Evangélikus Élet, 1981 (46. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-13 / 50. szám
Rcdey Pál riportja Megy a gyűrű vándorútra 4. Azt is mondták, mielőtt ennek a riportnak a megírásához fogok, feltétlenül olvassam el Miskolczi Miklós „Színlelni boldog szeretőt” című idevágó „remekművét”. Elolvastam. Tudom, sokan kézről kézre adták az írást. Szociográfia akar lenni a mű a házasságon kívüli, érzelemmentes kapcsolatokról, valamint a megápo- rodott, elposványosodott, kiégett és elsalakosodott házasságokban kivirágzó új szerelemről, a láp virágairól. Az első témát korábban Miskolczi már megírta az Élet és Irodalom hasábjain, feltűnő riportban. Számos tapasztalatára hivatkozva a „valóság” lesújtó grafikonját húzta meg tanulmányában. Miskolczi koordináta rendszerében csak megcsalt férjek és feleségek, rutinos nő- csábászok és áldozatok szerepelnek, akik rendszerint fennakadnak a társadalom előítéletének hálóján. De vajon groteszk do- log-e ilyen esetben a társadalom előítélete vagy Ítélete? Egyetlen emberarcú vonás szociográfiájában a szerelem elismerése, de az is úgy jelenik meg, mint másodvirágzás a lombját hullató fán. Mocsárból fakadt virág, mi- azmát lehel. Az a szó pedig, hogy „szeretet”, a kétszáz oldalon egyszer sem szerepel. Vajon miért? ELOLVASTAM TEHÁT MISKOLCZI KÖNYVÉT, sok más idevonatkozó tanulmánnyal együtt. Bevallom, egyre szomorúbban forgattam a lapokat, mert rajtuk nem a házasság, a családi élet válságából való kiút keresése derült ki, hanem mintha egy sötét háttérben meghúzódó tábor készülne kitörésre manipulált és preferált nézetével. Való igaz, hogy a történelem során örökös küzdelemben állt egymással a monogám és poli- gám nézet. A gyakorlatról nem is szólva. De jó-e, hasznos-e és segítséget nyújt-e az, ha a poli- gám nézetűek tábora kivont kardjaikat csattogtatják, azaz ilyen nyilvános publikálási lehetőséget kapnak? Biztos vagyok benne, hogy józan szemléletű társadalmunk nem fogja legalizálni vagy magáévá tenni ezeket a nézeteket és ennek egyre több jelét látom. A házassági erkölcsöt bomlasztó tézisei vétség az össztársadalommal szemben. Persze, mindettől függetlenül a probléma fennáll, létezik és megoldásra vár. Az pedig végképpen nem véletlen, hogy az egyház kétezer év óta heves küzdelemben állt a poligámiával szemben. Miért? A KERESZTYÉN TANÍTÁS MÁS-MÁS HANGSÚLLYAL UGYAN, de kettős célt lát a házasságban. Nevezetesen a férfi és nő egész életre szóló tiszta és szerelmen-szereteten alapuló kapcsolatát (biblikusán: „szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt”), és a családot, a gyermekáldást („szaporodjatok és sokasodjatok”). E kettős rendeltetés épít fel szilárd, egészséges és erős társadalmat, azaz válik rendkívül mélyreható társadalomformáló tényezővé. A házasság lazításában, romlásában, mondjuk ki: válságában viszont szinte egyszerre szenved törést és jut kritikus helyzetbe férfi és nő, valamint gyermek. Az egyéni tragédiák társadalmi kihatását viszont alig lehet lemérni. F. Lásziónét, az Alsóerdősor utcai kórházban látogattam meg. Mély kómában feküdt első alkalommal, némán sürögtek körülötte orvosok és ápolónők. Egy hét múlva már a folyosón fogadott. — Miért tette? — Mert, elhagyott a férjem. — Dehát van élet és jövő férj nélkül is! — Nekem nincs. F-né elmesélte, hogy kórtermében hárman feküdtek azonos okokból fakadóan, öngyilkosságot kíséreltek meg a férjük miatt. (Lehet, hogy véletlen csupán, de azokban az országokban magas az öngyilkosság száma, amelyekben a házassági erkölcs került válságba.) „összeomlás”, próbáltam összegezni magamban a helyzetet Zola nyomán. Szerettem volna felkeresni mindhárom öngyilkos jelölt otthonát és megnézni, mit csinálnak a gyermekek, szülők, testvérek, szomszédok, miközben életükért küzdenek az orvosok. Mert tapasztalatból tudom, hogy egy-egy családi élet tragédiájának forgószele nemcsak egy kétszobás lakás bennszülötteit, de a szomszédok és távoli ismerősök lelkeit is a magasba kapja. A sikertelen vagy sikeres öngyilkosság a házasságbomlás egyik legdrámaibb velejárója. H. Istvánná valahogyan átvergődött a krízisen. A férj egyszerűen külföldön felejtette magát barátnőjével. H-né' a gyermekágyra szegezte tekintetét, a „különös özvegység” tudata szíven ütötte, egyik markával a halál köntösébe kapaszkodott, másikkal gyermeke szöszke hajába túrt. A puha gyermekhaj fluidu- ma átjárta szívét, a méregpohár tartalma pedig szétfolyt a szobában. — Magunkra maradtunk, de majd lesz valahogyan! — s két műszakot vállalt. AZ ÁLLAMI INTÉZETEK GYERMEKEINEK NAGY SZÁMA elvált szülők gyermekeiből tevődik ki. „Hátrányos helyzetű gyermekek otthona” — így is mondhatnánk. Leányom gimnazista KISZ-munkáján keresztül, vékony résen át bepillanthattam a fóti Gyermekváros társadalmába. Mondom, vékony résen át. Egy kicsi gyermeket kaptunk abban az időben vasárnapokra. Se apja, se anyja, azaz apja is, anyja is ki tudja hányadszor rak fészket törékeny ágakra. A társadalom rovására! És még szerencse, hogy a társadalom felelőssége és jóindulata néz szemközt a könnybelábadt gyermekszemekkel. Ezeknek a gyermekeknek viszont „nem elég” a társadalom jóindulata. Nem elég a ragyogóan felszerelt intézet, ellátás, gondoskodás, a pedagógusok megértő szeretető. A szülőket, édesanyát, és édesapát nem pótolja az intézet összkomfortja. Teremtettségünk, az isteni rendelés szabálya jut kifejezésre a hiányérzetben. És .ha más alapállásból is, de társadalmunk helyesen érzi, hogy a családi élet válságából adódó sérüléseket nem lehet egyszerűen kiheverni vagy pótolni olcsó tézisekkel. Szakonyi TV-darabja a „Megy a gyűrű” egyértelműen fejezi ki, hogy a gyermeknek édesanyára és édesapára van szüksége, és a Laci bácsikat, Pista bácsikat, akik az elvált anyukához sűrűn járnak, nem fogja apukának elismerni a gyermek. AZ ÖNGYILKOSSÁG VÉGLETES ESET, elvált asszonyok, férfiak viszont százával élnek körülöttünk. Csalódottan, megkeseredetten, kiábrándultán, elhagyottan. Nem kell gyászruhát ölteniük, pedig temetőből jönnek és valami mérhetetlen gyászt hordoznak szívükben. Temetniük kellett hűséget, boldogságot, reményt. Egész életük egyetlen sikoly: segítsetek! Ez a sikoly rendszerint eléri az egyházat is. Ide is beidézhetjük Váci lyiihályt: „nem elég” kijelenteni, hogy ezt mi mondtuk jó élőre, és, hogy ugye jobban kellett volna vigyázni. A megsebzett szívek nem erkölcsi prédikációra várnak, mégkevésbé moralizálásra kíváncsiak, segítségre van szükségük. Igen, de hogyan nyújthatunk segítséget, ez az alapvető kérdésünk. 4\ AZ ÁRRAL SZEMBEN! Az egyik módja kétség kívül az egyház következetes állásfoglalása a monogámia mellett. A nevelés, az elvek tapintatos átadása a mögöttünk tülekedő nemzedékeknek. Döntő dolog a harc is a családi élet tisztaságáért. Küzdelem a családi élet becsületének és rangjának visszaállításáért az őt megillető helyre. A másik a megértő szeretet. Az élet értelmének és céljának újra való megfogalmazása, az adott szituációban. Ennél a kérdésnél eljutottunk a házassági erkölcsi „kritikus pontjához”. Mert tudomásul kel! vennünk a realitást, a polgári jog szerint az összeférhetetlen, megromlott házasságok minden különösebb ceremónia nélkül bontásra kerülnek. (Folytatjuk) EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT lesz december 20-án, vasárnap délután 6 órakor a Deák téri templomban. Műsor: Szokolgy Sándor Karácsonyi művei 1. Karácsony 2. Két tétel a Mohácsi betlehemesből 3. Glória 4. Kilenc magyar karácsonyi ének 5. Karácsonyi pasztorál — kantáta Igehirdetés J. S. Bach: Magnificat Közreműködnek: Székesfehérvári Leánykórus Lutheránia Ének és Zenekara Szemere Erzsébet, Mohácsi Judit, Schujtz Katalin, Keönch Boldizsár, Berczelly István, Trajtler Gábor. Vezényelnek: Hartyányi Judit Szokolay Sándor Weltler Jenő Igét hirdet: DR. KÄLDY ZOLTÁN püspök Reménységem te légy nékem Reménységem te légy nekem, Nagy hatalmú, bölcs Istenem! Tőled legyen segítségem, Mikor terhel én sok vétkem! Teljes éltem csupa bűnfolt. Álnok szívem szinte megholt, Mégse fiagyj el, Uram, engem, Ne verj, Átyám, mint érdemiem! Föld porából én eredtem, Gyarlósággal rakva lelkem, Senki nincs előtted igaz, Jóvoltod mégis irgalmaz. Perbe ne szállj, Uram, velem, Mert sok tanú áll ellenem! Ne vedd számba sok vétkemet, Emeld föl én bús fejemet! Irgalmadban bőséges vagy, Megtérőhöz kegyelmed nagy! Minden jóval híved ellásd, Harmatoztass rám bő áldást! Rimay János 1569—1631 (Kovács Sándor 1901) Űj énckeskönyv 409. — HALÁLOZÁS: Kirchlechner Jenöné, sz. Dankó Jolán, Németh Géza ny. csikvándi lelkész feleségének édesanyja 86 éves korában elhunyt. Temetése október 20-án volt a család és a gyülekezet nagy ÁH VASÁRNAP IGÉJE A tények beszélnek Mt 11,2—10 JÉZUS AZ ELJÖVENDŐ, VAGY MÁSRA KELL VÁRNI? Keresztelő János kérdése mögött kételkedés, elbizonytalanodás húzódik meg. Mi okozhatta megingását? Hiszen ő volt az utolsó próféta, akit Isten elküldött, hogy Jézus eljövetelének útegyengetője legyen. Ö volt az, aki megkeresztelte Jézust és hallotta róla az Isten kinyilatkoztatását: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” Az, hogy börtönben volt, és Jézus nem ment, hogy kiszabadítsa őt, némileg belejátszhatott abba, hogy elfogta őt a kételkedés. De többről, másról van itt szó. Keresztelő János gondolata, elképzelése Jézusról — ez befolyásolta őt kételkedésében. Ügy gondolta, és azt várta, hogy Jézus „tűzzel és Szentlélekkel keresztel”, jön nagy ítélettel, és Isten országát valósítja meg a földön. Átveszi a világuralmat. Várakozása, reménysége nem vált valóra. Amit Jézusról, az ő cselekedeteiről hallott, az egészen más volt, mint amit ő várt. És itt támadtak kétségei Jézus felől. Nem értette meg azt az újat, azt a legnagyobbat, hogy Jézus nem ítélni jött, nem látványosan uralkodni,hantin megmenteni és szolgálni. Ezért küldte el tanítványait Jézushoz: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk. Bizonyosságot akart szerezni a valóság felől. JÉZUS AZ ELJÖVENDŐ, NINCS MÁS. Isten nem Keresztelő Já- no^ gondolata szerint adta Jézust. És nem is a mi elképzeléseink szerint. Jézus nem a bűnös világot elsöprő ítélet erejében, hanem az emberhez forduló szeretetben mutatta meg hatalmát. Ez a valóság, a Krisztus valósága. Ezt a valóságot üzente meg Keresztelő Jánosnak is: „a vakok látnak, és a sánták járnak, leprások tisztulnak meg és süketek hallanak, halottak támadnak fel, és a szegényeknek hirdette- tik az evangélium.” E/,ek a Krisztus cselekedetei. Ez volt az ő életének programja. Gyógyítani, segíteni, evangéliumot hirdetni. Testileg- lelkileg, az egész embert felemelni, új éléttel megajándékozni, üdvösségre vezetni. És nem az, hogy „szórólapát” legyen a kezében és tűzbe vesse ellenségeit. Nem az, hogy elpusztítsa a bűnösöket, hanem hogy megmentse. Általa valóban az Isten országa közelített el a világba és kiárasztotta annak erőit az emberi életekbe. S nyomában az emberi életek bűnökből tisztultak, egyenes úton jártak, vigasztalást, életet nyertek, békesség és öröm töltötte meg életüket. Jézus nyomában a tények beszéltek. A segítő, gyógyító, az emberi életért fáradozó, cselekvő szeretet beszédes tettei. Boldog, aki a szolgáló Krisztusban nem botránkozik, nem ütközik meg, hanem feladja saját gondolatát, vélekedéseit Jézusról. És annak látja őt, aki ő valójában. Krisztusnak, akiben megjelent „a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.” (Tit 3, 4) BOLDOG, AKI KÖVETI ÖT. Nem elég a Krisztusról való hamis elképzeléseinket, gondolatainkat feladni. Nem elég az ő igazi küldetéséről adott útbaigazítását megérteni. Útbaigazítása útraállítás, hogy nyomába lépjünk, kövessük őt. Jézus Krisztus ma — az ő első eljövetele és újrajövetele, tehát a két ádvent között — az ő egyházán, tanítványain keresztül végzi cselekedeteit. Nemcsak szólnunk kell az emberszerető Jézusról, hanem szeretetét valósággá kell élnünk az emberek között. A tanítványi életforma akkor krisztusi, az ő lelküle- tével áthatott, ha észreveszi, látja, hol van szükség a segítésre. Az emberi élet problémáinak, bajainak enyhítésére. Jézus arra az útra állít, amely a másik ember javát néző szeretet útja. Emberhez vezető út. Legyen az a családunkban, vagy különböző emberi közösségeink-, ben, vagy az egész emberiség életében vezető út. Jézus Isten országának életet gazdagító erejét azért ragasztotta ránk, belénk, hogy azt továbbadjuk jó szóban, jó cselekedetben, megbocsátásban, vigasztalásban, törődésben, melegszívűségben, jó társadalmi célok segítésében, az egész emberiség békéjének megőrzésében. Életünk, szolgálatunk nyomában beszélnek-e a tények: az emberszerető, az emberi életért cselekvő szolgálatban követjük Jézust? Povázsay Mihály Iniádkozziink! Urunk! Te győzd, le kételkedéseinket. Ingatag hitünket te tedd erős, élő hitté. Adj új elszánást, új erőt követésedre, hogy életünk nyomában fakadjon magunknak is, másoknak is öröm, békesség, áldás. Eljöveteledig is őrizz meg a veled való közösségben. Ámen. Elhunyt Kt»rhi Zuterti Illés Lapzártakor értesültünk róla, hogy Berki Zuárd Illés protoierej, a Magyar Ortodox Adminisztratúra titkára, a Budapest-Petőfi téri Nagyboldogasszony-templom lelkésze ötvennyolc esztendős korában türelemmel és bátorsággal viselt hosszú és súlyos betegség után november 25-én. elhunyt. Temetése december 3-án volt a Farkasréti temetőben. „Ama nemes harcot megharcoltam, pályafutásomat befejeztem, a hitet megtartottaim.” A Magyar Ortodox Egyház és a család gyászában egyházunk és szerkesztőségünk is őszinte szívvel osztozik. — Advent 3. vasárnapján az ollárterítő színe: lila. A délelőtti istentisztelet oltári igéje: lKor 4. 1—5; az igehirdetés alapigéje: Mt II, 2—10. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. December 13-án, vasárnap reggel 7 órakor az evangélikus egyház félóráját közvetíti a Petőfi rádió. Igét hirdet DR. KÁLDY ZOLTÁN püspök-elnök. — SZÉKESFEHÉRVÁR: November 22-én a délelőtti istentiszteleten Ponicsán Imre kiskőrösi lelkész szolgált igehirdetéssel. A kiskőrösi gyülekezet énekkara énekszámokat adott elő, egy tagja pedig szavalt. — SZIRÁK—VANYARC. A két gyülekezet november 15-én közösen tartott diakóniai-egyházzenei napot. Igét hirdetett Zaveczky József sziráki segédlelkész, a vanyarci gyülekezet vegyeskara Schultz Jenőné vezetésével énekelt, a gyermekek pedig versmondással szolgáltak. A diakó- niai nap több, mint 3000 Ft ösz- szegű offertóriumát a balassagyarmati szeretetház céljaira adták. — HALÁLOZÁS. Zsembe- rovszky Jánosné, sz. Blickle Emma, a nyugalmazott tótkomlósi lelkész felesége november 21-én 75 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Aszódon temették el. „Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítő.jéré”, — Velky Jenő, a pécsi gyülekezet hűséges tagja 68 éves korában rövid, de súlyos betegség után elhunyt. Temetése október 21-én volt Balikó Zoltán lelkész szolgálatával nagy részvét mellett a pécsi temetőben. részvétele mellett a csikvándi temetőben. „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
