Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-08 / 6. szám
GYERMEKEKNEK^ Egy katona hite Mt §,5—13. Szoktatok naplót írni? Feljegyzéseinkben megörökíthetünk mindent, ami csak történik velünk. S micsoda élmény évek múltán újra átélni a már-már feledésbe merült eseményeket. Nekem nincs naplóm, de annál inkább szeretem mások naplóját olvasni — nagy történelmi személyiségek, múltban élt emberek vallomásait. Ezekben az írásokban feltárul egész világuk — gondolataik, az a környezet, amelyben éltek. A MAI TÖRTÉNETÜNK egy római katonatisztről szól, a kaper- naumi századosról. Vajon miről írt volna ez az ember, ha lett volna naplója? Mivel nem maradt reánk semmiféle feljegyzése, ezért a fantáziámra hagyatkozom. Ügy képzelem, hogy naplójának egyik lapján ez áll: „Sok éve már, hogy ide a Genezáret tó parti határvárosába rendeltek százfőnyi helyőrségemmel. Itt ügyelek a vámállomás rendjére, a határmenti falvak békéjére. Az eltelt időben bőven volt alkalmam tapasztalni, hogy a zsidóság menynyire gyűlöli az idegen római katonákat. Tudom, maguk közt csak »pogány kutyáknak« neveznek minket. Ahol csak tehetik, becsalják a helyőrség tagjait. Múltkor az egyik katonám eltévedt. Hiába kérdezősködött, mindenki félrevezette. És micsoda gőg van bennük! Ök néznek le minket, a világ újait' Persze a gyűlölet és a megvetés kölcsönös. Katonáim szinte undorodnak a zsidóktól. Én mégsem tudom gyűlölni őket. .Társaim eleget gúnyolnak is ezért. Bár látom hibáikat, valami mégis vonz hozzájuk. Szeretem, ha beszélnek az egy igaz Istenről. Nekünk rómaiaknak annyi istenünk van ... ki sem igazodom közöttük. De Ö. a zsidók Istene, senki máshoz nem hasonlítható. Társaim azt mondják, hogy elment a i. eszem, dé" nekem ezt az Istent meg kell ismernem." És a százados valóban megragadott minden alkalmat, hogy az Urat megismerje. Feljegyezték, hogy eav imaházat — zsinagógát is éníttetett Kapernaum számára. Ennek a zsinagógának nagy jelentősége lett. Az összes többi közül ezt látogatta Jézus a leasvak- rabban. A százados masa is hallhatta Jézust prédikálni. Tudott esodatetteiről, csak személyesen nem beszélt még vele. De hisz olvan nagv is volt a szakadék a zsidók és rómaiak közt! EGYSZER AZONBAN TÖRTÉNT VALAMI. Megbetegedett a százados rabszolgája. Bizonyára tudjátok, hogy a rómaiak a rabszolgákat megvetették. Nem tartották embereknek, csak élő szerszámoknak. Ez a római tiszt azonban úgy aggódott szolgájáért, mintha tulajdon fia lett volna. Mindent meg akart tenni gyógyulása érdekében. így jutott el Jézushoz kérésével: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon és szörnyű kínjai vannak.” — A történetben most két különös mondat következik. Az első Jézus szájából hangzott el: „Elmegyek és meggyógyítom.” — Ez a mondat megrendítette a századost. — Hát Jézus nem veti őt meg, nem húzódik el tőle? Aki mindenkinél nagyobb és szentebb, eljönne az ő házába...?! De a százados válasza is meghökkentő volt: „Uram, nem vagyok méltó erre ...” A gőgös zsidók és gőgös rómaiak városában páratlanul alázatos vallomás ez. És azzal, amit még hozzáfűzött, teljessé tette Jézus ámulatát is: „Csak szólj egy szót és meggyógyul az én szolgám.” A római tiszt tudta, mit jelent a hatalom. Megszokhatta parancsainak villámgyors teljesítését De most Jézusban felismerte a mindenek felett való Urat, aki mellett minden más hatalom eltörpül — az övé is, a betegségé is. EZ A NAGYSZERŰ ALÁZAT ÉS HIT vívta ki Jézus csodálkozását és megbecsülését. . . Aznap naplójába ezt jegyezhette volna fel a kapernaumi százados: „Ma a szolgám Jézus szavára meggyógyult !” Bizony megszégyenítette a zsidókat ennek a pogány rómainak a hite, aki ilyen bizalommal tudott a „gyűlölt ellenség” istenének hatalmában bízni. A zsidó nép büszke volt arra. hosv őket Isten kiválasztotta. Azt hitték, ezzel már övék is az Isten országa. Jézus figyelmeztette őket, a századossal való beszélgetés után: Nem a gőgé a jutalom. hanem az alázatos, ' hivő szívé. AZ ISTEN -GYAKRAN „pogá- nyok hite” által szégyenít meg bennünket is. Néhány évvel ezelőtt egy néger püspök Európában járva így nyilatkozott: Régen a fehérek jöttek Afrikába, hogy bennünket Istenhez térítsenek, most úgy látom, nekünk kell a fehéreket misszionálnunk. Pintér Márta — SZÉKESFEHÉRVÁR. A helyi gyülekezetekkel közösen tartott egyetemes imahéten, január 21-én dr Nagy István tatai lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye esperese szolgált igehirdetéssel. „írok nektek, if jak...” A sport szerepe a felkészülésben „A béke vagy te, Sport! / a népeket egymáshoz fűző szép szalag: / és testvérré lesznek mind általad, / önuralomban, rendben és erőben. / Mert önbecsülést tanulnak az ifjak / tőled, s más népek jellemét is éppúgy / megértik s nagyra tartják, hogyha te / tanítod őket túlszárnyalni egymást: / mert versenyed a béke versenye.” — így vall a sportról, s annak embert nemesítő hatásáról Pierre de Coubertin báró, az újkori olimpiák felújítója az „Óda a Sportról” című versében. O első pillanattól kezdve a sport szépségét és erkölcsi erejét helyezte mindenek fölé. Nem győzte hangsúlyozni, hogy mindenfajta üzleti szellemet, az emberi méltóságot vagy éppen az emberi életet veszélyeztető dolgot messze el kell a sporttól távolítani. A sportolás a test és a szellemi (lelki is!) összhangjának elősegítése. Ennek vitathatatlan jele volt, hogy 1906- ban a NOB párizsi kongresszusán javasolta az olimpiára a művészeti versenyek felvételét is. így volt olimpiákon szobrászati, építészeti, zenei, irodalmi és festészeti vetélkedés, melyeket először 1912-ben Stockholmban is értékeltek és aranyéremmel díjaztak. Nagyon régi felismerés az, hogy a test és a szellem (lélek) igazi „karbantartásához” elengedhetetlenül szükséges a rendszeres testedzés, mai szóval élve a repd- széres sportolás. Nagyon helyeselhető az, hogy a mai tantervi oktatásban egyre nagyobb súlyt kap az életre, a szolgálatra való felkészülésben a sport, a testnevelés. Igen örvendetes az a kezdeményezés is, melyet a tanulóifjúság rendszeres sportolására és az iskolai testkultúra fejlesztésére hoztak létre: megalakult az Országos Diáksport Iroda. \ A tanulóifjúság sportolása A sportolást, a test edzését nem lehet elég korán kezdeni. TökéEzén a héten Máté evangéliumának Iá. fejezetét olvassuk. - Kérdéseink: 1. Miárt nem tiszteli szüleit az, aki ezt mondja: „áldozati ajándék az, amivel megsegíthetnélek”? 2. Mi ellen szólt Jézus, amikor ezt mondta: „nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából”? 3. Kikre gondolt Jézus, amikor ezt mondta: „nem jó elvenni a letésen helyes felismerése volt az oktatási politikának, hogy az általános és középiskolákban heti háromra növelték a testnevelési órákat. Igen figyelemre méltó előregondolás. hogy a fiatalság életre nevelésében minden eddiginél nagyobb hangsúlyt helyezünk fizikai erőnlétének, teherbíró képességének fokozására és testkultúrájának kialakítására. A Képes Sport hasábjain az oktatásügyi államtitkár 1979. VII. hónapi számában ezt nyilatkozta: „Az iskolai oktatás rendszerében másfél millió fiatal neveléséért vagyunk felelősek, s mi olyan embereket akarunk nevelni, akiknél a szellemi és testi értékek összhangban vannak, s ezért képesek szocialista hazánk építésére, gazdagítására, s ha kell — megvédésére. Ilyen embereket formálni pedig csak mély meggyőződés alapján, állandó erőfeszítéssel, összehangolt munkával lehet.. Hadd idézzem ehhez újra Coubertin szavait; „Végre is az ember nem csupán testből és lélekből áll, hanem három dolog jellemzi: a test, a szellem és a jellem. A jellem kialakítását nemcsak a szellem befolyásolja, hanem a test is.” Az életre való felkészülésben erre nagyon nagy szükség van, hogy mindenki — felnőtt korra — tudjon igazán helytállni munkájában. szolgálatában ott, ahová őt Isten állítja. Egészséges test, fizikai felkészültség, küzdeni tudásunk, akaraterőnk edzése egyszerűen elképzelhetetlen a rendszeres sportolás, testmozgás nélkül. Ezért is csak üdvözölni tudjuk az egyre népszerűbbé és egyre nagyobb méretekben kibontakozó tömegsportmozgalmat. Ennek célja túl az egészséges életre nevelésen az, hogy valóban testileg, lelkileg, szellemileg fel- készülten tudjunk helytállni munkánkban. gyermekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.”? 4. Egyes írásmagyarázók szerint a négyezer ember megvendé- geléséről szóló csoda, az ötezer ember megvendégeléséről szóló csoda (Mt 14,13—21) más változata. A sok különbözőség azonban arról győz meg bennünket, hogy itt Jézusnak egy másik csodájáról van szó. írjunk le legalább négy lényeges különbséget! Válaszaitokat február 22-ig küldjétek be a következő címre: Evangélikus Elet Szerkesztősége, Budapest, Puskin u. 12. 10SS Tömegsport — mindenkinek Nem újkeletű dolog. Már 1939- ben országos kampányt indítottak, hogy az ifjúságot tömegesen bevonják a rendszeres sportolásba és testedzésbe. Idézek az 1959- es, erre vonatkozó határozatból: „A testnevelési és sportmozgalom fő célja, hogy sajátos eszközeivel hozzájáruljon a szocialista társadalom felépítéséhez és védelméhez.” A következő pontokban határozza meg az országos sport- mozgalom feladatait: 1. A nevelés többi területeivel együtt segítenie kell a szocialista ember kialakítását, akiben fellelhető a szellemi gazdagság, az erkölcsi tisztaság és a fizikai tökéletesség egyaránt. . . 2. Védenie és fejlesztenie kell az ifjúság és a dolgozók egységét. 3. Segítenie kell a munka termelékenységének emelését... 4. Biztosítani kell a sportolóknak a társadalmi életbe való bevonását. 5. Segítenie kell a tömegek kulturális-szórakozási igényeinek kielégítését.” (Magyar Sport Évkönyve, 1960.) Mindennek a programnak a summája: a sport az ember egészségét van hivatva konzerválni, hosszabbítani. A rendszeres mozgás, sportolás, még ha egészen egyszerű szinten is, de biztosíthatja a szervezet „karbantartását”, egészségét. A sport az egészség egyik biztosítéka Nem véletlen tehát a munkahelyi torna, a tv esti tornaműsora, az ifjúság fokozott sportolási mozgalomba való beszervezése. Itt kell egy mondatot szólni arról, hogy milyen fontos szerepet játszik ma az orvostudomány« ban, a gyógyításban a sport, a mozgás, a testedzés szerepe. A testmozgásnak, a sportolásnak igen nagy a szerepe a szív- és vérkeri ngésrendszer-betegségek megelőzésében, gyógyításában és utókezelésében. Soha nem lehet megfeledkezni arról, hogy ma hazánkban is ezek a fajta betegségek állnak a halálozási statisztika élén. Való igazság, hogy minden gyógyszernél többet ér a megfelelő életmód. Nagy jelentősége van a munkahelyi pár perces tornának. Felbecsülhetetlen értéke van egészségünk számára a szervezett túráknak, a kocogómozgalomnak. Az emberi szervezetet védi, tartja állandó készenlétben és nem utolsósorban egészségünket védi. Nem nagy dologról van itt szó. Rengeteg lehetőség van ennek (Folytatás a 4. oldalon) Olvassuk együtt a Bibliát 19. Izgalommal teli örömmel vettem kezembe a szlovák evangélikus egyház 1981. évi naptárát, a Tranoscius kalendárt. Átlapozva a művészi grafikákkal és fényképekkel illusztrált 160 oldalas évkönyvet, egy kis bepillantást nyertem a szlovák testvéregyház életébe, hiszen a naptár mindig pontos és hű tükörképe az egyház életének és szolgálatának. Hogyan élnek hát szlovákiai evangélikus testvéreink ? Közös gyökerek Az első, ami a naptár olvasása közben egy magyarországi evangélikus olvasónak feltűnik, az, hogy a szlovák evangélikusokkal közösek a gyökereink: nem csak a hitbeli gyökereink, hanem történelmi múltunk is. A nagy egyháztörténeti évfordulókról való megemlékezések sorában szinte ugyanazokkal a címekkel találkozunk, mint a mi Evangélikus Naptárunkban. A soproni ország- gyűlés 300 éves évfordulója, és a Carolina Resolutio kiadásának 250 éves évfordulója alkalmából a naptár cikkei megemlékeznek arról a sok megaláztatásról és szenvedésről, amelyet magyar és szlovák evangélikusoknak egyaránt el kellett szenvedniük az akkori Magyarországon, Részletes cikkben emlékezik meg a naptár a Türelmi Rendelet 200 éves évfordulójáról, amely magyar és Kcpck a szlovák tcstvéregyház életéből az 1981. évi Tranoscius kalendár tükrében szlovák evangélikusoknak egyaránt új kezdetet jelentett. Evangélikus gyülekezeteink nagy része nemcsak Magyarországon, hanem Szlovákiában is a Türelmi Rendelet után éledt újjá, és épültek fel azok a templomaink, amelyek még ma is istentiszteleti helyül szolgálnak gyülekezeteinkben. A közös történelmi múltról beszélnek az egyéb történeti megemlékezések is. Bahil Mátyás (Matej Bahil), a híres egyháztörténész halálának 220. éves évfordulójáról emlékezik meg a naptár, részletes írásban. Bahil, Mária Terézia idejében, az evangélikusok vallásszabadságának bátor harcosa volt, s ezzel beírta nevét a szlovák és magyar evangélikus egyháztörténetbe egyaránt. Leska János (Ján Pravoslav Leska) nyitrai esperes születésének 150. éves évfordulójáról olvashatunk megemlékezést, aki hitvallási irataink szlovák nyelvre fordításával szerzétt maradandó érdemeket. Ő adta ki hitvallási irataink szlovák nyelvű gyűjteményét 1898- ban Békéscsabán. A naptár megemlékezik Nathan Söderblom uppsalai érsek halálának 50. éves évfordulójáról, kiémélvé azt, hogy az „ökumenikus mozgalom atyja” milyen nagy barátja volt a szlovák evangélikus egyháznak. Hasonló feladatok A naptár olvasása közben másodsorban arról győződhetünk meg, hogy a szlovák evangélikus egyháznak hasonló feladatokkal kell megbirkóznia, mint a mi egyházunknak. Ez természetes is, hiszen szlovák testvéreink szocialista társadalomban szolgálnak, mint mi. Több cikkben is olvashatunk arról, hogy legfőbb feladatuknak szlovák testvéreink is a béke megőrzésének szolgálatát tekintik. Dr. Ján Michalko, a szlovák egyház egyetemes püspöke „Az Isten békessége legyen veletek” c. írásában arról szól, hogy mennyire elválaszthatatlan egymástól a lelki békesség, és a világ békéje. Ezért vesz részt a Szlovák evangélikus egyház is szívvel, lélekkel a Keresztyén Békekonferencia munkáiéban. A naptárban fényképet láthatunk a Keresztyén Békekonferencia Karlovy Varyban tartott egyik bizottsági üléséről, ahol dr. Ján Michalko és dr. Ottlyk Ernő püspökök egymás mellett ülnek. A naptár írásaiból az is kitűnik, hogy szlovák testvéreink tevékenyen részt vesznek a szlovák nép előtt álló feladatok elvégzésében is. Írást olvashatunk arról, milyen feladatok várnak a szlovák evangélikusokra az új ötéves tervvel kapcsolatban, hogyan járulhatnak hozzá a munka hatékonyságának és minőségének növeléséhez. Olvashatunk arról is, hogy a szlovák evangélikusok elöl járnak a népi kultúra és a népi hagyományok megőrzésében. Örömök és gondok A naptárból értesülhetünk szlovák testvéreink örömeiről és gondjairól is. Egy írásban arról olvasunk, milyen nagy örömöt jelentett a szlovák gyülekezeteknek a két évvel ezelőtt megjelent modern szlovák nyelvű Biblia. Ez az öröm s&ámukra annál nagyobb, mert ez az első szlovák nyelvű teljes Biblia. Szlovák testvéreink eddig ugyanis a 16. századi. cseh nyelvű, az úgynevezett kralici Bibliát használták. Másik nagy öröme szlovák testvéreinknek az. hogy Drazovcén (Nvitra- darázson) sikérült evangélikus egyházi üdülőt létesiteniök. Az üdülő fényképét néhány üdülő- vendéggel együtt megtaláljuk a naptárban. Örömmel számol be a naptár arról is. hogy a hívek áldozatkészségéből sok gyülekezetben újították meg az egyházi épületeket, templomokat és lelkészlakásokat. A naptárban többek között a galánta-matusovkoi filia megújított templomának képével találkozunk. Képet láthatunk a fiatal lelkészek felavatásáról, amelyen mind az avató püspök, mind a felavatott lelkészek albában (Luther-kabátra terített, fehér liturgikus öltöny) vannak. Külön írás foglalkozik o nők lelkészt szolgálatával. A szlovák evangélikus egvház már 1951. óta lelkésszé avatja a teológiát végzett nőket, és ennek következtében sok lelkésznő szolgál a gyülekezetekben. Sok kép számol be azokról a külföldi vendégekről. akik az elmúlt évben szlovák testvéreinket meglátogatták. (Dr. Paul Hansen, a Lutheránus Világszövetség európai titkára. dr. Filaret. kijevi metropo- lita, stb.) Dr. Ondrej Bartho egyetemes főtitkár, írásában arról is szól. hogy a soron következő egyik legfontosabb egyházi feladat, növelni a gyülekezetek anyagi felelősségét a közégvház, elsősorban a lelkészképzés iránt. Szlovák' testvéreink életére és szolgálatára sok áldást kívánunk. Selmeczi János
