Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-02-08 / 6. szám
i-’-i ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP XLVL ÉVFOLYAM 6 SZÁM 1981. február 8. Ara: 4,50 Ft. Dr. Lékai László bíboros látogatása tlr. Káldy Zoltán püspök-elnöknél „Emelkedjetek föl, ti ősi ajtók” Beszámoló a megújított vései templom megnyitásáról Az érkező dr. Lékai László bíboros, érsek, prímást dr. Káldy Zoltán püspök-elnök fogadja Dr. Lékai László bíboros, prímás, érsek, január 14-én meglátogatta hivatalában dr. Káldy Zoltán püspök-elnököt. Káldy püspök örömmel köszöntötte Lékai László bíborost és megemlítette',• hogy tudomása szerint a magyarországi evangélikus egyház .történetében ez az első eset, hogy Yqmai katolikus bíboros prímás látogatást tett az evangélikus egyháznál. A beszélgetés meleg testvéri légkörben folyt' le, A bíboros és a püspök-elnök kölcsönösen tájékoztatták egymást a- két egyház életének főbb eseményeiről és az ökumenizmus jegyében kialakuló kapcsolataikról. A látogatás végén dr. Lékai László bíboros átnyújtotta dr. Káldy Zoltán püspök-elnöknek a vatikáni magyar kápolna dedikált albumát. NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS A LESZERELÉS IRÄNT NORVÉGIÁBAN Miközben Norvégiában széles A norvég' evangélikus püspökök körű vita folyik a közvéleményben amerikai fegyverzetnek az ország területén való tárolása ügyében — s a két ország kormánya erről a közelmúltban szerződést is kötött már — egyházi emberek állást foglalnak a leszerelés és az enyhülés mellett. Még az igazságos háború” régi fogalmát is tűz alá vették azok a teológusok. akik a nyolcvanas évek valóságára nézve keresik a ke- resztyénség feleletét. Odd Bondevik lelkész, aki a közelmúltban lett a Norvég Misz- sziői Társaság főtitkára, és aki a hatvanas években résztvevője volt az antinukleáris tüntetéseknek, bírálta a teológiai főiskolákat, melyek. a béke és háború kérdésének korszerűtlen megközelítését nyújtják hallgatóiknak. „A nukleáris fegyverek szétrombolták azt a régi elképzelést, hogy a háború két rossz között a kisebbik lehet. Ma nehezen le-? hét rosszabbat elképzelni a nukleáris háborúnál.” Majd így folytatta : „Mivel a nukleáris fegyverek teljesen , új helyzetét teremtettek. á háború és béke problémájának új megközelítése szükséges.” konferenciája ugyan nem érezte magát elég felkészültnek ahhoz, hogy foglalkozzék az amerikai fegyverek norvégjai tárolásának kérdésével, de szakértőkből álló egyházi bizottság elé utalta, és kijelentette: az egyháznak össze kell fognia mákokkal a béke építése érdekében. Arvid H. Nergard, Észak-Halo- galand püspöke ezzel szemben helytelenítette a tervet, mert véleménye szerint nem segíti elő a Kelet és Nyugat közötti enyhülést. Reményét fejezte ki, hogy széles mozgalmat tudnak létrehozni a leszerelés érdekében, az egyházban és a társadalomban, föl ül kereked ve a Kelet—Nyugat ellentétén. Az ötvenes és hatvanas években a püspök is részt vett az antinukleáris tüntetésekben. Dr. Per Lonning professzor, korábban Borg püspöke, tovább ment: „Az egyháznak fel kell vetnie a világon folyó fegyverkezési verseny alapvető kérdését: továbbra is részt veszünk ebben a szörnyűségben, vagy pedig elszánjuk magunkat és kimondjuk, hogy tovább nem vagyunk hajlandók menni, bármit is tesz a másik fél?” Amikor egy gyülekezet helyben levő lelkész nélkül is gyülekezet tud maradni éveken át, az nagy dolog. Ha egy ilyen közösség még templomát is felújítja, az már egészen . rendkívüli esemény. A Vesén élő háromszáz evangélikus testvérünk szép tanúságát adta hitének és .egyházszeretetének amikor teljesen felújította templomát. A MEGNYITÓ ÉS HÁLAADÓ ISTENTISZTELETRE érkező dr. Káldy Zoltán püspököt már a község határában várta a küldöttség, Lébár János másodfelügyelő vezetésével. Innen a hívogató harangzúgás vezetett a templomhoz, ahol az egész gyülekezet, élén Bartók F. János felügyelő, valamint Dubovay Géza esperes — a gyülekezet jelenlegi helyettes lelkésze — köszöntötte a püspököt. Megható jelenete volt a-fogadásnak, amikor huszonhat konfirmandusuk fogta körbe a püspököt, majd egyenként eléje lépve — a frissen esett ropogós havon — egy szál virággal, és Zsoltár-verssel kedveskedtek neki. AZ ŐSI. MOST MEGÚJÍTOTT. TEMPLOM ajtajának ünnepélyes Dr. Gyula prufrsisior a Déli Egyházkerület lelkészt főjegyzője A Déli Egyházkerület, 1980.' november 19-én tartott közgyűlésén az egyhazikerülefci presbitérium javaslata alapján Mekis Ádám esperes nyugalombavonulása nyomán megüresedett egyházkerület! lelkészi főjegyzői tisztségre dr. Nagy Gyula teológiai tanárt választotta meg. Egyházi törvényeink szerbit az egyházkerületi lelikészi főjegyző egyben a püspök helyettese is. Ovambokavango EZT A FURCSA, SZAMUNKRA ’í\IEííEZ,lN lvntJi j.\EViST lyM-uan tanultam meg, es utoiag beismerem, hogy gyaaorol- nom Kellett az egyvegteuen való Kimondását, mint teszik ezt nyelvtoro próbaként Kabindra- nath Tagore nevevei. De rákeny- szerítettem magamat a név megtanulására. Egyrészt mert érzelmileg melyen felkavart az az esemeny, amelyről szóló híradásban ram meredt ez a szó. Másrészt meg éppen egy, az egyházi sajtó nemzetközi szolgálatáról szóló szeretetvendégsegi tájékoztatóhoz, aüg tudtam volna énnél szemleltetobb, friss példát említeni, mint a namibiai evangélikus egyház nyomdájának a felrobbantását. — Igen, így, ahogy mondom — úgy emlékszem hírt is adtunk erről lapunkban —, ebben a dél-afrikai, nemzeti és politikai függetlenségéért küzdő országban, amelynek ügye a mai napig állandó vitatéma az ENSZ- ben és valamennyi nemzetközi politikai, társadalmi és egyházi fórumon — 1973-ban a „levegőbe röpítették" az ottani evangélikusok és a világ lutheranizmusa családja nagy erőfeszítésével létrehozott sajtóközpontot. — Testvérlapunk, az „Omukvetu” e naptól kezdve hosszú ideig nem jutott el a mintegy 280 ezer tagot számláló evangélikus egyházban élő hittestvéreinkhez. — A tetteseket nehéz lett volna utolérni és számonkérni az akkori kritikus politikai helyzetben. De, hogy a szálak hová vezettek, eíelől senkinek sem volt kétsége egy pillanatig sem, akkor, amikor a politikai és társadalmi haladásért küzdő, különböző világnézetű emberek, férfiak és nők százai, köztük sok hittestvérünk is életét vesztette, kényszerült hazáját menekülve elhagyni, vagy talált lezárt sorompóra, ha oda vissza akart térni (lelkészek is) — a délafrikai fajüldöző rezsim „hivatalos” tevékenysége és tömegesen mozgósított bérencei terrrorakciói következtében. Ettől kezdve a szívem egyik „sarkában” állandó lakóhelyet kapott az ovambokavango egyház és sajtószolgálata. Figyeltem a hírekre, amelyek a nemzetközi egyházi saitószolgálatban a testvéregyházról megjelentek, éppen úgy. mint a napilapokban, vagy más kommunikációs szolgálatban hazájukkal kapcsolatos híradásokra. Hadd írjam le, hogy imád- gagáiraoan is menyet napiak, sot a közös imádság alkalmam is, mint a legutóbbi ökumenikus imane- ten. Ürültem annak. Hogy 1975- ben nagy összefogással es áldozattal az újjáépítés eredményeképpen a szolgálat technikai feltételei újra biztosítottak voltak. AZ ESZTENDŐ FORDULÓJÁN MEGDÖBBENÉSSEL VETTEM A HÍRT az ovambokavango egyház újjáépített sajtóközpontja ellen elkövetett újabb terrorakcióról. A hír által kiváltott pillanatnyi érzelmi kitörésen túl azonosítani tudom magam dr. C. Mau, a Lutheránus Világszövetség főtitkárának nyilatkozatával, aki ezt az újabb támadást „az egész ke- resztyénség közössége meggyalá- zásának” minősítette. Hogy kikenek a részéről történt ez a meg- gyalázás, hogy hol gyújtották meg annak a kanócnak a végét, amely a múlt év november 19-én a robbanás után lángbaborította a testvére’gyház nyomdájának épületét, ehhez a nemzetközi hírszolgálatok által jelzett körülmények leírása alig hagy kétséget. Azok minden tekintetben „kísértetiesen” azonosak a hét évvel korábbiakhoz. SZÁMOMRA NAMÍBIA, mint a hazám, meg a világ sok más országa már régóta több mint „térkép”. Magyarországi evangélikus egyházunk látóköre az elmúlt években szélesre tágult, messzebb, túl a szűkebb, vagy tágabb egyházi vagy társadalmi érdekeltségeken is. Ezt érzékelheti az olvasó, lapunk mostani számában az „összkomfortos terrorizmus’’ című cikkünk olvasásakor is. Igyekszünk az egyes jelenségeket nagyobb összefüggésekben látni, és azokkal kapcsolatban nagyobb összefogásokban tenni is, azt amire lehetőségünk és képességünk van. S jó, hogy ez a látásmód egyre szélesebb teret nyer világunkban és több egyházi szervezetben. Külön örömünkre az LSZV-ben is. Szükséges is, hogy a világ különböző részein élő egyházi, társadalmi és politikai szolgálatuk útját kereső hittestvéreink és egyházaink, így a namibiai evangélikusok is. erőt nyerjenek helyes felismeréseik hűséges és áldozatos képviseléséhez, és további kibontásához. (szerkesztő) megnyitása után együtt vonult be a gyülekezet, hogy hálát adjon az elvégzett munka közben megtapasztalt isteni gondviselésért. Zsolt 24,7—10 alapján hangzott a püspök igehirdetése, amely zsoltárnak az a története, hogy Izrael énekelte visszatérőben Jeruzsálem kapuja előtt. Ugyanezt éreztük át mi is a templomon kívül énekelve: „Emelkedjetek föl, ti ősi ajtók, hogy bemehessen a dicső király!” Leglényegesebb eleme egy templomnak ugyanis, hogy ott maga Jézus Krisztus legyen jelen. Nagy dolog, ha a házaspárok együtt, kéz a Kézben jönneK istentiszteletre. Szép az is, ha az öregen, akik reg tol kezdve áldoztak e templomra, együtt ülnek itt a legnjaobakkal. Szép, ha együtt van a presbitérium, de az istentisztelet akkor kezdődik, ha a felsoroltak találkoznak Jézus Krisztussal. Az igazi istentisztelet az, amikor Jézus Krisztus önmagával ajándékozza meg a templomba belépőket. Aki hallgat az O hirr delett igejere, él az úrvacsorával, vagy megkereszteltet egy kisgyermeket, az Krisztussal találkozik. Ha ilyen nagy dolog az istentisztelet, érdemes megújítani a templomot, érdemes rá pénzt áldozni! Az ajtónyitás azonban nemcsak a templomra vonatkozik. Jézus a mi otthonunk ajtaján is szeretne belépni, hogy a családok életébe szeretetek tisztaságot, megértést vigyen. Van meg egy harmadik kapu is, amelyre vonatkozik az ige, hogy „hadd menjen be az Ur”. Ez a mi szívünk kapuja. Sok tisztátalan, önző, haragtartó, bűnös szív dobog. Hadd menjen be a dicsőség királya, tisztítsa meg vérével, s töltse meg meleg szeretettel! Ahol Ö jelen van, onnan kiárad a szeretet közelre-távolra, családra, gyülekezetre, egész népünkre, társadalmunkra. Mint keresztyének hisszük, hogy egyszer majd személyesen fogunk találkozni Istennel, egy negyedik kapunál. Az örök életre való bemenetelkor viszont az a fordított helyzet lesz majd, hogy nem Jézus fog kívül állni, hanem mi. Bárcsak mondaná akkor Jézus Krisztus a golgotái áldozatából: jöjjetek Isten áldottál! AZ ÜNNEPI KÖZGYŰLÉSEN először Berták F. János felügyelő tett jelentést gyülekezetük életéről és az elvégzett renoválási munkákról. 1787-ben épült templomuk teljes felújítása száznegyvenezer forintba került, amelynek nagy részét maga a gyülekezet teremtette elő. Jelentős volt pénzben! adományaik mellett, az elvégzett társadalmi munka is. így készült el például ráadásként a lelkészlakás egy részében, a téli istentiszteleti hely. Köszöntötte a gyülekezetei Dubovay Géza esperes, Varga Árpád szepetneki, és Győri Gábor iharosberényi lelkész, és még sokan mások, akik írásban juttatták el áldáskívánásukat. Köszöntésében dr. Káldy Zoltán püspök külön is kiemelte Bertók F. János szolgálatát, aki felügyelőként teljes odaadással vezette a renoválási munkákat. Hozzá hasonlóan mély hit és áldozatos egyházsze- "etet jellemzi a gyülekezet többi elöljáróját is. Közeli és távoli gyülekezetekből, de más felekezetekből is sok vendége volt ezen az ünnepen a vései gyülekezetnek. A község vezetői: Nagy Zoltán tanácselnök. Egri Béla tanácstitkár, Jannics Sándor, a Hazafias Népfront elnöke. és Balogh András, a termelőszövetkezet elnöke is részt vett az evangélikusok ünnepén. Gyarmati István Dr. Iá-kai László,bíboros, érsek, prímás és dr. Káldy Zoltán püspök-elnök tanácskozása
