Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-04 / 1. szám

Mindennapi kérdéseink Ti vagytok a világ világossága ALKALMAS VAGYOK-E ER­RE? Megértés nélkül nem. Kü­lönben naivság még boldog új évet is kívánni. Úgy nem lehet boldog az új év, ha én nem is akarok boldogítani. ' Ügy boldog holnapot várni, hogy az ember­társ változzék. Ügy életszínvonal­emelkedést várni, hogy csak a másik legyen becsületes, szorgal­mas és “pontos. A jézusi megfogalmazás azt is jelenti, hogy e világosság nélkül nem lehet meg a világ. Ez a vilá­gos soha nem válik feleslegessé e világ számára. Hozzátartozik ehhez a világhoz. DE NEM ÜNNEPI ALKAL­MAK FÉNYÉ EZ. Nem „diszgyer- tya” az asztalon, amely megha­tározott ünnepi alkalmakon eg. Ebben a fényben felragyog Isten szeretete, az en szolgálatomon ke­resztül. Ebben a világosságban ta­lálható meg Isten is. Az én szol­gálatomon, életvitelemért, és ma­gatartásomon keresztül. így lehetünk eligazítok korunk csúcsforgalmában. Így lehetünk Isten szolgái eb­ben a csúcsforgalomban. Így lehetünk hasznosak is eb­ben a korban. Káposzta Lajos Szerelteden elgondolkozunk templomodban ÜNNEPE VOLT A DUNAEGY- HAZI GYÜLEKEZETNEK. Gyü­lekezeti termüket újítottak meg az elmúlt nyáron, és az eikészüit teremben, november 9-én este tartották az első istentiszteletet, melyen az egyházmegye esperese, Tótli-Szöllős Mihály szolgált, és átadta újra rendeltetésének a ter­met. Ízlésesen festették ki a meg­nagyobbított termet, a falakon kovácsolt vasból készült szimbó­lumok, restaurált oltárkép, új be­rendezés, és a novemberi hideg­ben, kellemesen fűtött helyiség fogadta be a nagy számban meg­jelent gyülekezetei. Családias, szeretetteljes légkörben szállt az ének, az imádság, és hallgatták at igehirdetést. Az esperes Zsolt 48,10—15 alapján arra kérte a gyülekezetét, hogy amikor összejönnek ebben a teremben, amint a zsoltáros mondja: gondolkozzanak el Isten szeretetén. Hiszen ez a terem azért épült, hogy az Isten szere- tetéről szóló evangélium hangoz­zék. Sokszor fognak'itt összegyűl­ni bibliaórákra».. szeretetvendégsé- gekre, és ezek az alkalmak arra szolgálnak, hogy elgondolkozzunk, beszélgessünk, egymásnak bizony­ságot tegyünk az Isten szereteté- ről és arról, ahogyan ez a szeretet bennünket megragad, és belőlünk tovább árad, . családunk, ember­társaink, társadalmunk felé. Le­gyen igaz a gyülekezet életében, hogy „bizony itt van Isten, a mi Istenünk örökkön örökké, ő ve­zet minket mindhalálig”. Vezet a szolgálat útján, vezet a meg­újult életben, és vezet örömben és vigasságban. AZ ISTENTISZTELET UTÁN Szaoó isivan leikesz ismertette a leiujítas menetet. Tore tudtuk meg azt is, Hogy a korauoi temp- ioinrenovaiáskor, a tempiomua egy nagy erteau Trtan Mór oltár­kép Került, es akkor tettek at a gyülekezeti teremne a regi, ki- seoo oltárképet. Ezt a képét is egy neves oiiarképiesto festette, a műt századDan élt Jakooey ivei­re ly, aki számos más oltárképet is lestett, es kepei ma is latnatok a Szepmuveszeti Múzeumoan. Az elvégzett munkáért elhangzott a köszönet szava is. Különösen nagy munkát végzett, a szerve- zesoen is, Kiss Gergely gondnok. De nagy volt a részvétel a társa­dalmi munkában is, hiszen húsz­ezer forint értékű volt a segítés. AZ ESTE HANGULATÁBA SZkiPEN BELEILLETT a jubileu­mi köszöntés is. A gyülekezet 'ajándékát nyújtotta át a lelkész Varjú Eieknenek, aki 20 éve végzi a kántori szolgálatot, és Duala Imre felügyelőnek, aki szintén 20 éve, eióbö mint gondnok, most -mint felügyelő áll a lelkész mel­lett, segítőként. Az elismerésből jutott elődjének, Hroncsik Imre volt felügyelőnek is. Az este to­vábbi része meghitt beszelgetest hozott, fehér asztal mellett, hiszen ott volt a gyülekezet régi és új lelkészé, a régi és új munkatár­sak, és téma is volt bőven: egy­házunk mai élete, szolgálata, so­ron következő egyházmegyei fel­adatok, az új énekeskönyv beve­zetése, és a gyülekezet munkater­vének következő tennivalói. El­gondolkoztunk Isten szeretetén — hálával köszöntük meg neki. Tóth-Szöllős Mihály Alkalmazható-e ma Jézus sza­va? Ez a kérdésem a címre. Alkalmas vagyok-e én erre a feladatra? Kérdezem magamra nézve. A TÉNYEK FIGYELEMBEVÉ­TELE NÉLKÜL nehéz ezekre a kérdésekre egyértelmű feleletet adni. Tisztáznunk kell kérdéseket, amelyek alapul szolgálnak Ullag­es embernézetünkben. A világ — hitünk szerint — teremtmény, Isten teremtménye. Ezért ez a világ, pontosabban a „kozmosz” eredeti értelme szerint olyan, mint az ékszer. Kincs, ér­ték, felbecsülhetetlen. Ezért, vi­gyázni • kell rá. Nem, így általá­nosságban, hanem nekünk. Az embernek. Tágabb 'értelemben, az emberiségnek. Amit a kozmoszról megfogalmaztunk, ugyanez érvé­nyes az emberre is. Kincs, még­pedig felmérhetetlen. MILYEN EZ AZ EMBER? Fá­radó, és sokszor fárasztó. Elnyo­mott és elnyomó. Felebarát és el­lenség. Békés és haragos. Kolléga és versenytárs. Testvér és barát. Színes bőrű és fehér. Hivő és hi­tetlen. E felsorolás lényege az, hogy ennyien, és ennyifélék va­gyunk. De azt is jelzi, hogy együtt vagyunk: terhet hordozók, és má­sikra ránehezedők. E gondolat- pár-felsorolásban van olyan, amelyikre azt mondjuk, van ilyen, dg nem nálunk. Ebben a történelmi helyzetben hangzik Jézus megállapítása, fel­szólítása, megbízatása: „ti vagy­tok a világ -világossága!”. Ebben a helyzetben, ebben a sokszínű­ségben, sőt ilyen nehézségek kö­zött. HA EZ A KERESZTYÉNSÉG KÜLDETÉSÉT JELENTI, akkor fevetődik a „változó-hold” hitűek kérdése; .világ világosságának lenni, de meddig? A helyes kérdés nem a med- digre vonatkozik, hanem a ho­gyanra. Itt, most, és ma, a saját helyemen, hogyan lehetek, illetve lehetünk világosság?! , ENNEK A VILÁGOSSÁGNAK EREDETE VAN. Nem. az ember találta ki. E fényt nem öngyulla­dás hozta létre. így, nem is ma­gánvállalkozás. A jézusi .megfo­galmazás mindezeket kizáró tény- közlés. Aki ezt tudja, felismeri azt, hogy akinek küldetéstudata van, az sohasem magányos, az soha sincs egyedül, hisz annak küldője és meghatalmazója maga az Is­ten. De annak is hangot kell kapnia, hogy itt emberekről van szó. Olyanokról, akik emberi tulaj­donsággal rendelkeznek. A Biblia sok olyan „esetet” tartalmaz, amikor az elhívott megretten. Amikor mérlegel és rájön alkal­matlanságára, vagy rájön a fel­adat nagyságára. Amikor felis­meri azt az aránytalanságot, hogy milyen nagy a feladat, és meny­nyi a „kivitelezéshez” rendelke­zésre álló erő, képesség. Ebben a felmérésben hangzik el Isten buzdítása; „ne félj, én veled va­gyok!”. Valójában, így lehet va­laki világossággá: úgy egyén, mint közösség, gyülekezet és or­szágos egyház. EZ A VILÁGOSSÁG „KIHE­LYEZETT” VILÁGOSSÁG. A sö­tétségbe? Ez így nem igaz. Mert akkor tisztáznunk kellene a sötét­ség fogalmát. Jézus Krisztus az Ö egyházát kitette a világba, a vi­lág forgalmába, ma ezt csúcsfor­galomnak is nevezhetjük. Oda, ahol faji kérdés van. Oda, ahol társadalmi igazságta­lanság van. Oda, ahol családtagok nem bír­ják egymást. Oda, ahol gyerekek a szülők „haszonélvezői”. Oda, ahol pimaszság és ciniz­mus honol. Kitett világosság, de nem azért, hogy árnyék legyen, hanem segít­séget nyújtson az eligazodásban, az ezekből való kitaláláshoz. Segítségriyújtás ez a világosság ahhoz is, hogy ne csak biztonság­ban, hanem bizalomban is éljünk. Ne csak összkomfort legyen, ha­nem összhang is. — Az újév utáni vasárnapon az oltárterítő színe: fehér. A dél­előtti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 13—23; az igehirdetés alap- igéje: Rm 8, 28—30. — Vízkereszt ünnepén az ol­tárterítő színe: fehér. A délelőt­ti istentisztelet oltári igéje: Mt 2, 1—12; az igehirdetés alapigéje: Ezs 42, 5—7. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Ja­nuár 11-én, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. — ÜJPEST. A Hazafias Nép­front IV. kerületi bizottsága Blázy Lajos újpesti lelkészt, aki 1962 óta tagja a bizottságnak, to­vábbi öt évre tagjai közé válasz­totta, egyben küldöttnek jelölték a Hazafias Népfront Kongresszu­sára. BUDAI EGYHÁZMEGYEI DIAKÓNIAI NAP lesz január 11-én, vasárnap a budavári templomban (I. Tán­csics Mihály u. 28.) A délelőtt 9 és 11 órakor kezdődő istentiszteleteken D. DR. OTTLYK ERNŐ püspök szolgál. Délután 5 órakor TEMPLOMI ÜNNEPÉLY lesz. Énekel a Vakok Homérosz Kó­rusa, vezényel Peskó György. Bevezetőt mond: Blázy Lajos diakóniai ügyvivő-lelkész. Igét hirdet: Ottlyk Márta diakóniai lelkész. Előadást tart: D. Dr. Ottlyk Ernő püspök Zárszót mond: Dr. Koren Emil esperes Orgonái: Peskó György orgonaművész — LOVÁSZPATONA-NAGY- DÉM. 1980." november 23-án, a nagydémi gyülekezet templom­szentelési ünnepén, iktatta be tisztségébe Kiss Miklós lelkész az újraválasztott presbitérium tagjait: Lukács Gyula gondnokot, Hálász Petemé, Lukács Istvánná, Balázs Nándor, Bognár László, Lukács István, Szekeres Sándor, Lukács Lajos, Mihályi Géza, Ötvös Gyula és Balázs István presbite­reket. A fl VASÁRNA P IGÉJE Isten családja Hóm 8,28—30 „AKIK ISTENT SZERETIK, AZOKNAK MINDEN JAVUKRA SZOLGÁL” — micsoda újévi ajándék, milyen felséges ígéret az új- esztendő első vasárnapján! Milyen szegényes minden újévi jókíván­ság, amivel egymást köszönthetjük, s minden titkos kívánság, amit szívünkben önmagunk számára is tartogatunk, Istenünk újesztendő­re — sőt egész életünkre, sőt az egész világ számára — szóló köszön­tése mellett! Ugyan mit hozhat ez az újesztendő — sőt az egész éle­tünk is — gondot, vagy megpróbáltatást, vállroskasztó terheket vagy cselvető kísértéseket, amik között ez az ajándék és ez az ígéret ne fényeskedne, világítana. Mert ne feledjük, igénk biztató ígérete az­után hangzik el, hogy Pál apostol a megelőző szakaszban (18—26. v.) nagyon józanul és valósan szólt a hívők életéről, sőt az egész terem­tett világ helyzetéről. A „jelen szenvedéseiről” ír, amik azonban nem hasonlíthatók a reánk váró dicsőséghez, s a teremtett világ sóvárgó sóhajtozásáról, megváltatásra várakozásáról. Mindez azonban éppen nem csüggeszti el. Ellenkezőleg. Boldog bizakodással és reménység­gel tekint a jövőbe. Az élet és a világ sorsának végkimenetele nem kétséges: el sem gondolhatjuk, fel sem foghatjuk a jót, amit Isten ké­szített az öt szeretőknek! KIK AZOK, AKIK ISTENT SZERETIK? Akik elfogadják, hogy Isten szeresse őket — úgy ahogy Ö akarja. Mint ahogy a gyermek rábízza magát szülője szeretetére — e földi kép természetesen csak a valóság halvány mása — s tudja: akármit tesz, kíván, csak a java­mat akarja. Még a dorgálás, fenyítés is valami távolabbi, még nem értett s nem látható célt szolgál. Tudja — „tudjuk”, vallja az apos­tol —, hogy az a szülői kéz egy pillanatra sem engedi el, nem hagyja magára, hanem hordozza, vezeti, őrzi s célhoz viszi egészen bizonyo­san. S a jó: maga Isten szeretete. Ez által válik minden javunkra.- Még emberi gyengeségünket, esendőségünket, sőt bűneinket -is fel­használhatja az isteni bölcsesség és hatalom. „Ti rosszat terveztetek el­lenem, de Istin terve azt jóra fordította”, oktatja József testvéreit. Gyógyít az orvosság, ha néha keserűnek tűnik is. ELSZAKÍTHATATLAN „ARANYLÁNCCAL” FŰZ MINKET MA­GÁHOZ Isten szeretete. Régtől fogva így nevezték — aranyláncnak — a Szentírás magyarázói a 30. vers gondolatsorát: Isten az Ö szeretteit eleve elrendelte (az üdvösségre), azután elhívta, meg is igazította s végül majd dicsőíti. Ennek a láncnak minden egyes szemét Isten ko­vácsolta egybe. Egészen az Ű műve, semmi részünk nincsen benne, hogy egyedül az övé legyen a dicsőség is. Eleve elrendelte, elhatároz­ta bűntől, haláltól, kárhozattól való megmentésünket, ez azt jelenti: benne vagyunk személy szerint Isten terveiben. Isten ismert bennün­ket, mielőtt lettünk. Születésünket szüléink szeretetének köszönhet­jük — de Isten már előbb —. mily megfoghatatlan gondolat! — is­mert s szeretett bennünket. S ismerni és szeretni fog azután is, ami­kor földi életünk elmúlik. Eg és föld elmúlik, de Isten szeretete s ben­ne a mi életünk is, örökkévaló. Kiválasztott, elhívott, ez azt jelenti: semmivel sem szolgáltunk rá, hogy éppen minket vonjon magához. Megigazított: elfogadott úgy, ahogy vagyunk, magáénak vállalt Krisz­tusért. Ennek a csodálatos isteni tervnek az összhangjában válik életünk minden fordulata, eseménye a javunkra. Jelenünk és jövőnk egészen Isten kezében van, ezért’van biztos helyen, ezért nincs okunk egy pil­lanatra sem aggodalomra, kételkedésre, sem a magunk, sem a világ, az emberiség sorsa felöl. S ezért van meg minden okunk a jó remény­ségre és a szüntelen hálaadásra. MERT A CÉL, AMELY FELÉ ISTEN ÖVÉIT VISZI: hasonlóvá lenni a Fiúhoz, Krisztushoz. Egyre inkább az ő testvérévé s így s ez­által Isten gyermekévé válni. S ebben természetesen az is benne van: egymásnak is testvéreivé válni Ez a „megdicsőítésünk”: részt ka­punk Isten dicsőségéből. Az egyetlen, akinek arcán, életében tényleg felragyogott Isten dicsősége: Jézus. S az ígéret szerint Isten terve az, hogy őhozzá váljunk hasonlóvá. Lélekzetelállító távlat s elképzelhe­tetlen, ha magunkra s egymásra tekintünk; gyarlóságunkra, gyenge­ségünkre, bűneinkre. Isten azonban most éppen azt akarja, hogy ma­gunktól eltekintsünk s csak öreá nézzünk: Jézusra. Jövendő életünk valósága benne ragyog fel. Nem csoda, hogy a Biblia nagy magyará­zója, Bengel, amikor ehhez a mondathoz ért, letette a tollat s kezét imára kulcsolta: „Meg is dicsőítette — óh Isten mit is akarsz velünk mívelni!” Amit elvesztegettünk: Isten képére teremtettségünket, vagyis azt, hogy önmagának, tulajdonául hívott létre — azt adja most vissza Jé­zusban. Az elveszett gyermekek — mint a példázatbeli fiú is (Lukács 15) — hazatalálhatnak s letelepedhetnek az atyai ház ünnepre terí­tett asztalánál. Isten háza népe leszünk, családjának tagjai, hiszen a Fiú testvérünk s Ű Atyánk. EZ A VILÁG ISTEN HÁZA. Azt akarja, hogy lakói, az emberek, de még a többi teremtett lények is („az egész teremtett világ”, 22. vers!) mind egymás testvérei legyünk. Hogy ebből az ígéretből és ajándékból már most mennyit valósítunk meg, az a mi felelősségünk. Mit tettünk s teszünk az emberrel naponként, akinek arcára pedig Isten a Krisztus vonásait akarja kirajzolni? A keserű valóság: a po­gány bölcsesség ezerszer megtapasztalt mondása, „ember az ember­nek farkasa”. Mit tesznek a hívők, a keresztyének azért, hogy ennek a fényes látomásnak: Isten családja lehetünk, legalább bíztató jeleit felcsillantsák az emberek között? Űjesztendő útjára drága ajándékkal, ígérettel indulhatunk el, jó reménységgel. Az ajándék mindig hálára kötelez s a hála szeretetben váltható aprópénzre. A reménység ízes kenyerét osszuk meg útitársa­inkkal. Groó Gyula Imádkozzunk! Reményemet beléd vetem Uram, — mikor láthatom meg arcodat? Mint a szarvas kívánkozik a forrásvízre, úgy kívánkozik lelkem hozzád, Uram! S most azt ígérfcd: nemcsak megláthatlak" Téged, de élhetünk is Veied, sőt együtt örvendezhetünk, sőt hasonlóvá leszünk az angyalokhoz, sőt hasonlóvá leszünk a Te Fiadhoz! Tiéd a dicsőség mindörökké! (Johann Gerhard)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents