely Önnek, másokkal együtt országunk jövőjével illetően el kell jutnia. »Maga a Békesség Ura adjon nektek mindenkor, minden tekintetben békességet« (2 Thess 3,16).” Az újév első két hetében már­is ötezren menekültek Angolába a testvérháborúval fenyegető ka­tonai szolgálat elől. Genfben a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) és a namibiai egyhá­zak vezetői sürgős segélykéréssel fordúltak az Egyházak Világta- oácsáhiz. Az EVT segélyszolgálata (CICARWS) 600 ezer dollárt kí­ván a menekülteknek összegyűj­teni. Tevékenységét a Lutheránus Világszövetség már folyamatban levő namibiai menekültprogram­jával is. összehangolja. Bár sok ezer kilométer választ el Namíbiától, Namíbia népétől, mégsem lehetünk közömbösek irántuk. Az újságok nap mint nap hírt adnak a legújabb ese­ményekről. Ezek az ottani egy­házakat is — mint látjuk, több­nyire igen fájdalmasan érintik. Mégis — a világ egyházainak tá­mogatásával — minden tőlük tel­hetőt i, megtesznek,, hogy az ott élők szenvedéseit lehetőségeik­hez képest enyhítsék. Ezen aá óriási, ásványi kincsekben gaz­dag területen még egymillió em­ber sem él, a Föld lakosságának körülbelül egy ötezred része. Ilyen igazságtalanságoknak azon­ban egyetlen emberrel sem lenne szabad megtörténnie. A namibiai egyházi vezetőkkel együtt mi is kérjük a békesség Urát, hogy ö adjon nekik is, nekünk is min­denkor békességet. még a következő okok jelente­nek akadályt a keresztség válla­lásban: házassági megfontolások, temetési szokások, elszakadás a saját kasztbeliektől, azonosulás más kasztbeliekkel, státusvesztés saját közösségben, valamint a szülők vagy házastársak kíván­sága. A tanulmány szerint, noha ezek a „keresztyének” nincsenek meg­keresztelve, legtöbbjük mégis részt vesz istentiszteleteken és szívesen fogadnak lelkészt ottho­nukban. A vizsgálat során 261 megke- reszteletlen keresztyént kérdez­tek meg. A kérdés tanulmányo­zását folytatják, mert azt remé­lik, konkrét segítséget kapnak az érintett személyek lelkipásztor- kodásához. ifj. Szentpétcry Péter Mátyás Ferenc: ZAGORSKBAN A meztelen földet, szent ikonokat csókolok, földre alázkodók vakhitével dideregetünk az aranykupolás templomok hideg kövezetén, a gőgös ember látszatával álltunk a középkori kolostor múzeumában, Boris Godunov pompás palástja és rideg sírboltja előtt, Fadievékkal, a máig vagyonos zagorski pópák fekete seregében, a tudás kudarcait titkolva, és dadogva a kimondhatatlanság alapigazságát. — annak a megértését észlelve hogy beteg és ismeretlen a világ, s tulajdonképpen édesmindnyájan ama nagy Tolsztoj követői vagyunk, aki Jasznaja Polyanán megírta a Feltámadást. (Megjelent a költő EGYETLEN MENEDÉK eimü kötetében 1979-ben) MEGKERESZTELETLEN KERESZTYÉNEK INDIÁBAN iVeifi töri el Ahány ember és ahány emberi élethelyzet, annyiféle a betegség. Nem orvosi szempontból persze. Hiszen az orvostudomány a tudo­mányos értelemben vett gyógyító tevékenység kezdeteitől megkü­lönbözteti, csoportosítja, egymás­tól elkülönítve meghatározza az egyes betegségfajtákat. Munkája csak így lehet eredményes. SZEMÉLYESEN AZONBAN MINDEN BETEG ÉS MINDEN BETEGSÉG más. Másként is vi­selik a betegek. Belenyugvással, lázadóan, kétségbeesve, remény­kedve, ki hogyan. Természetesen óriási a különbség abban a tekin­tetben. hogy múló, jelentéktelen betegségről van-e szó. Esetleg olyanról — nem is igaziról, és az ilyennek társadalmi veszélyessége egyre nyilvánvalóbb —, amely­nek hátterében munkakerülés, lustaság, vagy önző érdekhajszolás húzódik meg. Vagy olyanról, amelynél kevés a gyógyulás re­ménye. amely egy életre fogya­tékossá, csökkent értékűvé teheti az embert. Amely a halál árnyé­kának rettenetét vetíti rá a szen­vedő lelkére. Súlyos balesetek ritkán kimon­dott, de testet-lelket őrlő nagy kérdése: miért? Miért éppen én vagyok ilyen szerencsétlen? Této­va válaszokat keresünk mindhiá­ba ilyenkor. Mintha nem tudnánk azt, hogy a szenvedés okának és bűnnel összefonódottságának a kérdésére maga Jézus sem adott általános és minden esetre alkal­mazható választ, amint arról Já­nos evangéliuma 9. része, a va­kon született meggyógyításának története egyértelműleg tanúsko­dik. Előfordul persze, hogy világos­nak látszik az összefüggés a be­teg és bűne között. Ilyenkor a bűntudat még nehezebbé teszi a fájdalom elviselését. Van úgy, hogy mások bűne, gonoszsága, embertelensége áll a szenvedés' hátterében. Két világháború- után és egy harmadik fenyegető rémé­vel küzdő nyugtalan világunkban el nem lehet ezt felejteni. De vé­gig sem gondolható, ezernyi eset­ben vagyunk egymás egészségé­nek ártalmára békés viszonyok között is mindennapi magatartá­sunkkal, önzésünkkel, közönyünk­kel, szenvedélyeinkkel, részvétlen­ségünkkel. AZ ISTEN ADTA HIT KÜLÖN AJÁNDÉKA LEHET a szenvedést megpróbáltatásnak, megszolgált büntetésnek, kemény, de igazsá­gos nevelőeszköznek fogadni Isten kezéből. • Lehetséges, hogy egy-egy csa­ládi közösség együvé tartozását segíti és erősíti a beteg családtag körül való szolgálat, az érte való agódás, a vele való törődés. De lehet mindez fordítva is. Széteső kötelékeket tovább bomlaszt a betegség következtében fokozott helytállást követelő állapot. Sok beteg szenvedését nehezíti1 meg, főleg idős korban a felesle­gesség érzete. Az a gyötrő gond, hogy rá már nincs szüksége sen­kinek, ő már csak terhére van mindenkinek. De az is előfordul, hogy a beteg önmagát tartja min­dennél és mindenkinél fontosabb­nak. Elvárja — ok nélkül is né­ha —, hogy csak vele foglalkozzon a környezete. így megkeseríti és megüresiti a felé forduló gondos­kodó szeretetet. Akár még dicse­kedik is betegségével. Mert olyan beteg, mint ó, még nem volt a világon. Van, aki szinte belemenekül a betegségbe életének megoldatlan vagy megoldhatatlannak tűnő problémáitól. Sok szenvedő szo­morúságát az okozza, hogy egye­dül érzi magát, elszigetelődve az egészségesek világától, és ezt az érzését még az sem csökkenti, ha a tények ellene mondanak az ér­zéseknek. Ha megértő és segítő­kész szeretet veszi körül ezernyi gondoskodással betegágyát. Mások attól szenvednek, szinte az elviselhetetlenségig néha. hogy betegekkel zsúfolt kórteremben kényszerű közösséget kell vállal­niuk a hasonló sorsra jutott, de egészen más természetű, számuk­ra idegen emberekkel. Pedig jó volna arra gondolniuk és gondo­latukat tgttre is váltani, hogy va­lamiben talán segítségükre lehet­nének azoknak, akik még náluk is nehezebb helyzetbe kerültek. Mert régi mondás, hogy a meg­osztott bánat telbánaL a kórhá­zakban fokozottan is érvényes. MINDEN BETEGSÉGÜNK KÉTARCÚ. Elválaszt az embe­rektől, de össze is kapcsolhat ve­lük. Elválaszthat Istentől, de oda is segíthet hozzá. Minden beteg­ség gyógyulást keres. Akkor is. ha a szenvedést Isten kezéből, próba­tételként fogadja. Hálaadással és tettre kséz fele­lősséggel fogadjuk mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a mai orvostudomány a gyógyítás szol­gáltaiéba állított. Isten teremtő, fenntartó szeleteiének jó és igaz ajándékait ismerjük fel mindezek­ben. Hitünk bizonyságával tudjuk, hogy Isten fenntartja magának as jogot arra, és él is azzal a jogá­val, hogy életfenntartó szeretetét csodával bizonyítsa be, ott is. ahol véget ér minden emberi próbálko­zás. De arra kötelez, hogy minden tehetőt megtegyünk az élet fenn­tartására. az egészség megvédésé­re és helyreállítására. i Messze távol áll hitünktől minden olyan rajongó hiedelem, amely a gyógyulás emberi lehető­ségeit mellőzve akar Isten segít­ségében bízni. De idegen tőlünk a betegségbe, a szenvedésbe der- medten belenyugvó végzethit is. Az evangéliumok elbeszélései igen gyakran látnak betegeket Jézus körül. Legtöbbjük végig­próbálta már a gyógyításnak ko­rukban kínálkozó minden lehető­ségét. Ö soha, senkinek neng mondta, hogy nyugodj bele vál­toztathatatlan sorsodba. Ö segí­tett. AZ EMBERSORSUNKKAL EGYÜTT BŰNEINKET ÉS BE­TEGSÉGEINKET IS VÁLLALÓ Jézusról Máté evangéliuma (12,20) méltán idézi a próféta szavait: „a megrepedt nádat nem töri el” (Es 42,3). Mert igaz ugyan, hogy ahány ember és ahány emberi élethely­zet, annyiféle betegség. De min­den beteg, minden szenvedő test- ben-lélekben megtört ember. Segítségükre, bátorításukra, vi­gasztalásukra. erősítésükre lesz reménységünk szerint az a könyv is, amelyet az idézett prófétai­evangéliumi mondattal címében sajtóosztályunk rövidesen kiad, Balikó Zoltán pécsi és Cserháti Sándor szegedi lelkész tollából. Schreiner Vilmos AZ EGYHÁZNAK NINCS PÉNZE MECSET ÉPÍTÉSÉRE Johannes Hasselhorn hannoveri egyházfőtanácsos szerint az ál­lamnak különösen a vallási ki­sebbségek iránt kell megmutat­nia, hogy tiszteletben tartja pol­gárainak vallásszabadságát. Az egyháznak azonban nincs lehető­sége arra, hogy más vallási kö­zösségeket anyagilag támogasson. Eduard Lohse hannoveri püs­pök két éve közbenjárt a városi tanácsnál, hogy tegyék lehetővé a mohamedánoknak vallásuk gyakorlásáA város, az egyházi iroda és a török főkonzul közötti tárgyalások még nem fejeződtek be. A Német Szövetségi Köztár­saságban az iszlámnak 1,7 millió híve van, így a római katolikus és. az evangélikus egyház után a harmadik legnagyobb vallási kö­zösség. KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁS A BÉKÉÉRT! A feszülttebbé vált nemzetközi helyzet láttán Heinrich Albertz evangélikus lelkész, korábbi nyu­gat-berlini polgármester lehetsé­gesnek tartja, hogy a jövőben az egyházak vezetői, így a pápa és az Egyházak Világtanácsa közö­sen nyilatkozzanak a fegyverke­zési versenyről és szólítsanak bé­kére. Sajnálkozását fejezte ki, hogy ilyen közös lépés még nem történt, és hogy a pápa sem ex­kommunikált még „egyetlen Dél­vagy Közép-Amerikában uralko­dó gyilkost”. Az utolsó, ismert ex- kommunikáció egy bajorországi katechétának szólt, „aki kétke­dett a pápai csalatkózhatatlan- ságban”.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents