Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)

1981-02-08 / 6. szám

I

Laikus sacwnmel

Istentiszteleti rend

Kilépnék a hivatal ajtaján, amikor hirtelen szembefordul velem a papom. Igazán szembe, mert fél lépésnyiről villan a tekintete; meg, mint vívókard pengéje, a szava: Te miért vagy evangélikus?

A DÖFÉS VÁRATLANUL ÉR. de nem készületlenül. Feltettem én mái' magamnak is nemegyszer, amikor mások igazságát vizs- gálgattam, s ném mindig és mindenben tudtam szembeállítani a magaméval. Legalábbis az alapkérdések tekintetében nem. Elüthettem volna lagymatag iskolás riposzttal, hogy: mert annak kereszteltek; vagy: mert őseim az emberi emlékezet határán túl mind azok voltak, vagy hasonlóan szimpla elhárító vágással, hiszen az ajtóban állva, kabátban. nem égtem a vágytól, hogy hosszas magyarázkodásba kezdjek.

Megpróbáltam hát rövid pengekötéssel feltartóztatni, s tőlem telhető tömör fogalmazásban, tempóban vágva szerelni le a támadását. Imigyen: Mert ez az az egyház, amelynek a filozófiája a legközelebb áll az én vallási felfogásomhoz.

TÉVEDTEM. Nem eresztette le a kardját; láttam, hogy új támadás jön, mert nem ilyen válaszra várt. Bevallom, kutyaszorítóba kerültem. Nem láttam, hova céloz. Meg azután, amit mondtam, hiszen mi, nem teológusok is számot szoktunk vetni magunkkal hit dolgában, csak talán egyszerűbb gondolatokkal, ösztönsze- rűbben fogalmazva, hogy mit takarnak bennünk a külső jelek.

Amit vártam, bekövetkezett. Az újabb vágás irányából láttam, hogy előbb nem azt a felületet védtem, ahova célzott.. Szeren Csérnre egy-két bevezető csellel megkönnyí tette á helyzetemet, mondván, hogy a keresztyén egyházak általában a megnevezésükben utalnak valamire, ami rájuk jellemző

SZIKRA AZ AGYAMBAN, gyors riposzt: az evangéliumra!

Kihuny a küzdelem szikrája, szeme befelé fordul. Evangélium — örömhír. Fordítja szó szerint. Tehát az örömhír vallása vágjunk. De ezt már csendesen mondja. Látom, letesszük a kardot. Hazafelé egy darabon együtt tartunk, de érről nem esik több szó közöttünk.

Hanem ott benn, a lélek tengerén nem ültek el a szelek, s a habok sem csitultak el. Napok múltán is felsejlett egy befejezetlen mondatban, egy elejtett szóban, hogy a csendes víztükör alatt gondolatok áramlanak. Nem tudom, meg sem kísérlem rekonstruálni, hogy az ő teológiailag finoman művelt agyában milyen eszmetársítások és logikai folyamatok hullámoztak, hol erősítve, hol kioltva egymást. A magam laikus észjárását nem kötik gúzsba és nem lendítik a tudás ismeretlen magasságaiba a szak- tudomány tételei és területének a határtalansága. Ezért módomban áll, hogy a végtelen sugár- özönből kiszűrjek egy gyertyányi fénynyalábot, és annak az útját követve keressem a forrást.

ÍGY HALADUNK MI KETTEN EGY IRÁNYBAN. Csakhogy ő a tudása által fényesen megvilágított terep bonyolult útvesztőjében válogatja a helyes irányt, míg én egy kerékpárlámpa gyér fényénél követem, vagy sokszor osak keresem az el-eltűnő párhuzamos ösvényt. Van azonban egy közös iránytűnk: az evangélium. Azaz Jézus tanításának írásba foglalt kvintesszenciája.

Mielőtt az ember valamilyen műszer után tájékozódna, biztonsága érdekében jól megvizsgálja azt. Ez áll az eszmei műszerekre is. Nézzük hát a mi iránytűnket Mi volt az előzménye? Egy másik iránytű. Ennek a mutatója azonban nem a végtelenből eredő fénysugár forrása, hanem a frigyláda. mindenkori tartózkodási helye felé mutatott, mert ott lakott a mindenható törvény Istene. Öt a főpapon kívül halandó ember meg sem közelíthette. És egyszer csak a betlehemi csillag fényébe öltözve megjelent egy ember, aki odament a ládához, felnyitotta, és engedte, hogy a világmindenség alkotójának végtelen fénye besugározza a belsejét, a templomot és az eget. Azután kilépett, és mindenki tudtára adta, hogy az Ige kiszabadult a törvény fogságából, és mint mindenek Ura. betöltötte az egész teremtett világot.

HÁT EZ AZ AZ ÖRÖMHÍR, melynek harsonaszavát kétezer év távlatából hallom, és szavára keresem a világot betöltő isteni fény forrását. Nem vagyok egyedül.

Molnár Barna

LOHSE: „NEM LEHET HÄBORÜ”

Január 6-án Loccumban Eduard hohse püspök, az NSZK-beli Protestáns Egyház (Evangelische Kirche in Deutschland) Tanácsának elnöke bejelentette, hogy március 4—11-ig hivatalos látogatást tesznek az Egyesült Államokban. A látogatás célja, hogy véleményt cseréljenek az amerikai egyházi vezetőkkel, mit tehetnek az egyházak a világban levő politikai ellentétek csökkentésére. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta a püspök, hogy a kelet-európai egyházakkal, különösen is az Orosz Ortodox Egyházzal kell erősíteni

a kapcsolatokat. A béke megőrzése és biztosítása „rendkívüli erkölcsi erőfeszítéseket” igényel — hangsúlyozta. A keresztyénség világot átfogó közössége azon fáradozik, hogy erősítse a meggyőződést, „nem tehet háború”. Az egyház békeüzenete sürgősebb és jelentősebb lett.

— ÁLLANDÓAN vásárolok bélyeggyűjteményeket, 1947 előtt használt képes levelezőlapokat, levélborítékokat és tábori postát. Cornides Sándor bélyegkereskedö. Budapest, 1067 Lenin krt. 79. (Udvari) Telefon: 121-589.

Budapesten, 1981. február 8-an Deák tér de. 9. (űrv.) Hafenscher Károly, de U. (urv.) Kálüy Zoltán, üu. 5. iij. Foltin Brúnó, du# tí. Szere- tetvendégség: Reuss András. Fasor de. Ili Gáncs Aladar, du. 6. Szirmai Zoltán. Dózsa Gyógy űi 7. de. fél 9. Gáncs Aladár. Üllői út 24, de. fél 11. Ruttkay Levente. Karácsony Sándor u. 31—33. de. 9. Ruttkay Levente. Rákóczi üt 57, b. de. 9. (szlovák) Cse- lovszky Ferenc, de. 12 (magyar) Ruttkay Levente. Thaly Kálmán u. 28. de. 1Í. Rédey Pál. Kőbánya de. 10. Veöreös Imre. Vajda Péter u. 33. de. fél 12. Veöreös Imre. Zugló de. 11. (úrv.) Schreiner Vilmos, du. 4. Sze- retetvendégseg: Nagy Gyula. Rákosfalva de. 8. Matúz Pai. Gyarmat u. 14. de. 8. Sehrenier Vilmos. Kassák Lajos út 22. de. 11. Benczúr László. Váci út 129. de. negyed 10. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Frangepán u. de.

8. Smidéliuszné Drobina Erzsébet. Üjpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Virágh Gyula. Soroksár- Üjtelep de. fél 9. Virágh Gyula. Pestlőrinc de. 10. Matúz László. Kispest de. lü. Bonnyai Sándor. Kispest-We- kerlc-telep de. 8. Bonnyai Sándor. Pestújhely de. fél 10. Schreiner Vilmos. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Rákospalota-Kistemplom de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston. Sashalom de. 9. Karner Ágoston. Mátyásföld de*. 9. Cin- kota de. fél ll. Szalay Tamás, tíu. fél 3. Kistaresa de. 9. Rákoscsaba de. 9. Kosa László Rákoshegy de. 9. Fe- rency Zoltán. Rákosliget de. ll. Kosa László. Rákoskeresztúr de. fél 11. Fe- renczy Zoltán.

Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós,, de. fél 11. (német), de. ll. (urv.) Koren Emil. du. 5. Szeretet- vendégség: Táborszky László. Toroc- kó tér de. fél 9. Koren Emil. Óbuda de. 9. Görög Tibor, de. 10. Vámos József. XII., Tartsay Vilmos u. ll. de.

9. Ruttkay Elemér, de. 11. Ruttkay Elemér, du. fél 7. Takács József. Budakeszi de. 8. Takács József. Pest- hidegkút de. fél 11. Takács József. Modori u. 6. de. 10. Kelenföld de. 8. (úrv.) Donáth László, de. 11. (úrv.) Donvth László, du. 6. Bencze Imre. Németvölgyi út 138. de. 9. Bencze Tmre. Nagytétény de. fél 9. (úrv.) Rozsé István. Kclenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Rozsé István. Budaörs du. 3. (úrv.) Rozsé István. Törökbálint du. fél 5. Rozsé István, csillaghegy de. fél 10. Mezősi György. Csepel de. fél 11. Malis István.

— LELKESZGVERMEK keres megvételre vagy eltartásért ikerház éoí- tésre alkalmas telket a budai oldalon. Cím: Szepesíalvyné Maggasy Márta, Budapest XI., Ulászló u. 45. Telefon: 658-631, este.

— IDŐS személy eltartását és gondozását vállalná lakásért egyedülálló középkorú nő. Budai egyházi dől-’ gozó” jeligére a kiadóhivatalba.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evan eélik us Egyház Sajtóosztályának lapí* Szerkeszti: a szerkesztő bizottság A szerkesztésért felel: Mezősi György Felelős kiadó:

Harkányi László Szerkesztősei és kiadóhivatal: 1088 Budapest Vili.. Puskin u. 12. Telefon: 142-074

Csekkszámlaszám: 516—20 412—Vili Előfizetési ár: egy évre 240,— Ft Árusítja a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133—1302

m

81.0259

Athenaeum Nyomda. Budapest Rotációs magasnyomás Felelős vezetd:

Soproni Béla vezérigazgató

„Fölötted ott ragyog az Ur, dicsősége meglátszik rajtad” (Ezs 60,2b)

VASÁRNAP. — „Mivel irgalmas Isten az Ür, a te Istened, nem hagy cserben, és nem hagy elpusztulni” (5 Móz 4,31 — Lk

12,7 — Mt 17,1—9 — Zsolt 40). Isten hatalmának és dicsőségének nincsen határa. Dicsőségének magasságából azonban nem csak lát, hanem számon is tart engem, a legkisebbet is. még a hajam szálát is. Nem csoda, ha nem csak időnként menekülök hozzá, hanem már vele és nála szeretnék lakni is. „Szeretnék lenni, mint ő, alázatos, szelíd, követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg, Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg” (783. ének 4. verse).

HÉTFŐ. — „Aki megváltott, az Izrael szentje, akit az egész föld Istenének hívnak” (Ezs 54,5 — Zsid 2,8 — 2 Móz 34,29—35 — Lk 9,46—50). Valóban nem láts2ik meg, hogy Isten, aki testté lett, az egész világ Ura. El lehet küldeni az ajtónk elől, olyan jelentéktelennek látszik. A legkisebbel is szolidáris. Ne a hatalmának tüze, hanem szeretetének fénye tegye sugárzóvá arcunkat, így nem kell leplezni magunkat. „Holdnak súgóra, Napnak fénylő árja S tenger csillag mind ragyog! Jézus sugárzóbb, Jézus pompázóbb. Szebb, mint a mennyben, angyalok” (768. ének 3. verse).

KEDD. — „Ha1 a hajnal szárnyaira kelnék, és a tengér túlsó végén iakr.ék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem” (Zsolt 139.9—10 — ApCsel 17,27—28 — Jn ,12,34—41 — Lk 9.57—62). Isten kézen fog, és vezet. így volt tegnap. így van ma, így lesz holnap. Minden lépésnél velem. Nyíljon ki szemünk, hogy meg is lássuk őt mellettünk. Induljon meg szívünk. kezünk és lábunk, hogy hátratekihtés . nélkül kövessük. „Mindenkor Veled vagyok. Jézus Krisztus, én Megváltóm! Csak te- nálad maradok Itten s túlnan a halálon. Mert te fogod jobb kezem Altai e zord életen” (779. ének 1. verse).

SZERDA. — „Az Űr színe előtt járhatok az élők földjén” (Zsolt

116.9 — Zsid 13,14 — 2 Móz 13.20 —22 — Lk 10.1—16). Igaz, hogy az idő múlandó, vele együtt mi is. Ez itt nem örök élet. De ez a múlandó élet sem hiábavaló. Életünk szolgálatba állított élet. Az Űr súlyt helyez. rá. hogy múlandó életünkben is békénk. legyen. Ezt munkálni, ez a szolgálatunk „Gyorsan folyó időmet Az Ür nem adta hiában. De azért., hogy erőmet Gyakoroljam jó munkában” (453. ének 1. versé).

CSÜTÖRTÖK. — „A mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta” (Ézs 53.4 — ApCsel 3.18 — 2 Móz 24,1—2.9—11.15—18 — Lk 10.17—24). Bár Jézus látszik hatalmát veszítettnek, csapástól sújtottnak, de ettől a csapástól a Sátán hullott alá az égből, és lett. trónfosztott senki, és én, aki eddig betege voltam néki, Uram fájdalmai árán meggyógyultam. „Én voltam az elveszett, Aki halált érdemelt, Kire gyászos éj szakadt, Isten Fia, a jó pásztor Megváltott a bűn átkától, Üdvöm,, napom feltámadt” (774. ének 3. verse).

PÉNTEK. — „Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését, azért én is meghallgatlak” (2 Krón 34,27 — Lk 15,18 —19 — Jn 7,25—30 — Lk 10,25— 37). A meglágyult és megalázott szív, ez a bűnét bánó szív. A bűnbánó szív ott áll Isten atyai háza előtt, és hozzá kijön, neki elébe megy az Atya bűnbocsánattal. De azután lássuk meg a porba döntött embertársat. „Meghallgattál! Már semmi kétség, Megadtad a bűnbocsánatot; Én Istenem, .én Istenem. Forró hálám tied legyen” (325. ének 6. verse).

SZOMBAT. — „Hiszen apraja- nagyja mind nyerészkedésre adta magát, prófétája, papja mind hamisságot művel. Népem romlását úgy gyógyítják, hogy könnyelműen mondogatják: Békesség, békesség! — de nincs békesség” (Jer 6.13—14 — Kol 1,20 — Fii 3.20—4.1 — Lk 10,38—42). Mi más tölthet így el egészen békével, amitől szívem valóban megnyugszik. mint az, hogy Jézus a kereszten kiengesztelt Istennel. Maradiunk az Úrban, ez jó! „Jézus én bizodalmám. Örök életre vezérem. Őbenne van nvugalmam. Mert vele azt mind elérem. Ami itt vigasztalhat. Holtomban boldogíthat” (213 ének 1. verse)

Kari Béla

— HALÁLOZÁS. Gállá Sándor aranydiplomás mezőgazdász, a mohácsi gyülekezet bólyi szórványának több évtizeden át volt hűséges gondnoka, életének 80. esztendejében váratlanul elhunyt. Temetése január 24-én volt a bólyi temetőben. Zászkaliczkv Pál lelkész szolgálatával. „Az ember olyan, mint a fű. és minden dicsősége, mint a fű virága. Megszárad a fű. virága lehull, de az Ür beszéde megmarad örökké. Ez a beszéd pedig az evangélium, amely hirdettetett nektek.”

— Rozsnyai Jenő, a pápai gyülekezet hűséges presbitere, a Veszprémi Egyházmegye főjegyzője. 6S éves korában elhunyt. Temetése nagy részvét mellett volt január 21-én Pápán, Ravatalánál Síkos Laios pápai lelkész, a VpszDrémi Egvházmesv*» esperese hirdette a vigasztalás evangéliumát.

— I ak.ASMEGOLDAst keresek kétszázezer készpénzzel Budapest belterületén. Vagy eltartási szerződést. „Hit” jeligére a kiadóhivatalba.

— TEOr.OGUS házaspár albérleti szobát keres. „Budapesten vagy környékén” jeligére a kiadóhivatalba.

Minek és érdemes?

— A mi időnkben, édes fiarrí, nem ültünk egy szál trikóban az a'sztalhoz és mielőtt enni kezdtünk volna, imádkozni szöktünk, és nem válogattunk abban, afnit édesanyád az asztalra tett.

—Minek emlegeti mindig azokat a régi időket, ki az ördögöt érdekel az már ma, hogy maguk annak idején mit csináltak? — Ezzel lecsapta a kanalat az asztalra, felugrott, kirohant o szobából jól becsapva maga után az ajtót.

A jelenet nem ismeretlen.

Ennek a dühösen odadobott mondatnak két része van:

Minek emlegeti és kit érdekel már ma az?

Elmondhatatlan sokszor hallottam már a mai generáció szájából ezt a „minek emlegetitek”-et.

‘ A napokban magam is hangosan gondolkodtam.

■ — Ma is rejtély előttem — mondtam •—, hogy miképpen bírtam azt a töménytelen sok munkát. Reggel ötkor keltem. Héttől 8-ig francia órán voltam, utána

2-ig egy utazási irodát vezettem, 2—6-ig egy magántanulót tanítottam érettségiig. 6—10-ig szerkesztőségben dolgoztam, éjjel Vs 12-kor ültem géphez és legtöbbször 3 óra előtt nem kerültem ágyba, mert

akkor írtam a cikkeimet, előadásaimat, amíg az erélyes házmesterné fel nem szólt, hogy nem alusznak tőlem a lakók.

23 éves kishugomnak meséltem ezt. Minek emlegettem? Mert délután hazajött. úgy ahogy volt végigdölt a sezlonon és azt mondta, hogy ezt nem lehet tovább bírni, hogy annyit kell dolgozni, hogy abba beleőrül az ember, hogy már reggel Vs 7-kor kell kelnie, 3/4 9-re benn lenni a munkahelyén, kávéfőzés, értekezlet, megbeszélés, külföldit ebédeltetni és este az operába elkísérni, délután üzemlátogatás, jó ha már ll-re hazakerül.

Nem tudtam sajnálni. Az ő korának már több mint kétszerese vagyok és még mindig fél hatkor kelek és ritkán hajtom 11-kor álomra a fejem. Soha sem segített Istenem kívül senki, mindent magamnak kellett elérni, kiharcolni, megszenvedni, elintézni, megvalósítani, segélyek nélkül, támogatás nélkül, vállalati engedményes szabadidő nélkül, saját zsebből tanulni, hosszas, kemény munkával feljebb jutni a létrán, fokról fokra, bizonyítani, előljárni, túlteljesíteni fáradhatatlanul. És vannak ennél még nehezebb, még keservesebb életutak.

Miért nem lehet erről beszélni? Miért nem szeretik ezt hallani? Mi ez? Titok? Miért nem érdekli, miért untatja ez a mai generációt? Amit mi megszenvedtünk nem csekély!

Mi tartottuk a vállunkat, amikor még ez a generáció gyermekcipőben járt. Mi viseltük a kezdeti nehézségeket, mi éltük át a háború borzalmait, mi koplaltunk, mi hordtuk el a romokat, miért nem, lehet ezt emlegetni, egyszer, akár százszor is, ha rheumás karunkban, ízü- letes térdünkben, ziháló tüdőnkben, rendetlenkedő szivünkben érezzük, idő előtt ráncosodó arcbőrünkön, fehér hajunkon látjuk? Nem kérkedünk vele, nem szegyei jük, beszélünk róla, hogy a maiak is tudják és legyen összehasonlító alapjuk és megbecsüljék jobban, ami a kezükbe hullik, mert mi lenne, ha egy reggel arra ébrednének, hogy a mi múltunkat kell élniök? Lenne lakásuk, de nem tudnák kifizetni, mert nem lenne állásuk vagy éhbérért kellene dolgozatok? Hogy amikor lépten-nyomon reklamálnak, gondoljanak arra is, hogy megvan a napi eledelük. jól öltözöttek, szórakozhatnak a kedvükre, és szinte még nem is végeztek, máris van állásuk.

Kit érdekel már ez?

Régi emlékeket gyűjtünk, sírokat tárunk fel, a népművészet hagyományait gyűjtögetjük, múzeumokba helyezzük régi írásos emlékeinket, festményeket restaurálunk és az emberi szenvedésről, verítékről nem beszélhetünk, mert kit érdekel már az? Elhallgassuk az átélt háború borzalmait, amikor minden percben lángbaborulhat a világ? Ifjúságunknak a tegnap naivnak látszó erkölcsi szemlélete már unalmas egy mai vetkőző bulival szemben? Ezekről is, azokról is lehet és kell beszélni, mert mindegyikben van megszívlelendő és kivetnivaló, elitélendő és megbotránkoztató.

És ha ma is asztalhoz ülünk, akár családdal. akár egymagunkban, tegyük azt úgy, mintha a nyilvánosság előtt lennénk, tiszta ruhában és tudatosítsuk magunkban azt a bőséget, amely nem jut ki a világon mindenkinek. Tegyük Össze á kezünket és köszönjük ezt meg. Ez is olyan valami, amit jó a múltból megtartani és szólni is kell róla.

Gyarmatba íren

r